Képzelj el egy ringet egy nagy stadiont közepén, telis-tele emberrel. Több ezren, talán tízezren figyelnek feszülten várakozva.

A kis köpcös, fekete öltönyös alak a ring közepén felkonferálja, hogy a most következő meccs a bajnoki címet képviselő csillogó villogó bajnoki övért zajlik majd, amiért csak ma, csak most az "igazi amerikai hős", Hulk Hogan, és a kihívó Macho Man Randy Savage fog látványosan összecsapni.

Mielőtt azért még egymásnak esnének, gyorsan, üzennek még egymásnak egy pár mondatot az öltözőből. Randy Savage elhörgi, hogyan fog a meccsen fasírtot csinálni ellenfeléből, Hogan pedig vicsorgó arccal visszaolvas, és közli, hogy Randy barátnője nem is olyan jó szerető, mint ahogy azt mesélik...

Pár perccel később a konferanszié felkonferálja a játékosokat, akik hatalmas ováció közepette a saját kis indulójukra (rock-nótájukra) bejönnek, és letépik magukról a felsőrészt, illetve ledobják az ezüsttel-arannyal díszített köpenyt, kinek mije van, aztán ding-ding, indulhat a meccs.

Randy gyomron rúgja Hogan-t, megragadja a fejét, majd ordít a fülébe pár keresetlen szót, püföli ököllel, az övvel, egy székkel, amit valahol egy néző alól emelt ki, és mindennel, ami csak a kezébe kerül. Szinte félholtra veri ellenfelét, aki hatalmas szenvedés közepette már a földön vonaglik. Úgy tűnik neki lassan annyi...

De mi az, mi történik odalenn? Olyan, mintha még lenne benne élet... Úgy látszik kis biztatást kér a közönségtől! Igen, még magánál van! De ekkor a közönség már teljesen átszellemülve, ovációban, élteti Hogan-t, üvöltenek, szurkolnak, hogy keljen fel. Hogan a füléhez emeli a kezét, int, hogy nem hallom.

Még erősebb sikítozás... Még mindig nem hallom! Aztán az ováció hatására erőre kap, és lerúgja magáról az ellenfelét. Gyorsan megfordítja a meccset, és elnyeri az övet. A közvetítésnek ezzel vége. A közönség rendkívül jól szórakozott, mindenki elindul haza.

Hogan és Randy kicsit fáradtan, megviselten cammognak vissza az öltözőbe. Randy panaszkodik, hogy kicsit meghúzódott a könyöke.

- Megiszunk valamit? - kérdezi Hogan.

- Jó, de nincs sok időm, nyolcra otthon kell lennem. Tudod, vár az asszony. - válaszolja Randy. Gyorsan átöltöznek és vidáman elindulnak a helyi kocsma felé.

A képsorok amiket az imént felidéztem természetesen egy World Wrestling Federation meccs képei voltak. Leszámítva persze a végét. A TV nézők természetesen nem tudják, legalábbis nem látják, hogy mi történik az öltözőben, hogy az "ellenfelek" a valóságban barátok, és igazából a meccs az első pillanattól az utolsóig meg volt rendezve.

A versenyzők nem igazi ütéseket mértek egymásra, csak úgy csináltak, mintha teljes erőből ütnének. Minden performansz volt, a legapróbb részletekig kidolgozva. Hetekig gyakorolták a figurákat, a dobásokat, az eséseket, és végig vigyáztak egymásra, senki nehogy megsérüljön.

Mondjuk az intelligensebb nézők azért elég hamar rájöttek, amikor annak idején bejött a divatba ez az úgynevezett "pankráció", hogy ez a harc "nem igazi". Ha egy kicsit is kritikus szemmel néztél végig egy ilyen eseményt, hamar rá tudtál jönni, hogy az ütések nem is lehetnek igazi ütések. Ha például ott igazi széket tört volna ketté a fején, akkor az a szerencsétlen már nem lenne eszméleténél, stb...

Jó, használtak mű vért, meg egyebeket hogy az egész látványosabb legyen, ügyesen ki volt dolgozva minden, de azért a tudatos tudatunkkal végig tudtuk, hogy nyilván megjátszák a dolgot.

De egye fene, nem baj. Belementünk a játékba, és szurkoltunk nekik mi is. Beleéltük kicsit magunkat, mintha igazi, vérre menő meccs lenne. Végül is az egész csak szórakoztatás. Az elménk képes egy kis időre kikapcsolni a kritikus analizálást, és a szórakozás kedvéért úgymond "elhinni" egy pillanatra, hogy a küzdelem valóságos... (google: suspension of disbelief)

Mint ahogy sokan elhisszük azt is, hogy Vili bácsinak a sorozatban tényleg lelki gondjai vannak, vagy a nyomozó tényleg veszélyben van abban a sikátorban.

És ne mondd, hogy te "nem hiszed el" ezeket! Mert ha "nem hinnéd el", akkor nem is néznél filmeket, egyáltalán. Nem izgulnád őket végig! Ha már kicsit is izgulsz egy film alatt, vagy megkönnyezed a hős elpusztult kutyáját, ezek egyértelmű jelei annak, hogy beszippantott téged is a történet, és legalábbis egy kis időre elhitted, hogy az egész valóságos.

Jut eszembe, tudjátok, hányan küldtek pénzt annak idején Izaura szemműtétjére?? Ez már persze egy extrém változata a jelenségnek... idáig szerencsére kevesen jutnak el. No de miért beszélek itt pankrációról meg brazil tévéfilm sorozatokról? Már megint hova akarok ezzel az egésszel kilyukadni?

Csak oda, hogy nézz bele ebbe a filmbe, itt!

Nem kell végignézni, csak tekerj bele itt-ott, és nézzed egy kicsit. Ne a szöveget figyeld, hanem a gesztusokat, a díszleteket, a rendezést...

Próbáld meg nem engedni magad egy pillanatra se beszippantani! Analitikus szemmel nézd. Látod mennyire megrendezett az egész?

Figyeld a konferansziét, aki felkonferálja a birkózókat, ahogy azok bejönnek ünnepélyesen, hogy megmérkőzzenek a titulusért... Jó, ezek nem ütik-verik egymást, ők szavakkal, mondatokkal csatáznak. De valóságos ez a harc? Van igazi tétje? Vagy csak begyakorolt dobásokból és színlelt ütésekből áll?

Másfél órán keresztül valami adókiskapuról beszélnek, ami néhány milliárd dollárt jelent a költségvetésükben, miközben soha senki nem tér ki olyan kérdésekre, mint Amerika szuverenitásának feladása az ENSZ felé (ami épp folyamatban van), vagy az Irán elleni háború.

Senki nem tér ki ezekre a kérdésekre, valódi ütések nem történnek. És sem a bíró, sem a közönségből kérdezők - akiknek persze kis papíron fel van írva a kérdés, tudod, nehogy "elrontsák" - nem terelik a szót ezekre a témákra.

Nem véletlenül hoztam fel az imént a pankrációt.

A pszichológiai folyamatok, amik a nézőben lezajlanak egy pankráció meccs és az iménti vita megtekintése közben egészen megdöbbentően hasonlatosak. Bármennyire is megrendezettnek tűnik a dolog, hiába lóg ki a lóláb, hajlamos az ember engedni, hogy elhiggye, hogy az esemény valóságos, és átadni magát a szurkolásnak. Így ugye beleélheti magát az egészbe, és azt érezheti, neki is van beleszólása a politikába... Ez azért egy jó érzés, nem igaz?

A tudat nagyon érdekes dolgokra képes! Nem feltétlenül ragaszkodik az igazsághoz, ha mondjuk egy "kegyes hazugság" jobb és kényelmesebb érzést tud okozni neki. Sajnos, ez így van.

Nagyon érdekes ez a világ amiben élünk.

Van egyszer egy mozivilág, ez a mese-világ, amit Hollywood-ban rendeznek nekünk.

Ebben aztán vannak elf-ek meg ork-ok, pankrátor hősök meg hiperűrtechnolgiák, intelligens robotok, mindenféle űrlények... Itt az emberek arcán nincs pattanás, és senki nem kap vastagbélrákot. Persze mindenki tudja, hogy ez egy mesevilág. Nem kérdéses, hogy ebben semmi nem valóságos! De azért a tudatnak szándékosan megengedjük, hogy egy-egy rövid időre elfogadja valóságnak, és ezáltal jól szórakozzunk.

Aztán emellett ugye, ott van a "valóságos világ", amit a híradókon, a politikai vitákon, a napilapokon keresztül kapunk.

A legtöbb ember szemében ez "A" valóság. Ebben vérre menő politikai csatározások vannak, demokratikus választások, meg modern kori tudományos felfedezések. A technológia cammog előre a maga ütemében. A napkrém megvéd a bőrráktól, a margarin pedig a szívinfarkustól.

Kevesen kapcsolnak, hogy ez a "valógos világ" egy ugyanúgy megrendezett mese-világ, a maga rendezőivel, producereivel, színészeivel, akik legalább olyan jól meg vannak fizetve, mint a Hollywood-i kollégáik!

A hasonlóság a kettő között szinte már-már ijesztő!

De ha ettől még nem borsózott volna ki a hátad, akkor figyeld meg azt is, hogyan szövi egymást keresztbe ez a két világ, mármint a hollyoodi mese-világ, és a - nevezzük így - "valóság-illúzió"!

Figyeld meg, hogy a mese-világba szándékosan és rendszeresen helyeznek el olyan dolgokat, amik előkészítik az elmédet, hogy a "valóság-illúziót" megfelelően fogadd majd be. De szinte folyamatosan ez történik...

Épp a minap, például, elkezdtek adni egy új sorozatot, amiben (már megint) egy fekete elnök van, aki borzasztóan odaadó a hazájával szemben, jóképű, becsületes, és még saját családját is feláldozná az országért. De a vonásai még mintha hasonlítanának is Obama elnökére!

Aki a feleséget játsza, meg hasonlít Obama asszonyságra... csak persze szebbek, vonzóbbak... A mindenit! Nem furcsa?

Azt mondod, véletlen.

Nyilván az is véletlen, hogy az idősebb Bush éra alatt - Bush-ékról annyit tudni kell, hogy a legnagyobb Texas-i olajmágnás család -, szóval pontosan az alatt az idő alatt, amikor a Bush család volt betéve a fehér házba, a legnépszerűbb amerikai szappanopera, ami több mint 10 évig futott a képernyőkön, és minden idők talán legnézettebb sorozata volt, az éppen egy Texas-i olajmágnás családról szólt. Minden héten velük lehettünk a TV segítségével, és megnézhettük a Ewingok tartalmas életét, ahol persze ott van a családban a "rossz alma" (Jockey) - csak hogy ne csak csupa ajnározás legyen a dologból - de a többség, Bobby és az öreg Jock nagyon nyílt, tiszta szívű, becsületes, dolgos, igazi üzletemberek! Hát lehet nem szeretni őket?

Nos, biztosan vannak dolgok, amik az életben tényleg véletlenek, de hogy ez például nem tartozik közéjük, az is biztos!

A mese-világnak mindig megvannak azon karakterei, akiknek az a dolguk, hogy felprogramozzanak téged, hogyan gondolkodj a valóság-illúzió aktuális karaktereiről. Felruházzák például a valóság-illúzió karaktereit mindenféle hősies tulajdonsággal... Megfelelő mederbe terelik a gondolkodásodat velük kapcsolatban.

De hisz a pankráció is pontosan erre lett kitalálva! Még olyan is volt, hogy egész országokat személyesítettek meg. Raktak bele egy nagy darab oroszt, vörös mezben, aki persze velejéig gonosz volt, és az amerikai hős, ahogy annak rendje és módja, mindig jól elverte, stb...

A pankráció egyik fő kiagyaló atyja megjegyzem Ted Turner. Hát nem érdekes, hogy mindig ugyanahhoz a néhány emberhez vezetnek a szálak?

Tehát van egyszer (a) a mese-világ és van (b) a valóság-illúzió, ami ugyancsak egy mese-világ, csak valóságnak van eladva. De akkor mi az igazi valóság? - kérdezheti joggal az a kevés számú néző, akit érdekel is egyáltalán a válasz erre a kérdésre, mert nem merül ki élete a Barátok közt és a Joshi barát rendszeres megtekintésében.

Nos. Aki azért nyitva tartja a szemét ebben a mai világban, és kicsit figyel, az kap néha egy-egy rövid bepillantást az igazi valóságba. Csak az nem biztos, hogy akarja is azt látni! Lehet, hogy inkább elkapja a fejét, és azt mondja magának, "inkább nézem Vili bácsi kalandjait, vagy a elnöki vita-illúziót, azok sokkal kevésbé zaklatnak fel..."

A valóság sajnos kellemetlen tud lenni, és ezért a psziché megpróbálja elkerülni a befogadását.

Ezt nekem is időbe tartott megértenem. Először nem értettem, miért veszik az emberek támadásnak, ha beszélsz nekik ébresztő jellegű dolgokról. Nagyon sértődötten tudnak reagálni néha, máskor lekezelőek, vagy kinevetnek.

Ezek mélyről jövő, nem tudatos, vagy szándékos reakciók, hanem a psziché egy mélyebb rétegétől érkező elutasítások megnyilvánulása. A psziché nem akar a valóság felé mozdulni, és támadásnak érzékeli, ha afelé próbálod nyomni. Ez lényegében erőszakos behatásnak minősül.

Éppen ezért nem lehet valakit felébreszteni az akaratán kívül. Csak olyan emberrel érdemes ilyen dolgokról beszélni, akiben legalább már kérdések fogalmazódnak meg, és látni, hogy keresi a választ. Látni, hogy akar mozdulni az igazság felé.

És még neki sem szabad egyszerre a nyakába önteni az egészet, csak annyit, amennyiit egyszerre be tud fogadni, anélkül, hogy a pszichéje blokkoló üzemmódba kapcsoljon a sok megrázó információ miatt.

Az imént említettem, hogy néha nyílik egy-egy ablak, és bepillantást nyerhetünk a cudar "valódi valóságba".

Ilyen volt például az a bizonyos október 23-dika, ugye, 6 évvel ezelőtt. Nem véletlen, hogy azóta egyre többen ébrednek...

Gondolkodtál már rajta, vajon honnan kerültek elő azok a számozatlan verőlegények rendőrök, akik nem is beszéltek magyarul?

A "valódi valóság" láthatóan az, hogy kis hazánkban valamilyen idegen csapatok állomásoznak, akiket az aktuális hatalom bármikor bevethet, hogy szétcsapjanak az elégedetlenkedő lakosság között. Kik ezek, és milyen nemzetiségűek? Mit keresnek itt? Ki fizeti őket?

Ezek mind olyan kérdések, amiket talán fontos lenne feltenni. Mi persze nem tudjuk rájuk a választ, de éppen ettől olyan ijesztő a dolog!

Ja, hogy te egy jól működő demokráciában akarsz hinni, meg hogy te döntöd el ki irányítja a szép magyar hazát azzal, hogy négy évente bedobsz egy celit egy urnába... Hát higgyél benne, de ha megnéznéd magad kívülről, objektíven, észrevennéd, hogy pontosan olyan vagy, mint aki teli torokból szurkol a pankráció meccsen, mintha ezzel befolyásolná a meccs eredményét.

Inkább fogadsz el egy kellemes hazugságot, mint hogy szembenézz a cudar valósággal. Ami persze sokkal kevésbé szórakoztató!

De ha úgy érzed, most már tényleg készen állsz egy kis bepillantásra az igazi valóságba...

Javaslom kezdd el követni ezt az igen érdekes sztorit, ami épp a héten bontakozott ki.

Ebből szerintem nagyon jól össze lehet rakni a valódi valóságot.

Néhány napja a történelem legnagyobb pere indult meg a legnagyobb bankok ellen. Mondhatni a bankok ellen, úgy általában...

Sikkasztás, pénzmosás, csalás, a tőzsde manipulálása, szinte minden illegális tevékenység szerepel a vádiratban, amivel a Soprano filmekben valaha is találkoztál. A kár érték 43 ezer milliárd dollár!! Értsd: Forintban az összeg végén körülbelül húsz darab nulla lenne! Na, ennyit bűnöztek össze ezek a bankok... állítólag! - bizonyítva persze még nincsen a dolog, most kezdődne az eljárás, de a feljelentés közel kilencszáz oldalas, és részletesen leírja hogyan és milyen illegális tevékenységek történtek.

Itt gyakorlatilag a történelem eddigi legnagyobb peréről van szó. Na most, tippelj, mit gondolsz, hányan tudósítottak róla? Hányan írták meg ezt, vagy hozták le a híradóban mint hírt?

Nos, nem, nem nulla. Egyetlen egy híradós vette a bátorságot, és leközölte a hírt, ez a CNBC egyik főszerkesztője volt. Ő lehozta a sztorit a weboldalukon.

Másnap ennek a híradósnak a két gyermekét vérbe fagyva szedték össze a rendőrök a lakásból. Gyakorlatilag kivégezték őket. A hír röviddel ezután eltűnt weboldalról.

Persze a részletek is érdekesek, de nem érdemes velük túl sokat foglalkozni. A lényeg a lényég, hogy a fickó lehozta ezt mint hírt, másnap pedig a két gyermeke halott.

No ez a valóság. Így működnek a dolgok.

A jelenlegi pénzrendszert, nem tudom szebben mondani, a maffia irányítja, maffia módszerekkel. A barátságos kisasszony a bankfiók pultja mögött csak egy front, de hisz szegény azt sem tudja mi történik a fiókvezető irodájában, nem hogy mi történik az igazgatótanácsban, vagy még afelett...

No de várj, még nincsen vége a történetnek!

Itt van tehát ez az egészen egyedi, példa nélküli per, ami gyakorlatilag az egész Wall Street-et a maffiával teszi egyenlővé, legalábbis a vádirat szerint...

Erre három napra rá egy hurrikán nem pont New York-ot találja telibe? 10 méteres szökőár. Teljesen elmossa Manhattan-t! Pont Manhattan-t. Telibe kapja pontosan a Wall Street-et, méteres pontossággal!

De most komolyan! Szerinted ilyesminek mennyi a valószínűsége?

Bemondták, hogy a víz tönkretette a pincéket és a földszinteken is elmosott mindent. Többek között nyilvánvalóan ki fog derülni, hogy elmosott minden bankár dokumentumot, amikre hivatkoznának ugye ebben a bizonyos 900 oldalas vádiratban... [Szerk: az érdekesség kedvéért tesszük hozzá, hogy egyes "összeesküvés elmélet hívők" szerint, hogy a lejáratós média bevett süketelését idézzük, a Sandy nevű hurrikán bizony mesterséges volt. Részletek a paranormal.hu honlapon.]

Jó, persze egy kis hurrikán a választásoknak is kedvez (az aktuális elnök poziciója mindig jelentősen erősödik, ha egy katasztrófa van a finishben, és tud rá mondani egy-két lelkesítő szót a népnek).

De persze ezeknek az eseményeknek sosem egyetlen célja van, hanem egyszerre több párhuzamos célt is szolgálnak.

Amikor 9/11 megtörtént, az nem csak utat nyitott a terrorellenes intézkedések bevezetéséhez, és a személyiségi jogok megnyírbálásához, de "mellesleg" volt ott pár tonna arany a pincében, ami persze eltűnt, az épületet valahogy épp előtte 1-2 hónappal biztosították be gigantikus összegre, amit valaki ugye felvett, a repülőtársaságok részvényeit előtte egész héten short-olták, egy jóbarát megkapta az új torony felépítésének a szerződését, beindulhatott a hadi-ipari komplexum, egyszer meggazdagodtak a közel-kelet elpusztításából fegyvereladásokon keresztül, aztán másodszor meggazdagodtak az újjáépítéséből, amit megintcsak ugye a Haliburton kapott meg...

Szóval nem azt mondom, hogy a hurrikán New York-ban CSAK ezért történt. De nehéz nem vonni összefüggést a kettő között! Érdemes lesz azért figyelni ezt az ügyet. Vajon mi lesz belőle?! Sikerül vajon totálisan megfélemlíteniük az újságíró társadalmat, hogy senki semmit nem publikálhasson a bankokról többet?

Beszéltem már alvilági nehézfiúkkal is, de még ők sem ölnének 6 éves kislányokat. Én azt gondolom, ezek az emberek most már teljesen elszálltak.

Ezen a ponton már szerintem nem szükséges, és nem is opció már a számunkra félni tőlük. Teljesen életellenes minden amit csinálnak, és mint ilyen bukásra vannak ítélve. Bármennyire is isteneknek képzelik magukat, vannak az univerzumnak olyan törvényei, amiket ők sem kerülhetnek meg. Ilyen például, hogy az élet élni akar.

Egy teljesen életellenes hozzáállással nem fognak tudni Új Világrendet építeni, bármilyen technológiai fejlesztések is vannak a tarsolyban. Ezzel nemsokára ők is szembesülni fognak... Az viszont már rajtunk múlik, hogy mekkora pusztítást és vérengzést hagyunk nekik végrehajtani azon idő alatt, amíg ez végre a számukra is világossá válik...

Forrás: Piros Pirula