Mit is adott nekünk ez a rendszer? Választhattunk. Szabadon. Szabadon, vagy csak az elénk kínált lehetőségek között? Valóban szabad az a választás, ahol megmondják, hogy kire szavazhatsz, és a választási lehetőség a patkány, vagy a dögevő hiéna, vagyis a démon valamelyik gyermeke? Valóban a választó akarata érvényesül ebben a parlamenti démonkráciában, amikor az egyik kutya, másik eb, és ugyanazon az egy pórázon lógnak? A választások másnapján mégis milyen lehetőségünk marad „képviselőink” megrendszabályozására, akkor, amikor az orrunk előtt rabolják ki, és idegen érdekből fosztogatják Hazánkat?

(A TEMPO párt nyilvánosan hangoztatott és bizonyítékokkal alátámasztva azt állítják, Gyurcsány vagyona minimum 14 Milliárd Dollár! Veres János egykori pénzügyész, 450 millió EURO-t lopott el egy tételben! Orbán Viktor és Pintér Sándor ügyeiről is komoly adatbázissal rendelkeznek.)

Jól megmondhatjuk nekik a véleményünket. (büntetlenül lassan már azt sem) És? Ha egyáltalán meghallják a panasz hangját, jó magasról lesza…vazzák.

A nemzetek érdekei felett álló pénzügyi hatalmasok utasításainak szolga módjára eleget tevő, hazaáruló „képviselőink” tevékenysége közben, hazánkban a megélhetési létminimum alá sodródott a dolgozni szeretők java része. Nincs számot tevő mezőgazdaság, nincs feldolgozó élelmiszeripar. Aprópénzért cserébe kivágatták gyümölcsfáinkat, ellehetetlenítették szőlős, bortermő vidékeinket. Meghatározták, mennyi termőföldet művelhetünk meg, és mit vethetünk benne, természetesen ügyelve arra, hogy a szükségleteinket saját erőből megteremteni ne tudjuk. Természetesen arra is van gondjuk, hogy a támogatási rendszer protekCIONIZMUSával, a megművelhető területeinken se lehessünk versenyképesek a nyugati „elithez” képest.

Behozatalra kényszerülünk, gyakorlatilag mindenből, egy olyan ország területén, ahol háromszor annyi embernek lehetne előállítani egészséges élelmiszert, mint ahányan vagyunk. Ugyanakkor munkánk nincs, a terheinket adó, és egyéb rafinált sarc formájában a megfizethetetlenség magasságába emelik folyamatosan. A fenti okok miatt törvényszerűen bekövetkező eladósodásunk eredménye kapcsán, otthonaink is a szabad rablás tárgyává, a pórázt tartók könnyű prédájává vált.

Mondanám, hogy rabszolgák vagyunk saját hazánkban, de ez az állításom kimerítené a költői túlzás fogalmát, amit ezen képességeim hiányában nem engedhetek meg magamnak. Nézetem szerint ugyanis egy rabszolgának van a feje felett biztos fedél. Meg van neki a napi étele, itala. Ha betegnek látszik, ránéznek legalább, hogy mi baja, miért nem tud dolgozni. Nevelhet a jövőben vetett bizalommal gyermekeket, mert a rabszolgatartónak elemi érdeke az ingyen munkaerőt fizikai képességének legjobb állapotában tartani, a létfolytonosság feltételeit biztosítani.

Vajon hányan, hány MILLIÓAN(!) nem mondhatják el magukról Kishazánkban azt, hogy biztos fedél van a fejük felett? Hányan nem állíthatják, hogy biztosított a mindennapi megélhetésük, és nem fáj a fejük a gyerekeik jövője miatt? Orvosi ellátás…. (Talán ránéznek a betegre mi baja, csak azért, hogy felírhassák a vegyigyárak orvosságnak hívott méregdrága termékét.)

Ha mindez meg is lenne, ez az életszínvonal még mindig csak a rabszolgák szintje!

Eljutottunk odáig, amikor az érintettek többsége már csak ezért az életmódért is hálás lenne „jósorsáért”.

Pedig hol vagyunk még attól a polgárinak mondott életszínvonaltól, amikor megengedheti magának egy család, hogy egészséges, tápláló ételeket fogyasszon – nem multi szemetet –, és elmehet családostól egy hónapban legalább egyszer moziba, színházba, koncertre, sporteseményre, vagy ahová kedve tartja szórakozni? Hol vagyunk még attól, hogy elmehetnek egy évben egyszer (Uram bocsá’, kétszer) gondtalanul, nekik tetsző helyre nyaralni, pihenni? Esetleg három-négyévente autójukat biztonságos üzemeltetésűre kicserélni? Gyerekeiket, azok képességeinek megfelelő módon – elviselhetetlen mértékű anyagi teher nélkül – taníttatni?

Jelen állás szerint, pont olyan messze vagyunk ettől a világtól, mint az a bizonyos Makó nevezetű vitéz Jeruzsálemtől - ahogy azt mondani szokás.

Hatalmaskodni, elvenni, leigázni, elnyomorítani, ártani, becsapni, felélni, tönkretenni, beszennyezni. Produktum nélkül, mások munkája, verejtéke, fáradsága árán jól, szükségleten felül, pazarlóan élni.

Röviden ez a neoliberálisdemokratiknyikov életszemlélet szerte a világon.

Valamiért minden aljasságuk sűrített kivonatát a magyar népre vetítve csúcsosodik ki. Valamiért nagyon útban vagyunk nekik. Mindent elkövetnek a gyors pusztulásunk érdekében. Sajnos, nagyon találékonyak és hatékonyak a módszereik. Egyre több honfitársunk vet véget önkezével az életének, az életvitelében beállt ellehetetlenülés következtében. Több esetben maga után hagyva még nagyobb szerencsétlenségben családját, sok esetben kiskorú, magukat önállóan ellátni képtelen gyermekeit.

A hátrahagyottak kiszolgáltatott, teljesen kilátástalan helyzetéről szóló hírekkel szembesül az ember, nap, mint nap. Persze nem a „hivatalos” médiából. Na, nem azért mert szégyellik, hanem azért, mert bennük van - minden látszat ellenére – a félsz, hogy elpattan a húr…

A hátramaradt, vagy önhibájukon kívül, végleg lecsúszott szerencsétlen emberek azt teszik, amit ilyenkor – munka és megélhetés hiányában – egyáltalán tehetnek. Kérnek. Már amelyik egyáltalán kérni mer. Mert a többség, még azt is röstelli, merthogy kérésével „ne hozza kellemetlen helyzetbe a másikat”. A jószívű emberek többsége – aki még megteheti – ad.

Mi sem természetesebb ebben az elkorcsosított világban, hogy a férgek, még más nyomorából is hasznot húznak, más jószívűségét is otromba aljas módon kihasználják. Ugyan hányszor fordult már elő – midőn az több ízben is napvilágra került –, hogy a begyűjtött adományokat önös célra használták fel, és a célszemélyhez, vagy csoporthoz egyáltalán nem jutott el az adomány, vagy épp csak egy csekélyke része, tessék-lássék alapon.

Lásd a kolontári milliárdos nagyságrendű segítség sorsát, aminek kapcsán luxus terepjáró, és egyéb „fontos” dolgok kerültek megvásárlásra. A megmaradt (?) pénz további sorsáról nincsenek hírek.

Az ilyen és hasonló napvilágra került aljasságok tömkelege miatt távolodott el egymástól a segítségre szoruló, és a segíteni még kész és tudó kéz.

Magyar ember, nemzettársam!

Hozzád szólok, akiben tudom, hogy még nem halt ki, mert genetikailag ott él benned a tiszta jóság, a tenni akarás. Hozzád szólok, akiben meg van még a segítő képesség és a segítségnyújtás vágya is. Hozzád szólok JÓ EMBER!

Segítenünk kell a rászorultakon! Nincs, ki másra számítson, mint ránk, jó lelkű magyarokra!

A Magyar Nemzeti Hadsereg a nemzeti jogos önvédelem, a Nemzet érdekeinek védelme céljából szerveződött. Pontosan tudja a feladatát, de amíg nem jön el a konkrét cselekvés ideje, addig sem nézheti tétlenül magyar családok vergődését, kilátástalan – lassú, vagy éppen tragikusan gyors – haláltusáját.

A Magyar Nemzeti Hadsereg az élére áll az adományokat gyűjtő, és azt becsülettel a rendeltetési helyre juttató, remélhetőleg széles társadalmi összefogást eredményező mozgalomnak.

Keresünk az ország egész területén, annak minden településén, olyan jó szándékú tisztességes hazafit – függetlenül, hogy tagja, vagy nem tagja bármilyen meglévő szerveződésnek – aki felvállalja az adományok begyűjtését, tárolását. E célból létrehozunk egy országos adatbázist azokból a földi javakból, amit az emberek felajánlanak.

A felajánlásod bármi lehet. Ha egy megunt ezertonnás gőzmozdonyt takargatsz a hálószobádban, akkor akár az is. Minden bizonnyal akad egy másik elvetemült az országban, aki pont egy ilyenre vágyik, és hajlandó némi pénzt is áldozni érte. Eladjuk. Ha több érdeklődő van rá, akkor árverést szervezünk. A befolyt összeget az arra rászorulók megsegítésére használjuk fel.

A pénzt elsősorban magyar termelőktől származó élelemre, tüzelőre, a közvetlenül szükséges megélhetésre fordítjuk. Segélyszerűen, a pillanatnyi bajt elhárítva, de nem megélhetésszerűen.

Nem fizetünk belőle segítség gyanánt, sárga csekkeket, adót, hiteltörlesztő részletet. Nem gyarapítjuk az adomány összegével az ellenség amúgy is feleslegesen felduzzasztott bankszámláját. A legkevésbé sem rendezünk le belőle tartozást az uzsorás a behajtó, vagy a végrehajtó felé. Velük más a terv.

Természetesen nem segélyezzük a Nemzet szándékán, és akaratán kívül eltartott, egyik típusú élősködőt sem!

Nemzet Testvér!

Amennyiben felvállalod ezt a nemes feladatot, a Magyar Nemzeti Hadsereg katonája leszel. Eskütétel után megkapod karszalagod, rendfokozatod, és majdan katonai igazolványodat is. Ennek megfelelően tejes felelősséggel tartozol munkádért, amiért nem jár más „csak” megbecsülés, és köszönet. Ha mégis előfordulna olyan nem várt esemény, hogy patyolattiszta kezdeményezésünk, a te tevékenységedből fakadóan besározódik, becsületén folt esik, akkor számíthatsz rá, hogy mélyen a szemedbe nézünk!

Bajtársnak ezért erre a tevékenységre kizárólag csak névvel, leellenőrizhető állandó lakcímmel rendelkezőt, (férfit és nőt, fiatalt és idősebbet) fogadunk el. Egyébiránt semmi más nem számít, mint a Nemzet iránti elkötelezettséged, a jó szándékod, a becsületed, a jószíved.

Vissza kell adnunk, meg kell erősítenünk az egymásba vetett bizalmat, és azt a tudatot, hogy a rászoruló számíthat mindenkor EMBERtársára.

Tehát olyanok közreműködését keressük, akikben meg van a segítőszándék, a tenni akarás, és nem csak ellobbanó szalmalángként, hanem kitartóan, hosszú távon. Olyan valakiket, akiknek lehetősége van az adományokat tárolni, rendszerezni, arról információt adni, és az adományt megfelelő egyeztetés után a szállítónak kiadni. Fontos dolog, hogy az adomány útja – honnan, hová – figyelemmel kísérhető legyen. Adományozni lehet a saját név felvállalásával, és becenév alapján is. Nevesíteni mindenképpen kell, hogy valóban látható legyen, mondjuk a „Marcsi néni” becenév alatt beadott, kanapé formájában megtestesülő adomány, vagy az abból származó pénzösszeg végpontja.

Az információáramlás, és az adatbázis kezelése, az erre a célra megvalósuló internetes oldalon lesz nyomon követhető. Az adatbázis alkalmas lehet akár munkaerő kereslet-kínálat közvetítésére is.

Ez az elképzelés, ha a segítségetekkel megvalósul, lehetőséget teremt olyan helyi közösségi bázisok kialakulására, amik nagyobb, (összetettebb!) feladatok megvalósítására is alkalmasak lehetnek a jövőben.

Mik is ezek a nagyobb feladatok?

Megteremteni egy olyan társadalmi berendezkedést, ahol senki nem szorul segítségre, hanem MINDENKI (!) becsületes munkából él, és jól, a jövőtől való aggódás nélkül.

Mi kell ehhez?

Egy olyan erkölcsi értéken alapuló ország irányítás, ahol a benne résztvevők nem a 6(66)alom alárendeltségi, hűbér viszonyai alapján, hanem az Úr-alom, egymás mellé rendelő, egymást kisegítő, kiegészítő elve alapján működtetik az országot.

„A kör közepét hagyd üresen, mert az Istené”

Aki a kör közepére kívánkozik, az ettől a gondolatvilágtól eltér, így eleve nem alkalmas, hogy az ország vezetésében bármilyen részt vállaljon!

Mi az eszköze? A Nemzeti Minimum. Mindösszesen három pont, csupán azért ennyi, hogy ne vesszünk el a részletekben. (Ne az épület alapozásának megkezdése előtt vitatkozzunk azon, milyen függöny kerüljön majdan a nappaliba, mert az ellehetetleníti az egész építkezést)

Mi tehát a három pont?

- Magyarországon, igaz magyar emberek, a magyar Nemzet érdekeinek megfelelő – nem EU, IMF és egyebek – törvények alapján vezessék a népet.

- Minden, amit eloroztak tőlünk, az visszajár. Ennek eszköze a Szent Korona ősi Alkotmánya, miszerint minden a Koronáé, ami a föld alatt, földön, és a föld felett tálható a Kárpát-haza területén (természetesen a saját pénz kibocsájtás joga is beleértendő).

- A mindenkori ellenállási joggal megerősített, osztott hatalmi berendezkedés. Oly képpen, ahol az irányítás, a végrehajtás, és az ellenőrzés jól látható módon elkülönül egymástól. Olyan rendszer, ahol a választott vezetők döntéseikért teljes felelősséget vállalnak, és bármikor visszahívhatók, ha nem a megbízásuknak megfelelően végzik feladatukat.

Ennek megvalósításához kell a szervezettség, az egymás megsegítése minden élethelyzetben!

Most a bajba jutottakért tegyünk közösen! Ha másért teszel, magadért teszel! Csak azt kaphatod vissza, amit egyszer odaadtál!!!

Jelentkezni a feladatra Magyar Nemzeti Hadsereg Zászlósánál az alábbi elérhetőségen lehet: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Ezúton megragadom az alkalmat, hogy elsőként tehessek felajánlást.

Adomány céljára felajánlok 100 példány 001-től - 100-ig sorszámozott, William Sexpeare, névre szóló dedikálásával ellátott könyvet, melynek címe: én és ÉN. Előzetes a könyv tartalmáról megtekinthető: www.sexpeare.hu oldalon, ahol néhányan - a könyvet már ismerők – véleményt is alkottak róla.

A könyv ára: 2.500.- Ft + 300 Ft postai költség. (A könyvnek csak a legalacsonyabb árát adom meg. Adományról lévén szó, felső korlátja nincs.) Megrendelhető a fentebb lévő email címen, vagy a honlapon található egyéb elérhetőségen.

Reményeim szerint ez a 100 példány mihamarabb gazdára lel, és az érte befolyó legkevesebb 250.000.- Ft-tal néhány rászorulót még időben megsegíthetünk.

Magyar! Te, ki itt Kárpát szent bércei között születtél! Lehet, most úgy érzed Hazád elhagyott és e pillanatban azt sem tudja ki vagy, de neked mindig tudnod kell, ki Ő!

Kiskunlacháza, 2012. január 31.

Magyar testvéri szeretettel: Orosházi Ferenc
a Zászlós
a Magyar Nemzeti Hadsereg tisztje
 

Beküldte: Diószegi Ede