Ez a meghatározás arra mutat, hogy minden normális létben való magatartás alapja kereszténység, ami ennél fogva nem egy embercsoport „vallása”, hanem az egész emberiség normarendszere, ahogy jelképe, a Világmindenség anyagtalan és anyagi egyetemességét mutató két irány egy eredőből kinyíló egysége kifejezi.
Az emberiség (és ezen belül az európai ember, még szűkebben: a magyar ember) vajon megkergült, hogy nem akar normális létben élni? Erről szó sincs.
A nyugati civilizáció (eszmei alapja, a zsidókereszténnyé torzított kereszténység gondolkodási mód mintája – paradigmája – közvetítésével) elvette az emberektől a „normális lét” alapfeltételét, a lelki-, szellemi- és testi egységet, amikor kiragadta a negyedik kiterjedést (dimenziót) - a háromkiterjedésű anyagot működtető iránymutatást - az egészből, vagyis megtagadta az iránymutatás isteni jellegét. Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a fenti megállapítást, tisztázni kell a kiterjedés (dimenzió) és - ezzel összefüggésben - a tudomány fogalmát.
I. A kiterjedés (dimenzió)
Az általánosan elfogadott meghatározás szerint a kiterjedés (dimenzió) azt fejezi ki, hogy egy pont vagy esemény megadásához hány független adatra (információra) van szükség. Az adat tények, fogalmak megjelenési formája.
Egy adatot akkor nevezzük független adatnak (információnak), ha az egy személy, tárgy, esemény vagy jelenség olyan – addig nem ismert - jellemzőjét tartalmazza, amely az adott személy, tárgy, esemény vagy jelenség tulajdonságai összefüggéseinek ismeretét (rendszerismeretét) teljessé teszi.
Az információ az általa közvetített jellemző minősége szerint lelki, szellemi vagy anyagi. A nyugati- és az ősi civilizáció egyaránt négy kiterjedést (dimenziót), vagyis az információ-minőségek együttes hatását ismeri el egy pont vagy jelenség megadásához. A nyugati civilizáció az anyag három kiterjedése mellett az időt tekinti a negyedik kiterjesztésnek. Az ősi civilizáció az Isteni Iránymutatást tartja a negyedik kiterjedésnek.
Idő és tér
„Isten az idő és a tér egységében teremtette a világot.” - Szent Ágoston meghatározása szerint. A tér és az idő elválaszthatatlan egységét bontotta meg a nyugati civilizáció legalább kétezer évvel ezelőtti anyagközpontú felfogása, amikor a kiterjedések (dimenziók) meghatározásakor a természetes együtthatást megszűntetve, az időt elválasztotta a tér fizikai alkotóelemeitől és az isteni iránymutatás helyébe léptette negyedik kiterjesztésként (dimenzióként).
Az így anyagiasult kiterjedés-egymásrahatások elszigetelt vizsgálata eszmeileg törte szét az ember és a természet kapcsolatának természetes egységét, megtagadta az Isteni Iránymutatás anyagi világot uraló és formáló kormányos (kibernetikus – összehangoló) hatását. Az anyagi gondolkodási mód mintára (paradigmára) épülő, elszigetelt tárgyú vizsgálatok ételemszerűen elszigetelt (legfőbb, esetleges kapcsolatokkal rendelkező) eredményekhez vezettek az anyag három kiterjedésének törvényszerűségeit az idő-kiterjesztéssel kiegészített elemzésével és (például) matematikai, fizikai, csillagászati, kvantumelméleti törvényszerűségek felállításával, eljutva az alternatív világmindenség teóriáig.
Ezekben önállónak minősítettek rész-kiterjedéseket, vizsgálati típusként más-más fogalom-meghatározással. Az ősi civilizáció koreszméje szerint a nyugati civilizáció anyagi koreszméjén (paradigmáján) alapuló törvényszerűségek csak akkor mondhatóak alapigazságnak (axiómának), ha azok
- egymással összehangolhatóak és
- megfelelnek az Isteni Iránymutatásnak.
II. A paradigma-visszaváltás eszköze a tudomány-alapú társadalomszervezés
Aquinói Szent Tamás két, egymásra épülő meghatározása fogalmazza meg az információvá vált adatnak a Világmindenség, mint rendszer működésében betöltött meghatározó szerepét:
A tudás: az ismeret és a tapasztalat kettős egysége, ahol
- az ismeret a legnagyobb érték, amelyet az ember „fentről kapott”(Ld. Hérodotosz: Történelem, VII. könyv – „A szkíták”), amely
- a tapasztalaton keresztül vált a mindennapokat szabályozó tudássá a hagyomány-rendszerben.
A tudomány (bölcselet): a hit és a tudás kettős egysége, ahol
- a hit a meggyőződés és a bizalom kettős egysége, ezen belül
= a meggyőződés a hagyományrendszer működőképességén keresztül alakul ki, míg
= a bizalom a hagyományrendszer alapjának elfogadását jelenti,
- a tudás, mint rendszerezett hagyomány (hagyomány-rendszer), az anyag hármas kiterjedésével biztosított lehetőséget határozza meg, amely gyakorlattá (az anyag uralásává és formálásává) a Szent Koronán keresztül, a Lélek Fénye közvetítésével az ember igényeit érvényesítő Isteni Iránymutatás negyedik kiterjesztésének hatására vált (Ld. Magyar Biblia).
A nyugati civilizáció alapja a kötelezettségek és jogok egyenlőtlenségénekdogmája (bizonyítás nélküli, megváltoztathatatlannak hirdetett, mindenkire kötelező szabálya), ezzel igazolva a kirekesztők érdekeinek érvényesülését a kirekesztettek felett, amelyet a felülről leosztott hatalomgyakorlás és a felülről lebontott jogalkotás biztosít. Ennek megfelelően társadalomszervezési rendszere az emberek feletti érdekérvényesítésen (föderáción) alapul.
Ezért értelemszerűen nem beszélhetünk a mindennapi együttélés szabályaival (jogrendszerrel) kapcsolatban a hagyományrendszer érvényesüléséről.
Az ősicivilizáció alapja a kötelezettségek és jogok egységében megvalósuló egy és ugyanazon szabadság, amely társadalomszervezési rendszerének jellemzője az emberek érdekérvényesítésének összehangolása (konföderalizmus), amelyet az alulról felépülő hatalomgyakorlás és jogalkotásbiztosít.
Ez a társadalomszervezési rendszer a „felülről kapott” ismeret mindennapokat szabályozó tudására épül, amely a hagyomány-rendszerben testesül meg.
Werbőczy István Tripartitumában különbséget tesz a természeti jog, a nemzeti jog és a polgári jog között, egyértelműsítve, hogy a társadalmi együttélés alapja az Isteni Iránymutatást követő természeti jog (ami az ősi civilizáció alapja), míg a „egyéb jogok” ettől lényegében eltérő szabályrendszerként foghatóak fel:
„Tudnunk kell tehát, hogy a természeti jog háromféleképen különbözik a többi jogtól. Először: eredetére; mert a természeti teremtéssel egyszerre kezdődött. Másodszor: méltóságára nézve; mivel a természeti jogot, melyet egyedül isten rendelt, minden nemzet egyaránt követi és változatlan;egyéb jogok pedig, a melyeket a nép, vagy polgári társaság rendelt magának, vagy ellenkező szokás keletkezése vagy más, jobb, későbben alkotott ellenkező törvény hozása következtében gyakran változnak. Harmadszor: kiterjedésére, mivel a természeti jog szerint minden dolog közös, ellenben a nemzetek joga vagy a polgári jog szerint: ez az enyém, az a tiéd.” (3. czím)
Ennek a megállapításnak a tükrében érthetetlen a kiváló jogtudós elfordulása a természeti jogtól, a 973. óta kialakult (tehát Werbőczy korában félévezredes) túlélési szokásjog legalizálása egy „egyéb jog” hatálybaléptetési javaslatával, amelyet a természeti joggal ellentétes alaptételre épít, és sajátos logikai fordulattal a tudással kapott „isteni akaratnak” minősít:
„Érdemesnek tartottam pedig, Felséged kívánságához képest, az országnak összes szokásait, valamint törvényeit és végzeményeit tiszta, világos és mindenki számára könnyen érthető nyelven előadni és fejezetekre, czímekre meg czikkekre osztani, hogy országunk törvényeinek első zsengéit ezentúl ne azokból a régi mesékből, melyekkel eddigelé más és más törvények kiadása által csaknem minden időt haszontalanul elvesztegettünk, hanem a tudás előcsarnokából és szentélyéből és magából a polgári tudománynak forrásából vegyék és hogy azok mindeniknek elméjében mélyebben megmaradjanak és szilárdabb gyökeret verjenek.
Mely dolog (véleményem szerint) a késő utókorra nézve, annál kevesebb lesz, minél inkább látszik az, hogy őseink és eleink az efféle tanulmányoktól idegenkedtek; mert úgy látszik, hogy nemzetünk a keletkező ország legelső eredete óta, csakis hadi dologra adván magát, a többi tudományokkal nem törődött.
A scytha népektől szakadt vagy származott magyarok ugyanis, elhagyván őshazájukat, a Dunán innen és túl elterülő felső Pannoniában telepedtek le és Attila vezérük alatt országuk határait messze mindenfelé kiterjesztvén, győzedelmes fegyvereikkel Német-, Olasz- és Spanyolországok határaiba nyomultak be.
Végre Szent István királynak, mint valamely mennyből leereszkedett világító fénynek intézkedésére, miután ez babonás és pogány hitüket kiküszöbölte, a katholikus hitvallást fogadták be.” (Preambulum)
„Minthogy az összes dolgoknak legfőbb alkotója, az okos teremtmények megalkotásának és teremtésének kezdete óta, az emberi nemet olyan változatosság és különbség alá vetette, hogy az embereknek egyik része alattvaló, a másik része pedig följebb való legyen, hogy némelyik uralkodjanak, mások meg engedelmeskedjenek; azt rendelte ugyanis, hogy némelyek a többiek fölött igazságosan uralkodó királyokká és fejedelmekké, mások meg az ő parancsolataiknak és uralkodásuknak engedelmeskedő alattvalókká legyenek; miáltal az egész emberi nemet nagy bölcsen két rendre különítette el.” (Nemes Magyarország Szokásjoga Hármaskönyvének Királyi Jóváhagyása)
A természeti jog és az egyéb jogok különbsége vetül ki a 3. czikkben:
„Különbség van az igazság, jog és jogtudomány között
Az igazság, jog és jogtudomány pedig különbözik egymástól.
1. § Mert az igazság erény, tudniillik erkölcsi. A jog ez erénynek végrehajtója. A jogtudomány ennek a jognak tudása.
2. § Továbbá, az igazság az erények közt a legfőbb jó, a jog középrendű, a jogtudomány a legkisebb.
3. § Továbbá, az igazság mindenkinek megadja az övét; a jog meg elősegíti; a jogtudomány pedig tanítja, hogyan történjék ez.”
Ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy az igazságban a természeti törvények fogalmazódnak meg, és a hagyományokban válnak jogalappá (a társadalmi együttélés szabályaivá).
A Werbőczy előtt kétszáz évvel élt Kézai Simon „A hunok és a magyarok cselekedetei” (Gesta Hunnorum et Hungarorum) c. művében feltárta a Géza és István által „kiküszöbölt”, „babonás és pogány hitünk” társadalomszervező hatását. Ennek bizonysága szerint istenhitünk nem babonás és nem pogány, hanema teljes értelemben vett keresztény értékrendet határozza meg.
Ez a Teremtőtől kapott ismeret (a negyedik kiterjesztés) alapján fölé rendeli az anyagi „természet-törvényeknek” a Teremtő által elrendelt „természeti törvényt”. Ugyancsak betűnyi eltéréssel megfogalmazva: történeti alkotmányuknak fölé rendeli történelmi alkotmányunkat.
A keresztény hitet megvalósító értékrend nem a szenvedő szabadság túlélési szabályaiszerint szabályozza a társadalmi együttélést, hanem a cselekvő szabadsággal megvalósítva a kötelezettségek és jogok összhangján keresztül kiteljesedő egy és ugyanazon szabadságot, „szabad magyarokká” emelve az „egy apától és egy anyától származó” (mint a Szeri Alkotmányból tudjuk ez a Nimród-Gilgames származási vonalatköveti) egyetemes magyarságot. (Idézőjeles kifejezések Kézaitól.)
Igaza volt Werbőczynek, amikor az alábbiakat írta: „őseink és eleink az efféle tanulmányoktól idegenkedtek”.Attól lehet idegenkedni, amit ismerünk. Tehát – mivel idegenkedtek attól - „őseink és eleink” ismerték a nyugati civilizáció értékrendjét, deősi – természeti jogon alapuló - értékrendjükkel összehasonlítva számukra idegennek és ezért elfogadhatatlannak minősítették.
És ennek az elemző gondolatkörnek a befejezéseként még egy megjegyzés Werbőczy indoklására az „egyéb jogra” való átállással kapcsolatban: nem igaz, hogy „nemzetünk a keletkező ország legelső eredete óta, csakis hadi dologra adván magát, a többi tudományokkal nem törődött”. Ha így lett volna, a nyugati civilizáció nem tudott volna átvenni a mindennapi életet élhetővé tevő eszközöket, kezdve az alsóneműtől, a lakóhelyek célszerű kialakításán át a települések és az ország minden életterületre kiterjedő összevont (eredetileg: összehangolt) működéséig.
A nyugati civilizáció szabályrendszerének alapot adó „egyéb jog” alkalmazásával az ember megszűnt eredendően szabadnak lenni, aki cselekvő szabadként nem enged korlátot állítani a hagyományokkal – az Isteni Teljes tudás gyakorlati leképeződésével – biztosított szabadság elé. Az embert szenvedő szabadságban élővé alázták, aki „túlélési szabályokat” alkalmaz a számára idegen szabadság-korlátokkal együttélésre.
Így váltunk „lagymatag keresztényekké”, Böjte Csaba szavaival[ii]. Csakhogy a lagymatag kereszténnyé válás okának megszűntetése nélkül a gyermekszám-növeléssel – ahogyan azt Böjte atya javasolja - a lagymatag keresztények számának növeljük, akik szenvedő szabadként elfogadják, hogy idegen érdek érvényesüljön az egyetemes magyar nemzet, az európai nemzetek és az emberiség érdekei fölött.
A sátánhit alapú nemzetek, államok önazonosság-tudata nem „lagymatag”. Van a háromdimenziós testet irányító negyedik dimenzió létükben, ami nem isteni iránymutatás (keresztény értékrend) mert nem normális – összehangolt – életvitelt jelent, hanem sátáni, mert a nemzetek feletti érdekérvényesítést a Biderberg-Szabadkőműves érdekcsoport diktatúráját más formában fenn akarja tartani.
A zsidókereszténység a szenvedő szabadság eszmei alapját adja, önellentmondásba szédülve meghamisítja a Jézusi Tanítás üzenetét: „az evangélium nem a jólét teológiája”, de „az evangélium csak és kizárólag a jóhír, az elnyomottak felszabadításának az örömhíre.”[iii]
Az elnyomottak felszabadítása nem a jólétet jelenti? Ha nem, akkor a jólét nem azonos a normális emberi léttel, és így nem azonos a kereszténységgel sem?
A szegénység valaminek a hiánya. A lelki szegénység azt jelenti, hogy a lélek teljes, abból nem hiányzik semmi (ez a Jézusi Lelkiség). Jézus a szegénységre ebben az értelemben hivatkozik értelemszerűen nemcsak a hegyi beszédben (Mt. 5), hanem a Szentatya által hivatkozott apostoli küldetéssel kapcsolatban is (Mk. 6:7-13), ahol a „táska”, a „kenyér” és a „pénz” a szabadság anyagi korlátainak jelképe. A jóhír az, hogy ezeket lebontva szabadulunk fel a lélek-, a szellem és a test összhangját jelentő jólétben.
A zsidókereszténység liberális (szabadosságot és nem a szabadságot képviselő és ezért a Jézusi Tanítást alapjaiban tagadó, farizeus) jellegét mutatja Ferenc pápa azzal, hogy az elhagyatottságot, mint következményt akarja megszűntetni, annak okát változatlanul hagyva[iv] (ugyanúgy, mint Böjte atya). Ugyanezt erősíti meg, amikor a „védelmet keresők” helyzetének megoldását kéri, a védelmet okozó helyzet (diktatúra) megszűntetése helyett[v].
Ferenc pápa – egyelőre titkos céllal – bejelentett „egyház-megújítása” - a menekültüggyel kapcsolatban kinyilvánított, fenti liberális megnyilvánulása miatt - nem arra mutat, hogy fél évszázaddal későbbi befejezése lenne a II. Vatikáni zsinat kezdetén bejelentett célnak, a kereszténység judaizmustól történő megtisztulásnak.
A titkolódzás arra mutat, hogy Ferenc pápa el akarja kerülni XVI. Benedek sorsát, aki szándéka (a huszonharmadik-jánosi szándék továbbvitele) idő előtt nyilvánosságra jutott, és ezért le kellett mondania.
A pápának a menekültügy kezelésével kapcsolatos liberális akarata több kritikát kapott egyházon belül is, így elképzelhető, hogy az „egyház-megújulást” előkészíteni tervezett szinódus eredménye ismét pápa-lemondás lesz, de XVI. Benedekkel ellentétes okkal.
Ez - mindenesetre - előrevinné a zsidókereszténység megtisztulását.
A magyar Katolikus egyház vezetői között nincs egység a liberális pápai gondolatok gyakorlattá ültetése terén.
Márfi Gyula veszprémi érsek – magánvéleményként – kifejtette[vi], hogy a formaivá degradálódott, „lagymatag kereszténység” ellen hittel viselt háborút folytatnak a muszlimok:
„Véleményem szerint Európa leigázása történik az iszlám által, még ha nem is fegyverekkel hanem hittel. A muszlimok számára ez szent háborút jelent, és el kell ismernünk önfeláldozásukat: hajlandók kockára tenni életüket, átvágnak háborgó tengeren, több száz kilométert gyalogolnak rengeteg viszontagság között, hogy megérkezzenek új hazájukba, Európába. Ha az európai keresztényeknek lenne hasonló hitük, s virágoznék nálunk a kereszténység, a muszlimok nem jönnének ide.”
Ezzel elismerte, hogy a negyedik kiterjesztés zsidókereszténység által elfogadott és támogatott téves értelmezése (az idő természetes közegből kiragadása és az Isteni Iránymutatás helyébe léptetése) olyan koreszmét (paradigmát) jelent, amit – hasonlóan, mint 973 előtt a magyarok - számukra idegennek és ezért elfogadhatatlannak minősít az európai emberek többsége.
Az európai polgárok túlnyomó része elutasítja a nemzetek fölötti érdekérvényesítést (föderációt) és most még részmegoldásokban (amelyből értelemszerűen rendszer áll össze) a nemzetek érdekérvényesítésének összhangját (konföderációt) támogatja. Az ezt mutató bizonyítékokat az Eurobarométer információit elemző „Kiút a válságból – a föderatív a föderatív Európai Unió átalakulása Európai Konföderációvá” (http://nemzetiegyseg.com/Kiutavalsagbol.pdf). c. tanulmány tartalmazza.
Márfi püspök úr a tömeges bevándorlás (és ezzel a társadalmi, politikai és gazdasági válság) okként határozza meg az európai emberek hitvesztését, ami azért következett be, mert – Werbőczy kifejtése szerint – az Isteni Iránymutatás szerinti természeti jogot erőszakkal felváltották a kirekesztők érdekeit szolgáló „egyéb joggal”:
„Európa számukra háborús terület, háborús területre pedig nem szokás menekülni. Ez nem azt jelenti, hogy a háborúk (Afganisztánban, Líbiában, Irakban, Szíriában és másutt) nem játszanak szerepet, de csak másodlagosan. Ilyen másodlagos ok az ökológiai katasztrófa is, amely az élettér beszűkülésével jár, és sok embert menekülésre kényszerít.”
A hitvesztés következményét (vagyis a hitvesztést előidézők célját) is pontosan határozza meg:
„Melyek a migráció céljai? Ezek közül is többet fel lehet sorolni. Itt van például az európai nagyvállalkozók vágyakozása az olcsó munkaerő (modern rabszolgák) után. De megemlíthetjük egyes Európán kívüli nagyhatalmak törekvését Európa meggyengítésére. Ezzel magyarázhatók olyan érthetetlennek tűnő dolgok, hogy az Európa iszlamizálásában érdekelt arab pénzvilág mellett amerikai bankok is támogatják a migránsokat, kiket előszeretettel csak menekülteknek hívnak. Egy kicsit talán ez az oka annak is, hogy a toleranciát fennen hirdetők segítik a toleranciát alig ismerő migránsokat.”
Téves, és a lényeget – a hibás negyedik kiterjesztést – elfedő következtetés az iszlamizálódás veszélye, ami a zsidókereszténység által támogatott Bildenberg-Szabadkőműves hatalom fennmaradását biztosítani szándékolt eszköz, a megosztottság, állandósulását szolgálja.
A muzulmán hit tételeinek lényege nem abban a 26 oldalban van, amit Márfi püspök úr elolvasott, hanem abban a gondolkodási mód mintában (paradigmában), amelyet a különböző – és a többségi gondolkodást képviselő – muzulmán emberek vallanak, elhatárolódva azoktól, akik a NATO-USA terrortámadások miatti megfélemlítő (az egészből a cél meghatározását – gazdasági és politikai hatalom megszerzése és/vagy megtartása - kiragadó demagógia szerint: terrorista) visszavágásokat elkövetik[vii]:
„Béke, tolerancia, segítségnyújtás a szegényeknek, árváknak! Ezt parancsolja az Iszlám! A világnak fel kell lépnie minden szélsőséges erő, rasszista, megkülönböztető gondolkodás, tevékenység ellen! Az Iszlám köntösébe bújt, de valójában nem muszlimok szélsőséges nézetei ellen is, hiszen vallásunk tanításából gúnyt űznek! Ilyen és hasonló erőknek nincs helyük sem Európában, sem másutt! Ugyanakkor közösen kell küzdenünk a rasszizmus egyik formája, az iszlamofóbia ellen is, hiszen a világ muszlimjainak túlnyomó többsége békés és elítéli az erőszakot!”
Az USA – miután bebizonyosodott, hogy Iraknak nincs vegyi fegyvere – új okot keresett terrortámadása (politikai és gazdasági hatalom megszerzéséért alkalmazott erőszak) indoklására. „Keresztes háborúnak” nevezte a rövid időn belül egymillió ember kiirtását jelentő támadását.
Egyetlen zsidókeresztény vallás egyetlen vezetője sem tiltakozott a keresztények elleni gyűlöletkeltés miatt, így az USA hazug állítása az emberek többségében igazsággá vált.
A megoldás tehát nem a hitvesztés okának téves magyarázata (az ok változatlanul hagyásával), hanem annak megszűntetése.
973-ban Quedlinburgban gondolkodási mód minta (paradigma) váltás történt, mert az akkor és ott létrejött Szerződés gyökeres változást jelentett az eszmei, a szabályozási (jogi) és a feltétel-biztosítási (benne: gazdasági) területeken egyaránt.
A nyugati civilizáció ma már nemcsak ismert, hanem tapasztalt ezerkétszáz éve hatalmon lévő koreszméje (a „paradigma” másik magyar megfelelője) azt bizonyította, hogy nemcsak a magyarság, hanem az emberiség egésze számára idegen és elfogadhatatlan az azt dogmává merevítő „egyéb jog”, tehát vissza kell állni az ősi civilizációt jellemző természeti jogra, amelyet a Szent Korona Értékend közvetített társadalomszervezési rendszerével, az Összehangolt Önellátással.
Vagyis nem ismeretlen alapokon megteremteni, hanem a hagyományokkal megméretett koreszmével újjáteremtenikell
- az emberek érdekérvényesítését összehangoló Gondoskodó Magyarországot,
- a nemzetek érdekeit összehangoló (konföderatív) Gondoskodó Európát és
- az emberiség érdekeit összehangoló Gondoskodó Földkerekséget.
Ez kötelességünk nemcsak a Föld emberközpontú fejlődése, hanem a Világmindenségnek a Teremtő Iránymutatása szerinti működése érdekében is.
Tehát paradigma-visszaváltásra van szükség eszmeileg, jogilag és gazdaságilag egyaránt, a negyedik kiterjesztés valódi tartalmának visszaállításával, a „Paradigmaváltás”[viii] c. tanulmányban leírtak szerint.
III. Izolált és egyetemes tudomány-szemlélet
A nyugati civilizáció paradigmája szerint (amelyben a negyedik kiterjesztés nem az Isteni Iránymutatás), minden az anyagi értéktermelésnek (a szűk értelmezésű gazdaságnak) alárendelt. Így az ember „emberi tőke”, a föld pedig a tőke része. A termelés kínálat-központú, vagyis a kínálat – érdeke szerinti manipulációval - határozza meg a keresletet. Ezért természetes a túlkínálat, amely – „fizetőképes kereslet” nélkül – gazdasági válsághelyzetet hoz létre, a jólét szintjének csökkenésével.
Az ősi civilizáció koreszméje szerint az anyag uralásának és formálásának alapja a negyedik kiterjesztésként működő Isteni Iránymutatás, amely szerint az igények és lehetőségek összhangjának megfelelő értékteremtés, értékőrzés és értékfelhasználás jelenti a folyamatos jólét-növekedés alapját.
Az ember és ember; a természet, valamint élő és élettelen elemei; illetve az ember és a természet kapcsolata kapcsolatrendszert épít fel. Ezt az iránymutatás forrása, vagyis a negyedik kiterjedés (dimenzió) határozza meg. A társadalomszervezés során alkalmazott ismeret és gyakorlat egymásra hatásának vizsgálatát, vagyis a tudomány-szemlélet minőségét a negyedik kiterjesztés határozza meg:
- izolált az idő negyedik kiterjedésként értelmezése (nyugati civilizáció), és
- egyetemes az Isteni Iránymutatás negyedik kiterjesztésként értelmezése (ősi civilizáció)
szerinti tudomány-szemlélet.
Mivel kapcsolatrendszer a lelki-, szellemi-, és anyagi értékeken keresztül működik.
Az érték keletkezése (termelése/teremtése), őrzése és felhasználása mindkét civilizációban a legelemibb társadalomszervezési egységhez, a gazdasághoz, mint kormányzóhoz (összehangolóhoz, elosztóhoz) kötődik.
Ebből ered, hogy a tudás, mint az emberi és a természeti kapcsolatok összefüggéseinek, törvényeinek, törvényszerűségeinek feltárása (ismeret) és alkalmazása (gyakorlat), a gazdaságot kormányzó iránymutatással, a negyedik kiterjedéssel közvetített hittel válik tudománnyá.
A közgazdaságtudomány tehát a tudásrendszer, amely a Világmindenség minden teremtménye szerves egységként élését feltáró és alkalmazó ismereti, gyakorlati és iránymutatási részekből tevődik össze. És mivel rendszer, ezek az elemek egymással közvetlen kapcsolatban vannak.
A nyugati civilizáció közgazdaságtana, az embert „emberi tőkévé”, az életteret adó anyaföldet a tőke részévé minősíti. Ezzel – a többi tudományág tényleges támogatásával – állandósítani igyekszik a kirekesztők és kirekesztettek érdek-megosztottságát, azt a látszatot keltve, mintha ez a különbség megszűntethető lenne.
Az ősi civilizáció közgazdaságtana a szkíták meghatározása szerinti (Hérodotosz) szabadságra épül, mely a hagyományok tiszteletben tartásával, szereteten közvetítésével, minden élő és élettelen teremtmény számára biztosított létezési lehetőség.
Ez a megfogalmazás leképezése Hermesz Triszmegisztosz „Smaragtáblája” 8. pontjának[ix].
Az „ami fönt az lent, ami kinn az benn” szemlélet az anyagtalan és az anyagi világ kettős egységét jelképezi, amely a helyes negyedik kiterjedéssel valósul meg.
A szkíták megfogalmazásban fontos szerepe van a szeretetnek, amely az Isteni Iránymutatás emberi leképeződése, ellentétben nyugati civilizáció a személyből énné alacsonyult személetével, amely a szeretetet elszigetelt belső érzelemként határozza meg.
Az ősi civilizáció közgazdaságtanának alapfogalmait és az erre épülő társadalomszervezés (tábla - mátrix) leírását az „Emberközpontú relációs adatbázis-kezelő rendszer és játékelmélet alkalmazás”[x] c. jegyzet tartalmazza.
A gazdaság fogalom-meghatározása az alábbi:
„A gazdaság fogalma alapértelmezésben egy család értékteremtő, értékőrző és értékhasználó feladatainak egységét jelenti.
Tehát a gazdaság az értékhez kötődik.
Az érték, amit a család teremt, őriz és használ az emberből ered, az ő lelki, szellemi és testi tevékenysége hozza létre. Ennél fogva az érték – és az ezt teremtő, őrző és használó gazdaság – nem korlátozódik kizárólagosan annak egyetlen megnyilvánulási formájára sem, sem a lelki értékre, sem a szellemi értékre, sem az anyagi értékre. Ezek szerves (vagyis egymást erősítve önmagukat erősítő) egysége jelentiaz értéket.
Azoknak az értékeknek az összessége, amelyet egy gazdaság létrehozott, a gazdaság vagyonát alkotja.
Ebből az alapértelmezésből épül fel az emberi közösségek különböző szintjeinek gazdasága, a település, a járás, a megye és az ország gazdasága.
A családi gazdaságok feladatait különböző szinteken összehangoló egységek jelentik a köz(össég) gazdaságát.”
A paradigma-visszaváltás – éppúgy, mint minden igazság-feltárásra szolgáló rendszer – az arisztotelészi hármas kérdésre ad választ.
Az „Emberközpontú relációs adatbázis-kezelő rendszer és játékelmélet alkalmazás” c. tanulmány
- a „Miért” kérdésre adott válaszként a nyugati civilizáció közgazdaságtudománya által a kirekesztők és kirekesztettek érdekkülönbségének igazolására kifejtett nézeteit bizonyítja,
- a „Mit” kérdésre adott válasza felvázolja az igazoló nézetek ősi civilizációban lévő alternatíváját.
A „Hogyan?” kérdésre a jelen, „Emberközpontú közgazdaságtan” c. tanulmány ad választ.
A Magyarországra vonatkozó helyzetfelmérési információk az „Útmutató”[xi] és az „Emberközpontú relációs adatbázis-kezelő rendszer és játékelmélet alkalmazás” c. tanulmányok függelékében szerepelnek.
Kelt Szegeden, 2015. Enyészet havának 22.
[i] Hamvas Béla: Patmosz II. - http://nemzetiegyseg.com/HBPatmoszII.pdf
[ii] Böjte Csaba - megint fején találta a szöget - http://realzoldek.hu/modules.php?name=Forums&file=viewtopic&t=2308
[iii] Az evangélium nem a jólét teológiája - http://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-az-evangelium-nem-jolet-teologiaja
[iv] Ferenc pápa: Legyünk felebarátai a legkisebbeknek és a legelhagyottabbaknak! - http://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-legyunk-felebaratai-legkisebbeknek-es-legelhagyottabbaknak-hogy-konkret-reme
[v] Ferenc pápa: Kérjünk bocsánatot azok miatt, akik becsukják a kaput a védelmet keresők előtt - http://www.magyarkurir.hu/ferenc-papa/ferenc-papa-kerjunk-bocsanatot-azok-miatt-akik-becsukjak-kaput-vedelmet-keresok-elott
[vi] Veszprémi érsek: Európa a bevándorlók számára háborús terület, nem alkalmazkodni, hanem hódítani jönnek - https://veol.hu/hirek/isten-helyet-elfoglaltak-a-balvanyok-1734794
[vii] Magyar Iszlám Közösség Közleménye - http://magyariszlam.hu/mikmagyar/news.php?readmore=380
[viii] „Paradigmaváltás - Az ősi civilizáció és a nyugati civilizáció közötti különbség, gondolkodási mód minta (paradigma) részenként” c. könyvben leírtak szerint - http://nemzetiegyseg.com/Paradigmavaltas.pdf
[ix] „8. A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll, a felső és az alsó erőket magába szívja. Az uralmat az egész világ felett így nyered el. E perctől fogva előled minden sötétség kitér.”
[Hamvas Béla: Tabula smaragdina - Mágia szutra (Hamvas Béla művei 6. – Medio)]
[x] „Emberközpontú relációs adatbázis-kezelő rendszer és játékelmélet-alkalmazás” -
http://nemzetiegyseg.com/Emberkozpontu.pdf
[xi]Útmutató az Összehangolt Önellátó rendszer felépítéséhez - http://nemzetiegyseg.com/Utmutato.pdf