Nemzetközi viszonylatban az erő, blöff, hazugság és árulás a túlélés módja, nem a megalázkodás. Az is téved, aki az IGAZSÁGOT keresi. Igazság sohasem volt, nincs és nem is lesz soha. A mindenkori hatalmon lévők erről keményen gondoskodnak Jól tudom, a mellékelt cikket nagyobb média nem meri közölni. A történészek is vakarni fogják a fülük tövét, mert van néhány hivatkozás a cikkben, amelyről valószínűleg nem is hallottak.
Ez a cikk minta is lehetne:
A Szlovákok Tájékoztatására
Szélsőséges szlovák és román politikusok minden helyi és képviselő választás előtt előveszik a “magyar kártyát”. Felszítják a Matica Slovenská és más soviniszta szervezetek által táplált magyar gyülöletet és hangos akcióba kezdenek. Még akkor is, ha tudják, előbb-utóbb el kell hallgatni vagy megszüntetni a botrány további fejleményeit. Ilyenkor kipécéznek egy ügyet vagy személyt és hangos akcióba kezdenek. Még akkor is, ha tudják, előbb-utóbb el kell hallgatni vagy megszüntetni a botrány további fejleményeit. Ehhez az olcsó, de mindkét nép számára káros handabandát a történelem szemétdombjára kell dobni. A népeink között már annyira elmérgesedett a viszony, hogy az okok felderítése és elismerése nélkül nem remélhetünk haladást. Talán ezt szolgálná az alanti cikk, ha hajlandók lennének ezeket az adatokat fontolóra venni.
Több, mint ezeregyszáz éve meg- vagy visszaérkeztek a Kárpát-medencébe a magyarok. Hét törzsről szól a krónika, de valójában lehetett az több is. Az itt élő gyér lakosság között voltak germánok, rómaiak, szlávok, föként a rokonaink, a hunok, avarok és székelyek. Az idők folyamán, be- vagy visszatelepülökkel, avarokkal, székelyekkel összeállt a magyar nemzet.
A szlovák történelem is hasonlóan alakult. Ezeregyszáz év alatt, a Kárpátmedencébe betódult cseh, morva, lengyel, szlovén, horvát (tót), szorb, huszita, német, ruszin, ukrán nép lassan nemzetté vált, irodalmi nyelvet teremtett magának. Mindez a “rettenetes magyar elnyomás alatt” történt a kormány orra előtt. Ugyanebben az időben az angolok megfosztották állami létüktől, nyelvüktől a velszeket (kymri), skótokat és az íreket. Olyan sikeresek voltak, hogy a már 1936 óta önálló Írország lakosainak csak tíz százaléka beszéli tisztességesen saját ősi nyelvét. A skótok és velszek sem jártak jobban. A “Nagy Francia Forradalom” (Szabadság-Testvériség-Egyenlőség) “feltalálta” az addig ismeretlen államformát, a “nemzetállamot”. Akkoriban és még sokáig, a gallok kisebbségben voltak Franciaország területén. A németek, korzikaiak, baszkok, okcitánok (provanszalok), normannok, olaszok, bretonok, stb. a lakosság több, mint felét tették ki. Ez nem zavarta a forradalmi kormányt, sőt “javítani” akartak a helyzeten, akár erőszakkal is.
Betiltották az összes nem-francia nyelvű iskolát, aminek véres következményei lettek. A bretonok fellázadtak az önkényuralom ellen és évekig harcoltak nyelvükért, iskolájukért és egyházukért.
A lázadás leverésére küldött, az ország söpredékéből verbuvált fegyveres rablóbanda, Turreau tábornok vezetésével egész falvak, városok lakóit mészárolta le. Vendée járás neve, amelynek a teljes lakosságát kiirtották borzalmas körülmények között, kitörülhetetlen a bretonok emlékezetéből. Ha valaki kíváncsi rá, üsse be Turreau vagy Vendée szavakat a Google keresőbe. Előtte azonban ajánlatos egy idegcsillapító bevétele…
Kedves szlovákok! Ha ezt mi csináltuk volna Önökkel, joguk lenne a panaszra és jól megalapozott a bocsánatkérési kívánság. De mi ezt nem tettük Önökkel. Az első világháború előtti néhány évtizedben történtek ugyan szánalmasan eredménytelen kísérletek a kormány részéről a lassan öntudatosodó és a pánszlávizmusnak bedűlő vékony szlovák vezetőréteg elnyomására. Mindez azonban eltörpült Csehszlovákia, majd az önálló Szlovákia vad, tűzzel-vassal, törvénytelenül és embertelenül véghezvitt magyarellenes intézkedései mellett.
A “magyar elnyomás” mítosza Trianon óta állandó fejlődésben van. Ma már az a hír járja, hogy minden magyar tanító felpofozott minden magyarul nem tudó nebulót. Csak az a szépséghibája ennek a vádnak, hogy a nemzetiségek nyelvén oktató iskolákban nem magyarok tanítottak. A Matica és az ultra-jobb pártok ideológusai minden magyarellenes intézkedést az “ezeréves szenvedés” dajkameséjével magyaráznak és indokolnak.
Az unos-untalan hangoztatott vádak: a Rózsahegy melletti csendőrsortűz (szlovák csendőrök, szlovák parancsnok), a három kis szlovák gimnázium betiltása (amelyekben magyar gyűlöletet tanítottak), a szlovák kettős-keresztes címer “elrablása” mára nemcsak a szlovákok, hanem a gátlástalan propagandájuk nyomán a nyugatiak agyába is befészkelte magát.
De álljon itt egy igen autentikus szlovák vezető (akinek az alanti szavait legszívesebben letagadnák az önök magyarfaló politikusai és tanárai), Hlinka páter néhány mondata (Párizs, 1920), a magyar-szlovák-cseh viszonyról:
“But in three months, indeed, after only three weeks, the veil was lifted. In this short time we have suffered more from the high-handed Czechs than we did from the Magyars in a thousand years. Now we know: Extra Hungariam non est vita (outside of Hungary there is no life). Remember these words, time will prove their truth. Benes is an ambitious knave.”
(“SUITORS AND SUPPLIANTS” by Stephen BONSAL amerikai diplomata Prentic Hall Inc.-New York,)
Ami magyarul igy hangzik:
“De három hónap alatt, valójában három hét után, a fátyol felemelkedett. Ilyen rövid idö alatt többet szenvedtünk a pökhendi csehektől, mint ezer év alatt a magyaroktól. Most tudjuk, hogy Hungárián kívül nincs élet. Emlékezzen ezekre a szavakra (Bonsal), mert az idő igazolni fogja ezeket. Beneš egy törtető csaló.”
Önök közül sokan igen nagyra becsülik Hlinka Pátert, az első Szlovák Köztársaság megalapozóját (megalapítója nem lehetett, mert akkor már halott volt. 1938-ban hunyt el!), de valószínűleg nem tudják, vagy nem akarják tudni, Hlinka végső soron, a magyar Korona alatt akart maradni, néhány északi, teljesen szlovákok által lakott megye teljes autonómiájával.
Ha kíváncsiak Hlinka további mondanivalójára, szívesen elküldjük Önöknek a teljes szöveget.
Valószínűleg arról sem tudnak (vagy akarnak tudni), hogy 1938-ban az alakulóban lévő szlovák állam Budapestre küldte Milan Hodža nevű ismert és nagyon tehetséges politikusukat, hogy tárgyaljon a magyar kormánnyal egy autonóm tartományként alakuló Szlovákia esetleges társországi viszonyáról. Ez csak a németek tiltakozása miatt nem valósult meg. Hitler egy vazallus államot akart kikényszeríteni az Önök számára. Ez persze sikerült is neki… Ne feledjék: akkoriban Szlovákia lakosságának jó része élt még a történelmi Magyarország területén és BARÁTI érzelmekkel gondolt a magyar testvérnépre, akikkel nem csak ezer évig élt együtt, de 1848-49-ben és az első világháború lövészárkaiban is együtt harcoltak, szenvedtek.
A magyar-szlovák együttélés történetének szégyenteljes meghamisítása mellett, még más is van a szlovák, magyargyűlöletből élő szélsőségesek rovásán:
- 1. A magyarok által lakott területek bekebelezése l918-ban, ami minden
nemzetközi- emberi- és közösségi jog ellenes. Hol van az a népek önrendelkezési joga, amit maguknak követeltek, de hallani sem akarnak azok másokra való alkalmazásáról?
- 2. A “Beneši Dekrétumok” még ma is élnek, szerves részét alkotják a szlovák (és cseh) jogrendne A magyarok jogfosztásának eszköze volt, a kollektiv bűnösség elvén alapult. Ezen túlmenően a magyar egyéni és közösségi javak elkobzásának az alapja. Ezt a szégyent az Önök parlamentje bebetonozta, az emberi jogok nagyobb dicsőségére.
- 3. A kierőszakolt lakosságcsere.
- 4. Kb. negyvenezer magyar embertelen körülmények közötti áttelepítése a Szudéta vidékre.
5 Gyilkosságok, amelyek messze felülmúlják a hires – az egész világon szétkürtölt csendőr-sortűz áldozatainak számát:
a.) Pozsonyligetfalu: 90 fegyvertelen, hazatérő levente lemészárlása. Ugyanott és sajnos máshol is feltáratlan tömegsírok is vannak, de a mindenkori magyar kormányok nem feszegették az ügyet. Ha bizonyítékokat óhajtanának, szívesen segítünk…
b.) Dobsina lakosságának egy részének (k 120 személy) lemészárlása a cseh határ másik oldalán.
c.) Hogyan is történt Pozsony magyar lakossága nagyobbik részének a kitelepítése Pozsonyligetfaluba? Az ottani tábori orvos jelentése szerint az internáló táborban rendkívül nagy volt a gyermekhalandóság a rettenetesen rossz ellátás miatt. Kik voltak abban az internáló táborban?
- 6. Hány magyar iskolát zártak be 1919-óta? Össze tudják még számolni?
- 7. Hány hektár földet és más ingatlant raboltak el véglegesen a magyaroktól?
- 8. Az évszázadok során számtalan szlovák nemzetiségű püspöke, sőt hercegprímása volt a magyarországi katolikus egyházna Hány magyar származású püspöke van ma a szlovákiai magyaroknak? Ha nem tudják, elárulom: Egy sem!
Talán ideje volna szembenézniök a magyar-gyűlöletre épített történelmi mítoszaikkal is. Az elfogadott magyar történetírás soha sem követelte vissza Alsó- Felső Ausztriát és Karintiát azon a címen, hogy azok magyar fennhatóság alatt voltak vagy száz évig és településeink, váraink voltak ott. Önök viszont szemrebbenés nélkül igénylik vissza “Szvatopluk örökségét”. Ennek persze lassan, de biztosan vége fog szakadni a külföldi és becsületes szlovák történészek munkái alapján. Talán nem volna felesleges néhány – a Matica emlőin nevelkedett történészüknek elolvasni, a német Martin Eggers könyvét: “Das Grossmärisches Reich. Realität oder Fiction?”
Szvatoplukra és a “nagy morva birodalomra” nem érdemes hívatkozni. Akkoriban lovak nélkül birodalom nem létezhetett mert nagy területen még egy hatásos adminisztrációt sem lehetett fenntartani. Márpedig a Kárpát medencében csak a rómaiaknak (Pannonia), s később a velünk rokon avaroknak volt számottevő lovassága. Ha a történészeinknek ez még nem is tűnt fel, egy lovasnéppel szemben egy gyalog had fel sem vehette a harcot. Szvatopluk örököseinek valószínűleg ez szöget ütött a fejébe.
Aztán ott vannak a Nagy Károly birodalmának kémjelentései és adóívei Aachenben… Persze ezeket nem kutatják, mert nem fedik “őslakos” elméletüket. Nekünk, magyaroknak ezeregyszáz éves írott történelmünk van, amelynek később önök is részesei lettek. A mi királyaink az Önök királyai is voltak. A Szentkorona alatt Önöknek ugyanolyan jogok jártak, mint bárkinek a Kárpát-medencében, Európában. Csak ne próbáljanak mai jogokat követelni visszamenőleg a hűbéri társadalom idejére, mert azok igencsak egyformák voltak egész Európában. Ha mi jobbágyok voltunk, Önök is azok voltak, ha szabadok, Önök is szabadok voltak. Ha a földesuraik keményen bántak magukkal, mivelünk sem különbül. Panaszra nincs okuk.
Szlovákiai utaim során számtalan ellenséges megnyilvánulással találkoztam, ami erősen gondolkozóba ejtett. Ugyanis addigi tapasztalataim alapján ezeket érthetetlennek találtam.
Nekünk talán csak a szovjetekkel volt és a románokkal kapcsolatban van ellenséges érzületünk, de az soha sem nyilvánul meg az egyéni érintkezés szintjén. Voltak munkatársaim mindkét népből. Sokszor együtt ültünk az irodai étkezőasztalánál, de eszünkbe nem jutott szóban vagy magatartásban kifejezni egymás népei iránti ellenszenvünket. Észak Szlovákiában viszont ez napirenden volt.
A szlovák emberrel soha semmi bajunk nem volt. A magyar-gyűlöletből élő politikus, pedagógus, újságíró annál nagyobb, majdnem jóvátehetetlen kárt okozott a két nép hagyományosan jóviszonyában. Ha ezt valaha is sikerülne visszájára fordítani, mindkét népnek óriási hasznára lenne.
Előbb-utóbb, a legelfogultabb szlovák nacionalista is rá fog jönni, hogy népeink egymásra vannak utalva politikai, és gazdasági síkon egyaránt.
Ha a szlovákok feladják erőszakos magyar-irtási kísérletüket, és teljes autonómiát adnak nékik, örök barátság lenne a részünk.
A határok lassan elmosódnak, de az etnikai határok hosszú évszázadokra megmaradnak, a biológia törvényei szerint, ha erőszakkal nem avatkoznak a természet menetébe.
Bármit is tesznek az önök soviniszta vezetői, a szlovák népet sohasem fogjuk ellenségnek tartani, legfeljebb egy ideiglenesen elvesztett barátnak.
Beküldte: Ballán Mária
Hozzászólás
mindenek elott nagy köszönet és a jó-Isten áldása legyen Önnek azon hatalmas munkásságaért, amit hosszú élete folyán megtett népe számára az idegenek elott !!!
csak egy kérdést kivánok 'neki' tenni. Ez az, hogy ;
amikor a mi történelmünk semmit nem ír a tótok jövetelérol és ok írnak a mienkérol ..., az mit jelent egy kívül-álló, semleges személy számára ?
nemde azt, hogy a tótok ismernek bennünket, a mi ostörténetünket, mert ok már ott éltek, amikor mi oda érkeztünk ?
teljesen logikus, álltalános az, hogy a már helyben élo és egy bizonyos kultúrával rendelkezo nép ír az oda-érkezokrol és nem fordítva ...
nem az a hiba, az igazi hiba, hogy ok hamis dolgokat állítanak, hanem az, hogy MI IS azt. Milyen jogon, milyen alapon mondjuk ki mi a IX. sz. végén beköltözött népet a magyaroknak !?!?!
Akkor, amikor a nyelvünk nem jöhetett csak a
befogadóktól ...
szeretettel, Lajos
Szent István királyunk ünnepének közeledtével jómagam s a velem hasonszőrűek nevében üzenek a felvidéki hegyeknek, a Tátrának s Fátrának, címerünk két névadó halmának. Egy mondattal, tömören: „Nem lesz több üzenet, ez az első s utolsó”. Jól értsétek meg tehát ezt az egy üzenetet.
Ímmár bevégeztetett, Petőfi, a költő hazatért, s csontjai nálunk nyugszanak. S vele hazatért a szelleme is, a világforradalom szelleme, az igazszólás szabadságé. A hazugságra épülő önkénybirodalmak számára nem marad többé hely a világban: előbb vagy utóbb recsegve-ropogva össze fognak omlani. S az űrt, amely utánuk marad, csak magyar szóval s tettel lehet majd tartalommal betölteni. Ez a jövő. Immár a közeljövő. Akiknek van szeme a látásra, látja, tudja, hogy csakis a „Szabadság, szerelem” kettős jelszavával menthető meg a Föld nevű bolygón ez a velejéig romlott világ.
Petőfi szelleme pedig már eddig is figyelmeztetett Benneteket, Kedves Tót Atyafiak, hogy addig adjatok, amíg a magyar kér. De Ti nem hallgattatok a szavára, nekünk a jogos jussunkat nem adtátok meg. Pedig nem kértünk sokat, csak amit szerződésben megígértetek. S ha adtatok is, visszavettétek. Most már követelni fogunk. Nem autonómiát, nem önigazgatást, hanem a többségi nemzet státuszát, az ezzel járó jogokat. S teljes erkölcsi s anyagi kárpótlást, amelynek javarészét a Föld más, nagy ínségben lévő népeinek felvirágoztatására fogunk fordítani.
Azt hazudtátok, hogy Petőfi a Ti költőtök volt. De tetteitek bizonyítják, hogy mi sem áll tőletek, mint az Ő szelleme. („…Ha nem születtem volna is magyarnak, akkor is a magyar mellé állnék, mert a világ legelnyomottabb nemzete...”) Ha Petőfi valóban a Ti költőtök is lett volna, bennünket, magyarokat eltiporni s meggyilkolni nem igyekeztetek volna. Ha valóban a Ti költőtök lett volna, Párkány tót neve ma Petőfiovo s nem Sturovo lenne. De Petőfi tótul soha egy sornyi verset nem írt.
Azt mondja a görög bölcs, nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Ti nemcsak kétszer léptetek a folyóba (két világháború után vettetek el tőlünk színmagyar lakosságú területeket, s tagadtátok meg tőlünk-tőlük azt, amit magatoknak követeltetek, az önállóságot, az önigazgatást), hanem az egész folyót (Dunát) eltereltétek, hogy további területeket lophassatok. (Mi ennek üzenetét, azaz a „Csak úgy mihez tartás végett!”-et jól megértettük, s nem feledtük.)
Mi nagy, de szerény nemzet vagyunk, nem követelünk, hanem csak csendesen, szemérmesen és félszegen kérünk. Egyre kérünk, állhatatosan, kitartóan. Mi soha senkit nem figyelmeztetünk, csak üzenünk a saját hegyeinknek. S ha kérésünk süket fülre talál, akkor egyszer csak tőből lemetsszük huszárkardunkkal azt a fület, ha már egyszer a gazdája úgysem arra használja, amire kellene, azaz hogy meghallja, amit meg kellene hallania. S odahatunk, hogy a történelmi hazugságok hajtogatóiként többet ne hazudhassatok. (Tőből kimetsszük a nyelveteket is.) Mert az Isten az ember nyelvét nem hazugságra, hanem igaz szólásra teremtette. Miként az ember kezét sem lopásra teremtette, hanem arra, hogy vele hasson, alkosson s gyarapítson. Így hát a kezetek, amellyel címerünket, s vele a hegyeinket elloptátok, szintén tőből le fogjuk vágni, ha már magatoktól nem tudjátok mire való.
Most még megvan a fületek, hogy meghalljátok a Tátrának s Fátrának küldött üzenetünket. Még megvan a nyelvetek, hogy megkövethessetek bennünket azért, hogy 95 éven keresztül mind a mai napig azon munkálkodtatok- munkálkodtok, hogy élő magyar ebben a világban meg ne maradhasson. S még megvan a kezetek, amellyel – nemzetközi szerződésben – talán még enyhíthetik az általatok elkövetett súlyos bűnöket. Ma még igen. De még meddig?
Minden magára valamire adó nemzet nehéz helyzetbe kerülvén, összeszedi magát, hogy találjon magának olyan vezetőt, aki a nemzetét így vagy úgy nehéz helyzetéből kivezeti, s a legkisebb rosszat éri el, hogy időt nyerjen népének s reményt adjon az újrakezdésre.
Ha az autonómiát felvidéki testvéreinknek megadtátok volna, jogosan kérhettetek volna önigazgatást az újjászülető Magyar Királyságból. De ezt Ti, kedves Tót Atyafiak, elmulasztottátok. Ekkora erkölcsi tehertétellel, ekkora sötét múlttal hogyan akartok-tudtok majd megmaradni a Kárpát-haza kebelében? S ez igaz azokra a népekre is, akik tettestársaitok voltak a nemzetgyilkossági kísérletben is. (Brothers-in-crime)
Ezt csak úgy üzenjük a Tátrának s Fátrának. Most még megmutathatjátok a világnak, s nekünk, hogy ha csak szemernyi is, de van bennetek annyi méltóság arra, hogy önálló nemzetként egyáltalán megmaradhassatok a történelem színpadán, s nemzetként egyáltalán lehessen jövőtök. A hegyeinknek, a Tátrának s Fátrának küldött üzenetünket így jól (s ne félre) értsétek. „Csak úgy mihez tartás végett!” De az Isten szerelmére, végre-valahára, értsétek már meg! Amíg van fületek. K. L.