A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE, RÉSZLETEK 1

K: Milyen nemzetből való vagy ... ?

F.: A Magyar Nemzetből.

K: Hol él ez a Magyar Nemzet ... ?

F.: Európában - a Kárpátok medencéjében.

K: Mióta él ott a Magyar Nemzet ... ?

F.: A mondák és a legendák azt mondják, hogy sokezer év óta él ott, és létezéséről úgy tudunk, hogy találtak egy török nyelven írt és 1543-ból származó kódexet, amiben le van írva a magyar nemzet története.

K: Mi a neve ennek a torokül írt kódexnek ... ?

F.:TARIHI ÜNGÜRÜSZ

K: Mit mond ez a Tarihi Üngiirüsz a magyaroknak a Kárpátmedencébenvaló - ősidőbeni-létezéséről ... ?

F.: A magyaroknak a kárpát-medencei és ősidőbeni létezésére a Tarihi Üngürüsznek az az adata világít rá, amikor az olvasható benne, hogy: "az özönvíz után Hunor a népét a Kárpát-medencébe vezette letelepülésre, és ezek a hunok itt már velük azonos nyelvet beszélő népet találtak.

K: Mikor vezette Hunor népét a Kárpát-medencébe ... ?

F.: A Tarihi Üngürüsz úgy mondja, hogy Nimrud korában, nem sokkal a vízözön után.

K: Tudod-e azt, hogy ki Nimrud ... ?

F.: A Bibliából tudom, hogy: "hatalmas király volt a földön és birodalmához tartozott Bábel, Uruk, Akkád és Kálné a Sineár földjén" és ezt a területet régen a Sumírok országának nevezték.

K: Voltak-e még más fiai Nimrudnak Hunoron kívül. .. ?

F.: A magyar krónikák is és a Tarihi Üngürüsz is úgy írja, hogy Nimrudnak két fia volt: Hunor és Magyar. Hunortól származnak a hunok és Magyartól a magyarok.

K: Miért akartak a hunok - Hunor által vezetve - a Kárpát-medencébe költözni ... ?

F.: A Tarihi Üngürüsz úgy mondja, hogy az égi hatalmak akarták, hogy visszatelepüljenek arra a területre, amelyik az ős-szülőföldjük.

K: Van-e még ilyen máshol is irva, hogy az égi hatalmak akamtából telepedtek vissza a Karpat-medencébe ... ?

F.: A Thúróczy Krónika is hasonlót ír, amikor így mondja: "Azt akarta ugyanis Isten, hogy minél előbb költözzenek Pannoniába" ... és Csáti Demeter is megemlíti ezt a "Pannoni a Megvételéről" szóló énekében, amikor a régi magyar nyelven írja: "Istentil is kiszirettetének" (kényszeríttetének.)

K: Hogyan tanuljuk meg a régi írásokban ennek az "égi akaratnak" a közlését ... ?

F.: Úgy írják mind egyformán, hogy egy Csodaszarvas jelent meg Hunor és Magyar előtt, mint az égi erők küldöttje, azért, hogy őket visszavezesse az őshazájukba.

K: Említi-e a Tarihi Üngüriisz is a csodaszarvast... ?

F.: A Tarihi Üngürüsz "két" Csodaszarvas-monda változatot közöl, mely óriási időtartamot (évezredeket), hidaI át és történeti eredetűek a közlései. Ezeket a régi mondákat a szájhagyomány őrizte meg és a Tarihi Üngürüszben valóságosan megjelenik a mondai jellegű hun-magyar őstörténelem leírása.

K: Tudunk-e felmutatni a Magyar Nemzet ismert ésleírt történetében valami olyan eredményt, mely ezekhez a Csodaszarvas mondákhoz vezet vissza ... ?

F.: A történelem eseményei mutatják, hogy a hun-magyar nép az elmúlt évezredek folyamán valóban újra és újra megismétlődő hullámokban költözik vissza a Kárpát-medencébe és így ezt a kitartó és minden veszélyt legyőző, akaratos elhatározást csakis egy hagyomány tudat sugallhatja, mely - mondai elnevezéssel - "isteni rendeltetésnek" minősíthető. Pannoni a az "igéret földje" volt a MAGYAR-HUN ősvallás karizmatikus hiedelmében.

K: Ellent-mond-é a Taribi Üngüriisz a kozépkori azon krónikáinknak, melyekben a Magyar Nemzet torténete van megírva?

F.: Egyáltalában nem - sőt - a Tarihi Üngürüsz és a középkori ismert krónikáinknak egybevetése meglepő egyezéseket tár fel. Ennek eredményeképpen kibontakozik mondai ihletésű őstörténetünk mindeddig ismeretlen szerkezete.

K.: Leir-e határozott formában a Tarihi Üngürüsz egy ilyen visszakoltiizést ... ?

F.: Igen. - Határozott formában, mint történelmi eseményt írja, hogy az i. sz. 373. évben - az égiek rendelkezésére – KATTAR (Kádár) királyuk vezetésével költöznek vissza.

K.: Hogyan nevezik a korabeli történetírók azt a területet, ahonnan elindultak a Kárpát-medencébe ... ?

F.: Szittyaországnak - vagy Nagy-Szkítiának ... és a benne lakó népeket pedig "szittyának" - szkítáknak, de ezt a nevet a görögök adták ezeknek a népeknek, akiket ők nem ismertek és a nyelvüket sem beszélték, csak azt tudták róluk, hogy Ázsiában laknak és nagyon vitéz népek, akik az adott szavukat mindig betartják.

K.: A Tarihi Űngüriisz tibbszori átkóüózést említ, mely szerint Hunor és Magyar Népe a Kárpát-medencébe indult. Mit írnak erről a történészek ... ?

F.: A görög és a magyar történelemírás egyöntetűen azt közli, hogy három ízben jöttek Magyarországba. Első ízben a HUNOK, másod ízben a VÁR-KUNOK, vagy AVAROK és harmadszor a MAGYAROK neve alatt.

K.: Kik jöttek elsőnek és mikor ... ?

F.: A "hunok", vagy másképpen "kunok", akikről az 1808-ban kiadott "Hármas Kis Tükör" azt írja, hogy: "a magyarokkal ugyan azon egy nyelvű nemzet, a régi szittyáknak tagadhatatlan maradékai, 374. esztendő táján jöttek Magyarországba."

K.: Ki volt a hunok királya, amikor a hunok Szittyaországból elindultak Magyarország felé ... ?

F.: BALAMBÉR király uralkodása alatt indultak el családostól - ahogyan a régi írók írják - "feleségestől és gyerekestől 10 x 180 000 lélekkel", - tehát egymillió nyolcszázezren (1 800 000).

K.: Merre jöttek ... ?

F.: Előbb átkeltek a DON folyón, amit akkor TANAIS-nak neveztek. Az ALÁN és más szomszéd ázsiai népekkel megegyeztek és magukhoz vették őket, hiszen ezen a vidéken mindenütt hun-törzsek éltek, akik az ő nyelvükön beszéltek és szkítáknak-szittyáknak is nevezték őket.

K.: Innen hova mentek ... ?

F.: Igyekeztek a kárpát-medencei Magyarországba minél előbb való megérkezésre.

K.: Másféle népek nem laktak ezeken a helyeken ... ?

F.: De laktak. Dáciában találták a gepidákat és a gótok törzseit, akiket legyőztek. A gepidákat magukhoz fogadták, a gótok meg menekültek a dunántúli részekre.

K.: Megelégedtek-e a hunok Dácia birtokolásával ... ?

F.: Nem, mert a Dunántúlra ment gótok megtámadták a rómaiakat és a hunokat hívták segítségül. A hunok szövetségre léptek a gótokkal, megverték a rómaiakat, és Pannonia legnagyobb részét is elfoglalták.

K.: Kik voltak a hunok királyai Balarnber után ... ?

F.: Hatot említenek a régi írók, és ezek között első KATÁR (Kádár), akit a Tarihi Üngürüsz is említ, de a régi írók KÁRA TON néven is ismerik, második: UL-DIN, aki 400. évben uralkodott, harmadik: MUNDZUK, akinek magyar neve BENDEGÚZ volt és ő a nagyhírű ATILLA hun-magyar királynak az édesapja, aki 411-ben kezdett uralkodni. - MUNDZUK alatt foglalják vissza a rómaiak PANNONIÁT a hunoktól, és azokat visszaszorítják Dáciába.

Negyedik volt: OKTÁR és ötödik: RUGA (vagy URA). Sajnos ezekről kevés írás maradt a történelmeben, csak azt tudjuk róluk, hogy rövid ideig uralkodtak és Mundzuk- Bendegúznak atyafiai voltak. Valószínűleg elestek a rómaiak elleni sok nehéz csaták valamelyikében. 430-ban kezdték el királyságukat, és azért mondjuk, hogy rövid ideig uralkodtak, mert 433-ban lépett trónra a hun-magyarok leghatalmasabb királya, Bendegúz fia - NAGY ATILLA, aki a hatodik volt az uralkodók sorában.

Sok történész úgy érti az atyafiságot, hogy OKTÁR és RUGA testvérei voltak MUNDZUK (Bendegúz)-nak. RUGA fia volt EDIHUN (Edikon), akinek két fia - ODOCAER és HUNULFUS nagyon ismeretesek a nyugatiak történetírásában és még EDI-HUN unokája is, akinek neve TULNA.

K.: Milyen népeket találtak a Kárpát-medencében ... ?

F.: Erdélyben találták a "dákok" maradványait, a Duna–Tisza közében a "jazig-jászokat". Az idegen írók ezekről a népekről nevezték a Duna-Tisza közét ,JAZIGIÁNAK" és Erdélyt "DÁCIÁNAK". Magyarország nyugati részét hívták PANNONIÁNAK, ahol szintén régi népek maradványai laktak.

K.: Megértették-e egymást ezek az ott lakó népek, és tudtak-e beszélni a hunokkal. .'.?

F.: Tudtak, mert mint Pannoniában, mint Jazig-Jászországban, mint Dáciában a régi népek éppen olyan magyar nyelvet beszéltek, mint a hunok, akik oda bejöttek és így egymásban - kölcsönösen - felfedezték a testvért.

K.: Miért hívták magukat a dákok „DÁK" és a jászok "JAZIG" néven, ha magyarul beszéltek.Miért nem hívták magukat "magyar” nak ... ?

F.: Ők is beletartoztak abba a nagy nemzetségbe, mely magát KU-MAH-GAR-nak ... azaz HATALMAS-TUDÓS-NEMZETSÉG- nek nevezte, de a Nagy Népen belül megkülönböztették magukat a foglalkozásuk szerint. Így lettek a "DAH" -ák jóságuk és gondoskodásuk után DAH vagy DÁK néven ismertek. Ők eredetileg a Kaszpi-tenger mindkét oldalán éltek, és a Mezopotámiából menekülő testvérnépek állandó segítői voltak. Ezért kapták a "DAH-A" nevüket. (Sumír nyelven DAH "adni, segíteni, kipótolni". L. 69. sz. ékjele szerint.) DAH-A jelentése: "a hozzáadó, a kipótoló, a segítő".

K.: A jászok is így kapták a nevüket ... ?

F.: Azok is hasonlóképpen - a foglalkozásuk után -lettek nevezve. Ugyanis a sumír-mahgar nyelven eredeti nevük: IA-ZA-AG vagyis fonetikusan mondva: "jazag" (ebből lett a "jazig", majd rövidítve "jász".)

K.: Mit jelent a sumir-mahgar nyelven IA-ZA-AG... ?

F.: "IA" jelentése: "zsiradék, vaj". (L . 231.) "ZA" "te". (L . 586.) "AG" "tenni, csinálni". (L. 97.) „IA-ZA-AG "vajat-te-csinál" vagyis "vajkészítő". Ez a nép, melyet JAZAG, JAZIG, JÁSZ néven ismerünk, már az ősidőktől kezdve a tehenészetben és tej ipari cikkek előállításában világszerte ismert, előkelő helyet foglalt el. .. de a KU-MAHGAR nevű, hatalmas és csaknem egész Ázsiát lakó nemzetségnek volt a tagja és mab-gar-i (tudás népi) nyelvet beszélt. Ma úgy mondhatjuk, hogy: magyarul beszéltek ők is.

K.: A "HUN" név mit jelent sumír-mahgar nyelven ... ?

F.: A mai sumír szószedetekben az 536. sz. ékjelnek van "HUN" olvasata és jelentése: "békesség", "jóság", "elöljáró".

K.: Van-e maradando jeljegyzés a magyarok ezen elődeinek viselt dolgairól... ?

F.: Van sok, és mindegyik azt állítja, hogy ezeknek a HUNOKNAK olyan nagy volt a birodalmuk, hogy Közép-Ázsiától a PANNONIÁNAK nevezett területekig terjedt. Különösen a kereszténység krónikái emlékeznek róluk.

K.: Tudsz-e említeni egy ilyen keresztény krónikát ... ?

F.: Igen fontos az EDESSA-i Krónika.

K.: Mit tudunk meg a hunokra vonatkozólag ebbőlaz EDESSA -i Kránikából. .. ?

F.: Megtudjuk, hogy a Hun Birodalom Közép-Ázsiától a Kárpátmedencéig terült el, ahol a hunok már a Kr. u. 378. évben megtelepedtek. Leírja ez a Krónika azt, hogy amikor Kr. u. 395-ben a Római Birodalom kettészakadt úgy, hogy a nyugati fél székvárosa Ravenna és a keleti birodalomé Bizánc lett - a hunok azonnal megszállták a Kelet-Római Birodalom Nyugat felé eső határait, és nem engedték be a római vallás papjait. Megszállták Antiochiát, Szíriát, Mezopotámiát, Capadocciát és Arméniát. Ez a Krónika "villámháborúnak" nevezi a hunoknak ezt a hadműveletét.

K: Miért szállták meg a hunok a Kelet-Római Birodalom nyugati határait ... ?

F.: Miután a hunok Jézus-hitű keresztények voltak és a Hun Birodalomban már, a Kr. u. 326-ig létező Pártos Birodalomból küldött keresztény (manichean) hittérítők püspökségeket is szerveztek, a keresztény hunok voltak a Péter apostol által- a Pártos Birodalomban - Babilónia vallási központtal rendelkező ún. "KELETI KERESZTÉNY EGYHÁZ" védelmezői. (A Pártos Birodalom megszűnésévei Antiochia lett a központ, majd Bizánc.)

K: Miért kellettti KeletiKeresztényEgyházat a Nyugatitói védelmezni... ?

F.: A Kelet-Római Birodalom azért szakadt el a Nyugat-Rómaitól, mert megint kiújultak a vallási nézeteltérések. Rómában Szent Pál által alapított katolicizmus vert gyökeret, mely a zsidók tórájára (tóra alatt a keresztény "ó-szövetség" értendő) alapította a hitet, és annak folytatásaként Messiásnak, azaz politikai szabadítóként ismerte fel a názáreti Jézust. A Péter apostol által alapított Keleti Keresztény Egyház pedig kizárólag a Jézus által tanított evangéliumokat ismerte el, ,és mentes volt minden judaiságtól. Ez a hit terjedt el egész Azsiában a hunok között, és még a Dákok is e vallás szerint követték Jézust.

K: Honnan tudjuk azt, hogy ez így volt ... ?

F.: Mindent leírtak a korabeli írók. Így pl. a "Corpus Scriptorum Ecclesiasticorum Latinorum" írja, hogy "az evangélium hirdettetik a szkíták és a dákok kozott" (30,2,92-93). Mások azt bizonyítják, hogy: "az észak-dunai hun torzsek keresztények". (Zeiller J.: Des Origines Chrétiennes dans les provinces danubiennes de l'empire romain. Paris, 1918.) Kr. u. 399. évben Szent Jeromos így ír levelében: "A hunok zsoltárokat énekelnek és Szittyaország hidegét a hit melege tölti be." (Ambrose milánói püspök Kr. u. 4. szd. EPISTULAE 107.2. lásd: - Patrologiae Cursus, seria Latina 16.) OROSIUS pedig Kr. u. 418-ban arról emlékezik, hogy: "Hunok töltik meg a nyugati és keleti templomokat." (Historiae Adversum Paganos VII. 41. 8.) Ez az írás viszont azt bizonyítja, hogy nemcsak nyugaton, hanem keleten is - tehát a Hun Birodalomban - voltak már keresztény templomok. De a régi írók megnevezik azokat a keleti népeket is, akiknek keresztény templomaik voltak már ebben az időben, így: "szkíták, massagéták, sarmaták, tibáriák, káspiak, indiaiak, gellónok, etiópok,perzsiaiak ésbaktriaiak". (Raeder J.: Theodoreti Graecorum affectionum curatio. Leipzig, 1914.)

K: .Szkita" elnevezés alatt-milyen népeket jelóitek ezek a régi írók ... ?

F.: Az előbb említett munkájában ZEILLER J. sok hivatkozást hoz a régi írásokból arra vonatkozólag, hogy: "szkíták alatt a hunok értendők" (az 548. oldalon). Az orosz történészek azonban - már a múlt században is – azt állítják, hogy: "a magyarok a szkíták" (Zhitie propodobkago Athanasiia Athonskago. [Zapiski istoricheskago fililogicheskago fakulteta. S. Petersburgskago Universiteta 25, 1895, 2330.])

K: És a keleti kútfők milyen népeket neveznek szkítáknak ... ?

F.: A keleti források adatait a legjobban Lukácsy Kristóf gyűjtötte össze, aki "A magyarok őselei, hajdankori nevei és lakóhelyei" című munkájában (Kolozsvár, 1870.) így ír:

,,Az örményektől. .. a kínaiaktói és a perzsáktól: CHUS, KUS, KUSAN, CHUSAN és KUSITA - az araboktól: GHUZ, OGHOUZ néven jelölt HUN -MAGYAROK tudniillik nem mások, mint a görögöktől és rómaiaktól: SACAS, DAHAS, MASSAGÉTAE néven nevezett SCITHAK, akik az elősorolt keleti népektől hasonlóképpen CHUSEUSOK vagy KUSOKNAK mondatnak és a HUN-MAGYAROKKAL AZONOSÍTTATNAK."

K: Hogyan nevezik a korabeli írók a Kelet-Római, azaz a Bizánci Birodalomban uralkodó kereszténységet ... ?

F.: NESTOR patriarka után nevezik "nesztorianizmus"-nak. (Nestor Kr. u. 428-31. években volt e vallásnak a feje, mint patriárka II. Theodosius császár uralkodása idején). Nesztor előtt "áriánus" kereszténységnek nevezik - ARIO püspök után, akinek tanait Nagy Konstantin császár törvényesítette a 2. Niceai zsinaton, Kr. u. 327-ben.

K: Mi a küliinbség a Szent Páli doktrinák és Ario tanítása kozott ... ?

F.: A különbség Jézus személyében van. Szent Pál azt állítja, hogy a "Fiú azonos az Atyával" (homo-usio) és Ario azt mondja: "nem azonos vele, hanem hozzá hasonló" (homo-i-usio).

K: Van az "árianus" kereszténységnek valami emléke a mi életünkben... ?

F.: A római vallást az "áriánus" keleti keresztények "ortodoxiának" nevezték. A római katolicizmus viszont csak "eretnek" névvel utasította vissza a keleti keresztény hitet, és tűzzel-vassal pusztított mindent, ami a keleti keresztény vallásból megmaradt. Az egyetlen emlék a keleti keresztény vallásból ma a "vasárnap" ünnepelése. Ugyanis az "áriánus" keleti kereszténység az "ortodoxia" által - abban az időben - szentesített "szombat" tiszteletét nem követte, mert az a zsidó "sabbath" hagyomány folytatása volt, hanem a hétnek a "hetedik" napjául a "LEGYŐZHETETLEN NAP" (Sol invictus) ünneplését vezette be. Ezért maradt meg pl. az angol nyelvben a "SUN- DAY" a mai napig. A Szent Istváni térítés azonban nem engedte a "NAPISTEN-NAPJÁT" így nevezni, hanem "vásárokat" rendeztek ezen a napon és így maradt máig is a heti, keresztény ünnepként - magyarul - a "VÁSÁRNAP".

K: Ezenkívül semmi semaradt a régi, keleti keresztény egyház hagyatékaképpen ... ?

F.: A magyarországi katolicizmus kénytelen volt még ünneprendjébe is beiktatni a keleti kereszténység Boldogasszony tiszteletét, ahol is a NAGY-BOLDOG-ASSZONY (régen BAU-DUG-ASAN) mellett még a "hét" leányának ünnepléseit is meg kellett tartania az egyháznak.

K: Miért kellett ezt felvenni ajúdai alapú római hitbe ... ?

F.: Azért, mert a magyar néphagyományban annyira meg volt gyökeresedve, hogya "pogány"-nak nevezett nép nem volt hajlandó elszakadni ettől a "Szűzanya" tisztelettől, amiben Mária - Jézus édesanyja - a legfiatalabb lánya volt a NAGYBOLDOG- ASSZONY-nak. Őt tisztelte a nép "Kisasszonynak", vagy KIS-BOLDOG-ASSZONYASSZONY-nak, és ünnepét ma is tartjuk szeptember 8-án.

Boldogasszonyunkat a népművészet a TULIPÁN virággal jelképezte, és a hímzéseken, faragásokon – szent kegyelettel - az ősi hit titkaként, e hagyatékot a mai napig megőrizte. Fenti képünk jól bizonyítja ezt.

K.: Miért nevezték a római katolikus hittérítők a magyarokat "pogány"- nak, amikor nemcsak ők, hanem elődeik, a hunok is a keleti kereszténység hívő tagjai voltak ... ?

F.: Miután a Szent Pál által alapított római katolicizmus zsidó gyökerű, és azt állítja, hogy azok a nemzsidók, akik ezt a fajtájú kereszténységet követik "beoltattak a zsidóság olajfájába" – éppen úgy, miként a zsidók - minden más népet, aki nem az ő hitüket követi - pogánynak nevezik. Ebben az esetben tehát a "pogány" jelző alatt nem azt kell érteni, hogy "istentelen", hanem azt, hogy nem római katolikus. De hogyan és miként lehetett az a nép "pogány", amelyik tisztelte a Boldogasszonyban az életet adó Isten-Anyát ... ? A nép lelkét betöltő hiedelmet ma "mitológiának" nevezik ugyan, de régen ez maga a "vallás" volt.

A Boldogasszony - mint az ŐSVALLÁS ISTENASSZONYA - azért nagyon fontos a hun-magyar hagyományban, mert alakja pontosan úgy van meg a ma "sumírnak" nevezett (de helyesen paleo-magyar) nép vallási hiedelmében, miképpen azt a "pogánynak" nevezett hitéletből a római katolikus térítés átvette. A paleo-magyar (sumír) hitvilágban a Boldogasszony neve sokféle formában fordul elő. Legrégibb NIN-KÚRSÁG, aztán INANA, később DINGIR IL-AMA (melynek nyelv-fonetikai fejlődésű azonosa TÜNDÉR ILONA). A paleo- magyar és semita hitvilági és fizikai küzdelmekben sokat változott az az isteni tartalom, amit az Istenanyának tulajdonítottak.

A paleo-magyar (sumír) hitvilág mindig "szűz-anyának" tisztelte istenasszonyát akár INANA, NIN-TI, vagy GATUMDUG néven ismerte. A semiták viszont a "szűz-anyából" - a "harc és szerelem" úrnőjét faragták - ISTÁR nevet adva neki. Istár is visszaváltozott a Duna-medencében az életet adó "szűz-anyává", hiszen a Kárpát-medence "életvize", a nagy folyam is az Ő nevét viselte. (ISTER volt a mai Duna régi neve.) De a mindig és mindenütt segítő Istenanya aztán – a sok üldözés, háborúk és erőszakos térítések idején - visszavonult a nép lelkébe, mint BAU-DUG-ASAN – BOLDOGASSZONY és ott maradt - mind a hét lányával- a mai napig.

Az nem fontos, hogy nevük megváltozott a római térítésben. Léteznek és gondviselő szeretetüket- éppenúgy, mint őseink - mi is hisszük.

Tanuljuk meg hát a "BOLDOG-ASSZONY NAPTÁRÁT" 5000 éves ünnepeivel.

K: Mikortól kezdődik a hunok törtenelmében ez a fejezet ... ?

F: Amióta letelepedtek a Kárpát-medencében és a Közép-Ázsiáig terjedő birodalmuknak központja a magyar Nagyalföldön volt.

K: Melyik évtől számíthatjuk ezt ... ?

F: A régi magyar írások szerint a hunok Kr. u. 374 táján jöttek a Kárpát-medencébe. A nyugati történészek és régi történetíróik úgy állitják, hogy "a hunok Kr. u. 378. évben már megtelepedtek Magyarországon."

K: Hogyan nevezték ebben az idóven ezeket a földrajzi helyeket ... ?

F: A Duna bal partján elterülő vidék, Ister-Gamtól a Pontusig (Fekete-tenger) és aztán keletre Közép-Ázsiáig HUNNIA néven volt ismeretes.

A mai Dunántúl a Vág-torkolatától - a Dráváig húzott É-D irányú egyenes vonal határig: VALERIA, a bécsi medence ettől a határvonaltól számítva a Mura torkolatáig: FELSŐ-PANNONIA és a Dráva-Száva köze: ALSÓ-P ANNONIA nevet viselt. Ettől nyugatra - a Duna alatti területek (a mai Ausztria és Bajorország) volt NORICUM. HUNNIÁN kívül eső – említett - területek mind a nyugat-római császárság provinciái voltak.

K: Leírják-e a nyugati írók a hunok tortenelmét ... ?

F: Sok mindent írnak róluk. Főleg azt a sok rosszat fogják a hunokra, amit a valóban istentelen és pogány gót népek a nyugati országokban és Itáliában - pusztításaikkal- elkövettek.

K.: Írnak a hun királyok uralkodásáról is... ?

F.: Arról is írnak, de összekeverik a sorrendet és nem KATTAR (Kádár) - KÁRATON náluk a Duna-medencei Hunnia első királya, hanem ULD IN, akinek uralma alá tartozott ERDÉL Y és HAVASALFÖLD is. (Ezt a két földrajzi helyet a nyugati írók "Olténia és Muntenia" néven ismerik.)

K.: Mit írnak még ULDIN uralmáról ... ?

F.: Írják, hogy ULDIN megverte véres csatában a gótokat Kr. u. 400. évben a Konstantinápolyi "áruló" fővezér csapataival együtt, aki a gótokkal tartott és nem a hunokkal – annak ellenére, hogy a hunok szövetségben voltak a Keletrómai Birodalommal. GAINÁS volt a neve ennek a keletrómai generálisnak, és ő is elesett a hunok elleni csatában.

K.: Hova menekültek ezek a megvert gótok ... ?

F.: Ebben az időben ILLYRIA (a mai dalmát tengerparti vidék) a vizigótok uralma alatt volt, akiknek törzsfőnökük ALARIK nevet viselt. Ide jöttek sokan a gótok közül, és javarészük csatlakozott a Felső-Pannoniában tanyázó ostrogótokhoz, akinek törzs főnökük RADAGASIUS volt.

De hamarosan az illyriai gótok oly nagy erőre tettek szert és annyira sokan voltak, hogy betörtek Thraciába is. Végigrabolták a városokat és a népet. Itt tudni kell, hogy Theodosius császár (379-395) után két fia között oszlott meg a hatalom. A Nyugatrómai Császárság ura Honorius (395-423) és a keletié Arcadius (395-408) lett.

K.: Békességben éltek a gótok ezeken a területeken ... ?

F.: Nem éltek békességesen, mert vad, nomád törzsekből álltak össze, akik raboltak és pusztítottak. I Így a vizigótok már 401-ben - Alarik vezetésével- betörtek Itáliába és végigrabolták a városokat. A római hadsereg feltartóztatta őket. A római csapatok főparancsnoka generalissimo STILICHO volt.

K.: Kiverték a rómaiak Itáliából a gótokat ... ?

F.: Nehezen boldogultak velük, mert a 405. évben az északi ostrogótok is támadásba kezdtek és betörtek Észak Itáliába – az említett RADAGASIUS vezetése alatt.

K.: Hogyan védekeztek a rómaiak ... ?

F.: Ebben a kétségbeesett helyzetben a római főparancsnok - STILICHO - a hunok királyához - ULDIN-hoz – fordult segítségért, és így jött létre Hunország és a Nyugat-Római Birodalom közötti szövetségi szerződés. ULDIN nagyszerű seregei megtámadták RADAGASIUS csapatait.

A jól bevállt hun harcmodor szerint körbezárták őket és teljesen megsemmisítették a gótok seregeit, a 406. évnek április havában.

K.: Mit tettek e győzelem után a rómaiak ... ?

F.: Rómában megépítették a Győzelem Kapuját (Arco de Triumph), melyre ráírták azt, hogy: "a gót nemzet örökre elpusztíttatott."

K.: A hunok tehát tejesítették azt, amit a szövetségben fogadtak ... ?

F.: A hunok arról voltak híresek, hogy mindig betartották adott szavukat. Ez különösen áll ULDIN hun királyra, aki megtartotta a kötött szerződését a Keletrómai Birodalommal is - éppen a STILICHO-val való szerződéskötés előtti időben.

K.: Mi tortént e szerződés előtt... ?

F.: A Kr. u.-i 404. évben a Balkánon és főleg Thrákiában történtek lázadások, és kiújult egy vallásháború az "eretnek" -nek nevezett keleti keresztények és az "ortodox hitű" - római vallású, judai keresztények között. Ezt a vallásháborút az akkori alexandriai patriarka - THEOPHILUS (384-412) – és CHRYSOSTOM János vetélkedése okozta. A két hívő sereg között a véres küzdelem már a 403. év őszén megkezdődött és egyre nagyobb méreteket öltött. Legvéresebb volt a 404. évben. Arcadius - kelet-római császár - fordult a hunok királyához megint, és igen magas összegű adófizetést ajánlott fel Uldin hun királynak annak fejében, hogy a Thrákiában garázdálkodó gótok ellen őt megsegítse.

K: Le van írva valahol ez a küzdelem ... ?

F.: Pontosan beszámol mindenről az egyháztörténelemben igen ismert CODEX THEODDOSIANUS. (XVI. 4, 6.)

K: Mit tett a hunok királya - ULDIN. .. ?

F.: A 404. év őszén hatalmas sereggel jelent meg Thrákiában, 404-405. év telén rendet teremtett és védelmet adott a keleti· keresztény hitet követő népnek. Az egyháztörténelem a thrákiai "első hun invázió" -nak nevezi ULDIN király ezen hadműveletét, de inkább politikai színezetűnek ismerteti ezt a hun "villámháborút", mely kiverte a gótokat Thrákiából, és megszabadította a görögöket a műveletlen, barbár gót hordától.

K: Tehát ULDIN 405. év tavaszán jött vissza seregeivel a Balkánról, és ugyanebben az évben még a nyugatrómai csapatok segítségére isment ... ?

F.: Igen, ugyanebben az évben verte szét Radagásius gótjait, akik Itáliába törtek. Tehát a Balkánról visszatérve, azonnal Itáliába ment a hun sereg - Stilicho római generális – megsegítésére, beváltva a szövetségben adott szavát ULDIN - hun király.

K: Hogyan lehetséges az, hogy ULDIN - a hunok királya - mind a két római császársággal, a keletivel is és a nyugatival is szövetséget kötött ... ?

F.: A Keletrómai Birodalommal akkor kötöttek szövetséget, amikor az elszakadt Rómától, vagyis Kr. u. 395-ben. E szövetség értelmében szállták meg a hunok a Keletrómai Birodalom nyugat felé eső határait – Anatóliától Mezopotámiáig.

A Nyugatrómai Birodalom megsegítésének az volt a feltétele, hogy elfoglalták az északi gótok által megszállt területeket.

Vagyis a VALERIA és FELSŐ- PANNONIA nevű, volt római tartományokat. Így Hunország nyugati határát kiterjesztette a mai Bajorországig. (Itt tudni kell azt, hogy a hun-szövetség feltétele hatalmas évi adó fizetése volt, amit a Keleti- és Nyugatrómai Császárság pontosan fizetett hosszú éveken át - aranyban - a hun királynak.

Ezt a hun király éppen azért kötötte ki, mert a hunok mindig segítették hatalmas sereggel a szerződő felet, de sohasem kértek tőlük katonai segítséget. Így a szövetségben mindig a hunok adták a vért és a rómaiak az aranyat.)

K: A gótok tényleg elpusztultak - úgy, amint a rémaia]: azt a diadalívükre felírták ... ?

F.: Ez a felirat csak a rómaiak reménységének kifejezője volt, mert a gótok Kr. u. 408. évben betörtek a római birodalomba délen is és északon is ALARIK gót törzsfőnök vezetése alatt. A 410. évben elfoglalják Rómát, és a gyönyörű város nagy részét lerombolják, valóban vad hordaként, és embertelen kegyetlenséggel ölik a rómaiakat. A rómaiak megint a hunokhoz fordulnak segítségért.

K: Segítettek-e megint a hunok ... ?

F.: Amikor a rómaiak szövetséget kötőttek ULDIN hun királlyal és a szövetség fejében tekintélyes évi adó fizetését ajánlották - AETIUS római herceget a hun királyi udvarba küldték kezesként.

Aetius megtanulta a hunok nyelvét. Megismerte harcmodorukat és fegyvereiket, és - velük együtt élve - igen megszerette őket. A hunok is szerették Aetiust és támogatták is, annyira, hogy tekintélyes hun sereggel látták el, amikor a 409. évben az északról Itália felé támadó gótok ellen indult.

K: Miért nem tudtak a rómaiak egyedül ellent állni a gótok támadásának ... ?

F.: A legnagyobb hatalmú római hadvézér - STILICHO - aki a gótok ellen szövetségre lépett a hunokkal, áruló lett és Alarik gót törzsfőnökkel állt össze. Így a rómaiak ereje szétforgácsolódott. Hadseregüket újra kellett szervezni, és csak akkor tudtak valamiképpen megerősödni, amikor Stilichot elfogták és kivégezték. A legnagyobb bajuk azonban az volt, hogy a Keletrómai Császársággal is háborús viszonyban voltak. Így a Római uralmak testvérháborúja is gyengítette erejüket.

K: Melyik félt segítették a hunok ... ?

F.: A hunok legnagyobb ellenségei a gótok voltak és így Aetiust segítették, mert őt ismerték.

K.: Hogyan alakul ebben az időben a hunok története ... ?

F.: ULDIN hun király meghalt Kr. u. 410. évben. Utána a három fia - triumvirátusban - uralkodott. OKTÁR és RUGA a kárpát-rnedencei központból az európai hadszíntéren, MUND-ZUK pedig Ázsiában volt a vezető.

Mundzuknak volt fia ATILLA, aki a 406. évben született. ULDIN halála után a Hun Birodalmat átszervezte a triumvirátus, és Aetius megsegítésén kívül a rómaiak dolgába nem avatkoztak bele.

K.: Sikerült-e Aetiusnak a gótak ellen sikeresen küzdeni a neki adott hun sereg segítségével... ?

F.: A nyugati írók éppen azért nem sokat írnak Aetius hadjáratáról, mert azt a hunok segítségével végezte. A gótok visszahúzódása azonban mutatja győzelmes eredményeit, mert Alarik gót törzsfőnök elesett az egyik csatában a 410. évben. A gótok kirabolják Dél- és Nyugat-Itáliát és a 411. évben észak felé húzódnak. Törzsfőnökük Alarik fia - Athaulf -lett, aki törzseit a mai Franciaország területére vitte, és innen átkeltek a Pireneusokon és a 414-16. években a mai Spanyolországba érkeztek.

Aetius visszatér a hun király udvarába és a történetírók úgy mondják, hogy a Kr. u. 415. évben a hun királynál van.

K.: Ki volt ebben az időben a kelet-római császár... ?

F.: II. Theodosius (408-450), aki a nyugat-római területeken is akart uralkodni - annak ellenére, hogy ott a névleges császár Ill. Valentianus (425-455) volt. A történetírók feljegyezték, hogy ATILLA, Mundzuk hun király fia 420-424 évek között a római császár Ravennai udvarában, majd Bizáncban volt királyi vendégként. Ott tanulta meg a latin és görög nyelvet is.

K.: Milyen események következtek a hunok történetében ekkor ... ?

F.: A perzsák erősen sanyargatták a Pártos Birodalomból ott maradt hun népeket, és ezek ázsiai testvéreiktől kértek segítséget.

Az ázsiai hunok seregei - Mundzuk rendeletére – a 420. évben lerohanják és elfoglalják Perzsiát. A perzsák II. Theodosiustól kérnek segítséget, akivel szövetségi viszonyban voltak. Theodosius intézkedéseit azonban megelőzik a kárpát-medencei Hun Birodalmi székhely uralkodói – OKTÁR és RUGA - akiknek csapatai a 422. évben megszállják egész Thrákiát és megteremtik a kapcsolatot a Perzsiát elfoglalt hun véreikkel.

Róma önállóságra és uralkodásra szokott arisztokráciájának azonban nem tetszett az, hogy II. Theodosius - a "keleti császár" - legyen az uralkodójuk.

A ravennai udvarban kikiáltják Rómának Konstantinápoly ról való függetlenségét és egy magasrangú katonát választanak meg nyugat-római császárnak. Ennek nevét a történetírók csak ,János" -nak mondják. A keleti császárság csapatai megtámadják Ravennát és megint testvérharc van a rómaiak között.

Ez a ,János császár" Aetiustól kér segítséget, aki meg is indul Ravennához, 60000 hun harcossal. Közben azonban a keletrómai csapatok elfoglalták Ravennát és kivégezték, János császárt".

Miután a gótok a mai Franciaország területéről megint a római provinciák ellen indultak, Aetius ezzel a nagy hun sereggel a gótok ellen fordult. Visszaverte támadásukat, melyet Pannonia ellen intéztek és 427 -ben tért vissza a hun sereggel Hunországba.

A nyugatrómai-hun szövetség fő ápolója Aetius, aki ismert a hun királyi udvarban. 430. évben meghal OKTÁR.

Utána testvére - RUGA - a hunok királya és a ravennai központú, Nyugatrómai Császárság ,,Magister Militum" címet ad neki. Erre a nyugatrómai birodalmi határozatra két okból volt szüksége a ravennai udvarnak: egyrészt, hogy ne kelljen nekik írásban elismerni a hun királyságot, másrészt, hogy a hun királynak fizetett hatalmas összegű szövetségi, évi adónak a fizetésére valamilyen törvényes jogcímük is legyen. A ravennai udvar 433-ban elmozdítja állásából Aetiust, mint legfőbb, római katonai parancsnokot. Aetius Rugához menekül, aki hatalmas hun sereggel látja el és helyezi vissza római méltóságába.

Ugyanebben az évben - 433-ban - meghal Ruga is.

K.: Milyen viszony állt fenn ebbenaz időbena hun királyság és a Keletrómai, azaz Bizánci Császárság kozott ... ?

F.: Nincs háború köztük, de a Hun Birodalom alsó-dunai határával szomszédos Bizánccal mindennaposak a határincidensek.

A béke ára azonban Bizánc által a hun királynak fizetett évi rendes adó, amit Bizánc pontosan fizet.

K.: Ki lett a hunok királya Ruga után ... ?

F.: ATILLA lép trónra - öccsével együtt-434-ben. Atilla öccsének neve: BUDA.

K.: Hallottál-e már valamit Atilláról ... ?

F.: Mikor először hallottam a nevét, úgy mondták, hogy az "Isten ostora" volt, és megmutatták nekem azt a gyönyörű festményt, amely Raffaello munkája és az eredetije a Vatikánban van.

K.: Mit ábrázol ez a festmény ... ?

F.: Atillát hun seregével Róma előtt és I. Leó pápát, amint eléje járul békét kérni. A legérdekesebb ezen a képen az, hogy Leó pápa mögött, az égből, hatalmas pallosokkal a kezükben, Péter és Pál száll alá - Atilla ellen, és úgy tanították nekem, hogy Atilla azért fordult vissza Rómától, mert megijedt az égből alászálló, kardforgató két szenttől. Nagyon jó, hogy megmutatták nekem ezt a képet, mert ekkor határoztam el, hogy megismerem Atilla igaz történetét.

K.: Miért pontosan e kép látása vitt erre az elhatározásra ... ?

F.: Hiszek az Istenben és az ő mindenről gondoskodó jóságában, de nem hiszem azt, hogy az ő égi birodalmában vannak karddal ölő szentek. Nem hiszem, hogy az égből rossz jöhet. Így ez a kép is az emberi gonoszság terméke, mely azt akarja a nézőben megerősíteni, hogy a rómaiak főpapja égi védelem alatt áll, aki pedig ellene van, azt az égi szentek karddal megölik. Főképpen pedig azt a hiedelmet akarja beültetni a néző tudatába, hogy a hunok és Atilla Istentől elítéltettek, tehát megvetendők. Miután ismerem a magyarok történetét és tudom, hogy honfoglaló őseinket is "pogánynak" és "istentelennek" nevezték a nyugatiak - úgy gondoltam hogy ez a megvetés tulajdonképpen "Atillai örökségünk". Kutatni kezdtem tehát Atilla és a hunok igaz történetét.

K.: Ruga halála után lett Atilla a hunok királya. Mit tudsz Atilla uralkodásáról. .. ?

F.: Atilla nagyságát csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha megismerjük a Kelet- és Nyugatrómai Birodalmaknak azon történéseit, amelyek az ő uralmának idejét megelőzték.

K.: Milyenek voltak ezek a történelmi jelenségek ... ?

F.: Már említettem Aetiust, aki a Ravennai udvar intrikái elől Rugához menekült. Ennek a menekülésnek az okán kell kezdeni az események ismertetését.

K.: Mi volt e menekülés oka... ?

F.: Már említettem, hogy Aetius 60 000 hun harcossal segítségére ment a ravennai udvart megtisztító és a keleti császárság által "trónbitorlónak" minősített János császárnak. Tudni kell azt is, hogy miért ment Aetius egy "trónbitorló" segítségére?

K.: Hát miért is... ?

F.: Aetius híven szolgálta a római érdekeket. Anyja római volt, de apja Pannoniában született, aki elvette egy római patricius család leányat. Aetius apjáról írják, hogy hun vagy gót származású volt, de a római légiók magasrangú tábornoka lett (maestro de milicia) és "Afrika grófja" rangot viselt. Galliában esett el és Aetius örökölte apja magas rangját is. Mind a ketten híven szolgálták a Római Birodalom érdekeit, és Aetius azért támogatta a "trónbitorló János császárt", mert az meg akarta szüntetni a kétfelé szakadt, lezüllött birodalom két császári udvarát és egyesíteni akarta a birodalmat.

Miután János trónbitorlót megölte az udvari intrika Aetius beérkezése előtt - Aetius - a hun sereggel Galliába megy rendet teremteni, majd visszatér Ruga udvarába. Innen – mint galliai győző megjelenik a ravennai udvarban, de ott nyíltan árulónak kezelik és nem adnak neki kellő tiszteletet.

K.: Ki volt itt - a Nyugatrómai Császár ... ?

F.: Ill. Valentianus volt, de ennek anyja - Placidia – kormányozta a birodalmat az ő hűséges intrikusaival, akik összejátszottak a Keletrómai Császárság fővárosában - Konstantinápolyban - székelő keleti udvar züllött udvaroncaival és eunuchjaival. Szét akarták bomlasztani a Hun Birodalmat.

K.: Hogyan akarták ezt végnhajtani ... ?

F.: Ismerni kell a hunok társadalmi rendszerét. Ugyanis a törzsekből álló hun nép mindegyik törzsének, nagycsaládjának meg volt a maga uralkodója, vezetője, aki elismerte a központi királyság felsőbbségét, de a központi vezetés és szervezet tiszteletben tartása és engedelmes szolgálata mellett - teljes önállóságot élvezett. Tehát szabadon kereskedhetett terményeivel és értékeivel- teljesen függetlenül a központi hatalomtól.

Ezt a különleges - és a rómaiaknál ismeretlen – társadalmi helyzetet akarták a bizánciak arra felhasználni, hogy a hozzájuk közeleső hun törzseket fellázÍtsák a központi hatalom ellen. Gazdag ajándékokkal halmozták el a kiszemelt hun törzsek vezetőit. Szövetségre hívták őket, és bizony voltak olyanok, akik titokban megállapodtak a bizánciakkal. De a keletiek ezt a bomlasztó munkát a ravennai udvar teljes jóváhagyása mellett végezték, és így a Nyugatrómai Császárság is résztvevője, cinkosa és a fizetésben is osztozó társa volt a bizánci maffiának.

Mikor Ruga visszahelyezte Aetiust katonai méltóságába és a ravennai udvar kénytelen volt legfőbb katonai parancsnokká kinevezni Aetiust - Aetius leleplezi Ruga előtt ezt az egész összeesküvést a hun központi hatalom ellen, és így Ruga tudomására kerülnek azok a hun törzsek is, akik így a rómaiak oldalára szegődtek.

K: Miért leplezte le Aetius ezt a hunok ellen irányuló, kozos római összeesküvést... ?

F.: Aetius a hunok udvarában nevelkedett és nemes származású volt. Valószínűleg apja hun vére is erős volt benne, de másrészt tisztán látta a Római Birodalom helyzetét. Tudta azt, hogyha ebben a válságos pillanatban a hunok megtámadják a római birodalmakat - az menthetetlenül elpusztul.

K: Miért volt Róma válságospillanatban ... ?

F.: A Keletrómai Birodalom körül volt véve ellenséges népekkel, akik nagyrészt hunok voltak. A Nyugatrómai Birodalom elnyomott népeinek mindegyike pedig forradalomra készült. A burgundiak szervezkedtek az ellenállásra, a bretonok kikiáltották függetlenségüket, a vizigótok ugyanígy tettek, az Ibériai-félsziget lakóit az ún. "suevok" szervezték a rómaiak ellen, Galliában nyílt forradalom volt. Aetius tehát -leleplezve a hunok elleni összeesküvést - azonnal és gyorsfutár útján azt tanácsolta Theodosius bizánci császárnak, hogy kezdje meg a a béketárgyalásokat a háborúra készülő hun királlyal.

Theodosius engedelmeskedett is és azonnal kinevezte békeköveteinek Plinthast és Epigeniót, akik azonnal útra keltek a hun királyi udvar felé.

Ugyanekkor pedig Aetius biztosította hűségéről Rugát, a hunok királyát, akinek bizalmát megnyerte az összeesküvés leleplezésével, és így biztos volt afelől, hogy a hunok nem fognak támadni a Nyugatrómai Birodalom ellen.

K: Hogyan sikerült a bekekövetek útja ... ?

F.: A bizánci békekövetek útra keltek lóháton a hun király udvara felé. A Duna mentén haladtak felfelé, és valószínűleg a mai esztergomi Dunakanyar mentén a pilisi területekre igyekeztek.

K: Elértek-e oda... ?

F.: Nem kellett nekik odáig menni, mert útközben már a hun határőrség vette kíséretébe őket, és közölte velük, hogy: "a hunok királya MARGUS-ban székel jelenleg és oda kell menniök."

K: Hol van ez a helység -MARCUS ... ?

F.: A mai Belgrád közelében lévő Dubrovica helyén volt.

K: Miért ment oda a hunok királya ... ?

F.: Azért, hogy elfoglalja a Száva és a Dráva között fekvő és akkoriban "Alsó Pannoniának", vagy "PANNONIA SEGUNDA"-nak nevezett római területet - az Aetiussal kötött megállapodás szerint.

K: Felkeresték-e itt a bizánci békekövetek a hunok királyát ... ?

F.: Felkeresték, illetőleg lóháton odaértek. A király szintén lóháton ülve fogadta őket, és igen nagy volt a bizánci békekövetek csodálkozása e fogadásnál.

K: Azon csodálkoztak, hogy a hun király lovon ülve fogadta őket ... ?

F.: Azon is, de ez a kisebbik meglepetés volt. A nem várt dolog az volt a küldetésükben, hogy nem Rugával találták szemben magukat. Ugyanis Ruga - röviddel azelőtt – meghalt, és a bizánci követek előtt ott jelent meg először, lóháton, harcosként a hunok nagy királya: Atilla.

K: Hogyan viselkedtek a békekövetek... ?

F.: Rögtön hangoztatni kezdték azt, hogy milyen gazdag és szép ajándékokat hoztak, de Atilla egy kézlegyintéssei elnémította őket, és nem engedte meg, hogy lovaikról leszálljanak, hanem félreérthetetlen latin nyelven közölte velük feltételeit a következőképpen: (ezt a szöveget a PANIUMI PRISKOSZ: Excerpta de legationibus Romanorum ad gentes" munkájából veszem át. Kiadója C. de Boor and Boissevain 1910.)

„Rajtatok múlik, hogy háborút vagy békét akartok. Én háborúra indultam, de a békét megkaphatjátok feltételeim teljesítésével, melyek a következők:

1. Mától kezdve nem adtok több segítséget sem a fellázadt hun törzseknek, sem a hunok ellenségeinek.

2. Azonnal kiadtok minden hun lázadót és szökevényt, aki római területen van.

3. Ugyanígy kiadtok minden római hadifoglyot, aki a lázadókkal hazatért, vagy megváltjátok őket fejenként 8 arany solidus fizetésével.

4. Császárotok írásban és esküvel kötelezi magát, hogy többet nem ad semmiféle segítséget a Hun Birodalom ellenségeinek.

5. Elismeritek, hogy minden hun egyenjogú a rómaival.

6. Császárotok eddig 25 200 arany solidus adót fizetett évente a hun királynak. Mától kezdve ennek dupláját, vagyis 50400 solidust fizettek évente."

K.: Hogyan reagáltak e[eltételekre a bizánci kbuetek ... ?

F.: Plinthas azzal felelt, hogy új utasításokat kell kérnie a császártól, és kérdezte, hogy mikorra kell választ adniok a feltételekre.

K.: Mit felelt Atilla ... ?

.F.: Atilla csak annyit mondott: "a választ most, itt - előttem - azonnal meg kell adni ... " ... és arca oly kemény volt, hogy a bizánci követek látták, hogy itt valóban arról kell határozni, hogy háború lesz-e vagy béke a hun királlyal. Még egy utolsó kísérletet tettek, hogy lealkudják a kétszeresére emelt adót, aztán -látva Atilla türelmetlenségét - elfogadták a feltételeket. Atilla a nyeregben ülve elfodította a lovát tőlük, és így bocsátotta vissza a követeket Bizáncba.

K.: Atilla a Nyugatrómai Császársággal is kötött valamilyen szerződést vagy megállapodást ... ?

F.: Igen. Megállapodott Aetiussal, hogy az elődei által elfoglalt régi római provinciák - Pannonia és Valeria - véglegesen a Hun Birodalomhoz tartoznak és a Hun Birodalom kiegészül Alsó-Pannoniával és NORICUM RIPENSE nevű – volt római provinciával. (Forrásadatom: E. Demougeot: De l'unité a la division de l'Empire romain. Paris, 1951, 381. old.) Hogy Ruga halála után Atilla ily határozott eréllyel és teljesen kész hadi tervvel indította el Hunország új politikáját, az arra enged következtetni, hogy nagybátyja – Ruga mellett már be volt avatva az államügyekbe, és konkrét adatunk van arra, hogy Ruga alatt Atilla szervezte meg és indította be a Duna hajózásának hun monopóliumát, és az akkor PONTUS-nak nevezett - mai fekete-tengeri kikötők, tárházak és gabonatárolók építését is ő intézte.

Ez a monopólium nagyon fontos volt, mert a dunai népekhez - Noricumtól Pontusig - a hun hajók szállítottak mindent és Bizáncnak is fizetnie kellett ezért.

K.: Hogyan indította el Atilla Hunország új politikáját ... ?

F.: Tisztában volt a Nyugatrómai Birodalom nehéz helyzetével és Alsó Pannonia, valamint Noricum Ripense elfoglalására szóló római engedékenység, megerősítette benne azt a tudatot, hogy Aetiusnak sok időre és nagy hadseregre van szüksége ahhoz, hogy a Nyugatrómai Birodalom lázongó népeit újra Róma igájába kényszerítse, és Galliától Mrikáig érvényesítse újra a római hegemóniát. Éppen ezért, az államügyek vezetését testvérére - Budára - bízta, és ő maga, nagy hun sereggel beszervezte Alsó Pannoniát a Hun Birodalomba. Bizánccai megkötötte a MARGUS-i szerződést, és bevárta, míg a rómaiak átadják mindazokat a hunokat, akiket ő "szökevényeknek" és "árulóknak" nevezett.

A nyugati történészek úgy írják, hogy Aetiust igen érintette a Margusi szerződés e pontja, mert Atilla minden hun visszaszolgáltatását követelte, azokét is, akik - mint zsoldosok - valamelyik római birodalom katonájaként szolgáltak. Atilla megtiltotta minden hunnak, hogy egy idegen hatalom szolgálatában álljon. Ebből látta Aetius, hogy Atilla valóságos terve az összes hunok egyesítése.

K.: Miért aggasztotta Aetiust a hunok visszaszolgáltatása ... ?

F.: Azért, mert a hunok képezték a római hadsereg gerincét, és vitézségükkel példát adtak és sarkalták a harcra a római provinciákból toborzott hadsereg katonáit. Így a rómaiak hadseregének ütőképessége igen megcsökkent, viszont Atilla a visszatérőket seregébe szervezte, csak a két királyi vérű "árulónak" - Mamásnak és Atakánnak - nem kegyelmezett. Kivégeztette őket azért, mert mint hun királyi ivadékok a bizánci császár kiszolgálói lettek.

K: A torténelmi eseményekből kikövetkeztethető-e az, hogy Atilla Hunországa milyen be/politikát követett ... ?

F.: Már Atillának az a rendelkezése és akarata, hogy hunok idegen hadseregben nem szolgálhatnak, arra enged következtetni, hogy Atilla nem egy "törzsrendszerbe gyöngített" birodalmat, hanem a hunok homogén és fegyelmezett hatalmát akarta létrehozni.

Nagyon jól tudta azt, hogy a hunokat - a kínai faltól csaknem a Rajnáig történő szétterebélyesedésükben a közös népi hagyománykincs, az azonos nyelv és azonos etnikai alkat köti össze. Felfedezte ennek hatalmas értékét, és azt is meglátta, hogy ez Európa és Ázsia többi népeinél nincs meg.

A történelmi pillanat is itt volt, mert Bizánctói nem kellett félnie, hiszen az udvar korrupciója teljesen legyengítette azt, és a Margusi szerződés biztos alapjai erről az oldalról minden veszélyt kizártak. A másik oldalon pedig Aetius Nyugatrómai Birodalmáak újraszervezési problémái között számba sem jöhetett egy hun ellenes római akció.

Népét is megnyugtatta azzal, hogy bátyjának - Budának - átadta a Duna-medencei királyságot, hiszen a hun törvény szerint az idősebbet illette a trón.

Itt volt az alkalom a hun nép egyesítésére.

Elindult tehát Atilla kelet felé - a hun néprészek uralkodóihoz - de nem egyedül, hanem egy hatalmas sereggel.

K: A rómaiak tétlenül nézték Atilla hadmozdulatait ... ?

F.: Nem tudtak semmit tenni ellene nyíltan. Így titokban és ügyes intrikával ígyekeztek megelőzni Atilla politikai tevékenységét az eddig velük barátságban élő hun fejedelmek udvarában.

A nyugati történelemírás úgy rögzíti, hogy ezeknek a titkos akcióknak az irányítój a - Róma részéről - maga Aetius volt, aki - mint írják - úgy akarta szétválasztani a hunokat egymástól, hogy elsősorban Atilla egyetlen még élő nagybátyjában szándékozott uralmi féltékenységet kelteni annak hangoztatásával, hogy a hun törvény szerint nem Atillát és nem Budát illeti Ruga trónjának öröklése, hanem a legidősebb élő hun királyfit, aki senki más, mint ABARS (görögül Aebarso) – Atilla nagybátyja.

K.: Hogyan volt Abars Atilla nagybátyja ... ? Milyen rokoni szálak fűzték őket egybe.... ?

F.: Itt tudni kell előbb a hun társadalom azon szokását és törvényét, hogy - mialatt a népnél az egynejűség volt törvényes - a nép megkövetelte az uralkodójától, hogy több feleséget tartson, hogy a királyi karizma folytatódjon minél több fiú utódban. Így volt ULDIN hun királynak három felesége.

Az első feleségtől volt "három" királyfi utód: OKTÁR, RUGA és MUNDZUK, akinek fiai voltak BUDA és ATILLA.

A második feleségtőllett: ABARS (aki így Atilla mostoha nagybátyja).

A harmadik feleségtől születtek az előbb emlí tett és "árulóként" kivégzett MAMÁS és ATAKÁN, akik így szintén Atilla mostoha nagybátyjai voltak, de valóban szégyent hoztak a hun királyi házra azzal, hogy udvaroncnak mentek el - mint a nyugati történészek írják - Theodosius császár által nekik juttatott fizetésért - a bizánci udvarba.

ABARS volt a kaukázusi hunok uralkodója, és a sebesen beérkező római hírvivők annyira felmérgesítették a már nem fiatal hun királyt, hogy hivatalos proklamációval kihirdette országa fuggetlenségét és autonomiáját.

K: A bizánci udvar nem működőt közre az ázsiai hunoknak Atilla ellen való lázításában ... ?

F.: De igen. Theodosius császár ügynökei gazdag ajándékokkal keresték fel az AKAZIR hunok fejedelmét, a Don melletti nagy és erős országukban. Ez a hun törzs közismert volt a bátorságáról és erejéről. Itt tudni kell, hogy a délre eső hunok magukat FEHÉR HUNOK-nak és az északra esők magukat FEKETE HUNOKNAK nevezték. Ezekben az elnevezésekben a FEHÉR szín DÉL jelölője, a FEKETE pedig ÉSZAKÉ. (Tehát nem a bőr színét akarják jelölni így.) AZ AKAZIR törzs a fekete hunokhoz tartozott.

A bizánci udvarnak nagyon fontos volt az AKAZIR-ok megnyerése és Atilla ellen való hangolása. Ezért küldött a bizánci császár gazdag aranykincseket és értékes ajándékokat követeivel az akazirok fejedelmeinek. Ezek a követek azonban nem ismerték sem a hun fejedelmi udvar szokásait, sem a vezető előkelőségek rangsorát, és így elkövették azt a nagy hibát, hogy a legöregebb tagját a fejedelmi családnak - KURIDAK-ot - kihagyták az ajándékozásból.

KURIDAK igen megharagudott ezért, és legbizalmasabb emberét Atillához küldte, jelentve neki, hogy Bizánc mit tervez ellene, és kik azok, akik elfogadták a bizánci császár ajándékait.

Atilla felderítő és kémszervezete megtudta ABARS cselekedeteit is, és Aetius követeit is elfogta.

Kuridak jelentése csak kiegészítette azt az elhatározását, hogy sürgősen kell cselekednie. Meggyőződött arról is, hogy mindkét római birodalom neki halálos ellensége.

Hun írással írt királyi levélben értesíti ABARS-ot azon elhatározásáról, hogy meglátogatja őt, és ezt gyors futárokkal küldi a kaukázusi hun fejedelemnek. Alig érkezett meg a királyi levél, már Atilla is ott van seregével ABARS-nál. Az öreg hun fejedelem rokoni szeretettel fogadja unokaöccsét, aki minden fenntartás nélkül elmondja tervét a Hun Nagy Nemzetség egyesítésére és nemzeti egységének megteremtésére. A nagy Uldin fia megérti Atilla szavát. Nem beszél már autonomiáról és függetlenségről, hanem hűségéről biztosítja Atillát, aki így felelt neki: "Biztosan tudtam, hogy Rád számíthatok, hisz egy a vérünk." Megszerezve így a kaukázusi hun testvérek szövetségét, tovább indult Atilla az akazirok felé.

K: Csak a Don mentén laktak az akazirok ... ?

F.: Lévén a legszámosabb hun törzs - a Káspi-tengertől a Don és Volga mentén lakoztak, egy igen hatalmas területen és nagyon sokan voltak.

K: Milyen viszonyban voltak ezek az akazir-hunok Bizánccal. .. ?

F.: Bizánc mindig segítségül hívta őket, és busásan megfizette ezt a segítséget. Voltak olyan akazir-hun előkelőségek, akik bizánci titulust viseltek, és állandó fizetést vettek fel a bizánci udvartól.

K: Tudta ezt Atilla ... ?

F.: Igen tudta, és azt is biztosan tudta, hogy a hunok hűségesek adott szavukhoz. Tehát számított azzal, hogy mindazok, akik Bizánc zsoldjában állanak és elkötelezték magukat – adott szavukkal - a bizánci császárnak - ellene jönnek fegyverrel. Nem is számított tehát arra, hogy jó szóval meggyőzze őket. Meg volt győződve arról, hogy csak az erősebb előtt hajolnak meg.

K: Olyan nagy hadsereggel ment Atilla keletre, hogy a hatalmas akazirok ellen - saját hazájukban - támadni tudott ... ?

F.: Atilla lovasai pótlást és kiegészítést kaptak ABARS nagybátyjától, aki szövetségét rögtön úgy bizonyította be, hogy sereggel segítette unokaöccsét.

K: Hogyan fogadták az akazirok Atillát ... ?

F.: Két részre szakadtak, amikor hírt vettek Atilla közeledéséről. Egyik részük - a Bizánci elkötelezettek - fegyvert fogtak és a csatára készülődtek. De ez volt a kisebbik rész. A jelentősebbek Kuridakhoz csatlakoztak, aki - félve azok bosszújától, akiket Atilla előtt leleplezett - a hegyek közé menekült a hozzá csatlakozó hun harcosokkal együtt. Atilla könnyűszerrel legyőzte az ellene lázadó akazirokat. Kivégeztette a vezéreket, de megbocsátott az alattvalóknak és utána Kuridakot hívatta, hogy legyen szövetségese.

Kuridak így felelt: - (a hun legenda szerint)

"az én öreg szemeim már nem bírnak a napba nézni és a győzedelmes nagy hun király szemébe sem."

Atilla válasza az volt: "maradj békében ott, ahol vagy" ... és meggyőzte okos beszéddel hun testvéreit. Azok is csatlakoztak hozzá és hazatérve - királyukká tette legidősebb fiát- ELLÁKOT, aki akkor kb. 18 éves lehetett.

K: Van valami adat arra, hogy mit jelent ABARS és AKAZIR. .. ?

F.: "BARS" az ótöröknyelvben "párducot" jelent. TehátA-BARS "a párduc".

Az "akazir" népnevet a nyugati történészek "a-kazár"-nak olvassák, és a Kazár Birodalmat az "a-kazir hunok" alapításának vélik.

K: Mennyi ideig tartott Atilla keleti hadjárata ... ?

F.: Kr. u. 434-ben, vagy 435-ben kötötte meg a "margusi szerződést" Bizánccai és utána keletre ment a hun királyokhoz. Miután a legerősebb akazirok is szövetségesei lettek, és az öreg KURIDAK gyakorolta a hatalmat ott, így Atilla biztos volt már abban, hogy az összes hun törzsek csatlakoztak a Hun Birodalomhoz, északnak fordult és az "ostrogótokat" közelítette meg. Az volt az elhatározott szándéka, hogy ezeket szövetségeseivé teszi. Így közelített tehát hozzájuk és nem csalódott, mert a valóban műveletlen és barbár ostrogótok örömmel csatlakoztak a Hun Birodalomhoz és vállalták a szövetséget.

Atilla kiváló hun vezetőket hagyott náluk, akik megszervezték a szerteszét csatangoló törzseket, és a gót törzseket is közösségre fegyelmezték. Megtanították őket különbözö mesterségekre, harceszközök készítésére, és még a keleti - azaz a nestorianus - kereszténységet is felvették ezek a valóban pogány gótok a hun misszionáriusok segítségével.

Atillának ez a szervező útja kb. "hat évig tartott" és azért írja Nesztor, volt Konstantinápolyi pátriárka (428-431 években) így:

"A szkíták népe hatalmas volt. (A szkíták alatt ő a hunokat érti.) Egy királyi birodalmat alapítottak, amelyik nagyon erős volt és túlszárnyalta hatalmával a rómaiak minden erőlködését.

A 440. esztendő végén ezek a barbárok (hunok) voltak az urak és a rómaiak a szolgák". (Megtalálható "Heracleides Bazaar"-ja c. munkában a 366. és 368. oldalakon. Driver and Hogdan, London 1925.)

Itt meg kell még jegyeznünk azt, hogy Nestor ex-pátriárka ezt a száműzetésében írta, amikor is legnagyobb ellenségének - Cyril alexandriai püspöknek - a befolyására 436-ban egy egyiptomi oázisra száműzte őt a császár.

Hat évet mondtam a Hun Birodalom szervezésére, és látjuk, hogy a nyugati írók állandóan "szkítának" írják a huno kat.

K: Miert teszik ezt a nyugati irók ... ?

F.: Ázsia népei mind beletartoztak a Hun Birodalomba, melyet Atilla szervezett meg (kivéve a kínaiakat). Már mondtuk, hogy csak nyelvjárásbeli különbség volt beszédjük között, és igen sok törzsbe tagozódtak, akiket az azonos faji ontudat tartott egybe. E népek áradatában azonban mindig megmaradt egy vezető nép, melyet a karizmatikus származástudat tartott egybe, és a "tudást" apáról fiúra adták tovább. Ahogyan ma is mondjuk pl. fő-város, fő-rendező, fö-bíró stb ... úgy e Nagy Népség tengerében - "Fő-Nép"-nek nevezték a vezető és uralkodó törzset. Ezt a "fő-népet" írják a nyugati krónikások "KIRÁL YI SZKÍTA" néven. A NAGY NÉP nyelvén azonban a nevük: SZAK-A. (Sumírul "SZAK" "fej, fő". SZAK-A"A FŐ" népre vonatkoztatva - "Fő-Nép" azaz a vezető, uralkodó törzs.)

K: De hát akkor miért hívták őket mégis HUNNAK .. ?

F.: "HUN" a régi, ázsiai nyelvekben egyöntetűleg előforduló "gyakorlati szó". Olyan "terminus technikus" féleség, mely még a maya nyelvben is fellelhető és jelentése "ELSŐ, LEGKNÁLÓBB". A "SZAKA" uralkodó törzs által vezetett és irányított birodalom népei a harcban mindenütt valóban a "legkiválóbbak és elsők" voltak, és így maradt rajtuk a HUN név.

K: Atilla tehát "hat" évig távol volt - szervező kerúton – és a Hun Birodalom kozpontjában BUDA volt a király ... ?

F.: Ez a helyzet vehető ki a nyugati krónikások írásaiból, akik tulajdonképpen semmi konkrét adatot nem akarnak rögzíteni Atilla és a Hun Birodalom előnyére, és csak mindenáron kisebbíteni akarják azt a valóságot, hogy a Kr. u.-i 441-447. évek között Atilla Hun Birodalmának vazallusa volt úgy a Nyugati-, mint a Keletrómai Császárság, és Atilla a "római jog" alapján követelte magának az uralmat.

K: Milyen "római jog" alapján ... ? Magyarázd meg ezt jobban.

F.: A nyugatrómai császár, III. Valentián, húga – HONORIA levelet írt Atillának, és abban - mint a császári udvar első dámája - feleségül ajánlkozott.

Atilla tisztességesen és keleti udvariassággal fogadta el az ajánlatot, és feleségül vette a szép HONORIÁT, aki még szebb fiat szült Atillának - CSABA KIRÁLYFI személyében.

Ahogy megtörtént a fényes nász - Atilla - az asszony mellé, "a római jog alapján" - követelte a Római Birodalom felét is, és meg is szerezte.

K: A rómaiak tűrték, hogy a hunok uralkodtak rajtuk ... ?

F.: Atilla Hun Birodalma betartotta a szerződéseket és a rómaiak rendesen fizették a rájuk kivetett évi, hatalmas aranyadót. A régi írásokból az vehető ki, hogy politikailag nyugalom állt be, csak a római vallás főpapjai türelmetlenkedtek, mert sehogyan sem tetszett nekik az, hogy a hunok által uralt keleti területeken a régi, Péter apostol által alapított "keleti keresztény egyház" tanításait hirdették, és a "római Saul-Páli teológiát" nem ismerték el. Különösen az nem tetszett nekik, hogy a hunok - e keleti kereszténységük mellett - még megtartották és vallásos kegyelettel ápoltak ősrégi hagyományaikat is.

K: Tettek-e valamit ezek a nyugati vallású főpapok ... ?

F.: Minden erejükkel ellenségeskedtek és pusztítottak is. Példának hozom fel a margusi püspök cselekedetét (ez a leírás megtalálható: Hodgkin Th.: The Letters of Cassiodorus London 1886. 2. és 69. oldalakon), amikor is "átkelve a folyón – kirabolta a hun királyi sírokat". Ugyanebben az időben II. Theodosius, bizánci császár (480- 460) rendeletére, a rómaiak egyszerre megtámadták a hunok dunai és tengeri kikötőit, tárházait, hajóit.

K: Mit tett erre Atilla ... ?

F.: Nagyon sok történelmi forrás írja (a Chronicon Paschalae is) azt, hogy

"a hunok királyai - Atilla és Buda - nagyon sok harcossal megszállták Illyricum-ot és Thrákiát. A hunoknak egyik igen nagy rosszakarója, rossz hírük keltője – Otto J Maenchen-Helfen - így írja könyvében: ("The World of the Huns. Univ. California Press, Berkeley, 1973. - a 113. oldalon):

" ... a szkíták, akiket hunoknak is hívtak, elözönlötték Thrákiát. Emiatt Theodosius békét kötött Geiserikkel és visszahívta seregét Szicíliából. ASBAR fővezérsége alatt küldte csapatait Atilla ellen, aki már elfoglalta a thrákiai nagy városokat (felsorolja mind) sok foglyot ejtett és nagy szákmányra tett szert. A csaták alkalmával a római generálisok nagy vesztességet szenvedtek és Atilla a tengereket elérte - mind a kettőt - Pontust és Propontist (Fekete-tenger és Boszporusz) Calipolis és Sestusnál... A chersoni csata után a rómaiak – Anatolius követsége útján - békét értek el a hunokkal, melynek értelmében a szökevényeket kiszolgáltatják a hunoknak, a rómaiak azonnal fizettek 6000 font aranyat, és az évi adójuk nem 1000, hanem 2100 font arany."

K: Tehát Atilla testvére - BUDA - is részt vett ebben a hadjáratban... ?

F.: Igen, részt vett, mert ez 441-442. években történt, és a források csaknem 90%-a úgy írja, hogy: "a hunok királyai – Buda és Atilla elözönlötték nagy sereggel Illyricumot és Trákiát." Mikor - azonban a tengerek elfoglalását írják le, már csak Atillát említik, és pontosan erre az időre - tehát 442. évre teszik a nyugati források Buda halálát.

K: Mit következtetsz ki ebből... ?

F.: Azt a valóságot, hogy a hunok hős királya - Buda - itt, Illyricum és Trákia területén vívott véres csaták valamelyikében esett el, mert logikátlan, rosszakaratú és oktalan azt feltételezni, hogy a hunok e nagyon nehéz és háborús időszakában éppen Atilla - akiről még a legnagyobb rosszakarói is azt jegyezték fel, hogy "igazságos és nagyon bátor" ember volt, megölette volna testvérét - éppen akkor - midőn legnagyobb szüksége volt megbízható, okos és vitéz vezetőkre.

Ezt csak a hálátlan utókor hazudta részére azért, hogy a keletiek által istenített Atilla emlékét bepiszkolják.

K.: Tehát BUDA csatában esett el... ?

F.: Minden bizonnyal, és valószínűleg Atilla azokba a királysírokba temette el jó testvérét, amit Margus püspöke kirabolt. Ugyanis, ha háborút indított ősei sírjának megszentségtelenítése miatt, úgy minden bizonnyal helyre is állíttatta azokat, és az elrabolt kincseket visszahelyezte oda. Ha pedig Buda éppen e szentségtelenítés megtorlására indított harcban esett el, akkor Atilla biztosan oda temette el testvérét. Ugyanis én is így tettem volna.

El kell fogadnunk tehát - a sok hazugság cáfolata és jogos megtorlásaképpen - ezt a történeti helyzetet, mert a trákiai háborúig Buda mindenütt említve van, és emléke pontosan itt vész el. Egyetlen író, még a legnagyobb rosszakaratú Jordanes sem írta, hogy Buda a trákiai hadjáratból visszatért volna. Ha pedig nem tért vissza, ott esett el...

De követte volna-e a hagyománytisztelő, istenes és a hadifoglyokat kenyérrel ellátó és hazabocsátó, a vérszerződés szentségét tisztelő hun nép Atillát - ha testvérgyilkos lett volna ... ?

Ha ő a testvérét megölte volna - minden bizonnyal nem lett volna a hunok felmagasztalt, tisztelt és csaknem imádott nagy királya.

K.: Tehát akkor az is hazugság, amit a mai magyar torténészek állítanak, hogy Atilla saját kezűleg dobta meggyilkolt testvérét a Dunába ... ?

F.: Természetesen, ezt is a "nyugatról jött térítés" hirdetői találták ki éppenúgy, miként Raffaello festményén az égi szentek karddal támadását Atillára. Hát - ha az "égi szentek" is ellene voltak, akkor természetes, hogy mindent rá lehet kenni nagyságának és kiváló személyiségének csorbítására.

Ugyanis - ezek a nyugati írók - rájöttek arra, hogy a Hun Birodalom egyesítését csak egy puritán, okos és minden vonalon példát adó NAGYKIRÁLY - ATILLA - éppen a saját, személyi, emberi értékei útján tudta létrehozni. Mert ahhoz, hogy a hun "lovas-harcos" tiszteljen valakit, annak elsősorban nagyon jó lovasnak és harcosnak is kellett lenni.

A hunokat nem lehetett "selyemágyból" harcra, győzelemre vezetni, miképpen a római császárok igyekeztek seregeiket a csatába terelni. Atilla ott volt a csapatai élén, mint harcos, és az udvarában, mint első politikus, akinek sohasem volt szüksége tolmácsra, mert minden nyelvet beszélt. Nyugatit is - keletit is.

A nyugati pompához szokott és hozzá érkező "követeket" pompával és fényes udvarral fogadta. Arany, ezüst tálakon tették elébük az ételt, italt, de ugyanakkor őmaga - a HUNOK HATALMAS KIRÁLYA - akinek a rómaiak "tíz évalatt 100000 font aranyat fizettek a béke áráért- fatányérból evett, fapohárból ivott.

A nyugatiak azért igyekeznek Atilla nagyságát kisebbíteni, őt kegyetlennek, barbárnak - sőt testvérgyilkosnak feltüntetni, mert még ma sem bírják elviselni azt a valóságot, hogy egyszer - a nyugati és keleti római birodalmak URA nem valamelyik római császár volt - a veszekedő és intrikus keleti és nyugati császárok kozül-: hanem a HUNOK NAGY KlJUÍLYA - ATILLA.

MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 1:
- MILYEN NEMZETBŐL VALÓ VAGY?
- A HUNOK EURÓPAI TÖRTÉNETE
- ATILLA, A HUNOK NAGY KIRÁLYA

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 2:
- KIK VOLTAK A HUNOK?
- RÓMA ÉS A HUNOK
- HONNAN JÖTTEK A HUNOK?
- HOL LAKOTT ATILLA? - A HUNOK EREDETE

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 3:
- A HUNOK TÖRTÉNELMI IDŐRENDJE HALÁLA UTÁN
- A HUNOK TÖRTÉNETE ATILLA HALÁLA UTÁN
- A GEPIDÁK

A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETÉNEK KIS TÜKRE 4:
- KÉT HUN DINASZTIA ATILLA HALÁLA UTÁN
- A HUNOK NEMZETI VALLÁSA
- FRANCIÁK ÉS MAGYAROK
- UTÓSZÓ