Vélhetően ennek a pár napos “csúszásnak” van egy ősibb csillagászati oka is, mely visszarepít minket 12 ezer évvel korábbra, a jégkorszak végéhez.
Nap-Hold-Szíriusz (Vénusz) hármasság
A tanulmányaimban rendszeresen hivatkozott Nap-Hold-Vénusz hármasság utolsó tagjára érdemes megint fokozottabban figyelni. Meglepő módon a Vénusz mintha Joker funkciót töltene be e hármasságban, néhol Szél, máskor Tűz formában jelenik meg. (Ahogy erre már többször is hivatkoztam, Berze Nagy János Az Égig érő fa című munkájában fejti ki, hogy az ókori Nap—Hold—Vénusz hármasság nálunk Nap—Hold—Szél hármasságként jelenik meg. De a világot teremtő és elpusztító védikus Sivánál ugyanez a Vénusz már nem Szél, hanem Tűz kategoriaként figyelhető meg.)
Az egyiptomi Izisz szimbólikájában is a Vénusz karakter többszörösen felismerhető (Lásd: http://www.naput.hupont.hu/88 ), ahol Izisz személye nemcsak a Vénusz bolygóhoz, hanem a Szűz csillagkép fő csillagához, a Spicához és a a Szíriusz csillaghoz is köthető. Továbbá az előző tanulmányban említett a MuT Ra istenpáros (MiT Ra kultusz - lásd: http://www.naput.hupont.hu/89 ) Mut anyaistennő szerepkörét is Izisz mintha időnként átvenné, ahogy a görög Demeter (Di-MITRA) istennő alakjában is joggal véli a szaktudomány Izisz személyét felismerni. (http://www.naput.hupont.hu/77)
“A görögök Démétérrel azonosították, mivel a hit szerint Ízisz tanította meg az embereket aratni és őrölni.” Wiki
MuT Ra – DiMITRA – MITHRA-Izisz kapcsolat. Érdemes ezért Izisz személyéhez kapcsolódó Szíriusz és Spica csillagoknak a Napunkkal és a Holdunkkal létező esetleges csillagászati kapcsolatait is megvizsgálni, hátha ez által kapunk választ a december 25-e rejtélyére is.
Szíriusz és a Nilus áradása
De most csak koncentráljunk a Nilus áradásához és a Szíriuszhoz kapcsolódó iskolai butításokra:
“Egyiptomban a Nílus áradásai hívták életre az asztronómiát. A Nílus viszonylag pontosan mindig ugyanakkor áradt. Az egyiptomi papok minden hajnalban megvárták a napfelkeltét, és bőszen figyelték, hogy fölkél-e a Szíriusz csillag. Majd amikor a Szíriusz csilag már látszott a hajnali ég alján (július 20.), a papok nagy csinnadratta közepette bejelentették a fáraónak, hogy napok múlva itt lesz a Nílus áradása, jó lenne előkészteni a földeket, hogy a termékeny iszap beterítse, és a vetett magból termés legyen, szóval hogy a Nílus egy évvel tovább vigye a hátán az egész pereputtyot...” Forrás: internet
Érdemes elgondolkozni szinte minden egyes mondatán. Tényleg el kell hinnünk, hogy nem volt naptáruk az egyiptomiaknak? Hiába ismerték a bolygók és csillagok pontos égi járását, a csillagképeket, Nap és Hold ciklusokat, de mégsem tudtak egy olyan naptárt alkotni, amin nyomonkövethető lett volna a hónapok változása, a földmunkák ütemezésének ideje? Vagy ha volt is naptáruk, mégsem azt használták a Nilus áradásának előrejezésére, hanem a hozzávetőleges kapcsolatban lévő Szíriusz csillag megjelenését? Ugyanmár, ez badarság!
Továbbá tényleg el kell fogadnunk, hogy az asztrológia is csak azért kellett az egyiptomiaknak, hogy tudják mikor kell elvetni a búzamagot? Sőt azt is, hogy a fáraók képtelenek voltak megismerni az égen a Szírius csillagot, ezért kellett a papoknak nagy csindarattával mindezt bejelenteniük? Bár fontos volt a Szíriusz ciklusos mozgásának nyomonkövetése számukra, de nem ilyen összefüggésekben, ahogy ez az “oktató” szöveg is sugallja.
A SáNTa (SzeNT) Kata – Szíriusz
De mégis, miért lehetett oly fontos a Szíriusz az egyiptomiak számára? Talán mert több népcsoport az eredetmondáikban az emberiség bölcsőjeként a Szíriuszt határozza meg? (Lásd a dogonok eredetmitoszát http://hu.wikipedia.org/wiki/Dogonok)
De ennek megválaszolása előtt lássuk a Szíriusz sántaságának okát:
A Szíriusz kísérőjének létezéséről, elméletileg, már 1845 óta tudunk. Akkortájt fedezett fel Friedrich Wilhelm Bessel, a königsbergi csillagász, periodikus zavart a Szíriusz saját mozgásában, amelyet csak egy kísérő hatásával tudott megmagyarázni. Azonban az akkori távcsövek még nem voltak képesek a kísérő megfigyelésére. Csak 1862-ben fedezte fel az amerikai optikus, Allan G. Clark a fehér törpét optikailag is.
Forrás: Wikipedia
A népmesei hőseinket megsegítő SáNTa róka, éppen e SáNTa - SANTA (SZeNT) minőségében ruházódik fel többlet jelentéssel. A Szíriusz csillag magyar népi elnevezése, a Sánta Kata is magáért beszél. Talán a népmeséink sántasága szintén összefügg december 25-ével? De a Szíriusz csillag nemcsak a történelem előtti időkben volt annyira a figyelem központjában, hanem az elmúlt évtizedben is – legfeljebb nem figyeltünk fel erre. Harry Potter támogatójaként megjelenő Szíriusz Black időnkénti “Nagy Kutya” alakja egyértelműen e ragyogó sánta csillagpárosra és annak a csillagképére utal.
A hajnali égbolt és a Szíriusz kapcsolatáról az alábbi olvasható a Wikipedia oldalon, mely nyomon érdemes elindulni:
A földtengely precessziója miatt azonban a Szíriusz napjainkban csak szeptember elején jelenik meg a hajnali égbolton, azaz ezerévente hátrébb csúszik a naptárban!
Érdekes mondat, de azért érdemes pontosítani.
Az online program szerint napjainkban mindez először július 25-26-án tapasztalható meg. A Föld precessziós mozgása alapján ez az együttes megjelenés “ezerévente hátrébb csúszik a naptárban”. Hátrébb, de meddig az időpontig? Ehhez érdemes egy, a Föld precessziós mozgását is nyomonkövető csillagászati programot is vallatóra fogni:
Nap-Szíriusz közös “felkelte” (Szíriusz heliákus kelése)
különböző évezredekben
2015. július 26.
5015. augusztus 24.
8015. október 1.
10 015. November 6.
11 015. december 6.
11 515. december 25.
Majd a következő közös napfelkelte időpontja
16 815. május 25
Majd csak ötezer évvel később, i.sz. 16 815 (május 25-én) környékén emelkedik fel újra hajnalban a Szíriusz a Nappal együtt. A közös napfelkeltének az eltolódása, valamint az ötezer éves “szünetnek” a magyarázata: a Föld precessziós forgása (Lásd: http://www.naput.hupont.hu/4)
Mivel a precessziós mozgás értelmében az égbolt minden 25 920 évben “ismétli önmagát”, így az i.sz 16.815-ös esztendő egyben (a 26 000 évvel korábbi) az i.e. 9-10.000 körüli évszázadokat is jelentetti, mely számunkra már sokkal fontosabb! Tehát a NAP- SZIRIUSZ páros újrainduló együttes hajnali felkelte a legutolsó jégkorszak végéhez igazodott, az élet újrakezdésének lehetőségével együtt.
És érdemes összekapcsolni a piramisokról, a Nagy Szfinxről már olvasottakat ezzel a megállapítással:
I.e. 10 000 körül, a jégkorszak végével építették fel a jól ismert piramisokat, faragták ki a Nagy Szfinxet, miközben mindezen monumentális alkotásokat pontosan ezen időszak csillagjaihoz, csillagképeinek poziciójához tájolták. De nemcsak ezeken a tárgyi emlékeken követhető mindez nyomon, hanem a különféle mitológiákban és vallásokban is -melynek egyik közös sajátossága éppen ez a NAP-HOLD-SZíRIUSZ (VÉNUSZ) hármasság, melynek szimbólikája szinte minden fontos vallásban felismerhető.
Miért DECEMBER 25-e a KARÁCSONY napja?
Amióta elkezdtem foglalkozni a precesszió kérdésével, egy kérdés nem hagy nyugodni: Miért épp December 25-e a karácsony napja? Erre több magyarázatot is lehet hallani, de mindegyik csak részigazság:
- “A téli napforduló és annak észlelhetősége miatt.”
Ezzel az a gond, hogy a téli napforduló általában pár nappal korábban van, december 21-én vagy 22-én. E három napos csúszást a napfény növekedés észlelésével magyarázza mind az egyház, mind a művészettörténet. Ez rendben is lenne, hiszen karácsonykor a FÉNY újjászületését is ünnepeljük. De ha az fénytöbblet (vagy éppen hiány) érzékelése ennyire nehéz, akkor a nyári napfordulónál és a tavaszi, őszi napéjegyenlőségnél is tapasztalni kéne hasonlóan pár napos eltérést. De ott miért nem tapasztalható ez a csúszás? Miért csak a téli időpontban, a fény újjászületésének ünnepével, a karácsonnyal van gond?
- “December 25-e Mithrász, a Napisten születésnapja.”
Mivel a Mithrász kultusz adta többszörösen is a kereszténység szimbólikájának alapját, ezért helyezték át Jézus születésnapját erre a napra. Ez igaz, de fény újjászületése, akkor is három nappal korábban következik be.
- “A történelmi fantom korszakból adódik e háromnapos csúszás.”
Herbert Illig éppen e három napot hiányolja a Gergely naptár bevezetésekor (hiszen az elvárható 13 nap helyett csak 10 napot korrigáltak a naptárban és mégis helyreállt az égi rend). Hangzatos indok, de itt vélhetően csak a véletlenek egybeeséséről van szó, hiszen a Mithrász és számos egyéb kultusz, ahol a “megváltó” születését december 25-éhez kötik, mind-mind Jézus előtti évszázadok, évezredek vallási “termékei”, tehát függetlenek a Juliánusz naptár bevezetésétől is.
NAP-HOLD-Spica
Jogos lehet az a felvetés, hogy december 25-én nemhogy nem születik újjá a Szíriusz, hanem éppen “meghal”, hiszen ezt követően megszűnik az évenkénti együttes hajnali felkelte a Nappal. Ez igaz. De talán ennek is megvan a maga magyarázata.
Az i.sz. 11 500 a MÉRLEG világkorszak közepe, azaz ezer évvel a SZŰZ világkorszak kezdete előtti időpont. De nemcsak a Mérleg világkorszaké. Elfogadva a Vízöntő paradoxon létét, valamint a homéroszi eposz, az Odüsszeia napút alap szerkesztési elvét és annak összefüggéseit (Lásd: http://www.naput.hupont.hu/27) kimondhatjuk, hogy a Vízöntő paradoxon “párhuzamos jegyhatás” eredményeként i.sz. 11 500 körüli évszázadokban egyszerre érvényesül a Mérleg és a SZŰZ világkorszak is, a maga eltérő asztrológiai hatásaival. (A Vízöntő paradoxon lényege röviden: A Vízöntő világkorszakban időtorzulás lép fel. A Vízöntő világkorszak helyén időhiány, vagy éppen időszakadék tátong. Ez az időhiány 13 000 évvel később, az Oroszlán jegyben pótlódik, ekkor jön újra “egyenesbe” az idő. E 13 000 év alatt a párhuzamos jegyhatás eredményeként minden pillanatban két-két különféle világkorszak hatás hat egyszerre az adott időben.)
Mintha a SZíRIUSZ ekkor adná át időlegesen a Nap-Hold-Szíriusz hármasságban betöltött helyét és szerepét a SZŰZ csillagkép fő csillagának, a SPICÁnak. Meglepőnek tűnhet ez a magyarázat, de ne feledjük el, hogy IZISZ személyéhez több csillag is kapcsoldik: a Vénusz, a Szíriusz és Spica. Aszerint adják át egymásnak a hármasságban betöltött helyüket, ahogy ezt az égi rend ditkálja.
“Színe kissé kékes fehér. Kettőscsillag… A nagyobbik csillag valamikor a jövőben szupernovává alakul… Az ókori Egyiptomban a Spica feltehetően fontos szerepet játszott, neve „Lanthordozó”, és „Repa” volt (=úr). Sir Joseph Norman Lockyer angol csillagász szerint több nagyon fontos templom az ókori Egyiptomban és az ókori Görögországban a Spicának volt szentelve...
James Jobes szerint az ókori Kínában a Spica és azArcturus voltak a sárkány két szarva, és a tavasz eljöttét azzal határozták meg, amikor a telihold a két fényes csillag között látszott.
A „szpika” latinul és görögül kalászt jelent. A gabonaérés idején tűnt fel az égbolton az ókorban. A görögök a csillag felbukkanásával a termés beérésének idejét azonosították…
A közé a négy első fényrendű csillag közé tartozik, melyek fedésbe tudnak kerülni a Holddal és a bolygókkal. Ezek: Regulus, Spica, Antares, és Aldebaran. A Pollux kissé messzebb helyezkedik el az égi ekliptikától, ezért nem kerül teljes fedésbe a Hold mögött, de közel tud kerülni hozzá. ” Forrás: Wikipedia
Mind a Szíriusz, mind a Spica is kettőscsillag és mindkettő az Ókori Egyiptomban kiemelt figyelembe részesült. De a Spicának van egy további érdekessége, ami különleges tulajdonsággal is felruházza: a Holddal és a bolygókkal fedésbe tud kerülni.
Ahogy szó volt már róla, a stellárium planetarium program szerint i.sz. 11 515 körül (+/-100 év) a Szíriusz eléri az legszélső naptári dátumát és mindezt DECEMBER 25-ÉN, és ezt követően többet már nem tapasztalható a Nappal együttes hajnali “színre lépése” öt ezer esztendeig! De ugyanekkor, alig 1000 évvel később, a tavaszi napéj egyenlőség időpontjában a NAP közvetlenül a Spica mellett, vele egy időben emelkedik a horizont fölé. Szíriusz helyett immár a Spica válik társává a felkelő Napnak. (Itt óvatossan jegyzem meg, hogy az általam használt planetarium program egyik hiányossága, hogy a 26 000 éves precessziós mozgást nem kezeli pontosan. Ennek okáról már korábban írtam: http://www.naput.hupont.hu/80 A planetárium program jelzett hiányossága alapján elképzelhető, hogy a Szíriusznak a felkelő Nap mellőli “eltűnése”, és a Napnak a Spica melletti tavaszi napéjegyenlőségi ragyogása között talán nincs is ekkora idő eltérés.)
A magyar nyelv logikája egy további érdekességre is felhívhatja a figyelmünket. Az iZiSZ és a SZűZ szavak S, SZ, Z betűi egymás váltóhangjai, így az Izisz és a SZűz (a csillagkép is a Spica fő csillagával) megfeleltethetők egymásnak.
Spicáról és a Szíriuszról már szó volt, de a Vénuszról ilyen összefüggésben még nem. A Nap-Hold-Vénusz hármasságra a Bika és a Halak világkorszak ábrázolásaiban figyelhettünk fel leginkább. Az európai Mithrász és az Izisz ábrázolásokban fellelhető Nap-Hold-Vénusz hármasságokról bőven írtam eddig is, de a Szíriusz és Spica révén újabb összefüggés tárul fel.
Sokáig nem értettem miért is változtak oly hatalmasat a Mihtrász ábrázolások, abban a pillanatban, hogy a hunok megkezdték a római limes elleni támadásaikat. A válasz pedig adja magát: Míg az ázsiai perzsa és párthus Mithrász ábrázolások többsége a Kos világkorszakhoz kötődött, addig nem volt fontos a Vénusz/SZél külön ábrázolása. Ezzel szemben amint a Halak világkorszakba lépett az idő, és ezzel együtt röpke száz éven belül a hunok megkezdték a római limes elleni támadásaikat (az 532 éves fantom idő figyelembe vételével számítva), értelemszerűen a Halak világkorszakban otthon lévő Vénuszt azonnal jelezniük kellett. De a hun támadások nemcsak katonai nyomást jelentettek a római határvonal számára, hanem vallási behatást is, hiszen a hunok a nyilaikkal együtt a saját vallásukat is “népszerűsítették”. (Lásd: http://www.naput.hupont.hu/74 )
De miért volt fontos a Mithrász kultusz követőinek a Bika-Mithrász-Köpönyeg hármasság állandósult szimbólumában a Nap-Hold-Vénusz triót is elrejteni? Ennek nagyon is fontos asztrológiai szerepe volt, hiszen a Vénusz a Bika jegyben otthon, a Halak jegyben viszont már erőben található (Lásd: http://www.naput.hupont.hu/6 ))
A “Karácsony éjjele és a betlehemezés a csillagos égbolton a Mithrász kultusz tükrében” tanulmányom megírásakor már a betlehemes játékainkban található szimbólikáknak a csillagos éggel megfeleltetése előre vetítette annak a lehetőségét, hogy a betlehemes hagyományunk egyes részei esetleg 13000 évre is visszanyúlnak a feneketlen régmúltba (Lásd: http://www.naput.hupont.hu/86). Ezt akkor még nagyon óvatosan mertem csak megfogalmazni, bár biztos voltam ezekben, mint ahogy abban is, hogy e szokatlan kijelentést egy december 25-éhez kapcsolódó csillagászati együttállásokkal is igazolni lehet majd – ahogy ez most megtörtént.
A bizonytalanságomat még növelte Aranyi László 2015. január 25-i észrevétele: “A Szíriusz soha életben nem jelezte a Nílus áradását, legfeljebb kb 26.000 évenként, és akkor sem tartósan. Egyébként is a szövegekben egy vörös fényű csillag, a Sóthis!!! - szerepel, amelyet tévesen a Szíriusszal azonosítottak!!!”
Hozzászólás