Miközben a feldolgozók a sokkal rosszabb adottságú osztrák és német termelőknek 10 eurocentet, azaz több mint 30 forintos átlagárat fizetnek az ipari almáért, nálunk a felénél is kevesebbre értékelik a nyugatinál lényegesen jobb minőségű termést. A felére leszorított felvásárlási ár nem fedezi a termelés költségeit, a gazdák zsebéből kiveszik a permetezés, szedés, rakodás, beszállítás árát. A jó gazda gondosságával felügyelt termést a szemétszállításnál megszokott ár alatt kívánják megkaparintani.

Köztudott, hogy a szabolcsi alma a világ legjobbja, köszönhetően a homokos tájnak, a Kárpát-medence óvó tenyérkoszorújának, és a szabolcsi szelíd lankák különleges mikroklímájának, ami az áldott napsütést megsokszorozza, a lédús szabolcsi almát az almák királyává érleli. Éppen ezért szokták a német, olasz, francia és amerikai feldolgozók a saját termésük feljavítására használni a szabolcsi termést. A mostani kartell-akcióval a versenytársak összehangolt törvénytelen manipulációjával egyszer és mindenkorra tönkre kívánják tenni a szabolcsi termelőket. A legszomorúbb e történetben, hogy a politikai vezetés, az agrártársa és Jakab István, a MAGOSZ elnöke személyesen közreműködik e folyamatban az almakartell oldalán, hiszen sem a támogatási rendszerben, sem az adózásban nem mutatott fel eredményt.

A Magyar Igazság és Élet Pártja elfogadhatatlannak tartja, hogy a globális almakartellhez tartozó Austria Juice és feldolgozó társai az elmúlt egy hónap egyeztetései nyomán összezártak, és immáron az állami hatóságokkal közösen a szabolcsi gazdák megtörésére, végső ellehetetlenítésére törnek. Az agrártárca és a MAGOSZ az elmúlt évek tapasztalata alapján tisztában volt a globális cégek szándékával, mégsem tett érdemben semmit. Történelmi mulasztása az agrárvezetésnek az évtizedek óta ígért szabolcsi feldolgozóüzem elmaradása. Egyetlen ilyen üzemmel meg lehetne változtatni a szabolcsi alma piaci helyzetét. A felvásárlók nem tudnák a termés rohadásával zsarolni a gazdákat. A kartell-gyanú első felmerülésekor a Versenyhivatalhoz, ügyészséghez és bírósághoz, továbbá az európai intézményekhez kellett volna fordulniuk a nemzeti almapiac védelme érdekében. A tőke és az áruk szabad áramlását megfogalmazó európai alapelv nem indok a termelést ellehetetlenítő árkartell létére. A tönkre tett gazdák földjein már megjelentek a felvásárlók, akik a kiváló szabolcsi almáskerteket immáron a magyar gazdáktól kívánják elrabolni, hogy azok saját földjeiken cseléd-napszámosként élhessenek a jövőben. Miközben Jakab István naponta háromszor nyilatkozott: "Elengedhetetlen az összefogás, nem szabad hagyni, hogy önköltség alatt vigyék be a gazdálkodók az almát", - a valóságban egyetlen lépést sem tett azért, hogy nemzeti kincsünket, a hungarikumként méltán világhírű szabolcsi almatermesztést ne idegen kufárok tegyék tönkre.

Időközben kiderült, hogy ugyanazok a globális piaci szereplők a szabolcsinál lényegesen gyengébb adottságú lengyel termelőkkel tíz eurocent felvásárlási árban egyeztek meg, ezért megdöbbentő a Szabolcsban általános öt eurocentnél alacsonyabb ár. A MIÉP megvizsgálta a különbség okát, és választ kapott a kérdésre: a lengyel gazdák azért tudják érvényesíteni az érdekeiket, mert mögöttük áll a lengyel kormányzat, a teljes állami intézményrendszer és a gazdák képviseleti szervezete. Ez az a különbség, ami Magyarországon nem mutatható ki. Az agrárminiszter és a MAGOSZ tisztviselők szép szavai mögött a felvásárlók érdekei mutatkoznak meg, nem a magyar gazda, hanem a globális gazda érdekeit képviselik. A rendszerváltás óta eltelt harminc év folyamatait vizsgálva a MIÉP elnöksége megállapította, hogy a feldolgozó üzem elmaradása nem véletlen, hanem szándékos mulasztás, amire az állami intézményekbe beépült idegen érdekeket képviselő, vagy éppen azok által megvesztegetett tisztviselők voltak képesek.

A szabolcsi almabotrány sokkal nagyobb horderejű ügy az idei termés kérdésénél. Benne van az elhibázott, idegen parancsot teljesítő rendszerváltás, a politikai kaszt árulása, a nemzeti vagyon idegen kézre játszása, a felülvizsgálatlan privatizáció, és mindenek felett a jelenlegi politikai vezetés kegyetlen magyar-gyűlölete. Lakosságcsere folyik az országban, immáron kétmillióhoz közelít a szülőföldjükről elűzött magyarok száma, amit az állampolgársággal való kufárkodás sem tud ellensúlyozni. Ez a folyamat éppen Szabolcs, Szatmár és Bereg megyét érinti legsúlyosabban, mert hagyományosan ez a vidék Magyarország legelmaradottabb gazdasági térsége. A történelmi szegénységnek mély okai vannak: a Habsburg évszázadokban ez a föld volt a kuruc világ középpontja, innen indultak szabadságharcaink, és itt maradt meg legtovább a nemzeti ellenállás. A Rákóczi szabadságharc leverése után a bécsi kancellária e táj elszegényedését politikai programmá tette, és évszázadokon keresztül fáradozott azon. Az ősi táj, ahol először telepedtek meg Árpád törzsei, ahol a földből előkerülő leletek az államalapítás előtti magyarok kereszténységét igazolják, mindig is a magyarság végső menedékét jelentették. Az intenzív mezőgazdasági művelésre alkalmatlan homokos tájnak az almatermesztés olyan adománya, amivel az egész világon méltán vált ismertté. Ezt kívánják most a bankokkal, politikusokkal kiegészített almakartell szereplői elvenni.

A Magyar Igazság és Élet Pártja az ország közvéleményéhez fordul: a szabolcsi gazdák ügye a tizenötmilliós magyarság létküzdelmének része, ezért kérünk minden jó érzésű magyar embert, ne legyen közömbös! Ne tűrjük, hogy rólunk, de nélkülünk hozzanak döntést a fejünk fölött! A Vásárosnaménynál elkezdődött részleges útlezárásokon túl fontoljuk meg, ha szükséges a teljes útelzárást, az országos, az európai és a világ közvéleményének felhívására. Egy országrész küzd az életben maradásáért. Minden magyar embertől cselekvő szolidaritást kérünk a szabolcsi almatermesztés megmentése érdekében!

Tiszaeszlár, 2018. augusztus 28-án.

Nagy Tibor

Forrás:miepinfo.hu
Kiemelések >Zoli<-tól