A szabadkőműves Martonyi János

Az Egyesült Államok külföldi fegyveres beavatkozásai ellen legkövetkezetesebben fellépő amerikai képviselő, Ron Paul bajorországi támogató blogján megjelent a titokzatos Bilderberg-csoport idei konferenciáján résztvevők listája, amelyen most először magyar résztvevő neve is szerepel.

Néhány résztvevő: Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter, Szófia spanyol királynő, Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke, Joaquín Almunia, az EU pénzügyi biztosa, Jan Peter Balkenende holland miniszterelnök, Oscar Bronner, az osztrák balliberális Der Standard napilap kiadója, Joschka Fischer, volt német külügyminiszter, Richard C. Holbrooke, volt amerikai ENSZ-nagykövet, Herny A. Kissinger, volt amerikai külügyminiszter, Peter Mandelson, az EU kereskedelmi biztosa, David Rockefeller, a Chase Manhatten Bank volt elnöke, Flemming Rose, a Jyllands Posten főszerkesztője (ezen dán lapban jelent meg a Mohammed próféta gúnyrajza), Martonyi János volt külügyminiszter (szerkesztő: és Marosvásárhelyi néven állambiztonsági jelentgető, besúgó(?)) és három ismert amerikai neokonzervatív: James Wolfensohn, Richerd N. Perle, valamint Paul Wolfowitz.
És álljon itt egy kis kiegészítés, mely a forrás megjelölésnél megtalálható:

"Bilderberg csoport"

Előfordul, hogy arról faggatnak hitetlenkedve, hogy ugyan kik lennének azok, akik állítólag a háttérből diktálnak - még a magyar politikai "elitnek" is. Eddig Drábik Jánostól és másoktól olvastam erről, pl. a Leleplező című könyvújságban. Most egy svéd lapban megjelent cikket kaptam, - és továbbítom, tájékoztatásul.
Az alábbi cikk megvilágítja ezt a - közönséges emberek által ismeretlen - hátteret, és néven neveznek sok, abban résztvevő személyt.

Értsünk a szóból.

Megismétlem: NEM AKAROM, HOGY MAGYARORSZÁG CSATLAKOZZON AZ EURÓPAI UNIÓHOZ!
Többek között az alábbi cikk tanulsága miatt.

- És mit szeretnék helyette? - Olvasható a www.fennmaradas.hu című honlapon is.
(KSM)

Világkormány
A Bildenberg-csoportról

Lars Adelskogh cikke
A "2000.Talets Vetenskap" c. svéd tudományos magazinból.

2001 május 24-töl 28-ig tartotta a Bildenberg-csoport éves összejövetelét, ezúttal szeretett hazánkban, közelebbröl véve Stenugnsundban, a Stenungbad-szállóban. Cirka 120-an gyültek össze a csoport tagjai és a vendégeik, hogy megvitassák a fontos kérdések hosszu sorát. A Rothschild és Rockefeller bankházak részéröl mindig jelen van valaki, szintúgy a NATO fötitkára, a Világbank fönöke, az Europai Centrálbank vezetöségi tagjai, az EU-komisszionerek, a Világkereskedelmi szervezet képviselői, vezető politikusok, média-fönökök és ipari fejedelmek. Svéd részről holtbiztos résztvevő Percy Barnevik, Marcus Wallenberg és Carl Bildt.

Az 1995-ös tanácskozáson, amit a svájci Bürgenstockban tartottak, a svéd kormányt Ines Uusman képviselte, de ott volt a svéd király, Carl-Gustav is. 1996-ban, Torontoban Mona Sahlin vesz részt. Az 1999-es éves ülésen, a portugál Sintra-ba többek között Björn Rosengren gazdasági-miniszter, 2000-ben a Brüsszel melletti Chateau du Lac-ba Leif Pagrotsky kereskedelmi-miniszter utazott. A legutóbbin, Stenugnsundban ismét Pagrotsky, de Göran Persson miniszterelnök is ott van. Az összejövetelt jóformán minden évben

megtartották 1954 óta, mikor az elsö, a névadó, a holland Oosterbeekben lévö "Hotel-Bilberberg"-ben megnyílott. Europa és Amerika hatalmi elitjének felbecsülhetöleg kétezer tagja látogatott legalább egy fordulót a 47 év alatt. Csak egyszer, 1976-ban maradt el, mikor a kezdetek óta díszelnök holland Bernhard herceg kissé belebonyolódott a Lockheed-megvesztegetési botrányba.

Eddig háromszor találkozott a Bilderberg-csoport Svédországban, (1962, 1973, 1984). Mindig a Grandhotel -"Saltsjöbaden"-ben. Híradás ezekröl a tanácskozásokról a tömegmediában egészen az utolsó évekig egyenlö volt a nullával. A nagyobb újságok, TV-csatornák egy kompakt érdektelenséget mutattak. Talán az lehet ennek az oka, hogy ezek tulajdonosai és a vezetö publicistái szintén ott ültek a résztvevök között?
Ahogy már a tavalyi Brüsszel-környéki tanácskozásnak is adódott egy kis visszhangja a médiákban, újabban az ez évi Stenugnsundin már bátortalan kritikák is jöttek a nagyobb svéd lapokban. Ez komoly fiaskót jelent a Bilderberg-csoportnak, akik eddig nagy sikerrel szervezték önmaguk media-megnemjelenését.

A találkozókat nagy titkosítással és jelentös biztonsági erök, rendörség és katonaság bevetésével rendezik. A hotelt, a találkozó szinhelyét már jó elöre megtisztítják minden illetéktelentöl, kívülálló nem léphet be. Nem tesznek nyilatkozatot, nem készül munkaterv, vagy hasonló. Ezáltal, hogy nincs hivatalos nyilatkozat, könnyebb arra hivatkozni, hogy a csoport nem hoz határozatot, nem vezet jegyzökönyvet sem a találkozókról, s még résztvevök listája sem létezik. Hogy ez is merö hazugság, mindjárt mutatom.

Bizony Robert Eringer kutatónak sikerült megszereznie egy példányát a francia Barbizonban, és ugyanabban az évben (1955) szeptemberben a nyugatnémet Garmisch-ban tartott összejövetelek titkos jegyzökönyvének. (Ez utóbbi vendége volt többek közt Herbert Tingsten, a Dagens Nyheter föszerkesztöje is). Itt áll a jegyzökönyv 30. oldalán: - Ezen konferencia résztvevöi azokat a megállapodásokat, amelyek a kifejtett vélemények után egy általános konszenzus folyamán születnek, a saját befolyás-övezetükön belül továbbadhatják, természetesen a forrás érintése nélkül.

Egy levelében ezt válaszolja Eringernek a "bilderbergista" sir Paul Chambers: "-Semmit nem árulhatok el a Bilderberg-csoportról egy kívülállónak, aki nem tagja annak. Ez kötelességem. Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek Önnek, de erre abszolút nincs fölhatalmozásom, s ebben a vonatkozásban nagy hibát követnék el, ha bármit is mondanék a Bilderberg-csoportról.? Továbbá arra is hivatkozik, hogy a csoport privát polgárokból áll, akik nem hivatalosan vesznak részt a találkozokon. Ez is természetesen szemérmetlen hazugság, amit néhány példával könnyü leleplezni.

1996 január elején írtam egy levelet az akkori miniszterelnöknek, Ingvar Carlssonnak. Kritikusan nyilatkoztam az olyan szervezetek létezése ellen, amelyek a "nem nép által választottak titkos-hatalomgyakorlását üzik", mert ez betüjében és szellemében is ütközik Svédország alaptörvényével: amely szerint ?- Minden nyilvános hatalom a népböl jön. Levelemben kertelés nélkül rákérdeztem a miniszterelnökre: Résztvett-e valamikor a Bilderberg-csoport éves találkozóján?
Válaszában (1996-02-16, diarienummer SB96/90) sok más között ezt írta: "Ami a Bilderberg-csoportot illeti, nem vettem részt egyik összejövetelükön sem. De véleményem szerint helyénvaló és hasznos, ha magas szintü - nemzeti és nemzetközi - reprezentáns személyiségei a politikának és a gazdaságnak, nem hivatalos formák között is tudnak találkozni és tapasztalatokat cserélni. Ezzel szemben természetesen az elképzelhetetlen, hogy én, mint svéd kormányfö, vagy jóváhagyásommal, a kormányom képviseletében valaki más részt vegyen az ilyen kötelezö erejü határozathozatalokban, az ehhez hasonló találkozókon."

Amit nem említett levelében, hogy "kormányának képviselöje", Ines Uusmann, 1995 májusában mégiscsak részt vett egy ülésen a svájci Bürgenstockban. Lars Andrén (TV-Aktuell) elmesélte, hogy 96 augusztus 12-én a Közlekedésügyi Minisztérium hivatalosan is megerösítette, hogy Uusmann tanácsos hivatalosan résztvett ott ?Ingvar Carlsson helyett?. Késöbb nagyon határozottan megállapították, hogy semmiféle adat sincs a Közlekedésügyi Minisztérium részvételével kapcsolatban, (ahol Uusman dolgozik). Ezzel szemben voltak hivatalos - de nem nyilvános - iratok az esettel kapcsolatban, az államtanács-elökészítö bizottságában, amelyek Gunila Rudling újságíró szerint továbbra is titkosítottak. Kérdés: hogy lehet egy privátszemély, mint Ines Uusmann részvétele egy privát összejövetelen (külföldön) titkosítás tárgya a miniszterelnök titkárságán?

Valószínüleg azért vett részt Ines Uusmann ezen a tanácskozáson, hogy további instrukciókat kaphasson: az ?m/s Estonia? elsüllyedésével kapcsolatosan a valós körülményeket leplezve hogyan fokozzák a homályt. Végülis nem volt képes elviselni a pszichikai nyomást, s a kormány újraalakulásakor lecserélték egy másik bilderbergistára, Mona Sahlinra, aki most mindent megtesz, nehogy bármi igazság az Estoniával kapcsolatosan felmerülhessen.
Jelenleg a svéd külügyminisztériumnak kb. 400 titkosított irata van az m/s Estonia ügyében. Az érdeklödök olvashatnak cikkeimben e kérdésröl a NEXUS Nya Tider nr2 o 3 ĺr -99 és a Samtidsmagasinet Salt nr 9, jul-aug 2001-ben.

Az 1998-as éves találkozón a skót Turnberry-ben résztvett George Robertson brit védelmi miniszter. Ekkor egy katonai helikopteren röpült a helyszinre. A kérdésre, miszerint ezt mivel tudják megindokolni, a miniszter szóvívöje ezt válaszolta: ?Ö hivatalos feladatot teljesített mint védelmi miniszter, s ilyen esetben az utazás a nyílvános költségvetés tehére kerül kifizetésre.? (Mail on Sunday, 14 juni 1998, s 15).

Ez máris visszavezet bennünket Uusmann részvételének kérdéséhez 1995-ben, Rosengrennek 1999-ben, és Pagrotskyéhoz a két utolsó évben rendezett találkozókon. Kizárt dolog, hogy ezek a svéd kormány képviseletében saját költségükre utaztak és állták a költségeket. Mindhárom esetben adott egy igen exkluziv hotel, ahol a szoba ára sokezer korona éjszakánként, s ahol a további fogyasztás sem lehet a legolcsóbb. Meghívták öket? Akkor ez megvesztegetés. Államköltségen utaztak? Ez esetben nincs helye a titkosításnak!

Szeretnék, ha azt hinnénk, hogy a Bilderberg-csoport csak egy jámbor vitaklub. De a titokzatosság, kétszínüség, ködösítések, féligazságok és nyers hazudozások a csoport körül valami egészen mást mutatnak.

A Bilderberg-csoport befolyását-hatalmát nem lehet másként kifejezni, csak hogy szörnyüségesen nagy. Csak néhány példát. A korábban emlitett titkos protokoll szerint 1955-ben áll, hogy a csoport ?közös felelössége?, hogy a legszükebb határidön belül létrehozzon egy szorosan vett európai közös piacot. 18 hónap múlva aláírták a Római-egyezményt, s így az EEC, az EG/EU kezdete megteremtödött. Az, hogy a Bilderberg-találkozó a szülöje, bevallotta késöbb az NSzK-beli amerikai nagykövet George McGhee, aki a Bilderberg-csoport irányító-bizottságának tagja. Az irányítóbizottság a majdnem-legbelsö magja a Bildenbergcsoportnak. 39 tagja van, egy tag minden fontosabb országból, és havonta találkoznak. A nagybefektetö Percy Barnevik a svéd "mi jóemberünk" az irányítóbizottságban, ami egy kicsit tulzó kijelentés, mivel a bizottság a legkevésbé sem törödik a svéd nép érdekével.

1989 májusában megírta a "Spotlight" nevü amerikai elemzö újság, hogy az (ugyanehavi) Bilderberg-tanácskozás úgy határozott, hogy Margret Thatcher elmozdítandó Nagy Britannia miniszterelnöki posztjáról, mert "vonakodik feladni a brit szuverenitást egy európai szuperállam javára, ami 1992-ben fog képzödni". Ez meg is történt késöbb, mikor a hivatali periodusa közepén a saját, brit konzervativ pártja elmozdította hivatalából. Késöbb nyilatkozott így mrs Thatcher - James P. Tucker Spotlight-zsurnalistának: "Megbélyegezésem a Bilderbergek által úgy viselem, mint a becsületrendet."

Az 1991-es tanácskozáson Baden-Badenban résztvett egy amerikai kormányzó, aki ez idö tájt ismeretlen volt a hazai pályán kívül. Politikai vagy financialis értelemben sem volt számottevö. Kevesebb, mint három hónap múlva nominerad volt, mint pártja elnökjelöltje, s másfél év múlva beiktatták, mint az USA elnökét.

Természetesen William Jefferson Clintonra célzok. Mi az, ami közös Bill Clinton, Henry Kissinger, Mary Robinson, Gerald Ford és Tony Blair személyében? Válasz: mindnyájan bilderbergisták voltak, jóval korábban, mielött elérték a hatalom ormait. Bildenberg egy kilövöállás a politikai karrier-rakétáknak. A karrierek természetesen a Bilderberg szerint alakulnak, pontosabban a Bildenberget irányítók akarata szerint.

A NATO-fötitkári posztra beiktatni valakit - ezt is a Bildenberg-csoport intézi. A hivatal mostani birtokosa a fent említett George Robertson. Ö és elödei, Javier Solana, Willy Claes, Manfred Wörner és az utobbi harminc évben az összes korábbi fönök bilderbergistaként kezdte, mielött NATO-fönök lett. Még a dán Uffe Elleman-Jensen is, aki néhány éve erös kandidant volt a posztra, szintén szorgalmas látogatója az összejöveteleknek.

Amit a kezdetben bemutattak és "eladtak" Európa népének, mint egy közös kereskedelmi övezetet, lépésröl - lépésre majd átváltozik egy európai szuperállammá, a leendö európai központi bank financ-diktatorikus kontrollja alatt. Egyidejüleg kialakulhat két további EG/EU-höz hasonló kereskedelmi blokk: egy jelentös az Észak-Délamerikai, és egy harmadik a Csendes óceán-övezetben. És ez talán nem is túl merész következtetés, mivel ezeket úgy tervezik, hogy lényegében azonos úton haladjanak. Eleinte persze mindegyik a sajátján. Késöbb összecsapódnak egy nagy blokká. Egy világállam, kezdetben beburkolva egy sajátos álruhába: -?csak egy-egy közös szabadkereskedelmi övezet, mi semmi más nem vagyunk..?
Ismerös a trükk?

A Bilderberg-csoport és néhány hasonló titkos társaság egy összefüggö hálózatát képezik a hatalom embereinek. A hálózatok vezetö személyiségei rendszerint tagjai több hasonló társaságnak is. Egy hasonló, de ifjabb testvérszervezet a Trilaterala comissionen (TC).

Egy kicsit idösebb, de nagyon fontos az amerikai külügyi-politikai tanács (Council on Foreign Relations, CFR) amely a neve ellenére egy privát társaság. 1921-ben alapították, már a kezdetektöl a Morgan és Rockefeller érdekkör által anyagilag támogatva és vezetve, és ez a tanács nevezi ki már nagyon régóta az Egyesült Államok külügyminiszterét.

Például: Mikor John F. Kennedyt (CFR-tag) 1960-ban az USA elnökévé választották, hallgatott Nelson Rockefeller (CFR-tag) tanácsára, hogy külügyminiszterré jelölje Dean Rusk-ot (CFR-tag), akit addig még sosem látott. Rusk idölegesen szolgálati felmentést kapott mint a Rockefeller-alapítvány fönöke, hogy az ajánlatot elfogadhassa.

Gazdasági miniszterré Kennedy Douglas Dillont (CFR-tag) nevezte ki. A CFR-nek van egy brit megfelelöje: A nemzetközi kérdések királyi intézete (Royal Institute of International Affairs, RIIA), amit amúgy Chatham House néven is neveznek a föhadiszállás alapján Londonban.

A Királyi Intézet majdnem a legrégibb a titkos társaságok hálózatában. 1920-ban alapították a nagyon exkluzív Kerekasztal nevü szabadkömüves-páholy vezetöi, melynek brit ágát lord Alfred Millner, az amerikai ágát (az u. n. Inquiry Group-ot) vezette Edward Mandel House "ezredes".
House "ezredes" kiadott 1912-ben egy közeljövöben játszódó regényt, Philip Dru: Administrator - címmel, ami egy USA-ban bekövetkezö államcsinyt követöen megalakuló világkormány beiktatását írja le. A világdiktaturát 13 ember irányította volna, s fontos szerepet kapott House szerint, miszerint kezdésnek bevezettek egy központosított bankot az USA-ban.

Következö évben valóban is megalakult az USA-ban egy szövetségi központi bank (Federal Central Bank) (ami nem egy szövetségi hatóság, mint gondolná az ember, hanem privátbankok kartellje). Ennek a projektnek a legfontosabb létrehozói voltak a kulisszák mögött, House ?ezredes?-en kívül a Rothschild-strómanok, Jakob Schiff és Paul Warburg, együtt Nelson Aldrich-kal, John D. Rockefeller jr. apósával, (és tehát Nelson és David Rockefeller nagyapjával).

Az összejövetelek a Királyi Intézetnél tartandók az úgynevezett Chatham House szabály szerint. Ez így hangzik: ?Mikor egy ülés vagy egy hasonló zajlik a Chatham House szabályai szerint, a résztvevök szabadon használhatják a kapott információkat, anélkül hogy érintenék az elöadók vagy más résztvevök identitását, vagy felfednék, hogy az információt egy ülésen az Intézetben kapták. (RIIA Annual Report 1992-93)

A ?Kerekasztal? szabadkömüves páholy az anyaorganizáció, a hálózat legidösebb társasága, amelyböl a fiatalabb ágak kivirágoztak. Ezt a páholyt 1891 február 5-én alapították Cecil Rhodes és Alfred Milner. Lord Milner késöbb a brit szabadkömüvesek nagymestere lett. Ezzel a közvetlen kapcsolatot a nemzetközi szabadkömüves mozgalom és a hálózat között, melybe a Bilderberg-csoport is tartozik, szerintünk feltérképezettnek tekinthetjük.

Egy gyakran hallható ellenvetés a ?politikailag korrekt?, de szakkérdésekben járatlan emberek részéröl, hogy ezek csak ?konspiráció-teoriák?. Ezt ezennnel végérvényesen elutasíthatjuk, mivel ezek most már ?konspirációs-tények?. Carroll Quigley hagyott ránk Tragedy and Hope (Tragédia és remény) címü monumentális müvében egy alapos dokumentációt a Kerekasztal születéséröl és késöbbi elágazásairól (1964).

Az amerikai Quigley a modern historia professzora volt a Harvardon, a Yale-egyetemen és a Georgetown diplomata-föiskolán. A CFR tagja volt, 20 évig kutatta a "Kerekasztal" történetét, s két évig szabad bejárása volt a ?Asztal? titkos archívumába is. A 60-as évek közepéig szimpatizált a Hálózat céljaival, de végül megszegte a titkosságot, amint úgy kezdte látni, hogy a Hálózat hatalma messze felülmúlja azt, amekkora szerinte egy titkos társaságé lehet (Quigley, anf. Arb., s. 950). Tehát kezdett publikálni a kérdésröl. Rövidesen Quigley professzornak feltünt, hogy a karrierje már egy "nem létezö valami". Könyvét visszaküldték a könyvesboltokból, s furcsa módon a nyomdai nyomólemezek is megsemmisültek. Mielött 77-ben meghalt, még kiadott egy borotvaéles elszámolást a "Hálózatról"; (The Anglo-American Establishment).

Aspenintézet és Rómaiklub: sok közös van bennük, már ami az eredetet, anyagi háttért és munkamódszert illeti. Carl Bildt, aki másképp nem szívesen ?hagyna ki? egy Bilderberg-éves találkozót, 2001-ben mégis az Aspenintézet éves közgyülését látogatta, amit pontosan ugyanakkor tartottak Brysselben.

Pillanatnyilag valószínüleg a Bilderberg-csoport a nevezett hálózat legfontosabb szervezete. A hálózat egy hosszútávu stratégia alapján tevékenykedik, hogy célját elérve bevezessen egy világkormányt, egy világközponti bankot, és egy világhadsereget. Hihetjük-e, hogy a szivárványosan szép világállam majd egy óriási, világot átkaroló demokrácia lesz, ahol minden nép emberi és állampolgári joga lesz a törvény? Nem, ezt én sem hiszem. Valószínübbnek tetszik egy globális ültetvény képe, ahol Te és én, és minden egyszerü ember kb hasonlóan fogja érezni magát, mint egy napszámos egy brazil banánfarmon.
Így akarjuk ezt? Így kell ennek lenni?

Egy fantasztikusan szép, gazdag bolygón élünk. Megadja a a lehetöségét, hogy mindenki minden országban emberhez méltó életet élhessen. A világ tele emberek millióival, a kik jóakaratuak. Ez a MI közös tulajdonságunk. A mi közös tudásunkat, tapasztalatunkat és ügyességünket nincs szó, ami kellöen értékelni tudná. Más szóval: Kezünkben minden lehetöség, hogy földünket paradicsommá változtassuk mindenki számára. Miért hagyjuk, hogy megakadályozzák?"

Modemido.hu

------------------

A Bilderberg csoportban benne van Bokros és Surányi!

Hozzászólások megtekintése a régi honlapról