Úgy látom, nektek, nyugat-európai és a veletek összefonódó észak-amerikai értelmiségieknek egyre több bajotok van Magyarországgal és Lengyelországgal, de majdnem egész Közép-Európával. Rögtön az elején szeretném leszögezni: az érzés kölcsönös, nekünk is egyre több bajunk van veletek.

1.) Mi errefelé sokan látjuk úgy, hogy a nyugati értelmiség egyik meghatározó jellemvonása, sajátossága a bűntudat. Bűntudat a nacionalizmusért, a nácizmusért, bűntudat a kolonializmusért, a rabszolgaságért, a fehér ember által elkövetett bűnökért, egyebekért. Szajkózzatok bármit - a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát, az emberi jogok helyzetét vagy bármi mást-, úgy tűnik, minden megnyilvánulásotok mögött e bűntudat munkál. Az utóbbi fél évszázadban ezt tettétek a legfőbb „európai értékké". Ám ezzel nehéz és  kényelmetlen együtt élni, ezért szívesen osztjátok meg, ruházzátok át a felelősség mind nagyobb részét másokra, olyanokra, akiknek mindehhez kevés közük volt. Ezért esik oly jól nektek folytonosan bűnbakot keresni.

Ezért vádoljátok hol a magyarokat, hol a lengyeleket vagy éppen másokat a zsidók és a cigányok elnyomásával, s ezért nyilvánítjátok rögvest sovinisztának azokat, akik védeni merik a saját érdekeiket. Az persze a legkevésbé sem érdekel benneteket, hogy egész Európában Magyarországon a legjobb a cigányok helyzete; a franciaországi cigányok táncra perdülnének örömükben, ha tizedannyi joguk és alanyi jogon járó állami juttatásuk volna, mint magyarországi társaiknak. Ha nálunk egy önkormányzat a cigányokkal szemben csak a tizedét meg merné engedni magának ahhoz képest, amit egy francia- vagy olaszországi minden további nélkül megtehet, már régen kizártak volna bennünket az EU-ból.

"Keményen megfizettetitek velünk elrontott politikátok árát"

2.) A bűntudat és az egyetemes felelősségvállalás mint európai érték arra is jó, hogy azoktól is vezeklést és kompenzációt várjatok el, akiknek e bűnökhöz semmi, de semmi közük. Erre legjobb példa a migránsválság. Hangosan, egyre dühödtebben követelitek a szegény „menekültek" beengedését, a kvóták bevezetését, és reggeltől estig papoltok a közös tehervállalásról  

Ez elvben rendben is volna, de elfelejtettetek valami fontosat: először talán számot kellene adni a rémes helyzet kialakulásáért viselt valódi felelősségről. Ki kezdett háborút Afganisztánban, és miért? Ki kezdett háborút Irakban, és miért? Ki és miért kezdett bele abba az őrült játékba, amely Szíria szétrombolását okozta? Kik politizáltak úgy, hogy létrejöhetett az Iszlám Állam? Ki és miért verte szét Líbiát, hogy az utolsó gát is eltűnjék az útra kész afrikai emberáradat útjából? Miért, kinek az érdekében kellett Ukrajnát háborús övezetté változtatni?

A válasz nem egyszerű, de egy biztos: nem mi, újonnan csatlakozott országok tettük, nem mi döntöttünk a „demokrácia fegyveres exportjáról", az orientalizmus eme legújabb és legtöbb bajt hozó válfajáról. Minket csupán belekényszerítettek ezekbe a kalandokba, amelyek máris túl sokba kerülnek nekünk. Azt ajánlom tehát, hogy majd azután követeljetek szolidaritást tőlünk, ha előbb az Egyesült Államok, Franciaország, Anglia és mások számot adtak az említett fegyveres konfliktusok okairól, és legalább enyhe elnézést kértek a kialakult globális káoszért. Az afganisztáni, az iraki, a boszniai katonai jelenléttel, a borzalmas - az oroszoknál sokkal rosszabb - ukránok kötelező támogatásával folyamatosan fizetjük azoknak a nyugati ballépéseknek az árát, amelyek elkövetéséhez semmi közünk nem volt. Ti más kontójára háborúztok a másik megkérdezése nélkül, s aztán dühödten követelitek tőle az anyagi hozzájárulást. Ha pedig mi itt, Közép-Európában ezért morgolódunk, akkor rövid úton ránk sütitek a populizmus, a nacionalizmus és az antiszolidaritás bélyegét.

3.) Ti állandó bűntudatban éltek a gyarmatosítás miatt, de egyáltalán nincs bűntudatotok azért, hogy 1990 után totálisan lerohantatok és mintegy gyarmattá tettetek bennünket. Minket, akik ötven év kommunizmus után, amit nektek is köszönhetünk – lásd a jó öreg Churchill moszkvai piszkos üzletét Sztálinnal 1944-ben, illetve 1956-os cserbenhagyásunkat -, elvesztettük természetes s korábban még meglévő védekezőreflexeinket. A kommunisták bukásakor, az úgynevezett rendszerváltoztatások idején eleinte sehogy nem értettük, hogy miért a mi leszerepelt komcsijaink lettek azonnal a kedvenceitek. Ma már jobban értjük: ők mindig igazodtak, és szívesen cseréltek gazdát (korábban Moszkvához, most hozzátok húznak), mert a saját népükkel sohasem értettek igazán szót. Ezért adták el nektek, a ti multijaitoknak – tovább élő gazdasági-hatalmi pozícióikat kihasználva 

Időközben mind kommunistává lettetek, igaz, kicsit „másként. Miért nincs bűntudatotok azért, hogy olyan Európát hoztatok létre, ahol nekünk az olcsó bérmunka jut, míg a vállalataitok dagadtra híznak? Ahol a később csatlakozó országokat szemétlerakónak használják? Ahol számunkra garantáltan másodosztályú minőségben gyártanak és árulnak fogyasztási cikkeket és élelmiszereket? Folyton a szolidaritásról beszéltek, de soha senki nem indít sajtókampányt, mindenki hallgat arról, hogy valójában gyarmati módon szívjátok el az erőforrásainkat. Ki beszél, ki folytat nyilvános vitát az EU-ban arról, hogy óriási ráfordításokkal kiképezzük szakembereinket, ti meg a magas béreitekkel, a szándékosan és minden erővel fenntartott bérollóval tömegesen csábítjátok el őket, óriási népesedési deficitet okozva nekünk, és megfosztva bennünket reprodukciós képességünktől? Remélem, senki nem veszi a bátorságot, hogy azt mondja erre: mindezt magunknak köszönhetjük...

4.) Vagyis összegezve: keményen megfizettetitek velünk elrontott politikátok árát, számos tekintetben gyarmati sorban tartva bennünket, folyamatosan megcsapolva óriási erőfeszítéssel megőrzött erőforrásainkat. Cserébe különféle ürügyekkel rendületlenül kulpabilizáltok bennünket. Hogy államaitok és az általuk szolgált multinacionális vállalatok ezt teszik, azt - ha el nem fogadhatjuk is, de – megértjük. Ők csak azt teszik, amit szoktak, mi pedig tisztában vagyunk az erőviszonyokkal. Quod licet Jovi, non licet bovi...

De hogy a velejéig demokrata és az úgynevezett európai értékek védelmében mindig ugrani kész európai intelligencia és akadémiai világ hangadó többsége rendre ugyanezt teszi, az számunkra érthetetlen és mérhetetlenül sértő. Még egyszer kérdezem: miért fizessünk mi többszörösen és folyamatosan azért, mert a belgák, angolok, franciák, olaszok és mások a múltban szörnyűségeket követtek el a Közel-Keleten és Ázsia más részein, Afrikában és másutt? Miért fizessünk mi azokért a ballépésekért, amelyeket a, fejlett országok" és kormányaik követtek el a közelmúltban?

5.) Sokszor, mostanában szinte naponta vágjátok a fejünkhöz, hogy ne csak a támogatásokra ácsingózzunk, hanem a terhekből is vegyük ki a részünket. Pedig, ahogy jelezni próbáltam, pénzügyileg és társadalmilag már eddig is erőnkön felül áldoztunk a közös Európa oltárán. Csakhogy ti erről tudomást sem akartok venni, és saját téveszméitek következményeit akarjátok megosztani velünk. Épp a szolidaritás számunkra is alapvető értéke nevében várjuk el sokan ebben a régióban, hogy fejezzétek be ezt a felsőbbrendűséget sugárzó, egyre agresszívebb magatartást. A szolidaritáshoz és a megértéshez jó eszköz, ha tanulmányozzátok Európa egészének történetét. Esetleg rájöttök arra, amit mi már régóta tudunk: hogy minden 20. századi szörnyűség, borzalom, minden olyan izmus, amely katasztrófához, embermilliók kiirtásához vezetett, bizony tőletek jött. Nyugatról érkeztek a középkorban a zsidóellenes pogromok, az újkori gyarmatosítás, a nemzeti sovinizmus, a guillotine mint a politikai nézeteltérések kezelésének eszköze, a marxizmus, a fasizmus, a nácizmus és a permisszív társadalom borzalmas eszméje, amely lassan gyermekeink nevelésének és egészséges fejlődésének lehetőségétől is megfoszt bennünket.

Ezek mind a ti fejlett, élenjáró, mérhetetlenül demokratikus országaitok termékei. Büszkék lehettek rájuk! Emlékeztek, miképpen fogadta Bécs a bevonuló Hitlert? Remélem, igen: euforikus éljenzéssel. Tudjátok, hogy fogadta Budapest a megszálló német csapatokat? Persze hogy nem tudjátok: dermedten és némán. És miután hatalomra juttattátok az egyik szörnyeteget, a nácizmust, a kiiktatása érdekében megalkudtatok a másik, a kommunista szörnyeteggel, és minket előbb az egyik, majd a másik karmaiba dobtatok. És most csodálkoztok, vagy még inkább lesajnáltok bennünket azért, hogy ennyi év után is milyen fejletlenek és éretlenek vagyunk, miután mindent, ami polgári és hozzátok hasonló volt, a kommunista barátaitok kiirtottak minálunk.

Hogy a kártétel mekkora volt, arra csak egy példa: a két világháború között Magyarország gazdasági és társadalmi mutatóinak jelentős része jobb volt Ausztriáénál, a szocializmus összeomlásakor viszont Ausztria már harminc évvel előttünk járt. Az egyéni szabadságjogokra és mindenféle agresszív kisebbségekre hivatkozva akarjátok ránk kényszeríteni ideológiai agyrémeiteket"

6.) Ti, nyugati értelmiségiek mintha a jótékony feledés homályát borítottátok volna a kommunizmusra. Mi azt vártuk, hogy az ilyen és ehhez hasonló ideológiai őrületek eltűnnek, és kivonulnak az oroszokkal együtt, s erre ti, akik sohasem éltetek alattuk, most nekünk mutatjátok-mutatnátok az irányt. Időközben mind kommunistává lettetek, igaz, kicsit másként: a gazdasági marxizmus helyett a kulturális marxizmusra áttérve valójában ugyanazt akarjátok ránk kényszeríteni, amitől mi itt a 20. század második felében megnyomorodtunk. Ugyanúgy viselkedtek, mint a mi régi jó marxistáink: az ideológia vezérli minden gondolatotokat, lépéseteket, és ugyanolyan agresszívek vagytok, mint ők voltak. Egyetlen különbség, ha nem is nagy: a mi régi marxistáink a közösségi társadalom és érdek nevében, ti az egyéni szabadságjogokra és mindenféle agresszív kisebbségekre hivatkozva akarjátok ránk kényszeríteni ideológiai agyrémeiteket.

Ha már a politikai korrektség egyik követelményévé tettétek a bűntudatot, itt az ideje, hogy velünk kapcsolatban is érezzétek kicsit: legyetek egyszer a mi érzéseinkre és igényeinkre is tekintettel. Ideje felhagynotok a semmivel nem igazolható felsőbbrendű viselkedéssel, amely egyre rémesebben idézi fel az inkvizítorok és cenzorok világát. Az általunk híven őrzött, tisztelt régi európai értékek nevében ígérem: ha így lesz, visszafogadunk titeket a valódi Európába.

A szerző történész. FODOR PÁL
1955-ben született Aszófőn. Történész, turkológus, a török hódoltság korának, Zrínyi Miklós életének nemzetközileg elismert kutatója.

Beküldte: Antal Miklós