Érzékelhetetlen rákfene öleli magához a Pedagógusok Szakszervezetét, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülést, a Magyar Orvosi Kamarát, a SOTE Közalkalmazotti Tanácsát.

Magukkal hozott kivagyiságban – a tulajdonhoz való jog, a vagyoni értékű jogokra hivatkozva-, felsőbbrendűi tudattal követelik maguknak, hogy nyugdíj mellett a közszférában dolgozhassanak, am blokk úgy, mint nyugdíjazásuk előtt, kettős, sokszor többszörös ellátáshoz jutva, hiszen ők megtalálták a törvénycikkelyt, amely alapján joguk van hozzá.

Ez itten kérem Magyarország! Kaparj kurta… – elv!

Természetesen ugyanezek a tömörülések bírálják - érvrendszereikkel, mert nekik van-, a politikai és gazdasági döntéseket. Életforma lett a kiváltság: Ugyanis ezen szervezetek, már nyugalmazott tagjai, elveszik, igazságos vagy igazságtalan, törvények alapján mások elől az életteret. Tetszik, nem tetszik, a munkához való jog, illetve a munkához való jognak a félreértelmezése, egyfajta élettér lehetőség. Mi is az élettér fogalmi meghatározása a Wikipédia szerint:

„A Lebensraum egy német geopolitikai fogalom, magyar jelentése: élettér. A fogalmat Friedrich Ratzel használta először 1897-ben, majd a müncheni Geopolitikai Intézetben Karl Haushofer elméleteiben kapott fontosabb szerepet, de igazán közismertté Adolf Hitler tette a Mein Kampfban.”

Kedves értelmiségi nagyravágyók, a két autó, ház, nyaraló, luxusüdülések, stb. mellé, önök jogot formálnak – természetesen életben lévő törvények (vajon kiket szolgálnak ezek a törvények?) alapján-, arra, hogy iskolai végzettség, politikai nézet, esetleg sógorkoma barátság alapján szerzett állásaikat, a nyugdíjazásuk után is gyakorolhassák. Tudvalevő, hogy sok értelmiségi, az életkörülményeinek az alakulásának eredményeként tud felmutatni ilyen, olyan megélhetési létet. De semmilyen körülmény nem hatalmazhatja fel önöket arra, hogy mások gyermekei elől (gondolok itt főleg az egyetemet végzett ifjúság munkanélküli rétegére) elvegyék, - a munkához való jog ugyan nem geopolitikai értelemben, de mégiscsak életlehetőség és mi más lenne másképp megfogalmazva, mint élettér-, a levegőt.

A ma nyugdíj mellett dolgozók hány százaléka jutott volna munkához vajon, ha a szocializmusban nincs teljes (látszat) foglalkoztatottság?

Tisztelt hölgyeim és uraim, álljanak a tükör elé és gondoljanak a munkanélküliségre!
Megengedheti e magának az a társadalom a többszörös ellátást (nagyon sok esetben és ez vonatkozik a még aktív munkavállalókra, képviselőkre is) az „elit” részére, ha közben 3-4 millió honfitársuk a létmorzsák aktív koldusa?

Az ország, ahol a törvények kiváltságokat biztosítanak bizonyos rétegeknek, az nem demokratikus. Az ember, aki csak magára gondol, az a belső, tudati tulajdonságok alapján kirekesztő, hogy más szóhasználattal ne éljek.

2013. 05. 19.