Az egyik(a lírikusok) – az altruisták(önzetlen, emberszeretők,emberbarátok). Ide sorolhatók a álmodozók, írók, költök, művészek. De ide sorolhatók a filozófusok, történészek, jogászok is.

Elsősorban őket foglalkoztatja az emberiség sorsa, ők szülik a teóriákat a különböző izmusokról, államok berendezéséről az életünk jobbá tételéről. Jellemző rájuk, hogy az előadásaik, írásaik általában hosszadalmasak, kitérnek apró magyarázkodásra, lényegtelen bizonygatásokra, de azért okosak és hatásosak.

A másik – az egocentrikusak (mindent elsősorban a saját érdekeik szerint ítélnek meg, ill. cselekednek). Ezek a politikusok, „csinovnyikok”, és az un honatyák többsége.

Itt az igazság kedvéért megjegyezendő, hogy ezek közt is akadnak becsületes, a közösséget szolgálni igyekvők.

A második kategóriát(a reál képzettségü) is ketté lehet osztani.

Az egyik – (a felsőbb) a Műszaki tudományok magasan képzett tudósai, feltalálók. Ők viszik előre a technika fejlődését, határozzák meg az előrehaladás irányát.

A másik – a technikusok, a mérnökök, közgazdászok, matematikusok. Ezek realizálják a tudósok, feltalálók elképzeléseit. Hasznosítják, fejlesztik és tökéletesítik az új berendezéseket. Ők állapítják meg az új találmányok reális hasznát, gyártási és hasznosítási értékét az új termékeknek. Ha úgy találják, hogy nem kifizető, vagy nehezen realizálható, bele se kezdenek a gyártás tervezésébe. Tudják, hogy mit miért, mikor és hogyan.

Tessék összehasonlítani egy humán és egy műszaki folyóiratot, de akár disszertációt. Amíg az első hosszadalmas magyarázatokkal, bizonyitgatásokkal van tele, (úgy szólván sok benne a „víz”) , a másikra jellemzőek a tömör pontos megfogalmazások. Vagyis csak a konkrét tárgyilagosság.

Summa – summarum:

A műszaki képzés egy jó értelemben vett pragmatikus* gondolkodásmódot tételez fel. Ha az államigazgatásban, a pártok, egyesületek, szervezetek felső vezetésében nagyobb arányban lennének képviseltetve a reál képzettségűek , talán működésük racionálisabb, sikeresebb lenne...

*PRAGMATIKUS – gyakorlati hasznosság, ennek elsőbbségét hirdető vezetési elv, mindenféle ideológiai vagy elvi megfontolással szemben .

v. ing. Kövér György.
Ungvár - Záhony