A kiemelések a MM. szerkesztőtől.
A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) úgy véli, hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) állásfoglalása olyan kitételeket tartalmaz, amelyek valós alapokon nyugszanak.
Az alapkérdés, amelyről oly sokat vitatkoztunk, mára már nem csak autonómiakérdés, hanem sokkal inkább lélekszám kérdése.
Tény az is, hogy a nemzeti tanácsokról szóló törvény sok sebből vérzik, béna és nem hatékony. Valódi jogokat – amelyekkel megvalósítható lenne legalább a személyi, kulturális elvű nemzeti autonómia – nem tartalmaz.
Következésképpen, sem az autonómiaelképzelésekre, sem a nemzeti tanácsokról szóló törvényre, sem pedig a “tömegességre” nem alapozhatjuk a délvidéki magyar nemzet jövőjét, megmaradását.
A mi valódi hathatós erőnk elsősorban Magyarországban és önmagunk bátorságában van. Ha most elárul bennünket az anyaország, látszattevékenységet folytat, elhallgattatja, nem támogatja azokat a délvidéki pártokat, egyéneket, akik ki merik mondani, hogy mi a közös feladat, akkor esélyünk nincsen. Más nemzetek, országok elszakított részei sem tudták önerőből megoldani ezeket a feladatokat. Magyarország sem teheti meg, hogy szépeket mond, igér, megfizet egy politikai pártot, de csak azokkal talál közös hangnemet, akik semmi olyat nem követelnek, amivel nekik gondjuk lenne.
- Tény, hogy Szerbia nem hódította meg a Délvidéket, és soha nem is volt a fennhatósága alatt egészen az 1990-es évekig.
Trinanonban az SZHSZ királyságnak ajándékozták a Magyarok Délvidékének egy részét kilencven évre, ami elmúlt, de közben az SZHSZ királyság is megszűnt és Szerbiát nem nevezte meg senki jogutódnak.
- Továbbá, a Második Világháborút követően az említett délvidéki részt az akkor összetákolt Jugoszláviának “adták” ugyancsak ajándékba. Senki sem vitathatja, hogy már Jugoszlávia sem létezik és Szerbia sem jogutódja, egyetlen Jugoszláviához köthető autonóm területnek sem. Különösen nem a magyar Délvidéknek.
- Abból kiindulva, hogy az elcsatolt Délvidék magyar polgárai őslakosok, testvéreik, rokonaik, őseik jelenléte e területeken több évezredre visszamenőleg bizonyítható, legkevesebb ezer éve a területek a magyarság tulajdonában és birtokában voltak, ezen területeken saját nemzeti államukban éltek Európa első alkotmánya alatt, kijelenthetjük, hogy a délvidéki magyarság nemzetalkotó nép és ezen jogok illetik meg őket. A délvidéki magyar ember nem egyszerűen egy kisebbségben élő ember, hanem a magyar nép tagja. Területei nem elidegeníthetőek.
Ahogyan azt a VMDP dokumentuma is megállapította, jelen pillanatban semmilyen autonómia nem véd bennünket, a magyarság számbelisége egyre csökken, így csak az a kiút marad a számunkra, amely ezen elemektől vagy nem függ, vagy olyan hatással lehet, hogy megvalósuljanak a sorolt követelések – így pl. a személyi és területi elvű nemzeti autonómia.
Csak az menthet meg bennünket, ha Magyarország a sarkára áll, megköveteli Szerbiától, hogy ismerje el a Jugoszláviához (ma Szerbia területének mondott) Délvidéken élő magyar nemzet önrendelkezési jogát, mint államalkotó nép jogait az elcsatolt területeken.
A fentiek valós lehetősége abban rejlik, hogy:
1. Magyarország (állítólag) független nemzetállam, amely felelős a nemzettársaiért az országhatárokon kívül is.
2. Szerbia EU-csatlakozásához Magyarország beleegyezése is kell, tehát feltételeket szabhat.
3. Csak akkor lehet autonómiája a délvidéki magyaroknak, ha arról saját maguk dönthetnek, a szerbek akaratától, félelmeitől függetlenül. (Ha a szerbektől függ bármi is, akkor természetszerűen olyan torzszülemények jönnek létre, mint a nemzeti tanácsokról szóló törvény).
Az MPSZ javasolja, hogy tegyük félre az autonómiakoncepciókról szóló és minden más vitáinkat.
Javasoljuk, hogy Szerbiától teljes erővel követeljük közösen az önrendelkezési jogot, Magyarországtól pedig azt, hogy ebben a törekvésünkben minden erejével, diplomáciájával, az EU-tagság felhasználásával, erkölcsileg, a média erejével, és minden más módon támogasson bennünket.
Rácz Szabó László / MPSZ elnöke, Zenta