Gondolatok a M A G Y A R S Á G -ról
2011.06.18
"Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt? "
Ady Endre
Nagyon kellemetlen helyzetben vagyok! Hova is tartozom, melyik nemzethez? Ugyanúgy mint Ady a fenti sorok írásakor, s ő letette a voksát. Ő hitte és vallotta, hogy Góg és Magóg (skita, >magyarul szittya<, fő-vezérek vagy alapító királyok,) leszármazottja. Amint azt Kölcsey Ferenc is a Himnusz-ban vallja:
"Őseinket felhozád/ Kárpát szent bércére,/
Általad nyert szép hazát/ Bendegúznak vére."
Amit még ma is a Nemzeti Imánknak tartunk. Arany János, Jókai, Berzsenyi, Wass Albert és főleg Kőrösi Csoma Sándor és mások is hasonló leszármazást vallottak. Sorolhatnám még, mind akik a szittya (skita), hun, avar (várkony), magyar, leszármazási vonalat vallották. Mindenki ismerte Európa szerte, már az úgynevezett "honfoglalás" idejében. Pl.: II. Sylvester pápa Szent István királyt aki a római egyház papjait, szerzeteseit is beengedte országába így ír erről az eseményről: „Most már a szkíták hatalmas királya is a miénk.” Ezért nevezték Magyarországot az idegenek, egyöntetűen Hungária-nak,vagy megfelelő fordításban, és még ma is nevezik, mi is így drukkolunk sporteseményeken. Ez ellen mi nem tiltakoztunk soha, sehol.
Mégis unós-untalan, hangoztatják egyesek, a finn-ugor származást.A mai közoktatás a legalacsonyabbtól a legmagasabb fokig, eme szándékosan téves szemléletet palántálja az ifjúság agyába, aminek semmi alapja nincs, még ilyen nép sem létezett soha. Ez csak a történelem csinálók, csinálmánya: "A történetíró dilemmája: megismerjük vagy csináljuk-e a történelmet?" (kiemelés tőlem) című előadásban azaz: "a történetírás végső soron nem más, mint értelmezés, amely teljesen objektív ezért sohasem lehet." (Mindentudás Egyeteme – 4. előadás – 2002. október 7.) Ez valamelyes módon így van a műszakiaknál is, a méréseknél, de ott legalább létezik egy tűréshatár.
Mindez Trefort Ágoston, és hűséges alattvalói: Budenz József és Hunsdorfer (Hunfalvy) sugallatára mondott, (és azóta is vitatott) beszéde következményeként, már szinte 150 éve, de a jelenség még mindig tart, szándékosan, álpolitikai (magyar?) érdekek mentén, nem lévén tekintettel az azalatti időszak generációinak nemzettudati képzésére, s ezek hiányában a nemzeti érzés kialakításában. ("A nemzet csak addig létezik, amíg megőrzi nemzettudatát, múltjának ismeretét" GRANDPIERRE K. ENDRE). Ennek a súlyos következményét látjuk és tapasztaljuk, nap mint nap, a társadalomban, s még talán a családjainkban is. Ez is lehet az oka többek között Wass Albert borúlátásának (vagy reális meglátásának?) is:
>> De bárhogyan is keresem a "felszabadulás" után még megmaradt magyar nemzet nyomát Magyarország mai lakosainak, főként politikai képviseletének megnyilatkozásaiban: nem lelem sehol. Mindössze egy "népet" látok ott csupán, egy meggyötört, sokat szenvedett népet, mely megtanulta, hogy bizalmatlan legyen és önző, amikor csak módja van hozzá.<<
NEMZETÜNK ÖRÖKKÉ VALÓ ERŐFORRÁSA: MAGA AZ ÚRISTEN, című írásában.
Amikor ezerkilencszázhatvannyolc őszén Magyarországon jártam, Budapesten egy unokatestvérem kalauzolásával kezdtem a város nevezetességeinek felkeresését, s többek között a Vörösmarty szobrot, melynek talapzatán szinte megdöbbenve láttam,hogy az idézet Á betűjét átfestették U-ra (HAZUDNAK RENDÜLETLENÜL). Mennyi tiszteletlenség? Nem is gondoltam a mélyebb értelmére. Tudtam '56-ról bár, kisgyerek voltam, s rádiónk sem volt, de szüleim elejtett szavaiból, s barátaimtól úgy ahogy rájöttem, hogy valami tragikus, de történelmi esemény korát éltük át. Távolból. Akkor kiderült, az unokatestvérem szavaiból, hogy már az újságoknak "nem a sorai között kell olvasni, hanem helyettük." Így kezdtem felfigyelni a jelenségre komolyabban. Így teltek az évek. Addig is hallgattam a Szabad-Európa adóját, amikor (s ahogy) lehetett, a zavaró adó búrrogása mögül, s a nagyon megbízható barátaimmal véleményt cseréltünk vagy információt adtunk (vagy kaptunk) s úgy éltünk "Ahogy lehet" ahogy Reményik Sándor is élt, az ő idejében:
"Testvéreim, bizony nem élünk jól mi,/ Nem apáinknak tetsző életet.
De aki másképp tehetne helyünkben,/ Az vesse reánk az első követ!
Minden percünk kínzó kiegyezés:/ Ahogy lehet... "
Így teltek az évek, az egyetemi a kihelyezési s a mindennapi küzdelem, a megélhetőség biztosításáért, aztán a családalapítás, a két gyerek megszületése. De hagyjuk a mindennapokat. Majd ha lesz még, máskor-ra. Foglalkoztatott a kérdés, ha a gyerekek elérik majd az iskolás kort, amikor megkérdik hogy, hogy is van ezzel a román-magyar viszonnyal, hogy is van az hogy ők itthon vannak s mi akik ezer évet tudunk a hátunk mögött, idegenek vagyunk itthon stb..? Erre, biztatva magam, elővettem a középiskolás könyveimet (már ami megmaradt a két árvíz után) s kipótoltam az antikváriumban megtalálható könyvekkel. Belemélyedve, mert már szinte 20-éve tanultam őket, s ez alatt az idő alatt sok mindenről már fogalmam volt olvasmányaimból, rájöttem a dákó-román elmélet hamisságaira. Így a magyar verziót próbáltam kihámozni, amely szintén hamis útra vezetett a finn-ugor elmélettel, hisz semmi közös nincs a néphagyományban fennmaradt legendákkal, sem nagyjaink fennmaradt írásaival. Így a gyermekeim kérdései végül is válasz nélkül maradtak, azzal hogy "-te úgy kell megtanuljad ahogy a tankönyv írja mert úgy fogják kikérdezni". Ezzel megutáltattam velük a történelmet. Ez csak egy a sok megalkuvás (kínzó kiegyezés) közül.
Vajon a fentebb idézett Mindentudás Egyeteme előadása még hány fiatalt, és nemcsak, fordított el a történelemtől? (vagy ez is a cél?) Nem tartom, jó madárnak azt a jómadarat amelyik a saját fészkébe rondít, sem azt a nemzetinek nevezett televíziót, amely, részben az adófizetők költségén valótlanságokkal eteti nézőit.
Mindegyre hangoztatják, hogy vissza kell nyúlni a gyökereinkhez. De ez hol van? A Balti tenger és Szibéria között, az Ural keleti, vagy nyugati oldalán, az Urál hegység és az Aral tó környékén, a Kaukázus hegység körül, vagy netán Dél-Kelet Európában. Vagy talán a "honfoglaláskor" szálltunk le a fáról, s a szlávoknak kellett megtanítania beszélni, s a bencéseknek a földművelésre meg az írás és olvasás tudományára s azt, ha igaz (Duna I Tv. Törzsasztal 2010. 12. 12.), miért tették? Hisz "Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen"?
"A korai keresztény inkvizíció vad mohósággal vetette rá magát a magyar múlt emlékeinek, kiváltképpen a nemzeti szabadsághagyományok, ősi hitelvek elpusztítására. Fővesztés terhe mellett elrendelték a régi írások, ereklyék, rovásírásos fafaragványok beszolgáltatását. A kártétel mérhetetlen volt, a magyarság lelkéből mégsem sikerült maradéktalanul kitépni az ősi nemzeti hitet, a Magyarok Istenének, a nemzeti őseredetnek és nemzeti közszabadságnak tudatát, s az orvul letiport nemzet évszázadokon át újra meg újra felkelt nemzeti szabadságának visszavívásáért."
A MAGYAROK TITKOS TÖRTÉNETE : GRANDPIERRE K. ENDRE
Mennyi cinizmus? Mennyi félremagyarázás? Ilyen körülmények között, volt rá időnk, hogy 150 évet (s talán még többet is) elfecséreljünk, egy olyan mese bizonygatására amit már a kezdetben tudtunk, hogy hamis. (Vagy, talán ez is volt a cél és még mindig tart?) S ezért kell az embereket elfordítani az igaz történelmük tudásától:
"Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büszkék
múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük amit akarsz."
C. M. TALLEYRAND-PÉRIGORD (1754-1838) francia államférfi,diplomata mondta Napóleonnak. Talán ezt próbálták igazolni a Habsburgok is, a megbízottjaikon keresztül, s a vörös fasizmus "a múltat végképp eltörölni" jelszavával fenntartani, s a mundér becsületét védik még ma is a mai Nemzeti Akadémiánk tagjai. S mindezt a "nemzet" érdekében és az adófizetők pénzén.(visszahonosítás)
"Amikor egy népnek évszázadokig ezt sugallják, az lelkileg tönkreteszi. Ugyanakkor a származástudatból erkölcsi erőt is lehet meríteni, ha tudjuk, hogy olyan néphez tartozunk, amelyik több ezer évig képes volt fennmaradni nyelvével, kultúrájával, kreativitásával, hiszen ezek a gének egyfajta mentalitást is hordoznak". dr. Köteles Lajos történész
"Azt, aki tudatlanságból nem mond igazat, megilleti az elnézés,azoknak azonban, akik szándékosan hazudnak, nem szabad megbocsájtanunk." Polübiosz
Ezek után kérdem magamtól, vajon ennek a "nemzet"-nek (plítikai nemzetre gondolok itt) tagja lehetek? Vajon a finn-ugor ősöket tisztelő egyedek és a szittya, hun, várkony (avar) és magyar-vonalat vallók, egy kulturális nemzethez tartoznak. Egy kulturális nemzet származhat ilyen homlokegyenesen ellentétes (térben és időben) ősöktől? Igaz ilyen is megtörténhetett volna. De ez nyilván meglátszódna a génjeinkben, vagy az antropológiai, nyelvészeti, népdal, ásatási, stb. kutatásokban, amik még egyelőre nem támasztják alá ennek a lehetőségét.
"Egy magyar nemzet van" (Semjén Zs.) Csak azért mert egy nyelvet beszélnek? S "nyelvében él a nemzet" (Széchenyi István). De ő azt is mondta hogy: “Nyelvének pengése, még nem a szívének zengése!” vagyis:
"...azért, mert valaki megtanult valamilyen nyelven beszélni, írni és olvasni, még nem jelenti azt, hogy annak a nemzetnek a lelki tulajdonságait, érzéseit, történelmének minden örömét és fájdalmát is magáévá tette!" magyarázza Tóth Judit, a "Kik tiltakoznak Wass Albert szobra ellen?" című írásában. S még az őshonosságra is igényt tartanak?Vagy mégis van alapja a Kós Károly-i idézetnek, vagyis:
"mi nem az egységes magyarságból elszakasztott egyszerű lélekszám vagyunk, de külön históriai egység ezer esztendő óta, saját külön erdélyi öntudattal, önálló kultúrával, önérzettel, tudtunk számolni minden helyzettel, tudtunk kormányozni, és tudtunk nehéz vereségek után talpra állani" Kiáltó szó (Kolozsvár, 1921)
Így magától adódik a kérdés, hogy ki is a magyar kulturális nemzet tagja? Ki dönti el az alapvető követelmények meglétét? Ebben a hazug világban, ki állít valamit őszintén, hátsó gondolatok vagy érdekek nélkül?
Azt hiszem ezekre a kérdésekre belátható időn belül nem lesz elfogadható válasz. De ha ennek a nemzetpusztító hatásait nem állítjuk meg, lassan az egész Kárpát medencében elfogy a hungarikumnak még nem nevezett, magyar nemzet (vagy ez is a cél?!!). Úgy hogy, ideje lenne közbe járni a magyar nemzet megmentéséért. Vagy védett fajjá nyilváníttatni, s ezzel oda a nemzetegyesítésbe fektetett energia, csődbe megy a befektetés.
"A külhoni magyarok magyar állampolgársága nem a Kormány, nem az Országgyűlés, nem a pártok, nem a képviselők tulajdona. Történelmünk alapján arról mi nem rendelkezhetünk, hiszen az a külhoni magyarok lelkében lakozik, rejtőzködik. Kimondani mégis nekünk kell, mert a külhoni magyarok lelkében az igazság által hiába él saját állampolgárságuk, amíg néma marad az Országgyűlés, addig nincs magyar nemzet…"
"Ez az elv pedig már nem a honosítás. A fentiek megismerése alapján az egyoldalú nyilatkozattétellel, illetve az egyoldalú igazolás-kéréssel történő állampolgárság szerzés jelenti az igazságos és méltányos megoldást a határainkon túl élő magyarok XX. századi kálváriájára, szenvedéseire. Ezzel a megoldással, itt, az anyaországban élők saját magunknak is tartozunk." Körömi Attila, Országgyűlési képviselő
Ideje volna a magyar kérdést is (trianoni) felvetni az EU elnökség védnöksége alatt, úgy ahogy a 2010. XLV. törvényben fogadták, hisz majdnem mind ott vannak a háborús bűnösök utódai a tárgyaló asztaloknál (EU elnökség). "Azok a háborús bűnösök, akik az első világháború után megalkották a Békeszerződést"...."a legyőzöttek meggyőződtek arról, hogy a szerződések – amelyeknek aláírására kényszerítették őket – nem jóhiszeműleg kötött egyezmények voltak, hanem erőszakos diktátumok, s így jogilag és erkölcsileg hamisak.” (Pozzi, Henri: Századunk bűnösei.) s a magyar kérdés európai kérdés is, s talán még biztonságpolitikai is .
Másként hamarosan otthon is hazátlanok leszünk az anyaországiakkal együtt, mint mi trianon (akarattal kisbetűvel) után, s mi még anyaországtalanok is (lásd: YouTube-Simon Perez - Izrael felvásárolja Magyarországot!) és Romániát is. Talán még befogadják a számunkra építendő rezervátumot a lappföldi eszkimók, mert a távoli-rokon finnek, már csak a távolságot tartják. Vagy, talán Szibériában ("Szabíria"), még lenne hely egy kis időre, hisz úgyis jön a világvége.
Nem véletlenül történt s ez is az oka, valószínű, hogy olyan sürgős pálfordulás volt, a dupla állampolgárság megadása, s a földeladási moratórium meghosszabbításának egyidejű igénylése (kis időeltolódással)? Mert, gondolom nem a Kárpátmedencei elszakadt nemzetrészekre számítottak, hogy majd felvásárolják azt? Talán az izraeli-kazár-magyarokra (Benjamin H. Freedman beszéde, 1961) vagy utódaikra akik már végzik is a munkát. (Dr. Nagy Levente: Magyarország totális feltérképezése a birtokbavétel előtt?). Íme: "De a külföldieknek való földeladás kérdésében megegyezést keresünk a Fidesszel. Arra akarjuk használni újdonsült helyzetünket, hogy a Fideszt olyan irányba fordítsuk, ami jó a népnek és az országnak is." (Mórvai Krisztina interjú a Die Weltnek, 2010/04/14.), igaz nem pontosította melyiknek.
Szegény honfitársaim akik még hiszik, hogy mindez a szemfényvesztés az ők érdekükbe történik, nagyot tévednek. A saját kérésükre, mondanak le a Szent Korona felségterületén őshonos státuszukról, (mert ez a státus másnak kell!!!) egy magyarországi (amely amúgy a Szent Korona jogutódja, s megszűnését jogilag megkérdőjelezi a már említett XLV. tv.-el) honosításért, s feladják identitásukat, és netán gyökerüket is. S ha ez lejár majd kitűnik, hogy "egy közvetett népszámlálás megy végbe az egész Kárpát-medencében, mert aki igényli a magyar állampolgárságot, az tulajdonképpen a nemzethez való tartozását fejezi ki."(Duna Tv 2011 január 31; Híradó, 18(19):10). És aki nem???!
Ez úgy hangzik mintha zsarolás akarna lenni! Most már értem a Duna Tv. Nemzeti Krónika című 2011.01.07.-én a 14.00 órai adásában elhangzottakat Kósa Lajos debreceni polgármester inerjújából "megadjuk a tisztességet azoknak akiket vissza fogadunka nemzetbe" (s éppen ők a befogadók). Tehát ezért van szükség a honosítási dátumra a módosított 1993. évi LV. törvényben:
7.§ "(2) A honosított a magyar állampolgárságot az eskü vagy fogadalom letételének napján szerzi meg. Az eskütétel, illetve fogadalomtétel tényét és napját a honosítási okiraton fel kell tüntetni." (kiemelés tőlem)
Most már kezdem pedzeni, hogy miért nem számolták fel a 1980. évi II. sz. törvénnyel okozott jogsértéseket a 1992. évi VII. tv.- el „Az Országgyűlés az emberi jogok teljesebb érvényesülése érdekében felmondott egyezménynek magyar jogból való törlése érdekében” (kiemelés tőlem) hatályon kívül helyezték, de jogtipró hatását megtartották. Ezt sürgette a Magyarok Világszövetsége is amikor az állampolgársági törvény módosító javaslatát az országháznak benyújtotta s kérte, hogy "tegyenek lépéseket a többi utódállammal kötött, az állampolgárságtól megfosztó, de azóta megsemmisített megállapodások jogkövetkezményeinek felszámolására és a magyar állampolgárság visszaadására." Ez még mindig várat magára. Miért??! Talán, időnyerésre (sumákolásra) van szükség, hogy a honosítással valakiket lemondassanak őshonos voltukról a saját kérésükre.
Vigyázat megint árulnak minket! Mintha trianont (s.k. kisbetűvel) szeretnék befejezni.
"Koldussá vált felszabadult honában,
züllött idegen eszmék napszámosa!
Megtagadva dicső őseit,
idegen rongyokba öltözve
árulja magát minden utcasarkon
dollárért, frankért, márkáért,
amit idegen gazdái odalöknek neki!"
Ébredj magyar! Wass Albert
Tehát ezennel megoldódik a külhoni magyarok kérdése. Kivonulnak a magyarok. Már akik kérvényezik a "honosítást", akik nem, azok nem is magyarok. Nem is tartoznak a Magyar Nemzethez (a már említett idézet szerint). Csak egy bökkenő van: "De mi lesz a harangokkal" Végh Antal.
"Az Igazat tudni,/ látni és érezni/ egyedül,magában/ még nem elég, az Igazat ki is/ kell mondani,/ akkor is,ha ezért/ a bér a vég."
Paudits Zoltán
GYKA Kolozsvár 2011.02.14