Mi - méltatlan utódok - legalább ennyit teszünk azokért, kiknek nem volt drága a”rongy élet”, ha a hazára és az igazságos alkotmányra emelte a fegyverét az a monetáris diktatúra, amely mind a Romanov házat, mind a Habsburgokat adósságcsapdába csalta, s így uralkodott rajuk. Emlékezünk. Mert napjaink megrontója ismét a bankárkaszt, akik a monetáris diktatúra bilincsét rakták ránk ismét, ahogy az ateista ideológia vörös gonosztevői átöltöztek: liberális bankárnak, hazug pártpolitikusnak, törvénytelen törvényt előállító alsóházi képviselőnek.
De október hatodikán, igazak előtt hajtunk fejet. A szabadságharc magyarul érző, s ha nem is magyar etnikumú, de tisztességesen helytálló hősei előtt, akik hittek az alkotmányosságban, s ennek szellemében éltek és haltak. Ezért számunkra Ők a követendő minták, akik meghaltak ugyan, de nekünk halhatatlanok. Mert az alkotmányos lét a magyar gondolkodásban – etnikai hovatartozástól függetlenül – alapeszme és erkölcs együtt. Ez a megemlékezés nem véreskezű forradalmárokért gyújtja a gyertyát, hanem az emberi értékek etikus hagyományának, az igaz, halálig tartó hűségnek, s az esküszegésre még az élete árán sem képes nagyjaink lelki-üdvéért. Emlékezünk. Mert az utódoknak kötelessége tisztelni az elődöket. Különösen, ha azok ilyen nagy áldozatot hoztak a hazáért, annak nemesen gondolkodó népéért. Emlékezünk. Mert nem feledhetjük el honvédő szabadságharcunk hőseit, akik fegyverrel – s néha tollal is küzdöttek értünk.. Emlékezünk. Mert a Habsburg-Lotaringiai ház királyai között egy sem akadt, amely szerette volna a magyarokat, aki megértette volna, hogy a monetáris diktatúra ellen egyedül a magyar alkotmányosság tudná megvédeni a birodalmat, bár ez a saját abszolutizmusukat is gátolta. Ám ez a gát lett volna az egyedüli, ami megtarthatta volna a birodalmukat úgy, hogy éppen erre épülhetett volna fel az európai népek nagy és igazságos közössége. Emlékezünk. Mert a gyilkos Habsburg udvarral szemben az Aradon kivégzett tábornokok, ezeket az igazságokat megértették és harcunk jogosságát is pontosan átlátták. Ezért nem dezertáltak, nem vonultak vissza a birtokaikra, hanem az igazság tudatában harcoltak végig, s nem engedelmeskedtek a császári visszarendelő parancsnak. Emlékezünk, mert bennünket is megerősít az emlékezés. Az Ő igaz hitük erőt ad ma nekünk, a mai „pénzuralmi Habsburgok” elleni küzdelmünkben.
Évszázadok óta születnek ezen a földön hősök. Legtöbbször úgy, hogy a kivégzéskor derül ki róluk a lelki nagyság. A ma felemlített mártír hőseink mögött ott sorakozik együtt a nemzet: főnemesek, papok, jobbágyok és városi polgárok tömegei. Mert ez is bizonyítja, hogy nincs akkor osztályharc, ha tisztességes a jogrend, ha az alkotmányos állam sáncaiba emelkedik mindenki, aki elfogadja és megéli a magyar Szent Korona igazságos, méltányos értékrendjét.
Mártír hőseink közül ma, csak az ismert neveket sorolom. S közben mindenki helyezze el az emlékezés virágait akár képzeletben is a hősök bitóról lelógó lábaikhoz, vagy a golyó ütötte nyomtól véres testük mellé, de ne feledjen el egy imát is elmondani értük. Sőt, magunkért is, mert nekünk is helyt kell majd állni rövidesen, ha eljön a pillanat. Felkérem koszorúzásra a Vitézi Rendet a nevek és utolsó mondataik felidézése közben: Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot. Damjanics János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt. Dessewffy Arisztid: Tegnap hősök kellettek, ma mártírok; Így parancsolja ezt hazám szolgálata. Kiss Ernő: Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.
Knézich Károly: Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat. Lahner György: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom! Leiningen-Westerburg Károly: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját. Nagysándor József: De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett. Poeltenberg Ernő: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide. Schweidel József:
Török Ignác: Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.
Vécsey Károly: Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.
Lázár Vilmos: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.
Újabb kutatások szerint KAZINCZY LAJOS és ORMAI NORBERT ezredesek neveit is a nemzeti emlékezetbe kell vésnünk, mert a neves LENKEY JÁNOS tábornokkal együtt ők is az "Aradi tizenhárom" vértanú közé sorolható, s ezzel is a dicső történelmi múltunk és drága vértanúink iránti örök tiszteletünket erősítjük.
Végül az első felelős magyar kormány miniszterelnökétől - Battyány Lajostól - fennmaradt egy a véreskezű Ferenc Józsefre irányzott prófécia, amely fő vonalaiban meg is valósult.
Így hangzott: "Az ég és pokol pusztítsa el boldogságát! Minden nemzetsége vesszen ki a föld színéről! Őt magát azokban verje meg az Isten, akik legközelebb állnak szívéhez! Az élete csak rombolás legyen, s a gyermekei nyomorultul pusztuljanak el!"
A szívéhez legközelebb álló feleségét egy anarchista ölte meg. Még túlélte fiát, Rudolf trónörököst is, akinek a halála után (1889) a testvérének idősebb fia: Ferenc Ferdinánd következett volna a trónon, ám az ellene irányult merénylet indítja el az első világháborút, amely romba dönti a Habsburg birodalmat. Megverte tehát az Isten, élete rombolás lett.
Battyány Lajos kivégzés előtti szavai ezek voltak: „Éljen a haza!” S íme: él a haza!
S mi megemlékezők, az Ő áldozatukhoz méltatlan XXI század gyermekei, itt Battyány Lajos mellszobra előtt, egyperces néma csendben imádkozzunk a világ és a magyarság mártírjaiért.
Szeged, 2012-10-06 Bene Gábor
(elhangzott a Battyány mellszobor mellett Szegeden, 18 óra után.)