Egy nyugdíjas férfi panaszai.

De jó lesz, ha itthon leszel! - mondta feleségem,
Alig várta, hogy a férje, nyugdíjkorba lépjen.
Én is vártam - jaj, de jó lesz, megpihenek végre,
Nem kell reggel kirohanni, a buszhoz a térre!
Komótosan reggelizek, megyek a presszóba,
Olvasgatok, heverészek, más nem jöhet szóba.
Ember tervez - asszony végez! Mi lett a szép tervből?
Űzött vadként rohangálok, testemről a víz dől.

Úgyis ráérsz, menj a boltba, s intézd el a csekket,
Hozzad el a sógornőmtől, a zománcos vedret!
A piacon vegyél nekem répát, karalábét,
És útközben a diszkontból, hozzál cukrot, kávét!
Eredj, vedd meg a bérletem, hozz egy kiló pacalt,
És eredj el a mamához, hiszen szilvát aszalt!
A sarokra megérkezett, a télálló krumpli,
Aztán siess rendet rakni, nagy ma itt a rumli!

Holnap mehetsz Mikolára, lehet almát szedni,
Olcsóbb lesz így, és kívüled úgysem ér rá senki.
Pókhálózz le, porszívózz fel, törülgess le szépen,
Aztán el is mosogathatsz, marad időd bőven!
Indítsd el a mosógépet, bepakoltam este,
Terítsed ki majd a ruhát, kinn a kötelekre!
Négykor menj az unokádért, majd az iskolába,
És ha kész van már a lecke, kísérd uszodába!

Aztán gyere, törjél diót, tisztíts sárgaborsót,
Csinálj szódát a szifonba, és töltsd meg a korsót!
Ja, és menj a patikába - talán használ, jó lesz-
Itt a recept, és Itt a pénz, hozd el ezt a gyógyszert!
Menj újra az unokádért, és vidd haza hatra,
Fürdessed meg, etessed meg, míg megjön az anyja!
Este menj ki a telekre, szedjél petrezselymet,
Előtte még a butikban, vedd meg azt a selymet!

És ha időd engedi még, darálj diót, mákot,
S leviheted a pincébe, ezt a teli zsákot!
Hozzál fel a mélyhűtőből pulykamellet, hurkát,
Törjél prézlit, s a teraszról, hozd be az uborkát!
Holnapután a sógornak, segíts szüretelni,
S ne felejts el hazafelé, csirke szárnyat venni!
És ez így megy napról-napra, és sose lesz vége,
Azt hiszem, a temetőben lesz csak végre béke.

Passzírozok paradicsomot, és reszelek tormát,
Én hozom el a cukrásztól, az ünnepi tortát.
A káposztát legyalulom, pucolom a répát,
Meghámozom a sok krumplit, megfőzöm a céklát.
Kapálok és palántázok, kinn a konyhakertben,
Lecsírázom a burgonyát, a krumpli veremben.
Zsírozom az ajtózsanért, szerelem a zárat,
Fürdés után énnekem kell, kimosni a kádat.

Kitisztítom a cipőket, hisz úgyis ráérek,
Megágyazok, beágyazok, percet sem henyélek.
Ha csap csepeg, megbőrözöm, s lenyírom a bokrot,
Én viszem Le a szemetet, s javítom a bocskort.
Füvet nyírok, fákat metszek, felmosom a loggiát,
Felvarrom a szakadt gombot, s ágyat húzok, tisztát.
Leülnék egy percre kicsit. Mi megy a tévébe?
- kérdem, de az asszony rám szól: Segíthetnél végre!

Öreg este lesz, mikorra nyugovóra térek,
S álmomban is ezt folytatom, forr bennem a méreg.
Hozd be, vidd ki, kösd be, nézd meg, vedd meg, menj le, menj fel,
Ugorj, rohanj, ne lazsáljál, ne csináld, mi nem kell!
De jó is volt réges-régen, a gyárba bemenni,
S az otthoni fáradságot, szépen kipihenni!
Ha teheted, dolgozz, pajtás, - a rizikó túl nagy:
Akkor menj el csak nyugdíjba, hogyha agglegény vagy!

Beküldte: Szollár Lajos