A pápa Asztrik apáttal küldte a koronát Istvánnak, akit 1000 karácsony napján keresztény királlyá koronáztak. Azonban, a Szent Koronánkról van egy másik ismeret is, mely szerint István csak a keresztpántokat kapta Szilveszter pápától, míg a korona kerek részét Dukász Mihály, bizánci császár küldte I. Géza (1074-1077) királyunknak. E lehetőség azon alapszik, hogy az egyik zománcképen görög nyelven ez áll: „Geobicasnak (Gézának), Turkia Istenben hívő királyának”. Később a két részt egybeszerelték, mely szerint így született meg a Szent Koronánk. Azonban, a legújabb kutatások más irányba mutatnak.
1945-ben a koronaőrség a Szent Koronát Ausztriába menekítette, s miután elnémultak a fegyverek, átadták az amerikai katonai parancsnokságnak, amely az USÁ-ba szállította. 1978-ban a Szent Koronát hazaszállították, miután a Nemzeti Múzeumban kiállították. 1983-ban egy öttagú aranyműves csoport engedély kért és kapott a korona tüzetes megvizsgálására. Az engedélyt azzal a feltétellel kapták, hogy az ismert koronatörténettől eltérő felismeréseket nem hozhatják nyilvánosságra. Csomor Lajos, a pákozdi aranyműves volt az írnok. Az ő birtokában voltak a jegyzetek, és ő vette a bátorságot, hogy az Őfelsége, a Magyar Szent Korona című könyvében közzétette az új ismereteket, melynek lényege, hogy a zománckészítés és aranymetszés műszaki kivitelezése Kr. u. a háromszázas évekre, esetleg a négyszázas évek elejére mutatnak. A legtöbb párhuzam a Kaukázus vidékéről ismert, ahol a kereszténység a legkorábban gyökeretvert. Megállapításaik szerint a Szent Korona a Kaukázus vidéken készült, amelyet alátámaszt, hogy a rajtalévő képek az Újszövetség szentjeit ábrázolják. Például, sokatmondó, hogy az Atya Isten, Fiú Isten és Szűz Mária elhelyezése a tulipánnal pontosan kifejezik a Szentháromság tanát. Szűz Mária a Szentlélektől fogantatott, és szülte Isten Fiát, Jézust. A tulipán a termékenység, azaz a Szentlélek jelképe, amely Szűz Mária képe fölé volt erősítve, melyet Izabella királyné – Szapolyai János felesége – tört le, mielőtt átadta Habsburg Ferdinándnak. Révay Péter koronaőr jegyzőkönyve szerint, 1613-ban Szűz Mária képe még megvolt a Szent Koronán. A koronaőrség parancsnokának jegyzőkönyvet kellett írni minden alkalommal, amikor a Szent Koronát elővették, majd visszatették tárolási helyére. A Habsburg kalapos király, II. József (1784-1790), Mária Terézia fia, uralkodása alatt kivitette a Szent Koronát Bécsbe, és többen úgy vélik, hogy a három eredeti képet – köztük Szűz Mária képét is – ekkor cserélték le. Európa többi, létező koronáin az Ószövetség képei vannak.
Amennyiben a magyar Szent Korona valóban a Kaukázus vidékén készült, hogyan került a Kárpát-medencébe? Erre különböző feltételezések vannak: A legvalószínűbb, hogy a korai avarok nagykirálya, Baján kagán hozta magával, akinek szabír királynő volt a nagyanyja. 795-96-ban a frank Nagy Károly meghódította a dunántúli avarokat és rengeteg aranyat, ezüstöt és egyéb kincset zsákmányolt, köztük a Szent Koronát is. Szigeti István, aacheni plébános figyelmét egy német kanonok – Stephany – hívta fel egy könyvre, mely olyan tudnivalókat közöl, amelyek a magyarság részére ismeretlenek voltak. Szigeti plébános úr hozzáfogott a kutatáshoz és a kutatásának eredményét A Szent Korona Titka című könyvében tette közkinccsé. E könyv harmadik kiadásához az előszót Dr. Dankó László kalocsai érsek írta 1995-ben. Számos dél-magyarországi utam alkalmával Kovács János atya is velem jött. Mikor Kalocsa vidékén jártunk, János atya felhívta Dr. Bábel Balázs kalocsai érsek urat, aki egy ilyen látogatás alkalmával felkínált egy példányt Szigeti atya könyvéből, de mert nekem már megvolt, ezért János atyáé lett.
Szigeti atya könyvéből megtudtuk, hogy 800 karácsony napján III. Leó pápa e koronával koronázta meg Nagy Károlyt Német-Római császárrá, aki meghagyta híveinek, hogy e koronával temessék el, ami 814-ben be is következett. A koronázás nem volt zökkenőmentes, mint itt leírtam, de megtörtént. 1000. április 28-án III. Ottó császár megérkezett Aachenbe, s míg a városban tartózkodott, barátjával, Ottó von Lomelo-val és két püspökkel egy éjszaka folyamán, csendben felnyitották Nagy Károly sírját. Károly csontvázát a trónján ülve, a Szent Koronával a fején találták. A koronát kivették.
III. Ottó császár szerette volna kiterjeszteni birodalmát a keleti irányba, ezért szerette volna Magyarországot és Lengyelországot bevenni a birodalomba, de ezt nem katonai hódítással kívánta megvalósítani, hanem a közös érdek politikájával. Az előkerült koronát pedig Istvánnak szánta, akihez közvetett baráti szálak is fűzték, de el akarta kerülni a hatalom minden árnyalatát, ezért II. Szilveszter pápa közbenjárásával jutatta el Istvánhoz, ezzel is kerülje a hűbéresség látszatát. Így vált lehetségessé, hogy 1000 karácsony napján a magyar nagyfejedelmet azzal a koronával koronázták keresztény királlyá, amellyel 200 évvel korábban Nagy Károlyt Római császárrá.
Tudni kell, hogy a magyar Szent Korona nem a király koronája volt, hanem a nemzeté. Abban az időben a „nemzet” a nemesség volt. Csak azt fogadták el királynak, akit a Szent Koronával koronáztak meg, melynek a lényege az volt, hogy a király elfogadja a Szent Korona törvényeit, melynek ő a végrehajtója, de nem birtokolja a kizárólagos hatalmat. A törvények a közös megegyezések, az évszázadok küzdelmei során jöttek létre. De, miután e törvények bekerültek a Szent Korona törvényeibe, attól kezdve a királynak és főuraknak is engedelmeskedni kellett, mert a Magyar Királyságban a hatalom kezdettől megosztott volt.
Jó kérdés, hogy mióta szent a Magyar Szent Korona? Kocsis István A Magyar Szent Korona tan című könyvében egy IV. Béla Király – 1235-1270 – által az esztergomi főszékesegyház részére kiállított kiváltságleveléből idézi a következőt: „… a hozzánk és a szent koronához hűtleneket pedig egyházi fenyítékkel megfékezve, nekünk és a szent koronának engedelmeskedni kényszeríti.” Ebből láthatjuk, hogy a Szent Korona szent volt már IV. Béla korában, és a király hatalma nem volt azonos a Szent Korona hatalmával. Az utóbbi felülírta az előbbit. Különböző elképzelések vannak, hogy mi teszi szentté a Magyar Szent Koronát?
Szigeti atya arra az álláspontra jutott, hogy a Magyar Szent Korona tervezője olyan egyén volt, aki tisztában volt a keresztény tanok és történet alaptételeivel. Az aranymetszés és zománckészítés a Kaukázus irányába mutat, ezért a korona tervezőjét is azon a vidéken kereste. Abban az időben és térségben az örmény Világosító Szent Gergelyben ismerte fel a szükséges tudást. Gergely a koronát kupola alakura tervezte, mert az örmény templomok, az Isten házai is kupolásak voltak. A Magyar Szent Korona is kupola alakú, tehát Isten háza, s ebből ered szentsége is. Kérdés, hogy kinek a részére tervezte a koronát?
Szigeti atya alapos vizsgálatok után III. Tiridates örmény királyban ismerte fel azon erényeket és tetteket, amelyek őt kiemelték a többi közül, aki Kr. u. 330-ban halt meg. A kereszténységet ő tette államvallássá, amiért Nagy Tiridates-nek is nevezik. A koronán lévő vértanú szentek – Dámján, Demeter, Kozma és György – némelyikét 303-ban végezték ki, és 305-ben avatták szentté. Ezt megelőzően képeik nem kerülhettek a koronára. A korona tehát a vértanúk szentté avatása és Tiridates halála között kellett hogy készüljön. Ezek szerint Géza királyunk kiesik a képből.
Szóltunk arról, hogy három eredeti képet újakkal lecseréltek – Mihály császár, Konstantin császár és Géza király –, amelyek méretükben és műszaki kivitelezésükben, szemmel láthatóan eltérnek a többitől. Amint említettük, a gyanú II. József irányába mutat, aki még arra se méltatta a magyarságot, hogy megkoronáztassa magát. Mi lehetett a célja a képek kicserélésének? A történelmet a győztesek írják, s amint tudjuk Habsburg királyaink ott ártottak, ahol tudtak!
Radics Géza