1848 március 15-én lángnyelvek csapkodtak a légben, és a tűz pirosra festette a magyar égboltot. Lobogtak az akaratok, a megalázottság érzése eltűnt, mert a tűz és a magyar, egy volt azon a márciuson. Mi mindent is...

 Istenem! Te látod a mi kis romladozó várunkat, s benne ezt a maroknyi, elszánt népet...A Te nagy mindenségedben kicsi semmiség ez a földi világ. Ó, de mi nekünk ez a mindenségünk! Ha kell, a mi életünk,