A PestiSrácok.hu olvasói segítettek
Két évvel ezelőtt a PestiSrácok.hu arra kérte az olvasókat, hogytámogassák a volt Köztársaság téri pártház titkainak feltárást, és az erről tervezett dokumentumfilmem harmadik részét. Hihetetlenül jó érzés, hogy rengetegen mozdultak meg a felhívásra. A még köztünk lévő ’56-os generációnak és a pesti srácok mai utódainak egyaránt fontos tudni, milyen titkokat rejt ez a hírhedt épület. Olvasóink nemcsak Magyarországról, hanem külföldről is utaltak. Több, mint kilencszázezer forint jött össze, amely egy film, illetve egy teljes körű feltárás költségeire ugyan nem elegendő, de mégis hatalmas lökést adott a munkának. Folytattam a kommunista pártközponttal összefüggő létesítmények kutatását is – ugyanis a pártház, mint hatalmi központ nem önmagában létezett: rejtett, átjárható összeköttetésben állt más objektumokkal. Hol pinceszinten, hol az akkor még épülő metrót felhasználva, hol pedig polgári védelmi létesítményekkel kombinálva hoztak létre szupertitkos hálózatot. Tűzfalakat törtek át, rejtett átjárókat építettek – csakúgy, mint az Andrássy úti ávós háztömböknél, illetve sok helyen Budapesten.
A Köztársaság téri pártbizottság épülete a hálózat eleme volt, ahonnan el lehetett jutni az Erkel Színházba, a metró alagútjába, a Magyar Dolgozók Pártjának garázsához (Bezerédj utca 5.) és a Pestvidéki ÁVH (Csokonai utca 14.) épületébe is. Az ötvenes években az ország a III. világháborúra készült, ehhez pedig óvóhelyek, atombiztos bunkerek kellettek a pártelit számára. Itt az ideje, hogy bemutassam feltárásaim eredményeit, és sok fontos, eddig nem publikált információt!
Az 1956. november 4-én megjelent utolsó szabad Magyar Nemzet még mindig a pincebörtönök kutatásáról ad hírt – ám hajnalban már szovjet csizmák taposták a teret
Betonnal feltöltve
← A libanoni befektető mélygarázst is álmodott a pártház helyére építendő lakásokhoz. Bukták, hiszen egy emelet magas betontömbbe ütköztek – itt a betonfeltöltésen belül az emeleti kultúrterembe vezető atombiztos lejárat kürtőjének acélhálói láthatóak.
Nos, a titok nem titok többé, noha az elvtársak mindent megtettek annak érdekében, hogy eltüntessék a műszaki nyomokat, dokumentációkat. A kádári propagandagépezet kitalációnak, legendának állította be a jól álcázott földalatti objektumrendszert, tömeghisztériának, hallucinációnak hazudva sok ezer tanú észlelését, akik mind hallották-tapasztalták a föld alól jövő jeleket. Egy mélyben lévő bunkert úgy lehet eltüntetni, ha a le- és feljárók nyomait eltüntetik. Nos, ezt választották. Pénzt és fáradságot nem kímélve aknákat bontottak vissza, amit pedig végképp nem lehetett megszüntetni, azt betonnal töltötték fel, hogy soha, senkinek ne jusson eszébe kibontani. A pártház esetében a nyomeltüntetők attól tartottak, hogy a föld alatt lévő objektum az évtizedek során beomlik, ez pedig – a lelepleződésen túl – súlyos következményekkel járhat a felszíni bérházakra nézve. (Az aggodalom nem volt alaptalan, más bunkerekkel ez történt, erről lentebb írok.) Árulkodók a szupertitkos földalatti létesítmények kódnevei is: a Zoltán utcai Rákosi-bunker az F4 (Földalatti 4-es munkahely), ám sehol sincs az F1, az F2 és az F3…
A hatalmas eltüntetési akciót – szokás szerint – építkezéssel álcázták. Ekkor – a hatvanas évek első felében – épült a Luther utca sarkára a modern bérház, és kapott új homlokzatot az Erkel Színház. A hetvenes években ismét alaposan átépítették a pártházat. Befedték az udvart, amelynek virágágyásába az ávéhások az elfogott és később legyilkolt fiatalokat ásták el, mint ahogy erről korábban írtam. Éveken, évtizedeken keresztül kísértem figyelemmel a volt pártház hányattatását a felszámolásig. (Négy éve például az MSZP által elpanamázott, már hajléktalanok lakta épületet fotóztam végig.) Amikor pár éve valódi tulajdonos vásárolta meg az ingatlanegyüttest (a VISION BP26 Kft.), felcsillant a remény, hogy végre belül is kutathassak. Felvettem a kapcsolatot a céggel, jeleztem nekik, hogy nem akármilyen épületet szereztek meg, és azt is, hogy nem lesz könnyű dolguk a föld alatt lévő objektum miatt. A cég ügyvezetője kétkedve fogadta állításaimat. Az első időszakban készségesek voltak, többször is bejuthattunk az összeomlás előtt és bontás alatt lévő ingatlanba.
Aztán komolyra fordult a feltárás. A PestiSrácok.hu olvasói támogatásával megbíztam egy profi, műszaki feltárással foglalkozó mérnöki vállalkozást, amely a bejárások alapján a következőket összegezte (kérték, hogy nevüket ne írjam ki, mert akkor esetleg elveszítenek (?) megrendelőket). V. A. cégvezető ezt írta: „Megvizsgáltuk az ingatlan alig bejárható földalatti részét. Kiderült, hogy a vasbeton objektum nem óvóhely, hanem a feltételezések szerint a lenti rendszer fogadó egysége. Az épület homlokzati részénél a szerkezet megerősítése igen szokatlan – arra utal, hogy egy rendszert képez a földalatti műtárggyal.”
A pártház bontása közben „aprócska”, tömör vasbetonkocka került elő. Kádárék nem sajnálták a pénzt… (A fotót még az épület lebontása előtt készítettem, azóta a betontömb magányosan várja, hogy újra körbeépítsék és újra elzárják titkait.)
Éveken keresztül kutattam a levéltárakban, ám a pártházról nincsenek tervdokumentumok. Arról a bizonyos hatalmas, az emeletig felmenő, 6.5 méter átmérőjű vasbeton hengerről egyetlen tervrajzot találtam a Lechner Ödön Tudásközpontban. Azt az egyet – nyilván trehányságból – ott felejtették (lásd a rajzot). Ez a rajz az atombiztos henger keresztmetszete. Jól látható, hogy az emeleti tanácsterem mögött, a pártház bal hátsó szárnyán süllyesztették a mélybe. Egy gigantikus akna, épp olyan, mint amilyen a belvárosi Zoltán utca F4 számú bunkerének belsejében is volt. A pártházbelit teljesen feltöltötték, kibontani szinte lehetetlen, körbefonja Kádár Jánosék óriás betontömbje. A betonhengert sűrű szövésű acélhálóval erősítették meg. Felbecsülhetetlen, mennyibe kerülne a teljesen tömörré tett betonmonstrum elbontása, és megjósolhatatlan az is, mi történne mélyítés közben a szomszédos házakkal. Éppen ezért a beruházó meghagyja a monstrumot, ám ez azzal a hátránnyal jár, hogy alig marad hely mélygarázsnak. A szomszédos DISZ/KISZ-épületet még le lehetett bontani, de a pártházban meghagyják a feltöltött vasbeton hengert és a mellette lévő vasbeton dobozt. Így viszont nem lesz gazdaságos a beruházás. Ez az oka, hogy áll minden.
A kommunista pártház átépítésének terve – közepén az atombunker-lejárattal és a pincékbe vezető lépcsőkkel. Ezt az egy eredeti iratot találtuk, a rendszerváltáskor takarító elvtársak slendrián munkát végeztek…
Libanonban dőlnek el a pesti dolgok
Van egy főváros Európában, ahol egy rendkívüli elhelyezkedésű, történelmi múltú épületről a közel-keleti Bejrútban döntenek. Ez a város Budapest. Ugyanis a VISION BP26 Kft. egy leányvállalat, amelynek tulajdonosa a libanoni székhelyű Statumen for Contracting S.A.R.L. A bejrúti cégtől engedélyt kértem, hogy a felmérés és bejárás után végre talajradarral és egy mobil fúróberendezéssel is megvizsgálhassuk a pince mélyített részét (lásd 6. képünket). Fawzi Nehme projektvezető sokáig igen segítőkésznek bizonyult, majd az egyeztetett napon – amikor hatfős csapattal és eszközökkel álltunk a pártház előtt, bebocsátásra várva – hirtelen megváltozott a hozzáállása. Először időt kért, majd a műszaki stáb tagjainak személyi adatait. Végül félnapos várakoztatás után megtiltotta a belépést és a kutatást. Hirtelen biztonsági őrök is előkerültek, nehogy eszünkbe jusson mégis bemenni. Nem értettem a hirtelen váltást. Hiszen a mi mérési adatainkkal ők is okosabbak lennének.
Segítséget kértem és kaptam: a Nemzeti Emlékezet Bizottságától. Földváryné Kiss Réka elnök asszony támogató levele azonban nem hatotta meg a libanoni befektetőket. Újabb segítségkérés, ezúttal a kerület volt polgármesterétől, a kormánypárt frakcióvezetőjétől. Dr. Kocsis Máténak a következő választ adták:
A tulajdonosok sajnálattal közlik, hogy nem járulnak hozzá semmiféle nem hatósági külső személy által folytatandó helyszíni kutatáshoz, elkerülendő a projekt késleltetésének bármiféle kockázatát is. Jelen levél másolatban megküldésre került Dézsy úrnak is.
A bátor és nagy ellenállás igazi oka: a beruházó is felmérette a föld alatt rejtőző objektumot. A bunker hatalmas mérete miatt kibontására – történelmi titok ide vagy oda – nem vállalkoztak. Inkább lenyelték a békát, tudomásul vették, hogy csak jóval kisebb épületet tudnak építeni. 
Mit mond minderre a Katasztrófavédelem?
A válaszlevélben volt egy reménysugár: csak a „nem hatósági külső személy által folytatandó” kutatásokat ellenzik derék közel-keleti befektetőink. Tehát hivatalos kutatás lehetséges! Noha egy tényfeltáró dokumentumfilmes is lehet hivatalos személy, nem akartam vitatkozni. Megkerestem a Fővárosi Katasztrófavédelem parancsnokát, hivatalos vizsgálatot reméltem. Volt egy érvem: 1962-ig kötelező volt óvóhelyeket építeni a középületek alá, a pártház alatt pedig hatalmas bunker található. Mivel közpénzből épült, még mindig köztulajdon lehet. Logikus eszmefuttatásomat a Fővárosi Katasztrófavédelem lazán lesöpörte:
„…Megkeresésére, mely a VIII. kerület II. János Pál Pápa tér 26. szám alatti építménnyel kapcsolatos bejárás lefolytatására vonatkozik, az alábbi választ adom: A kérdéses létesítmény a VIII. kerületi óvóhelyi kataszterben nem szerepel, így Igazgatóságunknak nincs jogköre a kérdéses objektumban óvóhelyi ellenőrzést tartani./…/
Kérem tájékoztatásom szíves tudomásul vételét.
Kelt, Budapest, 2019. június. 13.
Tisztelettel: Varga Ferenc tű. Dandártábornok, igazgató
Cikkünk nyomán az Erkel-igazgató lánya is jelentkezett
A katvédesektől azért ennél többre számítottam, de nem adtam fel, már csak az olvasók és a nézők miatt sem. A PestiSrácok.hu-n megjelent felhívás nyomán közel félszáz telefont, e-mailt, levelet kaptam. Újabb és újabb szemtanúk jelentkeztek, akik 1956-ban ott voltak a téren. Mindegyik visszaemlékezés a titkos objektumról szólt. Jelentkezett a Városi (ma Erkel Színház) 1948–1953 közötti igazgatójának lánya, Radványi Katalin, aki különösen érdekes adalékkal szolgált: édesapja, Radványi László a forradalom napjaiban otthon betegeskedett. Amikor a Szabad Magyar Rádióból megtudta, hogy milyen kutatás folyik az 1956-os szabadságharc napjaiban a Köztársaság téren, azonnal levelet írt a forradalmároknak. Azt üzente, hogy a színház épületében is kutassanak, mert onnan van átjárás a pártházba… Katalin iskolás volt akkoriban, sietve vitte a levelet a Péterfy Sándor utcai kórházba, ahol a forradalmi központ működött. Édesapjától azt is hallotta, hogy Rákosi pártfőtitkár sohasem a főbejáraton keresztül érkezett, hanem „alulról”, mégpedig ezen a pártház és a színház közötti titkos átjárón. Radványi László a Városi Színház volt igazgatójaként ’56 novemberéig őrizte ezt a titkot. Lányát kíváncsisága kihajtotta a térre is – együtt fél Budapesttel, ugyanis a forradalom pár békés napján virágzott a korabeli katasztrófaturizmus. Katalin – és még sok ezer ember! – határozott munkazajokat hallott a föld alól. Ahol zajokat, rezgéseket éreztek, ott az emberek kétségbeesetten ásni kezdtek. Először a színház mögött, majd az oldalánál, később a tér Gázművek irányába eső részén. Sőt, a Baross téren is kutattak – ott is érezték az alulról jövő jelzéseket…
1956 novemberének első napjaiban lázasan kutatnak a Köztársaság téren. Fotó: Fortepan/Nagy Gyula
A Pincebörtön 1994-es MTV-s premierje után is rengeteg levelet kaptam. Egy Rottenbiller utcai lakó írta, hogy évekkel ’56 után, a felüljáró építésénél magas palánkokkal vették körbe az utcát, és ásni kezdtek. Emeleti lakó lévén rálátott a munkálatokra. Látta, hogy körbeásnak egy alagutat (?), majd óvatosan betemetik. Nem csatorna, vagy egyéb közmű volt – állította határozottan. Akkor mi lehetett?
Az MTI helyszíni tudósítója jelenti az Erkelből
A gyorsírással írt közlés az élőbeszédet követi, attól hiteles.
Íme, az MTI-tudósító gyorsírásos jegyzete és annak lejegyzése
Ókovács Szilveszter főigazgató támogatásával megvizsgálhattuk az Erkel Színház pincéjét is
A kelléktárban és környékén kutattunk – a tér felőli oldalon, a pincében. A tanúk ezt a helyet jelölték meg, mint a titkos lejáró helyét. Egyértelműen kiderült, hogy volt lejárat a mélybe, és az is, hogy azt – a ’60-as évek elején – műszakilag visszabontották, hogy a nyomokat eltüntessék. A kelléktárban, épp Rákosi Mátyás díszpáholya alatt, a pinceszinttől számítva kb. hat (!) méter mélységig feltöltött talajt találtunk. Régi bakancstalpak, ácskapcsok és téglatörmelékek jelezték, hogy ott valamikor akna lehetett. Amikor (a hatvanas években) a színházat teljesen átalakították, az ötvenes évek árulkodó nyomait is igyekeztek eltüntetni. Rákosi privát bejáratát visszabontották, de a bontott anyagot nem szállították el. Egyszerűen húztak egy falat a légakna és a kelléktár közé, és oda ömlesztettek minden szemetet. Kiszámoltuk: kb. 20 köbméter bontási törmelékről van szó! Nem fért azonban minden ide, ezért a női zenekar szobája alatt is leválasztottak egy részt a pincéből, és a fal mögé rejtették az akna maradványait, majd befalazták. (Nem valami szép munka, de nyomot eltüntetni ügyes).
A nyomok a föld alá vezetnek, és onnan? – Igen, a Munkásmozgalmi Panteonba!
Régi feljegyzéseimet vettem elő, és rögtön beugrott több tanú, akik állították, hogy a pártház a föld alatt az Erkel Színházon kívül egy távolabbi, titkos létesítményhez is kapcsolódott. A döbbenetes beszámolóknak 1994-ben nem tudtam a végére járni, de eltettem jegyzeteimet. Nézzük, miről mesélt L. néni, a Fővárosi Temetkezési Vállalat volt alkalmazottja. Az asszony takarítóként dolgozott a cégnél, feladata a Munkásmozgalmi Panteon takarítása volt. A panteont kizárólag a pártállami elit számára tartották fenn, éppen ezért ragyognia kellett a márvány burkolatnak. L. néni elmondta: egyszer épp mosta a kövezetet, amikor kinyílt egy titkos ajtó. Kontyos elvtársnők érkeztek, kosarakkal. Nem sokat törődtek a takarítónővel, annyit mondtak neki, hogy ne lepődjön meg, odakint esik az eső, ők pedig nem akartak megázni, ezért inkább a föld alatt jöttek – egyenesen a pártbizottságról… Mindez a hetvenes évek elején történt. L. néni nem kérdezősködött, magukra hagyta az elvtársnőket – amúgy sem volt hivatalos a torra.
Az Erkel Színházban is megtaláltuk a Rákosi Mátyás díszpáholyából a pártház felé vezető járat gyengén elfalazott, törmelékkel feltöltött nyílását
A kommunista vezetők halhatatlanságra ácsingóztak
A kommunisták nem hittek ugyan a túlvilági életben, de azért mégis foglalkoztatta őket a gondolat: mi van, ha mégis van feltámadás? Gondoskodtak arról, 
hogy ha mégis feltámadnának, legyen meg minden kényelmük: privát terek, telefonos összkomfort. Igen, a Fiumei úti sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában nemcsak telefon, hanem hozzá tartozó telefonközpont is volt… Sokáig még őr is strázsált a zöld telefonkészülék mellett, hátha hívás jön a mélyből… és ez nem vicc.
← A zöld telefon az elvtársak panteonjának márványpolcán ma is megvan
A kommunista kripta terve 1949-ben fogant meg Rákosi Mátyás fejében. A temetőt 1952-ben lezárták, oda már senki nem temetkezhetett. Hamarosan elindult az évekig tartó titkos építkezés. A Fiumei úti temető rengeteg gyönyörű, régi síremléke lett a grandiózus terv áldozata – kellett a hely az elvtársaknak. Ritka ronda, de a diktatúra lényegét tökéletesen kifejező építmény született. A panteont 1958-ban avatták fel, 365 urnát gyártattak le a Zsolnay-gyárral (ja kérem, a munkásmozgalom hőseinek ez dukált), ám csak 75 elvtárs várja itt a feltámadást. Időközben ugyanis megbukott a rendszer… A rendszerváltoztatás nélkül semmit nem tudtunk volna ezekről a titkos és abszurd projektekről. A temetőt Nemzeti Emlékhelynek nyilvánították, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság és a Nemzeti Örökség Intézete óvja értékeit. Törvények garantálják, hogy megőrződjön az utókor számára mindaz, amire emlékezni érdemes. A panteont is védi a törvény, amely nincs tekintettel arra, hogy falai között tömeggyilkosok és egyéb népnyúzók hamvait őrzik. A nehéz üzenetű, gigantomán emlékmű azonban tökéletesen alkalmas arra, hogy bemutassa a XX. század szocializmusát.
Képzeljék el, hogy néztek rám a NÖRI-ben, amikor azzal állítottam be hozzájuk, hogy szeretném felbontani a panteon hátsó falát. Sőt, nem is egy, hanem két helyen. Az intézet vezetőit sikerült meggyőznöm, ugyanis megszereztem azt az 1972-es légi felvételt (lásd a fotót), amelyen egyértelműen kirajzolódnak a panteon mögötti titkos munkálatok nyomai. Látható a hatalmas felvonulási épület és az azt védő kerítés, a füves részen pedig a mélyépítési munkák nyoma. A tervrajzok pedig azt mutatták, hogy a valóság nem egyezik a műszaki leírással (lásd képeinket). A helyszíni terepszemlén kiderült: az alagsorban két ajtó is volt, amelyet befalaztak. Nos, ezek kibontását terveztem. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság engedélyezte a kutatást. Már „csak” a műemlékvédelem hozzájárulását kellett beszerezni. Nyolcfős stábom szakmérnöki művezetéssel februárban kezdhetett neki a bontásnak.
Felhívás! Mivel a Fiumei úti titkos földalatti objektumot több fázisban építették, még akadhatnak olyanok munkások, mérnökök, akik el merik mondani az építés körülményeit. Különösen az 1972-es átalakításon dolgozhattak sokan, élhetnek még az akkori műszakiak, karbantartók, belügyi dolgozók. A pártállam már nem létezik, titkait sem kéne védeni, várjuk hát a visszaemlékezéseket – akár név nélkül is. Hívjanak bátran: 06303524420, vagy írjanak: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..
Bunker a mélyben – ástunk, amíg tudtunk
Bátorított a kutatásban, hogy akadt egy koronatanúm, aki járt lent az objektumban! Évekkel ezelőtt a Salgótarjáni út MÁV-telepen vitték le, elgyalogoltak vele a panteonig, megmutatták neki a felfele vezető lépcsőt, mondván, hogy az vezet a mauzóleumhoz, ott az egyik kijárat. Ezen a nyomon indulva láttunk neki a bontásnak. Az évtizedekkel ezelőtti, utólagos zsaluzás kibontása után kiderült: nemcsak az ajtót tüntették el tokostul, hanem a mélybe vezető aknát is visszabontották – hasonlóan az Erkel Színházéhoz. Kutatóárkot ástunk, és hat méter mélyen még mindig építési törmelékeket találtunk, mélybe vezető kábelekkel. Megvizsgáltuk a panteon jobb és bal oldalán elhelyezkedő, furcsa kőtömböket is. Kiderült, hogy a mindösszesen 2 méter magas tömbök nem esztétikai célokat szolgálnak, hanem valami egészen mást. Ez a lenti objektum felső műtárgya. Hat méter mélyen még nem találtuk meg a tömbök alapjait. Mélyebbre nem áshattuk, a tömb megbontására pedig nem volt engedélyünk.
Ásunk a panteon fala mellett – ott, ahol belül az elfalazott ajtó nyomait megtaláltuk
