Volt valamikor tisztességes piaci magatartás a pénzpiacon? Nem valószínű. Ugyanis a bankokat, a bankok mögött meghúzódó gazdasági társaságokat, soha nem érdekelte az emberek sorsa, mostanáig. Mindig találtak újabb és újabb nemzetterületeket, ahol felkínálták a gazdasági fejlődés legújabb vívmányait és csakis azon termékekre, szolgáltatásokra helyezték ki garancia fedezetként hiteleiket, amiből a bankokat működtető gazdasági társaságok további növekedése következett. Azonban, - mint a farkába harapó kígyó- lassan bezárul az újabb és újabb földterületek kizsákmányolása, így rákényszerül „a láthatatlan hatalom" arra az egyszerű valóságra, hogy az emberek az általuk kínált munkaerőpiacon szerzik meg hitelképességüket. Azaz, fontossá válik a minőségi élet biztosítása azért, hogy fizetőképes kereslet álljon rendelkezésre, a kínálat, a profitrealizálás érdekében.
Hazánk, ebbe a csapdába többszörösen belelépett, egy olyan időszakban, amikor a lélek megtisztulása, a bizalom helyreállítása lett volna a legfontosabb. Mert egy „vidám barakk", egy civilizációs védőbástya, mint a serpenyő nyelve kelet és nyugat között, minden korban őrizte a kultúrák közötti kiegyenlítődés lehetőségét, ezért a közösségi tudat alatt, elvárta. -mint az emberiség öntudatra ébresztője-, hogy életszínvonala a fejlett nyugat életszínvonalához csatlakozzon. Vágyaink, nem a szabad népvándorlásról szóltak, hanem egy kiegyensúlyozott jólétről. A pénzoligarchiák, viszont a kimeríthetetlen éhségérzetük újabb áldozataként, ránk szabadították a kóbor hiénáikat, a busás haszon reményében.
A szocializmus végnapjaiban, az arra „illetékesek" megkapták a lehetőséget, hogy vagyonukat azonképp gyarapítják, ami észrevehetetlen az átlag emberek számára (GMK, KFT), vagy épp olyan állásokat, amely a későbbi egzisztencia-pökhendiségük alapja lehetett, azaz a gazdaságot felosztották önmaguk között, majd egy álrendszer váltással hitelesítették pozíciójukat. Az „utánam a vízözön" hozzáállással kisemmizték a társadalmat, majd felkínálták a jóléti államok szolgáltatásait, termékeit. Igen ám, de a társadalom oly kevés tartalékokkal rendelkezett, a társadalmi berendezkedésből is adódóan, hogy csak hitelek felvételével volt képes igazi piaccá válni. A lakosság, bízva a vezetők ítélőképességében –hiszen állandó bizakodást közvetített a média-, élt a hitelfelvételi lehetőségekkel, de az egyre várt „nyugati bérek" sohasem érkeztek meg hozzánk. A felelőtlenség sokszorozódása vezetett ahhoz, hogy a munkabérek már képtelenek fedezni a múlt és a jövő igényeit, képtelen a társadalom kitermelni a gazdasági fedezetet ahhoz, hogy számmisztikai csoda nélkül helyreálljon az egyensúly.
Most aztán, futunk a pénzünk után, vagy talán a bankok egyszerűsíteni kívánják gazdaságpolitikájukat azonképp, hogy nem vándorolnak területről, területre, hanem a lakosságot kényszerítik vándorlásra, egy olyan szemfényvesztéssel, amely ott tart fent csak életminőségi területet, ahol a befolyásuk, gazdasági kínálatuk szavatolt. Rákényszerítik az embereket, hogy harcoljanak egymással az életminőségi területekért, mivel saját tulajdonukat lefoglalták, kisajátították. Az alapvető tévedés, hogy az elme, az emberi ítélőképesség, már eljutott arra a szintre, hogy ne csak felismerje a számára káros folyamatokat, hanem visszájára fordítja a felkínált uzsorát.
A világválság hamarosan eléri azt a szintet, ahol már kezelhetetlenné válik a pénzmágia és véget ér a „trükkök százait" felvonultató könyvelési manipulációk sorozata. Mivel nincs a világon akkora fizetőképes kereslet se a lakáspiacon, se a szolgáltató ipar területén, amely lépést tudna tartani a hozamgarantáló tőke vágyaival, így lassan, de biztosan jön egy olyan káosz, amely előre vetíti a világ újra felosztását és az emberminőség kiegyenlítődését.
2011. 08. 26.