Azt hirdették, hogy az akkori kis, vagy történelmi hazánkba menekült népeket elnyomtuk: és népeiket erőszakkal magyarrá tettük. Ez a vakmerő merész szemenszedett rágalom, csakis a határozathozók tudatlansága következtében születhetett. Mi itt az igazság? Kétségtelen, hogy sok országunkat körülvevő nép Európát fenyegető tatár és török időszakában, a vallásháborúk úgy 30 évig tartó, Európát formáló embertelenségei korában sokan menekültek hozzánk, mint e korok kiemelkedő, Európát védő nagyhatalmához, ahol a magyar életszemlélet, a mellérendelő államforma megadta e menekülteknek a nyugodt, emberséges életlehetőséget (ekkor még sehol nem létező úgynevezett autonómiát), ami nem bontotta meg az ország egységét. Ennek támaszát a menekültek megtalálták a vármegyéink minden faji, vallási és nemi megkülönböztetés nélküli ügyvitelében, azaz törvényességében.
Éppen ezért azok az idegenekből nagy magyarokká lett honfitársaink, kik életük kockáztatásával, és sokszor nagyon gyakran életük feláldozásával is éltek, haltak, harcoltak a magyarok, a mi fennmaradásunkért. Hogy ezt egész életük folyamán fenntarthatták, azt nem lehet erőszakos – mint hirdetik – beolvasztásnak tekinteni. Hogy ezt a magyarokért való kiállásukat életükön át, s ezer éven át követték, ez csak a saját meggyőződésük, lelkiségük magyarrá válása  teljes megnyilatkozásának mondhatom és ennek a bizonyítása.
Hogy kikre gondolok, amikor írom e sorokat? Egyszerű, nagyon egyszerű minden magyar történelemben jártas személy előtt tudott. Ez nyílt titok. Ezért mi magyarok nem azt nézzük, hogy ki és kinek, ki és kik voltak a felmenői, hanem azt, hogy a nevezett hogyan élt, mit tett, mivel a lélek teszi az embert azzá ami. A DNS és a szerológia, a vér kapcsolatok megállapítása a faji meghatározás egyik útja, de a lélek a tett, a tenni akarás, ami a döntő.
A magyarrá lett idegenek felsorolását kezdhetném, akár Petőfi, Kossuth és a mostani időkből csak egyet említve, Mindszenty József és sok, sok kiváló magyar egyéniség megnevezésével. De nem hagyhatom ki az aradi 13 vértanú említését sem: Knézic Károly, horvát; Damjanich János, horvát; Aulich Lajos, német; Lahner György, német; Poeltenberg Ernő, osztrák; Leiningen-Westerburg Károly, német; Vécsey Károly, lengyel; Kiss Ernő, örmény; Lázár Vilmos, örmény.
De én ezen írásomban csak egyet emelek ki: ennek az egy, emberséges, egész életén át a szegény magyarságért kiálló honfi küzdelmét említem. Az ő küzdelme talán fölér, vagy a legmagyarabb, emberséges harcot vívó, legkiválóbbjaink közé. Az egész élete harcát származásilag, vagy nevezzük fajilag, idegenként egyik legnagyobb magyarként élte és harcolta végig. Olvassuk el Gerencsén Miklós: Így élt Táncsics Mihály c. könyvét, a  Móra kiadó megjelentetésében (Budapest. 1975).

Botos László

Az idegenekből magyarrá vált felsorolást folytathatnánk a Zrínyiekkel, mivel a közismeret horvát származásúnak ismeri.

Melléklet
Tomory Zsuzsa

Hivatalos köreink nem mulasztják el megemlíteni, hogy ez a horvát család milyen szépen elmagyarosodott. A világért sem említik, hogy a Zrinyi név a magyar Szerényi elhorvátosított változata.
Gyakrabban használt Magyar Adorján idézettel kapcsolatos levél részletét és Az ősműveltségben található, Zrinyi névvel kapcsolatos megállapításait alant hozom.

ZRINYI

„...Levelem másik célja viszont a Zrinyi családdal kapcsolatos ismeretek kiegészítése, illetve kiigazítása, mi szerint e család soha nem volt horvát, hanem egy igen régi magyar családdal állunk szemben; nevüket később a szláv nyelveknek megfelelőbb, mássalhangzótorlódásos alakban őrizték meg idegen történetírók, hivatalnokok...." (Magyar Adorján ésTomory Zsuzsa levelezéséből)

A következőket MAGYAR ADORJÁN: „Az Ősműveltség" című művéből idézem szó szerint. (938 és 945 old.)

„Szerém szavunkkal egyező a szerény szavunk is, de ezenkívül, amint erről már „Szemere" fejezetünkben is szó volt, a felvidéki magyarság nyelvében ma is szemere lány = szerény, szende, szemérmetes lány. Sőt a Zrinyiek e neve sem más, mint boszniai származásuk helysége Szerény, avagy Zeríny (ma Zriny) nevének elszlávosított, magánhangzókihagyásossá tett származéka, aminthogy régi okmányokban, Zrinyi Miklóst ábrázoló képeken, e hősünk neve sohasem fordul elő „Zrinski"-nek írva, ahogyan őt a horvátok ma nevezik és horvát hősnek állítják, hanem mindig Zrini, Serini alakban. Bár kevéssé ismert, de valóság, hogy Bosznia északibb, sík, a Száván alóli részét régebben még az ottani horvát lakosság is Alfeld-nek nevezte, azaz tehát Alföld-nek, ami tanúsítja, hogy Bosznia e gabonatermelő sík része régen, a görög háborúk előtt, még magyar, azaz szarmata, lakosságú volt, ahonnan ez őslakosság csak a török uralmat már rég elfogadott és nagyrészt mohamedán vallásra is térő szlávság telepedett, míg a kevés ottmaradott őslakosság nyelvileg elszlávosodott. De ilyen, a törökök elől elmenekült boszniai magyarok, azaz szarmaták voltak tehát a Zrinyiek, azaz Szerinyiek is. Én azonban még az első világháború után is ismertem egy boszniai magyart, aki csak jugoszláv katonaságnál tanult meg szerbhorvátul, eggyel pedig leveleztem is, aki magyarul de már csak horvát helyesírással tudott írni."

Eddig a Zrinyiekkel kapcsolatos idézet. Magyar Adorján fenti műve 945. oldalán közölt kép egy 1566 évben készült okmány másolata, s ezen Zrinyi neve még „Serin"-nek van írva.

Zrinyi Miklóssal kapcsolatban meg kell említenem Nostradamussal való kapcsolatát, s ezt jegyzeteim másolatával teszem, hiszen minden sora fontos számunkra, s intése, de javuló jövőképe is napjainkra érett meg:

Nostradamus jövendölése a huszonegyedik századról (részlet)
A Szívkirály

Bukott csillag angyala egyre támad.
Magyarhonban nála, rútabbat nem lelsz.
Ki népét egykor egymásnak ugratta,
most pártütő lett, és nagy haragra kelt.

A hatalomért naphosszakat nyelvel,
s csahos kutyáit rendre ölni küldi.
Közülük nyomban, a jog bajnokaként,
egy hős asszony emlékét kezdi tépni.

Eb szája csattog, szája genny, vércafat.
- Hat ágra feszítve a honszeretet! -
Sziklát dönt az önpusztító akarat,
hiányzó érték nála a kegyelet.

Vét, ki keresztet vet kereszténységre,
és ősi, férfi erénnyel nem számol. -
Lovag jő távolról, telve reménnyel,
SZÍVKIRÁLY vértjén, napnak fénye táncol. -

S ólomba öntve a tetemrehívás,
és bajvívó ökölbe rándul a kéz, -
gyógyító szándék, mi vezeti tettét,
ha a bárány, a farkas szemébe néz.

Mely örvénylő gödre vörösen lángol,
odvába húzódik, s mérgétől remeg.
Kiállni férfi módra most nem mer,
foglya önmagának, - otthona verem.

Ötvenhat szelleme kíséri, fojtja.
Ősének bűne húzza, nyomassza őt.
Júdás vér rajta, senki le nem mossa,
s nem állítja meg a vesztébe menőt.

Nostradamus Pannoniáról

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/1401-nostradamus-joslatai-magyarorszagrol

Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a "nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. Szept. 8.-án halt hősi halált. Napjaink történései is visszaköszönnek

84. /
Az írott szó elhal majd,
és egyre szegényebb lesz a beszéd,
a nemzetre egy talány hoz bajt,
mely elveszi az emberek eszét.
Egész nap otthonukban ülnek,
bámulnak hazug, mozgó képeket,
s mire a bálványok ledőlnek,
már alig születnek gyermekek.
85. /
Ötven esztendő lejártán új világ lesz,
a magyarok végre kézbe veszik sorsuk.
Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka,
a törvény az uzsorásokat sújtja.
Az ország még sokáig nem lesz gazdag,
de többé senki sem hal éhen,
a néppel új királyt is választanak,
s kezdődik elölről minden, mint régen.

87. /
Amit értelmes elme el sem képzel,
az megtörténik majd Hungáriában.
Senki nem boldogul erővel, sem ésszel,
csak gyilkos ármány és ravaszság van.
Dolgozni akarnál, de nincs munka,
pedig a földek parlagon hevernek,
aki eddig a munkát csak unta,
most koldusa lesz az idegeneknek.

90. /
Az erdőn túl él az ország jobbja,
de számában kisebbik része,
földjét az erősebb elrabolja,
ezeregyszázból nyolcvan évre.
Már csupán nyelvében él, de él még,
s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak,
az ő küzdelmük hozza el a békét
és egységét minden magyaroknak.

91. /
Csak temetni tudnak, nem ünnepelni,
erejük gyorsan elfogy, szalmaláng,
türelmesek, de kitartásuk semmi,
vezérük rosszul végzi mindahány.
Költőiket elfelejtik gyorsan,
akárcsak régi énekeiket,
magyar se marad sok a honban,
de magyarul szólnak az idegenek.

92. /
Immár vén és beteges koromban
távoli nemzetnek ködképeit láttam,
Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam,
megtörténik egyszer majd a valóságban.
Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte,
lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, -
háromezer ezüst volt a munkám bére,
örvendenek neki koldusok és árvák.
93. /
Akinek mindezt írtam rendelésre,
három hónappal él tovább, mint magam.
Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége,
minden ledőlt toronynak súlya van.
A pogány még százhúsz évig itt lesz,
de egyre jobban gyengül -
személye két nemzet közt híd lesz,
s utódja nagy művet ír a küzdelemről.

94. /
Keletről primitív, barbár horda tör
Magyarországra, nem először.
A nép minden vagyonát elhordja,
a csőcselék a mélyből előtör.
Megérkeznek a haza elárulói,
sértődöttek, és idegenek
tíz évig tudják a népet zsarolni:
vörös és sárga a címerben egyek.

97. /
Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér,
s az emberek apraját eldobják,
és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,
súlyuk miatt már a koldusok sem hordják.
Értéke nem lesz semmi a munkának,
és nem lesz semmi haszna a pénznek,
uzsorások magyar földre licitálnak,
gazdagok helyett fizetnek a szegények.

98. /
Róka, s hiéna vezeti a népet,
alattuk szétesik az ország,
a róka egyedül sokat téved,
a hiéna megássa a sírját.
Végtelen a nép ostobasága,
de lassan feltámad az új erő,
nem hallgat róka hiéna szavára,
Pannónia nem lesz dögtemető.

99. /
Jön új nemzedék, mely erős lesz,
és nem szégyelli többé, hogy magyar,
a vének nemzedéke önmagán erőt vesz,
s nem csak önmagának túr és kapar.
Erkölcsében megújul majd az ország,
és végre büszke lesz minden fia,
mert ámulatba ejti egész Európát
sokszáz évnek elteltével Pannónia
*

Sajnos, amikor a cikket lementettem, írója neve nem került a cikk oldalára. Ezért írójától bocsánatot kérek. De nagyszerű cikkét a nemzet emlékezetében meg kell tartani.

„Zrínyi Ilona fejedelemasszony emlékére

Zrínyi Ilonának ennek a nemes lelkű asszonynak -akit házassága révén a hercegnő és fejedelemasszony cím is megilletett- hazaszeretetéért, hűségéért, érdemeiért a magyar történelmi panteonban a nemzet legnagyobb asszonyai között a helye. Méltósággal emlékezhetünk, Zrínyi Ilonára hiszen Ő a nemzet legelismertebb asszonyaival, -Boldog Gizellával, Árpád-házi Szent Margittal, Árpád-házi Szent Erzsébettel, és még sok magyar kiválósággal- azonos magasságra emelkedett jeles személyiség. Emlékezzünk erre a nagyszerű tiszta lelkületű hősre, aki 1643-ban látta meg a napvilágot és 305 évvel ezelőtt 1703 február 18-án Galatában (Nikodémia) tért meg Mindenható Urához. Abban a városban ahol Pál apostól hirdette, hogy "Ragaszkodjatok a szabadsághoz! A szabadságra Krisztus vezetett minket.." A Nikodémiában eltemetett test csak 1906-ban került Kassára a Szent Erzsébet Székesegyházba, magyar földbe végső nyugalomra.
Családjának tragédiája a leghíresebb felmenőjével Zrínyi Miklóssal a szigetvári hős ismert sorsával kezdődött kinek testvérei is mind a török elleni és a hazát oltalmazó szabadságküzdelmek mártírjai lettek. Nagybátyja a politikus, költő és hadvezér a "birodalmi" vadkannak esett áldozatul. Édesapját gróf Zrínyi Péter horvát bánt és anyai nagybátyját gróf Frangepán Ferencet 28 éves korában vesztette el, akiket Lipót császár 1671-ben Bécsújhelyen lefejeztetett. Ekkor börtönözték be Grácban gróf Frangepán Anna Katalint, édesanyját aki megőrült és 3 év múlva meghalt. Egyetlen fiútestvérét gróf Zrínyi Jánost, aki Habsburg katonatiszti szolgálatban állt a császár elfogatta nevétől megfosztatta és (Johann) Anton Gnade, (kegyelem) névre változtatta. Hosszú ideig Kufstein várbörtönében majd Grácban tartották fogva, míg 20 év gyötrelem után a börtönben 1703 november 11-én elhunyt.

Gróf Zrínyi Ilonának ennek a kemény jellemű de igen meleg szívű asszonynak a sorsa házasságával sem vált könnyebbé. Apósa II. Rákóczi György fejedelem a török elleni ütközet során esett el. Férje I. Rákóczi Ferenc harmadik gyermekük a későbbi "Nagyságos Fejedelem, a német-római birodalom hercege" II. Rákóczi Ferenc születése után 3 hónappal halt meg. Második házassága gróf Thököly Imrével csak rövid ideig volt szerencsés. Munkács hős védőjeként csodálatos asszonyként vívta "Dávid és Góliát" küzdelmét, ellenállva a Habsburg "divide et impera"! megosztó testvérharcot provokáló politikájának. A veszélybe sodort hazát még jobban, még több önfeláldozással szerette. A Rákóczi hercegségben védte Magyarország függetlenségét és óvta kisgyermekeinek Juliannának és Ferencnek az életét, ahol egy láthatatlan égi gondoskodás felügyelte mindhármukat. "Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett és megmenti őket" (zsoltárok). Miután elárulták a hős védőt, I. Lipót császár Bécsbe hurcoltatta Zrínyi Ilonát akitől rövidesen örökre elszakították kisgyermekeit. Háromévi rabság után Thököly Imre kiváltotta fogoly feleségét, akivel életük végéig a török birodalomban örök bujdosás és száműzetés lett a sorsuk. A tragikus sorsú fejedelemasszony soha többé nem látta testvérét, gyermekeit, nem ismerhette meg unokáit. Csak remélhetjük, hogy Thököly és Zrínyi Ilona a nagy délvidéki csaták során nem ütköztek meg a Zrínyi család utolsó férfi leszármazottjával gróf Zrínyi Ádámmal az unokatestvérrel, -a költő politikus és hadvezér fiával- aki hősi halált halt a hazáért 1691 augusztus 19-én Szalánkeménnél. Ha ebben az ördögi politikai-és történelmi helyzetben, -ahol külső erők uszítására a magyar a magyart irtotta és pusztította- a magyarság összefog, koncentrálja erejét és tudását, más jogokat vívhatott volna ki hazájának a nagy európai küzdőtéren.

Ha a gondviselés Ilona fejedelemasszony mellé áll, és a nemzet a magyar "Pragmatica Sanktio-t" valósíthatta volna meg, talán az egyik legnagyobb uralkodónkként tisztelhetnénk a SZENT KORONA ORSZÁGAI-nak királynőjét, hasonlóan mint mások Krisztina királynőt, Katalin cárnőt vagy éppen Viktória királynőt.Ez az asszony a hazaszeretet a női és anyai erény legkiválóbbja, a nagy szenvedések részese, a jótékonyság angyala és Isten legnagyobb kitüntetettje. Imádkozzunk érte és hirdessük a mi "Szt." Tündér Ilonánk dicsőségét mely fennmarad örökre."

Beküldte Ballán Mária