1. A szemünk előtt folyik a Vajdaság autonóm tartomány alkotmányos státusának megnyirbálása és hatásköreinek kiüresítése, ugyanakkor megszaporodtak a kérdéssel kapcsolatos manipulációk is, legnyilvánvalóbban a Vajdaságról szóló deklaráció körüli parlamenti és sajtóvitában. A Vajdaság mint autonóm entitás létrejöttének és legitimitása mibenlétének kérdésében a vitázó felek egymást túllicitálva igyekeztek elhazudni a történelmi tények legfontosabbikát: azt , hogy a nem szláv ajkú, kisebbségi helyzetbe került népcsoportok számára sem 1918-ban, sem 1945-ben nem volt biztosítva a demokratikus úton történő szabad politikai akaratnyilvánítás. A Vajdaság sorsáról mindkét esetben mindenekelőtt a szerbek és – részben -- más délszláv etnikai közösségek képviselői döntöttek, nemzetközi katonai és politikai kényszerek és erőviszonyok mentén, amihez a második világháború után a Jugoszlávián belüli hatalmi egyensúly fenntartásának szükséglete is hozzájárult. A szerb politikai elitek között dúló, többször fellángoló érdekharcban a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan kérdése legfeljebb csak akkor került előtérbe, olyankor is csupán ürügyként, ha politikai hisztériakeltés céljából egyik vagy másik érdekcsoport előhúzta a -- mellesleg nem létező -- magyar veszély kártyáját. Mindennek ismeretében a VMDP tévesnek és hiteltelennek tartja a VMSZ tartományi képviselőinek azon magatartását, mellyel a mindkét szerb hatalmi centrum részéről hazug történelmi érvekre támaszkodó vitában állást foglalt az egyik mellett, holott mindkét, alapjában véve nacionalista nézetrendszert vissza kellett volna utasítania. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy aki a múlt tényeit meg akarja másítani vagy el akarja hallgatni, annak jelenlegi tetteiről és jövőbeni szándékairól van titkolni valója.

2. A tartomány autonómiájának kérdésében a VMDP nem látja okát annak, hogy változtasson korábbi álláspontján: nem ellenezzük a Vajdaság autonómiáját, de a határmódosítás nélküli nemzeti integráció jegyében mindenekelőtt a magyar politikai autonómia létrejöttét szorgalmazzuk. Meggyőződésünk szerint Pásztor Istvánnak múlt heti strasbourgi útján mindenekelőtt ez utóbbit kellett volna hangsúlyozni a Vajdaságnak mint területi autonómiának a szubszidiaritásban és decentralizációban játszott szerepe helyett, amely nem védte meg és nem védi sem a vajdasági magyar, sem a többi kisebbséget a fokozódó asszimilációs nyomástól és a lassú eltűnéstől. Sőt még arra sem nyújtott és nyújt biztosítékot, hogy Szerbia tiszteletben tartsa saját Alkotmányát és a Nemzeti kisebbségek védelméről szóló európai keretegyezményt átültesse a tartományi gyakorlatba.
A Vajdaság kérdése, mint a sutba vágott, de bármikor előkapható gumicsont, mindig alkalmas volt a nyomásgyakorlásra és a közvélemény hiszterizálására. Ez egyaránt érvényes a nemzetközi tényezőkre és Belgrádra is. Ebben a kötélhúzásban részt venni nem magyar ügy, és legfeljebb ideig-óráig kecsegtet morzsányi sikerekkel. Ezért teljes egészében pótcselekvésnek tekinthetjük Pásztor Istvánnak és társainak a Tabajdi Csaba MSZP-s EU-képviselő istápolása mellett létrejött zarándokútját az EP kisebbségügyi bizottságában. Nem a kisebbségiek, s főleg nem a magyar politika dolga megvédeni a Vajdaságot, ha hiú reményeit maga Tabajdi is a nyolcvan százalékos szerb többségbe helyezi, és azzal véli megnyugtatni a Kosovó elvesztése miatt olcsó belpolitikai sikerélményre pályázó Belgrádot.
Ebből éppúgy nem lesz még részleges magyar autonómia sem, mint ahogyan nem lett és nem lesz a megkérdőjelezhető legitimációjú és tényleges hatáskörök nélküli kisebbségi nemzeti tanácsokból sem.

3. A Választmány szükségesnek tartja a VMDP és a VMDK közötti eddigi tárgyalások folytatását az autonómia ügyében, ugyanakkor a térség kisebbségi ügyeinek rendezése és Szerbia EU-csatlakozási folyamatának várható felgyorsulása tükrében a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan kérdései miatt a megvalósítandó magyar autonómia kérdésében egy közös vajdasági magyar politikai platform kidolgozása céljából kezdeményező lépésekre hatalmazza fel a párt Intézőbizottságát.

Temerin, 2013. május 25
Csorba Béla, a párt elnöke