Igen, még visszhangzik bennünk a karácsonyfa csengője, él még bennünk az est varázsa, halljuk a gyerekek boldog kacagását, a sütemény illata megakadt az orrunkban. De egyre jobban távolodunk az utolsó karácsonyunk tól, talán a legutolsó tól, ha végignézünk Európán. Menjünk vissza a múltba és nézzük meg honnan jött a karácsony, ki hozta, mi lett belőle. Idézzünk:
„A Magyar Karácsonyról.
A Krisztus előtti eredetű ősi magyar karácsonyt mi magyarok honosítottuk meg a Kárpát-medencében. A velünk kapcsolatba került szláv népek mind a magyarból vették át a “karácsony” szót is.
Fehér Mátyás Jenő domonkos rendi történész, később száműzetésben élő író, az általa lefordított 12-13. századi inkvizíciós jegyzőkönyvek alapján jut arra a meggyőződésre, hogy a magyarok őseinek hitvilágában is a legnagyobb ünnep a karácsony volt, már jóval Jézus születése előtt, és ennek az ünnepnek a jellegére a Karácsony szó utal, amely mélly hangalakjában a kerecsen(y)sólymot idézi.
Az MTA és az úgynevezett “Akadémiai kiadó”-ja a sólyomröptetés ősi szokását egyszerűen elhallgatják, helyette botrányos (és nemzetáruló) módon szláv illetve óorosz jövevényszónak minősítik a karácsonyunkat, hamisan azt bizonygatva, mennyire tudatlan, szokásokat és neveiket is csak másoktól elcsenni képes népség volt a magyar. Ez a történelemhamisítás tudatos és alaposan megtervezett. Az eredményét a mindennapjainkban is látjuk és érezzük...
Hivatalos "nyelvészeink", akik nagy igyekezettel bizonygatják, hogy minden régi szavunkat másoktól vettünk át, a karácsony szót ismeretlen vagy szláv eredetűnek határozzák meg. A Magyar Nyelv Történeti és Etimológiai Szótárából (röviden TESZ, Akadémiai Kiadó 1970) megtudhatjuk, hogy a “karácsony” szó szláv eredetű, a “kerecsen” pedig óorosz, ami ugyanaz. A kerecsennél még ezt olvashatjuk: "a szláv szó hangalakja a kerecsennek, illetőleg a kabócának a hangját utánozza." – tehát alapvetően hangutánzó! Egyébiránt a kabóca (megannyi faj!) és a kerecsen (egyetlen sólyomfaj) hasonlítása is elég röhejes, bár szárnya valóban mindkettőnek van. A Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó Budapest – 1975, 1985) továbbsulykolja a TESZ képtelen és tudománytalan szláv–óorosz propagandáját.
Halasy-Nagy Endre szerint “Karácsony” szavunk a “Kara asszony” – ‘sötét asszony’, fekete asszony – szóösszetételből származik, amely az év legsötétebb napjára utal.
A török nyelvekben a “kara” ma is a “sötét” “sivár” jelentésben él.
A téli napforduló őseink életében is jelentős ünnep volt, összegyűltek, magukkal hozva a Nap-madarakat, a fényhozókat, a kerecsensólymokat. A kerecsensólymok nem mások ezen tekintetben, mint a természetfölötti, szent “turul” madár élő képei. A táltosok áldása után röptették föl őket a levegőbe, hogy elhozzák az új fényt. Ezt nevezték “kerecsen(y) ünnep”-nek, amelyet megszállóink (nem kisrészben a német származású, vagyis magyarellenes papok) később betiltottak a táltos-vallással egyetemben. Irtották, ahelyett, hogy megőrizve – Magyar módon befogadva – beolvasztották volna azt, mint jónéhány nemzet kereszténység előtti örökségét megőrizhette hasonló módon. Mi most egyet tehetünk: föléleszthetjük, azaz újjáteremthetjük, amit kirekesztő fajgyűlölők elvettek tőlünk.
"A Karácsony ünnepe az ősi hitvilág legnagyobb napjai közé tartozott, éppúgy mint a kereszténységnél az ige megtestesülésének... megemlékezése. A sötét középkori táltos perek folyamán sokszor felbukkan a vallató kérdés a pogány magyarság ünnepeire vonatkozólag, sokszor pedig a tanúvallomások egy-egy elejtett mondata világít rá a Karácsony fogalmára... Így vallotta 1245-ben Dala fia Undó perében Rufus segesvári polgár: Jézus születése ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják. Obol várjobbágy szavai szerint pedig: Ekkor, (Karácsonykor) a sólymokat vadászatra eresztik és sok nép viszi oda madarait, amiket a táltosok megáldanak...
Kisszer Mihály szerint: A régihitűek Urunk születése napján tartják a sólyom ünnepét... Ágota özvegy Ithe táltosról vallja a következőket: Amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani azt ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja...
Boksa táltos védelmére felsorakozott tanúk egyike, egy bizonyos Kozma a következőket mondja: A solymárok ünnepén, amelyet régi nyelven Karácsonynak neveznek..." (Jegyzőkönyv részletek Fehér Mátyás Jenő Középkori magyar inkvizíció című könyvéből.) Székely sólyomröptetés 2008. Álom havában Bővebben Szántai Lajos írásaiból…”
Mert ha engedjük, hogy azt is elvegyék tőlünk ami eredetiségünk egyik fém, és fényjele, akkor végképp az elmúlás végez velünk, s még azt sem mondhatjuk, hogy nem vagyunk bűnösök! Egy ősi idők szokását, kerecsen tiszta fény ünnepét, kiütötték kezünkből, még táltosainkat is betiltották, vagyis megszakították kapcsolatunkat a fenti világgal! Adtak helyette egy olyan karácsonyt amelyet a nyugat fogyasztó társadalma, felcsicskázott, valláshoz nem kötődő pénzhajhászássá degradált ünnepével helyettesített, majd ránk kényszerített! De vajon így van-e? Mert ugye, azt mondja egy, szintén a régi időkből származó közmondás, hogy nem erőszak a disznótor, elmenni sem kell oda, ahol a disznót vágják!
A disznó érzi vesztét és visít, ellenkezik, megpróbál mindent azért, hogy kikerülje a kés pengéjét, a halált, amelyet megérez! Azt mondjuk mi emberek magunkról, hogy érző, gondolkodó lények vagyunk, és amikor elszabadul belőlünk a túlzott önbizalom és átcsap a nagyképűség hetyke, korántsem jogos, napi, értelmetlen viselkedésébe, azt hangoztatjuk, hogy mi emberek vagyunk azok, akik ezen a földön, ahol élnünk szabad, de nem tudunk, hogy mi vagyunk az egyetlen, gondolkodni és alkotni képes lények! Valójában azonban, önteltek lettünk, a másikat közülünk, aki szintén ember, észre sem vesszük, már karácsonykor is úgy viselkedünk mint egy vásárlásra teremtett, önmagából kivetkőzött, lelketlen, távirányított biorobot. Robotokká lettünk, és végezzük azt, amit a sátán fattyai ránk kényszerítenek. Olyanná lett életünk mint egy megvadult állatcsorda, amelynek lelki vezetője nincs, és csak tébolyog a térben, cél és értelem nélkül.
Közel vagyunk, nagyon közel ahhoz, hogy kiengedjünk mindent a kezünkből, mert vezetőink és azok, akik lelkünk üdvösségéért kellene, hogy felelősök legyenek, elárultak bennünket. 2021 karácsonya, elmúlt, és egyre inkább világosabbá kellene, hogy legyen számunkra, a régi évszázadok nemes tettei, egyre távolodnak tőlünk, őseink szava halkul, emlékük halványul. Embertelenekké válik lassan az ember világa, amelyet hamarosan átvesz a virtuális valóság, torz, és becstelen uralma. Fentről még elér bennünket egy halvány fénycsík, gyenge fénysugár mutatja a még látható utat vissza a valóság, az emberi lét lehetőségének visszanyeréséhez. Mi Magyarok, küldetésünktől fogva kötelesek vagyunk mindent megtenni azért, hogy Nemzetünk felébredjen, talpra álljon, és újra éljen! Azért, hogy vissza foglaljuk helyünket újra, nemcsak a Kárpát-medencében, hanem a világ vezetésének első vonalában! Történelmünkben van elég példa arról, hogy hogyan kell viselkednünk, hogyan kell gyermekeinket nevelni, szüleinkkel családunkkal viselkedni, de főleg mindezt, miért!
Pataky Zoltán