Talán van, aki számára kevéssé ismert, hogy a Halotti Beszéd "furcsa" hangzása abból ered, hogy anyanyelvünk több mint 40 betűt használ(t) a hangok jelölésére. A Szent Korona Országának megszüntetésekor, azaz a Quedlinburgi szerződés létrejöttével erőltetett latinosítás kezdődött. A latin nyelv primitív, 16 betűt használó változatával természetesen képtelenség volt a kifinomult ősnyelv szavainak megjelentetése. Az eredmény - hivatalosan - egy makogásra emlékeztető beszéd lett, az első sorok így tanították: "Látjátok feleim szümtükkel mik vogmuk"

Halotti Beszéd - latinra átírva

Mi hát itt a bökkenő? Nem így beszéltek volna eleink? Nem bizony. Legfeljebb "tik vogtuk", azaz a magukfajták. Nyelvünk ugyan sokat alakult az elmúlt évezredek során, ilyen mértékben azonban nem csavarodott ki az értelme, mint azt velünk elhitetni igyekeztek/igyekeznek (pl. derék "akadémikusaink" "finnugoristáink", és a többi semmire kellő).

Nem a magyar szakemberek dolga lenne a primitív latin átírás okozta értelmetlenségek megfejtése, kibogarászása, mégis megtették:

Így hangozhatott el valóságban a Halotti Beszéd

Talán még annyit, ha már túljutottunk az értelemzavaró, elhomályosító latinosítás szénaboglyáján: figyeljük meg a beszéd tartalmát. Annak ellenére, hogy a beszéd már a judeokatolista térhódítás idején mondatott el, illetve került lejegyzésre, csak alig fordulnak elő benne a római központ által kedvelt szófordulatok: Krisztus, keresztény, stb. Szerepel a szövegben viszont Mária, a magyarok Nagyasszonya, és Péter - akiről azt érdemes tudni, hogy soha életében nem járt Rómában. A római egyház soha nem volt Péter egyháza - amire a pápák építkeztek, az Saul rabbi (=Pál "apostol") öröksége és a saulista-judaista értékrend.