Szemrevételezés:

Ez a grafika teljes, és fedi a valóságot.

Hampel és Pulszky ebben az időben cirkuszi kürtnek mondja. Ez azt jelzi, hogy nem ismerik a Magyar Mitológiát, sem Ipolyi Arnoldét (1854.), sem Kandra Kabosét (1897.), és azt is, hogy kutatásaik alatt, nem ismertek fel mitológiai elemet, kutatási területükön. De nem ismert fel a megboldogult Kristó Gyula (hajdan tanszékvezető Szegeden) sem, a közelmúltban, bár lehet, hogy őt patológiás hungaro-fóbiája akadályozta a tisztánlátásban. Ő is cirkuszi kürtnek állította, napjainkig.

11. A Passuth Ödön féle hibátlan vésetrajz.

A László Gyula könyveiben közölt grafika, a Passuth-féle grafika után készült, gyengébb minőség, és hiányos is, a negyedik sor ezüst rozettája hiányzik. Tény, hogy a rozetta szemlátomást újabb kori pótlás, stílusa eltér a faragványétól. De hogy Belfegon-Belfegor helyén lenne, mint Décsy Antal mondja, kitalálás. Jelentése pontos, illeszkedik a faragványéhoz, tehát tárgyalom! 

Hiányos a Gyárfás Rezső által 1879-ben, fénykép után készített, és National Geographik Magyarország által is közölt vésetrajz. Itt a negyedik sorból, a Nap-ábrázolás maradt ki, valamint, az előnytelen nézőpont okán, a fő tengely kulcsalakjai darabokban, a két szélre kerültek. Mindkét hiányosság lényegi tartalmakat távolít el, tehát értelemzavaró.

Szeremley Miklós 1847-ben telibe találja a tartalmat, és felismeri a Csodaszarvas mondát, de még nem ismeri ennek több jelentésrétegét, pláne nem többszörös időbeni megjelenését a magyar történelemben.

A Csodaszarvas üldözése a mitológiában, egyrészt a Teremtő rendelésének megfelelő vezetettséget jelzi, másrészt a személyes Lélekút járást, előbb Nimród, majd a nimródfi hunor és magyar esetében is. Ezeken felül, többnyire az agancsa, a Tejutat, Napútat idézi meg, és először Nimród, később a Nimródfiak mondáiban jelenik meg, de számtalan más előfordulása ismert a néprajban, azonos értelemmel.

Bakay Kornél értelmezése az alapokhoz nyúl, és alapvetően szakszerű. Határozottan elveti a „bizánci cirkuszt”, és szakterületének megfelelően, kimondja a tartalmat. Mivel tudományterülete ma főleg anyag irányba esik, a tudományos követelményrendszer ugyanígy, metafizikai tartalmakkal kevésbé foglalkozik.

Mindkét közölt vésetrajzot retusáltam, hogy a zavaró, idegen grafikai elemeket eltávolítsam. A Passuth Ödön féle grafika első sorában a templomot a fél lóval, áthelyeztem a kiterítés túlsó végére. Tisztább képlethez jutottam azáltal, hogy így a kezdőpont az elejére került, a végpont pedig a végére.

12. A hibás vésetrajz Gyárfás Rezsőtől, 1879-ből. National Geographik Magyarország, 2007. Június.

A kürt, mint tárgy, mindenképpen az Anyaisteni teremtő erőt idézi meg, a legkorábbi időktől kezdve. Ez emblematikusan jelenik meg a Dordogne-völgyi domborművön, már 20 ezer évvel ezelőtt.

13. Dordogne-i Istenanya, kezében a teremtőerejét jelző kürttel. 

A régi szittya ivókürtön, az Anyaisteni teremtőerő a Kos népét teremti meg. A Kos jegye, asztrológiai jelentésében, a tavaszi nap-éj egyensúlyt, és általában az egyensúlyt mutatja fel.

14. Szittya ivókürt ezüstből. A Kos népének teremtését jeleníti meg e kürt.

A rátétes szűrhímzésen, kürt szüli az életfát, értsd, a Nagyboldogasszony teremti meg, a földi élet rendjét, az Életfát, és a Négyelemet.

15. Nagyboldogasszony kürtje Életfát terem a szűrhímzésen. A cifraszűr szertartási szent viselet.

Ide erősít, hogy a kőkor népei, a jégkorszak végén, az altamirai és más barlangok legbelső részeit, azon állatok képével rajzolták tele, amik megteremtését, az Anyaistentől vártál. A kürtök belseje, ugyanúgy, mint a barlangok legmélye, az Anyaisten méhét idézte meg számukra, követhetően az utóbbi 30-50 ezer évben, jóformán napjainkig.

16. A barlangrajzokon nagytestű növényevő állatok, és ügyesen vadászó vadászcsapatok ábrázoltak. Ragadozók nincsenek a rajzokon!

Newgrange építőinek gondolkodása ugyanolyan, de már építenek. Nem a természeti formát használják, hanem az Istentiszteleti metódusnak minden szempontból megfelelőt építik meg. Az Anyaisten méhe azonban még mindig a pontos képzet, ennek megfelelően, kürt, kürtőszerű, e templom kialakítása. Az Isteni személyt az épület kör formája is megidézi.

 

17. Newgrange Nap-Vénusz obszervatóriuma, és szertartási helye, kürtszerűen megépített. A Földanya méhét modellezi. A 42 éves Vénusz ciklus végig követhető az építményben.

Világosan megitélhető, hogy a kürtforma által hordozott jelentés és tartalom a Teremtés. A Kürtben tehát a Teremtő és a Teremtés női ereje testesül meg. Talán ez az előképe a Grál misztériumának?

Mindenesetre nálunk a Grál hagyomány az élő hitben maradt fönn. Europában az irodalom részeként maradt meg, főleg az Artúr legendákban. A különbség azt jelzi, hogy európában a főrendek, nálunk a teljes társadalom él intenzív Jézushitet.

A faragványon több mint negyven alak és objektum, ezen felül három sorban szalagfonat, hurkokból és kötésekből, valamint egy ötvös-rózsa és két pánt található.

Emberalakok (20), madarak (7), kentaurok (5), párduc (oroszlán?) (3), griffek (2), lovak (2), Csodaszarvas (1), templom (1), tenyér (1), csomó (1), indák találhatók a kürtön. A magyar mitológia szereplői mind. Semmit sem találok, ami Bizánchoz köthetné.

A magyar mitológia szereplőit és jelképeit ismerem fel a dús faragáson.

A legtöbb alak oldalnézetből ábrázolt, ami folyamatot jelező testhelyzet. Szemből, állapotot jelzőn, csak néhány alak ábrázolt, mindegyik csak részben. Ez azt jelzi előre, hogy főleg történést, működést találunk a jelentésben, állapotot csak ott, ahol ezt a közlés megkívánja.

A kürtön két ezüst pánt is található, amin fülek vannak kialakítva a függesztéshez.

Adódik még egy ornamensekkel körülfont száj, ezüstből, ami beépül a vésetbe, annak részeként, ugyancsak füllel, valamint lánccal, karikával. Szemlátomást későbbi aplikáció, eltérő stíluselemekkel. Mégis tárgyalom, mert a kürtvéset jelentéstartalmához, mondanivalójával szervesen kapcsolódik. 

A Kürt a közfelfogás szerint ivókürt, de meg is szólaltatható. E két lehetséges funkció két rokon belső lényeget szolgál.

Amikor iszok belőle, lelkemmel fordulok Isten felé, és felajánlom, hűségemet, és „iszok rá”. Áldozok.

Amikor megfújom, Lelkemet, leheletemet küldöm a Lélekhez, Istenünkhöz. Imádkozok. Esküszök. 

Amikor e kürtöt szakember, Csajághy György megfújta, kiderítette, hogy jelzőkürtként sem, de hangszerként sem használható, gyenge hangminősége okán!?

Az ismert szittya ivókürtök mindegyike dúsan díszített, minden időben, akár elefántcsontból, akár nemesfémekből készültek. És biztosan nem bizánci munkák! 

A képi kompozícióban, az íves kúppalást külső alkotójában szimmetriatengely figyelhető meg, amely nem annyira geometriai, inkább szellemi szimmetriát tájol.

A belső oldalon adódik még egy tengely, ami a jelentések mögötti szakrális alapokat fűzi össze, de a négy sor közül, csak három sornál.

Az első sorban szakrális alap nem ábrázolt! Az ember ekkor még istentelen! Itt egy geometriai elem található, apró, háromszög alapú gúla, ami szemlátomást a mitológiai történet kiinduló pontja, a kezdőpont. Az Aranykorban az ember még nem vált el teljesen a Teremtőtől.

Az új korban az ember megkapja szabad akaratát. Ettől az időtől, szabad akaratból, Lélekútat jár. Nimród az Aranykor utolsó, az újkor első királya, Istenkirály. Az első sorban Nimród a Lélekútját járja, megcélozza és megkapja beavatását, megkapja tanítói feladatait, és elvégzi.

Az egybefüggő négysoros faragványfolt, biztosan egybefüggő gondolati tartalmat hordoz, de az egész Kürtön egységes mondanivalót feltételezek. Ezt a mondanivalót spirituális mondanivalónak feltételezem.

A kürt anyaga elefántcsont, ami felénk, minden időben ritka és drága alapanyag. A mondanivalót ennek megfelelően, ritka, fontos, és szívünknek drága mondanivalónak feltételezem. Ezt erősíti a Kürt 1000 esztendős, gondos megőrzése. 

A dús hagyománycsokor, ami minden időben a Kürthöz kötődött, ugyanazt jelzi, mint Szent László királynál, Mátyás királynál, Atilla királynál és a Szentkoronánál, a Kürt jelentősége túl mutat a puszta anyagon, és a metafizika irányába esik.

Világosan felismerhető a függőleges irányú időbeni tagozódás. Ez inkább mitológiai, az eszmefejlődési idő. Az idő a múltból a jelenbe, fölülről lefelé halad.

A véset vizsgálatát a nagy összefüggő képfelülettel kezdem a kis gúlánál, és a kezdetektől a ma felé haladok. 

Első sor:

A nagy faragott felület legfelső sorában egy folyamat látható, ami a kis, háromszög alapú gúlánál kezdődik, és időbeni folyamatot rögzít. A folyamatban felismerem a Lélekutat. A mellékletben adom a Szelestei gyűjtemény pásztor pipaszárának leírását, ami analóg az első sorral, és több ponton is egyezik. Eltérés abban adódik, hogy a pipaszár lélekútja egy hagyományokból táplálkozó, időben csaknem mai (alig ~110 éves) Lélekút, míg a kürtön az első emberi lélekút fő állomásai láthatók, aminek az ideje több százezer éve lehetett. Támaszkodok saját lélekútam tapasztalataira, valamint a Fehérlófia c. magyar népmesére is.

Az alakok: (1) Ló és lovasa. (2) Két alak a Teremtő Isten dobját veri, útját járja. (3) Egy alak nyíllal céloz. (4) A célpontban fekvő, visszanéző szarvas, hátán holló, agancsára felhurkolva két fél szív. (5) Lándzsás alak, ragadozót noszogat a templom felé. (6) A templomból kijövő lónak csak a feje és mellkasa látszik, teste a templomban.

Feltűnő a második tengelyen a szakrális háttér hiánya. Feltételezem, hogy régi ószövetségünk, a Fokos Szövetsége előtt kezdődik a történés. Tehát újkori, istentelen időszakunkról ad hírt az első sor, és arról, hogyan lettünk lépésenként Istenesek. Az induláskor még jó adottságokkal rendelkező, intelligens állat, a célba megérkezve, ember.

Ha az állat Isteni Tanítások szerint él, emberré válik. Ha az ember elistentelenedik, állattá válik. Isteni tanítások szerint élni, ez a test, a szellem és a lélek együttes teljesítménye, harmoniája. Az eszünkkel keresünk, tapasztalunk, a lelkünkkel felismerjük, megtaláljuk az Istenit, és lelkünk rögzíti is ezt a tudást. Pontosan úgy, ahogy a Kiskakas Gyémánt Félkrajcárja c. mesénk tanítja.

Tudni nem memória kérdése! Tudni annyit tesz, mint helyesen cselekedni. A tudás a Léleké!

Nimród életében, mítoszában ez a Pilisi Csillagkapu és a Beszélő Állatok Völgyének megjárása előtti időszak.

Egy hosszú időtávlat történéseinek, korábban elkülönülő állomásait ismerem fel, akkurátus rendbe állítva. Ez az idő földi (vízszintes), és feltehetően igen hosszú. Az összefüggés az elemek között fellelhető, és természetes összetartozás. Ez egy újabb, de vízszintes időtengelyt képez, ami a külső függőleges időtengellyel, a Kürtre keresztet „rajzol”.

A függőleges időtengelyben a Teremtés (az ember kiképzése) időtengelyét, a vízszintesben a történelemét ismerem fel. A kettő metszéspontjában a tartalmi közlés nyilvánvalóan legfontosabb eleme található.

A Cél, az itt és most pontja ez.

Ez az egyetlen hely, ahol az embernek lehetősége van Igaznak lenni. A kereszt, a két különböző rendszer érintkező pontját jelöli, az Isteni és emberi találkozási pontját. Ez a pont minden nap a miénk. Így valósul meg életünk keresztje, az Életfa.

Időben az első, aki ezt átélte, az Istenember Nimród. Ő volt az új korban, az első Istenkirály a Földön, az első avatott, a mi időnkben, az Aranykor után.

Emléke Eurázsia szerte ma is él, ma is eligazítja a népeket és nemzeteket, az Istenben levés mikéntjéről. Nekünk ez a legfontosabb hagyományunk, ezért próbálják elrejteni előlünk parazitáink. De nincs olyan titok, ami napvilágra nem kerülne, Isten szerető szándéka szerint.

Agyagtáblán fennmaradt több szumír történet is, ahol Nimród neve azzal az ékjellel íródik, mint a Fiúistené, csak hiányzik előle a csillag (dingir) ami az Isteni személy jelzője.

E pont gazdája a kereszténységben Jézus, aki az Út, az Igazság és az Élet. A korai időkben, amikor Jézus még Isteni ígéret volt, Nimród ez a személy. Ennek a személynek az emberi létezésben, a szellemi szférában fontos, aktuális feladatai vannak.

Ez ma szokatlan mondanivaló, mert a mai világ urai megpróbálják Istent elfedni, az embert pedig egy primitív, anyagi, állati létezésbe szorítani, és egy pusztán zabáló, vásároló gépnek kiképezni.

Lehel, a kürt tulajdonosa, igen magas színtű szellemi vezető volt. Erre utal nevének lélek jelentése is, a kürt faragványa is, valamint, közvetve, az a deheroizáló, tekintélyromboló tevékenység, ami a 19. sz. óta, a Kürt sorsát kíséri. Ma már nem szabad elkeseredni ezen. A féregtelenítés a világban, így a történelem-tudományban is elkezdődött.

Ló és lovasa:

← 18. Lovas, a kezdetet jelölő gúlával.

A lovas mibenlétének megértése elsőrendű fontosságú. Biztosan azt kell megérteni, ami a valódi tartalom, különben tévúton indulunk, és bizonyosan zsákutcába érkezünk. A lovas jóformán külön álló alak, jelentése mintegy alapfeltétele a bekövetkező folyamatnak!

A megértéshez távolabbról kell indulni.

Az írt történelem ~5 ezer évre tekint vissza. Gondolatok régebbről is fennmaradtak, korai feljegyzésekben. Régészeti leletek alapján 12-15 ezer évet mehetünk vissza, ritkán ~50 ezer évet. Rovásírásunk 34 ezer éves, de itt sem maradtak fenn, hosszabb feljegyzések.

Legendákban, mítoszokban, az időtávlat kitágul, de ez a mai történész számára kezelhetetlen.

Tanaisz, az Aranykor utolsó előtti királya, ~260 ezer és 255 ezer között uralkodott. Fia Nimród, megküzdött a gonosszal, és elbukott. Ettől kezdve a gonosz uralja a földet, és pusztulásba dönti. Az emberiség csaknem kipusztul.

Az új ember a Teremtésben viszonylag későn jelent meg, 1,2-1,4 kg-os, találékony agyával. Gyenge fizikai adottságai ellenére, kivételes szellemi képességével, rövid idő alatt a legveszélyesebb élőlénye lett a Földnek. Csúcsragadozó.

Kiásott vadásztelepei körül megtalálták állatok tízezreinek, megkövesedett csontjait. Látható, hogy szörnyű pusztítást végzett környezetében. Zsákmányai között előfordult az ember is. Meglehetősen erős és vad embercsoport lehetett, brutális életformával. Ez a tulajdonsága év tízezrek alatt, a tapasztalatok gyarapodásával, fokozatosan összehangolódott és felerősödött. A természetes szelekció ráerősít a meglévő állapotokra és folyamatokra.

Az egymással kölcsönhatásba lévő struktúrák befolyásolták egymás keletkezési valószínűségét. Konkrétan, egy természetes úton megjelenő struktúra monoton erősödik, ha a struktúra irányába mutató tulajdonságok előnyt jelentenek. Más szerkezetek ugyanekkor ritkulnak, háttérbe szorulnak, ha nem tartoznak az előnyt biztosító struktúrák közé.

A leletek tanulsága, és ökológiai ismereteink szerint, ez az ember súlyosan károsította környezetét, pusztított maga körül. Világosan látszik, hogy ezt az embert szabályozni kellett, különben oly mértékben károsítja az ökoszisztémát, hogy visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, így kipusztítja az ökoszisztémát, és vele önmagát is.

A szabályzást a Jóisten végezte el, kultúrhéroszok által.

Az Isteni Tanítást kultúrhéroszok vitték el a népekhez, és tanították meg a populációknak, visszaerősítve a háttérbe szorult pozitív adottságokat, kiiktatva a pusztítókat, megszüntetve az alkalmatlan életformákat.

Az első Isteni Tanítás a földművelés és állattenyésztés, tehát a paraszti életforma volt. Ez egyben, egy ökológiai csúcsmodell volt, amely az Életfára, és a Négyelemre épült, mint csúcsmodellre. Minden későbbi kinyilatkoztatás, és a próféták is, ezt erősítették meg. Az ember számára az őt körülvevő Teremtés így megérthető lett, minden új cselekedetről pedig eldönthető volt, hogy illeszkedik-e a Teremtésbe, vagy sem.

(Függelék, 1. melléklet.)

Leletek ugyan nem olyan látványosak, de a következmények igazolják, a vadászó ember mellett élt és gyarapodott egy más fajta embercsoport is, akik többnyire növényeken éltek, magokat gyűjtöttek, és nem durvultak el az idők folyamán úgy, mint a vadászó, háborúzó hordák. Szelíd létezésük mégis evidencia, mert a kinemesített gabonák, háziasított állatok, jelzik e népcsoportok korai irányultságát, és igen jó szellemi teljesítményét is.

Christopher Dawson 1928-ban kiadott könyvében, a Kárpát medencébe helyezi a száraz földművelés, a háziasított állattartás és a finomkerámia ipar kiindulópontját, valamint a települt falvak kialakulását.

Hozzáteszem saját kutatásaimból, hogy a völgyi halastavak is tartozékai voltak e gazdálkodásnak, a falvat egy család, 10-30 porta alkotta, és dombtetőre települtek, vagy dombok félmagasságában, soha nem völgyben.

Mindezt megerősíti H. T. Waterbolk 1963-ban. Graham Clark pedig úgy véli 1969-ben, hogy a Dunántúl dombvidékein és az Erdélyi medencében történt mindez.

Saját kutatásaim szerint a gazdálkodásnak csak része volt ez a „dry farming”, a rendszer sokkal átfogóbb volt, mint ahogy ma gondolnánk. Része volt a rendszernek az ártéri gazdálkodás, a nagyállattartás, az igen fejlett fémipar is, és az integrált államszervezet is, szóval minden, ami a ma államiságként ismert. Ezek nélkül elképzelhetetlen, az egész Kárpát medencére kiterjedő, alapvetően kiegyensúlyozott és biztonságos vízrendszer, márpedig ez működött itt. Mindezek spirituális rendszerbe voltak foglalva, ami finoman szabályozta a gazdaságot! Mindez csak úgy képzelhető el, hogy a Kárpát medence lakossága viszonylag állandó volt! Természetesen jöttek is, mentek is, jöttmentek, de a stabilitást az állandóság és harmónia adta minden időben.

Hozzáteszem, hogy ezek a népek, a Lengyel-Zók-Zengővárkonyi kultúra népei, és a Körös-kultúra népei. Ők voltak a száraz földművelés (dry farming) kifejlesztői is. Ez a termesztési komplex rendszer az egyetlen, amivel monoton javuló feltételek mellett, az idők végéig lehet gazdálkodni a Földön, és megfelel az Isteni Kinyilatkoztatások ökológiai csúcsmodelljének.

Életformájukhoz sokkal több lelemény kellett, mint a vadászatokhoz, háborúkhoz, de sokkal szelídebb, „energiatakarékosabb” volt, mint a vadászoké. A szemlélődő ember mélyebben gondolkodik, gondolata magasabbra szárnyal, és nem pusztít maga körül, de teremt, igyekszik megérteni viszonyát a világhoz, és igazodik hozzá.

Egyszerűsítve, az előző embercsoport a vadászatra, az ölésre szelektálódott, később az erőszakra, háborúra, gonoszságra, addig az utóbbi embercsoport az életre, türelemre, elfogadásra, szelídségre és jóságra.

Ez a kialakult elkülönülés ma is megvan, tapasztalható a világ népein! Van olyan, amelyik erőszakos, gyarmatosít és háborúzik, van olyan, aki szelíden és csendesen él a világban.

Nyilván mindkét embercsoportnak meg voltak a szellemi vezetői, és ütközéskor a csata az anyagi síkon felül, szellemi síkon is folyt. Ma is így van. A két fajta közvetlen ütközésekor többnyire a harcos a győztes. Az öldöklésre szakosodott, fizikai előnyben van. De időben lokálisan!

Hosszú távon azonban több előnyt nyújt a szelíd, gondolkodó életforma. Megfigyelheted a történelemben, hogy a harcos görögök akkor alkottak nagyot, amikor a szelíd szittyák gondolkodói, közéjük szorultak, a kisázsiai perzsa expanzió okán.

Nyilvánvaló, hogy a szelíd népcsoportnak van jövője, a Teremtésben, mai fogalommal, az evolúcióban, pont energiatakarékos életformája okán. „Ha az embernek van szerepe a földi evolúcióban akkor az, hogy az evolúció esetlegességeit kiküszöböli.” mondja Molnár Géza. Ezt, az képes elvégezni, aki mélyen ismeri a környezetét, és energiatakarékosan él, és cselekvésre, teremtésre irányult. Ugyanakkor, annak a populációnak nagyobbak az esélyei, amelyik többet tud eltárolni és megőrizni, a rendelkezésre álló szabad energiákból. Magvakat pedig hosszabb ideig lehet eltartani, mint húst. Hosszú távra lehet tartalékokat képezni növényi magvakból, gyümölcs aszalmányokból.

Evolúciós szempontból tehát, a paraszti életforma előnyösebb, mint a vadászé.

Az áttörést, a ló háziasítása jelentette e kétféle életforma konfliktusában. A nagytestű ló háziasításával és használatával, e népcsoportok mozgási sebessége és mozgási távolsága megnőtt. A szelíd embercsoport így eltávolodhatott a vadtól, és gyarapodhatott, míg a vad, vadászó hordák, pont az állatok erőteljes megritkítása okán, hosszú távon gyengültek.

Lóval elhagyható volt a folyók és tavak környéke, és a szárazföld belső területei foglalhatók lettek. A lovak gyors mozgása megkönnyítette az elszakadást a harcos törzsektől. További gyorsan mozgó, nagytestű állatok háziasítása és tenyésztése is rásegített erre a folyamatra, ugyanúgy, mint a száraz földművelés alkalmazása.

Ez békés életet biztosított, nagy területet a magvak begyűjtéséhez, utóbb pedig, a maradék magvak visszaszórását is lehetővé tette. Minden feltétel összeállt az első földművelő életformák kialakulásához, a falvas településekhez.

A bőséges táplálék és kiegyensúlyozott élet, gyorsabban szaporodó, nagyobb populációkat eredményezett, ami lassan, a szelídebb népek túlsúlyát hozta Eurázsiában.

Ez a folyamat először a Kárpát medencében ment végbe. Utóbb innen szóródott az egész kontinensen. Ezt régészeti leleteken felül, több angolszász szerző is igazolja.

A lélekkel bíró ló háziasítása és lovaglása, új minőség volt a maga korában. Első lépés. Az első alkalmazkodás, történetesen egy állathoz. Ezt magasabb szintű létezésnek látom, mint a ló felzabálását.

Egy ragadozónak az agyában a zsákmányelejtés képei kavarognak, és ezt folyamatosan sugározza környezetébe. A földművelő szelíd ember képes volt a lóval szavak nélkül is „szót érteni”, egy lélektől lélekig ható, közvetlen kommunikációval. Erre ma is képesek vagyunk, ugyanúgy működik, mint a kezdetekkor.

A ló háziasításának volt egy hozadéka, amit soha nem tárgyal a súlyosan korlátolt materialista kultúrtörténet, de a lényeget, mégis ez hordozza! Az alábbiakban ezt körvonalazom.

Lovat az tud háziasítani, akinek szelíd, és nyitott a lelke. Egyszóval: Jó. Szelíden és őszintén közeledik a másik lélekhez, aki jóindulatú kíváncsisággal közeledik viszont. Ez egy dús és sokrétű, kölcsönös bizalmon alapuló, szeretetteljes közös szocializációt tesz lehetővé. Egy sűrűn előforduló, jól begyakorolt, elfogadó szeretetnek és kedvességnek kell működnie, mindkét oldalról.

A kommunikáció itt nem nyelvi jellegű, hanem talán gondolatátvitel, bár inkább lélektől lélekig ható, közvetlen kommunikáció. Akinek lova, kutyája adódik, tudja, miről beszélek.

Ma még, e tapasztalatokat, szokás tagadni. Az erejére büszke a mai ember, nem a lelkére. Kedvességét, lélekjóságát, restelli. Pedig a lélekjóság a hosszú távú létezés legnagyobb összetartó ereje! Ez képes közösségeinket összetartani, ugyanakkor cselekvéseinket motiválni is. Ez egy szelíd közösség, család, nemzetség, nemzet létét erősíti. Utóbb, ezt tanította Jézus. Ezzel teljesedett ki, a „Miképp a Mennyben, azonképpen itt a Földön is.” csodálatos formulája, ami a családot, mint legkisebb egységet preferálta, a mezopotámiai szittyák paraszt közösségeiben.

A háziasított állat, és az ember kapcsolata bizalmon, lélektől lélekig ható, közvetlen kommunikáción, egymás táplálásán alapul. Aki lovat lovagol, ilyennek kellett lennie. Semmiképpen nem lehetet kegyetlen ragadozó! Jó embernek kellett lennie, a szó teljes értelmében.

A fejlődéslélektan kimutatta, hogy szeretetteljes légkörű, gondoskodó családban felnőtt gyermeknek jobbak az életesélyei, mint a kemény, agresszív, kemény környezetben felnőtteké.

A hierarchiában (hierarchia = szent rend!) felnőtt gyerek, fokozatosan kerül nagyobb és nagyobb terhelés alá, így mélyebb és sokrétű ismerethez, tapasztalathoz jut, ami utóbb, jobb tájékozódási lehetőségeket biztosít az életben.

A szélső helyzetet, a nem emberi közösségben felnövő gyermekek mutatják meg. Ha a gyermek 3 éves koráig nem emberi közösségben él, soha nem lesz belőle ember. A 70-es években a Szahara szélén, gazellák közt élt egy 12 év körüli fiú, akit már nem fogtak be, pont a fenti tapasztalatok okán.

Ez a cselekvő szeretet, és többlet kommunikációs gyakorlat, lélek és lélek között, tett alkalmassá bennünket arra, hogy Isten megszólítson, mi megértsük, és ne világgá szaladjunk, hanem megértve, befogadva tanítását, az szerint éljünk, tanítványai, fiai legyünk.

Nos, az első szellemi vezető Nimród, az első nemzet pedig mi voltunk, illetve szittya őseink, akik szeretet alapon szervezték közösségeiket.

A ló, ami az előbbiek alapfeltétele, a Nyilas népéhez kötött, ősidőktől. A keleti Állatövben a Nyilast Lónak ismerik. A magyar pedig a Ló, a Nyilas népe. Padányi bőven ír erről, a Dentumagyariában.

Ez a folyamat igen tág időkeretben ment végbe. A ló háziasítása valószínűleg százezer évekkel Nimród előtt, még az Aranykorban történt. Nimród küzdelme a gonosszal, jelentette az Aranykor végét. Ellensége a gonosz, tönkretette a világot, majdnem minden elpusztult, azután, talán 35 ezer éve, az emberiség lassan kezdett újra felkapaszkodni. 12 ezer éve lezajlott az a neolitikus forradalom, amiben a vadászok, tömegesen álltak át parasztnak. 6 ezer évvel ezelőtt kezdődött az írt történelem, Mezootámiában.

A Lélekút egy hosszú, beavatásról beavatásra vivő, javulási folyamat, ami által előbb emberré vállunk, majd Istenemberré. Elsősorban szolgálatot és áldozatoz jelent, Isten tanítása mentén élni. Az egyén korlátozza önmagát. Ez semmiképpen nem hatalmat, pláne nem önzést jelent.

Ennek az áldozatvállalásnak a szellemében térítik az első kultúrhéroszok a vad népeket és szellemi vezetőiket, Istenismeretre, hitre, és más ismeretekre.

Ez alkalmasint harcot is jelentett, fizikai és szellemi síkon is. E harchoz, a szükséges képességet és erőt a beavatottaknak, a Jóisten biztosította. Lehel, neve jelentése és a kürt faragványai tanúsága szerint, ilyen térítő szellemharcos volt. De kiket is térített?

Biztosan nem a keresztény Europát, ilyen akkor még nem volt!

Az istentelen Europát térítette, mert azidőben Europa istentelen volt!

Europa, a „nagy Róma” széthullása után, az általa pozdorjává zúzott, kultúra és hit nélküli, agresszív törmeléknépek, marakodó gyülekezete volt.

Ugyanakkor mi, az Apostoli Királyság voltunk. Szilárd keresztény állam, a Kárpáthazában. Istenkirályságunk, mintakirálysága volt Europának! Jézus követője, a Jézushit, a kereszténység terjesztője! Az Apostoli Királyság ezt jelenti!

A pogány Europát mi térítettük a kereszténységre! Ennek a térítésnek volt szellemi vezetője, harcosa a maga idejében Lehel, akit élete végén „Pálos-szertartással” „temettek”. Romlatlan szent teste, ma is biztos helyen várja a feltámadást!

Hozzánk jártak rendet látni, királyt látni, szentet látni, tőlünk tanulták a korszerű gazdálkodást, a fémiparokat, hadseregünk példája nyomán szervezték saját hadseregeiket, ruházatunk után a ruházatukat. Mindent, amit az emberi létezés megkívánt.

És hozzánk jöttek időnként rabolni is, mert itt, volt mit! A mi feladatunk volt megtéríteni ezt az erőszakos europai rablóhordát, mert nekünk volt tapasztalatunk hozzá.

Csináltuk korábban is. Más földrészeken is!

Az első kultúrhéroszok Isten tanítását viszik el a népekhez, az Életfát és a Négyelemet, az ökológiai csúcsmodellt, ami segíti Egésznek látni a Teremtőt, a Teremtést, és az Embert. Azt a tudást hordozza, ami szerint ökoszisztémában, az idők végezetéig, monoton javuló körülmények között lehet, Emberként élni.

Ma is modelleket használunk a világ különféle jelenségeinek nyomon követésére. Ezek teszik lehetővé, hogy hidakat megfelelő teherbírásúra tervezzünk, vagy az atom maghasításánál előre jelezzük a keletkező izotópokat. Az Egészet átfogó modellt azonban nem tudunk készíteni. Ez Isteni kompetencia. Mai modelljeink rész modellek.

Indiában a mai napig növényi étrendet tartanak, mert ez könnyű lelket biztosít, ami alapfeltétele annak a misztikus lélekútnak, amit járnak. Mi mára elfelejtettük ezt, holott eredetileg a mi hagyományunk is volt. India történészei három hun honfoglalásról tudnak, és arról, hogy a kultúrát mi hurcoltuk be Indiába. Budha is szittya királyfi volt.

Nálunk azért alakult másképp, mert mérsékelt éghajlati övben élünk, olyan időjárási körülmények között, ami megkívánja a fehérje tartalmú étrendet. India szubtrópusi és trópusi klímája viszont egész évben adja a könnyebb, főleg növény alapú táplálkozás lehetőségét.

Most, hogy elért bennünket a szaharai nyár, magad is megfigyelheted, hogy pár szem gyümölcs is elég egész nap, és nem is kívánjuk a nehéz húsokat.

A neolitikus forradalom (Kr.e. 12 000) után, sokáig e kétféle népcsoport egyensúlyban maradt a térítők áldozatos munkája nyomán, de az istentelenség térhódításával a rossz ösztönök felülkerekedtek, és a hibás szellemiségű, emberi erkölcstől elhajló népek, szabály nélküli szemléletüket, féktelen erőszakossággal, ma főleg gazdasági módszerekkel kényszerítik e világra. Ez a konfliktus végig húzódik az ember egész újkori történelmén.

A földművelő és a vadász konfliktusa.

Szokták tévesen a földművelő és nomád állattenyésztő harcának is mondani, de ez, nem igaz. Kérem felismerni, a növénytermelés és állattenyésztés egymást kiegészítő tevékenységek az őskortól, napjainkig. Együtt egész.

A földművelő és vadász konfliktusa ez. Amikor elfogy a vad, a vadász katonába vált, emberre vadászik, a földművestől rabol, és megöli a javakért. A helyes és helytelen tájékozódás konfliktusa ez, végső fokon a jó és gonosz harca.

Az alapszituáció leginkább Ábel és Káin konfliktusából ismert, bár ez hibás átvétel! Káin vadász, nem földműves. A konfliktus végigvonul a történelmen. Sumer és Asszír, Athén és Spárta, szittyák és nagy Sándor, szittyák és Róma, a szelíd Világ és a gyarmatosító Europa, a szelíd Magyarország és a kegyetlen Europa, paraszt és városlakó, a szelíd Iszlám és az önérdektől túlhajtott USA.

Az Istenes és istentelen harca. Formulázva, az ökológiailag helyes és ökológiailag hibás magatartás konfliktusa ez, a Jó és gonosz harca!

Miközben múlik az idő, a Teremtő elküldi kultúrhéroszait a népekhez, és kinyilatkoztatja tanításait, a népek pedig ez szerint élnek. Amikor bekövetkeznek elcsúszások, prófétákat küld, és helyreáll a rend. De nem minden népnél! Mára, a sötét kor (Kali Juga) végére teljes az anarchia.

Aki megszelídíti a lovat, lelkével közelíti a ló lelkét. Ez a saját lélekre ébredés valószínű pillanata. Ha felismerem, hogy lelkem van, ha érzékelem a ló lelkét, már csak egy lépés, hogy Istennel is jó szót értsünk! Nem egyszerű Istennel kommunikálni. A feladat sokrétűségét és buktatóit hűen őrizte meg az alábbi szöveg. A saját lélekre ébredés, és Isten létére ébredés nehéz pillanatait őrizte meg e kinyilatkoztatás, Énok (Henoch) apokalipszisében. Íme:

Isten szól az emberhez.

Én szólok hozzád. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. Mikor megszülettél. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. Mikor megpillantottad a világot Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. Első szavaidban. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. Első gondolatodban. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten. Én szólok hozzád. A Nap sugaraiban. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. A ragyogó csillagok által. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten. Én szólok hozzád. A viharok és felhők által. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten. Én szólok hozzád. A mennydörgésben és villámokban.

Én szólok hozzád. Első szerelmedben. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten. Én szólok hozzád. Első dalodban. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. Mezők füveiből. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. Az erdők fáiból. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. A völgyek és hegyek által. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten. Én szólok hozzád. A csodálatos szivárványban. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten. Én szólok hozzád. Amikor magányos vagy. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten. Én szólok hozzád. Az ősök bölcsessége által. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten. Én szólok hozzád.

Én szólok hozzád. A Szent Hegyek által. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. Az esőben és hóban. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. A tenger hullámaiban. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. A reggeli harmatban. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Én szólok hozzád. Az esti csöndben. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten Az idők végeztével. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten. Én szólok hozzád. Mikor angyalaimat meglátod. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten. Én szólok hozzád. Az Örökkévalóságon át. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten. Én szólok hozzád. Légy nyugodt, és tudd meg Én vagyok az Isten.

 

A Teremtő kinyilatkoztatja magát az embernek, annak az elsőnek, aki először, és egymaga fogadta be Isten Igéjét.

Ma sem egyszerű feladat, befogadni Isten Igéjét, ma sem sikerül mindig, mindenkinek. Akinek nem jön össze, csonkán éli az életét, és a legnagyobb hiányt szenvedi el, ami anyagi létezésben adódhat.

Az istentelenséget, és következményeit, a hozzá kötődő részvétlenséget, az egoizmust, a hanyagságot, értetlenséget, lustaságot és több más jellemhibát is, amik mind, az emberi létezést akadályozzák.

Ki kell mondani, hogy az istentelen ember nem ember, mert azt utasítja el, aki, ami, emberré teszi. Tapasztalatom szerint az istentelen ember állapotában megátalkodott, makacs, és képtelen a korrekcióra, a belátásra. Isten óvjon tőle!

Kölcsey szerint is: „Az ember, magában gondolva, nem több a vadállatnál, aki élete fenntartásáért, zsákmányt keresve bólyong.” Végignézve a mai életet, a pártokat, ma is 100%-os a véleménye.

Akinek összeáll, aki megérti, elfogadja, teljes az élete, kiegyensúlyozott, derülátó, jövőben bízó. Érzékeli a teljességet, Isten cselekvő gondviselését.

Tekintettel arra, hogy a lélekkel rendelkezők érzékelik egymás lelkét, Jóság szükséges ahhoz, hogy egy lóval összebarátkozzunk.

A szeretet első látványos rögzítése ez.

Ezt a feladatot mi oldottuk meg. A lovat mi domesztikáltuk. Padányi Viktor igen részletesen leírja a Dentumagyariában ennek a jelentőségét.

Azóta a lóság a jóság szinonimája anyanyelvünkben, és jószág szavunk ezt a körülményt rögzíti a mai napig. A ló háziasítása tehát annyit javított a háziasító lélek állapotán, hogy alkalmassá vált Isten első kinyilatkoztatásainak befogadására, elfogadására és megértésére, a Lélekútra.

A Fehér Ló így lett kulcsszereplője mitológiánknak, és a fia is, Fehérlófia. Azaz a Fehérlő Fiú, a Fényfiú, Jézus ígérete. A Fehér Ló és Fehérlófia, a jóság tovább tanításának, a szeretetnek első rögzített nyoma! Ez a magyar mitológiában található. Más mitológiákban nem fordul elő.

Kérem felismerni! Fehérlófia Jézus eljövetelének ígérete, az ősi magyar mitológiában!

A Fehérlófia c. mese változatai, és különösen a Jankovich féle rajzfilm, igen érzékletesen, valószínűen és hűen mutatják be ezt a folyamatot. Ez a Fehér Ló, a vátesz Csontváry képeinek is visszatérő eleme, ugyanilyen értelemben.

A fehér ló kultusza rokonnépeinknél is megmaradt, töredékesen. Így félreérthetetlen jelzés a Brit szigetek keltáinál, a tájba épített fehér ló, de a korai időkben a szakrális tájépítést is használták, a fennmaradt nyomok szerint. Ilyen a Westbury-i Fehér Ló, és dúsan földépített környezete.

Igen látványos és expresszív az oxfordshire-i tájban, Uffington falu mellett, ez a 111 m hosszú ló, amely feltehetően kelta készítésű. Náluk a fehér ló, Epona istennő szent állata volt.

Persze az is nagy talány, hogyan készülhetett, több mint 2100 esztendővel ezelőtt.

19. Ha a ló tájba épül, jelzi a fontosságát a mitológiában. Ez az egyik domináns genetika területe.

Igen látványos és expresszív az oxfordshire-i tájban, Uffington falu mellett, ez a 111 m hosszú ló, amely feltehetően kelta készítésű. Náluk a fehér ló, Epona istennő szent állata volt. Persze az is nagy talány, hogyan készülhetett, több mint 2100 esztendővel ezelőtt.

20. A környéken, más megfogalmazás is megtalálható!

Érdekes adalék, hogy mitológiájuk szerint, Korea első királyát egy tojásban találták meg, amit egy fehér ló hagyott maga után, mikor az emberek közeledtére elmenekült. Korea helyneveinek ~20 %-a még ma is „hun” és „an” gyökszóvak kezdődik, ami az alapításokra vonatkozóan erős hun hatást mutat, talán rokonságot is.

A koreai hagyomány ugyanúgy ismeri a hun-magyar azonosságot, mint a kínai és a japán, és büszkék a rokonságra. Igen bizsergető áthallás adódik nálunk is, a Rátóti Csikótojás c. mesében! Bár némileg eltér, a „csikótojás” kifejezés annyira egyedi, magyarosan csavart és szugesszív, hogy szinte bizonyosság!

Firdauszi Sahnaméjában Nimród Szijavus. Hagyománya dúsan fennmaradt Ázsiában, a mai napig.

A szumír mitológiában, agyagtáblákon, Nimród nevét ugyanazzal az ékjellel írták le, mint a Fényfiú nevét. A különbség mindössze annyi, hogy az Istenfiú neve előtt ott volt az Isteni személyt jelző csillag (dingir). Ezt a megbecsülést azzal vívta ki, hogy ember létére, elsőként küzdött meg a gonosszal!

Az Isten áldotta Dudás Rudolf, aki 50 esztendeje kutatja, a szumírban a szittya nyelvet ismeri fel, és magyarnak tartja. Öt könyvében és számtalan előadásában, a nyelvtudományok összes szabályai szerint, ezt példák százain be is bizonyítja. Logikusan és világosan levezeti, sőt, mivel nyelvünk minden más nyelvnél bonyolultabb, leírja azokat a szabályosságokat is, amik csak a magyarban használtak.

Az Akadémiának most már csak meg kellene győződnie, de hát 150 esztendő délibábozás után szörnyen nehéz irányt váltani. Megértem, hogy ennyi kölletlenség és füllentgetés után még mozdulni is kínos, de hát a „havi fixért” urak, időnként vállalnotok kell magatokat, és azt is, amit csináltatok.

Ne felejtsd, hogy nem a sajátodat, hanem az enyémet, a mienket műveled, és ha már tőlem húzod a fizetésed, kötelességeid vannak velem szemben, a dolog természetéből adódóan, ha akarod, ha nem.

Ez az, amit itt és most számon kérek!

Ennyit a lóról és lovasáról.

Két dobot verő alak:

← 21. Az Ikrek, Hunor és Magyar, a Nimródfiak.

A kerek dobon egyenlő szárú kereszt látható, minden szegmensében egy ponttal. Egyetemes jel, a Teremtő Isten jele, a Teremtéssel együtt, minden kultúrában. A függőleges tengely a Jóistené, a vízszintes az emberé, a metszéspont ma, Jézusé. Valaha Nimródé!

A két alak, mikor a dobot veri, a Teremtőt idézi, útjárása közben, tehát a Teremtő Isten útját járja. A faragvány ezt mutatja. Az Ikrek Ők.

A ló megszelídítésével megtörtént már az első lépés, Nimród elindult. Ezután, Isten Igéje mentén, jöhetnek a többiek is, az egész család, az egész nemzet, a tökéletesedésig. Nimród, a szellemi vezető járt elöl, és szorosan a nyomában ott járt két fia, Hunor és Magyar, az Ikrek, ahogy a csillagos ég is mutatja, Karácsonykor.

Nimród szent családja szellemi vezetésével pedig szent népünk, az emberi idők kezdetén! Isten Igéje mentén.

Jó lenne igazodni már, 60 esztendő istentelenség után, és elindulni Karácsonykor, a kelő Nappal. Megkeresni, megtalálni, Csaba királyfi csillagösvényét, és rajta! Hátrahagyni ezt a becstelen, szatócsok világát, és a Teremtő keskeny ösvényein, a Csodaszarvas és Nimród nyomán, újra futni pályánk csillagívét, együtt, kik ide születtünk e Kárpát Hazába, Magyarnak.

Nyilat feszítő alak:

← 22. Nimród a Teremtés fénymaximumát célozza, a Lélektől Újjászületés avatását! Árpádkori templomaink oszlopfőin ma is ott található!

Ez az alak Nimród, a beavatott. Bál íján megfeszíti Boldogasszony haja szálát, és céloz. A mitikus vadászaton, a célban, az Apátlan, a gonosz maga. Azóta is, minden lélekúton megküzdünk magunkban a rosszal, és kirekesztjük életünkből.

A gonoszra célozva, a célban végső soron, a beavatás célcsoportját célozzuk, Isten Fényét, ma is, a Lélekúton. A beavatást az Isteni Lélekállapot elérése, a megszerzett tudás okán kapjuk. Ez a beavatás misztériuma.

Ilyen íjtartással nem lehet vadászni, kizárólag kijelölni lehet a célt. A kürt készítése idején, az íj, még naponta használt eszköz volt. Nimród életfeladata népszájon forgó történet volt. Valószínűtlen, hogy a faragó ne ismerte volna Nimród legendáját, vagy a helyes íjtartást. Ide is azt faragta, ami a szándéka volt, és a szándéka a célzás volt.

Ebben a fázisban a helyes cél kijelölése kulcskérdés. Nimród a célzó, a gonosz leküzdése a cél, aminek egyenes hozadéka, a beavatás misztériuma. Isten elfogadja áldozatunkat.

A Teremtőnek alkalmas állapot elérésekor, önmagunk tökéletesítésével érjük el alkalmas állapotunkat. Erre tanítja Nimród a fiait is, akik Őt követik a keskeny úton. Néprajzunkban a XX. sz. elejéig nyomon követhető ez. Az idők folyamán a célzó eszköz megváltozott, de a cél nem. A mai napig Lélekutat tanít minden néprajzi tárgy. A pásztorfaragások motívumkincsébe így került be a puska és a pisztoly.

Nézzük hát mi van a célban?

Csodaszarvas és a Lélekmadár:

23. Csodaszarvas a Lélekmadárral, a Beavatás jele. A Lélektől újra születésé. Ma a Pusztába Kiáltott Szó! A fénymaximum ideje az évkörben.

A célban jellegzetes célcsoport. Visszaforduló szarvas, hátán holló, előremutató szarván, két fél szív, felhurkolva.

Beavatás. Az Istentől rendelt születés, a Lélektől újraszületés célcsoportja! A legfontosabb emberi cél a létezésben, a Teremtésben. Isten megszenteli életünket. Ettől kezdve, Istentől elrendelt életet élünk.

Nimród mítoszaiból tudjuk, hogy a célban a gonosz volt maga. Itt azonban a célban Isten rendelését, a Csodaszarvast látjuk. Megtörtént a nagy misztikus átváltozás, szellemi harcok végén a beavatás következik. Pontosan ugyanúgy, mint a mai szentmiséken, amikor a pap felmutatja az ostyát, az átváltozik, és mi magunkhoz vehetjük Jézus misztikus testét! A minden nap megtörténő csoda, ezerévekkel korábbról, az első Életfára feszítettől, Nimródtól! Ez a jelkép ősöreg! Kőkorszak előtti. Ábrázolásai megmaradtak, ebből az időből is.

24. A. Szemidol, rajta a „Turulnász”. Maga a szemidol, ősi Istenanya ábrázolás. Boldogasszonyhoz kötődő Lélekút és Beavatás pontos felmutatása, megidézése. Mindez a „kőkor elején” tökéletesen kialakult képzetekkel! Még mindig azt gondolod, hogy a követ pattintó ember félig állat? A mai az, de az a régi, nem!

Számtalan formában, igen hosszú időn keresztül fennmaradt ez a kultusz. A korai keresztény időkben, része volt a Jézusi tanításnak, majd a Jézushitnek. Csak istentelen korunkban fakult meg, az emberiséggel egyidős képzetcsoport.

Ma, a zsidókereszténységben nélkülözni vagyunk kénytelenek Nimródot, mert a zsidók nem szívelhetik, a gonosszal megküzdőt, Nimród ősapánkat. Az Ószövetségből ismert ok nem lehet kielégítő, hiszen Ábrám és Nimród nem kortársak! Valami más titok lappang itt.

Nemzetünk mindenesetre nem zsidó tőről tanulta a kereszténységet, saját tapasztalatai voltak. Ezek a tapasztalatok pedig olyan erős hagyományt teremtettek, hogy Árpádkori templomaink oszlopfőin mindenütt ezt látjuk, ezt a célcsoportot találjuk.

Tehát régi szittya kereszténységünkben még meg volt a beavatás, a Lélektől újra születés aktusa is! Keresztény főpapjaink felelőssége, ennek a szintnek a kiiktatása a magyar kereszténységből!

Mindenkit arra bíztatok, hogy, ha megvan a belső és külső feltétele ennek a szintnek az életében, ne habozzon megtenni e lépéseket. A Jóistennek és a nemzetnek szüksége van beavatottjaira, hogy betölthesse nemzetsorsát!

5. A, Régi mezopotámiai ábrázolásokon a célzó és a cél egyben jelenik meg, „leltár” szerű pontossággal. A szárny a Lélekmadarat, a kerék a fénymaximumot, a Napot, a Teremtőt jelenti, és ott a célt kijelölő Nimród is, íjjal a kezében.

26. Az avatott Istenember csodás tulajdonságainak attributumait viseli. Ez azidőtájt királyi út volt. Az Istenkirály madár fejet és szárnyakat visel, ami jelzi új, Istentől kapott képességeit.

A Csodaszarvas itt a ló = jó parafrázisa, tehát a lélekjóság és a szeretet került a célba, de egy ember feletti, Isteni szinten. Isten Fénye. Az aganccsal a Tejút, a Teremtésben a Csillagösvény, a Napút, Napatya van jelen. A Hollóval, a Lélekmadárral, pedig a Hold, a Földanya van képviselve! Ők nemzik a földi életet, Ők szülik a Lélektől újra születőket. Ezt nem értette a farizeus Nikodémusz, mikor Jézusa elmagyarázza az Újszövetségben.

A Holló az éjszakai fény madara. A Hold madara. Holló van a Hunyadiak címerében is, gyűrűvel a csőrében, ugyanezzel a jelentéssel. Ez jelzi előre, Hunyadi Mátyás elhívott, avatott szent voltát, Istenkirály voltát.

Hogy a Lélektől Újraszületés a megcélzott, a kisbényi templom 13. sz.-i, medvés, nyilas, szarvasos, Ikres oszlopfője beszél. A medve is az Istenanyát idézi. Az Ikrek bennünket, a Nimródfi Hunor és Magyar népét. Más népek mitológiájában ez Tur és Ír népe.

27. A kisbényi oszlopfőn nincs lélekmadár, de az Ikrek, az íj, a szarvas meg van, a medve pedig Boldogasszonyt idézi.

28. A Szelestei Gyüjtemény pipaszárán ott találod a Fokos Szövetségének fokosát és az íj helyén a mai célzó berendezést, a puskát! Ezzel is a gonoszt célzod, a Lélektől újraszületést, a beavatást találod el.

A pipaszár jelezte lélekút minden lépésében megjelenik a puska, a régebbi íjnak megfelelő, mai célzó berendezés. Ugyanígy, ez jelenik meg a XIX. sz-i pásztorfaragásokon, a betyárok mellett, vagy kezében. A Rózsa Sándorról, és más betyárokról tudható, hogy a régi szakralitás letéteményesei voltak. Betyárságuk kiállás és Istentisztelet volt, a Jóisten, és az Ősök mellett, még száz éve is. Össze kell rámoljuk magunkat, ha a szintjüket mi is el akarjuk érni.

29. A Nagyszentmiklósi Kincs kettes korsóján a lélekmadár griff. Ez is Turul Nász. Emese Álma, Isten rendelése nemzetünk sorsáról.

30. Mennyberagadás.  A Lélekmadár avatásra viszi a lelket.

31. Ahogy a Lélekútnak, szintjei vannak az avatásnak is. A koronás, emberarcú griff a Királyi Ős, mint lelki vezető, a királyi sarjat oktatja a Fénymaximum megcélzására. Formaváltozat számos található, a lényeg azonban mindig egy, és ugyan az. Isten útjának kijelölése, járása, a Fénymaximum elérése.

A Lélekútnak ma is ez a célja, ma is ilyen, bármilyen istentelen, embertelen és mocskos is, ez a mai szatócsok világa, és bármilyen szervezeti keretek között, bármelyik vallásfelekezetben is tiszteled Istent!

A fej fordított állása is, minőségi váltást jelez. A beavatást, az Emberfeletti Ember, az Istenember megébredésének pillanatát, a puszta anyag meghaladását, a Lélektől újra születés 

pillanatát, azt a pillanatot, amikor az áldozatos út végén, Isten kegyelme elér bennünket, megszenteli utunkat, a beavatás misztériumában új emberré, Istenemberré fogad.

Ez a pillanat életünk fénymaximuma, ugyanúgy, mint az éves ciklikus fényváltozásban a fény maximum, a nyári napforduló, amikor a Teremtés, Isten legerősebb Fényében ragyog fel.

Keresztelő Szent János napja ez, a kereszténységben. Ő az elhívó Jézus útjára, a lélekútra, az Igazságra, az Életre!

Ő a Pusztába Kiáltott Szó! Erre a hívó szóra válaszolt Nimród igennel, elsőként az emberek közül. És azóta majdnem minden magyar, leszámítva ezt az utolsó, istentelen századot.

Kap rá választ a Jóisten ma tőlünk?

Vagy elszáll e pusztában, válasz nélkül?

Neked kell válaszolnod e kérdésre, és elsősorban Önmagadnak! Mert ha Igen a válaszod, ha elfogadod, a Teremtő érted nyújtott, segítő kezét, végig segít ezen az úton.

Ez van tehát megcélozva a véseten. Ma is érvényes!

Pap Gábor: Csak Tiszta Forrásból c. csodálatos dolgozatában is előjön e szarvast célzó képlet, a kolinda, és párhuzamos ősmondánk, Hunor és Magyar mondájának kapcsán.

A helyzet képi ábrázolása is fennmaradt, Georgiosz Amartolosz bizánci krónikájának tverji orosz másolatában. A 13.-14. sz-i miniatúra a hegytetőn álló, visszanéző szarvast, ás az Őt megcélzó Nimródot ábrázolja.

A szarvas agancsa, a Csillagos eget, a Tejutat idézi, tehát Naputat, Lélekutat, születéstől halálig. Ezt rögzíti a dozmati regősének is! Itt égnek azok a gyertyák, amik ”gyújtatlan gyulladnak, ótatlan alusznak”. És itt szükséges a Lélekmadár is, a Turul, a Szentsólyom, a Holló aki a lelket avatásra viszi a Teremtőhöz.

Ez a Szentlélek megtapasztalása. Az első avatás Lélekmadara.

Az első Szentlélektől újjászületett Király, az első Istenkirály útját és avatását látjuk a Kürtön. Szent Nimród királyét, a szellemi vezetőjét, akinek a családja is szent. A szent Tur és Ír, Hunor és Magyar dinasztia. Jézus, Atilla, Emese és Álmos családja, a szent Árpádház szent ősei. Az Ő feladatuk volt a tévúton járó népek visszavezetése a Teremtőhöz, vezetőik bekényszerítése a templomba, a Jóistenhez, és segíteni a visszatérőket a vissza illeszkedésben.

Lehel is ilyen szellemharcos volt a maga idejében, és ez a feladata Szent Nemzetünknek is, a többi nemzet között.

A csillagos ég kinyilatkoztatott egyetemes jelzőrendszerében bennünket a Nyilas jelöl. Ez a jel azt jelenti, hogy az első kinyilatkoztatások idején, mi már beavatásos Istenhiten éltünk, és ezt megőriztük kereszténységünkben, a szittya kereszténységben is.

Ma is így működik Isten Teremtett Világa. Ma is elérhető az Istenember, az Istenfiú szint! Erdélyben a „szik” népét 21 táltos és tanítványa gyógyítja, tanítja, védi. Nálunk, „anyaországi” magyaroknál a 60-as évek végén kezdődött ez a mai újjászületés, amikor kultúránk jelrendszerét, egyáltalán üzenetét, újra feltárta néhány Istentől elhívott ember, és áldozatos lélekkel továbbtanította, mindenkinek, akinek volt füle a hallásra, volt szeme a látásra. Azóta is tart útunk. Lépésről lépésre, közelebb és közelebb a Jóistenhez. Már a harmadik, minden korábbinál népesebb generáció tanulja kultúránk Isteni üzenetét, a korábbiak generációk pedig családi alapon tanítják, gyermekeiknek e csodát.

Az agancshoz és egymáshoz hurkolt két fél szív az első intézményes, szeretet alapú szövetséget jelzi. A Fokos Szövetségét Istennel, a házasság szentségét, vagy az első táltos avatást? Hajlok rá, hogy minden szeretetalapú szövetséget, Isten és ember, ember és ember, lelkes és lelkes között. Ez az Istenszerelem velejárója. Ma, egyházi szertartásokban stólát használunk. Feltehetően ennek a kötésnek az emlékére.

Más ábrázolásokon a célban gyakran oroszlánt találunk. Az oroszlán ugyanúgy a Napot, Tüzet, Lélekútat idéz meg. Isten szeretetét, fényét és kegyelmét, az Istenben uralkodást, a teokráciát. Számtalan indiai és perzsa ábrázolás található, és a szövegek is ezt erősítik.

A Lélekúton egy cél van, a Teremtőnek megfelelő, alkalmas lélekállapot elérése. Ezt célozzuk. Függőlegesen haladunk, lépésről lépésre, a földtől a Mennyig, a születéstől az avatásig, utóbb a halálig, Istentől, Istenig.

A jelenet régi szittya kegytárgyakról, aranyleletekről is ismert, így a Nagyszentmiklósi Kincs korsóin is megtalálható. A művészettörténet, az objektum egy részét tévesen, „állatküzdelemnek” mondja, holott mindenütt egy szent madár és egy növényevő állat „násza” ábrázolt.

A Szent Sólyom, Uru Solyma, Hiero Solyma, Jeruzsálem, a lelket, a Mennybe ragadja, beavatásra. A szelíd állat a „jószág” e jelenetekben emberlelket jelöl!

Menny és Föld, Isten és Ember összeforrásáról, üdvtörténetünk legszentebb pillanatáról van szó, arról a pillanatról, amikor Isten Kegyelme eléri az embert, elér bennünket, és a Teremtésben társul fogad.

Ettől vagyunk Istenfiak. Erről ír Werbőczi a Tripartitumban.

Lándzsás alak vadállattal:

 ← 32. Nimród kultúrhéroszi munkája nem pusztán az Isteni Tudás közvetítéséből állt. Kényszerítő eszközeit elképzelhetjük, Wass A. Hagyatékának táltosai nyomán. Az oroszlán itt a nép totemállata, akit térít

Lándzsás alak, vonakodó vadállatot noszogat a templom felé.

Ő az első ember, aki megértette és befogadta Isten Igéjét, megkapta beavatását, és Isten társaként, a Teremtésben megkapta feladatait, és hozzá csodás képességeit.

Meg kell vívnia szellemi harcait, tévúton járó szellemi vezetőkkel, meg kell tanítania a többi embernek, hogy Isten Igéje mentén, hogyan kell helyesen élni a Teremtésben, modern 

szóhasználattal az ökoszisztémában, úgy, hogy ne tegyenek kárt benne. Ezt tanították az első Isteni Kinyilatkoztatások. Bőven kifejtem Épített Tájak c. könyvemben.

Ezt a harcot vívta Lehel a félresiklott, istentelen szellemi vezetőkkel, nemzetünk pedig Europával. Ettől voltunk Apostoli Királyság. Ma is meg van ez az Apostoli feladatunk!

Ez az oka, hogy minden lehetséges módon tagadják, torzítják, titkolják és akadályozzák e világ rejtőzködő urai, a szittya múlt kutatását, pusztítják a szittya múlt emlékeit, ami mégis előkerül, azt vitatják, félremagyarázzák, rágalmazzák, letagadják, mint 1774-ben a csibész Samuel Johnson, Ossian énekeinek létezését, vagy az arcátlan Halevi a millenium idején, szumír létezést.

Vagy ma, itt, nálunk, Glatz Ferenc paramagyar, akinek a kezét egy speciális Parkinson gyötri. Percenként 120-szor, öregujját az összeszorított mutatóhoz és középsőhöz csiszolja. Ez tereli el a figyelmünket lólábáról, ami nadrágszárából kikandikál. De madarat tolláról, embert barátjáról. Kebelbéli tettestársa volt a hajdani Kristo Gyulánknak, a notórius hungarofobnak.

Mára minden nemzeti akadémiát idegenek vezetnek, és minden egyetemi tanszéket is, a módszerek is finomabbak, de ugyanolyan hatásosak. Hivatalosan egyféle ősiség létezhet, függetlenül az igazságtól. Ami ennek ellentmond, azt lebombázzák, elrabolják, mint az iraki, afganisztáni háborúkban.

Ezért kell minden nyomot felkutatnunk, ezért kell kegyes élettel kiérdemelnünk a tanítást, hogy apránként hozzájussunk, személyesen a Jóistentől, rég elfeledett ismereteinkhez, nemzetünk hagyományához, történelméhez, és szívünkben őrizve, gyermekeinknek továbbtanítva, át kell mentenünk a jövőnek, hogy új generációink is bírhassák a Fényt, Isten Igéjét, családi alapon is.

Az első kultúrhérosz, Nimród, akit a csillagos égen az Orion jelöl. Agyagtáblákon, töredékesen, az Ő története maradt fenn a Gilgámesz (GIS GILMAS) eposzban, de másutt is. Az első szövetség Isten és ember között. A Fokos Szövetsége. De pontos analógiával, Ő az összes többi, Isten útját járó beavatott is, akiknek ugyanez volt a feladata az idők folyamán, így Lehel is, aki ezt a Kürtöt, ezt a Beavatást, és ezt a feladatot bírta.

Ennek az életútnak velejárója az a „Pálos szertartás”, ami az alsó sorban látható. És az előbbi bizonyossághoz tartozik az is, hogy a Lehel monda egy tendenciózus, kapitális hazugság, úgy ahogy van. Azért koholták, hogy kései nemzedékeinket, régi nagyjainkról, tévedésben tartsák.

Vegyük észbe! Isten feladatában eljáró emberekről van szó, akik e feladatokhoz, megkapják az Isteni képességeket. Rajtuk földi embernek nincs hatalma! Erőszaka sem!

Lehelt nem lehetett felakasztani, elfogni, megölni pláne nem. Ugyanúgy nem, mint a Csiksomlyó környéki látó nénikét sem, akiért két teherautónyi szekus jött, hogy elfogják. Ő ott járkált közöttük, és mégsem találták. Isten védi az Ővéit! Wass Albert ezt bőven leírja a Hagyatékban.

A Gilgámes eposzra visszatérve, Komoróczi Géza adta ki a Gondolatnál, magyarul, Agyagtáblák Üzenete címen, de a vásott zsivány a Fokos Szövetségét mindenütt a kapa szövetségének fordította magyarra, holott minden más nyelven fokosnak fordították az inkriminált ékjelet. Komoróczi fokos helyett kapát vágyik a kezünkbe, vele tudatlanságot a fejünkbe.

Így jár minden nép, aki kultúrája művelését idegenekre hagyja.

Megértem őt, de el nem fogadom. Ettől a ferdítéstől tehát, amin rajtafogtam, ő nem ért célt, csak a rossz híre nőtt tovább.

33. Ezen az ezüst tálon, a mennyberagadáson kívül, szerepel a beavatást célzó ember is, és egy fokost, a Fokos Szövetségének jelvényét viselő alak is. A jelenségcsoport ábrázolásának számtalan variánsa adódik, egész Eurázsiában.

Virakócsa, Quetzakoatl, Ozirisz ugyanezt az Isteni feladatot hajtották végre, a többi földrészen. Mindnyájuknak az Orion a csillagképe az égen, mint Nimródnak. Giorgio de Santillana és Hertha von Dechend, a Hamlet Malma c. összehasonlító mitológiai munkájában bőven kifejtik ezt. Talán a négy név egy embert takar, az Istenfiú Nimródot.

A Kürtön látható lándzsás alak tehát, aki egy vonakodó vadállatot noszogat a templom felé, Nimród ősapánk, aki pont az Isteni feladatot hajtja végre. Pontos analógiával Lehel is ugyanezt tette, a maga idejében, és minden lelki vezetőnk, más időkben.

Nimród az első Táltos, Isten elhívott bajnoka. Közvetlenül a Jóistentől kapta feladatait, és hozzá a képességeket is, hogy minden úgy menjen teljesedésbe, ahogy a Teremtő akarja.

Ipolyi Arnold püspök nagy tisztelettel ír táltosainkról a Magyar Mitológiában.

Mai papjaink, egyházaink, már nem ismerik őket, és igen szubjektív, ordenáré hangvételű cikkekben, támadják a mai Táltosokat.

Az Úristennek ma is joga van elhívott embereihez, táltosaihoz és prófétáihoz urak! Akkor is joga van, ha ez zavarja langyos kényelmeteket! Ideje lenne megbeszélni a Főnökkel, mi is lenne a helyes hozzáállás! Jó Atyánk nem küldene új embereket, ha a régiek elvégeznék feladataikat.

A Bibliában Nimród a „nagy vadász”, mármint Lélekvadász, aki a Teremtőnek majd egy Földnyi lelket szerzett. Hát ettől nagy ez a „vadász”, és attól, hogy az emberek közül elsőként, a gonoszra vadászott. Az Orion szumír ékiratokban megmaradt melléknevei, Az Élet Égi Pásztora, Az Istenanya Leghűségesebb Bajnoka, is ezt erősítik.

Lehel, a Kürt birtokosa, ugyanezt az Isteni feladatot hajtotta végre, mint térítő, szellemi vezető, és egy oroszlánnal jelölt északi népet térített. Persze hogy letámadták a gonosz oldalról, persze, hogy megpróbálták megszerezni a hatalommal bíró kürtöt és gazdáját, vagy legalább „hatástalanítani”, innen van a kardvágás nyoma a kürtön. De nem értek célt. Lehel földi létét is Pálos szertartás zárta, mint minden segítőnkét. Romolatlan teste pedig, biztosan jó helyen várja a feltámadást.

Templom, és ló:

← 34. A sikeresen megvívott szellemi harc eredménye, a lóság, értsd a Jóság kialakulása és elterjedése.

A templom két oromzatán, valamint ajtaja felett egyenlő szárú kereszt látható. A templom oldala a szittya fényvallás fénymag jelével (értsd: Isten Igéjével!) borított. A templomajtóban egy ló feje és mellkasa látszik.

A vonakodó vadállat, miután a templomban megismerte a Jóistent, lelkisége (mellkas) és szellemisége (fej) Lósággá, azaz Jósággá alakult Isten Igéje nyomán.

A régészetben ennek a térítésnek kézzel fogható nyomai vannak. Az un. neolitikus forradalom, 12 ezer éve, amikor a kőkor vadászai, tömegesen váltottak földművelésre.

Ezt az utat szellemi vezetőinkkel, mi jártuk végig először, ennek az útnak a képei az első sor faragványai. Azóta ez nemzetünk sorsa, karizmája, amit élnünk, járnunk kell. Ez a dolgunk a Teremtésben. A Nyilas népe vagyunk. A Beavatást célozzuk!

Elkutyulódtunk az idők folyamán, sokat felejtettünk, de a Jóisten számon tart bennünket, és napjainkban, az idők végén, szép lassan visszatanítja, amit felejtettünk.

Akiknek a felejtést köszönhetjük, ma is próbálkoznak. Eredmény nélkül, mert emberi szándék Istenit, ma sem tromfol. Régi mítoszainkat fordíthatják nekünk szándékosan hibásra, a Jóisten kijavítja, a kapát is, helyesen, fokosnak!

Jó reményeink vannak tehát, valódi jövőnk.

Valaha az állat fogalmat állapot értelemmel is használtuk, úgy, mint asszony állat, férfi állat. Ezért lehetséges a magyar képírás formanyelvén állattal emberi állapotot jelezni. További ilyen értelmű párhuzam, hogy anyanyelvünk az emberhez, Istenhez idomult állatot jószágnak ismeri.

Ugyanilyen szoros összefüggés, a nő, növény összefüggése is. A növény, az inda, a Kürtön is megidézi az Istenanyát, ugyanakkor megidézi a növekedést, a Teremtő törvényében, tehát a Lélekutat is. Más ábrázolásokon is bőven előfordul.

Ez az ember, az emberiség kialakulásának első lépése. Mindez az Egyisten ismerete. Nem kell hát találgatni, honnan indul az Egyistenhit. Természetesen Nimródtól, és a szittyáktól.

Egyértelműen a Nyilas népéről van szó. Rólunk. Mi kaptuk az első Isteni Tanítást, mi tanultuk meg elsőként, a Teremtő Isten törvényét.

Itt utalnák a Samuel Noah Kramer professzor úr által agyagtábláról angolra fordított, és az áldott emlékű Bobula Ida által magyarított himnuszra:

Mada

Országok országa,
Törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt
A világnak fénye.

Nagy a Te nemzeted,
Nagy a Te végzeted,
Oly messze-magasztos,
Hogy fel sem érheted:

Mint a magas Mennység,
Szíved mérhetetlen,
Életed gyökere
Szent és sérthetetlen.

Hegyek, árnyas erdők,
Hős föld büszke népe,
Ez a Te végzeted
Ősi öröksége:

Erős, gazdag vár vagy,
De az örök törvényt,
Amit Isten Rád rótt,
Vállalnod kell önként,

Hogy beteljesüljön
Győzelmes végzeted,
Úr oltára Te vagy.
Emeld fel a fejed.

Egyik régi szittya lakóterületünk, Turán neve törvényt jelent (Pohli Nándor, 2007, szóbeli közlés.), ugyanúgy, mint a Tur nemzetségnév is. A kelta szittyák Írországot a saját nyelvükön Erinnek, Erénynek nevezték, skótokkal közös egyetemi városuk pedig Armag, Úrmag. Beszédes nevek, a kegyes múltból. Tegyünk róla, hogy jövőnk is kegyes legyen.

A Teremtő törvényeit mi ismertük és éltük a kezdetektől, mint a véset is mutatja.

Az első kulturhérosz, nemzet, és az egyistenhit születését látjuk, elefántcsontból kifaragva.

A templomból kijövő ló fejét és mellkasát mutatja a faragvány. Ez emberi szellemiséget és lelkiséget jelent. A testiség a templomban marad.

A regölés régi népszokásában pontos párhuzamot találhatunk. A Karácsonyhoz kötődő népszokásban megláncolt botot visznek magukkal, és csörgetik. Pontos jelölése annak, hogy mit kell leláncolni, és mikor. A Buddhisták ugyanezt az energiaközpontot kundalininek ismerik. És ismerik az Útba fordítását is, és ajánlják.

Ezt az energiát az Útba transzformálva, a születő Fényt kell követni. A Zodiákuson ez a Nyilas-Bak átmenet. Lehet indulni a születő Fény nyomán, Napúton!

A gyügyei templom kazettás mennyezetén vándorló fény nyomán, a Teremtő Istenhez. Korai Kárpát medencei templomaink fénytemplomok voltak. Szittya kereszténységünk végig megmaradt a Szent Árpádházi Királyok alatt. Károly Róberttől kezdve indul hanyatlásnak, a Mátyás király és az Igazmondó juhász c. mese már „feketeszőrű” kereszténységet rögzít ~150 évvel később. Jelentős változás, de a XIX. sz. végén, a kisbényi templom oszlopfőjén, még ott van a beavatás célcsoportja, kristálytisztán hirdetve hitünk, Lélekútunk célját, a Beavatást, a Lélektől újjászületést! Ma is ott van még?

A templom tetején két kereszt is jelzi az átjáró helyét, az átjárást a két tér-idő rendszer, Menny és Föld között. Ez folyamatos a testben élő Lélek és a Menny között, az egész Lélekúton. Erdélyben a háztetők ormán ugyanezt jelzik a keresztek.

El lehet indulni a Lélekúton, mint a gyalogos alakok, a Teremtő dobját ütve, Őt megidézve, a Teremtő Isten tanításait, a beavatást célozva. Mint Hunor és Magyar a Csodaszarvas (értsd: Isten rendelése) után, Isten rendelte, áldott Hazánkat keresve, ahol megvalósult Emese álma. Megvalósult, mert soha korábban nem élt még 15 millió magyar a Kárpát-medencében.

A Csodaszarvassal és Turullal, Isten rendelése szerint, hoztuk magunkkal a feladatot is, világunk jobbítására, a Teremtő Törvényeinek tanítására.

Nekünk kell visszavezetni az elkajszult, istentelen világot, a Teremtő Isten tiszteletéhez, és egy olyan életformához, ami illeszkedik a földi ökoszisztémához, az Isteni Kinyilatkoztatásokhoz.

A cél kijelölése történik a nyíllal, tehát szakrális a vadászat. Utódnépeinknél Ázsiaszerte fellelhető a jelenet, mindenütt ezt jelenti. Minden utódnépünket megtartotta ez a felismert és megélt Igazság.

A Csodaszarvas hátán lélekmadár ül, a Levegő elem ura, a Léleké, a lélekzeté, aki az emberi lelket a Jóistenhez viszi beavatásra, a megfelelő állapot elérésekor. Minden táltosunk megjárta ezt az utat!

Keskeny ez az út, de kétségtelenül haza vezet a Jóistenhez. Istenkirályságaink biztosították ezt, az Árpádok alatt, amikor az államforma, az életforma és a hit egy nyomba esett. A létezés megteremtője, a létezés keretei és a létezés maga, egy és ugyanaz volt. Egységben éltünk Istennel. Ennek az útnak a segítése a teokratikus államrend feladata.

Lejegyezték rólunk a középkorban idegenek, hogy Magyarországon nem csak a szent királyi családból kerülnek ki szentek, bőven kerülnek szentek a „köznép” soraiból is. Hozzáteszem, hogy ma is így van, és nem véletlenül! Minden központi akarat, minden helyi szokás, minden régi monda és minden személyes szándék ezt támogatta. Nemzeti kultúránk romjai ma is lehetővé teszik e következtetést.

Minden más út színesebb is, szélesebb is, megy is rajta a világ erősen.

De Istenhez ez, a keskeny út vezet!

Mi még mindig azon az alapon döntünk, hogy Igaza van, vagy nincs Igaza.

Mármint megáll-e Isten Igazságában, vagy nem, Istenes-e, avagy istentelen?

Néprajzunkban a csodaszarvas agancsa az Isten teremtette Tejútat jelöli, idézi, ami átfogja a csillagos eget. A tejút horizonttól horizontig tart az égen, és két ágra bomlik. Kétágú részénél születünk erre a világra, „egyágánál” távozunk ebből a világból.

Nem véletlenül mondja Jézus: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” A fentiekről beszél.

A Szelestei Gyűjtemény pipaszárán, a millenium idején, a célzó eszköz már puska, de cél ugyan az, mint a nyíl esetében. Isten Fénye! A somogyi pásztorfaragások pisztolya ugyanezt jelzi. Mindegyik a szittya kereszténység jelzője. Nem a hierarchiában, hanem a nép körében. A történelmi egyházak vonakodnak igazodni a hagyományhoz. Politikusok.

A mezopotámiai szkíták 3000 évvel megszületése előtt, jósolták, tisztelték már a Fiú Istent, és természetesen az Atya és Anyaistent is. A Szentháromságegyistent!

Mivel Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette, ennek a leképződése a földön a Család, ami az „ember” legkisebb egysége, a replikatív egység. Szent szerkezet! „Miképp a Mennyben, azonképpen itt a földön is.” Ma is!

És tisztelték a Szent Lelket is, hiszen az életükön tapasztalták a Szentháromság gyengéd munkálkodását, ahogy ma, mi is. Agyagtáblán meg is jósolták a Fiúisten eljövetelét. Teljesedésbe is ment, a jósoltak szerint, pontosan.

A Szentháromságot ma is tiszteljük, ebben a „fekete” kereszténységben, fekete szőrű bárányként, mint ahogy a Mátyás Király és az Igazmondó Juhász c. mese is tanítja.

Lelki minőségek ezek, amik nélkül ember nem élhet, ami nélkül nem ember az ember. Ezért kell kiderítenünk, és pontosan ismernünk az összefüggéseket.

A Csodaszarvas szarván (a Tejúton) két fél szív függ, a szarvra hurkolva. A fél(r)fit és feleségét köti össze egymással és a Lélekúttal, ami a Teremtőtől indul, és az életen keresztül a Teremtőhöz visz. Moldovában a csángó asszony ma is feleségemnek mondja az urát. Lényeges bizonyosság ez. Isten és Ember összetartozásának bizonyossága.

Apostoli táltoskirályunk, Szent László király, erre hivatkozik, amikor szemben Rómával, a magyar papok nősülését engedélyezi: „Amit a Szentlélek összekötött, ember szét ne válassza.”. Oly erős precedenst teremtett, hogy a mai napig joghatályosan hivatkoznak rá nősülő r. katolikus papjaink.

Megfigyelhető az a természetes, Isteni folyamat a Kürtön, amit végigélve az ember, emberré lesz. Lélekút ez, az emberi lélek fejlődése tökéletlenből a tökéletesbe, a Teremtő Igéje mentén. Isteni törvény ez, és működik mind a mai napig. Olyannyira működik, hogy Erdélyszerte a lakóházakat ugyanúgy jelölik két kereszttel, mint az Egyházat a Kürtön.

A Kürt megformálói és használói egyezségeiket, ígéreteiket, ehhez a törvényhez, a Teremtő Istenéhez kötötték. Ebből a Kürtből itták az áldomást, az egyezség létrejöttekor. Áldoztak! Megtisztelték Istent az egyezségért, a békességért.

Nem jogszabályhoz, egyházhoz kötötten, de minden percben átélve a Teremtő Isten jelenlétét, Törvényeit. Életük mindennapjaiban minden cselekvést a Jóistenhez ajánlottak, és áldoztak, ebből a Kürtből. Ettől Teremtő ez a Kürt!

Második sor:

A főtengelyben, mitikus madarak között, küzdő emberpár. Kifelé haladva, jobbról és balról, egy-egy kentaur pár. A hátsó tengelyen indákkal körülfont nyitott tenyér.

A középső emberpár, és a két madár:

35. Az emberi alapképlet, Jó és gonosz küzdelme. Mellettük szellemi vezetőik, madár képében. Ez a harc egymásért folyik, nem egymás ellen.

A jobboldali lándzsával támad, a baloldali dobbal idézi a Teremtőt. Ez a Jézushitű élet alaphelyzete! Két koronás madár, őrzi őket. Két királyi madár, a Levegő elem, tehát Lélekelem urai. Két szellemharcost látunk itt, szellemi vezetőket, madár képében, akik a két harcost segítik. Az alaphelyzetet rögzítik és hangsúlyozzák. A Jó és gonosz harcát.

Nem kérdéses, nekünk is ezt a harcot kell vívnunk Isten oldalán az emberért, és a Jóságot kell választanunk életünk döntéseiben.

A hangsúlyosan szimmetrikus elrendezés is a Teremtőre utal. A Törvénytudás Népének feladata, Isten Igéjével harcolni, a gonoszság ellen. A dobon a Teremtő egyenlő szárú keresztje. Őt idézi a dobolással.

Így tanította Nimród Isten Igéjét, és ugyanez az Istenfiú Magyar Nemzet feladata is. Megtanítani a világ népeinek, hogy konfliktusaikat Isten Igéje mentén oldják meg. Jobbítani a világon, ez a Magyar Nemzet feladata.

A Szentkorona, Apostoli Koronánk szimbolikája, ugyanezt a lelkiséget hordozza, tanítja.

Ez, a világot gyógyító nemzet koronája.

Két kentaur pár:

← 36. A két kentaur küzdelme. A kentaur test olyan embert jelöl, aki részben állat még. Még nem fogadta be Isten Igéjét.

Szembeötlő a kentaur párok szimmetriája, mind a fő-, mind a melléktengelyre. Ez a mondanivaló jelentőségét hangsúlyozza. A két pár azonos. A kevés különbség a farkok elrendezésében adódik. A baloldalinál szemlátomást csóvált a farok. A jobboldalinál szokatlan, hogy indaszerűen elágazik a farok, és mereven áll. Az elágazás is, a nyugalmi helyzet is, növényre, tehát növekedésre utal. A növekedés és nyugalom, az Istenben Levés természetes velejárója! A csóvált állati farok, és az oldalnézet folyamatra utal, a Lélekútra, a tökéletesedésre.

Álljunk meg a kentaurnál néhány pillanatra. Hangsúlyosan emberi minőségről van szó.

Állati testiségről, emberi lelkiségről és szellemiségről tanúskodik az alak. Egyetemes jel. Egy ősi emberállapot jele, magyar képírásban. Az Állatövön a Nyilas csillagcsoportját nyilazó kentaurként ábrázolják. Ezt a csillagképet soha nem kötötték más néphez, csak a miénkhez. A kentaur szittyát, tehát magyart azonosít, a görög mitológiában is. És ezért Turul az átelemes madár, és teszem azt, nem sas.

A kentaurként ábrázolás egyben azt is jelzi, a legrégibb emberi állapotokról, időkről, a mitologikus időkről, és a legkorábbi emberállapotról is, nekünk vannak emlékeink.

A keleti zodiákusban a Ló, a Nyilas megfelelője. Mindkét állatövet használjuk mitológiánkban. Isten Igéjének befogadásakor az állatban megjelenik Lóság, azaz a Jóság.

Térjünk itt vissza az állati testiséghez, a párduc esetében az állati lelkiséghez és szellemiséghez. Ez a kürt a mi viszonyulásunk a Jóistenhez, és a Teremtéshez, a világhoz, a kezdetektől. Amikor állati testiséget, lelkiséget és szellemiséget mondok, az ember ilyen vonatkozásaira gondolok. Előfordul ma is, hogy ilyen emberrel találkozunk, például a TV csatornák filmválasztékában, vagy a politikai életben.

Pontosan felismerhetőek ilyenkor ezek az állati vonások az istentelen emberben.

Az állat emberré válása abban nyilvánul meg, hogy Isten Igéje szerint él, az Isteni kinyilatkoztatások nyomán, a „jót” és a „gonoszt” megkülönbözteti, és a jót cselekszi. Ha ezt egy ámbrás cet produkálja, embernek tekintendő, és fordítva is, amelyik ember Isten Igéje nélkül él, jót és gonoszt nem különböztet meg, állatnak bizonyítja magát.

Ez ma is így van. Aki ennek az ellenkezőjét mondja, mutogatja a csatornákon, vagy a cselekedeteivel, az hazudik, és a gonosz maga.

A jelenség nem mai. Kölcsey Parainesisében világosan kimondja:

„Az ember – magában gondolva – nem több a vadállatnál, mely élete fenntartásáért, zsákmányt keresve bólyong.” Az „ember magában” kifejezés az istentelen embert jelenti!

Az Isten áldását és gondviselését tagadó, nélkülöző ember elállatiasodik! Tapasztalhatjuk ma is.

A nagy kultúrhéroszok, Virakócsa, Quetzakotl, Ozírisz, mindenütt azzal kezdték tevékenységüket, hogy leszoktatták az embereket az emberevésről, majd megtanították nekik az Istenismeretet, a földművelést, állattenyésztést, a művészeteket, a tudományokat, és amikor identikusan replikálódott ez a tudás, tehát nemzedékről nemzedékre tovább tanították, távoztak. Mindegyikük csillagképe az Orion az égen. Ezt deSantillada és van Dechend állapítja meg, a Hamlet Malma c. összehasonlító mitológiai tankönyvükben.

Nimród Ősapánkat az Orion jelöli. Valószínű, hogy Virakócsa, Quetzakotl, Ozírisz, egyazon személy, Nimród, aki „Nagy vadász volt az Úr előtt.”, mármint lélekvadász. Az Orion mezopotámiai melléknevei is ezt támasztják alá. Inanna Leghűségesebb Bajnoka, Az Élet Égi Pásztora, a Fény Fia, az Élet Fia. Ő az első megvilágosodott, Ő fogadta be az emberek közül elsőnek Isten Igéjét, Isten Fényét, az Isteni Tudást.

Az Ő fiai voltak Hunor és Magyar, más mítoszváltozatban Túr és Ír, és mint a csillagos égen mindmáig, valaha együtt éltek Istenben, az idők kezdetén.

37. Az időpont, december 24. éjfél, együtt a Család. Ez az időpont rólunk szól!  

Indákkal körülfont nyitott tenyér:

 

38. Az indák fészek szerűen ölelik körül a tenyeret.

Nimródra utal kürtünkön a nyitott tenyér is a második tengelyben, Isten áldó kezének megidézése, az „Istenben levés” máig egyezményes jele. Azt jelenti, hogy a szándékom, cselekedetem a Teremtő tanításainak megfelelő, az Ő áldása, teremtő ereje kíséri tevékenységemet. Az Ő áldását, segítségét hozom azokhoz, akikhez közeledek.

Az Anyaisteni Teremtő Erő jelenlétét jelzi a mindenütt burjánzó inda, egyben az élet- és lélekút jelzője is.

39. A Béke Pecsétje.

 

A Nimródfi pártus istenkirályok ábrázolásai ugyan ezt a jelzést mutatják. Boldogasszony hálójából induló indák kötik körül, világosan utalva arra, ki küldte Nimródot és kései fiait „lélekvadászatra”, békességteremtésre, Isten teremtő erejének emberek közé vivésére, és kinek a teremtő kezétől sarjad ma is az élet.

40. A. A pártus Istenkirályok is Nimród fiai voltak. Ábrázolásaikon a nyitott tenyérrel, a Béke Pecsétje jelenik meg. A római Crassust ez nem érdekelte. Megtámadta Pártiát, és rajtavesztett Carhenál. Ma is ez érik.

A kinyilvánított jó szándék, Isten megidézett teremtő ereje, a szeretet (Isten áldása) az, ami a földi létezés fundamentuma. Mindez a véset szerint jóval Jézus előtt.

Jézus ezt a lelkiséget, szellemiséget tanította tovább, a világ összes népének.

Az egész sor a Jóért folytatott harcot mutatja fel, a Béke Pecsétjével együtt. Ez a Kürt használata idejében Lehel feladata volt, és a Magyar Nemzeté! Istentől rendelt örök feladatunk!

A kompozíció szimmetriája hangsúlyozott. Az Istenit hangsúlyozza ez a szimmetria.

Harmadik sor:

A fő tengelyben Turul, kitárt szárnnyal óvja az emberi szintet. Az Isteni Gondviselést testesíti meg. Testisége és lelkisége szemből, tehát állapotban. Feje, tehát szellemisége profilból, folyamatban. Két oldalán, szimmetrikusan, két griff várja parancsait. A melléktengelyen „mágikus” csomó, Boldogasszony hálója. A jobboldali griff és a csomó között, két apró, meztelen alak.

A Turul:

← 41. A Teremtő Istenért harcolók előtt, mindig ott repült a Turul. Például Atilla zászlaján, csatáiban.

Testi és lelki állapota Isteni állapot, Isteni szellemisége aktív, figyel, felügyel, harcol, ha kell. A Napsólyom Ő, Hórusz, a Fény Sólyma, Uru Sólyma, Hierosolyma, Jeruzsálem, azaz Szentsólyom, magyarul Turul, a Fény Fiú, a Fiú Isten minősége. Ő tartja az embert, Lélekútján.

Fiúi minőség, az első Istenfiú Nimród, később Káldeában Ningirszu és Marduk. 5000 éve tiszteljük ezt a minőséget! A Lelket Ő viszi avatásra, ha eljött az ideje. Ő a Fényfiú a kereszténységben, Világ Világossága, Jézus. A közbenjáró az Atyánál. Ugyanakkor, Ő repül Atilla zászlaján, amikor világot rendező, jobbító harcára indul. Ő vezeti a szellemi küzdelmet, a gonosszal szemben. A faragványon kiterjesztett hálómintás szárnyai kézszerűen óvják az alatta lévő, emberi szintet. Értünk harcol. Az Isteni Gondviselás megtestesítője. Szentlélekmadár nálunk, az ősiségben. Isten fényének, tehát szeretetének hordozója, közvetítője, Karácsonysólyom, kerecsensólyom. A bennünk megszülető Fény felröppentője. A bennünket óvó és segítő Menny, egyik aktív személye. A szárnyak kéz formája itt, konkrét cselekvésre utal. Harcra és Beavatásra is. Régi imánkban követhető a működése:

Teremtő Istenem, tisztíts meg engemet!
Tisztítsd meg bensőmet, külsőmet,
Testemet, lelkemet, szellememet,
Hogy szülessenek bennem fénymagok,
És fáklyává lehessek!
Had legyek láng, hogy mindent magamban,
És magam körül is mindent,
Fénnyé válthassak át! Ámen. 

Griffek:

42. Őrangyalainkat az ősiségben is ismertük. Égi minőségeik szerint ábrázoltuk Őket. 

Az oroszlán testen holló fej és szárny, a hollófejen fülek. Világos utalás az Oroszlán állatövi jegyére, a Fénymaximumra, és a Négyelem Levegő elemére, a Lélekelemre, valamint arra, hogy ember módra, fizikai érzékeléssel bírnak az anyagi világban. A nappali (Oroszlán, Nap) és éjszakai (Holló, Hold) fény jelölői, akik látnak és hallanak (fülek) bennünket, figyelemmel kísérik életünket, és segítenek lélekharcainkban, a Lélekútunkon. Innen tudható biztosan, hogy Istentől küldött Őrangyalok és tanító szellemek, Ősök Lelkei. Lelkiismeretünk őrzői, éberen tartói. Mint életünkhöz kötődő mennyei személyek, részei a beavatási folyamatnak, ünnepségnek, ami az alsó sorban látható. A Turul szellemi harcának segítői.

Ha életünk folyásában jelentős változás áll be, a Jóisten új őrangyalt küld segítésünkre, aki az új feladatokhoz, tanácsokat ad.

Szőtt csomó, fonat:

43. A fonat, az Istenanyát idézi.

A második tengelyen hálószerű csomó sarjad minden irányban. A Földanyát idézi, a Folyton Szülőt, a Mindig Viselőst, a földi élet teremtőjét, őrzőjét és táplálóját.

A Magyar Koronázási Jelvények jogarán is megtalálható. A Képes Krónikában több helyen fellelhető. A tarnaszentmártoni templom oldalán kőbe faragva, ugyanúgy, mint a szekszárdi vállkőn, vagy a korondi kancsókon. A Földanya jelölője.

A radiesztézia számtalan földsugárzást ismer. Ezek behálózzák a Földet. Van amelyik gyógyító, erősítő, van amelyik ártó. Ismert a Szent György háló, Hartman háló, vízerek, Csillagösvény, stb. Feltehetően ezek megjelenítője, a Földanya megidézője a Fonat.

 

44. A szekszárdi vállkő is az Istenanyát idézi.

 

46. Az Istenanya itt is az oroszlánokon lovagol. Vegyük észre, hogy a fonat a kristálygömb tetején, az oroszlánok alatta, az oldalán vannak. Kicsit elvontabb, mint a következő példák, de követhető a régi mezopotámiai szerkezet, a Magyar Apostoli Király jogarán is.

47. Itt még vitatják a hitelességet, mert ma mindent vitatnak, ami csodálatos és Isteni.

48. Na és itt? Ez a lelet vitathatatlan.

49. Ez egy mezopotámiai, sumer előzménye a fenti ábrázolásoknak. 

A fonat tövéből indák sarjadnak, és burjánzanak. Hazánk tulajdonosát, Égi Királynőjét jelöltük így. Régi Perzsa ábrázolásokon ebből sarjad az életfa. Ez a végtelen csomó labirintus is. Meséinkben erdőként jelenik meg, a Lélekút járás helyszíne. A tájat is ilyenre építettük. Itt kell „általutakon” megtalálni a helyes irányt. Ha meg van, léphetünk egyet felfelé, Isten irányába. Van, hogy nem csomó, hanem háló. Néprajzi tárgyainkon minden Életfa tövénél ott van.

50. A Szent László hermán a király ruházata hordozza a hálómintát. Egyben hordozza az Itenanyai Lelkiség jelentéstartalmát is!A herma szerint Szent László Apostoli Királyunk Anyahitű volt! Jézus is!? Lehet, hogy nem középkori, hanem ókori tárgy. Mindenesetre hajviselete a pártus királyok hajviselete, ruhája a keresztény pártus királyok ruházata. Koronája középkori pótlás.

51. Az Istenanya angkori ábrázolásán elképesztő tökéletességgel jelenik meg személyes valójában, hálós elvonatkoztatásában, és Teremtő tevékenységében egyszerre.

Ott máig őrzik régi tanításainkat.

Angkori ábrázolásán világosan látható, hogy Boldogasszony érintése teremtő erővel bír. Ez egybevág a mágikus csomó Boldogasszonyt megidéző voltával. A háttérben jól látszik a világ, Isten szőtte virághálója, ami az Istenanya érintése nyomán kel életre, és növekedni kezd.

Az Istenanyát jelölő háló, és a nyitott, fegyvertelen tenyér, a Teremtő törvénye és az emberi jó szándék együtt munkálása, egy jelbe foglalva, ez a Béke Pecsétje. Régen is így nevezték.

A régi művészetek tárgyain nem ábrázolások láthatók. Ezeken a képeken minden megtalálható, ami egy konkrét minőség megidézéséhez szükséges. Mindig, „leltárszerű” pontossággal. Soha nem egy látvány leképzése, mindig a lelki, szellemi, az Isteni megidézése!

Kizárólag az Isteni méltó a megidézésre!

A művészeteknek ez a feladata!

Biztosan nem az ego túlhizlalása, kivetítése, és önmegvalósításnak nevezése. A mai művészek legnagyobb része tévúton tévelyeg. Erre gerjeszti a gonosz.

A kevés művész teljesen ismeretlen marad, csendben alkot, elhívottan, inspiráltan.

A két apró meztelen alakot a következő sorban tárgyalom.

Negyedik sor:

52. Az ember szintje a kürtön.  A jóisten köztünk, és bennünk él, segíti lélekutunkat, életünket.

Az ember szintje. Zenészek, táncos, két férfi egy nőalak, egy tunikás férfi szemből, felette két apró, meztelen alak, egy cizellált száj. Vallási liturgia.

A Lélek elhagyja a testet. Ez a test, romlatlan marad. A Jézus előtti Istenesség egyik ősi megnyilvánulását látjuk. Az ember szellemi és lelki fejlődésének, Lélekútjának végső mozzanata. Ünnepség, megfelelő liturgiával.

A fő tengely nőalakja szemmel láthatóan magasabb a többinél. Feje a griffek szintjébe ér. Egyszerre tartozik a Földi és a mennyei világba. Boldogasszony, a Földanya, Nagyboldogasszony lánya Ő. Az alak fej- és hajformája, Innana ékjele a szumír írásban. (a Labat 103-as ékjel.)

53. A L. 103. ékjel, az Istenanya, Innana ékjele. Záhonyi András dolgozatából.

Az ünnepelt alak testisége és lelkisége szemből ábrázolt. Az emberi testi állapot egyetlen megjelenése a kürtön. Fontossága ennek megfelelő!

A szemben ábrázolás, alkalmas testi és lelki állapotot jelez. A Mennybe visszatérésre alkalmas állapotot! Feje profilból ábrázolt, tehát folyamatban, aktív, éber tudatállapottal, meditálva vesz részt a szertartáson.

Mellette áll társa, talán harcostársa, mögötte annak szellemi vezetője, aki a testet elhagyó Lelket várja, vezeti. Ő mögöttük Nagyboldogasszony alakja. Arca nem ábrázolt, ábrázolhatatlan. Keze szokatlanul hosszú ruhaujjban, tehát anyagot nem fog. Ez jelzi a nem emberi cselekvést, a Teremtés folyamatos jelenlétét közöttünk.

Figyelemre méltó, hogy az avatottnak nincs szellemi vezetője, tehát avatása váratlanul, szerzett érdem, elért lélekállapot alapján következik be. Talán a hitért megvívott harc végén (mindhárom előző sor alapvetően a jó és gonosz harcáról szól!), mikor a bejárt út alkalmasnak és megfelelőnek bizonyult.

Az ünnepeltet a griffek szintjéről apró, lebegő szellemalakok segítik. Élete fonalát igazítják. Ez után test folyamatos és közvetlen kapcsolatban lesz a Mennyel, így romlatlan marad akkor is, ha a lélek elhagyta. A Pálosok ezt a vallásosságot követték, a legrégibb és legtökéletesebb szittya Istenhitet, Jézus előtt és után. A világ legnagyobb bölcseinek spirituális állapota.

54. Ugyanez a Pálos szertartás barokk képen, évezredekkel később. A Jasna Gora Pálos templom festménye.  

A pillanat, a Lélekút leglényegesebb állomása. A célba érés pillanata. A Teremtőtől származó Szentség elnyerése.

Ennek az állapotnak velejárója, hogy a testet elhagyó lélek a Mennyben tanul, tárgyal, a testbe visszatérve tanít, tájékoztat. A csesztohovoi Pálos kegytemplom festményén a lelkek testbe visszatérése látható ma is.

Ennek az állapotnak az elérése az egyik emberi életcél Istenkirályságban, a Teremtőnek megfelelő lélekállapot, az Isten közvetlen irányításával cselekvés állapotának elérése, a földi élet keretein belül!

Wass Albert Hagyaték c. dolgozatában részletesen leírta azt, ami erről tudható egyáltalán. A Kárpátokban élő 21 táltos és tanítványaik, ma is teljesítik az Isteni Küldetést. Tanítanak, 

gyógyítanak, védenek. Őrzik az Isteni Tudást egy alkalmasabb korig, mikorra észhez térünk, visszatérünk a Teremtő Isten tiszteletéhez és Jézushoz.

Az első romolatlan test Nimród ősapánk teste, a Pilis legmélyebb katakombáiban nyugszik, szent szívének dobogása kihallatszik a Dobogókőn. Páloszról, az első szittya királyról is tudjuk, hogy teste romlatlanul itt várja a feltámadást.

A Szent Nép hagyománya. Magyar hagyomány. Istenkirályságon kívül ez nagyon ritka!

Az ókor és középkor néhány rendkívüli szerzetese és alkimistája járta ezt az utat. Nálunk ma is működik. Nemzetünk sajátja, Isten útjának járása.

Mindszenti Józsefre gondoljunk! Romolatlan testét Esztergomban őrzik, elzárva.

Szerencsésebb nemzetek szentjei oltáron, kristálykoporsókban várják a feltámadást. Jelenlétük segíti a híveket hitéletükben, Lélekútjukon.

Az életfonál a Mennyei szintbe ér. Ugyanakkor a griffek lenyúlnak az alsó sorba! Közvetlen kontaktusuk van velünk, emberekkel. Ez életünkben az állandó Mennyei jelenlét. A griff régebbi korok fogalma, ma Őrangyalnak mondjuk, lelkiismeretnek, és Isteni Gondviselésnek.

A fogalom hordozta tartalom: Őrző szellemek, az Ősök szellemei.

A fiú vagy férfialakok a szertartásnak megfelelően zenélnek, táncolnak, az egyik alak labdát üt át a feje felett. Felismerhetően a Napút eljátszása, megidézése.

Nem cirkuszi attrakció, mint ahogy néhány elvadult, sötét, délibábos „szakember” állítja!

A Napút és a Lélekút analóg. Világosan érthető az ünnepség. Egyértelmű jelölés.

Közbevetőleg: Bármilyen művészetnek fundamentuma, a Teremtő tanításának, Isten Igazságának közvetítése, kimondása. Ezt a Teremtő mindig segíti. A művész elhívott a feladatra, hite, lélekútja szilárd, szellemileg, lelkileg emelkedett, inspirált, és felmutatja Isten Igéjét.

A mai művészek és művészetek hátterében a felgerjesztett, mértéktelenül megnövelt ego található. Elképesztő anarchiát produkálnak. Tupírozott semmit „alkotnak” naponta. Ezt nevezik „önmegvalósításnak”. Ez nem művészet, hanem zsákutca. Pótcselekvés. Félrevezetett emberek vergődése egy képtelen helyzetben. Emberi élet csak Isten Igéje mentén létezik.

A másik tengelyen ezüstből készült, ornamentikával dúsan körülfont száj található. Innen jön Teremtőnk tanítása, az Isteni Kinyilatkoztatás, és maga a Teremtés, földi világunkba. A Kürt megfújásakor, ez a száj szólal meg, és Teremt.

„Ő mindig megtalálja elveszett szarvasát,

Felépíti folyton lerombolt templomát.

Te hős, te forradalmár, te lázadó legény,

Ki ezer éve mondod, hogy mindig van remény.”

Mondja Szőts Géza is, a Milleniumi Ódában.

Talán a világ legerősebb költészetével rendelkezünk. Minden időben megjelenik a vátesz, a „poeta sacer” költészetünkben, és kimondja a helyre és időre vonatkozó igazságot, az Isteni Igét.

Lehet a rozetta késői applikáció, egy rég levésett faragvány helyén. De a mondanivaló ezzel a szájjal is Igaz és Egész. Isten Áldja inspirált készítőjét. Nélküle, nem állhatna össze Igazságunk.

Ötödik, külön álló sor:

55. A Kürtszáj állapotábrája. 

A kürtszáj körötti faragvány igen tömör mondanivalót hordoz. Állapotábra. Láthatóan a melléktengely, a kentaur került a szimmetria közepébe. A fő tengelyen Turul, Lélekmadár, tőle indul a hibátlan szellemiség, és két visszanéző párduc a kentaur irányába. Két koronás madár, szellemi vezető következik, az egyik csőrében szőlőfürt, a másikéban fénymag, az anyagi és szellemi létezés jelképei, a magyar fényvallásban, később a fénykereszténységben.

Ezután két, meditációs testtartású ember, közvetlenül a kentaur két oldalán.

A mozdulat az akillész ín, és egyáltalán a láb hátsó inainak, izmainak nyújtása, a lábfej lábszárhoz hajlítása és feszítése által. A természetgyógyász ezzel indítja be, aktivizálja, a belső energiák áramlását. Jógagyakorlatként is ismert, ugyanezzel a hatással. Minden keleti természetgyógyásznak ismert a mozdulat.

A hivatalos magyar vélemény szerint, tüskét húz ki a talpából! Figyeld meg szellemi teljesítményét, amikor ezt a mozdulatot azonosítja. Hallom esze kerekének vad zakatolását. Ennek a kiötléséhez kell aztán az „éceszgéber”!

A kentaur, régebbi, tökéletlenebb állapotunk, amin meditációval, a belső energiatartalékok mozgósításával, szívós törekvéssel, javítunk. A meditáció fontos tevékenysége a Lélekút járó embernek. Megszabadulunk felesleges és nemtelen gondolatainktól, és Isten Igéjének átélésével, életünk Isten irányába fordításával és tartásával, lépésről lépésre tökéletesítjük önmagunkat, jellemünket.

A vegetációra csak annyi energiát fordítunk, amennyi az élet fenntartásához, feltétlenül szükséges. Közben elménkkel keresünk az utat, Lelkünkkel megtaláljuk a Fénymagokat, Isten Igéjét, és az Istenes, Máriás életet. Szerzett tudásunk, élettapasztalatunk a lelkünkben rögzül.

A képeket kerítő hullámvonalon kívül tollszerű elemeket látunk, ami hasonlóképpen előfordul szittya (szkíta), hun és honfoglaló magyar tárgyakon, gyakorlatilag a fénykereszténység, a szittya kereszténység fénymag jele, de Jézus előtt is pontosan azt jelentette, mint utána. Emblémaszerűen tömör megfogalmazása a létezés kereteinek és módjának, az Életnek.

Az Isten Fénye fogalom, régi szittya képzet, a Teremtő megértéséhez, megidézéséhez. Templomaink a kereszténység előtt és után is, fénytemplomok voltak. Életünket minden időben a világosság és sötétség ellentétében éltük, és a fényt pártoltuk erősen.

Nem véletlen, hogy az Europa elsötétedését és kárhozatba hullását okozó forradalmi mozgalmak, önmagukat felvilágosodásnak hazudták. Van, akinek a több mint 200 esztendő kevés volt a felismeréshez, és még mindig hiszi, tanítja gyermekeinknek. Észhez jönnek egyszer?

Javított vésetrajz.

Folytatás

Tóth József: Lehel kürtje I. rész ⇒ 
Tóth József: Lehel kürtje II. rész ⇒
Tóth József: Lehel kürtje III. rész ⇒

Forrás: G Portál