Kedves R. Tóth Gábor, Főszerkesztő Úr! - Kérem olvasói levélként megjelentetni az alábbi válaszomat!
- Bízva abban, hogy az újság közzéteszi a „Pedagógusok is kiállnak a Ságvári neve mellett" című cikkre írt reflexióimat! - Tisztelettel: Dr. Bene Gábor
Örömmel olvasom a sajtószabadság szegedi lapját. Ám városomban, mintha megállt volna az idő. Itt a kommunista történelemhamisítás máig hat, s újra és újra előjön egy buta pártoskodás, sőt a szerintem hazánkban nem is létező antiszemitizmus sulykolása. De számomra nincs se zsidó, se goj, csak tisztességes vagy tisztességtelen ember.
Nézzük Barok István írását. A tanár levele szerint az iskolájának nevet adó Ságvári legnagyobb bűne az volt, hogy zsidóként nem hagyta, hogy kivégezzék, hanem harcolt, és ellenállva halt meg. Lássuk akkor a valós történetet, amit sajnos nem tanítanak a hazai középiskolákban.
1944. július 27-én négy nyomozóból álló egység vette észre az akkor körözés alatt álló Ságvári Endrét a Budakeszi út elején lévő cukrászda teraszán fagylaltozva, Szabados Lajos társaságában. Ságvári Endre ellen, aki nagypolgári, gazdag zsidócsaládból származott ugyan és cionista, sőt kommunista is volt, rendőrségi közözés volt kiadva. A körözés pontos tartalmát nem ismerjük, de Ungváry Krisztián is elismeri, hogy a kommunisták szovjet ügynöknek minősültek.
Valószínűleg nemcsak a Vígszínházban elkövetett robbantásos merénylet miatt körözték, amely bizony tucatnyi komoly sérültet eredményezett, s nemcsak a kommunista vagy cionista tevékenysége miatt, hanem a hazaáruló hírlapszerkesztése és terrorista mivolta miatt is. Egyébként véleményem szerint ez az „igazi kommunista hős”, valójában terrorista volt.
Az említett elfogatóparancs alapján a civilruhás nyomozók meglepték, majd igazoltatást kezdeményeztek. Ennek látszólag engedelmeskedett és átadta a papírjait. Ám Cselényi Antal rendőrnyomozó látva a hamis papírokat megjegyezte: „Kár a gőzért Endre”! Azonban a támadásra készületlen rendőrnyomozókra, egy nagy tűzerejű fegyvert előrántva a kézitáskájából, azonnal lövöldözni kezdett Ságvári. Kristóf László nyomozó a földre esett, de ekkor sérült meg a másik két nyomozó is. A körözött Ságvári pedig menekülésbe kezdett. Pétervári János, aki egyébként a gépkocsivezetőként volt ott két nap múlva bele is halt a haslövés okozta sérülésébe. Az igazolványt kézben tartó Cselényi Antal is megsérült a vállán, de a rájuk támadó Ságvárit meg akarta állítani, így rálőtt. A rendőrnyomozók által kihívott mentőautóban, tehát nem a helyszínen halt bele e lövésekbe a körözött Ságvári Endre.
Összegezve: Miután Ságvári megadást színlelt, majd lövöldözést kezdeményezett, eközben három rendvédelmi személyt sebesített meg. Közülük két nap múlva az egyik nyomozó meghalt, így az 1959-es és teljesen megalapozatlan, koncepciós per kapcsán felakasztott ártatlan személlyel együtt, három vétlen, de halálos áldozatot követelt Ságvári meggondolatlansága. Az ő halála azonban nem a tűzharcban való hősi helytállás volt – ahogy azt a kommunista diktatúra beállította nekünk, sőt még tanította is – hanem egy sajátos öngyilkosság, amire ő előre számíthatott. Viszont Cselényi Antal részéről egy jogos és kötelező fegyverhasználat volt az esemény, amely a hatályos fegyverhasználati szabályok betartásával ment végbe.
Mindezt még a liberális Kőszeg Ferenc, a Helsinki Bizottság alapító elnöke és emberi jogi aktivista is elismerte a Kristóf per kapcsán írt 2007-es cikkében. Ő ugyanis akkor leírta a Népszabadságban, hogy ma sem történne semmi másképpen, ha az igazoltató rendőrökre valaki lövöldözni kezdene. Egyébként az 1959-es koncepciós per, kizárólag azért vette elő a már régen elévült, az akkori törvények szerint sem értékelhető cselekményeket, hogy az 56-os eseményeket összemossák a csendőrök elítélésével, hiszen nem volt képes megemészteni a „munkáshatalom”, hogy valójában épp a munkásosztály kelt fel a hamis és embertelen kommunista rendszer ellen.
Nagyon javaslom, hogy aki erről többet szeretne megtudni: olvassa el a Valóság folyóirat, 2006. évi 12. számát. S azután – az ismeretek tükrében – vegye észre mindenki, hogy nem ilyen mintákra van ma szüksége a tanuló ifjúságnak, s válasszanak olyan nevet az iskolának, akit nem kell majd szégyenkezve említeni a későbbiekben sem!
Ságvári ellen a legnagyobb kifogás nemcsak az, hogy 1945 után akommunista rendszer ifjúsági hőst kreált belőle, hanem hogy egy köztörvényes bűnöző volt, sőt a mai szóhasználattal élve: terrorista és rendőrgyilkos! S így ebben a minőségében soha nem számíthat az, hogy milyen a származása! Ám elismerem azt, hogy a nemzetgyilkos kommunizmus jelképévé is tették ezt a köztörvényes bűnözőt, ami csak egy okkal több az iskola, de bármely intézmény, utca, stb, névváltoztatására!
S befejezésül egy aktuális politikusi idézet egy - az újságban még meg nem jelentetett – egykori tanuló válaszleveléből:„Ha tényleg úgy gondolod, hogy Ságvári Endre a legjobb példakép a mai ifjúság számára, akkor azt inkább tartsd titokban. Legalább addig, amíg kilépnek az alma máterből. Én azt tanultam a Ságváriban, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk”.
Pártonkívüli vagyok, de ezzel bizony egyetértek!
Tisztelettel: Dr. Bene Gábor
Ságvári ügy? Hősök-e a terroristák?
Pár napja írtam ezt az anyagot, abban a felháborodásomban, hogy a Délmagyarország nevű napilap mindent megjelentet, ami Ságvárit dicséri, de semmit, ami a reális történéseket adná át az olvasóknak. Ez pedig arra vall, hogy a magukat pártalan és a szólásszabadság és véleménynyilvánítás bajnokainak kikiáltó szegedi újság szerkesztői éppen a véleménydiktatúra kiszolgálói, s nem akarják az olvasókat „megzavarni” tényekkel és igazsággal. Remélhetőleg ezt a mocskos elhallgatást, nem sokáig tehetik meg, mert észhez térnek az olvasók, akik az előfizetéseikkel tartják el őket! BG
Éppen ma a kommunizmus áldozatainak emléknapján jelent meg a Délmagyarország hasábjain a „Nem tudni ki fizetné az átnevezést” c. Tímár Krisztina jegyezte írás, sőt Bakos András „Kié az iskola?” c. álláspontja is. Ezek miatt ragadtam tollat, s próbálok tisztázni ezt-azt.
Előrebocsátom, hogy nem az álláspontomat, hanem, hanem a jog és az igazság eddigi – meglehetősen szerény – eredményeit és a tényeket próbálom eljuttatni az olvasókhoz mintegy válaszképpen az írásokra.
Tény, hogy a német megszállás alatt hiányzott ugyan az állami szuverenitás teljessége, de pl. az államfő alkotmányosan működött, s képes volt arra is, hogy a budapesti zsidónegyed készülő deportálását megakadályozza. (Történt ez Koszorús ezredes csapatainak Budapestre hívásával!)
Ságvári Endre letartóztatása tehát nem a zsidósága miatt, hanem a Vígszínházban történt robbantásos merénylet okán volt elrendelve. Az iskola névadóját ma, minden újság és írástudó terroristának nevezné! De lássuk a további részleteket, tényeket!
Idézet a m. kir. Rendőrség jelentéséből: „..július hó 27-én 19 óra 45 perckor Cselényi Antal, Kristóf László, Palotás Ferenc nyomozók a XII. kerületi Nagy Béla féle cukrászdában igazoltattak. E közben dr. Ságvári Endre, aki izmos féri volt, hirtelen dulakodni kezdett és a szomszéd asztalon lévő aktatáskájából előrántotta önműködő pisztolyát és rögtön tüzelt. Lövéseivel Cselényi Antal detektívet jobb vállán, Kristóf László csendőrnyomozót a jobb combján súlyosan megsebesítette, míg a hatósági közegek segítségére siető Pétervári János rendőrőrmester gépkocsivezetőt haslövéssel életveszélyesen eltalálta. A lövések leadása után az elkövető a helyiségből kimenekült, de Palotás Ferenc és a sebesülten utána futó Cselényi Antal lövéseitől eltalálva összeesett. Pétervári őrmester életben maradása kétséges.” (OLBM eln. 2 tét. 5715, 1944)
Az eseménynél jelenlevő, de a lövéstől földön fekvő és mozgásképtelen Kristóf Lászlót 1959-ben e „tettéért” felakasztották. (Ennyit akkoriban a szocialista törvényesség!)
Testvére 2005. október 12-én nyújtott be felülvizsgálati indítványt, hiszen még az akkori „bolsevik” büntető anyagi jog rendelkezéseit is megsértették. A Legfelsőbb Bíróság 2006-os ítélete szerint: „…..az eljáró bíróságok téves következtetéssel állapították meg a terhelt bűnösségét….a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek szerkesztéséből, egyes megfogalmazásából, a bizonyítékok értékelése és a jogi indoklás során írt okfejtésekből az eljárás koncepciós vonásai egyértelműen felismerhetők.”
Megállapítható tehát, hogy mind a népbírósági gyakorlat, mind az 1956 utáni megtorlás, alapvetően ellenkezik az igazságosság elvével, s ebben a mai értelmiség jelentős része nem hajlandó betekinteni. A Ságvári Endre nevét viselő iskolák, - de bármely hasonló intézmény – sértik a névadó által meggyilkolt Pétervári János és a bíróság által kivégeztetett: Kristóf László és Palotás János emlékét! Vagy az ő emlékük nem számít a liberós-kommunistáknak? Ők ugyanis úgy fizettek az életükkel a kötelességük teljesítéséért, hogy végig törvényesen jártak el, tehát az állam érdekében. A Legfelsőbb Bíróság megállapította azt is, hogy: „Ságvári jogszerű rendőri intézkedés közben….nem jogos védelmi helyzetben, vált áldozattá azzal, hogy fegyveres fellépésével maga idézte elő az életét is kioltó lövöldözést!”
Hozzáteszem, hogy a korabeli BTK alapján a 279§ és a 280 § szerint minősülő, több emberen elkövetett szándékos emberölést követett el, illetve kétrendbeli emberölési kísérletet. Ehhez jön a halmazatban elkövetett és négyrendbeli hatósági közeg elleni erőszak bűntette. Ráadásul mindez a cukrászdában és annak teraszán, – mint nyilvános helyen – ahol ártatlan életeket is veszélyeztetett a lövöldözést kiprovokáló gyilkos. Ságvári lövései egy többgyermekes édesapát vettek el a családjától, de az 1959-ben bekövetkező és a 15 évvel előtte történteken alapuló koncepciós per, amely két akasztással végződött a bolsevik-szocialista eszme nagy dicsőségére, háromra emelte az ehhez köthető áldozatok számát.
Ságvári Endrével szemben 1942–1944 között többirányú nyomozás folyt. Ez idő alatt ellene, három ízben adtak ki elfogatóparancsot. A világháborús magyar részvétellel szemben végzett politikai tevékenysége miatt háromszor keletkezett vele szemben az 1930: III. tc.-ben foglalt hűtlenségi bűntett alapos gyanúja (1942. május és június, 1944. március eleje). Az utolsó nyomozásban az 1921: III. tc. is szerepel. Feltehetőleg azért, mert a kommunisták közvetlenül a német megszállás előtt súlyosan becsmérelték Kállay Miklós miniszterelnök bel- és külpolitikáját, s leváltását követelték. 1
A budapesti királyi ügyészség elnöke 1944. március 13–án kelt jelentésében beszámol a Béke és Szabadság című lap szerkesztője elleni nyomozás elrendeléséről. „Tisztelettel jelentem, hogy Budapesten a Békepárt nyomdájában előállított Béke és Szabadság című lap 1944. évi március hó keltezésű 1. számának tartalma által elkövetett az 1921. évi III. tc. 5. § -a első bekezdése alá eső az állam és társadalom erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló izgatás vétsége és az 1930. évi III. tc. 59. §-ának 1. pontjába ütköző hűtlenség bűntette miatt a nyomozást a Bp. 84. §-a alapján elrendelem s egyidejűleg a vád tárgyává tett sajtótermék bárhol található összes példányainak és a vád tárgyává tett sajtóközlemény kéziratának a lefoglalását indítványoztam. […] A vizsgálóbíró e lefoglalást a B. L. 3473/1944. számú végzésével elrendelte.” 2
1921. évi III. tc. 5. § -a első bekezdése szerint: „Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatását vagy megsemmisítését, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos úton való létesítését követeli, erre izgat vagy mást felhív, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő.”
1930. évi III. tc. 59. §-ának 1. pontja szerint: „A hűtlenség bűntettét követi el és tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő, aki háború idején:
1. a magyar állam vagy szövetségese fegyveres erejének vagy a velük közösen működő fegyveres erőnek szándékosan hátrányt vagy az ellenségnek szándékosan előnyt okoz;”
A szerkesző dr. Ságvári Endre volt.
Én most gratulálok azoknak a kommunistáknak, vagy tudatlanoknak, akik ragaszkodnak ehhez a „szellemi ságvárizmushoz”! De azoknak is, akik persze mellébeszélve és félretájékoztatva az olvasókat kikerülik a tényeket és a lényeget! S bár ennek is van üzenete a mai magyar ifjúsághoz, mégsem hős, hanem terrorista – sőt valójában öngyilkos merénylő – volt az iskola névadója!!
Döntse el a tájékozott olvasó az alábbi kérdést!
Maradhat-e a neve a szegedi gimnázium homlokzatán?
Szeged, 2015-02-25
1 Lásd Svéd i.mű. 84.o. Hadtörténelmi Levéltár, 610. f. Honvéd Vezérkar Főnökének Bírósága, 1942-H-193. 98., 173., 186., 193.
2 BFL Főügyészségi iratok, 1944. 244. cs. VII. 4–13. Közli: MARKOVITS Györgyi–TÓBIÁS Áron (szerk.): A cenzúra árnyékában. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1966. 551. idézi Svéd i. mű. 121.
NYÍLT LEVÉL A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM VEZETÉSÉNEK
2015-03-06
TISZTELT REKTOR ÚR!
Mi – akik az utcára kényszerültünk tüntetni – szegedi és a hazának erkölcsös, gondolkodni képes polgárai vagyunk. Bennünket nem tudott a bolsevista korszak agymosása kollaboránssá tenni, de a monetáris pártokrácia történelemhamisító, nemzeti érzést csökkentő korszaka sem volt képes elaltatni igazságvágyunkat. Törvény szerint közterület, sajtótermék, közintézmény, médiaszolgáltatás, civil szervezet, elnevezésében vagy címében “nem szerepelhet
a) olyan személy neve, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában vezető szerepet töltött be, vagy
b) olyan kifejezés vagy olyan szervezet neve, amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerrel közvetlenül összefüggésbe hozható.“
Ezért hívjuk fel a figyelmét a következőkre, amit a helyi lapnak is megküldtünk több mint egy hete:
„A Ságvári Endre általános iskola és gimnázium névadóját ma, minden írástudó terroristának nevezné az alábbi okok miatt. Idézet a m. kir. Rendőrség jelentéséből: „..július hó 27-én 19 óra 45 perckor Cselényi Antal, Kristóf László, Palotás Ferenc nyomozók a XII. kerületi Nagy Béla féle cukrászdában igazoltattak. E közben dr. Ságvári Endre, aki izmos féri volt, hirtelen dulakodni kezdett és a szomszéd asztalon lévő aktatáskájából előrántotta önműködő pisztolyát és rögtön tüzelt. Lövéseivel Cselényi Antal detektívet jobb vállán, Kristóf László csendőrnyomozót a jobb combján súlyosan megsebesítette, míg a hatósági közegek segítségére siető Pétervári János rendőrőrmester gépkocsivezetőt haslövéssel életveszélyesen eltalálta. A lövések leadása után az elkövető a helyiségből kimenekült, de Palotás Ferenc és a sebesülten utána futó Cselényi Antal lövéseitől eltalálva összeesett. Pétervári őrmester életben maradása kétséges.” (OLBM eln. 2 tét. 5715, 1944)
Az eseménynél jelenlevő, de a comblövéstől földön fekvő és mozgásképtelen Kristóf Lászlót 1959-ben e „tettéért” felakasztották. (Ennyit ért akkoriban a szocialista törvényesség!) Testvére 2005. október 12-én nyújtott be felülvizsgálati indítványt, hiszen még az 1959-es „bolsevik” büntető anyagi jog rendelkezéseit is megsértették. A Legfelsőbb Bíróság 2006-os ítélete szerint: „…..az eljáró bíróságok téves következtetéssel állapították meg a terhelt bűnösségét….a felülvizsgálat tárgyát képező ítéletek szerkesztéséből, egyes megfogalmazásából, a bizonyítékok értékelése és a jogi indoklás során írt okfejtésekből az eljárás koncepciós vonásai egyértelműen felismerhetők.” Megállapítható tehát, hogy mind a népbírósági gyakorlat, mind az 1956 utáni megtorlás, alapvetően ellenkezik az igazságosság elvével, s ezt a mai értelmiség egy része nem hajlandó tudomásul venni. A Ságvári Endre nevét viselő iskolák – de bármely hasonló intézmény – sértik a névadó által meggyilkolt Pétervári János és a bíróság által kivégeztetett: Kristóf László és Palotás János emlékét! Vagy az ő emlékük nem számít senkinek? Ők ugyanis úgy fizettek az életükkel a kötelességük teljesítéséért, hogy cselekedeteikben végig törvényesen jártak el. A Legfelsőbb Bíróság megállapította azt is, hogy: „Ságvári jogszerű rendőri intézkedés közben….nem jogos védelmi helyzetben, vált áldozattá azzal, hogy fegyveres fellépésével maga idézte elő az életét is kioltó lövöldözést!”
Hozzáteszem, hogy a korabeli BTK alapján a 279§ és a 280 § szerint minősülő, több emberen elkövetett szándékos emberölést követett el, illetve kétrendbeli emberölési kísérletet. Ehhez jön a halmazatban elkövetett és négyrendbeli hatósági közeg elleni erőszak bűntette. Ráadásul mindez a cukrászdában és annak teraszán, – mint nyilvános helyen – ahol ártatlan életeket is veszélyeztetett a lövöldözést kezdeményező gyilkos. Ságvári lövései egy többgyermekes édesapát vettek el a családjától, de az 1959-ben bekövetkező és a 15 évvel előtte történteken alapuló koncepciós per, amely két akasztással végződött a bolsevik-szocialista eszme nagy dicsőségére, háromra emelte a Ságvárihoz köthető áldozatok számát. Én most gratulálok azoknak a kommunistáknak, vagy tudatlanoknak, akik ragaszkodnak ehhez a „szellemi ságvárizmushoz”!
Tisztelt Rektor Úr!
Az utcára kényszerültünk tüntetni, mert a liberális erők – napi politikai érdekből – szívesen eltekintenének az erkölcs szavától és a törvény betartásától. Szeretnék megtartani a bolsevista korszak ifjúsági idoljának nevét az iskolák homlokzatán. Önnek azonban kötelessége, hogy megszüntesse az erkölcsileg és törvényben is megkifogásolt intézménynevet! Kérem, mutasson jó példát a szegedi gondolat városának és a tanuló ifjúságnak határozottságból, jogkövetésből, igazságérzetből.
Szeged, 2015-03-06 Tisztelettel: Dr. Bene Gábor
Ha Ságvári nem ránt pisztolyt….
…akkor valószínűleg börtönbe kerül, mint államellenes uszító, valamint a Vígszínházban történt robbantásos merénylet egyik részvevője, s ott csücsült volna a háború végéig. Megúszva a háborút, valószínűleg az ÁVH vezetője lehetett volna. De ő rántott fegyvert, s háromszor is lőtt. Két rendőr könnyebben, ám egy életveszélyesen sérült, sőt a sok gyermekes családapa bele is hal két nap múlva a haslövésbe. A másik két rendőr is nagyon súlyos sérülést szenvedett, s álláspontom szerint azért kellett Ságvárinak meghalnia, mert a jobb vállán roncsolódott Cselényi Antal rendőrnyomozó nem volt képes biztonsággal lábra lőni, de meg akarta a menekülő merénylőt állítani, s így a felsőtestére célzott. (Tudnunk kell, hogy először használt életében ember ellen fegyvert!) Újhelyi István pedig ezt írta a Délmagyarnak: „Mi nem hagyhatjuk hátra hőseinket!” Sőt a rendőrgyilkos terroristáról nevezte el az EU Parlamentben lévő irodájának folyosóját. Ha a szocialistáknak Ságvári hős: lelkük rajta. Közben itthon Binszki József (DK) is megszólalt. Védelmébe vette a magyar véderőt feloszlató, s a világháborús helytállókat megalázó, majd a későbbiekben Winston Churchillt dezinformáló, Sztálint csodáló és ügynökeként kiszolgáló gróf Károlyi Mihályt. Utána feltette a kérdést, hogy „Ki következik még? (Mármint az oktatási intézmények névcseréje kapcsán) S a DK szegedi elnöke sajátos módon, ezt még meg is válaszolja: Ady, Radnóti és József Attila. Ezen fel is háborodhatnék, mert költőink egyike se rántott fegyvert rendőrökre, s nem is robbantott, sőt nem is uszított a szélsőséges kommunista eszme jegyében. De nem háborodok fel, mert a bolsevizmusból itt maradt tudatlanságot csak sajnálni vagyok képes. Előzőleg egy ságváris tanár próbálta az ügyet - e lap hasábjain - egyszerű zsidókérdéssé tenni, pedig a köztörvényes bűnöző származása már csak azért sem számíthat itt, mert pl. a Radnóti Gimnáziumot soha, senki sem akarta visszanevezni Klauzál Gáborra, pedig az ő nevét is méltánytalanul vették le Rákosiék 1950-ben. Radnóti Miklós azonban a magyar nemzet tagja volt – s ez verseiből is jól kiolvasható bárki számára –, ellentétben Ságvári Endrével, aki szélsőséges bolsevikként még a pártjában is a gyűlöletet szított a magyarság ellen. Egyetértek tehát Varga Béláné írásával abban, hogy valóban értelmes párbeszéd és tolarencia kell. Ám remélem, nem akarja egyetlen szülő, egyetlen értelmes ember sem, hogy egy rendőrgyilkos legyen a gyermeke példaképe az iskolája névadójaként! Szégyen, hogy eddig is eltűrtük ezt. Mert nem ez a tolarencia, ez beletörődő érdektelenség. Sőt, talán még erkölcsi fásultság is a szegedi magyarság részéről. Péntek délben meglátogatjuk a gimnázium igazgatóját páran, hogy értelmes párbeszéd kezdődjön. Elvisszük neki a 2006-os Legfelsőbb Bíróság ítéleti indoklását, amiből következetést vonhat le a „ságvárizmusról”! Remélem nem fog elzárkózni, s fogadni fog minket az említett tolarencia jegyében! Mert nem beszélni kell róla, hanem gyakorolni!
A nemzetépítő szegedi magyarok egyike: Dr. Bene Gábor