Magatartást irányitó, annak megitélését segitő, eszmei síkon érvényesülő, bensővé lett külső hang, a lelkiismeret. Aki a saját hangjának felismerésére és engedelmességre képtelen, - önvizsgálatra alkalmatlan, -hanyag és felületes, kimeríti a lelkiismeretlen fogalmát.
Lelkiismeretlen az, aki nem hallgat a lelkiismeretére, - egészen egyszerűen. / Szapolyai / levágatta Dózsa fejét, és vaskoronát tétetve rá, elküldette azt egy Segedinonak nevezett földre, éspedig azért, mert az a föld nagyon kedves volt számára, mivel féltette vagy szerette, hiszen ez / ti. Dózsa / és a felkelés vezetői nagy rettegést keltettek abban a birodalomban - jegyzi Maro Sanuto világkrónikájának Magyarországot illető tudósítása. Igy,a Juhász Gyula „Dózsa feje” c. versében foglalt
Parasztfelkelőknek szilárd bázisa helyett, Istvánffy Miklós történetiró szerint 3000.szegedi halász ragadott fegyvert a felkelők ellen. A csanádi káptalan is ide menekült féltett kincseivel együtt, - ebben az összefüggésben válik érthetővé az olasz krónikás hiradása is:”mert ez a föld / Szeged / nagyon kedves volt számára / Szapolyainak /.” A Petőfi által is megénekelt „izzó vastrón” sem hiteles. De hiteles a lelkiismeret, hiteles a méltóság: „... de szellemét a tűz nem égeté meg!”
Ugyan mi volt Magyarország lobogó nemzeti érzést keltő lelki tüze, ha nen a reményt elhamvadni nem engedő, ujjászületést remélő Erdély öntudata, a török hódoltság rettenetes, nemzetrontó időkben? Ekkor született meg a gondolat a nemzeti és a keresztény eszme szellemében győzhetünk. A keresztény gondolat sulyosabb érv, erősebb forrasztó mint minden sokat hangsulyozott földrajzi és gazdasági szükség. Vendégszerető házigazdája volt Kárpát-medence magyarsága minden üldözöttnek, - menekült légyen az tatár, török, vagy orosz elől. A török idők liberalizmusát megszenvedtük, mert az akkor reánk szakadt szerbek sok nehézséget okoztak nekünk. Ez is egyfajta tartás, magatartás,
Csodavárással ne ámitsátok magatokat” / Gőmbös Gyula / intelme a mai napig érvényes a zsidókérdéssel kapcsotatban, mert szándékos félremagyarázást vélek felfedezni , - s talán a rosszmájuság vagy rossz lelkiismeret jele, - ha valaki a keresztény valláserkölcsben az antiszemitizmust látja. A magyar zsidóságnak azonban – mondta Teleki Pál – kötelesságe lett volna, hogy a szemetjét, a nemzetietleneket, a gonoszokat és erkölcsteleneket maga közösitse ki magából, hogy mindazokat kilökje kebeléből, akik vallásban egyek vele, de nemzetiségben nem. A legádázabb viszályok mindig olyan tanok és dogmák között dúltak, amelyek nagyon kevéssé különböztek egymástól – olvassuk a filozófia történetből; minthogy ha valamivel úgymond elvben egyetértünk, az a legudvariasabb formája az ellenkezésnek. Talán ez is a közösségi méltósághoz tartozik.
Itélkznünk tájékozottságunkhoz mérten illik, az indulatok tévútra vezetnek - mondjaHoratius. Igen szívesen idézem Szent István király Szent Imre fiának cimzett végrendeletéből, hogy csak a több nrmzetiségű ország lehet erős, - igaz az is, hogy a
történelem alakulása folytán, legtöbbször szabadságharc volt az osztályrészünk...
A húszanegyedik századi ember akkor követi el a legyszörnyűségesebb bűneit, amikor azt hiszi, elkövetett bűneivel olyan világ eljövetelét segíti elő, amelybe immár lehetetlen lesz a bűn újból elkövetni.. Ezt a Perecz-i megfogalmazást lehet kiegészíteni, hogy a mai magyar szösszenet szövődményét csak akkor oldja meg a világ nagyhatalma, ha a trianoni kedvezőtlen kimenetelű döntésben - ennyi idő elteltével - nem nyöszörögteti az elszakitott országokban élő magyarság képviselőit, hanem az anyaországgal együtt hoz korszerű történelmi döntést.
Hogy ne szorongjon a méltóság!.