„Nem lesz olyan titok, ami ki ne derülne, nem lesz olyan sötét gaztett, ami napvilágra ne kerülne; és a földön nem lesz olyan pecsét, ami fel ne töretnék.” (N. 2. 30/17)

 „Mindannyian keresők vagyunk, csak vannak, akik kitaposott ösvények mentén haladnak és vannak, akiket vonz a vadon, az ismeretlen felfedezésének szabadsága.”

Az ősvallás nyomait keresvén számos jel mutatott egy a korokon és kultúrákon átívelő, kifejlett istenképpel rendelkező magvallásra. Az égi és anyagi erőterek, tengelyek találkozási pontjában, a világok szívében székelő Szentmag, és a magsugárzás által megtermékenyített ősanyag összességét magában foglaló Iz-Ten-Anya egységét leginkább az egyiptomi teremtésmítoszokban érhetjük tetten.

Az ősanyagban, az egyiptomi Nunban, a magvallás szerinti An-ban* kelő Atum magja, a benben kő az élet forrása megfelel a Szentmagnak, az Igének, míg a követeiből, a Hórusz szemből, a Főnixből áradó erő a magsugárzás az Íz. De nem vagyunk híján a különböző létsíkok tengelyeit megjelenítő isteni pároknak sem. Sú és Tefnut (az első isteni pár) jelképezi a Törvényt, a Tengelyt, azaz Ten-t, míg a rá merőlegesen nyíló anyagi kettősséget, a Bál-tengelyt Geb (a Föld) és Nut (az Ég).

Jellemző az egyiptomi jelképrendszerek kifinomultságára, ahogyan az anyagban megnyilvánuló kettősséget érzékeltetik. Ugyanis, Geb és Nut kapcsán soha sem mulasztják el megemlíteni, hogy eredetileg egységben, összetapadva születtek, majd csak később az apjuk Su, a Ten aktív összetevője (a tér) választja szét őket.

Igen, nem másról szól a rege, mint a Szentmagon, és az ősóceánon áthatoló Isten egyenesének, Ten-nek megtermékenyítő, megosztó hatásáról, a megosztás következtében létrejövő, kettős anyagi erőtérről.

(* A magvallás létsíkjait egyrészt az Anya, az Anyag, másrészt a magsugárzás, az Íz milyensége alapján jellemezhetjük. Az első az égi világ, az ősóceán, az ősanyag, vagyis An, a második a kinyíló kettősség, a köztes világ, a már „megtermékenyült An”, vagyis az AnnA, míg a harmadik az Anyag-birodalma. Az Íz szempontjából pedig az első világ a Fény-, a második a Tűz-, amíg a harmadik Föld-, vagyis a létezőkről visszatükröződő Fény birodalma.)

Ennyi hasonlóság után joggal vetődik fel a kérdés, vajon a sok elméleti megfeleltetés alátámasztására találunk-e valamiféle látható, kézzelfogható bizonyítékot?

Mindenekelőtt próbáljuk meg felidézni, hogyan ábrázolhatták őseink az ősi tanokat, történéseket. 

 

Külön felhívnám a figyelmet, hogy a fenti szimbólumok egy égi, magasabb rendű világ történéseit jelenítik meg. Így az An, az Anya sem keverendő össze a sűrű tömeggel bíró, általunk érzékelhető anyag fogalmával. Az anyaggá, AnnA-vá válás folyamatát, a köztes világot az An és a Szentmag kölcsönhatására nyíló, a kettőséget megjelenítő vízszintes tengely (Bál) hivatott érzékeltetni. 
Később az alapszimbólumok összevonásából, illetve a térben való gondolkodásból adódó újabb jelvények keletkeztek, melyek segítségével már következtethetünk a különböző létsíkokra is. Például, az An-t egy, az AnnA-i (köztes) anyagot kettő, az evilági anyagot pedig három háromszög szemlélteti. A Ten által megosztott, megtermékenyített, átalakulóban lévő Igét, vagyis a sugározni, teremteni kész Íz-t egy vonallal kettéosztott kör, vagy szemforma, míg a teremtést körben lévő kereszt szimbolizálja. De a körben „X” szerűen elforgatott kereszt már a formával és tömeggel bíró létezőkre utal.

  
Amennyiben tíz gyereknek megmutatnánk a kapott ábrát, legalább nyolc vágná rá, hogy ő bizony egy kulcsot lát.

Ne akarjunk mi sem többet látni a gyerekeknél, hiszen Íz-Ten-Anya Egységét, az Élet Kulcsát sikerült kiraknunk.

De mintha már máshol is hallottunk volna az Élet Kulcsáról. Igen, az egyiptomi teremtési szimbólumok között is létezik egy „Élet Kulcsa”, az ANKH.

Persze mondhatnánk, csak a véletlennek köszönhető a hasonlóság, de egy magonc ilyesmit csak a legvégső esetben mond. Úgyhogy nézzük utána, vajon mi lehet ez az egyiptomi Ankh?

Sokan próbálták már megfejteni az Ankh jelentését, többek között kapcsolatba hozták a Nílussal, az úgynevezett Ízisz-csomóval, de leginkább a Nappal és a napsugarakkal.

Egy bizonyos, a ránk maradt értelmezés szerint, az Ankh maga az „Élet”, az „Élet Kulcsa”, amely a mi sajátos értelmezésünk szerint, az Íz-Ten-Anyát magába foglaló mágikus egység.

Nos, mivel az egyiptomiak nem tudtak, vagy nem akartak kimerítő magyarázattal szolgálni a szinte minden művészeti alkotásukon helyet kapó Élet Kulcsának mibenlétéről, forduljunk más ősi kútfők felé.

Például a székely-magyar rovásírást alapul véve, próbáljunk meg kialakítani egy az Íz-Ten-Anya Egységét kifejező ligatúrát.

 

 

Hogy ezt nem mi, és nem most alkottuk meg?

Igen, erről van szó, ez az ábra az énlakai unitárius templomban található, úgynevezett „Egyusten” ligatúra, melynek az „Egy-ősten” (Isten = Ősten) olvasata mellett van egy másik jelentése is. Nevezetesen többen az Északi-sarokra képzelt, megszemélyesített oszlopként is értelmezik a ligatúrát.

A vázolt összefüggések ismeretében úgy tűnik, kicsit többről van itt szó, mint az „Egyisten”, „egy az Isten” kifejezésekről. Ugyanis a ligatúra felső részét kitevő „us” tartalommal bíró bogárjel máshol is fellelhető, például a vámújfalui és veleméri hieroglifaként is. Nincs azzal semmi probléma, ha egy ősi, nemzeti jelkép több formában marad fenn, csakhogy a kérdéses hieroglifák közel sem „us”, ős jelentést hordoznak. A vámújfalui hieroglifát „Isten-szemeként”, még a velemérit az „Isten-valamicsodájaként” őrizte meg a népemlékezet.

Egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak, hogy figyelmen kívül hagyjuk, netalán tudatlanságnak, vagy nyelvi játékosságnak, esetleg népi pajzánságnak minősítsük a szóban forgó megfeleltetéseket. Annál inkább nem, mert teljes mértékben lefedik a korábbi kutakodásainkból adódó Atum magja/szeme, Széth heréje/Hórusz szeme, a hindu Hiranjagarbhája (aranymag), Síva szeme, valamint a magyar nyelvben meglévő szem-mag megfeleltetések, összefüggések mélyebb értelmét.

De ne kerülgessük tovább a forrókását, a feltárt összefüggések alapján több mint valószínű, hogy az egyiptomi Ankh és a magyar Egyusten ligatúra magába foglalja a csúcsban elhelyezkedő mag/szem által a Szentmagot, az Igét, annak sugárzását, az Íz-t, a függőleges szárban a Ten-t, a Tengelyt, az ebből nyíló oldalágban (Bál) a kettősséget, valamint az alsó háromszögben az Anyát.

(Az igazsághoz tartozik, hogy az énlakai unitárius templomban található ligatúra alsó háromszöge a mennyezetdísz központi ábrájának sarka. Azaz itt is hivatkozhatnánk a véletlenre. De most sem tesszük, hiszen a motívum szerkezete mindenképpen feltételez egy valamilyen másik elemhez, „tartó” részhez való csatlakozást. Egyébként ezt a feltételezést támasztja alá a ligatúrával megegyező tartalmú központi rajz is, ahol a „tartó” szerepét egy váza, egy edény tölti be.)

Magyarán, az évezredeket túlélő üzenet teljes megfejtése az Íz-Ten-Anya Egysége, az Igaz Isten, a mindent befogadó, mindenben jelenlévő kezdettelen-végtelen Isten.

Íz-Ten-Anya a minden létezőben munkálkodó istenparány, és a nyíló és záródó univerzumokat is magában ringató Mindenség Egysége. A részben és egészben megnyilvánuló törvény, ami hol aprócska pontként, hol sugárzásként, hol pedig teljességként mutatkozik meg.

És vegyük végre azt is észre, hogy a sajátos ábrázolásnak köszönhetően egy nyíló virággal van dolgunk, ami a Világnak Virága, s egyben a Virágnak Világa is.