A Swebbtv-vel folytatott interjú során Leif Östling, a Scania volt vezérigazgatója és a Södertälje Tudományos Park igazgatóságának elnöke azt mondta, hogy az idegen kultúrákból érkező migránsok tömeges érkezése, akik nem tudtak beilleszkedni a svéd társadalomba, potenciálisan erőszakos helyzetet teremtettek.

A szexuális támadások, a csoportok által elkövetett erőszak, a robbantások, a szervezett bűnözés és a munkanélküliség mind olyan szinten vannak, amelyet Svédországban korábban nem volt mérhető. Sajnos ezek a problémák csak a közel-keleti és észak-afrikai bevándorlók tömeges behozatalát követően ütik fel a fejüket."

„Túl sok embert engedtünk be kívülről. És ez már most probléma. A Közel-Keletről és Afrikából érkezők egy olyan társadalomban élnek, amelyből majdnem száz évvel ezelőtt elhagytunk "- mondta Östling.

Az interjúban a Scania volt vezérigazgatója azt is javasolja, hogy a katonaságot valamikor fel lehet kérni a migráns enklávékon zajló polgári zavargások elfojtására.

Östling megemlíti a migránsok munkahelyi beilleszkedésével kapcsolatos tapasztalatait a Scania vezérigazgatójaként töltött idejéből, amikor a 100 szomáliai bevándorlóból közel 90-et elbocsátottak, vagy felmondtak, mert képtelenek voltak ellátni feladataikat vagy együttműködni munkatársaikkal.

Östling számára ahhoz, hogy a bevándorlók megfelelően integrálódjanak a svéd társadalomba, és megbirkózzanak az integrációs feladatokkal, monumentális „tudástranszferre" lenne szükség, és ehhez legalább két nemzedék szükséges.

Noha Östling azt reméli, hogy Svédország megbirkózhat az integrációs gondokkal, és egy évtized alatt megoldódhatnak a gondok, de hozzátette, hogy ha nem, akkor a polgárháború lehet a végeredmény.

Forrás: Vadhajtasok.hu

A Magyar Megmaradásért szerkesztő hozzáfűzése:

Aki itt él és észleli - észlelte a hatalmas és elég gyors változást, annak nem meglepő a Scania volt igazgatójának figyelmeztetése.

1991 utolján kerültem Svédországba egy "värmlandi" menekülttáborban (nem mint bevándoroltatott, hanem mint menekült) ahol 33 hónapot töltöttem családommal. Akkoriban még nagyon kedves és vendégszerető svédországi lakosokkal és más országokból "besvédesedett" emberekkel találkozhattunk úgy az utcákon tereken mint üzletekben. Amint megkaptuk az elhelyezést, ismerkedni kezdtem az új környezettel. Bárhova fordultam nagyon segítőkész emberekkel találkoztam.

Mivel nehezen viselem a tétlenséget nagyon hamar önkéntes munkára vállalkoztam a vöröskereszt keretin belül. Ott dolgoztam teljesen ingyen 1994 májusáig amíg meg nem kaptuk a "humanitárius" letelepedési engedélyt a gyermekeimre való tekintve mivel már 33 hónapja Svédországban jártak iskolába. Nem úgy mint a mostani bevándoroltatottak, akinek semmi személyazonossági ellenőrzés nincs, a hatóságok azt írnak be amit a bevándoroltatottak mondanak. Többnyire fiatal férfiak jönnek senki sem tuja biztosan honnan és miért. Na de folytatom milyen Svédországot találtunk amikor mi menekültünk ide.

Ahol munkát vállaltam találkoztam egy 1956-ban idemenekült magyar emberrel (Sanyi bácsi) aki már nyugdíjas volt, de Ő is önkéntesen bejárt ugyan abban a vöröskereszt segélyszervezetbe dolgozgatni ahova én. nagyon gyorsan baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Tőle kaptunk egy jó tippet, hogy hol lehet frissen fejt tejet vagy tojást venni és olcsón. Amint ezt megtudtam fel is kerestem azt a bizonyos "farmert" és meglepetésemre egy hatalmas területű nyitott gazdasági udvart találtam semmi nagykapu vagy bármi sorompós bejárattal, csupán útba-igazító táblákat találtam szöveggel és kézzel rajzolt képekkel merre és hova kell mennem.

Így jutottam be az istállóféle helységbe ami igazán tiszta és rendezett volt. A táblák utasítása által tudtam meg hol csapolhatom a friss tejet, majd egy vakablak szerűségnél volt egy egyszerű faládika abban volt a pénz ahol fizetni kellett. Pl. ha két liter tejet akartam vinni, akkor annyit fizettem, és vehettem vissza annyit koronát amennyi járt nekem, ha nem volt pont annyi pénzem. Sok pénz volt a ládikóban teljesen nyitottan. Egy másik polcon tojást lehetett venni szintén olcsón ugyan ilyen fizetési lehetőséggel.

Ez nagyon sokat segített nekünk az olcsóbb élelem megteremtésében. Ez így működött anélkül, hogy találkoztam volna a gazdával egészen 1993 elejéig. Ha jól emlékszek február utolja felé arra lettünk figyelmesek, hogy még a gazdasági udvar bejáratára is zárt nagykapu került. A magyar ismerősünk felhívta a tulajdonost és így tudtuk meg, hogy mint mi is észleltük és tudtuk a táborunkban érkezett újabb menekülthullám, Bolgár, koszovói és szerbiai cigányság és más nemzetiségek is de jöttek arab országokból is többnyire muszlimok voltak azok. Miután ezek is megtudták ezt a lehetőséget ők is elkezdtek oda járni. A "farm" tulajdonosa szerint ezután kezdődtek a nemkívánatos események. Fogyott az árú de a pénz is a ládikókból. A "svéd türelmi határ" akkor tetőzött amikor már kerékpárok, szerszámok is kezdtek eltűnni.

A másik szintén tanulságos esetem élményem, ami a fenti cikk könnyebb megértéshez segít, hogy miért halad Svédország abba az irányba ahova tart. Például egy másik magyar család (szintén 56-os) amikor megtudta, hogy ott a közelükben magyar család került a táborba, (mármint én a családommal) élettársával eljöttek és felkerestek bennünket. Velük is nagyon gyorsan megbarátkoztunk és nem is sokára elvittek bennünket vidéki tanyájukra. Ott sem létezett sem zárható nagykapu, de még a házba-nyíló három ajtók közül egy-sem volt zárva. Meglepetve kérdeztem talán elfelejtették bezárni? Nevetve felelte, hogy a hetvenes években vette a villát, és azóta csak ha több hétre ment nyaralni, akkor zárta be az ajtókat.

Sajnos nekik is már 1994-ben kaput is kellett csináltatni és ha még otthon is voltak a bejárati ajtókat is már kulcsra zárták főleg a pince felől.

Azóta amióta svédek is zárják portájukat ajtóikat nagyon sok idő telt el és nagyon sokat romlott a közbiztonság is. Annak idején amikor mi kerültünk ide mint menekültek de érvényes iratokkal - útlevéllel akkor még ez sem volt elég, hanem még külön külön kihallgatásokon vettünk részt, mind a tíz ujjvégéről és tenyérről is lenyomatot készítettek, sőt még ez sem volt elég, hanem kapcsolatba léptek az akkori Jugoszláv belügyi hatóságokkal, hogy meggyőződjenek személyazonosságunkról stb.

És mi van most ezekkel a bevándoroltatokkal? Ezek nem családostól jönnek mint mi jöttünk hanem többnyire férfiak, fiatalok akik sorsukra hagyták anyjukat, nővéreiket nagyszüleiket és sok sok pénzel a zsebükben minden ellenőrzés nélkül bejuthattak az országba, mindenben előnyben részesülnek, azt az adatokat írják be amit a bevándoroltatott mond. Minden kétséget kizárnak így nem is csuda, hogy rohamossan elszaporodtak a súlyosabbnál súlyosabb bűnözések, gyilkosságok erőszakok, de főleg a nemi erőszakok amit még mindég eltitkolnak a nyilvánosság elöl, a robbantások szinte ismeretlen bűntények közé tartozott a kilencvenes évekig ma pedig már nincs olyan nap ahol ne riasztanák a bombaszakértőket. Az autók félgyújtása is 2015 óta lett min "népszerűbb" most már szinte még vidékén is nem csak nagyvárosokban gyújtogatnak. A tűzoltókat megtámadják, megkövezik így több helyre már ("No-Go" terület) ha nincs elegendő rendőri fedezet számukra ki sem mennek tüzet oltani és életet menteni! Az autóbuszok olyan járatokat mondanak le ahol támadás éri Őket.

Az átlag svédek vagy a megözvegyült nyugdíjasok nem jutnak - juthatnak lakáshoz, mert mindenben a bevándoroltatottak vannak kivételes előnyben. A szomszédom felesége már több mint öt éve halott és szeretne kisebb lakásba költözni, hogy ne kelljen feleslegesen annyit kiadni a lakásbérletért, de még mindég nem sikerült neki sorba kerülni, hiába ő is az egyike volt azok közül aki adójával felépítette ezt az országot, de úgy látszik nem gondolta, hogy mások élvezik az előnyöket.

 Ébredezik már már a svéd nép is igaz elég késve, de bízzunk, hogy nem túl későn. Nem mindent hisznek már el itt sem a kormánynak sem a fősodratú médiáknak.

Azt a tömegbutító hazugságokat sem veszik már be tömegesen, hogy nagyon emelkedik a svéd emberek élet kora és ezért állandóan emelik a nyugdíj korhatárokat,de azt elfelejtik megírni, hogy csak azokról van szó, akik húszas és harmincas években születtek azok igen is hosszú életűek mert azok még nem szemétkaján nevelkedtek fel és éltek, de viszont akik az ötvenes és hatvanas évek körül és utána születtek bizony azok közül már itt Svédországban is sokan elpatkoltak mindenféle korunkbeli "divatbetegségekben" Ez a ránk-szabadított népirtásféle nem tesz nagy különbséget a gazdag Svédország vagy Magyarország között...