Különösen igaz ez akkor, amikor a polgároktól kikönyörögni szeretnék a társadalmi szervezetben meghagyott jogaikat. Ha netán mégis maradna hiányérzet, nos, akkor az aktuális megmondók hablatyára figyelve talán tisztább kép alakul ki, és a darab végére fény derül a legitimitásért folyó kíméletlen hajsza miértjére.

Egy szállóige szerint két fél kapcsolatában az egyik mindig domináns. Következmény: Az egyik fél érvrendszere vagy fizikai ereje uralja a másikat. A gond az, hogy az uralom olvasatából többnyire hiányzik az uralt óhaja. Vajh' a dominancia mennyire illeszthető napjaink harsányan hangoztatott demokráciájába? Mégis mire alapozva kívánják a bizalmi alapokon tartani uradalmukat azok, akik immáron sokadszorra tévesztik meg a joghatásuk alá kényszerített közösségeket?

A történészek, a kultúra-antropológusok, a régészek meg a néprajzosok szerint, az emberiség hajnalán – már ha volt egyáltalán ilyen hajnal – valószínűleg anyajogú közösségek alakultak ki. Most azon rágódnak, hogy mi volt az oka a nőuralmi irányítási rendszer felbomlásának és honnan ered a gonoszság „női eredetének" sulykolása, mert erre nézve kevés Ádám Kadmon első feleségének „démonszülővé" süllyesztése, vagy a második feleség almás trükkjének kiagyalása, de Pandóra szelencéjének meséje sem igazolja a női minőség agyagba döngölését, a férfijogú társadalmi rendszerek megkérdőjelezhetetlen uralmának mákvirágba borulását.

Egy kicsit másként fogalmazva; azt feltételezzük, hogy a matriarchális közösségekben az erő és a szellem vezérlő elve jól megfért egymás mellett, kiegészítve a társ hatékonyságát. Időnként az is előfordulhatott, hogy a két hatáscentrumot egyetlen személy egyesíthette önmagában, ha a jeles egy-én képességeit a közösség elfogadta, elismerte. A szellemi vezető tudta a csillagok járását, jövendőt is mondott, és gyógyítóként tevékenykedett a csoport életében. Brit kutatónők szerint az erő hatalma a nagyállat tenyésztés elterjedésével – ahol inkább az erőre volt szükség – kerültek a nők egyre inkább háttérbe, amivel a hím sokkal inkább vezető szerephez juthatott. Ez lassan odáig vezetett, hogy a férfi fokozatosan magához vonta a vezetői posztot. Előbb csak meghatározta a közösségi munkamegosztást a hatékonyság hangsúlyozásával, majd a szellemi fölényt különféle vallásos hiedelmek, legendák kieszelésével, és a kitalációk megfelelő felhasználásával formálta az egész közösség valóságról kialakult képét. Saját érdekei mentén magyarázta, mi miért történik, és jó vagy rossz szándékú manipulációk segítségével elérte azt, hogy az alárendeltek kivétel nélkül az ő célkitűzéseit vigyék véghez. Trükkjei eszenciáját utódainak, mikor pedig egyre nőtt a közösség lélekszáma, akkor egy szűkebb, a vérségi rokonságába tartozó csoportosulásnak adta tovább. Most ugorjunk egy kicsinyég...

Gondolt már arra, hogy miért adnak ki az embereknek születési anyakönyvi kivonatot? Mert miért lenne bárkinek is szüksége ilyen dokumentumra? Az egyén megjelenése ott és akkor nem elég bizonyíték arra, hogy ő valamikor, valahol valóban megszületett? A születési anyakönyvi kivonatok kiállításának valódi oka azonban szemnyitogató hatással van arra, hogy e pillanatban milyen mértékben korlátos az egy-én döntési joga, aminek megszerzéséért most oly nagyon bírkóznak.

Annak érdekében, hogy megértsük, ténylegesen mi az igazi célja egy születési anyakönyvi kivonat kötelező kiállíttatásának, muszáj beszélni egy kicsit a tengerészeti törvényről (Meritime Admirality Law) akkor is, ha ez egy értelem nélküli kitérőnek tűnik. De előbb vegyük észre a furmányt, a kormány szintű vezérlő trükkjét, amellyel az embereket szó szerint megtévesztik:

A 2010. évi I. törvény az anyakönyvi eljárásról 4.§ (5) „... anyakönyvi szerv végzi az anyakönyvezést..."; 61.§ (1). szerint 2017. január 1-től a születés bejelentés köteles;
61.§ (3). „... Az intézetben történt születést az intézet vezetője;
61.§ (4) „... Az intézeten kívüli születést a szülő ..."; vagy „... az intézeten kívüli szülésről szóló kormányrendeletben meghatározott felelős személy jelenti be.

Az indok ugyanebből a törvényből:

„ ... Az Országgyűlés annak érdekében, hogy- az anyakönyvi eljárásban érvényre juttassa a szolgáltató közigazgatás követelményét,
- az anyakönyvi rendszer hagyományainak és a modern közigazgatás vívmányainak összehangolásával biztosítsa az állami alapnyilvántartás hatékony és korszerű működését, továbbá
- megteremtse az elektronikus anyakönyvet, ..."

Most eltekintek attól, hogy a leírtak kellemetlen kétértelműséggel állnak össze – amennyiben nem tudhatok a „szolgáltató" kilétéről, avagy a közigazgatási szolgáltatásról volna szó ... akkor jöjjön a kifejtés:

A Meritime Admiralty Law (a továbbiakban MAL) egy nemzetközi magánjogi testület törvénye, amely a tengereken és az óceánokon, röviden a hajózható vizeken hajókat üzemeltető magánjogi szervezetek közötti viszonyokat szabályozza. Amikor egy hajón szállított erőforrást a hajóról egy ország földjére kiraknak, azt olyan tanúsítvánnyal látják el, amely az adott termék előállítási dátumát és helyét is jelzi a származási ország megjelölése alatt. Amikor egy hajó kiköt, a szállítóeszközt a kikötő egyik dokkjához rögzítik, és a kapitány rakományjegyzéket köteles átadni a kikötői hatóságoknak. Így a MAL gyakorlatilag banki és kereskedelmi ügyletekkel foglalkozik. A "Barron's – Banki fogalmak és kifejezések szótára" szerint az átadott rakományjegyzék (mint tanúsítvány), tulajdonosi követelést létrehozó (kötelem keletkeztető) papírnak tekintendő. Ez eddig rendben is lenne. Azonban;

MAL törvényét minden létezőre kiterjesztették (lásd az UCC kódexét – Uniform Commercial Code): egy személy, aki az anyja vizéből (testéből) született, (tengerészeti) terméknek tekinthető. Ez az oka annak, hogy amikor egy gyermek élve megszületik, keletkeztetni kell a születési anyakönyvi kivonatot, ami tehát nem más, mint egy kötvény az UCC banki rendszerében. A születési anyakönyvi kivonat nem bizonyíték arra, hogy valóban megszületett egy ember; jogi értelmezésben csupán egy darab kötvény. Ezzel minden állampolgárt, szülessen bárhol, a születési anyakönyvi bizonyítvánnyal a kiállító államhoz kötik, ami biztosíték, hogy a kormány által felvett minden hitelt a nyilvántartott egy-én munkaerejét használva visszafizeti a nemzetközi bankároknak.

Szigorúan tekintve, a születési anyakönyvi kivonatok szó szerint raktári nyugták. Az Admiralitás törvényére hivatkozva az UCC ezzel átírja a „személy" szó jelentését egy természetes élő emberről egy vállalatra – gondoljunk a jogi személy Magyarországon is használatos kifejezésre. Az angol nyelvtan használatára vonatkozó általános szabály szerint a személynevek nagybetűvel kezdődnek, a név többi részét pedig kisebb betűkkel kell írni. Ezzel a kitétellel eredetileg azt kívánták hangsúlyozni, hogy minden létező közül az ember egy Isten által létrehozott lény, nem pedig két szülő kölcsönös megegyezése alapján létrejött kapcsolat következménye. Vannak azonban olyan entitások, amelyeket az ember hoz létre, például a vállalatok. A vállalatokat "jogi személyeknek" nevezik, és azokat papíron, a kormány szabályozásával hozzák létre. Annak érdekében, hogy különbséget tegyünk az Isten és az kormány által teremtett vagy létrehozott személyek között, a kormány által alapított személyek neve csupa nagybetűvel írandó. Ez a gyakorlat tudatja másokkal, hogy ez egy fiktív vagy virtuális (magyarul látszólagos, a valóságban meg nem jelenő) létező.

Tekintsünk még egy kicsit mélyebbre:

A születési anyakönyvi kivonaton szereplő nagybetűk gyakorlatilag egy olyan kötvény azonosítói, amelyek egy másikra hivatkozva definiálják önmagukat. Megjegyzés: Milyen érdekes, hogy a modern rabszolgaság módszerei a mindennapok folyamán használatos szavakban rejtőznek. Elemezzük ezeket a szavakat és kezdjük ezt a fiat valuta a háttérben lapuló valódi jelentéstartalmával. Az elemzést kezdjük azzal, amikor a kormányok államkötvényeket bocsátanak ki.

Itt van az első szó, amit értelmezünk: a „Bond". Magyar megfelelője: „kötvény". Szófejtő értelmezése: a „kötmény" főnévből szándékosan torzított alak, amelynek jelentése: „... maga a tartalom, veleje azon szerződésnek, melyet két vagy több alkuvó fél egymással, s egymás között megállapítanak vagy állapítottak ..." (Czuczor-Fogarasi, A magyar nyelv szótára)

Itt tartsuk meg emlékezetünkben, hogy a jelentéstartalom két fél közötti megállapodásra utal!

Ha a szó gyökösszetétel, akkor: „köt" → átvitt értelemben szerződést, barátságot, frigyet, szövetséget, békét kötni, más szavakkal: viszonyos ígéretek és fogadások mellett, föltételek alatt alapítani valamit. „~vény" → az állati test fonnyadó, száradó, sínylődő állapotát fejezi ki (eredetileg tehát nem a receptre hajaz). A két gyök együttes jelentése értelmezhető úgy, mint sínylődő állapotot előidéző terhelés, ami a rabszolgaság rövidített jelölője.

Manapság a kincstári kötvények alapvetően adóslevelek. És ez az adóslevél maga az államadósság, amiért a jövő nemzedékei munkájukkal és bármilyen jövedelmük megadóztatásával fizetnek. Még egyszer: a jövő nemzedékei és nem a kölcsönt felvevő kormány, aminek manapság nincs elszámolási kötelme, azaz nem elszámoltatható! Biztosan megfigyelték már, de ha nem, még látható, hogy az állami intézmények minden hivatalos iratán szerepelő nevünk csupa nagybetűkkel írottak. Ez a gyakorlat tudatja másokkal, hogy az adott dokumentum egy fiktív entitás kötménye.

Születésünkkor a kormány cégként regisztrál minden állampolgárt. Amint azt a Black's Law Dictionary (Featuring Black's Law Dictionary Free Online Legal Dictionary 2nd Ed.) kifejti: a teljes nagybetűkkel írt név azt jelenti, hogy a név hordozójának jogi státusa csökkentett vagy teljesen elvesztett. Ne feledjük a korábbi kötelmet: „... egy hajó kapitánya, ami a kikötői dokkhoz van kötve, köteles tanúsítványt adni a kikötői hatóságoknak...". És, hogy a kormány miért kötelezi a természetes személyt, jogi ügyekben képviseletre (ügyvéd alkalmazására)? Mert a jogi doktrínában mindenki halott! Mondhatni; a Föld neve lenne inkább: „A legálisan halottak szigete". És ami ezt törvényesíti:

A Cestui Que Vie törvény 1666-ban (18 & 19 Car. 2c.11 – "CQV törvény") lépett életbe Nagy-Britanniában, II Károly király uralkodása alatt, a nagy londoni pestis (1665) és a nagy tűzvész (1666) után. Akkor kényszerű szükség volt az elhalt, eltűnt emberek tulajdona vagy vagyona körül kialakult jogi zűrzavar tisztázása miatt. Ésszerű döntés volt az „Admiralitás „Lost beyond the seas – the law of the sea" eljárását kiterjeszteni a szárazföldi esetekre is. 7 esztendeig minden eltűnt vagy annak mondott ember jogosult arra, hogy az egykor fennálló vagyoni- és ingatlan tulajdonjogát visszakövetelje.
A törvény mögötti doktrína: A jogátruházás azt jelenti, hogy az egyik hitelező helyettesítiendő egy másikkal (például egy biztosítótársaság bepereli azt a személyt, aki baleseti kárt okozott a biztosítottnak). Ebben az értelemben a CQV-törvény jogi fikcióval helyettesíti a természetes személyt, hogy megőrizze a bizalmon alapuló szerzett jogait, amíg a természetes személy végül megtalálja a módját, hogy visszaszerezze jogait (és esetleg kártérítést követelhet az érintett felektől). A választáson alapuló vezetés bizalmi viszonyra épül. A választó, a veleszületett jogainak egy részéről lemond abban a hiszemben, hogy a kedvezményezett döntéseiben, vagy egy adott döntésben a választója érdekinek megfelelően szavaz a szűkebb körű törvényalkotás során. Más szavakkal: a választó 4 évente egyszer visszakapja a saját létét szabályozó törvények alkotási jogát, látszólag! Ugyanis köteles e jog átadására, köteles lemondani erről a jogáról, bizalmi alapon. Ugyanis a megválasztott kedvezményezett nem hívható vissza, nem kérhető számon nem utasítható! (Magyarország Alaptörvénye 4. cikk (1))

Bár CQV gyökerei az ősi római jogra „alapoznak", az 1666 törvény egy doktrinális modellje a 12. századi pápai "Jogkövetelés" modelljének (a Vatikán még hatályban tartja) — aminek a lényege, hogy minden áru, vagyon, föld és létező ember valakinek a tulajdona. Végül is, ez a törvény az, amiért mindig megjelenítendő a képviselet jogi ügyletekben, ugyanis egy halott ember jogait csak élő képviselheti!

A törvényalkotás során csak azt követelik meg, hogy a törvényi hierarchia ne sérüljön, és ne legyen a törvényben belső antinómia. Azonban, egy törvény megtévesztő megfogalmazása megnehezíti, sokszor lehetetlenné teszi az igazság érvényesülését, mert a bíróságon a törvény mindig a bíró értelmezésében nyilvánul meg. Ez az értelmezés bármilyen irányban ingadozhat, létrehozva egy olyan szabályt vagy precedenst, amely szándékosan vagy akaratlanul elfogult.

És, bár a példa az angolszász jogértelmezés területéről származik, a „Magyarország Alaptörvénye" című szabálygyűjteményben tömegével jelennek meg az antinómiák. Arról most nem szólok, hogy a keletkeztetése és hatályba helyezése is jogsértések sorozatával társult. Erről számtalan tanulmány készült, ezek felsorolása meghaladja a terjedelmi korlátot.

Bár az analógia a CQV törvényből ered, a születési anyakönyvi kivonat funkciója abból a tényből vezethető le, hogy az UCC törvények értelmében egy ember, vagy inkább az egy-én munkaképessége (azaz a munkaereje) egy biztosíték, amelyet a kormány a nemzetközi bankároknak fizetendő adósság fedezetéül használ fel. És ez honnan a bánatból csöppent ide?

Az állam (egy kormány, a korona vagy egy nagyobb közösség önrendelkezését uraló csoport) nem bejegyzett jogalany. A mai napig zajló jogvita, hogy Magyarország, mint állam, lehet-e jogalany, ezt kellően bizonyítja. Ennek magyarázata országonként változik, mégis a nemzetközi bíróságokon minden állam perelhető, de csakis az államot megjelenítő egyén dönti el, hogy mit és hogyan vállal fel – amely a rá kiszabott kényszert vagy teljesít, vagy nem.

Magyarország Alaptörvénye ilyen CQV típusú törvény, és felhatalmazza az államot, hogy valamilyen esemény vagy helyzet okán letétbe helyezze a joghatása alatt álló egyéneket (velük az egyének minden jószágát és tulajdonát), amivel az állam vált a vagyon kezelőjévé, aki/ami a nép minden jogát és tulajdonát bitorolja (nem betűtévesztés!), amíg az élő személy vissza nem tér, hogy visszaszerezze azokat. Amikor ez megtörténik, az adott élő személy kártérítést igényelhet.

Az egyetlen kiút ebből a rabszolgatartó törvényességi látszatból; a halottá nyilvánított entitás kiemeli magát a jogszabályok börtönéből, majd a Kozmikus Rend törvényei értelmében önmagát nevezi ki végrehajtónak, és egyéni felelőssége tudatában fellépve követeli a kormány kezelésében tartott számlája teljes tartalmát, majd érvényteleníti magát az őt rabszolgasorsba kényszerítő alaptörvényt, és az összes azokra hivatkozó törvényt, rendelkezést, végezményt, amely tartotta őt az emberhez méltatlan állapotban.

Ha eddig nem tisztázódott, hogy miként került ebbe a helyzetbe a magyar kormány, akkor gondoljuk végig. Szóval, amikor regisztráltatunk egy születést, a kormány saját regiszterébe egy termelő vállalatot ír be azáltal, hogy a megszületett egy-én nevét csupa nagybetűvel jegyzi. És miért tenne ilyet a kormány? Nos, ez a történet visszanyúlik a CQV törvény korára, mégpedig úgy, hogy azt a Nagy-Britanniából az amerikai földrészre emigrált emberek magukba vésték, majd elővették, amikor alkalom kínálkozott arra.

Ez az alkalom 1933. március 9-én jött el, amikor az Egyesült Államok kormánya fizetésképtelenné vált. Ekkor az akkori kormány hitelért folyamodott egy magánkezelésben lévő, a kormánytól független bankhoz, mégpedig ahhoz, amelyiket Federal Reserve néven jegyeztek. Mivel a kormánynak nem volt garanciája a kölcsönök visszafizetésére, de ahhoz, hogy újra befektethessen, és gazdaságélénkítő programokat finanszírozhasson kölcsönre volt szüksége, ezért az akkori kormány kiegyezett a FED-del, hogy alkalmazva a CQV elveit és a MAL-t, a joghatása alá tartozó polgárait felkínálta biztosítékként.

Jöhet az ellenérv: „Ilyet a magyar családbarát gondoskodó kormány nem tehet! Pedig de!

A Kárpát-medencében Magyarország néven működő enkláve kormánya, Hungary megnevezéssel, 0000889414 lajstrommal az UCC nyilvántartásában és joghatása alatt, mint vállalat szerepel. A nagy összegű kölcsön visszafizetésének biztosítékául pedig a születések jegyzését a kormány az UCC szabályai szerint tartja nyilván Lásd a születési anyakönyvi kivonatokra vonatkozó jogszabályokat, azaz Magyarország mindene az EGY MENYORSZÁG SZÖVETSÉGÉNEK (UCC) tulajdonában van. És ahogyan a mesében, itt is előkerül az abszolút érv: „Aki nem hiszi, járjon utána!" De tényleg!
http://www.sec.gov/cgi-bin/browse-edgar?action=getcompany&CIK=0000889414&type&dateb&owner=exclude&count=100

Az összefüggések ellenállhatatlanul arra a következtetésre juttatnak, hogy a rabszolgaság messze nem szűnt meg, sőt, még mindig nagyon is része az életünknek. A munkát többnyire rabszolgaságnak tekinthetjük, és ha azt is tudjuk, hogy a kormány által felvett kölcsönök biztosítékaként dolgozunk, akkor nem sok kétség merül fel a jelenlegi törvényalkotási jogért való küzdelem célját illetően.

És mielőtt beugrana „az UCC az ellenség" képe, némileg árnyalja a helyzetet az UCC égisze alatt 2012-ben megjelent egy Declaration of Fact elnevezésű okirat, ami az alábbiakat tartalmazza:

„... kifejezetten a népi kormányok leple alatt működő vállalatok, bankok, és összes más részvénytársaság kizárását, mivel elárulták és megkárosították a Föld egy-énjeit, azok tudomásuk, hajlandóságuk és szándékos hozzájárulásuk nélkül...":

„A kormányzatok jognyilatkozatainak, okiratainak eltörlése..." Refer.: DECLARATION OF FACTS: UCC Doc No.: 2012127914 Nov 28. továbbá:

„... valamennyi és bármilyen OKIRAT, amely magába foglalja azt, hogy Magyarország Alaptörvénye...." beleértve annak valamennyi és bármilyen rövidítése, hasonló hangzású, megjelenésű, formájú, vagy más törvényesnek beállított pénzügyi vagy irányítási formáját, továbbá annak valamennyi és bármilyen nemzetközi egyenértékűje, beleértve valamennyi és bármilyen HIVATALA, beleértve valamennyi és bármilyen TISZTVISELŐJE, KÖZTISZTVISELŐJE, VÉGREHAJTÁSI RENDSZERE, SZERZŐDÉSE, ALKOTMÁNYA, TÁRSASÁGA, TÖRVÉNYE, RENDELETE, UTASÍTÁSA és az ezek által és a hatókörükben létrejött valamennyi és bármilyen más közjogi/magánjogi szerződése és megállapodása, mostantól semmis, érvénytelen vagy másként törölve, megcáfolhatatlanul; ..." valamint:

„A banki okiratok eltörlésének ténye" Referencia: Bank Charters Cancelled: (Refer: TRUE BILL: WA DC UCC Doc# 2012114776 Oct 24 2012)

Elgondolkodtató bejegyzések. Ha meggondolom: a „csok" és a családtámogatási juttatások ellenpontjául az égbeszökő lakásárakat meg az aluljáró-lakókat, a nyugdíjasok különtámogatását a heti szinten folyamatosan lopakodva emelkedő élelmiszerárakkal, a devizahitelesek támogatását a kilakoltatásokkal, az új nemzeti tantervet a rohamosan csökkenő oktató-nevelő munka minőségével vagy a pedagógus életpálya modelljével állítom szembe, akkor még igaz is lehet a választópolgárok támogatásáért indult őrült hajsza átverés jellege. Pontosabban a legitimitásért folytatott ámokfutás most nyert magyarázatot. Szerintem.

Budapest, 2019. szeptember 16.
-Joe Wolfy-