– Bár Németországban jelentős hírnévre tett szert, a magyar olvasók körében kevésbé ismert. Sokfélét lehet olvasni önről, kinek-kinek a pártállása szerint, ezért inkább arra kérném, mutatkozzon be a Demokrata olvasóinak.

– Örömmel. Német író, újságíró, publicista vagyok, öt éve a Compact magazin kiadója és főszerkesztője. Korábban körülbelül harminc könyvet írtam, főleg geopolitikai témákkal foglalkozom. Különböző lapoknál dolgoztam újságíróként, publicistaként.

– Milyen lapoknál?

– Valószínűleg meglepi, de baloldali lapoknál.

– Ön baloldali?

– Ma már nem, mert a baloldal óriási csalódást okozott nekem.

– Milyen értelemben?

– Túl sok a tabu. Nem lehet, vagy nem illik beszélni olyan dologról, amiről kimondják, hogy politikailag nem korrekt. Filozófiai értelemben egy ponton túl nem érdemes továbblépni, mert logikai, gondolati korlátokba ütközünk. De mindenekelőtt az volt a döntő, hogy világossá vált számomra, a globalizáció erejével szemben meg kell védeni a nemzetállamokat.

– Ez valóban nem baloldali álláspont.

– Ezt az eszmét a mai baloldal nemcsak nem képviseli, de egyenesen tagadja, ami azért szomorú, mert a mai baloldaliak még a saját történelmükkel sincsenek tisztában. Ebből lett elegem, amikor úgy döntöttem, olyan újságot akarok szerkeszteni, ami sem nem bal-, sem nem jobboldali, hanem egyszerűen csak értelmes.

– Erre nagy szükség lehet Németországban.

– Annál is inkább, mert Németország extrém fenyegetésnek van kitéve. Maga a német államiság is, de főleg a nép.

– Ki fenyegeti?

– A kormány, amelyik a saját népe ellen fordult. Angela Merkel kormánya bűncselekmények sorozatát követi el.

– Kemény szavak. Mire gondol?

– Sok bűnöző kormány van a világon. Az USA, Törökország, Szaúd-Arábia, Izrael. De ezeknek a kormányoknak a kriminális politikája kifelé irányul. A mi kormányunk viszont a saját népét teszi tönkre.

– Ez nem állhat érdekében, hiszen akkor nem fognak rá szavazni.

– Attól függ, kik. A kormány ugyanis különös kísérletbe kezdett: le akarja cserélni a népet. Azt a népet, amely többségében még ma is a német nép. Az erőltetett migráció segítségével a saját népét akarja lecserélni egy multikulturális masszára. Ha ez sikerül, nincs többé Németország a mai értelemben.

– Mi lesz helyette?

– Multikultisztán. 1990-ig, tehát az újraegyesítésig Németországban négymillió külföldi élt, zömmel törökök. Jelenleg 16 millió külföldi él ott. Tudták ezt?

– Nem. Erről nemigen szól a világmédia. Ez félelmetes!

– A bevándorlók száma tehát megnégyszereződött, de a fiatalok körében, mindenekelőtt az iskolákban még drámaibb a helyzet: a bevándorlók itt már többségben vannak. Ez a folyamat idestova 25 éve zajlik, de most hatalmas lökést kapott, mivel egyetlen év alatt közel kétmillióan jöttek. A kormány ugyan csak 1,6 millióról beszél, de mivel nem tudja a folyamatokat kontrollálni, a pontos számokat sem ismeri. Ez az egész légkör, a balliberális eszmerendszer, a liberalizmus, a genderprogram milliókat vonz ide Afrikából, az iszlám országokból, hogy a végén megsemmisítsék a jelenlegi Németországot.

– De hát ennyire nem lehet népellenes egy kormány vagy egy kormányfő!

– Miért nem? Angela Merkel minden bizonnyal nagy reformernek képzeli magát, miközben mindent tönkretesz. Ráadásul személyiségváltozás is észrevehető nála.

– Mire gondol?

– Függetlenül attól, hogy mi történik, a kormányzati stílus egészen más volt 2015 nyaráig. Rugalmas, könnyed. A kancellár érzékenyen reagált a hangulatváltozásokra, és egyfajta kiegyenlítő szerepet töltött be az európai politikában. Tavaly nyár óta kemény lett, akár a Vaslady, de miközben Margaret Thatcher annak idején úgy látta, a jó szomszédság alapvető feltétele egy szolid kerítés, Merkel mindenkit beenged, mi több, készségesen invitál. De nem is annyira a kormányfő személye az érdekes. A fő ok a globalizáció: az egységes világpiacnak érdekében áll a nemzetállamok megsemmisítése, mert egyedül a nemzetállamok képesek a fékevesztett tőke útjába törvényi akadályokat gördíteni. Ha a nemzetállamok megszűnnek, akkor csak egy olyan globalizált embermassza marad, amely a gazdasági hatalmaknak nem lesz képes többé határt szabni. A legerősebb kontinentális ország jelenleg a 80 milliós Németország, mivel a legerősebb gazdasággal és szociális ellátórendszerrel rendelkezik. A német modellt jelentős szociális és állami szerepvállalás teszi erőssé. Alapja a bismarcki állam, amely ellentéte az anglo-amerikai modellnek. Az utóbbi már évszázadok óta arra törekszik, hogy a német modellt kiiktassa.

– Ennek némileg ellentmond Cameron miniszterelnök személye és az a politika, amit képvisel.

– Nem egy-egy politikus személyisége a döntő, hanem a folyamat maga. Vannak különböző pénzügyi hatalmak, amelyek egymással is versenyeznek, de van egy közös céljuk: a nemzetállamok leépítése. 1989 óta megtanultuk, hogy a világ nem szocialista és kapitalista országokból áll, hanem egy egészen másfajta logika mentén osztható két részre.

– Éspedig?

– Vannak a termelésre és vannak a spekulációra épülő országok. Az USA, illetve Nagy-Britannia már régóta nem termelő ország, az ipari termelés mértéke a gazdaság teljesítményének még a tíz százalékát sem teszi ki.

– Ezt a hibát Nyugat-Európa, és ez alól Németország sem kivétel, akkor követte el, amikor kiszervezte a termelést az olcsóbb országokba, elsősorban Kínába. Vagy tévedünk?

– Nem tévednek. Ezzel kezdődött, a transznacionális konglomerátumok szintjén, de ezzel még a folyamat nem ért véget. Németországban ma is jelentős a termelés volumene, több mint 25 százalék, ráadásul az utóbbi években néhány százalékot emelkedett. Olaszország, illetve Franciaország sem veszítette el az ipari bázisát. A kontinentális Európa még sokban különbözik a tengeri hatalmaktól, mivel a kontinentális Európa még ma is jelentős ipari, illetve mezőgazdasági bázissal rendelkezik. A spekulációra épülő gazdaságok GDP-jének jelentős részét a pénzügyi tranzakciókból, a tőzsdén keletkező manipulációkból származó nyereség teszi ki.

– Ezért akarják leépíteni a még megmaradt ipart is?

– Természetesen. Ennek egyik eszköze a Transatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség, a TTIP, amely a nemzeti kormányok helyére az óriáscégeket ültetné.

– Miáltal Európa tovább gyengül…

– Ez a cél. Németország már nem szuverén állam. Megszállt ország.

– Ki tartja megszállva?

– Az amerikai csapatok, továbbá az amerikai szövetségesek által fenntartott jogrend. Ráadásul az amerikai megszálláshoz most az iszlám megszállás is társult.

– De hát az iszlám megszállás Amerikának nem állhat érdekében.

– Miért nem? Amerika már régen elveszítette angolszász karakterét. Nem az iszlám, hanem általában a bevándorlás következtében. Dél-amerikai, mexikói, latin bevándorlók tömegei lepték el az Egyesült Államokat.

– Nyomasztó és riasztó diagnózis. Vajon mi volna a terápia?

– Európa gyógyulása csak az önálló nemzetállamok együttműködésével képzelhető el. Ahogy az EU elődje, az EGK indult és évtizedekig jól működött. Az Európai Gazdasági Közösség számos könnyítést vezetett be a vámok terén, a tudományos és a gazdasági kooperáció terén. Mindenkinek előnyös volt, valamennyi tagország profitálhatott belőle. Ha visszatérnénk ehhez, a szabad és önálló nemzetállamok együttműködéséhez, eljutnánk a megoldáshoz is. De pillanatnyilag ez nem könnyű, mert minden ilyen törekvés óriási ellenállásba ütközik. De van remény.

– Miben reménykedhetünk?

– Van Európának egy egészségesebb fele. A közép-európai országokra gondolok. Magyarországra, Csehországra, Szlovákiára, Lengyelországra, a balti államokra. A V4-en belüli együttműködésre, illetve az önök miniszterelnökére, Orbán Viktorra. Ha jobban belegondolunk, az imént említett termelő országok természetes partnerei nem a spekulációra épülő gazdaságok, hanem a hozzájuk hasonló, termelő gazdaságok. Kelet-Európa, Oroszország, illetve Kína.

– Irány Eurázsia?

– Abszolút mértékben. És éppen ez az együttműködés nem áll érdekében az USA-nak, ezért minden eszközzel megpróbálja az együttműködést – például Oroszországgal – megakadályozni. Pedig Németországnak szüksége van Oroszországra. Az eurázsiai orientáció lényegesen kedvezőbb a számunkra, mint az atlanti együttműködés.

– Csakhogy félő, hogy egy gyengülő Németország, amelynek a legnagyobb gondja a migránsok ellátása, integrálása, a társadalmi feszültségek kezelése, nem bír sokáig export-világbajnok maradni. Van kiút ebből a csapdából??

– Ha egy kormány le akarja váltani a népet, arra egyetlen válasz adható: a népnek kell leváltania a kormányt.

– Erre legkorábban 2017-ben lesz lehetőség. Nekünk is várnunk kellett nyolc évet a kétharmados forradalomra.

– Igen, tudom. A parlamenti választások 2017-ben lesznek, de már az idén is sorsdöntő tartományi választásokra kerül sor három jelentős tartományban. Ebből kettőben, Baden-Württembergben és Szászországban az Alternatíva Németországnak (AfD) jó eséllyel megelőzheti a kormányzó SPD-t.

– Az felérne egy földrengéssel.

– A másik döntő pont a CSU. A CSU nem csinál titkot abból, hogy egyetért Orbán Viktor politikájával: Horst Seehofer meg is hívta a magyar miniszterelnököt a bajor tartományi törvényhozás CSU-frakciójának tanácskozására. Persze lehet mondani, hogy ezek csak tartományi választások és nem ingathatják meg a nagykoalíció helyzetét.

– Ön szerint lehetnek-e politikai következményei a CDU és az SPD esetleges gyengébb szereplésének?

– Lehetnek. Mégpedig két feltétellel. Az egyik az, ha a CSU vádat emel Angela Merkel ellen az Alkotmánybíróságon az Alkotmány megsértése miatt. A CSU már dolgozik ezen, két korábbi alkotmánybíró segítségével. Eddig még nem nyújtották be, minden bizonnyal a tartományi választások eredményétől teszik függővé a további lépéseket. Ettől függetlenül a mi lapunk is vádat fog emelni a kancellárral szemben, mert öntörvényű politikájával megsértette az Alkotmányt. A másik feltétel, hogy Bajorország lezárja a határokat.

– Ha Ausztria ezt megteszi, Bajorországnak már nem lesz szüksége rá.

– Várjuk ki, mit tesz Ausztria. De tegyük fel, hogy Ausztria segítségével sikerül a migránsok számát 80 százalékkal csökkenteni. Még akkor is 300 ezren jönnek! 2014-ben „még csak” 200 ezren jöttek. Akkor azt mondtuk, ez nagyon sok. A 300 ezer épp 100 ezerrel több a soknál. Az embereknek pedig egyre jobban elegük van az egészből.

– Ez látható már valahol?

– Igen. Például a tüntetéseken.

– A Pegida-mozgalomra gondol?

– A legtöbben a Pegidára asszociálnak, ha Németországban tüntetésről van szó. Valóban, ez a mozgalom a legerősebb, elsősorban Drezdában, ahol hétfőnként 40 ezren vonulnak az utcára. De van egy sor tüntetés, amelyeket nem a Pegida szervez.

– A volt keletnémet oldal mindenképp aktívabbnak tűnik.

– Erre azt szoktam mondani, hogy az NDK-ban élők megtanulták, hogy nem kell mindent elhinni, amit az újságok írnak. Ráadásul a volt NDK nem volt ugyan Németország jobbik fele, de mindenképp a németebb fele volt. A szovjetek katonailag megszállták, de lelkileg és kulturálisan nem.

– Mi történhet, ha nem következik be változás a merkeli politikában?

– Hosszú távon ez a politika nem tartható fenn. Formálódóban van egy új, persze kommunistamentes Varsói Szerződés is. Csak a vak nem látja.

– Újra kettészakad Európa? Ismét Keletre és Nyugatra?

– Oswald Spengler már 1922-ben megírta fő művét, a Nyugat alkonyát, amelyben kultúrkörökről és a nyugati civilizáció hanyatlásáról beszél. A Kelet alkonyát azonban nem említi…

– De szépen hangzik! Ön optimista?

– Az optimizmus a szív jussa, a pesszimizmus az értelemé. A nagy politikai változások hátterében mindig gazdasági folyamatok állnak. A politika a felszín, a gazdaság a mély. 1989-ben Németország újraegyesítését a német nép győzelmeként ünnepeltük. De valójában a globalizáció mozgatta, amelynek a legfőbb érdeke már akkor is a nemzetállamok kiiktatása volt a rendszerből. Most azonban a gazdasági folyamatok mélyén más irányú mozgások zajlanak. A globalizáció mindenhatósága megtört. Elég, ha az USA eladósodottságára gondolunk. Az anglo-amerikai modell léket kapott, és hosszú távon működésképtelen. Változásnak kell jönnie, ebben egészen biztos vagyok.

Hernádi Zsuzsa

Forrás: http://www.demokrata.hu/cikk/multikultisztant-csinalnak-nekunk

Beküldte: Ballán Mária