Itt, békés hazámban, egyszer felismerjük a létezhetetlen igaztalanság túlburjánzását, a semmi másról nem szóló szónoklatok mögött a hatalom erőszakjátékait, árulásait: S akkor az Isten kegyelmezzen meg a szív hitét mocskoló eszmemestereknek, pénzimádó aljanépségeknek!

A minden mindegy végereje, - mert mit veszíthetünk mi rendszerváltás előtt és rendszerváltás után is vesztesek, becsületesek, - dühünk, hatalmasabb a realizmus megalkuvásaitól.

A boldogulás hazugság meséin ringatózó trendfaló törvénysértők, magukkal is el akarják hitetni, hogy a hazugság gyártás (politizálás) fontosabb és előbbre való, mint a mindennapi betevő előteremtése. Az egész művileg gyártott fejlett világ megfeledkezik önnön gyarlóságáról, hogy tudni illik a nyugati jóléti társadalom a világgyarmatosítók erőszak útján szerzett vagyonára, népek kizsákmányolására épült, és ezt akarja Amerika exportálni demokrácia álarcban. Az utolsó falatjainkból is el kívánják venni kényelemkenyerük nyereségét, ezért a gazdaság gyarmatosításához folyamodtak.
(Simon Perez szavait idézve:

„Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának rendőrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van neki. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes működésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások")

A pénzisten hivők tehát a termelés emberiséget szolgáló logikájának megsemmisítői.
Olyan gyerekes egyszerűségek figyelmen kívül hagyása már természetes az önzés bajnokainak, hogy csak és kizárólag az előállított javaknak van értéke, a pénz csak mérőeszköze a cserének. A fától már képtelenek látni az erdőt, de az erdő élővilága már egyáltalán nem érdekli őket. Simon Perez úr is választhat, egy korty víz és egy dollár haszon között, mert míg elhitetni képesek médiareklámok útján, hogy igyunk dollárt, addig nincs szükségünk vízre, de ha természetes logikánkra építve úgy gondoljuk fontosabb a víz, soha el nem cseréljük! Az értéktelen semmit, a pénzt, olyan hatalommal ruházza fel a világelit, hogy bűvöletébe kerül az ember, mint a kígyómesének. Az értéktelenség kiszolgálójává, hazug ember-jogharmonizáció importálójává vált társadalmunk egzisztencia-huszárhada: Mert a társadalom 30% nélkülöz, 30% vegetál, 30% a lelkiismeret tükrébe fúl és igaz, ami igaz 10% sosem látott jó módban nyalja a talpát a „gyarmatosítóknak".

A szélben hordozott mag biztosabb talajra számíthat, mint a Kárpát-medence lakossága. Kétségbe vonható-e az a tény, hogy Magyarországon előállított mennyiség x értékkel bír, és az az x érték mindig ellátta a lakosságot szemszájnak ingerével, vagy ha Magyarország a liberalizált tröszt-oligarchiák tulajdonává válik nem x mennyiséget, hanem y mennyiséget tud majd előállítani? Az emberi szükségletek kielégítésére mindenkorban az emberi erő képes volt, viszont a zsákmányimádat a létező technikai fejlődést saját terjeszkedésére, a gyarmatgazdaságok műszükségletek kielégítésének gyártására, technikai erőfölény által, műfogyasztásra, infrastruktúrafejlesztésekre kényszeríti a bennszülött népeket. Hazánkban az autópályák ilyen ütemű építése nagyon jó példa erre, mert ebben az országban egy kelet-nyugat irányú autópálya bőségesen kiszolgálná az igényeket, ám a csereeszköz tulajdonosok hatalmasodása, gazdasági befolyása útján, önmaga kényelmét szolgálva, hálózatokat képez területünkön kénye-kedve szerint, ugyanakkor 3 millió léthatáron tengődő honfitársunknak még az alapvető életszükségletek szolgáltatását sem nyújtsuk. Kinek a bugyuta agyában van olyan társadalmi fejlődés, ahol az emberek életminősége hanyatlik? Mert ugye, akinek nincs munkahelye annak nincs jövedelme sem, és ha a technikai fejlődés nem arányos a jóléti fejlődéssel, akkor bizony a technikai fejlődés elorrozza a humán fejlődés elől a munkahelyeket, azaz gépek foglalják el az emberi munkahelyeket, csökkentve a költségeket, növelve a hasznot és elnyomorítva az embert, életminősége hanyatlik. Aránytévesztésben szenved a modernkor.

Belefáradtam, hogy az egész világnak több jusson az általam előállított környezet simogatásából, az úgynevezett világörökségnek kikiáltott, luxus igényeik visszataláljanak a természethez. Több joga van egy Mammonhívőnek a Hortobágyon autókázva vadászni, mint nekem, bennszülött létemre gyalog gombát szedni! Mert ők, a természetes élet ellehetetlenítői, megfizetik a mesterséges csereeszközük útján, hogy az életteremet felajánljam szolgáltatásként életemért. Hogy aztán meddig tűröm a fából vaskarikagyártást, na erre nincs garancia.

Gavallér János