Gondolkoztak e már azon, hogy egy család miért család? Egy ország miért ország? Hogy az emberiség miért emberiség? Egy azon érdekszövetségen alapul létezésük, azaz egy hullámhosszon működnek. Magyarul, csak akkor harmonikus a működésük, ha átveszik egymás létszükségleteinek kielégítését. Még pontosabban fogalmazva, átérzik a másik ember búját-baját. Mert a Biblia tanításai szerint is – Jézus maga miatt cselekedett?-, a másik emberért kell élnünk, a másik embert kell „szolgálnunk", hogy megéljük a teljességet, különben kudarcélményben részesít a mindenség.

Természetesen, a Sátán, aki szintén része a mindenségnek, gondoskodik róla, hogy az ego, az önámítás legyőzhetetlen katonaként őrködjön a tudatodba ültetett lidércvalóságon. Mert másképp nem nevezhető az a társadalmi berendezkedés, gondolkodás, amely rendszereket dolgoz ki azért, hogy korlátozza a maga valóságában a harmonikusan működő emberiséget.

Ugyanis érdekeket állít egymással szembe, ütközteti a társadalmi rétegeket, sőt provokálja azokat, törvényeket alkot, amely törvények megkülönböztető csapdába csalják az embereket, hogy képtelenné váljanak az együttműködésre és az együttműködés által a mindenséggel harmóniában boldogságtudattal segítsék egymást. Annak érdekében, hogy bármilyen berendezkedési forma emberivé váljon, nem a törvénynek kell korlátoznia az egyént cselekedeteiben, hanem az egyénben kell működnie, élnie az önkorlátozó reflexnek. Semmilyen erőszakszervezet, rendőrség, katonaság, hatalmi önkénytörvény által felállított kiszolgáló hatóság képtelen megakadályozni a bűnözést, csakis egyedül az igazságszeretet. Mi is az igazság (iga zsák)? Ha a másik emberrel is azt cselekszed, amit szeretnél, hogy veled cselekedjenek! A mérleg nyelve kiegyenlítődik és annak a felismerése, hogy boldogságot tudsz nyújtani a másik embernek, szeretet-kielégítést, megvilágosodást, igazságot szolgáltat, úgynevezett léleknyugalmat sugároz, meghittség járja át tested és boldog vagy általa. Tehát sohasem az elfojtás az eredményre vezető állásfoglalás, hanem a megengedés, vagyis kiszolgálójává válni a másik ember akarat-erőszakának. Természetesen keresztre feszítés jár az ilyen embernek, aki másokért él, de csak egy agymosott, lidércvalóságban élő társadalomban.

Hogyan működhet együtt a rabszolgatartó a rabszolgával? A képzeltvalóságban csakis erőszak alkalmazása útján, de a valóságban, ahol az igazságszeretet uralkodik, ahol egymást etetik az emberek, ott a másik ember rabszolgája kívánsz lenni, mert tudod, hogy ő is ugyanúgy a te rabszolgád kíván lenni, így egymást feloldozva a kiszolgáltatottságból, egymás kiszolgálójává váltok.
Ha ilyen érdekrabszolgaságú társadalom épülne, ahol tehát „a másik ember érdeke a fontosabb", abban a társadalomban érvényesülne a ma egónak titulált érdek. Azaz minden ember megtalálná önmaga valóságát, hiszen minden ember a másik emberben szeretné látni a maga boldogságát.

Egyetlen ember van a földön, aki ismeri a szenvedéseidet és az az ember a te tükörképed, amilyennek látod önmagad, olyan emberré formáltad, képzelted a valóságot magad körül, vagyis amit cselekedtél a világgal olyanná vált a világ.

Mivel mindannyian egy hullámhosszon működünk, ezért a sokaság cselekedete felülemelkedik az igazságszeretet cselekedetén – lásd Jézust!-, és elhatalmasodik a világon a lidércvalóság, kísértetlények formájában. Amit tettél a másik emberrel, akár csak gondolatban is, az kísért a mindennapokban is. Mert nem osztottad meg kenyered az éhezőkkel, az éhezők sokasága lepi el a földet (azzá válsz, amit eszel, amit teszel, amit gondolsz az emberekkel és az emberekről, így ki tudja, hányadik lidércvalóságod éhezik Etiópiában)! Ha így szemléljük a világot, láthatjuk, hogy a „Barabást" éljenzők sokasága szaporodott el a földön. Azaz az önzés oly mértékű burjánzása – nem az éhezők sorsán akarunk változtatni, hanem a devizahitelt felvett (természetesen a devizahitelesek csak egy kis része a megtévesztett sokaságnak), így vagy úgy, kimondva kimondatlanul, a spekulánsok sorsán-, ezért élhetetlen a világ.

Minden embernek fel kell tennie a kérdést, hogy érdeke-e a hajléktalanok szenvedése, az éhezők – a világon naponta 17 ezer ártatlan gyerek hal éhen- sorsa, mert az „el sárkányosodás" folyamatát meg kell állítani!

Néhány idézet a sajtóból.

„A Föld népességének a fele szegénységben él".

„Az ennivaló hiánya miatt az emberiség közel egyhatoda az életben maradásért küzd nap nap után".

„A világon egymilliárd ember éhezik, s ennek a hatalmas tömegnek a hatoda gyermek".

„300 millió gyermek éhezik a világban".

„Ötvenötmillió éhhalál évente".

„Évente 17 millió öt év alatti gyermek hal éhen".

„Napi 150 ezer ember pusztul éhen vagy éhezésre visszavezethető okok miatt, közöttük 96 ezer gyerek, döntő többségük Afrikában. Minden órában négyezer, percenként hatvanhat, másodpercenként egy emberpalánta élete vész oda, mert nincs mit ennie."

És nevetséges lidércvalóságomban a legnagyobb gondom, hogy nem tudom fizetni a hiteleimet.

2013. 06. 14.