A bosnyák muszlim felkelők érdeme is, hogy Sopron magyar maradhatott 1921-ben
Noha a magyar-bosnyák kapcsolatok az Osztrák-Magyar Monarchia 1878-as okkupációját követően mélyültek el és épültek ki egészen az I. világháborút kirobbantó szarajevói merényletéig – sőt még a 20. század utolsó évtizedeiben is kiválóak voltak, 1992-ben például Magyarország az elsők között ismerte el Bosznia-Hercegovina önállóságát, és lépett vele diplomáciai kapcsolatba -, Bosznia már a középkortól, az Árpád-házi királyaink déli terjeszkedésétől fogva szoros kapcsolatban állt Magyarországgal. A magyar királyok ekkor vették fel címeik közé a Ráma királya, Bosznia ura címet.
Nagy Lajoss felesége, Erzsébet, Kotromanić István bosnyák fejedelem lánya volt. Amikor megözvegyült és a magyar koronát leánya, Mária nyerte el, az erélytelen gyermek helyett ő vitte a kormányt, és ebben főképpen Garay Miklós tanácsára hagyatkozott.
1415-ben, Hrvoje Vukčić Hrvatinić bosnyák fővajda és a bosnyák főurak hívására, I. Mohamed szultán hadai betörtek Boszniába és egyes részeit birtokukba vették. Mátyás király sikeres harcokat vívott a törökök ellen, de 1463-ban II. Mohamed elfoglalta Boszniát és az utolsó bosnyák királyt, Tomašević Istvánt lefejeztette. Boszniának csak északi része maradt, mint jajcai bánság, magyar uralom alatt 1528-ig.
Kevesen tudják, hogy a Magyarországot megszálló oszmán erők főerejét a mohamedán vallásra áttért bosnyákok, valamint nem jelentéktelen számban pravoszláv szerbek és albánok adták, és nem oszmán törökök. A történelem iróniája, hogy így kerülhettek többek között Afrika területeire bosnyák és magyar katonák is – ma utóbbiak alkotják a magyaráb törzset Núbiában, a mai Egyiptom és Szudán határán..
Amikor a 17. század végén fordult a hadiszerencse, és a megroppant Oszmán Birodalmat kiszorították a Magyarország területéről is a keresztény Szent Liga hadai, olyan mohamedán magyar családok is Boszniába települtek, amelyek nem kívántak vallásukat elhagyva behódolni, többen mind a mai napig tartják magyar eredetük hagyományát.
Amikor 1878-ban Ausztria-Magyarország csapatai véres összecsapások árán bevonultak Boszniába, őket követően pedig több tízezer magyar 
hivatalnok települt le családjával, kezdetét vette a török álomba merült bosnyák világ modernizációja.
← Kállay Béni, a honfoglaló Szabolcs vezér egyenesági ivadéka ízig-vérig magyar volt, Thallóczy Lajos történészünk szavaival élve „nem gyűlölt egy nemzetet sem, de a magáét legjobban szerette s meg akarta szerettetni a többivel”
Nagykállói Kállay Béni, a Bosznia-Hercegovinában a bosnyákok által áldott és a szerbek által átkozott magyar államférfi, az Osztrák–Magyar Monarchia közös pénzügyminisztere, majd ebbéli minőségében haláláig Bosznia kormányzója egy évtized alatt 700 kilométer vasutat építtetett a javarészt járhatatlan hegyvidéki terepen, közúti és távíró-összeköttetést teremtett a boszniai városok, illetve Bécs és Budapest között, felszámolta az írástudatlanságot, és modern közigazgatási, közoktatási intézményrendszert alakított ki Szarajevóban. Egyszersmind siettette a bosnyák nemzeti ébredést, amelynek szembesülnie kellett a Délmagyarországot és Boszniát prédaként tekintő nagyszerb imperializmussal.
Azt össze sem lehet számolni, hogy az I. világháborúban a Monarchia védelmében hány ezer hozzánk lojális bosnyák halt hősi halált, egyedül a rákoskeresztúri hősi temetőben mintegy 2129 muszlim hősi halott fekszik.
A méltatlanul elfeledett Rongyos Gárda küzdelmeinek és a 100 évvel ezelőtti nyugat-magyarországi felkelésnek akad egy kevésbé ismert, mondhatni, máig teljes homályban levő története, mely még rengeteg kutatásra szorul.
← Durics Hilmi Husszein budai főmufti
Jelenlegi tényadatok alapján a felkelőkhöz egy máig tisztázatlan létszámú, ám igen jelentős erőt képviselő bosnyák és albán, magukat a magyar hazához tartozónak valló muszlim honvédő csatlakozott Durics Hilmi Husszein (Husein Hilmi Durić) efendi vezetésével.
A december 14-i soproni népszavazás centenáriumán, múlt kedden beszédet mondott Orbán Viktor is, de arra már nem emlékezett meg, hogy egyáltalán a népszavazás lehetőségét nem politikusok csikarták ki az akkori nagyhatalmaktól, hanem egy pár száz fős önkéntes harcos, melynek nem kis hányada bosnyák és albán muszlim önkéntes volt.
Forrás: Délhír