Az 1944/45 magyar népirtásra emlékeztünk

Budapesti vendégek az 1944-45-ös tömegsíroknál

Vajdasági körútja során elsőként az 1944-45-ben kivégzett temerini magyarok tömegsírjánál rótta le kegyeletét a Délvidéki Mártírium 1944-45 Alapítvány szervezésében Budapestről Szerbiába érkezett zarándokcsoport. A Nyugati temetőben található közös sírnál Csorba Béla, a VMDP körzeti szervezetének elnöke tartott alkalmi történelemórát az 1944-es eseményekről. Az idelátogatók nevében Ékes Ilona, a Fidesz országgyűlési képviselője helyezte el dél-bácskai magyar többségű településen halálra kínzott és kivégzett, valamint a járeki haláltáborban meghalt, 272 temerini áldozat nevét tartalmazó új emléktábláknál a kegyelet koszorúját. A csoportban magánszemélyként ott volt Becsey Zsolt miniszterelnöki megbízott, Zétényi Zsolt ügyvéd, volt országgyűlési képviselő és mások. A küldöttség ezt követően részt vesz a csurogi magyarok vesztőhelyénél tartandó megemlékezésen, majd Újvidékre utazik, ahol jelen lesznek a székvárosi magyarok által a Futaki úti katolikus temetőben, a megcsonkított turulmadár emlékműnél szervezett gyászünnepségen.

Újvidéki megemlékezés:

Emelt fővel kívánunk ennek a társadalomnak egyenrangú tagjai lenni

Nekünk nem elviselnünk, hanem szeretnünk kell egymást - mondta az 1944-45-ös magyar áldozatokra való újvidéki megemlékezésen Branimir Mitrović, a vajdasági parlament alelnöke

A szeptember 26-án elfogadott szerbiai restitúciós törvénybe a liberálisok (LDP) és a Čanak-féle ligások (LSV) nyomására, a Demokrata Párt (DS) képviselőinek a támogatásával beépült kollektív bűnösség elve miatt kirobbant elégedetlenség, úgy tűnik, rányomta bélyegét az 1944-45-ös magyar áldozatokra való megemlékezésekre. Csúrog után Újvidéken is húsz éve nem tapasztalt számbnan jelentek meg a Futaki úti katolikus temető egykori honvédtemetői részében tartott megemlékezésen. A rendezvényen jelen volt Becsey Zsolt, a magyar miniszterelnök megbízottja, aki alkalmi beszédében az európai értékrend két fontos alappillérének, az ártatlanság vélelmének, valamint az egyenlőségre való jog biztosításának a fontosságára hívta fel a figyelmet, ami – mint azt hangsúlyozta - az 1944-45-ös magyar áldozatoknak és azok hozzátartozóinak is kijár.

Branimir Mitrović, a vajdasági parlament alelnöke beszédében hangsúlyozta, hogy már harmadszor van jelen az újvidéki megemlékezésen, de ugyanúgy érzi magát, mint amikor először érkezett oda. Épp úgy „őszintén és mélyen meghatódott a gonosztettek terhe alatt”. Ugyanakkor elmondta, hisz abban, hogy „hamarosan eljön majd az idő, amikor őszintén egymás szemébe nézünk, gyűlölet nélkül. Amikor megtisztulunk a gyűlölet és a bűn felhalmozott rétegeitől és képesek leszünk majd azt mondani, hogy bocsáss meg. Az utóbbi időben gyakran emlegetik a toleranciát, mint fogalmat. Én azt hiszem, hogy nekünk nincs szükségünk erre a toleranciára. Nekünk ugyanis nem megtűrnünk és elviselnünk, hanem szeretnünk kell egymást!”

A felszólalók között többen rámutattak arra, hogy elsősorban Papp Ferenc nyugalmazott kárpitos mesternek, a történelmi VMDK lelkes alapító tagjának köszönhető az, hogy az újvidéki megemlékezésre az újvidéki városvezetés akadályoztatása ellenére húsz éve rendre sor kerül. Ő beszédében arra mutatott rá, nem éri be az áldozatok összeírásával. Mint mondta, nevén kell nevezni a gyilkosokat is! Ha ebben a hatalom nem hajlandó segíteni, írjuk ki a nevüket egy táblára - mondta Papp Ferenc.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke az újvidéki megemlékezésen fogadalmat tett, hogy pártja négy képviselői a szerbiai parlamentben csak olyan törvényre fog szavazni, „amelyik lemossa végérvényesen a homlokunkról azt a bélyeget, amit ránk sütöttek. Ha a törvény nem olyan lesz, akkor ígérem, hogy nem fogunk rászavazni és megteszünk mindent annak érdekében, hogy ez a hiba kiküszöbölődjön”. A VMSZ elnöke világossá tette azt is, hogy „nem kívánunk EU-s közeledést úgy, hogy valaki ennek árán megpróbálja a ránk nyomott bélyeget felfrissíteni. Mi emelt fővel kívánunk ennek a társadalomnak egyenrangú tagjai lenni”.
Csonka Áron, a VMDK elnöke arról beszélt, hogy pártja már megalakulásakor az 1944-45-ös események feltárását, az ártatlanul meghurcoltak megkövetését, rehabilitálását és kárpótlását szorgalmazta. Most sajnálattal állapítja meg, hogy a belgrádi kormány a minap csupán „telefonos” ülésén tárgyalt a rehabilitálásról szóló törvény javaslatáról, amiből ő arra következtet, hogy továbbra is komolytalanul viszonyul a súlyos kérdéshez.

Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke felszólalásában köszönetet mondott azoknak a kitartó embereknek, akik a szétszórtan élő újvidéki magyarság soraiból húsz éven át lankadatlanul ápolták az ártatlanul elveszejtettek emlékét. Pedig az általuk kihelyezett kereszteket az újvidéki kommunális vállalat munkásai az éj leple alatt rendre eltávolították. Az MPSZ elnöke világossá tette, hogy nem bízik Európában és az Európai Unióban sem. „Ezek nem oldják meg a vajdasági magyarság problémáit, mert nem oldották meg a Beneš-dekrétumok ügyét Szlovákiában sem” – nyomatékosította Rácz Szabó László.

Oláh Róbert, a Magyar Remény Mozgalom ügyvezető alelnöke rövid beszédében jelezte, hogy nem kíván politikai szólamokkal élni. Az MRM számára 1944-45 feltárása nemzeti ügy, ami iránt mindenkinek illene alázattal adózni. Köszönetet mondott azoknak, akik eddig ápolták az áldozatok emlékét. Biztos abban, hogy a magyar fiatalok tovább fogják vinni ezt az ügyet, hogy a tényfeltárás és a bocsánatkérés után a megbékélésre mielőbb sor kerüljön.

Az újvidéki emlékműsort vezető Matuska Márton publicista, az 1944-45-ös történések egyik első itteni kutatója a Vajdasági Magyar Demokrata Párt álláspontját tolmácsolva azt hangsúlyozta, bízik abban, hogy a délvidéki magyaroknak a magyar és a szerb állam segítségével sikerül egy méltó emlékművet állítaniuk az újvidéki temetőben. És hogy lesz erő ahhoz, hogy tudományos módszerekkel feldolgozzák az újvidéki eseményeket, összeállítsák az áldozatok névsorát, és hogy megírják haláluk történetét.
A koromsötétben véget ért megemlékezés záró akkordjaként Ivanovics Tünde énekét és Fábri Géza muzsikáját csodálhatta meg a közönség. Majd a turulmadár megcsonkított szobránál sor került a koszorúzásra. A belgrádi magyar nagykövetség nevében Nikowitz Oszkár nagykövet helyezte el a kegyelet koszorúját.

Ternovácz István (VajMa)