Tartalomjegyzék „Öt perc történelem fiataloknak” sorozatnak ⇒

A huszadik levél 2021. szeptember 20-án indul útjára

Öt perc történelem fiataloknak és minden érdeklődőnek

20. rész
Mottó:
„Amelyik nemzet a múltját nem ismeri, az a jelenét sem érti, s a jövőjét meg nem teremtheti!”

Öt perc történelem fiataloknak és minden érdeklődőnek

Magyar sors – magyar történelem

Európának szüksége van Magyarországra … amely soha nem hagyta magát legyőzni

Árpád-házi királynék 1. rész

Magyarország királynéinak származási helye, életének fontosabb állomásai 997-1301 között

A fejedelmek idején a magyar vezetők kizárólag saját népükből származó nőkből választottak feleséget. Az első Árpád-házi fejedelem, aki a bajor földről hozott magának házastársat, Vajk, azaz István volt. Ez a történészek, kutatók szemléletének, világnézetének megfelelően eltérő, sőt sokszor egymásnak szögesen ellentétes magyarázatát adja az Árpád-kor kutatása során. A térképen huszonkét kelet, - dél - és nyugat-európai várost, hercegséget számlálhatunk meg, ahonnan a magyar uralkodók feleséget választottak. Ám az összeállításban huszonnyolc uralkodót említünk meg. Az eltérés abból adódik, hogy voltak olyan városok – például Bizánc – ahonnan több magyar király is hozott házastársat, illetve voltak olyan uralkodók, akik többször is nősültek.

Géza fejedelem (972-997)
Felesége Sarolt (950 körül – 1008 körül)

 Géza fejedelem felesége az erdélyi Sarolt volt. Valószínű, hogy ő volt Vajk édesanyja. Azért valószínű, mert felmerült, hogy Gézának volt egy lengyel hercegi családból származó házastársa is. A 950 körül született Sarolt az erdélyi gyula vezér lánya volt. Géza még az ősi szokásokat követve magyar nőt vett feleségül, de a lengyelekkel történő kapcsolatok felvétele már az ő életében kezdetét vették.  

Sarolt 970 körül kötötte össze életét Géza fejedelemmel. Géza két évvel később, 972-ben foglalta el a trónt, akinek uralkodását Sarolt mind temperamentumában, mind politikai küldetésében segítette, méltó társa volt fejedelmi férjének. Számos érdekes dolgot feljegyeztek róla, többek között férfias viselkedéséről, időnként erőszakos cselekedeteiről. Sarolt fejedelemasszony Géza fejedelem 997-ben bekövetkezett halála után tovább egyengette fia, Vajk trónra kerülését. Gyakran előfordul a neve Koppány és Vajk összecsapása körüli években. Sarolt Gézát követően, tizenhat évvel később, 1008 körül halt meg.

Négy gyermekéről tudunk, közülük az egyetlen fiúról, Vajkról, a későbbi Szent István királyról. A lányok közül ismerjük Judit, Ilona és Sarolta nevét.

Szent István (997-1038)
Felesége Bajor Gizella (?-1065) 

István és Gizella szobra Veszprémben. Ispánky József alkotását 1938-ban, István király halálának 900. évfordulóján avatták fel, ami azóta Veszprém jelképe lett. István és Gizella szobra Jászapátiban, ami a Szegeden felállított szobor kisebb méretű változata. A harmadik hasonló szoborkompozíció Kapuváron látható. Szent István és Gizella szobra Szegeden, a Széchenyi téren. Gizella kezében, ellentétben a Jászapátiban felállított alkotással, egy gyöngysort helyeztek el.

Szent István és Boldog Gizella szobra Zalakaros központi parkjában. Szent István és Boldog Gizella szobra Nagymaroson, a gótikus hátteret adó templom mellett.
A müncheni Damenstifi templomban látható dombormű Szent István királyt és Boldog Gizellát ábrázolja (forrás: Tőzsér Bálint)

Gizella a Liudolf családból származó II. Henrik bajor herceg lánya. Vajk és Gizella 995/996 körül tartották meg az esküvőt. A házasságot Gerberga apácafőnöknő, aki Gizella nevelését felügyelte, ellenezte. Mondván, hogy Gizella nem mehet hozzá egy barbár magyarhoz, neki más férjet szántak. István azonban műveltségével, a keresztény országot építő terveivel végül megnyerte a szigorú Gerbergát. Gizella az első magyar király felesége lett.
Gizella szemlélődő hajlamú, vallásos lélek volt. A házasságkötésre a bajor Scheyemben került sor. Az esküvőt 996-ban tartották, s maga Szent Adalbert adta össze az ifjú párt.

Gizella 997-1000 között fejedelemasszony, majd 1000-1038 között a királyné erőt próbáló szerepét töltötte be. Élete Magyarországon 996-1042 között zajlott. István halála után Veszprémben házi őrizetben tartották, s csak 1042 után hagyta el az országot. A passaui Niedenburg kolostor apátnője lett. Ott is temették el 1065-ben bekövetkezett halála után.

Gizella testvérei II. Henrik, a későbbi német-római császár, Bruno augsburgi püspök és Brigitta apácafőnöknő voltak.

Veszprém Gizella tulajdonába került, ami a „királynék városa" jogos és megtisztelő címet nyerte el a magyar történelemben. Az ő idején felépített első veszprémi székesegyház, továbbá a veszprémvölgyi görög apácazárda úttörő szerepet játszott a kereszténység magyarországi terjesztésében. Ez volt hazánk első női zárdája, aminek építése összefügg a jeruzsálemi zarándokút 1018 táján történt nyitásával. István már ekkor európai méretekben gondolkodott, amikor Bizánc császárával is szövetséget kötött. Imre fia egy bizánci hercegnőt vett feleségül, de a házasságban gyermek nem született. (Meg kell jegyezni, hogy ezekben az években még nem került sor a nagy egyházszakadásra, arra csak 1054-ben került sor.)

A Bizánccal kötött szövetség egyik záloga egy már akkor is értékes ereklye volt. A magyar uralkodó és Imre herceg a bizánci uralkodótól kapott Krisztus keresztfájából egy forgácsot, ami egy kettős keresztbe foglalt ereklyetartóban érkezett hazánkba. Ennek emléke lehet az „apostoli kettős kereszt".

Imre herceg bizánci feleségének kíséretében érkeztek a bazilissza (görög ortodox) apácák hazánkba, akik segítették Gizella munkáját, a ma is épségben megőrzött miseruha (koronázási palást) készítésében.

A veszprémvölgyi alapítólevél Könyves Kálmán király korabeli 1109-es átírásában - csak ezt ismerjük - maradt ránk. Ebben már olyan magyar szavak is szerepelnek, mint a Duna, a Kenese, a Veszprém és a király.

Boldog Gizella 1065. május 7-én halt meg a passaui kolostorban.

Gizellának két gyermeke született Istvántól. Elsőként Ottó, aki kisgyermek korában távozott az élők sorából. A második gyermeket, Imre herceget nagy odafigyeléssel és nagy reményekkel készítették fel az uralkodásra, aki szülei és a magyarság nagy gyászára 1031-ben váratlanul halt meg.

Orseolo Péter (1038-1041)
Nem volt felesége

Aba Sámuel (1041-1044)
Felesége ismeretlen

Aba Sámuel szobra a mai Abasáron. Egyre inkább bizonyossá válik, hogy itt temették el az egyetlen Árpád-kori, de nem Árpád-házi királyt. A szobor bal oldalán a szőlőfürtök a helység borászati jelentőségére utalnak

A 2020-as években zajló abasári ásatások az Árpád-kor egyik szakaszának eddig homályban tartott történetére adhatnak értékes és megnyugtató válaszokat

Aba Sámuel elképzelt „pogány" viseletét, külső megjelenését láthatjuk Ópusztaszeren, az Árpád-emlékmű előtt felállított mellszobron

Encsen, Abaúj megye központjában felavatott egész alakos Aba Sámuel szobor többek között azt meséli el, hogy nem csak a Mátra vidéke, hanem a térségnek nevét adó Abák az ország észak-keleti részét is uralták
Abaújvár ma egy kis, határszéli falu, ami a középkorban a Tokaj-Kassa-Krakkó kereskedelmi útvonal egyik népes és virágzó városa volt. Az abaújvári földvár bejárata ma, az Árpádok címerével

Bizonytalan, hogy Aba Sámuel felesége vagy az édesanyja volt Géza fejedelem lánya, akinek a neve nem szerepel a forrásokban. Így nem tudjuk biztosan, hogy Aba Sámuel I. István sógora, vagy unokaöccse volt-e. Felesége ugyan volt, aki azonban feltehetően meghalt a trónra lépése előtt. Tőle több gyermeke is születhetett. Az azonban bizonytalan, hogy uralma alatt, 1041-1044 között volt-e egyáltalán „hiteles" királyné. (A napjainkban is zajló abasári régészeti feltárások, illetve DNS vizsgálatok remélhetően választ adnak az Abák eddig homály fedte eredtére.)

I. András (1046-1060)
Felesége Kijevi (Rurik) Anasztázia (1023 körül-1096)

István király halálának évében, amikor Vazult Nyitra várában megvakították, hogy uralkodásra alkalmatlan legyen, fiai kimenekültek az országból. Az a tény, hogy mindez 1038-ban történt elgondolkodtató! Vajon az Árpád-házi herceg börtönbe zárása, megvakíttatása István műve volt, vagy a trónjára igényt tartó idegeneké? András herceg ( akit ekkor még „pogány" nevén neveztek, amit nem ismerünk), Vazul legidősebb fia volt. Amikor 1038-ban elhagyta az országot, testvéreivel együtt Csehországba menekült, de onnan hamarosan mind a hárman Lengyelországba távoztak. András és Levente kis idő elteltével hátrahagyva Bélát, Kijevben találtak menedékre. András még ebben az évben feleségül vette I. Jaroszláv fejedelem lányát, Anasztázia hercegnőt. Talán a házasság, talán a kijevi udvar, vagy mind a kettő hatására, de a herceg az ortodox hitre áttérve, vette fel az András nevet. (András az ortodoxia nagy tiszteletben álló szentje.)

Anasztázia apja I. (Bölcs) Jaroszláv kijevi fejedelem, a Rurik dinasztia alapítója. Jaroszlavot „Európa apósa" jelzővel emlegették, mivel lányait Európa királyi és fejedelmi udvaraiban sorra kiházasította.

Anasztázia 1023 körül született, 1038-ban házasságot kötött a magyar herceggel, akivel 1046-ban - amikor Andrást hazahívták - Magyarországra költözött. 1060- ig, András király haláláig ő volt a magyar királyné.

Anasztázia megszerette Tihanyt, ahol egy, a Kijevi Ruszból hozott kőre építtette a monostort. Biharban, Tormova kolostorába pedig Kijevből hozatott apácákat. (Bihar az Árpád-kor első évszázadaiban jelentős vallási és kultikus központ volt, ami aztán Szent László idején teljesedett ki.)

A királyi párnak kezdetben nem volt gyermeke, ezért András öccsét, Bélát jelölte ki utódjának a trónra. Amikor azonban Anasztázia megszülte Salamont, András király megváltoztatta döntését. Ebből származott az a trónviszály, ami aztán kiváltotta a testvérek közötti háborúskodást. (Anasztázia elsőszülött gyermeke Adelhaid volt, akit később a cseh fejedelem vett el feleségül.)

 Salamon herceg gyermekkori megkoronázása, ami a Korona és kard mondából ismert, trónviszályos állapotokat váltott ki. A másik fiúgyermekről Dávidról, aki szintén bibliai nevet kapott, a későbbiekben nem tudunk. Személyét azonban a Képes krónika is jegyzi.

Anasztázia, amikor a testvérháborúban András halála után Béla szerezte meg a trónt, 1060-ban fiával, Salamonnal együtt Pozsonyba menekült, s még ebben az évben elhagyta az országot. A stájerországi admonti kolostorban élt 1096-ban bekövetkezett haláláig.

Bajnok I. Béla (1060-1063)
Felesége Piast Richeza (1013-1075)

András testvéröccse - Vazul másodszülött fia -, amikor 1038-ban elhagyta az országot, Lengyelországban lelt menedékre. Itt feleségül vette a Piast házból származó Richeza hercegnőt. A Rixa néven is jegyzett lengyel hercegnő a hét gyermek között, akiknek életet adott, Géza és Szent László édesanyja is volt.

Richeza Béla későbbi felesége 1013-ban született. Apja II. (Piast) Mieszko, lengyel fejedelem, aki befogadta a menekülő magyar hercegeket. Richeza (Rixa) 1041-ben házasságra lépett Béla herceggel. Amikor András 1046-ban trónra lépett, Béla és lengyel felesége is hazatért Magyarországra, hiszen úgy érezték, száműzetésük véget ért. A testvérharc ( a korábban már említett Korona vagy kard története) azonban azt eredményezte, hogy András király meghalt, s 1060- 1063 között Béla került a trónra. Richeza három éven át magyar királyné volt. 1063 után (a monda a dömösi merénylethez fűzi Béla bukását, amikor a trón ráomlott a királyra) azonban neki is menekülnie kellett, amikor András fia, Salamon került a trónra. Richeza - 1075 májusában-, 12 évvel férje halála után távozott az élők sorából.

Salamon (1063-1074)
Felesége Sváb Judit (?-1095 körül)

Béla király erőszakos halála után András és Anasztázia fia, Salamon foglalta el a trónt. Uralkodása azonban már az első perctől kezdve trónviszályos állapotot teremtett, mert I. Béla fia, Géza is a trón jogos örököse volt.

Salamont felesége, Sváb Judit családja segítette a hatalom megszerzéséhez. 1058-ban - amikor még András ült a trónon - megállapodás született IV. Henrik császár és András között. Ennek egyik pontjában megállapodtak arról, hogy az akkor ötéves Salamon és IV. Henrik tizenegy éves húga, Judit amint lehet, egybekelnek. Az eljegyzést azonban - a kor szokásai szerint - már ekkor megtartották. Ezt követte 1059-ben a már többször említett tiszavárkonyi találkozó (Korona vagy kard). Várkonyban Béla herceg már az életével játszott, de ekkor még sikerült megmenteni az életét.

Béla herceg, akárcsak korábban, 1038-ban, ismét Lengyelországba menekült. 1060-ban lengyel csapatokkal tért vissza, s megdöntötte András hatalmát, aki a harcokban életét vesztette. Anasztázia és Salamon elmenekültek, s három éven át Melk kolostorában tartózkodtak. 1063-ban azonban a Mainzban összeült gyűlésen úgy határoztak a németek, hogy Salamont minden áron visszahelyezik a magyar trónra. Nem mondtak le arról a régi tervükről, hogy Magyarországot német hűbéres országgá tegyék. Akaratuk eleinte valóra vált. Béla a Dömösről történt menekülés közben a nyugatra tartó csapatait követve Dévény közelében belehalt sérüléseibe. Salamon most már német segítséggel elfoglalhatta a trónt.

A Thuróczy krónikában olvashatók Anasztázia intelmei, amit fiához, Salamonhoz intézett: ,,Drága fiam! Többé már nem hallgatsz sem az én, sem pedig híveid tanácsára. Ellenkezőleg, egyre jobban hallgatsz Vidre. Mi történt veled? Elveszejted magadat és az embereidet. Hát nem figyelmeztettelek, hogy legyen elég neked a magyar korona, élj békében a fivéreiddel, add ki a részüket a királyságból. Most pedig már Vidből sem lehet herceg, s te sem tudod megőrizni a hatalmadat". E szavak hallatán a heves vérmérsékletű Salamon kis híján megütötte az édesanyját, s csak Judit, a felesége akadályozta meg abban, hogy ne tegye. Anasztáziának nem sikerült elhárítania a konfliktust Salamon és Bajnok Béla fiai - Géza és László - között.

Az 1058-ban történt eljegyzés után, 1063-ban, amikor Salamon trónra került, megtartották az esküvőt. A Szász Hercegségből érkező Juditnak Salamontól egy Zsófia nevű lánya született. A trónviszályos időszak nem mélyítette el a házastársak kapcsolatát. Amikor 1074-ben, a mogyoródi csata után Salamon elvesztette a trónt, Judit visszatért Németországba, elhagyta férjét.

Salamon tíz évvel később, 1084-ben felkereste Regensburgban hites feleségét, de az nem fogadta őt, sőt nem fogadta el férjének sem. A királyi családoknál ritkán előforduló helyzet 1088-ban újabb fordulatot vett, amikor Sváb Judit halottnak nyilvánította az egyébként még élő Salamont és feleségül ment a lengyel Ulászló Hermann fejedelemhez. Új férjének 1088-ban, 1089-ben, majd 1090-ben egy-egy lánygyermeket szült. Judit 1095 körül halt meg a szászországi Goslarban. Ott, ahol született.

Géza (1074-1077)
Első felesége Loozi Zsófia (?-1072)

Géza herceg az 1060-as évek elején a császári udvarban tartózkodott, mint túsz. Itt találkozhatott a holland (francia) származású Zsófiával, aki Arnulf, a belga­limburgi herceg lánya volt. Gézát - ez egy epizód volt az életéből -, mint túszt, egy másik ország bírósága elé akarták küldeni. Létezett azonban egy törvény, miszerint ha a túsz házas, akkor nem adható ki más országnak. Zsófia 1062 körül feleségül ment Géza herceghez, ezért a császári udvar nem adhatta ki őt. Házasságuk tíz éve alatt hét gyermekük született, közöttük (Könyves) Kálmán és Álmos herceg. Zsófia korán meghalt, még Géza trónra lépése előtt, 1072-ben.

Második felesége Szűnadéné (Sinodia)-(1058-1082), aki (1074-1077) között magyar királyné volt

Az 1058-ban született bizánci hercegnő rendhagyó módon került Magyarországra. Amikor Géza legyőzte a magyar határra törő bizánci csapatokat, az életben maradottaknak szabad elvonulást engedett. Ezt VII. Mihály bizánci császár úgy köszönte meg, hogy feleségül ajánlotta Gézának nővérének lányát. Az „ajándékot" Géza elfogadta, s feleségül vette Szünadénét. 1072-ben összeházasodtak, s a házasságból egy lány született Esztergomban, Katalin. Szünadéné Géza halála után Bizáncba ment lányával együtt, ahol 1082- ben halt meg.

Szent László (1077-1095)
Első felesége ismeretlen, feltehetően egy magyar főúr lánya volt

Szent László király óriási kultusza a nagy király szobor- és freskóábrázolások számában is tetten érhető. Kőbányán, a róla elnevezett templom előtt, a Hősök terén a legnagyobb államférfiak sorában, Nagyváradon, a püspöki székesegyház parkjában, Somogyvárott, az általa alapított apátság romjainál. Hermája Győrben a püspöki székesegyház kápolnájában, hőstette Kakaslomnic templomának freskóján és aranyhermája Nagyváradon a székesegyház kincstárában

Második felesége Rheinfeldi Adelhaid (1065-1090)

Második felesége az 1065-ben született Adelhaid, akinek apja a német ellenkirály, Rheinfeldi Rudolf volt. Adelheid 1078-ban kötött házasságot I. László magyar királlyal, aki segítette apósát Mölsenben, a trónért folytatott harcban, IV. Henrik császár ellen. Rudolf ebben a mölseni csatában elesett. Adelhaid 1077-1090 között László felesége, magyar királyné volt.

Két lányuk született. Piroska Komnénosz II. János bizánci császár felesége lett, s Bizáncban felvette az Eiréne nevet. Nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendett, s többek között ennek köszönhető, hogy szentté avatták.

A királyi pár második lányának a neve ismeretlen, azt azonban tudni lehet, hogy Jaroszláv orosz herceg felesége lett. (A Hagia Sophia templomot a közelmúltban a török államfő mecsetté nyilvánította, így a Szent Piroskát ábrázoló mozaikkép többé nem látogatható.)

Adelheid, Szent László felesége 1090 májusában halt meg, akit Veszprémben temettek el. Tanúbizonyság, hogy sírköve fennmaradt.

Az eredeti írás 1. része PDF-ben itt letelhető: ⇒

(Folytatjuk) Bánhegyi Ferenc ⇓