Dr. Papp Lajos Corvin-közi beszéde 2012. október 23-án

Emlékezni és emlékeztetni jöttem el e szent helyre. Emlékezni a magyarok legújabb kori aprószentjeire, akik életüket adták a Nemzetért, a Hazáért, a becsületért és a tisztességért. Életüket adták a szakrális Magyarországért.

A Corvin-közi srácok és lányok gyújtópontok voltak és példaképek. A fegyveres ellenállás bátor harcosai.
Példájukat követték munkások, parasztok, fiatal értelmiségiek. Nem az elősző rendszer haszonélvezői, grófok, bárók, bankárok, nagytőkések. A lázadók sem szocializmust, sem kapitalizmust nem akartak.
Harmadik úton akartak járni. Igazságos, a Nemzet hagyományait őrző és tiszteletben tartó harmadik úton. A magyar úton.

A szabadságharc a szovjet birodalom ellen bontakozott ki, de nem kívánták visszaállítani azt a rendszert sem, amely évszázados hagyományai alapján az embereket kirabolta, és szegénységbe taszította.
12 nap alatt bebizonyították a világnak, hogy a Magyar Nép államalapító, nemzetformáló ereje ott szunnyadt a magyar emberek szívében, lelkében. Mértéktartó, igazságos, becsületes, egymást szerető emberek fogtak fegyvert, vagy emelték fel szavukat a gonosz ellen.

Az ön - és közösségszervező erő csodákat művelt.
A betört kirakatokban a közösségi tereken papírdobozokba összegyűjtött forintokhoz, az üresen maradt lakásokhoz, rabló, pusztító kéz nem akadt. Mert még a tolvajok is érezték a mámorító érzést, a szabadságot. Érezték és tudták, hogy nem a gazdagokat, a bankárokat, hanem a hasonló sorsúakat lopnák meg.
Isten mindannyiunk lelkébe beleoltotta a lelkiismeretet.
56 bebizonyította, hogy a magyarság ősi erényei: becsület, testvéri szeretet, hazaszeretet, kiolthatatlan értékek.
A tiszták és becsületesek, könnyen becsaphatók.

Ezért hihették el a szabadságharcosok, hogy Nyugatról bármiféle támogatást kaphatunk. A lélek győzött az értelem felett. Hiszen tudhattuk, hogy nyugatról sem a tatárjárás, sem a török dúlás, sem a Rákóczi szabadságharc, sem 1948 szabadságharca során segítséget nem kaptunk. Csak ígéretet. ’56 gyalázata abban állt, hogy nemcsak a vezetőkkel, hanem a néppel is elhitették, hogy jön a segítség. Rádión keresztül naponta küldték bíztató, támogató üzeneteiket, miközben már régen a világ két nagyhatalma kiegyezett.

Kiegyeztek, mert érdekük közös volt: pusztuljon a magyar élet, pusztuljon a magyar szellem, pusztuljon az évezredek óta magyarságot összetartó szellemi-lelki kapcsolat.
Az ’56-os szabadságharc alatt a Corvin-közben, a Kossuth téren, Mosonmagyarovárott, Salgótarjánban és számos más helyen fegyverrel bizonyították könyörtelenségüket, gonoszságukat, a világ gonoszai.
Nem csak a fegyveres lázadókat, hanem az ünnepelni vágyó, szabadságukat örömmel megélő, a szabadság mámorába merülő sok száz fegyvertelen magyart, nőt, férfit, gyermeket is meggyilkoltak.
Ezért emlékeztetni szeretnék mindenkit. Jelenlévőket és távollévőket egyaránt, hogy a gonosz akkor is gonosz marad, ha időnkét piros-fehér-zöld ruhát ölt magára.

A gonosz lételeme a pusztítás. S mert naivak vagyunk, hiszékenyek vagyunk, jók vagyunk, elhisszük, hogy a gonoszok képesek a damaszkuszi utat megjárni.
Valójában azonban a hatalom megtartásának eszközeként használják a damaszkuszi úton való ténfergést.
Az ősgonosz elvét vallják: pusztítsd el mindenáron akár fegyverrel, vagy más eszközzel! Ha nem tudod elpusztítani, akkor épülj be, rombold belülről! Ha így sem érsz célhoz, állj az élére!
Ezt tette Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Kádár János, Gyurcsány Ferenc.
Rákosi zseniális kis gonosz törpe elszívta a levegőt, elvette az élelmet a magyar emberektől.

Gerő Ernő ott folytatta ahol Spanyolországban 1937-ben abbahagyta. Ő és eszmetársai 1937-júmiusától szeptemberéig több mint 5500 papot, 12 püspököt, több mint 500 apácát végeztek ki. Gonoszságukra jellemző, hogy a holttesteket elföldelték, majd kiásták, hogy levizelhessék őket.
Kádár János ugyanezen gyalázatos módon járt el 56 hőseivel. Jelöletlen sírgödörbe lökték őket, dróttal összekötött kezekkel és lábakkal.
A földbe lököttek testét ugyan megölték, de lelküket, szellemüket elpusztítani nem tudták.
56-tól 89-ig a rabtartók az emberek lelkét, szellemét gyilkolták.
89-ben azt hittem, hogy ’56 a legnagyobb ünnepünk lesz. Megbüntetik a gyilkosokat és megjutalmazzák a hősöket.
Tudjuk nem ez történt.
A rabtartók színt, ruhát, izmust váltottak. Szocializmus helyett, kapitalizmust építettek. Az 56-os hősöket eszközként használták, közöttük ellentéteket szítottak.
Lelki, anyagi megaláztatásukat 56 hőseinek öregkorukban is el kellett szenvedniük.

2006-ban a rabtartók utódai megmutatták, hogy nem változtak. Tömegbe lőni, tömeget verni a Magyar Nemzetet megalázni, a magyar nemzeti lobogót meggyalázni… csak az alkalmat keresték.
A rabtartók elfelejtették, hogy a Magyar Nemzet soha le nem győzhető.
Gyilkolható, gyalázható, de le nem győzhető.
Ezért innét üzenem a világ hatalmasainak és azok hazai helytartóinak, hogy a Magyar Lélek él, teremtő Istenünk működik bennünk és általunk.
Szakrális Magyarországot akarok!

Nem felejtünk el benneteket pesti srácok, 56-osok.
56 szelleme ma is él bennünk és mindörökké élni fog. Mindig voltak, vannak és lesznek olyan magyar gyermekek, nők és férfiak, akik hajlandóak életüket a Hazáért áldozni.
Kérem a mai korban élő magyar politikai, gazdasági, szellemi, egyházi vezetőket, ne feledjék, minél magasabb pozícióba kerülnek annál nagyobb a felelősségük, és így annál nagyobb a bűnük, ha a magyar ősiség ellen vétenek.
Herodotos görög bölcselő lejegyezte:
a magyar szkíták a törvényeket nem kőbe vésik, hanem szívükben hordják.
Kérek mindenkit, hogy a szívükkel lássanak! Ne engedjék, hogy a sátán szép szavakkal elméjüket elhomályosítsa.

Életem alkonyán itt és most Dsida Jenő Magyar Zsoltár című gyönyörű versének örökérvényű soraival teszek tanúságot:

„Ti eztán születők s ti porlócsontú ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök,
üljetek mellém!”
(…)
„ó, népem, árva népem! -
- dalolj velem,”
(…)
„dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!”

„Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele
s Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
és őrüljön bele!”
(…)
„Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Hunyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!”

Dr. Papp Lajos Professzor
Elhangzott: 2012. október 23-án
a Corvin-közben