„... 1943. szeptember 9-én titkos fegyverszüneti egyezmény született Anglia és Magyarország között, amelynek értelmében Magyarország feltétel nélkül leteszi a fegyvert a Balkánról érkező angol-amerikai csapatok előtt. A megállapodást Veress László, a Külügyminisztérium egyik fiatal munkatársa készítette elő Isztambulban, és bár Kállay nem adott meghatalmazást az ilyen tartalmú megegyezésre - értelmezése szerint "a feltétel nélküli fegyverletétel" az ország szuverenitásáról történő lemondással volt egyenértékű -, Veress a miniszterelnök és a kormány tudta nélkül, de az ő nevükben mégis aláírta a dokumentumot. A magyar kormány részéről nem került sor a későbbiekben az egyezmény formális megerősítésére, ami azonban így is életbe lépett. Fontos leszögezni, hogy a szövetségesek nem jártak el jóhiszeműen, a megállapodás ugyanis részükről taktikai jellegű volt - Churchill és Roosevelt ekkorra már elvetette a balkáni frontnyitás forgatókönyvét, de bátorítani akarták Kállayékat a kiugrásra, és tudván, hogy a német hírszerzés tökéletesen informált, Hitler összezavarására törekedtek ezzel is a várható angol-amerikai hadműveletek irányát illetően. Komoly súllyal esett emellett latba, hogy ha a németek megszállják Magyarországot, néhány hadosztályukat leköti a feladat, és ennyivel is kevesebb haderővel kell majd nekik Olaszországban és Normandiában szembenézniük. A magyar zsidóság, baloldal, angolbarát csoportok és az ország javainak náci bevonulás esetén biztosra vehető pusztulása nem befolyásolta az angolszászokat politikájuk alakításában.^[2]"

S most nézzünk egy kicsit a ^[2]-vel jelölt megjegyzés mögé, ahol az interneten ugyancsak fellelhető adatok szerint az alábbi értendő:

„[2] Baranyai Lipót, a Magyar Nemzeti Bank elnöke 1943 nyarán Svájcban Allen Dules-sel és más amerikaiakkal tárgyalt, a magyar zsidókat fenyegető veszélyt ecsetelte, amire az amerikaiak azzal válaszoltak, hogy háború van, „könyékig véres a karjuk", néhány százezer ember ide vagy oda nem számítana. (Szegedy-Maszák Aladár: Az ember ősszel visszanéz... Bp., Európa, 1997. II. köt. 330.)"

Elmeditálva azon, hogy az ilyen kijelentések miatt soha-senki nem vonta felelősségre a szövetségeseket, pert nem indított ellenük (csak a magyar MÁV ellen!), érdemes felidézni, hogy ennek a titkos fegyverszüneti egyezménynek voltak kézzelfogható eredményei is. Annak ellenére, hogy a terv irreális volt, hiszen a magyar csapatok és az angolszászok között harcérintkezés nem volt, így a magyarok nem tehették le a fegyvert a szövetségesek előtt, csak majd a magyar területre lépő szovjet Vörös Hadsereg alakulatai előtt. De az már egy másik történet.

E titkos fegyverszüneti egyezmény következtében a magyar földi és légi légelhárítás (egészen a német megszállásig, 1944. március 19-ig) nem támadta a Magyarország felett átrepülő szövetséges kötelékeket, azok viszont – cserébe – nem bombázták a magyar célpontokat, aminek sok magyar (civil, katona és munkaszolgálatos) köszönheti életét, a gazdasági javakról nem is beszélve. További eredmény volt, hogy a kormány megtagadta az angol és amerikai légierők kötelékébe tartozó személyek kiszolgáltatását Németország részére 1943. októberében, illetve, hogy a magyar kormány, csak vonakodva – Németország külön felszólítására – ismerte el Mussolini új fasiszta kormányát, melyet kiszabadulása után alakított. Viszont a budapesti olasz követség Badoglio párti (tehát a nem fasiszta olasz kormány) része a későbbiek folyamán is a magyar kormány védelmét élvezte.

Ezek az információk is jó lenne, ha minél szélesebb körben ismertté válnának, s ezzel is csökkenteni lehetne a „Magyarország, az utolsó csatlós" vád hamis és igaztalan mítoszát.

Dobai Miklós

Beküldte: Ősznagyi