1995-től napjainkig Uwe Topper rengeteg előadást tartott és tart, és ilyenkor bebizonyítja, hogy Nagy Károly császár sosem élt, valamennyi hadjárata, kulturális cselekedete mind a történetíró szerzetesek fantáziájának szüleménye. A keresztény időszámítás VII., VIII., IX. évszázada sosem létezett, 614 és 911 között nem történt semmi.
Elmélet
A kutatócsoport rájött, hogy az időtengely valahogy túl szét lett húzva, ezt nem indokolják a régészeti leletek sem.
Már a kezdetektől igaz a dolog, hiszen érinti a sumérok, az egyiptomiak, indiaiak, perzsák korai történelmét, mely kitalált királyok sorával vált jelentős időtartamúvá, továbbá jellemző ez a görög és római időszakra is.
A csoport munkája során megállapította, hogy a háromezer éves egyiptomi történelem, az első fáraóktól a római hódítókig egy évezredre zsugorodik össze, és ennek megfelelően tolódnak át a korai mezopotámiai, krétai vagy az Indus-völgyi birodalmak, a Krisztus előtti első évezredbe. Ez azért érdekes, mert így a sumerok az antik görögök és a perzsák kortársai lesznek, azaz a messzi távolból, érezhető közelségbe kerülnek.
A piramisok Hérodotosz állítása szerint is, csak néhány évszázaddal az ő kora előtt épültek.
Kiderül, hogy a jégkorszak és a bronzkorszak majdnem egy időben zajlott, ahogy ezt már régóta igazolták a kézműves leletek, csak senki nem értette, hogy ez hogyan lehetséges.
A nulla év
A Krisztus utáni időszámítást nem Krisztus korában kezdték, hanem a katolikus egyház mintegy öt és fél évszázaddal ezelőtt vezette be az AD (Anno Domini) jelzést. Látható, hogy az időszámítás háromnegyede alatt igazából nem is használták az időszámítási rendszert, ezért aztán erősen meg is kérdőjelezhető annak pontossága.
Milyen kormeghatározási módszert lehet használni ?
Az első módszer az üledékrétegzettség módszere, majd a radio-karbon módszer, később az évgyűrű számlálás, a csillagászat. Megállapítható, hogy minden módszer precíz egy kis időintervallumot tekintve, de összességében nem ad megbízható eredményt, sőt a legtöbb hamisítható. A csillagászat lenne még a legmegbízhatóbb, de a régi történetírók, gyakran csempésztek műveikbe olyan égi eseményeket, amelyek akkor nem történhettek meg. Így tett Ptolemaiosz, vagy nagyon sok uralkodó történetírója, mikor az illető uralkodó nagyságának bizonyítása érdekében a születéshez, halálhoz kötöttek egy-egy napfogyatkozást, vagy üstököst.
Ami viszont képes az időtengelyt megadni, az a fennmaradt leírások párhuzamos értelmezése, a Föld klímaváltozásainak követése, és a csillagászati jelenségek együttese, illetve az oda nem illő jelek keresése a régészeti leleteken.
Időugrás tapasztalható, illetve hamisított leletek
A középkori keresztény Spanyolország összes feliratának vizsgálata bizonyítja, hogy mind utólag készített hamisítvány. Ezt bizonyítják a lovas rajzokon az oda nem illő részek, például a kengyel használata, mely csak jóval később terjedt el, vagy az írásmód, nyelvhasználat. Spanyolországban a cél az volt, hogy bizonyítani tudják egy keresztény előtörténelemnek a létét, amely megadja a jogot Ibéria e területének „visszahódítására".
Ptolemaiosz bűne abban áll, hogy a csillagászati adatokat utólag számolta ki, de ezek, az általa megadott időpontban Krisztus után 140-ben nem lehettek helyesek. Példa erre, hogy az általa kieszelt megfigyelési eszközzel hogyan mérte le a Hold látószögét, majd megadja, hogy mikor és hogyan használta ezt az eszközt mérésre, közben utánaszámolva kiderül, hogy abban az időpontban nem is volt ott a Hold, ahol ő látta.
A frankok történetét a perzsa Rasid írta le a legalaposabban, de mind a pápák, uralkodók és az időpontok olyan zavarosak, hogy előfordul egy pápa többszöri ismétlődése is, az időpontok oda-vissza ugrása.
A három évszázad kiesése látványos Irán hősi eposzában, amely az Iliászhoz, vagy a Niebelung énekhez hasonlít, úgy múlik el a nevezett idő, hogy az olvasó nem érti, miért az időugrás.
Egy másik érdekesség, a vikingek, akik 800 körül felkeresik a szászok, frízek és frankok által lakott területeket, felhajóznak a Rajnán, majd rabolnak mindent.
Ehhez hasonló Párizs 845-ös és 866-os megrohamozása, amely parázsló romhalmazt hagyott maga után. Ha belegondolunk nem volt kis teljesítmény felhajózni a Szajnán, észrevétlenül, vagy a frank lovasok szeme láttára, a kis vékony csónakokban.
Észrevehető, hogy mindez fizikai lehetetlenség, ezt támasztja alá az összes régészeti lelet, azaz azok hiánya. Aki el próbálja képzelni a leírtakat, az hamar rájön, hogy ezek erős kitalációk.
A történetiség kezdete
A X. század előtt sehol sem volt Ausztria történelme, ugyanúgy Németország története sem ismert. A kezdet valahol 907-912 körülre tehető, azonban figyelembe kell venni, hogy egyik pillanatról a másikra nem születnek birodalmak.
Következtetés
A legutóbbi két évezredben kétfajta időszámítás létezik, egyik a Krisztus születéséhez kötött, és a muzulmánok Hidzsrája. Ezek használatáról nincs adat a X. század előttről, de a Hidzsra már a Hidzsa 100. évében szerepel érméken, és a Hidzsra 300 utáni alkalmazása már megfelelően bizonyított.
A két időszámítás közötti szinkronizálást csak a XIII. században végezték el, de itt nem a konkrét számítások adták az alapot, hanem a keresztény számmisztika, az utolsó idők várása, az Apokalipszis. Felállítottak egy Krisztus utáni 1001 évet, ez volt a kezdet, úgy, hogy a III. Ottó császár rövid uralkodása erre az időpontra essen, és ehhez az időponthoz igazítottak mindent visszamenőleg, még Krisztus születését is.
Az utólagos dátumalkotással sokszor tévedtek és ez ma már látványos.
A legfontosabb kiindulópont a keresztények számára, amikor a perzsák bevették Jeruzsálemet, ez 90 évvel a Krisztus utáni 1001. év előtt volt, ezért is lett a 911-es év a történetírás kezdete. Minden egyéb eseményt ebbe az új időskálába soroltak be, visszafele.
Így aztán keletkezett egy kb. 300 éves űr, melyet ki kellett tölteni személyiségekkel, háborúkkal, uralkodásokkal és itt csak a fantázia szabott határt.
A számolási hibák miatt még Krisztus születése sem a nulladik év valójában.
Vélemény
Végül is megállapítható, hogy a történelem írása akár csak a közelmúltat tekintjük többször inkább írói, költői tevékenység, mint egy objektív jegyzetelés.
Az, hogy most milyen évet írunk, a mai ember számára nagyjából mindegy, mert lehetne akár 1700, vagy akár 36.000 is, bár tudomásul kell venni, hogy a mostani kb. 300 év eltörpül az első civilizációk esetén alkalmazott több ezer éves időugráshoz képest.
forrás: http://vizkoz.silihost.hu/Erdekesseg/erd_2_02.html