IN MEMORIAM DR. HEGEDŰS LORÁNT PÜSPÖK
(1930 – 2013)

Tisztelt gyászoló magyarok !

Mindazok számára, akik átérzik és vállalják a magyarságukat, a holtában is halhatatlan nagy halottunk temetési napja nemzeti gyászt jelent. „Nagy vendég van most indulóban" (Ady Endre). A hivatalos Magyarország azonban nem nagyon kíván tudomást venni arról, ki volt Hegedűs Loránt református püspök. „A vak megszokás és a süket hivatal elhozza ugyan a koszorúit" (Sinka István), de nem az ő pótolhatatlan veszteségük a nagy halott.

A tehetség, a nagy tálentum nemcsak isteni adomány, de provokáció is az erkölcs és a szellem javaiban koldus tömegemberek számára (Almássy György). Szinte felülmúlhatatlan jelenség volt Ő. A legmagasabb rendű magyar szellemiség, egészen eredeti zseni, profétikus filózófus, aki Savonarola-i indulattal, „ítéletnapi erővel" (ahogy hajdani mestere Ravasz László mondotta) hirdette az örök ősjelenség, az anyagtól független szellem értékeit: a szépséget, a jóságot, a szeretetet, az igazságot. Mert nem az az igaz, amelyet a tekintély állít, hanem az a tekintély, aki az igazságot állítja.

Ravasz László püspök segédlelkészeként élte át és volt részese az 1956-os forradalmunknak a Kálvin-téri gyülekezetben. Temette a hősi halottakat, megkondította a harangokat. Kezdettől vallotta: „Légy hív mindhalálig." (Jelenések könyve 2:10.). Számára a haza (a patria) szeretete, Magyarország és a magyarság féltését jelentette. Ez a patriótizmus nem azonos az agresszív nacionalizmussal, de igenis jelenti azt, hogy mindannyian felismerjük: a magyarság történeti megsemmisítése folyik. A magyarság hazája, a Kárpát-medence a világtörténelem legnagyobb ütközőpontján fekszik s a magyarság egyedül álló kis nép. Idegen erők, idegen érdekek uralják szellemileg az országot, s ahogy az általa annyira szeretett költő-vátesz, Ady Endre mondotta: „Hős fajunk döglik." S egyre fogy. Az Antall-kormány idején döbbent rá, hogy álnemzetiek a nem-baloldali kormányok, hiszen megszavazták az abortusz-törvényt!

A magyarság, országának földjén, soha sem élhette a maga életét. Ez ellen emelte fel a szavát, ez ellen írta műveit, akárcsak Szabó Dezső, akivel egy akaraton volt abban, hogy „már csak egy Isten menthet meg minket", s bár mi elhagytuk az Istent, de az Isten nem hagyott el minket, mert „roppant nagy a magyarságküldetés", mert „történelmi faj vagyunk!" Ezért „minden magyar felelős minden magyarért!"

Ha lesz oly kor, hogy a népek előtt
A nemzet és haza összeomolt
S nem lesz haza, csak világ – a magyaroknak
Lesz hazája.... (Ady)

1994. júniusában a Gellért-hegyi Szabó Dezső emlékműnél a MIÉP-pel azonosulva, hirdette meg nemzeti radikalizmusát, csatlakozva Ady Endréhez: „kis nemzetnek még lélegzetet vennie is radikálisan kell."
Érthető, hogy az 56-os forradalmárnak üldözött lett az élete. 1958-tól 1983-ig vidékre száműzték a „hígfejű törpék", a „Tökmag Jankók" (Ady) , de

Nem lehet az rossz valaki,
Akit annyian űztek, téptek.

S Ő dacolt a rosszakkal, a gonoszokkal. Eltűrte, elszenvedte, hogy a doktorátusát itthon nem engedélyezték. S az, akinek művei, kivált a Költő-vátesz Ady négy hatalmas kötete, vagy a Nyitás a végtelenre, vagy a Jézus és Európa, önmagában is akadémikusságot kellett volna eredményezzen, a „pokolian üres szíveket" meg sem érintette. De ő megmutatta a képességeit. Baselben 1979-ben németül írta meg disszertációját és nagy sikerrel meg is védte. 1986-ban sikert aratott Princeton-ban A transcendencia fogalma c. művével. Nyilvánvalóvá tette, hogy a tapasztalaton, a világon belüli /metafizikus/ lét (immanen cia) mellett a földi világon túli (transcendens) erők a meghatározók. Ahogyan Szent Pál mondta: „A látható dolgokon keresztül vizsgálható a láthatatlanok hasonlósága."

1983 és 1996 között a Szabadság-téri Református Egyházközség lelki pásztoraként nemcsak a hívekért élt, de megkezdte hatalmas harcát a református iskolák feltámasztásáért, illetve a református egyetem létrehozásáért. Elsőként a Lónyay utcai Református Gimnáziumot szerezte vissza, 1990 után még éhségsztrájkot is kilátásba helyezett, ha nem adják vissza az egyháznak. Majd diadalra vitte a Károli Gáspár Református Egyetemet 1993-ban, ahol azonban csak négy évig (1999-2003) lehetett a Filozófiai Tanszék vezetője. „Becstelen professzorságok" kirekesztették, elküldték onnan, abból az intézményből, amely döntően az ő gyermeke volt. Már 1996-ban el akarták távolítani. Ha ő marad, mondták a vezetők, nem lesz semmi támogatás. Mi volt a vétke? Hiszen 1991 és 1997 között ő volt a Magyarországi Református Egyházi Zsinat lelkészi elnöke, a Duna melléki Egyházkerület püspöke (2002-ig)? Találkozott II. János Pál pápával (1992-ben), megszervezte a magyar reformátusok világ találkozóját 1938 után először! Mindig bölcs mértéktartás (discretio) jellemezte, de eretnek volt annyiban, hogy Magyar Messiásként állt ki nemzetéért. Tudta jól, hogy megkövezik érte, s nem csak azért, mert „nagyra írigy a világ, hegyoromnak támad a szélvész" (Ovidius) s a „hegyek ormát sújtja a villám" (Horatius), hanem azért, mert „amit a szívünk akar, a nyelvünk azt mondja"! S Ő nyílt szívvel és erős hangon hirdette a nemzet igazát, amely csak radikális és konzervatív lehet. A konzervatív nem maradit, ósdit jelent, hanem az értékek megóvását, megőrzését (F.R. Chateuabriand). Nem elég élni és túlélni, megmaradnunk kell, meg kell mentenünk fajtánkat. Barbár korban élünk (Babits Mihály), s amelyik nemzet nem meri vállalni életigazságáért a halál kockázatát is, az nem szerzi meg a jogát az Élet elnyerésére.

1998-ban a Magyar Út Körök tiszteletbeli örökös elnöke lett. Fia is szerepet vállalt a pártban, amiért nagyon támadták. Mindannyian tudjuk, látjuk, hogy az egyházak rejtve támogatói az ország- hódítóknak. „Az üdvös tanítást méltatlan ajakból kellett hallanunk!" (Apponyi Albert). A MIÉP felmorzsolódása után tiszta szívvel fordult a Jobbik felé, vállalta a Magyar Gárda támogatását is. Legutóbb 2012-ben Pápán. Tagja volt a Százak Tanácsának és a Magyarok Világszövetsége Védnöki Testületének. Tanított a Bocskai Akadémián, az Atilla Népfőiskolán, a miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetemen. Tudta, hogy Adynak igaza van:

Árpád hazájában jaj annak
Aki magyar és nem bitang!

Számunkra most valóban kizökkent az idő, ahogyan Shakespeare mondja a Hamlet-ben:

Kizökkent az Idő – ó kárhozat!
Hogy én születtem helyretolni azt!

A támadások természetesen tovább folytak. 1996-tól a budapesti Kálvin-téri Református Egyházközség püspök lelkésze. 2000-ban, majd 2002-ben, a 70. év nyugdíj-korhatára miatt, meghosszabbították kinevezését, ám az Egyetemes Zsinat ügyvezető elnökségéről lemondatták. Az ellene fordulók között volt egy határon túli, neves püspök-társa is, akivel sok jót tett. 2004. novemberében azonban titkos szavazással elűzték a Kálvin-téri templomból is! Ez nagyon fájt a Püspök Úrnak. A legnagyobbjainkkal így bánnak el. Gróf Széchenyi Istvánt is ez a sors érte. Ezt írta naplójában:

„A leghatalmasabbat is megőrli a sok féreg! Élőkről, élők között nincs igazságos ítélet. Ti, nemzeti testünk rothadt és rothadó képviselői, ám dobjatok rám sarat, amennyit erőtök csak győz, ím kihívlak benneteket, mert tudom, lemossa azt rólam az idő, s titeket felejteni, vagy utálattal fog nevezni Hunnia, mely csak akkor lesz magas, ha ti, gyávák nem vagytok többé!"
Megrázó volt a búcsú. Családunk is ott volt a templomban. Babits Mihály sorai zakatoltak a fejünkben:

Barátaim egyenként elhagytak,
Akikkel jót tettem, megtagadtak,
Akiket szerettem, nem szeretnek,
Akikért ragyogtam, eltemetnek.

A történelmi idő nem változik. Így volt ez már kétezer évvel ezelőtt:
„Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak...üldöztetést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk!" (Szent Pál). Majd a XVI. században Shakespeare Hamlet-je így mondja:

Az Érdem itt koldusnak született,
S a hitvány semmiségre pompa vár
S árulás sújt minden szent Hitet!

Unokáimat is Ő keresztelte. Kezét fejükre tette s azt mondta, János evangéliuma alapján: „Szükséges néktek újonnan születnetek, mert ti lesztek nemzetünk jövendőjének feltámasztói." Négy gyermeke és 12 unokája ugyanezt akarja.

Csak ebben bízhatunk! Csak ebben hihetünk. Senki sem halhat meg addig, amíg hívatását be nem töltötte! (Leonardo da Vinci). Ő betöltötte. Maradéktalanul.
Anima requiescat in pace!

Beküldte: Dobrova Éva