Első pillanatban nem értettem mit akar mondani ez a szokványos felirat, de jött a következő gondolat, ami segített értelmezni. Az EMBER mai életformájának rövid leírása (definíciója). Minthogy évtizedek óta foglalkoztat a szűkebb – tágabb emberi környezetem működési zavarainak értelmezése és a rendezettség elérésének lehetséges módjai, azonnal továbbgondoltam. „Heuréka” élményem jött! De hiszen nem is olyan régi ötlet a VERSENY!
Körülbelül három és félezer éve (egyesek szerint régebben) a teremtésben megjelent egy haszonelvű faj, akinek az Istene parancsba adta, hogy a Földön élő emberiségtől mindent, amit a létezéshez magának előállított, el kell vegye, beleértve alkalmanként az életét is. Eleinte csak a saját jólétét gyarapítandó tartatta el egyre szaporodó népességét, majd vallást alapított más népek kirablásának és legyilkolásának jogalapjául. Tekintettel az aranykori népek életszemléletére a mai napig nem értették meg, hogy szükség van az önvédelemre. Az önvédelem alatt nem csak az erőszak ellen, hanem főként a bizalommal való visszaélés és a hamisság ellen kell érteni. Így eleinte könnyű zsákmánynak számítottak a sivatagból előkerült rablóhorda számára. Váltakozó szerencsével időnként a letarolt népek „visszaütöttek”, de a rablók új, meg új viszályok kialakításával végül mindig ők ültek be a hatalomba, nyomorba döntve másokat.
Egy idő után azonban új ötletük támadt a világ népeinek kizsákmányolására, ami mostanáig még sikeresen működött, bár szakemberek szerint már a végére jár. A PÉNZ találmánya kicsinyenként mindenkit maga alá gyűrt, rabszolgaságra ítélve a teljes emberiséget. Különösképpen a kamat, majd a kamatos kamat bevezetése indította el a haszonszerzés (profitéhség) végtelenített hadműveletét. Anélkül, hogy részletekbe mennénk köztudottan ez a gondolkodásmód hajszolja az egyes embert a végső megsemmisülésig. Tekintve, hogy élőhelyünk a Föld egy (gömbszférikus) zárt rendszer, a végtelenített profithajszolás egyenlő az öngyilkossággal, amely végeredményhez egyre gyorsabban közeledünk, ezért van verseny a túlélésért (néhányan bíznak a sikerükben és stadionokat építenek). A versenysportok is ennek a gondolkodásmódnak köszönhetők. Az első olimpia megrendezése a görögöktől ered, melynek köztudottan a nép szórakoztatása volt a célja, akárcsak Rómában a császárok korában. Cirkuszt és kenyeret – volt a jelszó a nincstelenek féken tartására. A sportolók – gladiátorok esetenként az életüket adták a győzelemért, akárcsak jelenünk számtalan túlhajszolt élsportolója. Az erőszak másik megoldásképlete a fegyveres erő egymásra licitálása, rossz esetben véres vetélkedés formájában, ami napjainkban is folyamatos. Fentiek tehát nem oldották meg az emberiség számára sem az önvédelmet, sem az adott térben fenntartható módon a túlélést.
Az emberiség élete az ősidőkben (aranykorban) nem a versengésről szólt, hanem a természet rendjében elfoglalt helyének megfelelően a jólétről, azaz a JÓ ÉLET-ről.
Felmerül a kérdés, hogy mikor milyen okból változott – változtatott életformát az ember – a jólétből a túlélési versenyre a maga tönkretételére.
Tudományos régészeti és történeti adatok bizonyítják, hogy a régebbi korok embere az önfenntartás minden eszközét és tudását birtokolta.
A közösségépítést mesteri fokon művelték, felépítve fantasztikus épületeket is, mint például a piramisokat, vagy hatalmas templomokat, illetve tudásközpontokat. Kifinomult kertészeti technológiák (függőkertek) mellett, az állattartáshoz szükséges növények termesztése biztosította az életben maradást. A közlekedés eszközei (beleértve a légiközlekedést is, pl. Egyiptomi leletek) a maiakkal is vetekedtek. Az egészséges élet természetes volt, ahogy a „civilizációtól”-mentes helyeken ez ma is így van (pl. Hunzák). Lakásaikat szabályos alaprajzú településeken esetenként emeletes épületekben padlófűtéses és folyóvizes öblítésű WC-vel építették, példa rá a Magyarka nevű és több más nemrégiben feltárt település.
A kommunikáció eleinte nem igényelte az írásbeliséget, hiszen a gondolatok továbbítása minden ember számára elérhető volt személytől személyig, aminek a kifejezőképessége, pontossága és az interakciók gyorsasága a mai ember számára elérhetetlen. Az eltelt időben az emberiség tudatossága finoman szólva hullámzó teljesítményt nyújtott, mára elérte, hogy a személyes felelősségvállalás fogalmáról sincs kellő ismerete. Állandó függőségben létezik, részint a pénz léte vagy hiánya miatt, utóbbi esetben pótmegoldásokat is keresve magának.
Az ember létezésének és fennmaradásának egyetlen feltétele sem változott meg az eltelt évezredek során. Egy ember megszületéséhez két különnemű ember egymást és a gyermeket vágyó SZERELMÉRE van elsősorban szükség. Ez a kapcsolat nem véletlen, hanem szellemi és érzelmi vágyak találkozásából születik, félre nem értve – lelki síkon elrendeltetik. Az embernek a létfenntartáshoz természetes igénye (alanyi joga) van a minőségi táplálkozásra, tiszta vízre, testének védelmére a ruházat által, tágas otthonra (fedélre), a megújuló energia használatára, az önellátáshoz szükséges terület művelésének feltételeire, az egészséges életmódra, akadálytalan közlekedésre, szellemi és fizikai kiteljesedésének feltételeire, részvételi lehetőségekre a közösség építésében – működésében, stb.
Akár hisz valaki a Teremtő létezésében, akár nem, ez nem változtat azon, hogy nem szükségre születünk, hanem természet adta bőségre. A Föld minden élőlénye a rendszer része, melynek harmóniája az ember számára minden lehetőséget biztosít a kiteljesedett élethez.
A minta tehát adott, és célként sem tűzhető más ki a normális emberiség számára, mint a JÓ ÉLET
A helyzetkép felvázolása jöhet segítségül. Az előzőekben már jeleztem, hogy a világ jelenlegi hatalmasai még a végtelen haszonban hisznek, és legkevésbé érdekli őket akár a katonai katasztrófa, vagy az emberiség pusztulása. Rájuk tehát nem számíthatunk, pontosítok a segítségükre biztosan nem, mert úgy vélik, hogy ők a már előkészített búvóhelyeiken túlélnek mindent. Az a kérdés sem merül fel, hogy ha az emberiség többsége elpusztul, akkor ki fogja a munkát elvégezni, mert már a robotizálásnál tartanak. (félember-félrobot)
De vegyünk egy kedvezőbb forgatókönyvet: a nagyvállalatok, akik a nagybankok is egyben kicsinyenként lenyelik a náluknál kisebbeket, ami többnyire úgy szokott történni, hogy fizetési késedelemmel bedöntik, majd más néven fillérekért felvásárolják a felszámolótól. A tulajdonos jó esetben „csak” földönfutó lesz, és nem öngyilkos. Ezen kívül a „Nemzetvezető” kiharcolja, hogy csak mérgezett oltásokkal, abortusszal, Chemtrail csíkokkal, kórházi fertőzéssel és ellátatlansággal, stb. kivándorlással szűnhessen meg az ország. Lehet választani.
Tehát akinek még jól megy, és aki él-hal egyaránt pusztulásra ítéltetett (kivéve az 500milliót). Innen csak néhány kérdést kell megválaszolni, például: én/te tudom-e melyik csoportba jelöltek, vagy akarom-e azt az életet, vagy Én akarom megválasztani a rám eső Jövő Útját?
Köztudott és az előzményekből is következik, hogy az ember közösségi lény – azaz egyedül nem képes túlélni – akár bármely élőlény a földön. Tény, hogy erre ember még nem mutatott példát. Ha pedig az állítás igaz, akkor annak figyelembe vételével szükséges a célt meghatározni, és a hozzá vezető utat kijelölni. Irány a JÓ ÉLET!
Az út ott kezdődik ahol jelenleg állunk, ki-ki a maga (ki) indulási pontján. Ez természetesen egyénileg változó, van aki jelenleg is „jól él”, és van aki a lét-nemlét határán egyensúlyoz. Elindulni egyiknek sem könnyű. A döntést mindenkinek magának kell meghozni. Halódó rabszolga, vagy király akar lenni a saját királyságában?
Szkíta őseink (jogarhordozók) királyok voltak, és így is emlékeznek meg róluk a világ négy sarkában a népek. Nekünk is megadatott, hogy kövessük az ősök által követett utat, mert a 2017-03-04.-én tartott nemzetközi konferencia eredményeként megszabadultunk az évszázadok rabságából, és visszatértünk őseink jogrendjéhez. Ezért a Magyar Királyság érvényben van és hatályos a nemzetközi jog értelmében.
A Magyar Királyságban a kitűzött cél a JÓ ÉLET, amihez néhány fontos momentum már rendelkezésre áll. Ezek között az első a vitathatatlanul biztos jogalap, a saját elszámolási rendszer (korona), honpolgári (magyar) igazolvány, sok ezer visszahonosított honpolgár (király), elfogadott világos jogrend (Szentkorona és jogrend), a gazdaságszervezés alapjai, kommunikációs rendszer, stb. A mindentudás hiányában egy kérdésre választ várunk, hogy: Ön/Te hogyan alakítanád a királyság működését, avagy a jövő útját?
-szerző, Szabó Atilla-
Forrás: AMKINFO - 2017. március 25. 20:19