SZENTMISE A DÉLVIÉKI KOMMUNISTA TERROR ÁLDOZATAIÉRT Szent István Bazilika, 2009. november 29. 13 óra, Budapest
A titóista partizánok a legkíméletlenebben bántak azokkal a magyarokkal, akiknek semmi közük nem volt a korábbi, a magyar hadsereg bevonulásakor elkövetett katonai bűnökért- melyekért a méltó, mi több nagyon, sőt túlzóan súlyos büntetést kaptak az elkövetők.
Vessünk egy pillantást Szombathelyi Ferenc sorsára.
A magyar hadsereg vezérkari főnökét vádolták meg a partizánok az újvidéki razzia túlkapásaiért. A Honvéd Vezérkar főnöke. Harcolt az első világháborúban, majd a minisztériumba került. 1919-ben tagja volt a Vörös Hadsereg hírszerző és kémelhárító csoportjának. Később többféle tiszti beosztásban szolgált, többek között a Ludovika Akadémián. 1941-ben a Szovjetunió ellen vonuló Kárpát-csoport parancsnoka, szeptembertől vezérkari főnök. Igyekszik meggátolni további magyar csapatok frontra való kiszállítását. 1944-ben német nyomásra menesztik. Hadbíróság elé kerül, ahol felmentik, de a nyilasok Sopronkőhidára viszik.
A háború *után* az újvidéki razzia állítólagos támogatása miatt *előbb 10 évre, majd életfogytiglanra ítélik*. Ismeretlen körülmények között *átadják a jugoszláv hatóságoknak, akik halálra ítélik és kivégzik*.
Délvidéki források szerint *karóba húzták*.
A magyar Legfelsőbb Bíróság 1994-ben az ellene itthon hozott ítéletet hatályon kívül helyezi, a vádak alól felmenti.
A Délvidék falvait módszeresen rohanták le a kommunisták. A partizánok a legkíméletlenebb módon tuszkolták ki, kínozták meg a békésen éldegélő magyarokat. Főleg az értelmiséget likvidálták, papokat, tanítókat, orvosokat, de a parasztembereket, főleg a tehetősebbeket, ám a nehezen élőket is közhivatalok pincéjében ütötték-verték, a legelemibb higénés feltételeket nem teremtették meg. Minek is. Mondták, nem lesz szükségük rá. S valóban:
Kihajtották szegény derék magyarokat a falu szélére. Megásatták velük a gödröket és belelőtték őket. Csúrogon a dögkutakba lökték a halott és bizony félhalott nemzettestvéreinket. Majd bizonyos idő elteltével, a biológiai folyamatok bekövetkeztekor csontjaikat eladták a közeli bőrgyárnak.
Magyar holokaust!
Gyermekeik, korabeli hozzátartozóik közül is alig élnek már. Akik élnek, soha nem felejtik el, mi történt.
Mi történt a magyar ősökkel, szeretteikkel, akiknek a drámája megerősítette bennük a hitet s azt, nem lehet felejteni. Egyesek szerint megbocsátani sem!
A magam részéről mindkét érzést megértem.
A budapesti Szent István Bazilikában évek óta értük, róluk, a lemészárolt magyarokért s értünk szól. Akik megrendülten gondolunk szenvedéseikre.
Akik nem tudjuk tudomásul venni azt, hogy a Délvidéken elkövetett szerb mészárlást soha-senki el nem ismerte, meg nem követte az áldozatok hozzátartozóit s bennünket, magyarokat.
Akik fájdalmát soha senki nem enyhítette!
Csak a lelki vigasztalást nyújtó szentmise.
M.Szabó Imre
Beküldte R. Zsuzsanna