A középiskolás történelemkönyvemben a szemelvényeket kék színnel jelölték, semmi más kiemelést soha nem alkalmaztak. Egyetlen kivétellel. Mikor az Intelmekből idéztek, alá volt húzva a következő sor: szeresd az idegeneket. Állandóan ezt emelik ki István politikájából. Badarság. Zárójelben megjegyzem, szerintem ez az István-Koppány vita egyik okozója.

Szóval meg vagyon írva: mi magyarok szeressük az idegeneket. Tettük is mindig és tesszük most is. Sajnos határok nélkül...
Nekem ne mondja senki, hogy itt idegengyűlölet van. Mikor ért utoljára támadás Magyarországon valakit azért, mert zsidó, cigány, román, kínai? Magyart viszont nem egy atrocitás ért azért, mert magyar. Persze, csak a sovinizmus beszél belőlem ugye?

A románok nem romboltak magyar falvakat, a szlovákoknál nem volt Malina Hedvig ügy, a szerbek sosem verték meg Lavró Tihamért, az osztrákok egyből megnyitották a határt.

Persze, tudom: ez a jogos bosszú amiért az idegengyűlölő magyarok elnyomták a kisebbségeket évszázadok óta. Idejöttek a mélymagyarok és elfoglalták a Nagy Morva Birodalmat és elmagyarosították a szlovákokat. Ugyanezt tették a dákok dicső leszármazottjaival. Természetesen a szerbeket sem a Habsburgok telepítették magyar földre, hanem mi települtünk rájuk.

Úgy elnyomtuk a nemzetiségeket, hogy a románoknak a reformkorban több anyanyelvű iskolájuk volt a Monarchia területén, mint az akkor már létező Romániában. Kár volt. A kialakult értelmiségi rétegük megszűlte aztán azt a magvas gondolatot miszerint Erdély ősi román föld...

Még mielőtt valaki megint belém kötne, tisztázzuk: a vlachok 13. században áramlottak be Magyarországra, a szlovák identitás nyomai csak a 17-18. században jelentek meg. A szerbek betelepítése a legkorábbi időpont szerint 1690-ben kezdődött meg. A lényeg: soha atrocitás nem érte ezeket a nemzetiségeket. Mit kaptunk cserébe? Trianont, Kis-Antantot, Párizsi-békét, Helsinki-szerződést. Nesze neked szeretet.

Mióta ezek a Trianonból született államok megszülettek, gyűlölnek minket. Államilag. Na jó, talán Medgyessyt nem, aki Trianonra koccintott a románokkal. Vagy talán egész kiszolgáló kormányunkat sem, hiszen nem szólalnak meg, ha magyarverés történik. Pusztán szeretetből. Meg bűntudatból ugye, mert mi annyira elnyomtuk ezeket a nemzetiségeket, megérdemeljük amit kapunk. Ezt sugallja manapság minden médium. Például azzal, amikor pusztán szeretetből a nemzeti ünnepünkön kisebbségi műsort vetítenek: "a 600 éve Szerb főváros, Belgrád".

Persze ezért mi nem szólunk. Mert az már gonosz csúnya idegengyűlölet.

Nem kell messze mennünk, hogy lássuk, hova vezet a bevándorlók szeretet középtávon. A hosszú távba bele sem merek gondolni...
A koszovói albánok szaporodással elfoglaltak egy ősi szerb területet és pofátlan módon kikiáltották függetlenségüket. Mert az az övék, hiszen többen vannak. A szeretet ereje ugye?

Nem. Elég volt ebből az álszent szövegből. Nem vagyunk kötelesek mindent elviselni valamiféle rosszul értelmezett krisztusi szeretetre hivatkozva. Elég volt abból, hogy lassan a németek helyett a magyarság tehet a holocaustról Itt jegyezném meg, hogy minden próbálkozás ellenére mást nem tudtak eddig összekaparni, mint hogy egy kárpátaljai utász egység részt vett egy tömegsír előkészítésben, ezen kívül csak azt tudják állandóan hangoztatni, hogy a magyar lakkosság részt vett a deportálásban, hiszen az iderendelt németek kevesen voltak ehhez a végrehajtáshoz. Úristen. Ez a szeretetből fakad biztos. Ez a kollektív bűnösség, amit ránk akarnak húzni. Undorító. Ismerjük azonban a mondást: Collective punishment: trademark of Israel...

Ma egy mindenért bűnös nemzet vagyunk, aki nem léphet fel saját védelmében mert az idegengyűlölet. Itt tartunk hát. Beletörődünk?

http://szentkoronaradio.com/trackback/42887