Az emberi agy képtelen felfogni a végtelent
„mi sokat tudunk, ám keveset értünk”(Albert Einstein)
Az elme, a tudat, a szerzett tudás – az agy működésének terméke. „Cogito ergo sum” = gondolkodom, tehát vagyok. A gondolkodáshoz szükséges energiát az agy szolgálja, amit a lelkünk vezényel. Tehát a lelkünk anyagi jellegű, ill. a matéria, általunk nem ismert, különleges formája/állapota. Köztudott, hogy az anyag(matéria), mint az Univerzum is örök: nincs eleje és nincs vége, vagyis a lélek is, ami voltaképpen az ember meghatározója, nem vész el, csak különböző formákban alakulhat át, és valahol tárolódik. Az anyagian kívül létezik egy titokzatos dimenzió, amelyet érzékszerveink, sem műszereink nem észlelnek, de szoros kapcsolatban áll a mi anyagi világunkkal. Ezt a szuper intelligens, értelmes valamit a TEREMTŐ – MINDENHATÓ (mi Istennek nevezzük) irányítja, ahonnan születésünk pillanatában belénk telepit egy részecske elmét, tudatot, vagyis LELKET ÖNT belénk. A „szülő otthonába” visszatért lelkünk világát, elménk összességének fejlődését szüntelenül analizálva, a világelme irányítja a betáplált haladási programnak megfelelően.
Az emberiség fejlődése folyamán tökéletesedik. A tudomány, a technika, a művészet is hihetetlen eredményeket ér el, ami a szemléletünk, viselkedésünk gyökeres változásához vezet. Ezt az elme (a lélek) irányítja – a mind fejlettebb agy működésének az eredménye.
A biológiai élet rendeltetése – hogy a szuper intelligens elme által , amely uralja a világ mindenséget, tökéletesedjen. A tökély határa végtelen. Mintha a mi civilizációnk egy előre beprogramozott kísérleti egység lenne. Hisz nem vitatott, hogy a megszámlálhatatlan galaktikákban sok a miénkhez hasonló naprendszer, s ezeken belül az életre alkalmas bolygó. Ezeken bizonyára elképzelhetetlen magas fejlettségű, tökéletes civilizációk jöhettek létre, de talán nem kevés azok száma sem, ahol az értelmes élet kezdeti stádiumban van.
Éppen ez a világelme szüli kellő időben a kellő helyen az élet különböző terén a zseniket – a változások, a haladás elősegítőit. Szabályozza a szükséges jót és rosszat, és azok arányát. Nem vitatott, hogy minden embernek a temperamentuma, hajlama, a szellemi tulajdonságai – okos vagy buta, adakozó vagy fukarkodó, erős vagy gyenge stb. független a származásától, már eleve meg van határozva.
Vajon milyen alapon, mi késztet bennünket szakmát, foglalkozást választani, a hivatásunknak eleget tenni. A gének, az öröklés? Aligha. Hisz egy családban az édestestvérek (sőt ikrek) között is előfordul nagy eltérés. Sokan azok közül, akik felvezetik családfájukat több tíz generációra visszamenőleg, nem találnak őseik közt a sajátjaikhoz nem hogy azonos, de közeli tulajdonságokat sem. Tehát, ez is előre belénk van táplálva már a születésünkkor, amikor a Teremtő lelket önt belénk, ill. magunkba szippantunk egy leheletnyit a világelmében felgyülemlett tulajdonságokból.
A Teremtő dönti el, hogy mikor kire, milyen tulajdonságokkal rendelkező, milyen fejlettségű elmékre van szüksége a világelmének, és annak a függvényébe rendeli magához a megfelelő személyeket. Ugyancsak a születési pillanatában be van programozva, hogy mikor érik meg a szülő otthonába/világelmébe való visszatérésre, hogy hozzájáruljon annak fejlődéséhez. Különben mivel magyarázható a makkegészséges emberek megmagyarázhatatlan hirtelen halála? Ugyancsak mivel magyarázható az a nem ritka egyek megmenekülése: utazás lemondása pont arról a járatról ami katasztrófát szenvedett, vagy az a néhány életben maradt a sok száz egyidejűleg elesettek közül. Bizonyára még nem érettek meg, hogy „vissza térjenek haza”, még nem jött el az idejük.
Több intézetben végzett kísérletek rendkívül érzékeny szerkezettel állítólag megállapították, hogy az agyhalál pillanatában a test valamivel könnyebb lett, és különleges e célra kifejlesztett kamera segítségével sikerült felvételt is készíteni valami légnemű anyagról ami előbb a test formájában lebegett a test felett, majd összezsugorodva elszállt. E kísérletek leállítását (mint szentségtörést) követelte az egyház, de sok neves vallásos tudós is.
Minden élőlénynek van individuális csak rá jellemző bio-elektromágneses kisugárzása (aurája), ami megfelelő műszerek segítségével már kimutatható. Talán ez az Istennel való szüntelen kapcsolatot szolgálja?
Az emberek egymás iránti megmagyarázhatatlan szimpátiát, vonzalmat, de az ellenszenvet is éppen a kisugárzás hullámhossza, frekvencia közelsége, rezonálása („egy húron pendülése”) ill. távolsága, ellentéte határozza meg. Vagyis a lelkek egymásra találnak, vagy nem…
Kiokoskodta : v. ing. Kövér György
Summa Summarum: az embernek csak a lelke ideiglenes tárolója – a teste pusztul el. Maga az ÉNJE az-az a LELKE, ami voltaképpen az E MBER , nem hal meg, nem vész el – ÖRÖK ÉLETŰ!