A magyar korona című kötet nem egy a Szentkoronáról szóló írások között. Ha egytelen mondatban kellene összefoglalni a mondandóját, akkor a következőt lehetne írni: A szerző abból indul ki, hogy nem a tudósok és/vagy a politikusok határozzák meg a valóságot.

Minden megállapításából kiolvasható egy gondolat, amely áthatja az egész művet: Isten a természetbe beágyazódott létező, aki vagy ami, a világegyetem hatásainak összehangolásával tette lehetővé az élet létrejöttét, itt a Földön. És ha valakiben felmerül a kérdés: „…

No, és a teremtett világ melyik szegletében található Isten? …” olvasás közben rádöbbenhet, hogy Isten nem csupán egy kellemes illúzió, amit az emberi érzetekre ható alkalmas eszközzel a hit és a politika emberei tolnak az egy-én orra alá, hanem, maga az Univerzum, amelyben a paránytól a gigászi méretű csillagokig benne foglaltatik a valóság, ahogyan azt az ember észleli.
-j.a.w.

A magyar Korona ⇒ 

Az eredeti kézirat letölthető !

A világ koronája, vagy csak egy nemzet becsben álló kegytárgya?

Farkas István József

Budapest
2021

Lektorálta:
DR. SÁRÁNÉ LUKÁTSY SAROLTA

A Szentkorona és jogrend átdolgozott és bővített kiadása Farkas István József Budapest

A magyar helyesírás szabályai 12. kiadása írja, amely 2015. szeptember 1. napjától érvényes:

„Az összefüggő szövegben egymás után következő szavakat általában különírjuk: szilárd jellem, sok lehetőség, nagyon ügyes, rádiót javít stb. … Ha két szó kapcsolatának jelentése több vagy más, mint a tagok jelentésének együttese, akkor ezt az alkotóelemek egybeírásával érzékeltetjük.” ¹

A Szentkorona kettő önálló szó, a „szent” és a „korona” összetevéséből álló állandósult kapcsolat, amely névátvitelen alapszik: a Szentkorona térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésén ok-okozati kapcsolaton keresztül más jelentést vesz fel, ennek okán az alkotóelemek együttes jelentése több mint a tagok jelentésének együttese. Erre hivatkozva teszem közzé, hogy a Szentkorona, mint a Kozmikus és a magyar nemzet jogrendjének megtestesítője, egyetlen kifejezéssel írandó, mert az így keletkeztetett fogalom jelentés-tartalma jóval mélyebbről merít, mint az összevont, ám külön írt két szó értelmezése.

Bevezető helyett

Kezdetben…

1. Kezdetben létezett a Szellem, a Lélek és az Erő. A nagy „Egy”-ben élt a Minden felett. Leírhatatlan, kifejezhetetlen és elérhetetlen hatalmasságnak hittük. Neve: ÍZ.

2. ÍZ „volt” a Kezdetben és „van” örökké a Minden felett.

3. ÍZ alatt nyugodott a Csend. Mozdulatlanságában hordta az ősanyagot. Az ősanyagában – az ős vizet. Az ősvízben – az Élet ígéretét. E három egységét is hittük. Neve: TEN.

4. Így lett nekünk a „Kezdet”: ÍZ-TEN.

A lélek teremtése

1. ÍZ-TEN – végtelen ködökben rejtező – erejéből villámként vált ki a Fény. de nem tűnt el, mint a lecsapó villám, hanem lett Világossággá és örök maradt.

2. ÍZ-TEN „elsője” … a Világosság vala. Első akarata, első teremtménye az örökkévalóságban – ÍZ-TEN első gyermekében. Mielőtt élet „lett”, világosság „VAN”.

3. Égi, örök tűz, tisztaság és igazság lakozik a Világosságban, - ÍZ-TEN első gyermekében.

4. A Teremtő így lesz egy teremtményével, hisz a világosság ÍZ-TEN megnyilatkozása.

5. A Világosság – ÍZ-TEN örök titkaként lakozik a Lélekben.

6. Tartalmat ad az életnek, meleggé teszi azt és benne él ÍZ-TEN lehellete is.

7. Maga ÍZ-TEN – az ő hatalmas erejével – él a lélekben. Ezért hívjuk ÍZ-TEN-t – a lélek szerint és a lélek által – így: ÉN-LÉLEK (ÉN-LIL).

8. Azért teremtette ÍZ-TEN a Lelket, hogy benne mindenütt és mindenkoron lakozzék. Az élő lélek – ÍZ-TEN hajléka.

És így van ez jól.

Magyar biblia, a Magyar Ószövetségből

I. rész

1. A szerző előszava

2016-ban az Akasa Pjt. gondozásában nyomdába került egy könyvecske, a „Szentkorona és Jogrend – Az élet értékrendje” címmel. Ludányi-Horváth Attila szerzőtársammal állítottuk össze ezt a rövid pamfletet azzal a céllal, hogy a már akkor is a saját felsőbbrendűségét kántáló aktuális hatalomnak megmutassuk a jogi bakugrásokkal terhelt, kicsinyes hazugságaikból tákolt alaptörvényük értelmetlen visszásságait. Azt hittük, hogy a görbe tükör észhez téríti őket, és az igazság bulldózerével semmivé oszlatjuk a megtévesztésből és csalásokból összegyúrt ideológiai alapjukat. Akik megvették és elolvasták az írásunkat, szuperlatívuszokkal minősítették tartalmát, a sajnálatosan beragadt néhány gépelési huba ellenére.

A mű előzménye, hogy 2007. május 6-án kézhez kaptam az e világról eltávozó Gulyás Miklós Jutas egy korszakformáló, „A Szentkoronáról másként” című kéziratát, melynek olvasata számomra világkép-fordító lett, és az addigi ismeretek zavaros képéből egy halványan derengő csillag fénycsóvája világlott elő. Ezt az egyelőre homályosan vibráló derengést írtam ki magamból, s mint utólag kiderült, hiányosan.

2016-ban történt, hogy Jutas művének örököse minden szerzői jogot átengedett az Akasa Pjt. vezetőjének, aki felkért, hogy rendezzem a 8 részletben megírt kéziratot, és ha lehet, a mondandó tartalmát érintetlenül hagyva, a hiányzó képeket pótoljam. Noha az írás sorozatént már teljes egészében megjelent az Ébredés című folyóiratban (Bursam kiadó, 2008.), kénytelen voltam újra átrágni magamat a teljes kéziraton, amelynek eredménye az lett, hogy egyre újabb és mélyebb értelmezések kerültek a felszínre, melyek az akkori világ történéseit különös megvilágításba helyezték.

A munkát elvégeztem, bár rettentő nehezen jutottam a végére, mert az írás szakaszonként tárt fel előttem olyan tiszta igazságokat, amelyekhez addig még gondolatban sem jutottam el. Máig gyötör a lelkiismeret, amiért addig mertem úgy gondolni magamra, mint az ősi jog és a Szentkorona szakavatott értőjére. Miközben olvastam Jutas kéziratát, olyan részletekre derült fény, amelyek kifejtése sokkal lényegre törőbben világítja meg nemzetem és az emberiség homályba taszított valós történelmét, mesés hitvilágát és a közösségi lét nemesebb szabályrendjét, mint addig bárminemű történelmi összefoglaló mű.

Tisztában vagyok azzal, hogy az evilági lét misztériumának felderítése, vagy a vallások dogmáit diktáló titkos csoportok részletbe menő bemutatása sem válthatja meg a nagyon félrevezetett senyvedőket, mert a tudás teljessége halandók számára állítólag még nem tárható fel. Úgy tűnik, hogy egyetlen titkos vagy a nyilvánosság elé lépett társaság sincs a Földön, amelynek tagjai az igaz valóság ismeretével bírnának, mert bármit is mondanak vagy tesznek közzé, röviddel felsőbbrendűségük kihirdetése után, csurran-cseppen egy-egy adat, ami oszlatja azt az emberiség tudatára telepített nagyon sűrű ködöt, ami vallási vagy jogrendi vakságban ringatja az egy-ének tudatát.

Mindenesetre, a gyakori és hosszadalmas vívódásaimat, a 2018-ban megjelent „Boldogasszony Pártás Koronája” című vaskos könyv3 oldotta fel, amelyben a Szent-korona és Jogrend című írás átfogalmazott, második változata is szerepel.
Azóta eltelt lassan több mint kettő év, és a világ teljesen felfordult. Lehetetlenné tették a terepen történő kutatást, a homok alatt rejlő romvárosok teljes területének még a maradék nyomait is eltüntették a sivatagban, kutatási engedélyeket vontak vissza, vagy csak könnyed ítélettel egyszerűen hamisítványnak, fantazmagóriának minősítették a bemutatott bizonyítékokat. Újabb és újabb világméretű népámító hazugságtenger váltja le a hit kábulatából ébredező, bizonyságot kereső, zavarodott emberek világképét. A végső lökést azonban arra, hogy ismét a kezembe vegyem kéziratunkat, egy kedves barátom „szakállas meséje” adta:

Glatz Ferenc, aki egykor a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt, egy a Duna TV-nek adott interjújában a következőt nyilatkozta:

“A magyarok szeretnének maguknak egy dicsőséges múltat összehazudni, mert ők maguk primitív, jelentéktelen, visszamaradt és barbár senkik.”

Ahogy mostanában mondogatják: „kommentár nélkül”.

Több más hasonló, a nyilvánosság előtt tett kijelentés és az a tény, hogy az ország egyes jól fizetett tudósai vagy megmondó-emberei minden tudományosan igazolt ténnyel szemben, a magyar nemzet tagjai ellen tesznek és beszélnek, sőt, lehetőleg mindent, ami magyar lekicsinyelnek, beszennyeznek, késztetett arra, hogy még egyszer végig járjam az utat, ami az eredettől, a szabad jogértelmezés alakulásán keresztül a Kárpát-haza megnyomorításában idáig vezetett. Mert nem elég megmutatni, hogy ki, hol és mikor hibázott! Ha van kiút a félrevezetés posványából, úgy az út jelző is kitűzendő.

„… Tartsuk meg a régit, ha jó; a hiányok pótlására használjuk fel az idegenben kelt gondolatokat, de lehetőleg öltöztessük olyan formába, mely eleve önálló mederbe tereli a jogelemzést és az ítélkezést …”⁴.

Ebben a mondatban kiemelendő a rejtett gondolat: mert ha az idegenben kialakult jogrendek a vagyonvédelem primátusán alapulnak is, a sajátunk nem alárendeltjei azoknak, sőt megmutatható, hogy az élhető valóság a miénket helyezi amaz fölé, ha megfelelő öltözetben tálaljuk. És erre minden „megmondó ember” saját tudásából merítve rájön. Már ha rájön …

A dolgozat írásakor nem válogattam a források között, tekintettel a téma multi-diszciplináris voltára, ezért a világi oldal kapcsolódó régies, új és legújabb politikai indíttatású kutatási eredményeket, tanulmányokat, jogi elemzéseket is figyelembe vettem. A szakrális vonulat kiemelt írásait, a Bibliák különböző kiadásait: a Biblia Vulgata Latina néven ismert Eusebius Hieronymus, az ószövetség eredeti héberből latinra fordított művét5; a Magyar Bibliatársulat 2014-es revideált Karoli frodítását; a Kolbrin6 angol nyelvű fordítását és annak második könyvét a Kailedy szentírásokat (amit a korai Jézus-követők - Arimatheai József és társai - 37 körül vittek a Britanniába); a megmaradt káldeus könyvek felkutatható darabjait, és nem utolsósorban a hivatalos tudomány által eddig méltatlanul mellőzött apokrif forrásokat, amelyekben összefüggés tárható fel egyes uralkodók (fejedelmek, pateszik, lugálok, papkirályok, császárok) „isteni” származása, és az okkult tudományok terén kiemelkedő tudást felmutató források között. Ilyen lehet például a Bhagavad-Gita és a többi védikus írásmutatvány, Hermész Triszmegisztosz Isteni Pymandere, Sir John Bowring „The Poetry of Magyar” könyve, Völuspa próféciái, C.G. Gostony: Dictionairre d’ etimologie Sumerienne et Grammaire Comparée című könyve, Anton Demiel és René Labat akkád-sumer szótárai stb.

Tisztelegve a hit elkötelezett hívei előtt, keresem a választ az olyan egyszerű kérésekre, amit alant összeírtam:

Ki tanította meg az embereket beszélni, az írás, a számok és a csillagok járásának titkát?
Ki mutatta meg a napok, hónapok és a szoláris évek folyásának szabályát, ki olvasta a elsőnek a felhők jelentését és az éjszakai fények (csillagok) írását?
Ki tanította a test állapotának megőrzését? És hogy a lélek kapcsolatba léphet az élőkkel vagy, hogy a lélek számára lehet kapu a Föld és az ég felé? Ki tanította, hogy a fény az élet? …
Ki tanította az Istennek beszédét, amivel az emberekhez szólott, vagy amikor elrejté előlük a dolgok lényegét, amelyek az igazság helyén állottak azok számára, akik megnyíltak? Miért beszélt másképp a papokkal, az írástudókkal és a néppel aszerint, hogy azok közül kik voltak megvilágosodottak?
Ki tanította, hogy a láthatón túl a láthatatlan van, a kicsin túl a meg kisebb van, a nagyon túl a még nagyobb van, és minden kölcsönös függéssel össze van kötve az EGY-ben?
Ki tanította a csillagok énekét, amelyet most senki sem ismer, és a vizek beszédeit, amelyek végtelenbe folytak? Ki tanította meg az embereket, hogy gabonát termesszenek és forgassanak, hogy kemény munkával téglákat és díszkövet készítsenek?
Ki tanította az embereket a tengeri kagylók rituáléiról, titkaik olvasásáról és beszédük módjáról?
Ki tanította az embereket Isten természetére és ismeretére, bár az ő számára hagyott téridőben nem tudta elhozni a megértést? Akik aztán egyszerű mesékbe rejtették el a nagy titkokat, amelyekre emlékeztek, és jelekbe rejtették a tudást, hogy ne vesszen el gyermekeik gyermekei számára se?
Ki hozta el a Szent szemet távoli világokból, és a vízből készült fény kövét, amely által az emberek látják Istent, és a tűzkövet, amely összegyűjti a nap fényét a szentély előtt? …

2. Az elveszett ember

Meghatározhatatlan mértékű nyomás nehezedik a 21. század emberiségének lelki békéjére. Az egy-én belső világának függetlensége, amely alapértelmezésben az énlét fenntartásának egyedisége, alkalmazkodó képesség egészséges működése a semmibe veszett, amióta az önszádék teljes kizárásával létidegen társadalomnak nevezett kalodába tuszkolták, mondván „a demokrácia az emberi jólét egyetlen igazságos szabályozója”. Olybá tűnik, hogy az egy-énség, az ember természetes közvetlen környezetéhez való viszonyrendje, totálisan elveszítette egyediségét, alkalmazkodó- és működőképességét, az ilyen-olyan indokokkal rákényszerített korlátok, el-, le- vagy kizárások okán. A hatalom könnyedén lerázza magáról a közösség ellenőrző figyelmét, önálló életre kelt, és már-már isteni magasságokba emelkedve osztja az ígét, saját igényeinek kiszolgálásra összpontosítva.

1. ábra A hitvilágok és a hatalom koncentráció filozófiájának evolúcióját bemutató ábra, 1938-ig. Gurdjieff Prieuré tanításai megfontolandó kérdésekre keresnek válaszokat: miért vagyunk itt, mit akarunk, milyen erőknek engedelmeskedünk. A legtalálóbb megállapítása: „…az "ember" fejlődése nem megy magától! …”

Érdemes körbejárni a hatalom szó jelentéstartalmát, mert létezik olyan a közösséget irányító rend, amely a hatalom teljes mellőzésével rendezni képes a tagok egymás közötti, a környezet és az egyedek létfenntartását biztosító források között lehetséges viszonyokat. Korai lenne bevezetni azt a modellt, amelyről lehullik minden, ami csak a szavak rendszeréből következtethető bölcselő megállapítás, amelyik az alatt- és felett való ember valóságosan létező hierarchiájából, bármilyen környezethez alkalmazkodni képtelen ideológiából, a vezető képére és hasonlatosságára teremtő és irányító módszerből, vagy az adatáramoltatást hurokként kezelő modellből indul ki⁷.

Ugyanakkor érdemes böngészni az 1. ábrát, ahol a hatalom ébredését a szerző i.e. 4000 körülire teszi, amikor a Szíriusz övből érkező extraterrestriális látogatók érkezését feltételezi, de egyelőre elégedjünk meg azzal a megállapítással, amely szerint a hatalom egy elvonatkoztatott, kitalált fogalom, amelyet a túlélés nagyobb esélyét kereső megalkuvók (opportunisták) „etetésére” találtak ki. Mert úgy tűnik, ők jutottak némi előnyhöz az alámerült többséggel szemben, és a hatalomgyakorlók jól tudják, hogy addig maradhatnak urak a tömegek felett, amíg vannak, akik kiszolgálják őket.

A kötetlen alkalmazkodóképesség elvesztésének következménye a társadalmi alap és a felépítmény közötti kapcsolat fellazulása, majd szakadék mértékű eltávolodása, a közösségi összetartás, segítségvállalás légüres térbe hullása, a közérdek háttérbe szorulása. Ezzel az önérdekű társadalmi cselekvés megkülönböztetett szerepbe való átlényegülése nyert teret, amit egy érdek-túltelített társadalmi normarendszerrel, ha többnyire ügyetlenül is, de szabályoznak. Ez a társadalmi modell túlhaladta önfenntartó képességét, már képtelen ésszerű keretek között tartani a törvények hierarchikus felépítményét, miután egyre többször keveredik kényszerű önellentmondásba, ami a végtelenbe tartó újabb és még újabb szabályozók teremtésének generátora. Már az is kérdésessé vált, hogy ki alkothatja meg, ki érvényesítheti, vagy írhatja felül a hamisnak bizonyuló kinyilatkoztatásokat ⁸, azok következményeit.

A legnehezebben feloldható gondot a cselekvési szabadságra települt korlátok nyúlós és átláthatatlan masszája okozza. Miután a hatalom birtokosai ellenőrzés és számonkér-hetőség nélkül alakíthatják előírásaikat, a magukra maradt egyének nem találják a közös hangot sem egymás, sem a hierarchia különböző rétegeibe sorolt csoportok között, megtapasztalva vezetőik arctalan hazugságokra épülő szenvtelen aljasságát. Ugyanakkor bölcsek hada kísérletezik az emberek sokadalmát valamilyen irányba terelgetni, hol a régmúltba, hol a jövendőbe révedve jogról, szabadságról, szuverenitásról, hatalomról értekezve.

Most próbáljuk meg a jogi útvesztőkben megtalálni azt az alapot, ami megmutatná, hogy hol siklott ki a természet és az ember harmonikus együttlétének valamerre robogó vonata? Meddig kell visszanyúlni, akár a történelem előtti időkig is, amikor a természetes állapot még kölcsönös függésben volt minden létezővel, amikor még nem lehetett a valósággal ellentétes állításokkal időleges előnyt teremteni és ezzel az előnnyel visszaélve a kevésbé engedelmes tömegeket romlásba, pusztulásba dönteni. Akkor sem, ha az egyén biológiai erejét valamilyen fondorlattal uralmuk alá rendelték. Vagy akár odáig tekintsünk vissza, amikor még az állam, mint egy fiktív uralkodó-helyettesítő képződmény, nem volt egyenlő egy országgal vagy annak népével, amikor az egyén szabadon megválaszthatta hol, kivel és mikor, felette szabott feltételek nélkül társulhatott embertársával, és amikor a természet volt a legfőbb hatalom. Már ha a természeti törvényeket lehet hatalomnak nevezni. Kérdés, hogy a kölcsönös függés hogyan tarthat egységben egy emberi közösséget? Erre a hálózatok tudománya adhat értelmezhető módszert: Barabási Albert-László „A hálózatok tudománya”⁹ című könyvében leírt skála-független hálózatokról szóló matematikai modellben, a laikusok számára is követhető levezetést ad az emberi közösségeket egyetlen halmazba szervezett viszonyrend minőségéről.

Mert a fátyol eltávolítását, ami elrejti látásunkat a jövőt illetően, a világ minden korosztályában megpróbálták.

2.1 Az ősidők elveszejtése …

A kutakodást első közelítésben ott kezdeném, ahol rögzítjük az emberiség földi létének első időszakát (és egyelőre figyelmen kívül hagyjuk a homonim fajtól eltérő létezőket), hogy eldönthessük, melyik földtörténeti időzónától számítsuk a humanoidok megjelenését bolygónkon úgy, hogy legalább áttételesen igazolni lehessen a tárgyalt korszakban az ember jelenlétét.

Ehhez egy 2020. szeptember 18-i hír összefoglalóját idézzünk meg¹⁰:

„Az Arab-félsziget legrégebbi emberi lábnyomait fedezték fel egy ősi tóparton, mélyen Szaúd-Arábia Nefud-sivatagában, a pénteken kiadott kutatás szerint. A fosszilis lábnyomok 112.000 - 120.000 éve ad betekintést a korai modern ember – a Homo sapiens – Afrikai kivonulását datáló időpontnál, talán 5000 évvel korábban.”

A Nefud-sivatagot kutató régészek egy lezúdult víztömeg iszapjába „fagyott” 376 darab, állatoktól származó lábnyomot vizsgáltak, amelyek kihalt óriás elefántoktól, tevéktől, bivalyoktól és a modern lovak őseitől származtak. E nyomok között a kutató csapat emberi lábnyomokat is talált. A lenyomatokból ítélve teljesen nem zárható ki az ember neandervölgyi faja, mint a lábnyomok potenciális hátrahagyója. Szerintük, az ember a tóhoz való látogatása átmeneti volt, valószínűleg ivóhelyként szolgált, és a késő pleisztocén emberi és emlős vándorlások és tájhasználati minták Arábiában feltartóztathatatlanul összekapcsolódtak. Így ha a kutatók következtetései helyesnek bizonyulnak (hagyatkozva az üledékes lenyomatok feletti és alatti rétegek leleteire), akkor saját vizsgálódásaink során az utolsó interglaciális időszakig nyúlhatunk vissza, ám számolni kell azzal, hogy fajunk fejlődéstörténete egy kissé, vagy inkább nagyon átírandó.

Valószínűsíthető ugyanis, hogy ebben az interglaciális időszakban, amikor a régió éghajlata viszonylag meleg és nedves volt, a pillanatnyilag elkülönített két faj, a modern és a neandervölgyi ember együttélése bizonyíthatóvá válik. Ahogy Ann Gibbons a Science magazinnak beszámolt arról, hogy, a csapat modern emberként azonosította a megkövesedett lábnyomokat, összehasonlítva azokat a modern- és a neandervölgyi emberektől származó, már ismert nyomokkal, ennek okán úgy vélik, hogy egy kapcsolódó, de különálló homonim fajjal lehetne dolgunk. A tanulmányban szereplő hét emberi lábnyom hosszabb volt, mint a neandervölgyi nyomok, és úgy tűnik, hogy magasabb, könnyebb homonimok hagyták hátra. A híradásban azt is közzé tették, hogy a régészek 115 000 éves emberi lábnyomokat találtak ott, ahol nem kellene lenniük¹¹.

Összefoglalva: a megkövesedett lábnyomok Szaúd-Arábiában modern-emberi jelenlétet mutatnak a würth egyik interglaciális szakaszában!

Maradva még a talplenyomatoknál, a tudomány a megkövült leletekben jelenlévő szén izotópok arányát vizsgálja a fosszíliák hozzávetőleges életkorának kiszámításához, így a kormeghatározás annyira lehet pontos, amennyire ezt az eljárást elegendően pontosnak fogadjuk el. A lelet értékelése szerint, az egyedülállóan megőrzött őskori iszaplenyomat tarthatja a „legrégebbi emberi lábnyom” címet az arab-félszigeten. A hét, modern ember vagy átmeneti homonim létezőktől származó lábnyom, amelyet több száz őskori állat lábnyomainak zűrzavarában találtak, azért is érdekes, mert az iszapban megőrzött nyomok azt a benyomást keltik, hogy egy „őskori országút” képét fedezték fel, ahol mind az állatok, mind az emberek egy édesvíz forrása felé igyekeztek, vagy az időjárásváltozás okozta vízár elöl menekültek a szárazabb tájak felé vonultak. Talán az utóbbi felvetés valószínűbb, miután a vonulási útvonalon elhullott maradványok vizsgálata kizárta a hajtó vagy bármilyen, élelemszerző vadászat lehetőségét, mert a talált csontmaradványokon nem található eszköz okozta sérülés vagy nyom. Az őskori országút tehát menekülési út is lehetett, amire az iszapömlés is utal.

A neten kutakodva, fenntartva annak lehetőségét, hogy ott „kamuhírek” sokasága kering, megemlítendő az a kőbe „ragadt” óriás lábnyom, amit Új Mexikóban találtak, még 1987-ben. Az egyedülálló nyomot az ásatásokat vezető Jerry MacDonald fedezte fel, és ő több mint 200 millió évesnek tartja. Ezzel a lelettel felmerül egy a tudomány avatott képviselői által eltévelyedésnek titulált állítás, mely szerint a Földön egykor óriások is éltek. Egyelőre nem vesszük fel ezt a vonalat, mert később előbukkanhatnak cáfolhatatlan bizonyítékok is.

← 1. kép A leg-leg talplenyomat (?)

Kerültek már elő olyan leletek is, melyek meghazudtolnak mindent, amiben eddig hittünk vagy a tudomány szakavatott értői tártak elénk. Több millió éves emberi maradványok, melyek időben régebbre tehetők, mint az első ismert emberi vagy emberhez hasonló maradványok. Ahhoz, hogy elképzelhessük az ilyen leletek valóságtartalmát, vegyük át a mai tudomány dogmáit az emberi egyedfejlődés evolúciós szintjeiről, időrendben:

55 millió éve - Megjelentek az első primitív főemlősök (tehát nem emberelődök).
15 millió éve - A gibbonokból kifejlődtek a nagyobb termetű majmok.
8 millió éve - Kifejlődtek a gorillák, melyekből később az emberi létezők előcsarnokának számító csimpánzok is leágaztak. (No és akkor hova soroljuk a Rudapithecust?12)
5.5 millió éve - Ardipithecus, a korai előember, mely egyszerre viselte magán a csimpánz és a gorilla jellemvonásait.
4 millió éve - Megjelenik az Australopithecus, melynek az agya nem nagyobb egy csimpánzénál.
3 millió éve - Afrika szavannáin kialakulnak a két lábon járni képes australopithecusok (Afrika szavannáin ausztrál születésű elődök? Ezek szerint elképzelhető, hogy létezett Lemúria, és valahol volt átjáró a két kontinens között?)
2.7 millió éve - A paranthropus fajok megjelenése. Már a földön, az erdőkben él, és bizonyos fokig szerveződni is képes volt.
1.8 millió éve - Ebben az időben jelent meg egy másik ősi kapocs, melyről még nem túl sokat tudunk. Találtak egy koponyát, mely 1.5 millió éves, ami egyértelműen bizonyította, hogy a korai előemberek ekkor még mind egy fajba tartoztak.
1.6 millió éve - Az ősemberek elkezdenek fegyvereket használni, a kőből készült kőbalta volt az első komolyabb fejlődési lépcső (és akkor mi van a bunkóval?).
800.000 éve - Az agytérfogat jelentős növekedésnek indul, és az előemberek már képesek használni a tüzet és bonyolultabb eszközöket.
400.000 éve - A modern emberek elődei kolóniákat, ősi városokat, közösségeket alkotnak.
40.0000 éve - A modern ember közvetlen elődje eléri Európát.

2. kép Az ember egyedfejlődése a hivatalos tudomány szerint

Ezekkel az adatokkal szemben áll több olyan felfedezés, amelyek kézzelfogható bizonyítéknak vehetők, mint például a krétai, 5,7 millió évesre datált lábnyom, amit Gerard D. Gierlinski publikált 2017-ben13, vagy az Etiópiában talált 4,4millió éves Ardipithecus ramidusnak elnevezett előember talplenyomata. Ide illeszkedne egy másik kutató csoport eredménye is, akik Görögországban és Bulgáriában találtak olyan állkapcsokat, amelyekről feltételezik, hogy 7,2 millió évesek.

Hangsúlyozni szeretném, hogy nem tabudöntögető „beszólásnak” szánom az itt felsorolt koránt sem teljes megjegyzéseket, csupán lehetőségnek tekintem a távolabbi kitekintéshez a szokványos történelmi dogmák vaksi fenntartása helyett14.

Nos, gondolati menetelésünk folytatásaként tekintsünk az időben egészen messzire az emberi faj lehetséges kezdetének felkutatásában. Még nem dőlt el a vita, hogy mikortól kellene modern embernek tekinteni fajunkat, miután több, „megdöbbentő” felfedezés utal az ember akár 800 millió éves múltjára. Az egyik ilyen utalás például a Tisulsky Princess néven elhíresült lelet.

Története a következő:
Az úgynevezett Tisulski hercegnő története évek óta izgatja az emberek képzeltét, de több kérdést vet fel, mint amennyi választ ad. A Tisulski hercegnő felfedezésének történetét Oleg Kulishkin, a "800 millió éves hölgy" című cikkében írják le, amelyet 2002-ben a Khakassia Abakan újságban tettek közzé.

← 3. kép A Tisulski hercegnő egyik idealizált "fotója"

„1969. szeptember 5-én reggel Vladimir Podreshetnikov geológus kissé későn érkezett a munkához. Az iroda-sátorban nem volt ideje átöltözni, mert egy munkás odarohant hozzá, és egy rejtélyes felfedezést jelentett be. 800 (?) méteres mélységben a bányászok valami kemény kőzetbe ütköztek, amelybe mintegy beágyazódva egy szarkofág-szerű tárgyat találtak.” (sic)

Egy később odaérkező orosz tábornok (Malevany ?) a leletről az alábbiakat írta: „A szarkofágban, ebben a folyadékban, 30 éves korában tökéletesen megőrzött nő feküdt. Barna haja és kék szeme volt. Szépségével és ruháival egy orosz hercegnőre hasonlított. A bőre olyan fehér volt, hogy megijesztett minket. Amint kiszívtuk a folyadékot, és az oxigén megérintette a bőrét, azonnal elsötétült. A koporsó egy szikla belsejében volt, amelyet egyetlen geológus sem tudott megnevezni a mai napig. Ez egy szikla, amely nem fordul elő ezen a bolygón.”

A kutatók szerint, akik tovább vizsgálták ezt a felfedezést, a halott nő kora 800 millió év lehet. Itt nem a kőzet vagy a földi körülmények között ismeretlen anyagba szorult szarkofág, hanem valójában maga a női test kora a döbbenetes. Hogyan állapították meg az említett kort?
Erről nem található sem feljegyzés, sem tanulmány.

4. kép A lelet fényképei más forrásokból

Az oroszországi Tudományos Szervezetek Föderációs Hivatala (Fegyeralnoje Agensztvo Naucsnih Organyizacij) nem reagált az érdeklődő megkeresésre, aminek lehet oka az orosz tudományos élet színpadán 2013 óta zajló reformfolyamat, azonban az alternatív őstörténet vagy a földtan kutatói, társaságai, egyesületei sem törték magukat egy legalább részleges mértékű adatközléssel. Amiről tudni lehet, az mondhatni karcsú, még akkor is, ha állítólag az eredményeket többször ellenőrizték, és mindig ugyanazon értékeket kapták. Ez azt jelenthetné, hogy a lelet a dinoszauruszok megjelenése előtti időkből származik.

A „hercegnő” megtalálásáig a földtörténet tudományos eszközökkel már 570 millió évet is képes visszanézni, miután a prekambrium idején zajló glaciálisokat (jégkorszakokat) is megkülönbözteti. Nem tudni, hogy a lelet korához illesztett 800 millió évet honnan merítették, azonban az ott talált és leírt technológia máig megválaszolatlan kérdéseket vet fel. Kirill Krylov, az orosz Tudományos Akadémia Geológiai Intézetének tagja, aki geo-tektonikával foglalkozik (utolsó cikke 2010-ben jelent meg), és megszólalt az ügyben, a hercegnőt „idegennek” nevezte. Véleménye szerint ez a nő egy idegen civilizációból származhatott, aki a földi civilizáció őse lett. Ugyanakkor, a professzor azt mondta, biztos abban, hogy a holttest legalább 800 millió éves, és hogy a nő teste idősebb, mint a koporsó körül képződött szén. Azt mondta, hogy ez azt jelenti, hogy a darwini evolúciós elméletet kell megkérdőjelezni. Az első kijelentést, amely szerint egy idegen változatot terjesztettek elő, a nő testének genetikai elemzése során 100% - os egyezést mutattak ki a modern orosz emberekkel. Azt is megállapították, hogy a civilizáció, amelyhez a nő tartozhatott, sokkal fejlettebb, mint a miénk. Például, az emberiség számára még nem ismert az a technika, amellyel a „hercegnő” ruháját készítették, és a folyadék összetételét, amelyben tartották, nem lehetett meghatározni, csak néhány összetevőjét tudták azonosították, amit a legrégebbi hagymafajták és fokhagyma alkotnak. Az eset kapcsán, közvetlenül a felfedezés helyén furcsa dolgok történtek. Mind a hat bányász, akik „felfedezték” a szarkofágot, megmagyarázhatatlan körülmények között elhalálozott. Az egyik, aki megkóstolta a folyadékot, megőrült és megfagyott a saját házának küszöbén. Végül az hercegnő története lassan feledésbe merült.

5-6. kép A megtalált testet egyértelműen mumifikálták és egy kékesen-rózsaszínű folyékony ásványba merítették. Miután leengedték testéről a konzerváló folyadékot, a lelet állaga megváltozott…

Hogy valós történet, vagy szenzációhajhász esemény volt-e, nem tisztázódott.
Először: Tény, hogy a Khakassia újság valóban létezik. 1993-ig „Szovjet Khakassia” néven futott, a cikk, „Egy 800 millió éves hölgy” valóban megjelent.
Másodszor, az 1960-as években szénbánya működött Rzhavchik falu közelében és az is igaz, hogy a cikkben említett munkavállalók a bányában dolgoztak.

A hír valóságtartalmát erősen megkérdőjelezi a világhálón kerengő, esettel összefüggésbe hozható számtalan kép különbözősége, a történet mégis elgondolkodtató. Maga az eset állítólag Oroszország szibériai terültén, Kemerovótól észak-keletre, a Tisulsky kerület Rzhavchik Tisulskago városka közelében, egy szénbányában esett meg. A legenda szerint Tisul minden lakója csodájára járt a különös teremtés szépségének, és ha esetleg mégis az ember ős anyjával lenne dolgunk, akkor az ember eredetét valahol az Univerzum egyik távoli szegletében kellene kutatni, ugyanis ide illő a kérdés: a 800 millió ével korábbra datált létező honnan indult és milyen céllal érkezhetett a Földre?

Ahogy egyes kiadványok írják, a Tisulsky kerületben nem egy nő holttestét találták meg, hanem egy „biorobotot”, amely egy szuper-civilizáció, egykor valóban élő képviselőjének egyfajta klónja. A robotot kifejezetten azért rejtették a szarkofágba, hogy tudásukat átörökítsék a jövő generációinak. Állítólag Szibéria földjében van még néhány Hasonló kapszula rejtve, de a feltárás ideje még nem jött el: az emberiség még nem áll készen az ilyen ismeretekre. Ha kiderül, hogy a „hercegnő” nem halott, csak kriptobiózis állapotában van, ebben az esetben az ébredés lesz a 21.század fő eseménye. De a nyilvánosság nem valószínű, hogy megtudja ezt. Az ilyen eseményeket általában a hatóságok nem hirdetik …

← 6. kép Az equadori barlang szikla-vésetei

Nem egyedülálló a minden képzeletet felülmúló 800 millió éves kor meghatározása. 2011 márciusában adtak hírt egy semmilyen eddig feltárt megalitikus kultúrához hasonlítható alkotásról. Equador egyik barlangjában talált szikla vésetek15 elemzése érdekes következtetéseket engedne meg, de ezt most nem elemezzük, mert a kormeghatározás sejtése még a Pangea, Thetys vizéből való kiemelkedésekor volt időket idézné. Arra meg végképp nem akarunk következtetni, hogy a korabeli ember éppen milyen társasági rendben élt akkoron.

2.2 A nyelv fontossága

Lassan az idealista világnézetet tagadó vagy éppen csak elutasító fősodratú tudomány is eljutott odáig, hogy megtűrje, ha nem is maradéktalanul, de legalább részleteiben elismerje az archeo-genetika, a paleo-antropológia, és a diakronikus nyelvészet feltáró kutatásainak eredményei alapján, hogy a magyar nép ma beszélt nyelve eredeti, önálló alkotásként a Kárpát-medencében született. Bizonyítékul a Kárpát-medence jégkori embercsoportjának létezésére a Szeleta-kultúra leletei szolgálnak, amit Kadić Ottokár geológus tárt fel 1906-ban. Akkor még nem állt rendelkezésre a genetika tudományának mai felkészültsége, de a pleisztocén végén, több tízezer éven át ott élő ősemberek egyikének koponya-maradványa, pontosabban annak alakja már engedett következtetni arra, hogy az emberi artikulációs bázis a tagolt beszédre már akkor is alkalmas volt.

Most tennem kell egy merésznek tűnő megállapítást, ami sokak nemtetszését fogja kiváltani, azonban ahhoz, hogy a történelem előtti idők írásmutatványait, legyenek azok piktografikus, logografikus, urartui hieroglif, pszeudo-hieroglif vagy csak egyszerűen fonetikus, értékelni tudjam, Dr. Baranyi István megállapításából indulok:

„Egyetlen nyelvnek sem ismert az evolúciós kezdeti állapota, mert a földön egyetlenegy „primitív” nyelv sem létezik. A történelem előtti idők három legrégebbi nyelve, a sumér, egyiptomi, és az akkád-hettita valamennyi nagyon komplex nyelv, struktúrájában mindegyik magasan felette áll a ma létező modern kultúrnyelveknek. A ma élő bennszülött törzsek úgynevezett ”primitív” nyelveinek mindegyike tökéletes eszköze a kommunikációnak. Közülük néhány, mint például a kecsua és az ajmara, nem talál komplexitásukban egyenértékűt a napnyugati kultúrnyelvek között.”¹⁶

Olybá tűnik, hogy az első nyelv rögtön és átmenet nélkül jelent meg, mint nagyon komplex és teljesen kiérlelt társalgási eszköz. Ezzel ellentétben azonban minden nyelvnél tapasztalható devolúció, drámai leegyszerűsödés, a kifejezések ellaposodása. A teljes formák egyre jobban és jobban átváltoztak rövid alakká, amelyek átírást követeltek segédszavakkal és a szórend átrendezésével. Tehát mindenütt csak az evolúció ellentétét lehet felismerni, mutációt, törzsfejlődéstani fejlődést sehol sem. További fontos tény, hogy bár a majmok és az ember DNS-ei között kevesebb mint 0,003 ezrelék eltérés van, a minimális eltérések közé sorolható a FOXP2 (Forkhead box protein P2) gén¹⁷. A majmok (még) nem, az ember az ismeretlen múltba vesző idők óta beszél. Ma már tudjuk, hogy az emberben születésétől kezdve megvan a beszédértés szabályai kialakításának képessége, sőt tudósok azt is kiderítették, hogy ez a gén felelős más gének ki és bekapcsolásáért, így az FOXP2 valószínűleg egy direkt beavatkozás (génmanipuláció) eredménye. Ezt a vonalat később még felveszem és bővebben kifejtem. A mai genetika eljutott odáig, hogy a Kárpát-medencében talált emberi csontokból kinyerhető az a DNS, ami egyértelműen bizonyíthatja a Subalyuk- vagy a Szeleta-kultúra őshonosságát, egyben megállapíthatja az ott élő emberek beszéd-képességének meglétét – ugyanis a FOXP2 jelenléte. Ez azonban a paleo-genetikára váró feladata.

A Kárpát-medence fossziliáiból, a finoman megmunkált levél alakú kalcedon lándzsahegyekből, és a feltárt közösségi telepek lelet anyagából megállapítható, hogy a legfontosabb őskőkori kultúrákat alkotó népességek közé tartoznak, úgy mint az aurignaci vagy a gravettian emberek, a korai levélpengés vagy a magdaléni kultúra ősemberei. Vannak, akik úgy vélik, hogy ezek az embercsoportok a cro-magnoni alfajhoz sorolandók, és a 25-32.000 évvel ezelőtti időszakban léteztek, mások 36.000 évre tolják ki a leletek korát.

A fent felsorolt kultúrák közötti nyelvi kapcsolat létezésére utaló leletek nehezen cáfolható evidenciák akkor is, ha néhányan a finnugrisztika lassan elkopó tekintélyére apellálva, kvázi lezártnak tekintik a magyar nyelv fő kutatási vonalát18, mert már maguk is jórészt kerülik az összehasonlító nyelvészet retrográd elemeit, és nem tartják szükségesnek, hogy nevetségessé tegyék azokat, akik a spiritualitás misztikus ködébe vesző extraterrestriális közreműködést vizionálnak az emberi nyelv evolúciós menetébe. És miért éppen a nyelvet hozom fel példának? A már leplezetlenül dúló nyelvrombolás, amivel a médiában lépten-nyomon szembesülni kénytelen minden magyar anyanyelvű vagy magyarul beszélő ember, odáig fajult, hogy a fizetetten hivatásos „nyelvhibbantók” nyilvános sportot űznek az ősi magyar nyelv kifejező gyökeinek átértelmezéséből, gyökragasztó rendszerének szétzilálásából, a magyarban elengedhetetlen prozódia vagy hangsúly értelemzavaró, hadaró alkalmazásából. Márpedig az evilág megismerését, az éppen zajló események összefüggéseinek feltárását, a valóság igazságtartalmát, a megtanultak nemzedékről nemzedékre történő átadását, csak a tisztán szóló anyanyelv tudja maradéktalanul közvetíteni.
Egy kissé szűkebbre fogva a megvilágítandó terület léptékét, a visszatekintés fontosságával oda irányítanám a figyelmet, ahol végletesen ketté, vagy inkább sokfelé szakadt a nagy gondolkodók és a hétköznapi egy-ének ítéletalkotása, ahol a közösségi vezetési rend alkalmazhatósága, mai szóhasználattal: a társadalom felépítményének eredetéről, fejlődéséről, beleértve az emberi faj együttélésének kereteit megszabó ember-ember viszonyrend vezérlésről, már nem a közös megegyezés, hanem a diktátum szól. Lásd a viselkedési előírásokat úgy, mint jogrendet.

Támaszkodva a fent felsorolt kutatási ágak eredményeire, megkísérlem követni a mai értelemben vett emberi társadalom kialakulását, fejlődését, pontosabban próbálom feltárni a lételvek megszületését, amelyek vezérelték és irányítják ma a földi lét minden szereplőjének harmonikus együttélését, különös tekintettel a pillanatnyilag regnáló magyar jogrendre. Teszem azt a világ egyetlen Szent koronájáról a Szentkoronáról leolvasható szentenciák tükrében, amelyek az értő vizsgálónak meg is szólalnak.

2.3 Lenyomatok a humán lét szabályozásában

Manapság lépten, nyomon tapasztalható, hogy a dokumentált közelmúlt közösségi lét szabályozói – törvények, rendeletek, pátensek– már nem az ember és környezete között fennálló vagy lehetséges viszonyokat rendezi harmóniába, hanem durván beavatkozik a vezetett tömegek létfenntartó tevékenységébe oly módon, hogy a vezetők mindenek felettiségét hirdetve kisajátítanak minden elemi létfenntartó forrást mind anyagi, mind szellemi, mind lelki szempontból. A hatalom ideológiája – habár birtokosai a hatalom szó valódi jelentését egyáltalán nem, vagy félre ismerik – az emberi lét minőségét folyamatosan átértékelik, és természetellenes szabályozókkal biztosítják maguknak a jogot önnön felsőbbségük elismertetésére. Pedig, ha kifejtjük a Kozmikus Rend igazságát, minden ember egyazon lehetőséggel születik, és elvben bármivé válhat.

Most lépjünk vissza azokhoz a leletekhez, amelyeket az ortodox tudomány is elfogad, és elemezzük a pre kambrium idején jelentkező interglaciális ciklusok emberi közösségei által használt, azóta megtalált eszközeihez kapcsolható társadalmasított hátteret, és kíséreljük meg felderíteni azt a szabályrendet, amely akkor még, ha ösztönből is, de tartotta a Kozmikus Rendet.

Geológiai vizsgálatok kimutatták, hogy nagyjából 13 millió éve a Pannon-tengerbe nyúló félszigeten élt előembernek beállított „Rudi”, Rudapithecus hungaricus (Dryopithecus hungaricus) volt. A negyedidőszaki üledékes lelőhelyén eddig csaknem 300 elkülöníthető egyed csontjait tárták fel, ami arra utal, hogy a lelet nem egy elkóborolt „fél-majom” tagokból álló társulás maradványa, hanem egy jól szerveződött csoport letelepedett, hosszabb ideig egyhelyben élő, és létfenntartását gondos odafigyeléssel biztosító közösség volt. Valószínűsíthető, hogy a csoport tagjai elei voltak a későbbi vértesszőlősi és a subalyuki előember-csoportoknak, mert azok csontmaradványait, kultúra rétegeit, eszközeit, a tűz használatára utaló nyomait, és a 250-350 ezer évvel ezelőtt19 élt állatok maradványait, sőt egy részének lábnyomait is feltárták „Rudi” kultúr-rétege felett. Vértesszőlősön 1965-ben megtalált tarkócsont már a homo-erectus típushoz tartozó korai modern emberé lehetett. Samut, ahogy Thoma Andor antropológus elnevezte a hajdan volt embert, a Homo erectus seu sapiens palaeohungaricus körbe sorolta. A leletek egyes darabjainak technikai és művészi kivitelezése arra enged következtetni, hogy ezek az emberek együttműködő, egymást támogató, sőt az elesetteket ápoló, gondozó viszonyban éltek. Az ortodox tudomány ezt ősközösségnek nevezi, ami a közösségi lét egy olyan formája, ahol nem lehet egyértelműen eldönteni az együtt élő tagok egymáshoz való viszonyulását. Ez a cáfolhatatlannak tűnő megállapítás ellentmond az ember földi kialakulását és életvitelét kutató tudósok és amatőr régészek által felállított elméleteknek, amit később kifejtek.

A honi lelőhelyeken feltárt maradványok kiértékelése, amelyhez még hozzáveendő az észak-spanyolországi Atapuerca mellett egy barlangban 250-300.000 éves, 32-50 egyedtől származó lelet együttes összképe, megfontolandó hipotézist vetít fel. Ugyanis ezekből adja magát a nyilvánvaló következtetés, amely szerint a modern ember kialakulásának fő színtere, mégsem Kelet-Afrika, hanem Közép-Európa. Egyelőre ne kötelezzük el magunkat semmilyen sommás megállapíts mellett, mert még nem tárgyaltuk a sumer (pontosabban a Ku-Mag Ari nép, ahogyan az ottaniak nevezték önmagukat) kultúra lehetséges korát és eredetét, mindössze merítsünk e lehetőség kínálta útvonal világából, vizsgálva a közösségi alkotások korszakai között mutatkozó kulturális és technológiai fejlődését.

Tekintsük mosta a felső paleolitikum emberét, az aurignaci- és a szeleta kultúrákig, illetve a méltatlanul agyonhallgatott Istállós-kői barlang lakóit, akik több mint 36.000 éves nyomokat hagytak hátra. A kiásott leletek, használati eszközök, szerszámok és nem szolgálatcélú készítmények egyre finomabb kidolgozása, díszítése arra utal, hogy nem csak vadászó, halászó és gyűjtögető életmódot folytattak az itt élő emberek. Ennek bizonyítéka a 2,5 méter vastag rétegkitöltésben feltárt két kőkori települési szint, amelyek leletei között kimutatható fejlődés ad magyarázatot – az alsó réteg C-14 kora, a mintegy 36.000, a felsőé cirka 30.000 év – az itt élő emberek antropológiai és kulturális fejlettségére. Az előbbiből a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis), az utóbbiból a modern ember (Homo sapiens) leletei kerültek elő. Bár a tudomány az anatómiailag modern ember megjelenését felső közelítéssel 170.000 évvel korábbra, és helyileg kelet-Afrikára teszi, a pontos időpontot a maradványok jellegének változásában vizsgálva, folyamatos átmenet azonosítható az ember e két faja között, amelyet a Homo erectus és a Homo sapiens képviselnek, ugyanakkor nem mutatható ki az afrikai és az európai közösségek rokonsága, ami kétségessé teszi, a „az Afrikából Európába vizionált felvándorlási” elméletet. Egyben nem hagyható figyelmen kívül az etióp iszapömlésbe ragadt lábnyomok elemzése során felmerült lehetőséget, az átmenetinek tekinthető faj létezése sem. Az Istállóskői barlang azonban a neandervölgyi és a modern ember (Homo sapiens) egy-helyűségét is mutatja, aminek pontos értékelése az antropológusok feladata lenne.

Igaz, kimutatták, hogy a cro-magnoni embert még alfaji szinten sem lehet elkülöníteni a modern embertől, ennek okán talán ide számolható volna a neandervölgyi típus is. Az antropológiai átvezetés tehát a Vértesszőlősi típusból az Istállóskői leletek embere között kézenfekvőnek tűnik. Az utóbbi lelet együttes jelentőségét növeli, hogy a pleisztocén rétegekből előkerült 66 fajból álló fauna a leggazdagabb Európa Szeleta korú feltárásai közül. Mikro faunájából három „új” emlős- és 20 „új” madárfajt írt le Mottl Mária²⁰.

A korai felső-paleolitikum „levéleszközös” kultúrája Közép-Európában kb. 45 ezer évvel ezelőtt jelent meg (ezt már elfogadhatónak tartja a kortárs tudomány), és egykorú lehetett a gravettien, valamint az aurignacien kultúrával, sőt akár kapcsolatban is állhattak egymással. E tényt a figyelem középpontjába állítva, a csoportok között azonos, de legalábbis nagyon hasonló közösségi lét-szabályozó mechanizmust képzelek. A közösségek nagyságáról csak feltételezésekkel élhetünk, így nem állíthatjuk azt sem, hogy csoporton belül volt-e vezető és vezetett elkülönülés. Itt a közösségi rétegződésre gondolok, és hogy a vezető viselt-e bármilyen megkülönböztető jelet vagy eszközt vezetői mivoltát hangsúlyozandó, továbbá volt-e bármilyen természetfeletti létezőt tisztelő szokás, esetleg kiforrott hitvilág. Mindezt arra alapozom, hogy az egyes közösségek elszigetelt, vagy az évszakok változásához köthető rugalmasan változó életterének körletét pillanatnyi tudásunkra hagyatkozva lehetetlen meghatározni. Az egyes feltárások során talált „művészeti” alkotások, használati eszközök kidolgozottságának finomságai között kimutatható szemmel látható azonosságok vagy csak hasonlóságok, nem adnak cáfolhatatlan támpontokat.

Ezekből az időkből a hivatalos történelemcsinálóknak nincs tudomása írott forrásról, a barlangrajzokat és a későbbi korokban született legendákat kivéve. Már ha nevezhetjük a barlangrajzokat írásnak. Annak ellenére, hogy Varga Csaba a „Jel, jel, jel, avagy az ABC 30.000 éves története” (Frigia, 2001) című kiadványában írásmutatványnak nevezi, és ismerteti a sok-sok képi megjelenítés lehetséges értelmezését, amelyek az állat- és emberfigurákkal egy csoportba tartozó jelek tanúskodnak.

Összefoglalásként: a feltárt leletek fejlődési vonalát követve, valamint a megtalált eszközök, szerszámok, környezetalakító tevékenységek nyomaiból, a közösségi lét magas szintű szabályozottságára következtethetünk. Ami bizonyos lehet, az a létfenntartást szolgáló használati eszközök díszítő jellege és azok alkalmazása a közösségi összetartozás erős kötelékét hangsúlyozza. Továbbá, a környezet-alakítás természetazonos vagy ahhoz közeli készítmények jelenléte, az élettér természeti törvényekhez való igazításának feltétlen meglétét sugalmazzák.

Volna még egy gondolat, ami az emberek együttélésére vonatkozó szabályszerűségek kutatására ajánlásokat tesz. Kilépve a hivatalos tudománykodás rabiátus köreiből, csodálkozzunk ré, egy egészen kevéske ideig, az okkultista tanítás három olyan tételére, amelyekre okulásként érdemes odafigyelni, még ha totálisan ellentmondanak úgy a modern tudomány, mint az ismert, kanonizált vallásos dogmák állításainak. Tegyük most félre minden előítéletünket, mert ahogyan az egzakt tudományokban, úgy a társadalom-elméletben is elfogadott tétel, hogy az üres halmaz is hordoz értékelendő elemeket tartományában, így ha a hitelesség szemszögéből üres halmaznak is tekintjük az alternatív gondolkodók megállapításait, megvizsgálható az értelme-vesztett kérdésekre adott válaszok magja! Ezek után nézzük azokat az eszementnek mondott tételeket:

1.) Bizonyítható a hét embercsoport egyidejű fejlődése Földünk hét különböző területén;
2.) az asztrális test korábban volt, mint a fizikai test, ha az asztrális test volt a fizikai test mintája, (még ha nem is értjük pontosan az „asztrális test” tényleges jelentéstartalmát; és
3.) az ember megelőzte fejlődésében vagy kialakulásában az állatvilágot, beleértve az emberszabású főemlősöket is²¹. Ezt a biblia is így mondja…

Az okkultista tudományok leírásait azért is érdemes áttekinteni, mert jóllehet tanításaik allegorikusak, rendkívül tanulságosak az emberi faj kultúrtörténetének fejlődéséről felmutatott tanulmányai. Itt vannak például az egyiptomi Toth Könyvek²²., az egyiptomi Holtak Könyve (Ani Pairusza, i.e. 240), a hindu Puránák a hét Manuval, a kaldeo-asszír feljegyzések, amelyeknek cseréptábláin szerepel a hét primitív ember, majd Ádám is. Pindaros szerint ez a hét primitív volt a Kabiri, akiknek összefogó neve Adamas23, és a Lemnos-i hagyományok szerint a Föld méhéből született primitív ember első típusa.

A Kabiri vagy Kabirim (a név föníciai) istenségekként is tisztelték, és nagyon titokzatos létezők voltak az ősi nemzeteknél, beleértve az izraelitákat is, és Thébában, Lemnosban, Phrygiában, Macedóniában, különösen Samothrace-ben voltak a legelismertebb felmenők. Titokzatos istenek is lehettek, mert nincs profán, akinek joga lenne megnevezni őket, vagy beszélni róluk. Hérodotosz tűzistenekké teszi őket, és Vulcanra mint apjukra mutatva. A Kabirik uralták a misztériumokat, valós számukat soha nem fedték fel, okkult jelentésük nagyon szent. Valószínű, hogy Noé ismerte ezt a misztériumot, amelyre alapozva intézte „ügyeit”.

A Kabirik asszír istenek is voltak. Héberül a név azt jelenti, hogy „a hatalmasok”, Gibborim. Samothrace-ben, egy szigeten, a világ minden tájáról származó rejtélyei közül, talán a legrégebbi, amelyet valaha lefektettek, Samothracek voltak. Ez utóbbiak azonosak a Kabiri, a Dioscuri és a Corybantes fajokkal. A Samothraces nevei misztikusak voltak, Plútót, Ceres-t vagy Proserpine-t, Bacchust és Æsculapius-t vagy Hermest jelölve. Egy időben a tűzzel kapcsolatos összes istenséget, legyen az isteni, pokoli vagy vulkáni Kabiriannak hívták. A keresztényeknél azonban most ördögök, bár a modern Arkangyalok a Kabirik közvetlen átalakulása.²⁴

Adamas a nemzési rendszerben az első hímnemű emberek őstípusa, s egyike volt az emberiség ősének vagy nemzőjének. Talán ezért emelkedtek Isteni magasságokba. Mint okkultista megállapítás, amennyiben valóban hét különálló hímnemű emberről szól, az Adamas elnevezés, genetikai kutatások akár igazolhatják létüket a hét ősapa képében. Innen már csak a női minőség megteremtésének mítosza hiányzik. Egyelőre. Mert ha elég gazdag a fantáziánk, akkor elő vehetjük az extraterrestriális eredetűnek mondott Tisulsky hercegnőnk és a hét ősapa családfáját, így akár erről az aranyágról is levezethetjük a nagyrassz, a biológiai értelemben véve egységes emberi faj (a Homo sapiens) további alfaji osztályozását az okkultista szemszögből felállított hét alap-populációt, amelyek többnyire izolált földrajzi meghatározottságú csoportok létezését állítja. Innen tovább is léphetünk, mivel az ősapa az első, aki a nevelési előjogával élve egyedülálló viszonyrendet alakíthat ki saját közösségében, az adott populációban megkérdőjelezhetetlen „szava” lehet (és itt vegyük komolyan a „lehet” jelentés-tartalmát), aminek következménye, hogy az egyedek közötti uralom hovatartozása nehezen kérdőjelezhető meg. Innen, ha gyengén is de kaphatunk egy cseppnyi megvilágítást a nyomasztó hatalmi struktúrák kiépüléséről.

Ha ehhez még hozzá vesszük a történelem egyik elfogadott tényét, ’miszerint a piciny Égei tengeri szigetet, Samothrace-t, a föníciaiak gyarmatosították (figyeljünk oda a megfogalmazásra), ő előttük pedig a titokzatos pelaszgánok²⁵ uralták, akikről csak annyit vélnek tudni, hogy ők az ókori görögök akik Argost alapították, Dodonaeai Zeusz, Hephaestus, Cabeiri és más istenségek hívei voltak, ugyanakkor emlékezetünkbe idézzük azt is, hogy a föníciaiak, a kaldeusok, az izraeliták, sőt a hinduk, a skandinávok, és az említett ógörögök misztérium béli istenei és istennői más, más néven de ugyanazok, mind visszavezethetők Atlantisz királyaira, királynőire és hőseire, így könnyebben áttekinthetjük a társadalmi rend kialakulását és fejlődését. Már ha megismerhetjük Atlantisz népének, valamint az ógörögök, a föníciaiak és a többi nép valósághű közösségi szabályozását, ahol a vezetők lugálok, királyok, papkirályok esetleg nefilimek vagy hasonló extraterrestriális származású létezők voltak. Arról az okkultisták nem szólnak, hogy az ősanya ki és mi volt, és hogy a hét elvált nemű férfi – az adamiták – miért éppen a negyedik típusú emberi faj, így az uralkodás kérdésének létjogosultságát, egyelőre lehetetlen rögzíteni. Tudjuk, hogy az ókori görögök a híres demokráciájuk előtt királyi vezetés alatt éltek. Eusebius Pamphili (Eusébios tés Kaisareías) szerint Argoszban Inăchus (Inachos vagy Inakhos) volt az első király, de több Inachid királyt is Pelasgusnak neveztek.

Az eredeti isteni karakterek, akiket Prometheus alakja fémjelzett, és állítólag a tűz képében elhozta a fényt világunkba, majd felruházta az emberiséget az intellektussal, minden teogóniában²⁶ kiemelkedő szerepet töltöttek be, különösen a Hinduban, számuk 3, 7, 8 vagy 49, az írások szerint. Általában nagy tiszteletnek örvendtek, de származásuk többnyire elveszett az idő éjszakáján. Mégis, akár Phrygiában, Föníciában, Bithünia és Troad területén, Trákiában, Egyiptomban, Lemnosban vagy Szicíliában, kultuszuk mindig a tűzhöz kapcsolódott; templomaik vulkáni tevékenységek helyén épültek, és az exoterikus imádatban a chthoni²⁷ istenségekhez tartoztak. A kereszténység tette őket a pokol isteneivé. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a Kabirik mindkét nemhez tartoztak, mind földi, mind égi, mind kozmikus léptékben. Mint a földi hatalmak uralói, későbbi minőségükben tisztán geológiai jelenséget szimbolizáltak, az idők kezdetén az emberiség uralkodói is voltak. Amikor az isteni dinasztiák királyaiként megtestesültek, az első impulzusokat adták a civilizációknak, és irányították azt az elmét, amivel az embereket az összes művészet, tudomány és találmány tökéletességére késztették. Így a Kabirik állítólag úgy jelentek meg, mint az emberek jótevői, és mint ilyenek, hosszú ideig éltek a nemzetek emlékezetében. A kölcsönös függés nyilvánvaló, amennyiben a Kabirik az emberi elme irányításával megtették a maguk kötelmét, az emberek pedig maradéktalanul végrehajtották az előírt tennivalókat. Ez a kapcsolat pedig az idők múlásával sem veszett ki belőlük, mindössze a függés egyik felének létezése észlelhetetlenné vált a másik fél számára. Ennek ellenére, ahogyan az okkultista mesék mondják, bár az elme fejlődése megrekedt, az az emberek gyakran felidézték az aranykort, így az emlékezetben tartották az egykor élő kapcsolat hatását. Ezzel a sűrű felidézéssel próbálkoznak a vallási vezetők egyre kevesebb sikerrel, miután új ismeretet képtelenek felmutatni.

A Kabiriknek más nevük is volt az ősi „Szent nyelvben”, amit csak a hierophantok28 és a papok ismertek; de még nekik sem volt szabad a nevükön megemlíteni őket. Úgy gondolom, hogy kissé eltorzítva néha mégis kimondták azokat, amint azt ugyanazon a Szent nyelven Sziám, Tibet és India lakossága a mai napig is teszi. A kambodzsai Nagkon-Wat falán is számos név található Samothrace kabiriai Isteneiről. Ez talán elkerülte a régészek figyelmét, de szigorúbb ellenőrzés után ott is megtalálhatják őket, sőt, a Kabiriak híres atyját, Vulcant is, munkaeszközeivel, és közel hozzá egy királyt, kezében a Cheronaea, avagy „Agamemnon jogarával”, amelyet állítólag Lemnos sánta Istene mutatott be neki. Egy másik helyen Vulcan ismerhető fel, kalapácsával és kovács-fogójával, csakhogy az alakja egy majom. Könnyű belátni, hogy kotrói Ellora régi pagodáinak építői, Copan és Közép-Amerika templomainak építészei, Nagkon-Wat és az egyiptomi piramisépítő munkásai, ha nem is egyazon fajból származtak, ugyanabból a pantheonból merítettek, amelyeket a leg régebbi misztériumokban tanítottak. De ha, ahogy azt hirdetik, Nagkon-Wat lényegében egy buddhista templom, akkor hogyan lehet, hogy a falain tisztán asszír jellegű Kabiriai istenek vannak, pedig mint az ázsiai misztérium-istenek, már i.e. 200 évvel elhagyták földi otthonukat, és maguk a Samothrakiai misztériumok is teljesen megváltoztak?

Azt legfeljebb utalásszerűen tudhatjuk, hogy ezek az uralkodók milyen eszközzel adták tudtul a környezetüknek királyi mivoltukat, azonban az bizonyos, hogy a király szó olvasatában szerepelnie kell az eredetnek, a közöségben elfoglalt helyük rangjának, és uralkodói erejük mértékének. Most hagyjuk figyelmen kívül a „tudománytalan”, szóbeszédek útján hagyományozott legendát, amely szerint a vízözön után Nimród (Ninurta, Ninus, Nergál, Narmer, Menes²⁹...) volt az első király a Földön (akit nem mellesleg a magyarok ősapjuknak tartanak), királyi mivoltában vala említve. De, nehogy egyértelmű lehessen a történések értelmezése, Eusebius Pamphili³⁰ szerint Bel vagy Belus (aki a Bibliában Kús), Ninus atyja, alapította Babylont, miközben Ninus vagy Nimród az építője. Most, bár Belt vagy Kúst, Babylon alapítójaként tekinthetjük akár mint első királyokat, mégis nyilvánvaló, hogy sosem uralkodhatottak volna a babyloni monarchia első királyaként. Ennek megfelelően „Eusebius krónikája” örmény változatában Nimród nevét teljes egészében kihagyták az asszír királyok listájából, aminek köszönhető, hogy Ninus (Nimród) mégis az első uralkodó, olyan értelemben, hogy pontosan megfeleljen a Bibliai beszámolónak³¹. E zavar miatt valami pontos magyarázatot kell adjon a titulussal felruházott egy-én kiemelkedő voltára minden nép saját nyelvében. Lássuk mit ír a magyar etimológiai szótár³²:

„király –

’az uralkodó fejedelemnél nagyobb, a császárnál kisebb rangúnak tekintett monarchikus államfő; König’ # (↑); 2. 1650–3 ’〈sakkjátékban〉 a legfontosabb figura; Hauptfigur im Schachspiel’ # (Rónai Horváth: Zrínyi hadt. Földi 341); 3. 1694 ’a hozzá hasonlók között a legkiválóbb; der Hervorragendste unter den Ähnlichen’ (Felvinczi György: NySz.); 4. 1720 ’uralkodót ábrázoló kártyalap; zweithöchste Spielkarte’ # (NSz. – Koháry I.: Munkács 3: 31); 5. 1910 e. ’[〈tekejátékban〉 a legnagyobb bábú]; der höchste Kegel im Kegelspiel’ (ÉrtSz.) Sz: ~i 1113 Crali hn. (Fejérpataky: Kálmán kir. okl. 56) | ~ság 1405 k. kiralʃag (SchlSzj. 471.)..

Jövevényszó egy szláv nyelvből, valószínűleg a szerb-horvátból. ⊗ Szb.-hv. kralj; – ; blg. крал;; szln. kralj, (V.) král:: ’király’ [< ném. (ófn.) Karl ~ Karal szn., Nagy Károly (742–814) neve; a jelentéséhez vö.: ; vö. →cézár].. Lásd még: szlk. král’;; or. король; stb.: király. – A szerb-horvátból való származtatás főként azzal alátámasztott, hogy a méltóság megnevezéséről van szóbán². A 2–5. jelentés: metafora, amelyet részben befolyásolt a ; ném. König ’király; főfigura a sakkban; (második) legmagasabb játékkártya; a középen álló bábu a tekében’; stb. MSzlJsz. 1/1: 124; AkNyÉrt. 20/3: 61; KSzlJsz. 268; TESz..”

„Nagy tudású” gondolkodóink ezúttal is kitettek magukért, tekintve, hogy Constatine Porphyrogenitus De Adminstrando Imperio (DAI) című, mindenféle tudományos területen dolgozó kutatók által elfogadott és hitelesnek mondott kódexéből kiderül:

A 10. századi forrás részletesen tárgyalja a horvát és szerb népcsoportok Elba-Odera-Visztula forrásvidékéről a Balkánra történt elvándorlását. Kappadókiai Herakliosz bizánci császár a költözés idejét 610-641 közötti időintervallumra teszi azzal, hogy:

„… A horvátok akkortájt Bajivarián túl laktak, ahol ma a fehér horvátok vannak. De egy nemzetség kiválván ezekből, tudniillik öt fitestvér … népükkel együtt Dalmáciába mentek …”
„… A többi horvát Frank ország táján maradt, és most Belochrovatu-nak, azaz fehér horvátnak nevezik őket, kiknek saját fejedelmük van …”

Máig tisztázatlan, vagy inkább zavaros a szlávok szétvándorlásának oka. A Frank évkönyvek szerint 808-823 között az abodriták, a wilzek és a szászok között dúló rokonok közötti uralmi viszály megakadályozta a hatalmi koncentrációt, és ez okozhatta az elvándorlást. A horvát hagyományok szerint hét testvér vezette honfoglalók vonultak Dalmáciába, Pannónia Inferiorba, és egy részük Illiricumba. Mindhárom csoportnak önálló fejedelmei (!) voltak. Pontosnak mondható leírást ad Thomas Archidiaconus (Spalatói Tamás) Salon és Split püspökeinek krónikájában33 ahol magyar királyokról ír. Ebből nyilvánvalónak tetszik, hogy a „király” szó ó-horvát eredete merő kitaláció. Annál is inkább, mert Charlemagne [English: Charles the Great, German: Karl der Grosse, French: Charles le Grand, Latin: Carolus Magnus, Dutch: Karel de Grote, King of Neustria (768-771), King of the Franks (771-814), King of the Lombards (774-814), and Emperor of the Romans (800-814)] horvát eredetű „királyosításának” a kralj-ból, nincs logikusnak látszó sem nyelvi, sem hangtani magyarázata. Még akkor sem, ha valóban Nagy Károly hódoltató politikája lett volna a szláv szétvándorlás kiváltója. Továbbá az akkor már a Kárpát-medencében megtelepült magyar köznép Nagy Károly nevéből eredeztette volna vezetője titulusát. Azt is tudjuk, hogy a horvátok első királya I. Tomislav, aki 910-től, kezdetben mint fejedelem, később mint király haláláig uralkodott. Nagyon komoly gyötrelme lenne a magyar nyelvnek, ha annak ellenére, hogy 907-ben a Kárpát-medencére törő gyermek Lajos frank király (!) seregeit Poson-nál tönkreverve éppen az ó-horvát nyelvből merítette volna a „király” szó felvételét a nyelvi szótárába. Álljon itt a magyar szófejtés által megadott jelentéstartalom:

ki-rá-ly:

hangzó ligatúra, melynek hármas összetétele az alábbi összevont jelentést adja:
KI: a magyar biblia szerint: KI – IZ-TEN első gyermeke, a fény.
RÁ (RÉ): a Nap Isten maga, az egyiptomi mitológiában.

Ly: a székely "ly" (lyó) és "m" (ma) jelek előképéből alkotott ligatúra, amely egy kőkori isten (Jóma) nevét örökíti meg.

A ligatúra olvasata: KI (fény), RÁ (a nap), (és) Ly(lyóisten gyermeke).

Tartalmazza az eredetet, a rangot, és a főhatalom egy kifejezésbe összevont képét. Erről a magyarok mind a mai napig tudnak, köszönhetően Karoli Gáspár bibliafordításának. A magyarul tudó ember pontosan értesül erről, amikor a nyelvre erőszakolt torzítások ellenére bármilyen szövegből kiolvassa a valódi jelentéseket és meglátja azok összefüggéseit, amire egy nem magyar anyanyelvű képtelen. Íme egy másik példa:

A Káldi Neovulgáta Teremtés könyve 1 fejezetében így ír:

1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
2 A föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység felett, és Isten Lelke a vizek felett lebegett.
3 És Isten szólt: »Legyen világosság!« És lett világosság.
4 Látta Isten, hogy a világosság jó. Elválasztotta a világosságot a sötétségtől,
5 és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Akkor este és reggel lett: egy nap. ³⁴

És Karoli Gáspár fordítása, amiből egyetlen idegen ember sem tudja kiolvasni a jelentéstartalmat:

1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. ³⁵

Ha a föld nem „… puszta és üres …” mint ahogyan az írva vagyon a Káldi Neovulgáta Teremtés könyve 1 fejezetében, hanem KI-etlen, azaz fény nélküli, akkor a jelentéstartalom egy magyarnak már világos. Karoli arra is figyelt, hogy KI előbbre kerüljön, mint az „üres” szót helyettesítő „kietlen”. És mikor Isten látásáról szól, a szórend felhívja figyelmet arra, miről beszél. Mert aki tudja, és nem csak beszéli a magyart, az a hangsúly rendjéből pontosan tudja értelmezni a mondavalót. Nem úgy mint a mai hivatásos nyelvhibbantók.

2.4 „… Azért vagyok, hogy legyünk …”

Emberi közösségek önfenntartó ereje a benne munkálkodó egy-ének biológiai erejének célirányos tevékenységében nyilvánul meg. Ha egy közösség felhalmozta, esetleg túlhaladta a lét- és fajfenntartáshoz szükséges és elégséges forrás-hátterét, az egyének közötti viszonyrend fellazulhat, majd a csoportérdekek mentén szerveződni kezdhetett. A következmény nyilvánvaló, vagy a csoportérdekek összehangolására irányító egyént/ csoportot állítottak, vagy a közösség széthullott, rosszabb esetben az egyének, csoportok önpusztító küzdelembe bonyolódtak. Az ősi közösségekben a biológiai erő közösítése szükségszerű volt, mert a közösség túlélése a természeti erők feletti hatékony védelmet csakis az egyesített biológiai erővel lehetett biztosítani. Akkor, a forrásokhoz való hozzáférés a közösség minden tagjára szükségletének megfelelő mértékben osztódott, és ha a forrás apadni kezdett, a közösség egyszerűen odébb költözött. Egy közösség ereje tehát abban volt mérhető, hogy a létfenntartása forrásait milyen mértékben volt képes működtetni vagy üzemben tartani, illetve a káros hatásoktól megóvni, azokat távol tartani. Ez több tízezer évig működött, amiről a korábban említett kultúrák nyújtanak bizonyságot.

Az őskori kultúrák közösségei nem társadalmak, mert a közösségek célja önérdek-mentes volt, minden tag a közösség önálló, de el nem váló eleme volt. A mai értelemben vett társadalom legalább kettő egy-én uniója, akik vállalják, hogy önállóságukat felfüggesztve erejükkel a vállalt mértékben hozzájárulnak, és közös erőfeszítéseket tesznek egy kijelölt cél megvalósulásához, bármilyen előny elérésének és kizárólagos birtoklásának reményében. Jegyezzük meg, hogy az egy-én önállósága a társadalomban mindig valamilyen korlátozás alá esik. Élnek még korlátozás mentes közösségekben egy-ének, amire példa egy Afrika-kutató expedíció esete:

A kutatók megpróbálták a civilizálatlan törzs gyermekeit oktatni, és a nagyobb siker reményében kitettek egy zacskónyi édességet. Egy feladat sikeres elvégzése fejében a helyesen felelő gyermek kapott volna egy darabot belőle. Miután hosszú idő elteltével sem sikerült kiosztani egyetlen cukrot sem, a tudósok azt találták ki, hogy a csomagot elvitték jó messzire, és azt ajánlották, hogy aki először ér oda, azé lesz az egész. A gyerekhad lelkesen rohant a csomaghoz, és nyilván a legnagyobb ért oda elsőnek, aki bevárta a többieket, és elkezdte osztogatni az édességet. Amikor a kutató megkérdezte tőle, hogy ha ő lett az első és a cukor azé, aki elsőnek ér oda, akkor miért osztotta szét a teljes csomagot? A gyerek csak annyit válaszolt, hogy:

„… azért vagyok, hogy legyünk…

Az ember, az egy-én önállóságát tehát a társadalmak felépítése során elveszti, de sokszor ennek nincs is tudatában. Alapvető különbség tehát a társadalom és az emberi közösség között, hogy az önállóság természetes formája a társadalomban korlátozó rend alá esik. Ezt a korlátozást, illetve ennek kezdetét próbáljuk most felderíteni.

3. Isten vagyok, tehát uralkodom …?

Fentebb úgy határoztunk, hogy elfogadjuk a feltételezést, amely szerint a történelem előtti idők embere még hordozta génjeiben a lét- és fajfenntartó ösztönök szekvenciáit, de ami kiemelte az állatvilágból, az csak egy apró változtatás volt csupán, és ezt a valóban alig változást még nem sikerült az evolúció sem pontos, se megközelítőleg pontos helyére vagy idejére besorolni. E két fontos gén (FOXP2) a genom direkt vagy spontán „mutációja” hatására kialakult új vezérlő elemmé vált, mert a megismerés (a tudat) ösztönét ébresztette fel. Ettől az ember képessé vált a tagolt beszédre, a megszerzett tapasztalatok gyors átadására, és ezt a kapott vagy szerzett képességet igen hatékonyan elkezdte működtetni. Mind ezek eredményeiről az őskor kutatói tömegével adhatnak számot. Az irányadó akadémikus tudomány egyelőre kerüli az alternatív körök által feltárt bizonyító erejű leleteinek tárgyalását, ennek okán, most kezdjük onnan magyarázatunk kifejtését, ahonnan már lehetetlen légből-kapott, bakafántos érvekkel lesöpörni a valóságot. Nos, egyelőre bizonyító erejű „leírásokat” nem tudunk felmutatni az áttekintett kultúrák korából. Bár tudjuk, hogy a Föld tektonikus tevékenysége kontinenseket épített és tüntetett el a felszínről, és még mindig heves vita folyik arról, hogy szárazulatok már 3 milliárd évvel ezelőtt is léteztek-e vagy sem, most eltekintünk a Föld történetében többször felbukkanó majd elsüllyedő szuperkontinenseken (Vaalbarától a Pangeáig) esetleg egykor valóban létező kultúrák tárgyalásától.

Európai kultúrkörben a leginkább elterjedt és a mai napig uralkodó nézet szerint, a minden földi életet elpusztító vízözönt Mózes 1. könyve, a Genezis 6-9 fejezetben írja le, bár tudjuk, hogy az esemény legkorábbi forrása Suruppak városának a vízözön előtti utolsó királya, Ziusudra-tól származik, aki az első hiteles túlélő vala. A királyt ENKI (az akkádoknál EA) menti meg, amit AN (ANU) és ENLIL (BAL) Isteneknek köszönt meg, és akik alázatosságáért, de ne értelmezzük félre, hála adományaiért jutalmul halhatatlanságot kapott. Megemlékezünk még a Gilgames eposzban szereplő Ut-Nap-Is-Tim-ről, aki ENLIL kedveltje volt, és ahogyan Noé, úgy ő is hajót épített, hogy az előre sugalmazott vízártól megmentse alattvalóit, javait és haszonállatait. Tudva az ószövetség forrásairól, a csaknem tökéletes egyezés Ziusudra, Ut-Nap-Is-Tim és Noé (Noah) között, bátran kijelenthetjük: az egyezések sorozata nem a véletlen műve.

Búvárkodva az elérhető egykori írásmutatványok mélyén, egy érdekes következtetést vonhatunk le a történetekből. Az ókori Közel-Kelet világképeiben az Istenek halandóvá, az emberek pedig Istenekké válhattak. Ut-Nap-Is-Tim-et, a Babyloni árvíz hősét, feleségével együtt, Enlil Isten-gyermekké tette: „… eddig Ut-Nap-Is-Tim csak ember volt; mostantól Ut-Nap-Is-Tim és felesége olyan lesz, mint mi, az istenek …” (Gilgames eposz 11: 193-194).

A héber Bibliában Isten annyira szerette Énokot, eredetileg Chanoch, Jared fiát, Ádám unokáját (Genesis 5:24) és Illést (2 Kings 2:11), hogy prófétává tette őket. Ide sorolhatjuk Nergál³⁶ feleségét Ereskigal Istennőt, aki vállalta a halandóság terhét, hogy népe az alsó világba menekülvén túlélője lehessen a Föld akkori kozmikus katasztrófájának. De ezek különleges esetek voltak, és az ókorban nem is nyújtottak precedenst a köznép számára. Akkor, a királyok rendszeresen élvezték az istenítést például Egyiptomban, bár a hagyományokban csak haláluk után. Például III. Hattusilis hettita uralkodó megemlékezik apja haláláról, „mint amikor apám Mursilis lett Isten”³⁷

Egy érdekes felvetést még érdemes megvizsgálni. Nevezetesen, a Bibliakutatók nem találnak hiteles bizonyítékot Nimród személyének valós történelmi alakhoz való illesztéshez. Jóllehet, a Nergál-Ereskigal, Nimród-Szemirámisz párhuzam legalábbis figyelemre méltó.

Nimród egy szolgasorba taszított nép nemtőjének, Kusnak a fia, aki hatalamas vadász (lett) az úr előtt, és Nergál, aki élvezte egész Mezopotámia tiszteletét, majd feleségéül véve Ereskigált, az alsó világ királynőjét, ő maga is királlyá lett. Továbbá Ereskigál aki Nergál népének megmentése fejében halandóvá lett, és Szemirámisz, akit szajhává minősítettek, galamb képében az égbe emelkedett és megistenült, hordozza a Biblia standard átértelmezéseit (Ábrámból Ábrahám, Izsákból Izráel,…) valamint a történések fonákjára fordításainak sokaságát … Egy pillanatra felidézzük, hogy a galamb miként vált a Szentlélek szimbólumává:

A hagyomány szerint a pápát választják, amelynek rituáléja az évszázadok során alakult ki. Amire kitérek, az egy legenda. Ugyanis volt egy kivételes eset, ami 236-ban játszódott. A legenda szerint az összegyűlt egyházfők közül váratlanul galamb ereszkedett le a jelenlévők egyikének fejére. Teljes volt az egyetértés, hogy ennél világosabban nem nyilváníthatta ki magát a Szentlélek és azonnal pápává választották a teljesen esélytelen jelöltet, aki I. Fabius néven 236-tól 250-ig töltötte ki pontifikátusát. Ha még emlékezünk arra, hogy Szemirámisz galamb képében szállt a Napba, …

A mitológiákban az embert azért teremtették, hogy szolgálja az Isteneket, és az ember ezt abban a reményben tette, hogy az Istenek majd értékelik és megjutalmazzák érte. Merő feltételezés, kézenfekvő, hogy az Isteneknek is szükségük volt ételre, italra, vagy valamire, amit csak az ember adhatott meg nekik, ezért függhettek az emberektől, mert vagy ellátták őket (áldoztak nekik), vagy nem. Például az özönvíz után a bibliai Noé azért nyerte el Isten jóindulatát, mert hála-adományokkal halmozta el: „… az Úr megszagolta az ízletes hús és szárnyas kellemes illatát …” (Genesis 8:21). bár nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nefilim volt. Erre apja Lámek apasági kételye ad alapot. A biblia szerint Lámek, Ádám nyolcadik generációs leszármazottja (Gensis 5:25), Metuselah (Matuzsálem) fia, Noé apja (Gensis 5:29), amikor egyik felesége (?) megszülte gyermekét úgy látta, hogy nem az ő magjából eredt. Erről az írások nagyon keveset írnak, vagy ami felkutatható, az többnyire ellentmondásokkal terhelt és túl rövid. A Middrash Gen. Rabah 23:4-ben az olvasható, hogy Lámek asszonya, aki szülte három fiát, Náámá, egy világszép nő volt és az özönvíz korabeli mitológiai óriások belé szerettek, bár Abravanel38 megkérdőjelezi Náámá azonosítását Noé egyik feleségével, az összefüggés Lámek kételye és az őrzők vagy óriások között, fennállhat.

A héberikus szentírásokban Noé szerepel Ut-Nap-Is-Tim képében, aki a Gilgames eposz 11: 155-161 részében jelenik meg azzal, hogy az özönvíz után gödölyét ajánlott fel az Isteneknek, akik „… megízlelték az édes ízt …”. És itt figyelmen kívül hagytam a kölcsönös függés esetét, ami egyes mítoszok szerint az Istenek és az emberek között akkor még fennállt. A történetek szerint tehát az Istenek az embertől függenek, de ez a függés kölcsönös, mert az emberi lét az Istenek jóindulatára utalt, így az Istenségeknek kijáró szolgálat a közösség jóléte érdekében fenntartandó, még akkor is, ha a családnak és az egyénnek a kölcsönös függés viszonossága okán kötelező jelleggel kell azt tennie, amit az Istenek elvárnak tőlük, ezzel biztosítva a közösség és az egyén jólétét. A jó élet tehát az volt, ha az ember az Istenek előírásainak megfelelően élt.

Ez a törvényszerűség az első lázadó személyében bukott meg (ezt tanítják a judeo kereszténység nagyjai), amikor Ninurta (Ninus, Nimród, Nergál, Gilgames) tudásával olyan körülményeket teremtett, hogy népét képes volt kivezetni a bosszúálló, erőszakos Isten JHV hatásköréből azzal, hogy a kölcsönös függőség hatását magához vonta. Pedig az etika és erkölcs birodalmában akkor még több volt a nemzetközi egységesség, mint a tabu és a rituálé. Az őszinteséget és a kedvességet általánosan jónak, a lopást és a gyilkosságot megvetendőnek tekintették. A bölcselet inkább ugyanazokat az erényeket hangsúlyozta, és ugyanazokat a bűnöket ítélte el, függetlenül a régiótól és a hitbéli kultusztól. A rendszer legfontosabb tényezője a „közösségi függetlenség, az igazságosság” volt, amelynek során a gyengéket mindig az erősekkel szemben védték. Ennek fontos szerepe volt abban, amit ma vallás-szabadságnak neveznénk, és ahogy az eltérő kultuszokhoz tartozó különböző területekről származó emberek közötti kapcsolatokat kezelték.

A hitélet akkori szintjét, amelyet „az Istenek tiszteletének” neveztek, akkor tesztelték, amikor az erős ember szembesült a gyengével. Az erős emberből, aki károsítja a gyengéket, hiányolták az Istenek tiszteletét; ezzel szemben az erős ember, aki segítette a gyengéknek, tisztelte az Isteneket. Ez elég volt az egy-én tetteiknek megítélésére és ilyen egyszerű módon, bírósági döntnök bevonása nélkül élhettek. Miután az emberek és az Istenek kölcsönös egymásra utaltság állt fenn, a békés egymás mellett létezés alapja a kölcsönös függőség volt mindaddig, amíg az égi létezők (az Istenek) el nem hagyták a Földet.

Létezik egy forrás, amely Nimródról azt állítja, hogy:

„…Nimrud vagy Nimród csakis KUS nevű atyától született, holott nem is csupán egyetlen nagyvadászról szól e rege Nimród néven, kikre a krónikákban vagy a Bibliában, avagy más mondákban szereplő Nimród alakok is ráillenek. Az ARVISURA alapján két hatalmas személyiséget mosott össze az özönvizek legendáihoz kötött emlékezet, akik egy és ugyanazon uralkodóházba tartoztak, hisz a második Nimród ősatyjai között ott van az első is. Az utóbbinak nagyatyja Gandás, Babilon királya, míg az előbbié KÁM, Úr uralkodóházi menekült. Az első, az oroszlános Nimrud, Médea fejedelme [nagy kál], avagy ordoszi hun helytartó [jaku], avagy nagyember (lugal) a Nagy-Özönvíz elől Káldi-földre telepedett ősök után mintegy 1700 évvel született, míg a második Nimród nagyvadász, Babylon királya, a II. Nagy-Özönvizek után 1700 évvel. A két Nimród között pedig mintegy 2300 (medvetoros) év telt el, és a leszármazási sorban olyan kimagasló alakok tűntek fel, mint a csillagjel alatt született Etana, az Égi Bika világhónapjának egyetlen 25 karéjos beavatottja. És az uruk-ummai úzokat hajóin megmentő egyharmad részben emberi, kétharmad részben égi leszármazott Gilgames, aki a rovók szerint kasszú földön Árpádnak született és beavatottként vette fel a Jób nevet, míg hősként is elnyerte végül e nevet. Ám tette oly maradandó emléket hagyott a népekben és fejedelemségekben, hogyha az elődházat el nem is törölte, de attól kezdve a kasszú Árpádháznak Gilgames-ház lett a másik neve. Azaz legendáink Nimródjának méltán lehetne egyben oroszlános Nimród-Etana-Gilgames-Nimród nagy vadász avagy nagykirály a hosszabb neve. S, hogy ő kitől is származott? A rovók szerint az első Nimród Kus fia, Kám unokája volt, és a Nagy-Özönvíz után született első beavatottól, Ada-Ádám-Atontól eredt. Az Arvisurában azonban messze nem ő az első ember, de ezt nem itt, hanem egy másik jegyzetben részletezem. Itt most annyival elégedjünk meg, hogy az Úrból kiűzetett Ádám még Uruk városában született, azaz a Nílusi Birodalmat alapító Ten és (az Urukot felépítő Buda lánya) Aran 3. fia által alapított kasszú Árpád-háznak volt szülötte. Árpád, tehát anyai nagyapja révén az ataiszi utolsó Armogur fejedelem unokája volt, aki – és ez igaz Tenre is – természetesen az első Armogur-Aton fejedelem 25 karéjos beavatott fiától, Vantól, (égi) nevén Atom-Aton-Ótontól eredt. Összefoglalva csupán a legnevesebbeket, Nimród származása (~12000 évet átölelve az időben) atyai szemüveggel valahogy így volna írható: Armogur-Aton fia Van-Aton, O „fia” Ten, kinek fia Árpád, kinek „fia” Ádám-Aton, kinek „fia” Kám, kinek fia Kús, kinek fia Nimród, kinek „fia” Etana O „fia” Árpád-Jób-Gilgames „fia” Gandás fia Kús fia Nimród. Nos, így talán világosabb, hogy miért is olvadnak egybe a aranykor-béli történelmi idők egyes alakjai az utókor emlékezetében. …”³⁹

Azzal, hogy Ábrahám aggódott Filiszteában, nehogy az ottaniak megöljék őt, amiért „Istent félte” (Genezis 20:11), gondolata már visszalépés volt az egyenrangú tisztelettől. Előtte még minden ember – származzék bármely régióból, vagy nemből tudta, hogy csak az Istent tisztelő emberek között van tisztesség és biztonság. Az Isten félelme és nem a tisztelete, a megváltozott erkölcsi hozzáállás hozadéka, a bizonytalanság érzetét hívta életre, és csírája lett a kíméletlenül törtető viselkedési formáknak.

5. képHammurapi diorit sztéléje. Ma a Lourve-ban látható →

Mielőtt ide eljutott az emberiség, a vízözön előtti világ erkölcsi tudatát Hammurapi sztéléje a tanúsítja. Az i.e. 1792-1750 időszakban regnált Babylon király, az első amorita dinasztia hatodik, egyben legjobban ismert tagja. Hammurapi Kódexe a Babyloni törvények legteljesebb gyűjteménye, a király jogi jellegű döntéseiből áll, amelyeket uralkodása vége felé gyűjtöttek össze. Ez a 282 eset magában foglalja a gazdasági rendelkezéseket (csereértékek, kereskedelemi szabályok), valamint a családokra vonatkozó előírásokat (házasság és válás), a büntetendő cselekményeket (rablás, lopás), valamint a közösségi élet szabályait (ma polgári jognak mondanánk), beleértve a kötelezett szolgálatot vagy az adósság-kezelést. Törvényoszlopa valójában nem is annyira törvénytár, mint inkább Hammurapi uralkodásának leírása, mégis azt mondják róla, hogy az emberiség történelmének első kihirdetett törvénykódexe⁴⁰ tőle származik.

A szöveg elsősorban a király dátumképletein alapul. Az éveket egy olyan jelentős cselekményről nevezték el, amelyet a király az előző évben vagy az év elején vitt véghez. Ezek bemutatják, hogy egy ősi mezopotámiai király milyen hagyományos tevékenységekben vesz részt: templomokat, városfalakat és középületeket épít és restaurál, csatornákat ás, kultusztárgyakat szentel az istenségek birodalmának városaiban, és hadjáratokat vezet. Az építési tevékenységéről megemlékező hivatalos feliratok ezt megerősítik, de nem adnak hozzá jelentős történelmi információkat.

A kódex háttere a sumér közösségek létfenntartási tevékenységének szabályozása, amely alatt a civilizált közösségek évszázadokon át éltek. A szöveg akkád nyelven íródott, és bár egyetlen sumér változatról sem tudunk, hogy fennmaradt volna, a kódot egy nagyobb birodalom szervezésére értelmezhetjük, mintegy a sumér és akkád hagyományok és népek integrálására.

Hammurapi meghódította Dél-Babilóniát, átalakított egy kicsi városi közösséget egy nagy területi országgá, majd délről észak felé tolta el a mezopotámiai hatalmi egyensúlyt, ahol az, több mint 1000 évig fennmaradt. Az erkölcsi hozzáállásra jellemző, hogy nem épített ki hatékony bürokráciát, nem istenítette magát, hanem mint a közösség fia az egyéni felelősség tudatára alapozta minden lépését. Tőle eredeztetik a „szemet szemért, fogat fogért” eljárási metodológiát, amiből az olvasható ki, hogy nem a mindent elnéző, meghunyászkodó keresztényi megbocsájtás, sem a tilalomfák sokaságát állító, a bosszúálló Istentől való félelemre alapuló vezetési stílus a vezérlő elv, hanem az egyéni felelősség és a kölcsönös függés maradéktalan érvényesülése. Úgy, ahogy a Kozmikus Rend törvényei esetében.

Hol veszett hát el a tisztesség tudata? Ki, vagy kik írták felül a génekbe kódolt eredő világnézetet, kiemelve magukat a kölcsönös függőség viszonyrendjéből azon célból, hogy uralják a velük egyrangú létezők tevőleges akaratát? Amit tudhatunk a vízözön előtti világról, azt részben a neves és névtelen kutatók, gondolkodók munkáiból, részben pedig a szájról szájra átadott legendák leirataiból, például a sumer Királylistából ismerjük. Több kutató foglalkozott az ékiratos sztélé fordításával, amelyről az 1-39. sora a következő:

„Miután a Királyság leereszkedett a mennyből, a Királyság Eridugban volt. Eridugban Alulim lett a király; 28800 évig uralkodott. Alaljar 36000 évig uralkodott. 2 király; 64800 évig uralkodtak. Ezután Eridug elesett és a királyságot Bad-tibirába vitték. Bad-tibirában az En-men-lu-ana 43200 évig uralkodott. En-men-gal-ana 28800 évig uralkodott. Dumuzid, a pásztor 36000 évig uralkodott. 3 király; 108000 évig uralkodtak. Aztán Bad-tibira esett (eltávozott?) és a királyságot Laragba vitték. Laragban En-sipad-zid-ana 28800 évig uralkodott. 1 király; 28800 évig uralkodott. Aztán Larag elesett (elment?) és a királyságot Zimbirbe vitték. Zimbirben En-men-dur-ana lett a király; 21000 évig uralkodott. 1 király; 21000 évig uralkodott. Aztán zimbir elesett (távozott?) és a királyságot Curuppagba vitték. Curuppagban Ubara-Tutu lett a király; 18600 évig uralkodott. 1 király; 18600 évig uralkodott. 5 városban 8 király; 241200 évig uralkodtak. Aztán az árvíz átsöpört.”

Az ékirat szerint 8 király 241.200 évig uralkodott, majd jött a vízözön. Csak feltételezés, de adódik a következtetés, hogy ekkor még az emberek és az istenek kölcsönös függésben éltek a Földön, amelyről fentebb már írtam.

Most maradunk azoknál a eseteknél, amelyeket engednek ismerni, mert felkutatott leletek írásmutatványai, maradványai is tartalmaznak elegendő adatot ahhoz, hogy a jelenlegi túlszabályozott társadalmi rendszerek hátterét megvilágítva rámutassunk az önérdekű egyének, csoportok embertelen diktátumaira.

3.1 A Nagy Vízválasztó

Az ember nyomon követhető kialakulását tekintve azt figyelhetjük meg, hogy a fejlődés sebességének idejét millió években mérhetjük, miután évmilliók teltek el amíg valamilyen nevezetes esemény tetten érhető a faj életében. Most nem hivatkozunk óriás csontvázakra, sem Tisulsky hercegnőkre, azt se idézzük, hogy 2010-ben bemutatták a 3,2 millió éves emberelőd „Lucy” párját, akinek maradványaira Etiópiában bukkantak. Csak a pontosítás kedvéért: Kadanuumuu névre keresztelt lelet idősebb Lucynél, és bizonyítja, hogy az emberősök már a Homo nemzetség kialakulása előtt is két lábon jártak, bár akkor a tagolt beszéd képességével még nem bírtak (vagy mégis?). De arra sem utalunk, hogy a Homo luzonensis41 anatómiailag nemcsak a hobbitra, hanem a 300 ezer évvel ezelőtt kialakult Homo sapiensre is erőteljesen hasonlít, csak az eredet kiderítését bonyolítja, hogy más jellemzői a 2 millió éve kihalt Australopithecushoz hasonlóak. És még a lejegyzett „bizonyító erejű” okiratok hiánya (!).

Amire az akadémiák nagyjai általában jóváhagyólag bólintanak, az a körülbelül 40 ezer éves csont elemzése, amit a Nature 2010. március 25-i számában mutattak be, és ez már olyan homonid, ami „bizonyosan” a modern ember maradványa. Azaz, egy hirtelen ugrással a semmiből előtűnik a beszélni tudó és értő Homo sapiens. Ő legalább annyira különbözik őseitől, amennyire indokolt, hogy új humanoid fajként kezeljék.

A Homo sapiens nem rendelkezik az elődök sok jellemzőjével, ám egyúttal rengeteg új, addig nem létező tulajdonsága van. Néhány ezer évvel később eltűnik a neandervölgyi ősember, állítólag kihal (?). Pedig már beszélt, és szervezett közösségi életet élt. Sőt, kapcsolata lehetett a modern ember kolóniáival, és keveredhetett. … khm …

Azt mondják, az emberiség vándorló életet élt évmilliókon keresztül, elfogyasztotta amit a természetben talált, és időnként vadászott. Aztán hirtelen letelepedett, valamilyen „sugallatra” élelmiszertermelésbe vágott, állattartásba fogott. I.e. 11.000 körül pedig eleink már nagyüzemi gazdálkodást folytattak. Majd i.e. 3.500 körül egy olyan fejlett civilizáció emelkedett fel, melynek tudásalapja magasabb szinten állt, mint a mai ultramodern társadalmaké. Sajnos, hagyatékukat rejtegetik, szétbombázzák (lásd az iraki háború során szétrobbantott „sivatagot”), vagy csak egyszerűen arctalanul hamisítják, átnevezik, félremagyarázzák valódi történetüket.

Azonban, nyomon követhető, hogy a fejlődés szakaszai ciklikusan ugrálnak cca. 3.600 évente. Ilyen ugrás volt tapasztalható i.e. 11.000, majd i.e. 7.400, és i.e. 3.800 évek tájékán. A civilizáció, amely ezt a jól követhető fejlődési ugrásokat megvalósította, 5-6.000 évvel ezelőtt élte meg csúcspontját, majd hirtelen hanyatlásnak indult. A törés oly mértékig látványos, hogy akár az ok lehet földi méretű katasztrófa (víz). Azt látjuk még, hogy a követő civilizációk teljesítménye nagyon halovány, nem igazán tudott felnőni sem technikai, sem szellemi, sem lelki szempontból odáig, bár néhány területen például az etruszk, a görög, majd az etruszkok hátán felkapaszkodva a római civilizációk alkottak néhány maradandót. Ám ezután jött a nagyon sötét középkor, a felejtés kora. De térjünk vissza a nagy vízválasztóhoz, amikortól már meghamisíthatatlanul és tömegével állnak elő a bizonyító erejű leletek. Idézzük most a bibliát Móz1:7:

„… ²¹Elpusztult minden élőlény, amely a földön mozgott: madár, jószág és vadállat, a földön nyüzsgő minden egyéb élőlény és minden ember. ²²Minden meghalt, aminek orrában az élet lehelete volt, és ami a földön élt. ²³Eltörölt az Isten minden élőt, ami a föld színén volt, embert és állatot, csúszómászót és égi madarat. Mindent eltörölt a földről, csak Noé maradt meg, és azok, akik vele voltak a bárkában. ²⁴A víz százötven napig áradt a földön.⁴² …

Ez volt hát a nagy vízválasztó… Mert állítólag a Földön minden elpusztult, kivéve Noé és bárkájának utasai. És, bár tudjuk, hogy a legősibb leletek Suruppak városának a vízözön előtti utolsó királyától, Ziusudra-tól származik, a bibliai Noe (Noah) sztorit vesszük elő, mert az európai kultúrkörben ezt a történetet telepítették leginkább az egy-ének tudatára.

Első lépésként tisztázandó Noé személye. Ki volt ő? Lámek törvényes gyermeke, vagy egy „Figyelő Angyal” és anyja, Batenosa titkos kapcsolatának gyümölcse, ahogyan azt korábban már említettem. John C. Reeves valláskutató a Journal of Biblical Literature című folyóiratban azt írja, hogy (a fordítás nem tükör!):

„Egy viszonylag feltáratlan motívum Noé korai zsidó értelmezésének egyes szakaszaiban az „árvízi hős” valódi származása és személyazonossága”. Tegyük fel a kérdést, vajon Noé teljesen ember volt-e, Lamek legitim magja? Vagy valójában olyan fattyú óriások fajából született, mely a Figyelők és a halandó nők keveredéséből született, és akik terrorizálták és megfertőzték a Földet Jared korszakától kezdve a nagy özönvíz kezdetéig? Habár a héber Biblia közvetlenül nem foglalkozik ezzel, egyes a Biblián kívüli forrásokból egyértelműen kiderül, hogy valószínűleg az utóbbi volt igaz: Noé, az árvízi hős minden bizonnyal óriás volt.”

Bár Ronald V. Huggins erősen kritikai hangvételű cikke43 alaposan megtépázza Reeves használta „extrabiblical (sic)” források hitelességét, nem hagyhatjuk figyelmen kívül ezt a feltételezést.
Reeves az egyik holt-tengeri tekercsből hivatkozza, hogy olvasata szerint Lámekben feléledt a gyanú, hogy újszülött fia, Noé, nem az ő gyermeke. Úgy vélte, hogy Noé nem tisztán ember, hanem egyik felesége, Batenosa (?) és valamelyik angyali Figyelő között szövődött titkos kapcsolat gyümölcse: Reeves tovább idézi az apokrif iratot:

„Aztán megvizsgáltam, hogy a terhesség a Figyelők és a Szentek miatt történt-e… és nyugtalan lettem a gyermek miatt. Aztán én, Lamech, félni kezdtem, és elmentem Batenoshhoz [a feleségemhez… mondván] Mindent őszintén elmondasz nekem… hazugság nélkül mondod el… igazat mondasz nekem, nem hazugsággal.” (1QapGen 2:1-7). Batenosh ezután megnyugtatja Lamech-ot, hogy Noé valóban tiszta vérből való: „A Nagy Szentekre, a Mennyország uralkodójára esküszöm, hogy ez a mag a tiéd, hogy ez a terhesség te tőled való, ez a gyümölcs tőled származik... [és hogy] nem egy idegentől, vagy bármelyik Figyelőtől, vagy bármely mennyei lénytől… Őszintén mondom ezt.” (1QapGen 2:14-18) Lamech ugyanakkor kétségbe vonja Batenosh szavát. Ezért tanácsot kér nagyapjától, Énoktól, „hogy megtudja tőle az egész ügy igazságát” (Reeves 1993, 1QapGen 2:22).

Amivel Lámek meggyanúsítja asszonyát, az erősen elgondolkodtató. Ugyanis úgy beszél a Figyelőkről, mint ha az extraterrestriális létezők jelenléte mindennapos, tudott, elfogadott és elismert tény lenne. Ez a Qumráni apokrif iratok Genesis verseiből folyamatosan kiviláglik. Az egyik kérdés, hogy Lámekben miért merült fel a kétely? Ez a tekercs további részleteiből kiderül: 

„… fehér volt44, olyan volt, mint a hó és a vörös, mint a rózsa virágja, és hajszálai fehérek voltak, mint a gyapjú… és a szeme gyönyörű volt, és amikor kinyitotta a szemét, az egész házat fényesé tette, úgy hogy az egész ház kivételesen ragyogó volt …”
Ez szinte földönkívülinek tűnik. Azt is mondták, hogy amikor a világra jött, az újszülött beszélt. Lamech félt a csecsemőtől, és az apjához, Methuselahhoz rohant, így szólt: „Furcsa fiat hoztam létre; nem olyan, mint egy ember, hanem olyan, mint a mennyei angyalok gyermeke, más típusú, és nem olyan, mint mi” (Reeves 1993).

Eupolemus⁴⁵ „A zsidókról” című könyvében azt mondja, hogy azok, akik megmenekültek az özönvízből, először az asszír Babylon várost alapították meg. Ők óriások voltak és ők építették a tornyot. Az ótestamentum egyik alakja Sém (aki Noé fia) leszármazottait Ábrámig (Ábrahámig) vezeti vissza, aki Noé tizedik egyenes ági leszármazottja, ennek okán Ábrám hivatkozhat óriás őseire, és nem megy csodaszámba, hogy 950 évig élt. Ha Noé valóban nefilim, vagy óriás, vagy Figyelő származású vala, akkor több kérdés merülhet fel, mint amire a Biblia vagy Talmud, választ ad. Most azért csak a Bibliában keressük a választ, mert a kereszténység élnökei mereven elutasítják az apokrif írások csaknem minden megállapítását, mert azok nem kanonizáltak. A kérdések így lógnak levegőben, amíg nem sikerül azokat olyan beállításba tolni, ahonnan nézve a történések mitológiának minősíthetők. Például, ha a vízözön célja a bűnös emberiség megbüntetése, akkor miért éppen Noé, a félig ember, félig angyal teremtmény és utódai kaptak lehetőséget a Föld újra benépesítésére? Vagy, hogy Noé gyermekei mely oknál fogva nemzettek tiszta embereket, ha ő maga mint nemtő keverék, így utódai és azok utódai legalább negyed- nyolcad stb. részben keverékek maradtak? Külön kérdés lehetne, hogy pontosan miért is sújtja K(h)ám utódait szolga sorsra, miközben Sém és Jáfet családja az ő áldásával boldogan élhetnek?

"Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között." Azután ezt mondta: "Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája. Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiban, és Kánaán legyen a szolgája." ⁴⁶

Mert miért, miért nem, Noé áldása és átka az özönvíz utáni emberiséget kettéválasztotta szolga neműekre és kegyeltekre. (K)Hám népe, kik laktak Kánaán földjén, lett a szolganép. A szűkszavú indok, amivel ezt igazolni óhajtja, a teremtés könyve sehogyan sem illeszkedik az elfogadható indokok közé. „Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt”(Genesis 1:6,1-8). Miért is? A magyarázatok szerint Noé volt az egyetlen igaz ember (itt már tiszta ember?), aki Istennel járt. Tehát akkor még a Földön Istenek jártak-keltek.

Most akkor voltak a Földön égi eredetű létezők, akik valamiben különböztek a földi születésű emberektől, vagy csak mende-monda a Felügyelők csíntevése – belátogattak a földi asszonyok sátrába? De ha Noé nem lehet félisten (az apokrif iratok szerint, pedig de), akkor legyen csak ember, esetleg olyan ember, aki megistenült? Ki, vagy mi által? Az sem teljesen tiszta, hogy ha Noé Jáfet és Sém népét is megáldotta, akkor miért csak egy, Sém fajtája lett az Úr választott népe? Hiszen Jáfet magja is kivétel nélkül tartotta az Úr parancsát! Nimród, Kús fia volt az, aki lázadóként elfordult JHW-től. A lázadás indoka pedig nyilvánvaló. Ha Noé kiterjesztette önmagára nézve a kölcsönös függés kozmikus rendjét, lévén félisten, a rendelés egyik felét tudatlanságból, vagy szándékoltan lehagyta. Az elvszejtett fél a kölcsönösség kitétel vala. Megtartotta a függést, mint bonthatatlan kötelezvényt és felosztotta az emberiséget uralt és uraló kasztokra.

Az uraltak fajtából Nimród, Kus fia, Noé dédunokája, egy bibliai alak, akit Sineár földjének királyaként írtak le a Genezis és a Krónikák könyveiben. A Biblia kijelenti, hogy „… hatalmas vadász volt az Úr előtt [és]... hatalmassá lett a földön …” A Bábel-tornyához kapcsolódó bibliai hagyományok a vízözön utáni világ első királyaként citálják, „aki lázadó volt Isten ellen.”

A nem bibliai irodalomban számos kísérlet olvasható, amelyben Nimródot egy történelmileg igazolható személyhez kötötték, de ezek a törekvések igazolhatatlanok maradtak. Nimród nem képviselhet egyetlen, az akadémiai történelem által elismert személyt sem, mégis számos szerző azonosítja őt a mezopotámiai antikvitás valós vagy kitalált alakjával, beleértve a mezopotámiai Ninurta Istent vagy a két agade (akkád) király, Sargon unokája Naram-Sin, és I. Tukulti-Ninurta képében. A Genesis legújabb értelmezései szerint Nimród alapította Ninive városát is. A szó „Ninive” azt jelenti, hogy Ninus lakóhelye. Apollodorus⁴⁷ azt állítja, hogy „Ninus = Nimród”, és ezt Diodorus⁴⁸ történelmi írásai is alátámasztják, rámutatva, hogy Ninusnak ugyanolyan vezetői tulajdonságai vannak, mint a bibliai Nimródnak.
Nimródról Berossos⁴⁹, az i. e. 270 körül élt Babyloni pap így írt:

„Midőn Belas, Jupiter fia meghalt, Nemrót (Nimród) a népével Sineár mezejére jött, ahol kijelölt egy várost és fölötte nagy tornyot készített a víztől való megmenekülés 131. esztendejében és uralkodott 56 évig, és a tornyot felépítette a hegyek magasságáig”.

Genesis 1:10

⁸Kús nemzette Nimródot. Ez kezdett hatalmaskodni a földön.
⁹Hatalmas vadász volt ő az ÚR előtt. Ezért mondják: Hatalmas vadász az ÚR előtt, mint Nimród.
¹⁰Országa először Bábelben, Erekben, Akkádban és Kalnéban, Sineár földjén volt.
¹¹Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót-Írt, Kelahot
¹²és Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között. 

A Biblia kutatói szerint Noé leszármazottai nem egyéneket, hanem népeket vagy országokat képviselnek. Amikor összeállították a mai formájában terjesztett művet, a szerkesztők erős igyekezettel összegyűjtötték és (K)Hám nemzetségébe sorolták a szemiták legveszedelmesebb ellenségit. Így Kus (Kis, Kos) sem egy-én, hanem egy nép megszemélyesítője volt. A kúsok, kusiták pedig egy ősi nép, és eredetük a sumérokhoz nyúlik vissza. Csak feltételezni tudjuk, hogy Nimród a szemita népek veszedelmes ellensége lehetett. Nimród akkád neve nimru, nemru, jelentése párduc.

Összefoglalva: Mózes 5 könyvéből, az ótestamentum írásaiból, csak annyit lehet megállapítani, hogy az özönvíz pusztítása elől csupán néhány nemtő menekült meg, nevezetesen Noé és bárkájának lakói. Ha pedig a biblikusok szerint a nemtők utódai akár több népcsoportot jelenthetnek, akkor a mai emberiség elei a bárka lakói lennének, függetlenül az özönvíz előtti emberek vagy emberelődök bármelyik fajától. Ez azért is kételyeket ébresztő, mert Noé nefilim volta utódaira is vonatkozhat, ami bibliai nevén Nimródra is kiterjesztendő. De mert hasonlóan kiemelkedő teljesítményt nyújtó Noé vérvonalához igazítható utód nem igazán emelkedett fel (legfeljebb 10. fokon jelölhető meg valaki), csak az Úr (JHW) kegyeltjei bukdácsolhattak felfelé a történelem útvesztőjében, felmerül a kérdés, kik lehettek a vízözön utáni Isten-királyok?

Azt látjuk, hogy Noé részeg pucérsága, pontosabban annak következménye, az egy-ének cselekvő képessége feletti uralom gyökere, a függés kölcsönösségének csonkulása ide vezethető vissza. Miután a dogma azt állítja, hogy a vízözön utáni emberiség ős atyja Noé, hivatkozható a totális hatalom egy kézbe összpontosítása, így Noé tette is, amellyel két fiát: Sém-et és Jáfet-et megáldotta, ugyanakkor (K)Hám nevű harmadik fiát és leszármazóit szolgasorba taszította. Ezzel a kinyilatkoztatással az isteni elrendelés emberi birtoklásának igazolását láttatják bizonyos körök mind a mai napig. Igaz, hogy most már nem az égi származás, hanem az Univerzum más fajú közösségeivel kötött szerződés a „takaró”, amiről a továbbiakban bővebben szerzünk bizonyságot⁵⁰.

4. Lenni vagy nem lenni…

Vannak egy-ének és csoportok, aki, illetve amelyek szerint földi környezetben minden létező az ember akarata szerint működik. Ezt, az Univerzum Egyetemes Törvényére,

a „szabad akarat”

törvényére hivatkozva szentírásnak tekintik. Annak okán, hogy még nem tudjuk mit nevezhetünk szentírásnak, avagy egyáltalán szentnek, állítsunk fel egy munkahipotézist, amellyel végig kísérhetjük gondolatmentünket a szent jelentésével:

Szent az, ami Istennel teljes!

Azt is mondották, már, hogy: „malaszttal teljes”, ami a népszokásban annyit jelent, hogy Isten áldása van rajta. Miután kettős tulajdonsággal ruházták fel e kifejezést: dei gratia naturalis – Isten kegyelméből természeti (földi), és dei gratia supernaturális – Isten kegyelméből természet feletti (égi)⁵², most azt a változatot vesszük, amely magában foglalja mindazon nem természeti tetteket, melyeket a teremtő az emberi faj üdvösségre tett. Ebből a nézőpontból a szabad akarat, amit az ember elválaszthatatlan tulajdonságának tartanak, csak egy kifejezetten az emberre vonatkoztatott törvény, még akkor is, ha állítólag az Egyetemes Univerzum első törvénye, ahogy mondják.

A megállapítás azért fontos, mert a katolikus egyház legújabb kánongyűjteménye, a Pactum de Singularis Caelum53 12. cikkében kifejti, hogy a létezés alapfeltétele a megfigyelő és a megfigyelt dolog együttes jelenléte. A megfigyelő megfigyeli az entitást54, így észleli a megfigyelt létezését. Ha az entitás létezik (tehát megfigyelt), az igazolja a megfigyelő létezését is. Ha a megfigyelő abbahagyja a megfigyelést, vagy a megfigyelt tárgy megszűnik, akkor a létezés meghatározottsága is megszűnik. A létezés tehát attól függ, hogy mindkét fogalom (megfigyelő és megfigyelt) együtt van jelen egy aktív kapcsolatban.

Ezek szerint, ha a szabad akarat létezik, mert van legalább egy (1) egyén, aki megfigyeli azt, akkor a megfigyelés igazolja a megfigyelő létét is, következésképpen, a szabad akarat akkor és csakis akkor létezik, ha az egyén és szabad akarata azonos időben kölcsönös függésben vannak egymással. Bár az idő mint olyan, nem létezik – mondják ezt igen komoly tekintélyű gondolkodók. Végül is, minden meghatározást axiómákként lehet megfogalmazni, amelyek maguk egy funkcionális szimbolikus képleten, tehát feltételezésen alapulnak. Így, ha a szabad akarat létezik, akkor

minden, ami Szent az Istennel teljes.

Már ha a Szent, kölcsönös függésben van Istennel. Nem távoli a következtetés: a világ, amely egy létező környezetként van jelen, az csakis az adott létező meghatározásaiban azonosított. Márpedig a létező és annak környezete kölcsönös függésben vannak egymással.

A szabad akarat létének állítása ott bukik meg, hogy az „akarat” elvont fogalom, emberi tulajdonság, és nem hozható kölcsönös függésbe a bizonyítottan minden létezőhöz tartozó elemi ösztönnel, a létfenntartás ösztönével. A ragadozó állat – legyen bármilyen szinten kiválóan kondicionált – létfenntartó ösztöne vészhelyzetben felülír minden betanított viselkedési formát, ami nem a fennmaradását szolgálja. És bár maga az állat létezik, nem valószínű, hogy a szabad akaratot képes megfigyelni, ugyanakkor bizonyítható, hogy a veleszületett létfenntartó ösztönnel kölcsönös függésben áll. Kikerülendő e súlyos bizonytalanságot, a szabad akarat törvényét mondjuk inkább az ösztön törvényének.

Összefoglalva: a létezés = kölcsönös függés egy entitás55, és az entitás által az ő környezetében megfigyelt másik entitás között. Ha ez a függés az entitás és egy Isten56 között áll fenn, akkor az entitás Istennel teljes, azaz Szent. Ez a kölcsönösség bármely földi létezőre kiterjeszthető, akár egy koronára is. Azt kell bizonyítani, hogy a megnevezett korona és Isten között kapcsolat áll fenn. A kérdéskör most természetesen a magyar Szentkoronára vonatkoztatandó, ezért egy röviden rápillantás erejéig vizsgáljuk meg nemzeti ereklyénk és Isten közötti lehetséges kapcsolatot. Arra azért felhívom az ateisták figyelmét, hogy Isten fogalmát a legáltalánosabb olvasatban vesszük, akár úgy is, hogy Isten nem létezik (lásd Eco kijelentését)! Ennek érdekében fogalmazzuk meg általános igazságként a kölcsönös függés meghatározását:

Nincs feltevés, nincs megkötés, nincs szabály.

Van a szubsztancia, mint archetípus, magyarul a lényeg önmagában, ami kezdetben folytonosan és szakadásmentesen be- vagy kitölti az ember által megismerhető környezeti kontinuumot. Akinek teszik, vegye úgy, hogy ősrobbanás előtti pillanat állapota a szubsztancia. Egyelőre nem tudjuk, hogy ennek a kontinuumnak van-e határa.

Egyetlen axiómát mégis rögzítünk annak érdekében, hogy a létezés mint olyan, köthető legyen egy ismert fogalomhoz: a lényeg nem elkülönült lényegek sokasága. A könnyebb érthetőség kedvéért azt mondjuk, hogy a lényeg egy folytonos halmaz, amelyben minden elem kölcsönös függésben van egymással.

A kiindulási axióma következménye, hogy a lényeg önmagában duális, ám e kettősség mindkét megnyilvánulását az ember egységben észleli, úgy mint a nyulat és annak futását, de az alábbi fogalmak bevezetésével, pontosabban azok értelmezésével ezeket el tudja választani:

a.) álla(po)t57-lényeg – a téridő egy adott álla(po)ta,
b.) történés-lényeg – kiterjedés nélküli elhatároló, a folytonosságot megtörő lényeg, neve hatás. (A matematikusok azt állítják, hogy a pont egy kiterjedés nélküli hely-jelölő, és a hatás is ilyen.)

A két leíró kölcsönös függésben van egymással, egyik a másik nélkül nem létezik. A hatás forrása mindig az álla(po)t, de az elkülönült álla(po)t a hatás kölcsönhatásának a következménye. Legyen a „történik” egy kétváltozós függvény (ahol a változók tetszőleges állapotok), amely függvény hatása a lényeg bármely helyén érvényesíthető, és aminek következménye (eredménye) mindig ugyanaz: a kettő (2) változó közötti kölcsönös függés minden más függéstől történő elkülönülése.

Magyarázat: a kölcsönös függés a lényeg tetszőleges helyének elkülönülése a folytonosan kitöltött kontinuumtól, és egy másik kontinuummal való függésbe léptetése. Másként fogalmazva: a kölcsönös függés egy álla(po)tot, a kontinuum egy konkrét helyét a környezetétől elkülönít, és a függés létrehozójával, a másik állapottal (változóval) kölcsönös függésbe hozza. A folyamat minden mást függést „felfüggeszt”. Az elkülönülés folyamata egy adott hely középpontos tükrözése, ami érintetlenül hagyja a kontinuum adott helyét (az öröklét forrása?), és annak tükörképét kiemelve környezetéből a kölcsönös függés határával elkülöníti attól. Nem áll távol a gondolat, hogy Isten létét a kontinuum igazolja, amelyből minden teremtett entitás a középpontos tükrözés művelete által inkarnálódik, amennyiben a kontinuum bármely eleme kölcsönös függésbe hozható a megfigyelőjével.

Egy pillanatra kilépek a komfort-zónából, és egy elképzelést vetítek fel, hogy megértsük miről is van szó a kölcsönös függésben. A történelem folyamán a Föld megközelítőleg 7,8 hertzen [1/sec] rezeg Ez az érték állandó, azonban manapság közelít a 9Hz-hez, majd a jóslatok szerint eléri a 13Hz-et. A tudósok azt mondják, hogy a 8Hz-es rezgés az emberi agy alfa frekvenciája, a mély relaxáció és a meditáció mentális állapota (a REM fázis). Ha az ember a Föld porából emeltetett ki, akkor sajátrezgése a Földével azonos kell legyen. Miután az emberi elmére a Föld mágneses hullámai befolyással bírnak, ami az interferencia miatt mentális működési zavarokat is okozhatnak, elképzelhető, hogy a Föld jelenleg alvó állapotban van, de sajátfrekvenciája emelkedésének okán, az ébredés felé halad. Az emberi fajra ez annyiban lehet hatással, amennyiben az ember az agy teljesítménye lehetőségeinek legfeljebb 55-75%-át használja ki. Ezt a „Tanulás és az agy” című OECD-CERI58 projekt mutatta ki. Konteók erősítgetik, hogy ez valamiféle irányított elnyomásra utal, amivel az egy-ének túlnyomó többségét a „sötétségben” tartják, nehogy rájöjjenek a kölcsönös függés valós jelentés-tartalmára, ami az egy-ének és a Teremtő között mindig is létezett.

Miért fontos a szabad akarat kérdésének teljes kifejtése? A kifejezés előbb felhígította, majd egyszerűen felváltotta kölcsönös függés teljes jelentéstartalmát, és a hatalmi játszmák játékszerévé tette az eredeti kifejezést. Ugyanis a szabad akarat értelmezése felhozhatja a függőségi érzés igényét csaknem minden egy-én gondolatvilágában, amennyiben a tudatában nincs erősen jelen az eredő Teremtőjéhez kötött kölcsönös függés. Prédikációkkal, példabeszédekkel, próféciákkal vagy sokszor ismételt valótlan állításokkal, a függőség hovatartozása ingataggá válhat, más szavakkal a hatásfüggvény az önmagán kívül álló másik változója csaknem zavartalanul lecserélhető. A manipuláció tehát nem is annyira az erőszak, mint a tudás elfedésének kérdése.

Kézenfekvő a kérdés: a Szentkorona kivel vagy mivel hozható kölcsönös függésbe? A vizsgálódó koronakutatók állítása szerint, a Szentkoronának meghatározott frekvenciájú kisugárzása van, és ha a kisugárzás forrását adott frekvenciatartományban folyamatos trigger59 éri, a hullámok viselkedésre vonatkozó természeti törvények értelmében, interferencia lép fel. Amennyiben a magasabb frekvenciájú Schumann-hullámok gerjeszteni fogják a Szentkoronát mint forrást, akár tetszik akár nem, a Szentkorona virtuális személyisége megnyilvánul, tehát előállhat az álla(po)t, amelyben az EGY, minden ember számára érzékelhetővé válik. Ezt értelmezhetik úgy is, hogy a Szentkorona materializálja azt, akit az alacsonyabb frekvencián a korona csak megtestesít. És akkor kiválasztja azt az embert, akinek hajlandó átadni az égi tudást.

A sumér-kaldeus-akkád misztériumok csaknem a vízözön koráig vezethetők vissza. Az akkor élt uralkodókat többnyire Isten-királyoknak mondták. Állítólag ismert róluk, hogy lenyűgözte őket az özönvíz előtti népek élete és világa.

4.1 Szemirámisz a Szent Szűz?

A Föld minden népe ismeri az első anya fogalmát, ’kinek osztatlan és sérthetetlen tisztelete áthatja hitük világát. Mi magyarok is a szeretet asszonyát magasztaljuk Boldogasszony személyében. Nagy a zűrzavar személye körül, és úgy tűnik, bizonyos körök nem hogy tisztáznák, sokkal inkább afelé tartanak, hogy a ködösítés minél nagyobb felfordulást okozzanak e témakörben. Ki is volt ő? A Tysulsky hercegnő, Nimród felesége Szemiramisz, Nergál szerelme Ereskigál, a sumér Inanna, a hellenizált Astoreth (Istar – Atarte – Aphrodité)? Joshua J. Mark60 az Ancient History Encyclopedia oldalán az alábbiakat írja:

„Sammu-amat, ismertebb nevén Semiramis, az Asszír Birodalom régense volt (uralkodott 811-806 IE), aki a trónt gyermekkorú fiának, III. Adad NIRARI-nak tartotta, amíg el nem érte az érettséget. Shammuramat vagy Sammuramat néven is ismert. Ő volt a felesége V. Shamshi-Adad királynak, (uralkodott 823-811 i.e.), és amikor meghalt, ő vette kezébe a hatalmat, amíg III. Adad NIRARI elérte a kort, és átadhatta neki a trónt.

Gwendolyn Leick szerint „… ez a nő figyelemre méltó hírnevet és hatalmat ért el életében és azon túl is. A korabeli feljegyzések szerint jelentős befolyása volt az asszír udvarban …” Ez megmagyarázná, hogyan tudta fenntartani a trónt férje halála után. A nőket nem engedték az Asszír Birodalom hatalmi pozícióiba, és egy női uralkodó elképzelhetetlen lett volna, hacsak az adott nőnek nem volt elég hatalma ahhoz, hogy átvegye és megtartsa azt. …”

Nem ismert, hogy melyik évben vette feleségül a király, de amikor a férje meghalt, és elfoglalta a trónt, képes volt biztosítani Asszíria számára a szükséges stabilitást. Történészek azt gondolják, hogy mivel az idők annyira bizonytalannak tűntek, egy nő sikeres uralkodása egyfajta félelmet váltott volna ki, amely nagyobb, mint egy királyé, mert példátlan. Elég erős volt ahhoz, hogy saját obeliszk felirattal készíttessen, és Ashur városában helyezze el. A sztélé felirata:

Sammu-amat sztéléje, Shamshi-Adad királynője, a világegyetem királya, Asszíria királya, Adad Nirari anyja, a világegyetem királya, Assiria királya, Shalmaneser menye, a világ négy régiójának királya.”

Bármit is tett Sammu-amat, a polgárháború után stabilizálta a birodalmat, és biztonságos országot adott át fiának, annak trónra lépésekor. Hérodotosz szerint Regnálása idején gátakat építtetett az Eufrátesz folyón, amely az ő idejében óriási tett volt. Uralkodását követő években személye beleolvadt a mítoszok világába. Susan Wise Bauer történész így kommentálja ezt:

„… Sammu-amat babiloni hercegnő a hatalomra került. Egy asszír trónon ülő nő: még soha nem volt ilyen, és ezt Sammu-amat is tudta. A sztélé, amelyet magának építtetett, összekapcsolja őt minden addig uralkodó asszír királlyal. Nemcsak Shamshi-Adad királynőjének és Adad-Nirari anyjának hívják, hanem Shalmaneser sógornőjének, aki a négy régió királya. Sammu-amat hatalma annyira feltűnő volt, hogy visszhangzott a helyszínre érkező emberek távoli történelmi emlékezetében is. A görögök emlékeztek rá, megadva neki a görög „Semiramis” nevet. A görög történész, Ctesias szerint egy halistennő lánya volt, akit galambok neveltek, majd Asszíria királyához ment feleségül, és egy Ninja nevű fiút szült. Amikor a férje meghalt, Semiramis hűtlenül átvette trónját. Az ősi történet szerint, a legendás királynő fiában Adad-Nirari nevének visszhangját őrzi; és nem ez az egyetlen történet, amely arra utal, hogy Sammu-amat olyan módon ragadta meg a hatalmat, amely nem éppen tisztességes. Egy másik görög történész, Diodorus azt mondja, hogy Semiramis meggyőzte férjét, hogy csak öt napig adjon neki hatalmat, hogy megnézze, mennyire képes kezelni az országát. Amikor az beleegyezett, kivégeztette és végleg magához vette a koronát. …”⁶¹

A Szemirámisz és Ninyas (más néven Ninus) házasságáról szóló legendák több mesét inspiráltak a királynő uralkodásáról. A Gesta Treverorum (12. század), a germán Treveri törzs beszámolója szerint Szemirámisz még az ókori Germániára is befolyást gyakorolt. A történet azt állítja, hogy Ninusnak korábbi házasságból volt egy Trebeta nevű fia. Szemirámisz gyűlölte mostohafiát, és fenyegetésként tekintett rá. Ninus halála után, vagy száműzte őt, vagy a fiú, féltve az életét, elhagyta Asszíriát egy követőjével, és megalapította Trier városát, amely a Római Birodalom egyik legnagyobb városává vált.

Bonyolítják a tisztánlátást más ősi beszámolók is, mint például a Diodorus Siculus története, aki azt állítja, hogy a legendákban egyesítették Sammu-amat uralkodásának korábbi beszámolóit az Astarte és Istar/Inanna Istennővel kapcsolatos mítoszokkal és legendákkal, amelyek idővel a történelmi egyetlen királynő alakjává, a mitikus, félig isteni Szemirámisszá lett. Ezt az elméletet azonban vitatják, és vannak olyan történészek, akik azt állítják, hogy Sammu-amatnak semmi köze Szemirámisz későbbi alakjához, sőt azoknak sem, akik azt állítják, hogy Sammu-amat soha nem uralkodott régensként.

Jómagam az alábbi változatot raktam össze:

Az emberiség történelmében volt egy Nimród nevű férfi, kinek apja Kús, tehát Noé (Noah) dédunokája volt. A név, Nimród, héber nyelvű jelentése lázadás vagy lázadó az Ószövetségi Ó-héber-Magyar Gesenius Szótár (Strong_HU_HEB)) szerint. De származhat a mezopotámiai Nin.Ur.Ta ősi istenség nevéből is, aki a sumér időkben Nin.Gir.Szu vagy Nin.Ib, majd a Babylonban Nergál alakjává lényegült. Asszíriát Nimród földjének is hívták, ahol városokat hozott létre Babylonban, Erekben, Akkádban, Calneh-ben és Sineár-ban, ami Suméria ősi neve. Ezek a földek a mai Irak területén vagy annak közelében vannak. Arról a Biblia nem ír, hogy Nimród az embereket megtámadó vadállatok sikeres vadászaként, tudása és szakértelme miatt hőssé, majd törzse tagjai körében vezérré nőtte ki magát. Ami utálatossá tette őt az vakbuzgó papok körében, az egy költött mese Szemirámisz és Salamon Izrael királyának története:

Ebben Szemirámisz figyelmét felkeltette Salamon bölcsessége, és ellátogatott hozzá, hogy meggyőződjön a híresztelés igazságról. Salamonnak volt egy dzsinnje, aki (ami) megsúgta a királynak, hogy Szemirámisznak szőrős szamár-lába és patája van. Salamon a trónja elé üvegpadlót készíttetett, hogy saját szemével lásson a királynő szoknyája alá, és amikor meglátta a valóságot, a dzsinnel szőrtelenítő krémet készíttetett, amit ajándékként kínált fel vendégének.

Itt kénytelen vagyok felhívni a figyelmet arra a történészek és a Biblia által nagyon gondosan dokumentált tényre, hogy a szóban forgó Salamon, Dávid, Izrael 2. királyának 16. fia volt, és uralkodásának ideje i. e. 971-től i. e. 932-ig, nem igazán esik egybe a vízözön utáni első király Nimród, majd az őt követő feleségének uralkodásával. Ez még akkor sem találkozik a történelmi tényekkel, ha újabban azt próbálják elhitetni a közzel, hogy Salamon Ehnaton kortársa volt, aki az Újbirodalom XVIII. dinasztia tízedik uralkodója volt, i.e.1353-1336 vagy 1351-1334. közötti években.

Az sem igazán tetszhetett JHV híveinek, hogy Nimród saját hitvilága, amit Szemirámisszal építettek fel, erőteljesen különbözött a Noé (Noah) diktálta vallásától, sőt, visszautasították Noé önhatalmú ítéletét, amellyel egy ősi nemzetséget szolgasorba taszított. Valószínűleg sok család volt, akik azért szerették Nimródot, mert amikor vadállatok vagy vérszomjas vad hordák támadtak törzse tagjaira, ő és harcostársai mindent megtettek a közösség tagjainak védelmében. Nimród később falat emelt a növekvő városa körül ahova még több család költözött be és telepedett le az ő uralma alatt. Az ilyen tettek segítettek neki, hogy tisztelettel övezett erős vezető legyen, és városa metropolisszá lett. Ez vala az első nagyváros, amit az özönvíz után építettek a Földön. Az emberek messziről jöttek, hogy megcsodálják az épületek és a magas falak hatalmas tömegét. Az országot később Babyloniának, városát pedig Bábel vagy Babylon néven nevezték. A szó Babylon akkád eredetű, azt jelenti, hogy Isten kapuja.

Tudnunk kell, hogy Nimród felesége, Istár, Easter, Ankisza volt, akit a Biblia Astoret-ként emleget. Ókori történészek: Ktésziasz, Knidiosz, Diodorosz, Iusztinus Sammuramat asszír királynővel, mások Szemirámisszal, Nimród feleségével azonosítják. De a Phrygian Cybele-ként és a szíriai Atargatis-ként is ismert. Amikor a férjét, Nimródot megölték, állítólag ő lett a királyság uralkodója. Nimród halálakor sok alattvalója nem értette, hogy egy isteni személyiség elhal, ezért kételkedni kezdtek, hogy Nimród nem az az isten-szerű lény, akinek addig mondták. Szemirámisz túlélte férje halálát, és tartott attól, hogy elveszítheti az birodalom vallási irányítását is. Tudta, hogy ki kell találnia valamit, ami nagy csodának tűnhet, valamit, ami lenyűgözi az embereket, és megmutatja nekik, hogy Nimród mégis Isten, vagy legalábbis isteni származású, ami Noé dédunokájaként igaz is. Egy pillanatra felrémlik Sammu-amat története, amit erősít az is, hogy nem sokkal Nimród halála után Szemirámisz életet adott egy fiúnak, akinek Nimród az apja (!) a Napból érkező mágikus fénysugár által. A Szentlélek (Rá, Ré napisten) aranygalamb képében szállta meg, s így hívta evilági életre a gyermekét. A hívek azt suttogták, hogy Nimród azért küldte fiát, mert vissza kell állítsa a hitet apja isteni voltában. Ezzel a Szemirámisznak sikerült megőriznie tekintélyét, és Nimródot egyre inkább Istenként tisztelték, ami nem teljesen alaptalan nézet, tekintve származását. Ennek folyománya nyilvánvaló: fiát Isten fiának tekintették, és Szemirámiszt (Istárt és a többi Istennő nevét is felsorolhatnánk, akik ilyen felmagasztalásban részesültek), Istenanyaként kezdték tisztelni62. Az idők folyamán „Szűzanyának” és az Ég Királynőjének tekintették (Jeremiás; 7:18; 44:17-19,25). Ő lett a világ első vallási uralkodója.

Személyével kapcsolatban visszatetszést kelthet az is, hogy Nimróddal (Ninussal) hol testvérek, hol férj-feleség valának, máshol anya-fiú kapcsolatot vizionálnak, ám erre kavarásra éppen maguk a megmondók adnak megkerülhetetlen választ.

A görög mitológiában Kronosz és Rhea néhol testvérek, néhol meg férj feleség. Nimród (Ninus) és Szemirámisz, az ókori iratokban nem voltak ilyen kapcsolatban egymással, bár ez nem ellenvetés Ninus és Kronosz valódi identitása ellen, mert

1. az istenségek kapcsolatai, a legtöbb legendában, ellentmondásosak. Egyiptomban például Osiris nem csak fia és férje Isisnek különböző időpontokban, hanem az apja és testvére;

2. bármik is voltak az isteni szintre emelt halandók, az istenítésben új kapcsolatokba kerültek.

A férj és a feleség apoteózisára volt szükség mindkettő pár méltóságához, hogy ugyanolyan égi eredetűnek lehessen mindkettőt ábrázolni, mint a természetfeletti módon született Isten-gyermekeket. Az özönvíz előtti idők eredendő nagy bűne, amely állítólag kiváltotta Isten haragját, és ami csaknem kiirtotta az emberi fajt, az lehetett, hogy „Isten fiai” halandó asszonyokat vettek magukhoz, nem Istenek lányait. Ezzel létre hívtak egy új fajt, a nefilimeket, akik már nem lehettek az Istenek (vagy az extrateresztriálisok) szellemi „testvérei” (Genesis 6:2,3). Az „új világban”, amíg Noé befolyása uralkodott, valahogy hitelesíteni kellett a fajvegyes házasságok gyermekeit, hogy „Isten Fiai” lehessenek, és Isteni kinyilatkoztatás legyen az, amit az általa uraltaknak elrendel (lásd Noé eredetét). Ebből éledhetett fel az a felfogás, hogy a királyi vérvonal méltósága és tisztasága a királyi testvérek házassága révén sértetlen maradjon. Innen ellentmondás nélkül fennállhat a „soror et conjux” nővére és felesége kapcsolat például Isis és Osiris között. Továbbá, Noé még tudta, hogy az Istenek és az emberek miért éltek bonthatatlan kölcsönös függésben, amit meg akart tartani, bár neki mint félvérnek már nem volt szüksége a függés kölcsönösségére, csupán a halandók feletti uralás egyedüli birtoklása érdekelte.

A sumér és az akkád táblákból ismert, hogy Babylon királynője, Szemirámisz, a Babyloni misztérium-vallás alapítója, ami merőben eltér az addig uralkodó Noé-féle vallási kultusztól. Ugyanakkor, uralkodói tevékenysége folytán alkalmas volt a figyelemre méltó „NŐ” prototípusának megmintázására. Talán éppen ezért, homlokán a „Rejtélyes Nagy Babylon” jelével, ellenlábasai szerint Ő az utálatra méltó kicsapongók anyja a földön. Most ismét felrémlik egy nem egészen lovagias történet Salamonról, de ezzel együtt is, érdemes megjegyezni, hogy maga a római katolikus egyház az arany kelyhet tartó asszonyt használja, a „sedet super universum” (az egész világ az ő székhelye) szimbólumaként.

Ez az érme, amelyet a Vatikán más nevén a "prófécia városa" veretett, akaratlanul is kinyilvánítja magáról, hogy a Babyloni misztérium-vallás a vezérlő motívuma az arany kelyhet tartó „nő” az érme hátoldalán látható ábrázolás, ami egyértelműen Szemirámiszra utal. Arra, aki Babyloni misztérium alapítója volt. Arra, hogy az újszövetségben a Biblia hogyan interpretálja Szemirámisz személytét, álljon itt egy idézet a Jelenések könyvéből (Jel.17.3-5).

„3 És lélekben elvitt engem egy pusztába és láték egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes vala káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva vala. 4 Öltözött vala pedig az asszony bíborba és skárlátba, és megékesíttetett vala aranynyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár vala, tele útálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, 5 És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babylon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.”

A babyloni misztériumok jelképe az arany kehely vala (Jeremiás 51.7 „Arany pohár volt Babylon az Úr kezében, amely megrészegíté az egész földet; nemzetek ittak az ő borából, azért bolondultak meg a nemzetek), és a Jelenések könyvében szereplő asszony képe, kezében az aranypohárral, Szemirámiszra vezethető vissza (Jeremiás 50.41). Mindenhol őt ábrázolták aranypohárral a kezében, mint tanítómestert, ami templomos lovagok Szent Grálja, Babylon titkos tanának hordozója.

A tan, tisztán elméleti alapon, tartalmazza Isten egységét. És bár az ó-babyloni hitvilág számtalan istenséget fogadott el, elismert egy végtelen és mindenható Teremtőt, aki/ami mindenek fölött áll. A Babyloniak az idők folyamán egy istenanyát imádtak benne, akit a képeken és szobrokon mindenütt karján a gyermekkel ábrázoltak.

← 8. kép Babyloni Istenanya gyermekével

Az anya és gyermek imádata Babylonból kiindulva az egész földön elterjedt. Egyiptomban az anyát és gyermekét Izisz és Ozirisz néven tisztelték, Indiában (még ma is) Izi és Iszvara néven, Ázsiában Kibele és Deoiusz néven, a „pogány” Rómában pedig Fortuna és Jupiterpuer (Jupiter-fiú) volt a neve, Görögországban Cerasz, a nagy anya keblén fiával, vagy mint Irene, a béke istennője fiával, Plutusszal, Tibetben, Kínában és Japánban is látható a „Madonna” a gyermekkel. Szemirámisz az asszír mitológiában, egy királynő és istennő, Ninus (Nimród felesége), Ninive alapítója. A halistennő és a bölcsesség Istenének, Szemirámisznak a lányát galambok nevelték. Ninus halála után egyedül uralkodott, megalapította Babylon városát, és győzedelmes seregeket vezetett számos ellenséggel szemben, mígnem galamb formáját öltve felrepült a Napba.

Már megállapítottuk, hogy Szemirámiszt már életében az Ég Királynőjének is tartották, egyben Isteni minőségként tisztelték. Emlékezzünk egy megállapításra, amely azt mondja, hogy „minden, ami Istennel teljes, az Szent”. Ha Szemirámisz királynői koronája létezett, az kizárólag vele hozható függésbe, mert csakis az ő személye említésekor gondolhatunk királynői voltára. A koronája tehát Istennel teljes – mert Szemirámisz Istennő – ennek okán a kölcsönös függés közte és koronája között fennáll, azaz, a koronája Szentkorona!

Érdekes még, hogy nem csak a „Szentháromság” fogalmát nem tanítják a szentírásokban, és nem tanították az 1. és 2. századi gyülekezet vezetői sem, és nem csak Konstantine császár lendületének köszönhető „kitalálmány” volt. Sok „háromság” létezett a vallásokban évszázadok óta, mielőtt ezt a fogalmat 325-ben kanonizálták az első nicaea-i zsinaton. De ez volt a kezdete a vallási és a világi létezés máig tartó harcának, ahol a katolikus egyház és a sária törvényeket tartó iszlám üldözi azokat, akik nem vakon tartják be tanaikat. Azóta folyamatos erőszakkal űzi, kínozza és meggyilkolja az embereket, akik úgy döntöttek, hogy a maguk által választott hit tételeit tartják követendőnek, ahelyett, hogy főt hajtanának Róma püspöke és papjai, vagy a sária törvényeinek ordréi előtt.

Egy határozott levezetés szerint (amit több weboldal is alátámaszt), a római katolikus egyház pápasága mögött álló hatalom nem más, mint maga fő-gonosz, aki először Róma vazallusaival próbálta megöletni a csecsemő Jézust, majd a Római Birodalmat is felhasználta, hogy megsemmisítse legfőbb ellenlábasát, az őskereszténységet. Ez az üldözés kényszerítette az eredeti keresztényeket föld alá, még a szó szerinti értelemben is. A „Sátán” (még nem teljesen tisztázott, hogy ez alatt a kifejezés alatt mit kellene érteni), ezért taktikát váltott, és saját önérdekű gyakorlatokon keresztül beszivárgott az óhitű hitközösségekbe, hogy magát az egyházat használja fel pusztítónak és üldözni kezdte azokat, akik ragaszkodtak saját hitük tanaikhoz. A pápai hatalom e korszaka: 1260 nap = 1260 év (Dániel és Ezékiel próféciái alapján). A pápai fennhatóság 1260 éve a kereszténység felett 538-ban, a pápaság főhatalomra jutásával kezdődött és 1798-ban ért véget, amikor a franciák megszállták Rómát. Ez a prófécia azonban nem teljesült. Lásd a Vatikán bank-gépezetének működését és hatását a világpolitika formálódására.

Vizsgáljuk meg, hogy miként építette ki a Vatikán máig ható vallási doktrínáját, és hogyan került a babyloni misztérium-vallás Rómába?

5. Rövid történelemi áttekintés … 

A tejes eredeti kézirat, PDF aktában letölthető. ITT ⇒

Eddig a 50. oldalig  élvezhető itt a kéziratból.  

1 http://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12
2 Niccolò Machiavelli
3 ISBN 978-615-00-2673-2
4 Szladits Károly: Szászy-Schwarz Gusztáv emlékezete. Első Kecskeméti Hírlapkiadó, Kecskemét, 1934. 18. 5 Holy Bible, New International Version®, NIV® Copyright ©1973, 1978, 1984, 2011 by Biblica, Inc.®
6 A Kolbrin kéziratok gyűjteménye, amit a Glastonbury apátságtól mentettek meg a tűzvész idején. A gyújtogatás célja az volt, hogy elpusztítsa ezeket a kéziratokat, de jelentős részét az írnokok titokban a „scriptoriumba mentették, miután értesültek a Vatikán gyújtogatási tervéről. A tűzvész után azt hitték, hogy ezek az „eretnek művek” megsemmisültek, a tűz jó fedezetnek bizonyult a megőrzésükhöz. Umberto Eco „A rózsa neve” című könyvében állít emléket az eseményről.
7 Erről Bozsik Valéria írt kiváló tanulmányt az 1983.ban kiadott és ugyanabban az évben betiltott „Emberszabású szervezet” címmel. ISBN: 963-500-122-3
8 (Lásd a magyar törvényhozás leg arcátlanabb csalását, a 4/5-ös törvény házszabályi rendelkezéssel történt felülírását.
9 Barabási Albert-László, A Hálózatok tudománya, Libri;2016
10 Mathew Stewart at al., Human footprints provide snapshot of last interglacial ecology in the Arabian interior
11 Caroline Delbert, Archaeologists Found 115,000-Year-Old Human Footprints Where They Shouldn't Be; Popular Mechanics (Népszerű tudomány) 2020., szeptember 23
12 A Rudapithecus egy csimpánzszerű majomfajta, amely a késő miocén idején, körülbelül 10 millió évvel ezelőtt lakott Európában. Egy faj ismert: Rudapithecus hungaricus. A "Rudapithecus" nemzetségnév onnan származik, ahonnan az észak-magyarországi Rudabányán fedezték fel
13 Gerard D.Gierliński, Possible hominin footprints from the late Miocene (c. 5.7 Ma) of Crete? Proceedings of the Geologists' Association Volume 128, Issues 5–6, October 2017, Pages 697-71013 Gerard D.Gierliński, Possible hominin footprints from the late Miocene (c. 5.7 Ma) of Crete? Proceedings of the Geologists' Association Volume 128, Issues 5–6, October 2017, Pages 697-710
14 https://anthropology.net/2009/10/01/the-4-4-million-year-old-ardipithecus-ramidus/
15 http://firstamericans.blogspot.com/2011/03/mysterious-cave-found-in-ecuador.html
16 http://teremtestudomany.hu/az-emberi-nyelv/
17 Fisher SE, Vargha-Khadem F, Watkins KE, Monaco AP, Pembrey ME (February 1998). "Localisation of a gene implicated in a severe speech and language disorder". Nature Genetics.18(2).
18 https://www.nyest.hu/renhirek/a-magyar-finnugrisztika-tortenete-es-mai-allapota
19 Az ismert időszámítás bakugrásait, lásd a bizánci, az óegyiptomi, a maja, a zsidó, az ógörög, a római, a julián, stb. naptárak eltérő mutatványait ekkora időtávlatban elhanyagoljuk.
20 Mottl Mária Jelentés az 1932-35 évi barlangkutatásról és az ősgerinces-osztály működéséről.
21 (Lásd Genezis II. 19. Ádám teremtéséről), vagy Hermes Trismegistos „Isteni Pymander”-ében ugyanerről a hét ősi Emberről olvasunk, akik a Természetből és az „Égi Emberből” fejlődtek ki
22 Hermész Triszmegisztosz smarag-dtáblái
23 Ma már azt állítják, hogy a kaldeai táblákat, amelyek allegorikusan leírják a Teremtést, a Bűnbeesést, a Vízözönt, sőt még a Bábel tornyának legendáját is, még „Mózes ideje előtt írták” (Smith: Chaldean Account of Genezis).
24 H. P. Blavatsky írásaiból összeállított olvasat. Teozófia-Vol. 52, No. 2, December, 1963 / Pages 43-50
25 Robert Graves, The Greek Myths, section 12 s.v. Hera and her Children
26 Istenek születéséről, származásáról szóló hagyomány
27 Az ókori görög vallásban az istenségek e kategóriája magában foglalja a Földet vagy Gaia-t, a termékenységi istennőket, akik tőle származtak, különösen a Kis-Ázsia Anyaistennőit; és a halottakat, akik gyakran a termékenység szellemei. S. Eitrem [Opferritus und Voropfer der Griechen und Römer (Christiania 1914)]
28 Eleuziszi misztériumot vezető pap
29 Narmer (párduc) a vízözön utáni Egyiptom első királya, akit több kutató Ménes fáraó néven azonosít. 30 Eusebius Caesarea, más néven Eusebius Pamphili történész, exegéta, keresztény polemicista. I. E.314 körül Caesarea Maritima püspöke lett. Pamphilusszal együtt a bibliai kánon tudósa volt, korának egyik legtanulottabb keresztényeként tartják számon
31 A két Babilon Alexander Hislop tiszteletes által
32 http://uesz.nytud.hu/uesz_1.pdf
33 Historia Salonitanorum atque Spalatinorum pontificum
34 https://szentiras.hu/KNB/Ter1
35 http://www.biblia.hu/biblia_k/k_1_1.htm
36 Nergal (Nirgal, Nirgali) a sumer-akkád pantheon másodlagos istene volt. Nevét az asszír királyok felirataiból ismerjük, kultuszának bizonyítékai Kánaánban és Athénban találhatók.. Nergal hatalmának másik szférája az alvilág volt. Egy szöveg szerint Nergal, démonok kíséretében, leereszkedett az alvilágba, ahol Ereskigal istennő (vagy Allatum) királynő uralkodott. Nergál megfenyegette, hogy levágja a fejét, de Ereskigal azzal mentette magát, hogy felesége lett, és ezzel Nergal megszerezte a királyi hatalmat az alsóvilág felett.
37 https://lrc.la.utexas.edu/eieol/hitol/60; fordítás Hattusilis, Bocsánatkéréséről
38 Isaac Abravanel’s Stance Toward Tradition: Defense, Dissent, and Dialogue
39 Arvisura jegyzetek, A magyarok uralkodóházairól és fejedelmi listáiról
40 Johannes M. Renger Hammurabi king of Babylonia, https://www.britannica.com/biography/Hammurabi
41 A new species of Homo from the Late Pleistocene of the Philippines, Nature, 2019. April 10.
42 https://szentiras.hu/RUF/1Móz7
43 Ronald V. Huggins, Noah and the Giants: A Response to John C. Reeves; Journal of Biblical Literature, Vol. 114, No. 1 (Spring, 1995), pp. 103-110
44 Itt felidézzük a Tisulsky hercegnő legendáját, akinek ijeszően fehér bőre volt…
45 Eupolemus a legkorábbi hellenisztikus zsidó történész, akinek munkája csak öt töredékben maradt fenn: Caesarea Praeparatio Evangelica Eusebiusában, beágyazva Alexander Polihistor történész idézeteibe, valamint az Alexandriai Kelemen Strómatájába.
46 Genezis (1) 9:26-27
47 Athéni Apollodorus, Asclepiades fia, görög tudós, történész és nyelvtanár volt
48 Diodorus Siculus vagy szicíliai Diodorus ókori görög történész volt. Ismert a monumentális egyetemes történelem Bibliotheca historica írásáról, negyven könyvben, amelyek közül tizenöt épen marad, KR.e. 60-30 között.
49 Berosus, (más nevén Berossus, Berossos, vagy Berosos) akkád vagy Babyloni káldeus pap, aki három könyvben (görögül) írt munkát Bayilónia történetéről és kultúrájáról, I. Antiochusnak szentelve (i. e.324-261).
50 Pactum de Singularis Caelum
51 Megalapozta a valószínűségek modern elméletét, megfogalmazta azt, amit Pascal nyomás elvének neveztek, és népszerűsítette szeretet-vallás tanát, amely a szíven keresztül tanítja Isten tapasztalatát. Az idézetet Pödör László fordította.)
52 Manapság az „Dei miseratione et Apostolicae Sedis gratia: Isten könyörülete és az Apostoli kegyelem” formát használják.
53 http://matrixfiles.com/One-Heaven/One-Heaven/one-heaven.org/covenant/heaven_0120.htm - Copyright © AB INITIO One-Heaven.Org.
54 Entitás: valaminek a létszerűsége, ahol a hangsúly azon van, hogy létezik valami, és nem azon, hogy mi létezik.
55 Entitás: Olyan, a környezettől elkülönülő, látszólag saját tulajdonsággal rendelkező jelenségek, amiket nem lehet egyértelműen besorolni máshova.
56 Isten nem entitás! Isten egyetlen és kizárólagos joga a nem létezés. (Umberto Eco szemiotikuskijelentése.)
57 Az „állat” eredeti jelentése: valaminek az állapota – Czoczor – Forgarassi, A magyar nyelv szótára..
58 Centre for Adocatiional Research & Innovation –CERI (1968-ban alapította az OECD)58 Centre for Adocatiional Research & Innovation –CERI (1968-ban alapította az OECD)
59 A trigger jelentése: kivált, előidéz
60 Joshua J. Mark szabadúszó író és szerkesztő, aki megalapította az Ubi sunt Writing Services-t azon kutatók számára, akik megbízható forrást keresnek bármely területen. (https://www.crunchbase.com/person/joshua-j-mark)
61 SUSAN WISE BAUER, The History of the ANCIENT WORLD 364-365. oldal.
62 A római katolikus egyház a IV. egyetemes (Kalcedoni 431) zsinaton Máriát Istenszülőnek titulálják.