Évekkel ezelőtt, amikor olvastam, magam is terjesztettem részleteket belőle, mindenekelőtt a kárpát-medencei nép magyar nyelvének bizonyítékait a honfoglalás előtti időkből. Külön dícséretes, hogy a forrásait pontosan megadja, emiatt az igazát kétségbe vonni nem nagyon lehet. Nem is teszik, inkább elhallgatják.
A szerzőnek egy nagy tévedése van: a sumér eredet feltételezése. De igazából erről sem ő tehet, hiszen a Kárpát-medence benépesedésének, őstörténetének időpontjait az ő idejében még évezredekkel későbbre tette a régészet és a történészet. Csak az utóbbi 30 évben derült ki, (de nem verték nagydobra,) hogy itt minden jóval korábban volt, mint ahogy addig feltételezték.
Időben visszafelé menve nő a különbség, és ahogy Bánffy Eszter nyilatkozta úgy 15 évvel ezelőtt, a mezopotámiaival egyidősnek vélt hasonló vagy megegyező hazai leletek 1500 évvel korábbiak. Nem jöhettek tehát onnan, csak innen mehettek oda, még korábban. A sumérokkal embertanilag is gond van, többségükben nem olyanok voltak, mint a magyarok. Nagyon valószínű, hogy egy innen induló csoport eljutott oda valamikor, még a rovásírás ősét is vitték magukkal, de idővel elkeveredtek az ott élő egyéb népekkel, akik meg az ékírást preferálták. De a nyomok megvannak, csak azokat nem szeretik mutogatni. Ha megtalálom, küldök egy ideillő képet. Hood táblázatára gondoltam:
https://magyarmegmaradasert.hu/component/k2/item/1826-sum%C3%A9rok-magyar-f%C3%B6ld%C3%B6n
Van azért egy visszafelé mutató szál is, azt hiszem a Keletről jön a fény írója feszegette: a sumér birodalom bukásakor (4200 évvel ezelőtt) nagyon sokan menekültek észak felé, az akkori szkíta területekre. Ott minden valószínűség szerint megint beolvadtak. De a magyarok akkor már réges-régen itt voltak. ?
+
A honfoglalás előtti magyar őslakosság nyomai a középkori oklevelekben
Fennmaradt középkori okleveleink önmagukban is elegendő bizonyítékot szolgáltathatnának arra, hogy a Kárpát-medence őslakossága mindig is magyar volt, ha lenne történészeinkben kellő akarat ennek bebizonyítására. Hivatalosaink azonban jobban szeretik a „barbár lovasnomád” magyarokat a "honfoglalással" bevezetni a - gyakorlatilag üresnek tekintett - Kárpát-medencébe, ahol aztán azok idővel megszelídültek, és megtanulták a földet is megművelni - természetesen másoktól.
Dr. Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története c. könyvében, középkori okleveleink alapján, (az 1960-as években) egészen más következtetésekre jutott, ami azért is figyelemre méltó, mert ezeket a legutóbbi idők nyelvi, régészeti és genetikai kutatásai is igazolták! A szerző azt állítja, hogy az itt élő nép már nagyon sokkal a honfoglalás előtt magyarul beszélt, fejlett iparral, bányászattal, és mezőgazdasággal rendelkezett! Sőt, szerinte az őstelepes kárpát-medencei nép az etruszkokkal is közeli rokonságban kellett, hogy legyen!
Megemlíti például Szent Istvánnak egy 1006-ban írott adománylevelét, amelyben a nyitrai káptalannak szőlőket adományoz, és átengedi neki a gabona és bor tizedét Nyitra, Párutca, Molonos, Könyök, Kereskény és Gyurkova településeken.
„Az 1015-ös pécsváradi alapítólevél szerint (Szent István) 110 vincellér, azaz szőlőműves családot adományoz az apátságnak, Szekszárdon pedig szántóföldeket, erdőket, szőlőket, nádasokat és kaszálókat. A rendelkezésre bocsátott iparosok száma 78 volt, a bányászoké 20, a mezőgazdaságban foglalkozóké 780.” (Összesen 41 falu, 1107 család.) „Ezek az adatok pedig azt bizonyítják, hogy a Kárpát-medencében elég sűrű, és gazdaságilag is fejlett népelem élt már jóval a honfoglalás előtt.”
„...A mai Baranya megye 331 községéből körülbelül kétharmad rész megvolt a honfoglalás előtt. ...A pécsváradi oklevélben szereplő 41 falu mind magyarnyelvű, például Kölked, Kövesd, Varasd, Várkony, Hetény, Ormánd, stb. Ebből pedig az is következik, hogy a névadó nép szintén már az ősidők óta ott lakozott. Az őslakosság tehát helyhez kötött földműves, szőlő és gyümölcstermelő volt. Gyümölcsény nevű falunk Baranyában még ma is megvan, de nevének tanúsága szerint még abból az időből való, amikor az „ny” képző a mai „os-es-ös” képzőnek felelt meg, amikor tehát a gyümölcsöst még gyümölcsénynek nevezték. Ez pedig még jóval a honfoglalás előtt volt. Ha 2000 évben állapítom meg ezt az időt a honfoglalás előtt, akkor sem mondok hihetetlent, mert az „n” lágyítva „ny” még sumir képző volt.”
Ma már tudjuk, hogy az a képző nem a sumirból került a magyarba, hanem fordítva, és ami az időt illeti, még ennél is jóval messzebbre tekinthetünk! Dr. Nagy Sándor azonban így is maradandót alkotott!
http://magyarostortenet.gportal.hu/gindex.php?pg=27868516