"A nemzeteket úgy likvidálják - mondta Hübl -, hogy legelőször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját és nem érti jelenét. A környező világ még sokkal hamarabb felejt.

Hát a nyelv? Azt minek vennék el tőlük? Puszta folklórrá válik, és előbb-utóbb természetes halállal kimúlik." (Milán Kundera: A nevetés és felejtés könyve, Európa, Bp. 1998. 201-202. oldal)
A folyamat

 Magyarország és a magyarság felszámolása már legalább százötven (150) éve folyamban van. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után a Habsburgok a magyarság nemzettudatának megrontását vették célba. Ennek gerince a hun-szittya származástudat lerombolása volt. A Tudományos Akadémiára saját embereiket építették be, akik hatalmi helyzetből kidolgozták a finnugor származáselméletet. A cél az volt, hogy kimutassák a magyarság primitív, barbár eredetét, s ezzel belegázoljanak érzelemi- és lelkivilágába, lerombolják önbecsülését. Az 1867-es kiegyezés idejére a finnugorosok hatalmi helyzetet vívtak ki és maradtak. Szellemiségük ma is kísért.

A Habsburg-érdek Magyarországot is belesodorta az I. Világháborúba, amelynek következménye a Történelmi Magyarország feldarabolása lett. A hatalmas csapás felrázta a szunnyadó értelmiséget, és kezdetét vette egy nemzeti, szellemi kibontakozás, amelynek a harmincas években már egészséges hajtásai mutatkoztak, de amelyet elseper a II. Világháború.

A II. Világháború újabb csapásokat hozott Magyarországra. A visszacsatolt és újabb területek elvesztésével tovább csonkult az ország. A magyarságra a kommunizmus gyilkos évtizedei zúdultak.

1956-ban a nemzet megkísérelt egy újabb talpra állást, de szabadságharcunkat cserbenhagyta a nyugat, és a vérbefojtása után a magzatelhajtást lett a követendő példa, mely - jelek szerint - a magyarság felszámolását eredményezheti. Az anyaország magyar lélekszáma egyre fogy és a folyamat gyorsul. Minden csapást ki lehet heverni, de a gyermektelenséget nem.

Az 1980-as évek elején kezdetét vette Magyarország eladósítása, egy göndör, fekete hajú, János nevű bankár vezetésével, amely napjaink gyarmatosításának talpköve lett. Magyarország mai (2004) külsőadósság 50 milliárd dollár körül van, amelynek évi kamata kb. 3 milliárd dollár. A hatalmas adóság és kamatainak fizetését nyögi az ország, mely lehetetlenné teszi az egészséges gazdasági kibontakozást, az életszínvonal emelését. Egyik gerinctelen, és magyartalan kormányt követi a másik, amelyek hűségesen végrehajtják a nemzetközi bankárok által kiszabott gazdaságpolitikát, míg a magyarság túlnyomó többsége kizsigerelve, embertelen körülmények között él. A mai magyar társadalomnak képtelen nyomást gyakorolni a kormányra, hogy e becstelenül felvett kölcsönöktől mentesítse az országot.

A gyarmatosítás második fontos lépése Sorosék fészekrakása volt a nyolcvanas évek közepén, és a jövő (FIDESz) vezetőinek utaztatása, kiképzése. E jól nevelt "fiatalok", nemzeti színű zászlókkal a kezükben, mestereik hűséges kiszolgálói lettek, annak ellenére, hogy volt néhány elismerésre érdemes intézkedésük.

A gyarmatosítás harmadik, a magyar jövőt és sorsot meghatározó lépése volt 1989-el kezdődően, még a Németh-kormány ideje alatt, a vidéki újságok kiárusítása a nyugati nagytőke sajtómágnásainak. Ezzel a közvélemény irányítása a gyarmatosítók kezébe került, és az ország teljes kiszolgáltatottságba jutott. A "szabad sajtó" csak egy fedőnév. A sajtó a mindenkori tulajdonos anyagi és világnézeti érdekeit szolgálja, és nem a közösségét, vagy ha úgy tetszik a nemzetét. Ennek megértése és figyelembevétele nélkülözhetetlen követelmény a közreadott hírek helyes kiértékelésében. Ha a sajtó arról ad hírt, hogy Magyarországon jól mennek a dolgok, azt kell érteni alatta, hogy a sajtómágnásoknak, és akiket képviselnek, a nagytőkéseknek jól megy a dolga.

A negyedik lépésnek számít a magánosítás, amely kapcsán a magyar nemzeti vagyont idegen kézre játszották, miközben a cinkosok - nagyobbrészt kommunisták - dollármilliomosok lettek, s ezzel megalapozták új hatalmukat.

Az ötödik lépés folyamatban van. A magyar föld kiárusítása, amelyről a "zsebszerződések" címszó alatt értesültünk már a kilencvenes évek közepe óta, s melynek erélyes kivizsgálása érdekében egyik kormány sem tett lépést. Ugyanez mondható az országgyűlésre is. Az öntudatát és önbecsülését vesztett nép pedig közömbös. Bár a parasztság nyaka körül érzi a kötelet, és megmozdult, de megfelelő vezetők nélkül könnyen becsapják és leszerelik. A pártvezérek pedig jól érzik magukat a húsosfazék mellet, a magyarság sorsával mit sem törődnek.

A hatodik lépés szintén folyamatban van. Nagy számú idegent betelepítenek az országba, akik részére falvakat építenek - biztonsági berendezésekkel, kerítésekkel, sorompókkal, őrökkel ellátva -, és kezdőtőkét adnak a magyar adófizetők pénzéből, miközben a cigányságot a magyarság ellen lázítják. A rohamosan fogyó magyarság valószínű nem lesz képes ezen elzárt közösségeket beolvasztani, míg védett helyzetük lehetővé teszi, hogy az ország vezetését szilárdan kezükben tartsák.

A hetedik lépés is most van folyamatban. Minden nemzeti érdekeket képviselő kormány állampolgárságot ad a külföldön élő nemzetiségeinek, ha arra a nemzetközi jog lehetőséget ad. Ettől csak a "magyar" kormány zárkózik el. Sőt, hadjáratot indított, hogy meghiusítsa a Magyarok Világszövetsége által kezdeményezett népszavazást a kettős állampolgárság ügyében. Ezzel magyarellenességét, kétséget kizáróan kinyilvánította. Most, mikor Magyarország az Európai Gazdasági Közösség tagja lett, leereszkedik a vasfüggöny az elszakított területek magyarsága előtt, kivéve a Felvidéket. Ezzel felgyorsul az ott élő magyarság felmorzsolása, beolvasztása. A külföldön élő magyarok állampolgárságának különböző fokozatai lehetnek. Itt csak a legegyszerűbbet említem meg. Kaphatnának egy olyan állampolgárságot, amely csupán szabad határátkelést biztosítana részükre, és nem többet, de ez lehetővé tenné a további, akadálytalan kapcsolattartást, úgy a rokonit, mind a barátit és művelődésit.

Minden jel arra mutat, hogy a herderi jóslat, ha késve is, de beteljesedik. Ha a jelen folyamatot nem tudjuk megállítani, úgy a magyarság lélekszáma a huszonegyedik század végére a törpe népi állagra süllyed, s magyarság letűnik a történelem színpadáról. Ahhoz, hogy ez ne történjen meg, minden erőnket a magyarság nemzeti önismeretének, és azon keresztül nemzeti önbecsülésének visszaállítására kell fordítani. El kell követnünk mindent, hogy az ébredő ifjúság kezébe hazafias irodalmat adjunk, hogy magyarságismeretét fölépíthesse, és a jövő szilárdtudatú vezetőivé válhassanak.

Minden jel arra mutat, hogy a magyarság tudatos megsemmisítése folyamatban van. Ne reménykedjen tehát senki politikai megoldásban mindaddig, amíg a magyar ismét magyar nem lesz, amíg azt se képes felismerni, hogy mi szolgálja javát és mi nem! Politikai megoldáshoz egyébként is sok pénzre és népre lenne szükség. Nekünk nincs se egyik, se másik. Ha ellenségeink fontosnak tartják nemzeti önismeretünk lerombolását, akkor nekünk azon kell munkálkodnunk, hogy azt visszaépítsük. Erre kellene fordítani minden rendelkezésünkre álló dollárt/forintot. Ha figyelembe vesszük a magyarság mai tudati és erkölcsi állapotát, akkor úgy tűnik, hogy minden egyéb idő és erőpazarlás. Eredménye a nemzethalál!!!

A külföldi magyarságnak, de elsősorban a magát nemzetinek valló részészének óriási mulasztása, hogy az 1990-es évek elejétől kínálkozó lehetőségeket e szempontból nem használta ki!!!

Radics Géza

"Az a tévhit, miszerint a helyes kondicionálást feltételezve az embertől minden elvárható, vele csaknem minden megcsináltatható, alapjául szolgál annak a sok bűnnek, melyet a civilizált emberiség a természet, így az ember természete és az emberség ellen elkövet. Szükségszerűen a legtragikusabb következményekkel jár, ha egy világot átfogó ideológia az abból eredő politikával együtt hazugságra épül. Az áldemokratikus dogma kétségtelenül felelős az Egyesült Államokat fenyegető morális és kulturális összeomlásért, amely örvényével valószínű, hogy magával sodorja az egész nyugati világ."
(Konrád Lorenz)