Moyses Márton nem volt igazi 56-os, nem harcolt barikádokon, nem sebesült meg, nem bujkált. Moyses Márton életét s szárba szökő költői tehetségét mégis a magyarországi forradalom törte ketté. Moyses Márton 1941. április 20-án születet a ma Romániához tartozó Nagyajtán, s égési sérüléseibe halt bele 1970. május 13-án Baróton, a városi kórházban. De hogy jutott el idáig?

Moyses Márton, amikor hírét vette a magyarországi forradalomnak három társával át akart jutni a zöldhatáron Magyarországra, hogy fegyverrel is segítse a forradalmat. Nem volt szerencséje: két társa ugyan átjutott, ő pedig egy másik fiúval a Securitate fogja lett. Borzalmas, a középkort megszégyenítő kínzások következtek: árulja el társait. Márton hallgatott, s hogy a vallomástételnek még a lehetőségét is kizárja, rabruhája szálaival levágta saját nyelvét. A levágott testrészt a börtönorvos érzéstelenítés nélkül varrta vissza, majd a tortúra folytatódott

(a történetet Tófalvi Zoltán erdélyi újságíró, Moyses Márton életének kutatója publikálta).

A testileg lelkileg meggyötört, de meg nem tört Moyses Márton sokévi börtönt kapott, majd onnan szabadulva szülővárosában kényszerlakhelyet jelöltek ki neki, és állandó rendőri zaklatásnak tették ki. Ezt megelégelve 1970. február 13-án Brassóban a pártház előtt benzinnel öntötte le magát, majd lángra lobbant. Még három hónapot élt, majd belehalt sérüléseibe.

A közvélemény 2001 őszéig nem is tudott sorsáról, majd a Magyarok Világszövetsége, később a Horthy Miklós Társaság emlékezett meg róla évente a Nemzeti Múzeum lépcsőin tartott megemlékezéseken, amikor Jan Palachra és Bauer Sándorra is emlékezett.

Ez utóbbi megemlékezések eredményeként Arany Tibor, az 1956-os Pesti Srác Alapítvány vezetőségi tagja vállalva a szervezési nehézségeket és anyagi áldozatokat, s 2005. május 15-én emléktáblát avatott a nagyajtai szülőháza falán a méltatlanul elfeledett székely-magyar fiúnak, Moyses Mártonnak, akiért még harang sem szól…

Dobai Miklós

Beküldte: Kiss A. Csaba