I. rész.

VILÁG KIRÁLYA, MAGYAROK KIRÁLYA

A Biblia szerint Noénak három fia született: Sém, Hám és Jáfet. Hám fia volt Kús, aki „nemzé Nimródot”, aki hatalmas „birodalmának kezdete volt Bábel, Erek, Akkád és Kálnék, a Sineár földén”. Noha a ma sumíroknak nevezett nép által lakott birodalom egykori királya, Nimród, a magyar hagyományban mint őskirályunk szerepel, sokáig szinte semmit sem lehetett tudni róla. Sorozatunkban Nimród király nyomába eredünk a téma kutatóinak segítségével. Elsőként Gönczi Tamással beszélgettünk, a Nimród gyűrűje című könyv szerzőjével, aki elsősorban a szájhagyomány oldaláról foglalkozik a kérdéssel.

- A Nimród tradíciót legjobban a szóhagyományon keresztül lehet megközelíteni. Nagyon érdekes, hogy az erdélyi területeken maradt fenn belőle majdnem az összes Nimród emlék. Itthon szinte semmi sem, de ettől függetlenül mondhatjuk, hogy magyar hagyományról van szó, csak a két országrészen belül az erdélyi volt a hagyományátadó, de egyelőre nem tudjuk, hogy mi lehet ennek az oka.

Napjainkban nagy valószínűséggel azért került felszínre a Nimród kérdés, mert egyre többet beszélünk az Árpád-házról. Szakrális királyainkkal korábban csak történelmi szempontból foglalkoztak, és nem törődtek a mitológiai hagyománnyal, holott a kettő csak együtt ad teljes képet. A kérdés főleg azért izgalmas, mert Kézai mester szerint az Árpád-ház legelején Nimród király áll, ami azért is érdekes, mert a többi gesztában ezt nem említik. Valószínűleg ő azért írt róla, mert az ő korában még élő hagyományon keresztül bontja ki ezt a kérdést, bizonyára a népi, és nem az egyházi hagyományon keresztül foglalkozott a kérdéssel, tehát a magyar néphagyományon keresztül találta meg Nimródot, az őskirályt.

A hagyomány szerint a magyarok őskirálya a Turul nemzetségen keresztül az Árpád-házban hagyományozódik tovább.

- Meglepő, hogy egy karizmatikus magyar királyi család, az Árpád-ház legelején egy mitikus király áll.

Ha ehhez még hozzátesszük az Erdélyben szórványban található hagyománytöredékeket, akkor azt is látjuk, hogy ez az őskirály magyarul beszélt, és egyúttal a világ királya is volt. A világ királya ezek szerint a magyarok királya.

Időtlennek tűnik ez a hagyomány, mert nem tudjuk, hogy a mítosz mikor találkozott a történelemmel. Nem tudjuk hitelesíteni, hogy mikor élt a mitikus Nimród király. Azt viszont tudjuk, hogy az Ószövetség említést tesz Nimródról. A magyar és az ószövetségi hagyomány azonban csak a nagy király nevében egyezik meg. Az ószövetségi Nimród kora viszonylag pontosan behatárolható, a magyaré biztosan korábbi, de pontosan nem ismert. És ami még érdekesebb, egyedülálló a világban, az, ami a magyar mítoszokban az Árpád-háznál történik: a mítosz belép a történelembe. Ha az európai királyi dinasztiákat nézzük, látjuk, hogy próbálnak mitikus gyökeret találni királyi családjaiknak, a mi néphagyományaink pedig Nimród őskirályunkig vezetnek, aki jó szándékú, megbecsült király.

- A Bibliában azonban negatív személyként jelenik meg Nimród.

- Az Ószövetség csak megemlíti, többé nem tér vissza rá, nem tesz hozzá, nem foglalkozik vele részletesen. Az ott megrajzolt kép feltűnően különbözik a mi Nimródunktól: a mi hagyományunkban jó szándékú, óriás király, aki a világ első királyságát alapítja meg, dinasztiát alapít, de semmiképpen sem olyan, mint az Ószövetségben: akarnok, zsarnok. Benedek Elek érdeklődését is felkeltette ez a különbözőség. Felvetette, hogy a magyar mesekincsben és mitológiai hagyományban fellépő Nimród lehet, hogy nem azonos az ószövetségi Nimróddal, illetve lehet, hogy azonos, de valamilyen ok miatt különféle megítélés alá esik. Elképzelhetőnek tartotta azt is, hogy az ószövetségi király időeltolódás kapcsán a korábban már létező Nimródnak csupán egy későbbi reflexiója.

- Csillagmítoszaink szerint Nimród a csillagok felett jár, mint vadász, de az Ószövetségben is az olvasható, hogy „kezde hatalmassá lenni a földön. Ez hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród”.

-Nagyon érdekes, hogy a magyar mitológiai hagyományban mint vadász nem jelenik meg, a mesehagyományban viszont igen. Ismeretes Hunor és Magor vadászata, de itt már az aranyszarvassal is találkozhatunk. Úgy mondanám, hogy az időrendi sorrend a következő: mese, mitológia, történelem. A mese gyökerei vezetnek a legrégebbre. Ha lefejtjük a mitológiát, akkor megmarad az ősmese, ott viszont megjelenik a vadász. A magyar mese tehát őrzi ezt az őshagyományt, valamint azt, hogy az őskirály magyarul beszél.

Nagyon érdekes, hogy az ószövetség szerint a vízözön előtt a kultúra nyelve Nimród nyelve volt. Bábel-toronyának építésénél veszti csak el az emberiség, a gondolkodó kultúrréteg, a nyelvét. Milyen érdekes, Nimród nyelvét beszéli a kultúrréteg, viszont a mi mesehagyományunk kapcsán Nimród nyelvét beszéli az Árpád-ház!

Van tehát egy nimródi ősmese képünk. Minden, ami ezzel kapcsolatban fennmaradt, lejegyeztem, és mintegy mitológiai világörökséget, összekapcsoltam egymással. Felhasználtam Kerényi Károlytól kezdve Hamvas Béláig mindent, ami a tradíciókkal kapcsolatban fellelhető, és próbáltam összekapcsolni a Nimród hagyománnyal. Így találtam meg Nimród gyűrűje néven, hogy valamikor volt egy egységes hagyományunk, az elején Nimróddal, mint őskirállyal, és ez a mitológiai örökség köszön vissza az aranyszarvasban, az Árpád-házban, szerepe megcsillan a pálosoknál, a Pilis esetében, mint szakrális helynél és még sorolhatnám.

Ősi hagyománykincsünk a világ első nyelvére, az ősnyelvre is utal, ami kapcsolódik a magyarsághoz, fontos kihangsúlyozni a hitelesség kedvéért, hogy nem tudni még, milyen szinten. Hiszen egyelőre csak töredékes információk vannak a birtokunkban. Ezeket az egyezéseket kapcsolom össze, ezért nagyon nehéz megmondani az ősnyelv és a magyar nyelv kapcsolatát, de hogy van kapcsolat, az biztosnak látszik.

- A Biblia szerint Nimród építteti Bábel tornyát

- Említésre méltó, hogy ősmese kincsünk is toronyépítőként említi, de az Ószövetséggel ellentétben nem úgy, aki azért épít tornyot, hogy onnan támadjon, hanem azért, hogy minél közelebb legyen az Égi Királysághoz. Nem Isten ellen támad, hanem Istent, a Fényt akarja megismerni. Érdemes emlékeznünk arra, hogy őseink mindig a magaslatokra jártak imádkozni. Az ősi magyar hagyomány kerek tornyai karcsúak, de magas voltak, és azért imádkoztak a magasban, hogy közelebb legyenek Istenhez

Érdekes, hogy a Tündér Ilonáról szóló meséinkben fennmaradt egy olyan, miszerint Tündér Ilona egy torony tetején él, mint tündér királylány, így legközelebb van a Naphoz. Ez azt jelenti, hogy Nimród egy nagyon régi napmítosz örököse. Ez pedig, elvezet minket a Pilissel való kapcsolathoz: ez az úgynevezett fehér (fény?) kereszténység vidéke, ami hajdanán az Árpád-házi királyok szakrális központja volt. Egyre többen jutnak arra a következtetésre, hogy a Pilis koronázó székhely volt, így nyilván szoros kapcsolatban kell lennie az őskirállyal. Nagyon régi, archaikus hagyománykincsek öröklődtek a Pilisben. Hiába telepítettek be bárkit, érdekes módon minden nép átörökítette ezt az őshagyományt. Mesehagyományunk szerint az ősi óriáskirály - aki sziklákat képes emelgetni – palotája a Pilisben van.

- Több kutató az Orion csillagképet Nimróddal azonosítja.

- Jómagam a szóhagyomány oldaláról foglalkoztam Nimróddal, így csak ilyen szempontból tudok bármit is mondani ezzel kapcsolatban. Feltűnő, hogy a mi mitológiánkban, eltérően másokétól, az Orion nekünk nem tájoló pont, hanem otthon. Orion az otthona Nimród királynak, otthona Csaba királyfinak. Égi otthon, égi központ. Nálunk nincs kapcsolata az egyes földi helyekkel olyan direkt módon, mint például az egyiptomi piramisoknál megfigyelhető. Az Orion az egész világon egyfajta kijelölő pont, csak nálunk otthon. Különös a viszonyunk hozzá. A „fényes otthon” és az úgynevezett fehér kereszténységünk között kapcsolatot kell feltételeznünk, ez utóbbi az Árpád ház kihalásával megszűnt. (Ismeretes, hogy a fehér kereszténység se nem római, se nem ortodox, hanem speciálisan magyar volt, és a fénymítosznak fontos szerepe volt benne.)

- Mi az oka annak, hogy gyakorlatilag nincs írásos emlékünk Nimródról? Kézain kívül mások miért nem írtak róla?

- Bábel tornyának építése előttről egyetlen írásos emlék maradt fenn, amiben „kultúrhéroszként” említik Nimródot, aki írást, tudást, hitet adott a népnek.

Első hallásra talán hihetetlennek tűnik, de a valóság mégis az, hogy a nem írott hagyomány sokkal hitelesebb, mint az írott. Az írott átpolitizálható, manipulálható. Gondoljuk el, hogy amikor a nagymama mesél az unokájának, akkor csak azt adja tovább, amit ő hallott a nagymamájától, tehát sokkal tisztább forrásnak tekinthető.

Kivétel nélkül a vallásalapítók „csak” verbális hagyományt hagytak hátra, amit csak később írtak le. Nem véletlen például, hogy Buddha kifejezetten ellene volt annak, hogy lejegyezzék szavait. A kimondott szó a legfontosabb, és éppen ezért is érdekes, hogy csak a verbális hagyományban van meg a Nimród-emlék.

Hadd mondjak egy példát! Amikor gyűjtöttem az anyagot a könyvemhez, találkoztam egy alföldi parasztasszonnyal, aki elmesélte – amit generációkon átmeséltek a családjában, hogy Nimród gyűrűje létezik, Nimród halálával nem „ment” az égbe, hanem Attilához, majd Árpádhoz, végül fehér atyákhoz került. Az egyszerű parasztasszony nagy valószínűséggel nem látott pálos atyát és nem tudta, hogy ők a fehér atyák. Valószínűleg nem olvasott Attiláról és nem biztos, hogy ismerte az Árpád-ház történetét, de azt minden bizonnyal állíthatjuk, hogy nem volt tisztában a pálos rend és az Árpád-házi királyok kapcsolatával. Nagy hatással volt rám ez a történetet, ami jól példázza, hogy mi a hagyományátadás legtisztább módja, és éppen ez teszi hitelessé Nimród őskirályunk létét.

II. rész.

 ŐSTÖRTÉNETÜNK AZ ÉGRE VAN ÍRVA

A Biblia szerint Noénak három fia született: Sém, Hám és Jáfet. Hám fia volt Kús, aki „nemzé Nimródot”, aki hatalmas „birodalmának kezdete volt Bábel, Erek, Akkád és Kálnék, a Sineár földén”. Noha, a ma sumeroknak nevezett nép által lakott birodalom egykori királya, Nimród, a magyar hagyományban, mint őskirályunk szerepel, sokáig szinte semmit sem lehetett tudni róla. Sorozatunkban Nimród király nyomába eredtünk a téma kutatóinak segítségével. Prof. Dr. Badiny Jós Ferenc sumerológust kértük, ossza meg velünk Nimróddal kapcsolatos kutatásainak eredményét.

- Ma az egész úgynevezett nimródi vagy nimrudi – én inkább az utóbbit használom – hagyomány csak a mondavilágba zsugorítottan éldegél a nép emlékezetében, a Habsburg, illetve a marxista történetírás elpusztította azt is, ami még megmaradt belőle.

Ismeretes, hogy a Tarihi Üngürüsz szerint Nimrudnak két fia volt: Hunor és Magor, akiknek az utódai a hunok és a magyarok, valamint arról is tudósít bennünket, hogy egyazon nyelvet beszéltek. Történetüket, a Csodaszarvas űzését, egy Adzsem nevű országba helyezi, ami nagy valószínűséggel azt a területet jelöli, ami a mai Irak és Irán területére esik, ahogy azt a fennmaradt írások mutatják. A szakirodalom egyébként Adzsem helyett inkább az Elam nevet használja.

Rawlison kutatásai is megerősítik azt a régi hagyományt, hogy Nimrudnak két fia volt Mezopotámiában. Mindkét fiúról egy-egy várost neveztek el: Káldeában volt MUGEIR (Magor?), Adzsemben HUN-URI (Hunor?)Keveset foglalkoznak azzal, hogy a történetírás atyjának nevezett Hérodotosz a szkítákat Herkulestől származtatja, akinek három fia volt: Agatirs, Gelon és Szkíta. Ma már tudjuk, hogy a görögök Herkulese a mezopotámiai Gilgames görög változata. Az akkád nyelven írt Gilgames eposznak azonban megvannak a sokkal korábbi, sumer nyelven írt eredeti töredékei, amelyek alapján a Gilgames eposz készült. Ma már a kutatók az egész eposzt a Bibliában említett hatalmas uralkodó, Nimrud nevéhez kapcsolják, így azon a véleményen vannak, hogy valóban élt és uralkodott Nimrud, akinek a története később – komoly változtatások után – megjelenik az Ószövetségben.

Meg kell említeni, hogy a régi szkítáknál létező Nimrud-Gilgames hagyomány még Mátyás király korában is élt, ezt bizonyítja többek között az is, hogy Mátyás szobrot emeltetett a nemzet ősapjának, Herkulesnek.

- A fennmaradt írásos emlékekből, illetve hagyományokból mit tudunk még Nimrudról?

-A hagyományok alapján elmondhatjuk, hogy Nimrud, miután elhagyta Asszíriát, keletre költözött, ahol új birodalmat alapított, az egykori Mediát, Perzsiát, és Baktíriát is hatalma alá vette. Asszíriából elindulva hatalmának központját Perzsiába, a hajdani Evilátba helyezte át. Érdekes, hogy a hagyományok a térség első honfoglalóit mindig kusoknak nevezték. Ezzel kapcsolatban pedig meg kell említeni, hogy a régi sumer nyelvemlékekben megtaláljuk a KUS és KÁM szavakat. (K/H/ám fia Kus, aki „nemzé Nimrudot”). KÁM azt jelenti, hogy a „Tudás Isteni Tökéletessége”. A sumer szótárak KUS jellel értelmezik az „Isteni rendelkezést”, és a KUS ékjel jelentése „szarvasállat”, ami alatt Kost kell értenünk. A sumernak nevezett ékírásos agyagtáblákból kiolvasható a káldeus hiedelem teremtéstörténete. Eszerint KÁM-ból, az Isteni Tudás Tökéletességének a világából származik KUS-KOS. Magyarul Nimrud nagykirály volt a kusi-kosi nép, őseink és a világ első tanítómestere.

Ezt támasztja alá az is, hogy Perzsiát minden korai forrás Adzsemnek hívja. Higgins szerint az „adzsa” szó szanszkritul „kost” jelent. Ez pedig azt igazolja, hogy Adzsem alapítója a biblia Kus pátriárka nevében maradt fenn. Innen eredhet hát az Adzsem elnevezés, amely Kus földjét, Szkítiát, és később Kézai Simon idejében már Perzsiát, Evilátot jelöli.

- Sumer nyelven értelmezhető-e Nimrud neve?

- A sumerok NIB-ÚR néven ismerték. Szerintük a Világ Világosságának, EN-LIL-nek a fia volt. Sumerul a NIB-ÚR Párduc Urat jelent. Feltűnő, hogy a görög Herkulestől a mezopotámiai Nimrudig vizsgálódva, mindenhol megleljük a párduc hagyományt. A sumernak nevezett népnél találjuk például, hogy párducbőrből készült kacagányt viseltek mint felségjelvényt már Kr. e. 3000. körül és emlékeztetnünk kell arra, hogy Árpádék is hasonló öltözetet viseltek.

Az Ermitázsban, Nagy Péter cár gyűjteményében található egy aranypárduc, amiről a katalógus azt írja, hogy az egyik legrégibb szkíta királysírban találtak rá, amely a Kr. e. VII. századból való, és az ilyen párducábrázolás igen fontos tényezője volt a későbbi szarmata és hun szimbolizmusnak, tehát valószínűleg az ősmitológia alakja.

A Jézus-hitű Álmosnál, Árpádnál is találkozunk a párduc hagyománnyal, karizmatikus hagyomány fűződik hozzá, így nem csoda, hogy próbálták megváltoztatni, a római kereszténységben báránnyá változtatták, de az eredeti párducnak azért több helyen is fennmaradtak a nyomai. Például Ják ősi románkori templomában egy zárókövön párduc fejű és lábú bárány látható, de példaként hozhatjuk fel a Domonkosfán és Zalaháshágyon talált ábrázolásokat.

Érdekes, hogy Ozirisz is párducot jelent. (Os = sok, Iri = szem, sokszemű, sokfoltú). Meg kell említeni, hogy Jézust a zsidók gyakran nevezték Rabbi ben Panther néven, mert a „Párduc”, Nimrud fiának tartották. A misztikusoknál pedig a párduc az „élet - lehelet édessége”, vagyis a Szentlélek megfelelője. A régi hiedelmek az égi Párduc-Nimrudban a Szentlélek sugarát látták. Az egyiptomiaknál hasonló hiedelmet találunk, mert a Fény Fia, Ozirisz is párducnak van ábrázolva. Az egyiptomi Halottak Könyve többször említi, hogy Ozirisz egyenlő Orionnal.

- Milyen kapcsolat van az Orion csillagkép és Nimrud között?

- Az Orion az egyetlen csillagkép, amely az északi és a déli féltekén egyformán látható, így az Égbolt Urának tartották. A hozzá való tartozás nem kiválasztottságot, hanem Istenhez kapcsolódó kötelességek elvégzésének hivatását jelentette. A szkíták magas erkölcsisége ezen a hiten nyugodott, nemcsak az egyének, hanem az egész társadalom felfogását és életmódját irányította. Mondhatjuk úgy, hogy nemzeti vallássá lett anélkül, hogy valamilyen hierarchikus papi szervezettel rendelkezett volna. Ez volt a híres szkíta erkölcs, szkíta hitvilág.

Az ősi Nimrud hagyomány a Nimrudi népeknek az Isten oltalmát hirdeti az égen látható hatalmas Nimrud-Orion mindenüvé elérő tekintete által. A Nimrudi népek ezt a hagyományt nemzeti vallássá fejlesztették, és ez tette oly erőssé nemzetségüket, hogy mindig kiverekedték szabadságukat. Van adatunk arra is, hogy az Oriont Herkulesnek is nevezték.

A sumerok a SIBA-ZI-ANNA, azaz az Ég Hűséges Pásztoraként tisztelték ezt a csillagképet, hitük szerint az Égből vigyáz az ő népére.

A babiloni sémi-akkádok azonban nem így néztek az Orion-Nimrudra. Ismert, hogy az állandóan ellenük törő semita népek babonás félelemmel viseltettek Nimrud iránt. Valószínűleg azt hitték, hogy Nimrud megbosszulja azt, hogy a békés sumerok földjére oly kegyetlen módon betolakodtak. Ők a SITTADALU nevet használták, ami széles, hatalmas óriás embert jelent, de ők a „fegyverrel megüt, szétver” értelemben ismerték. Gössmann, a téma egyik szakértője csupán ennyit jegyzett meg erre vonatkozóan: A sémiták a sumer Ég Hűséges Pásztora csillagkép nevét a saját értelmezésük szerintire változtatták.

Érdemes megjegyezni, hogy az arabok, akik Chorezmben ismerkedtek meg a csillagászat tudományával, úgy tanították, hogy az Ikrek csillagképe az Orionba tartozik. Ezt a régi kaldeus bölcsek is így mondták, ami azért is fontos, mert mondavilágunk is így vallja. A fennmaradt írásos hagyomány egyöntetűen az Orion-Nimrud csillagképhez kapcsolja az Ikrek (Hunor és Magor) csillagait. Ez pedig azt hirdeti nekünk, hogy Csodaszarvas mondánk Nimrud két fiára vonatkozó része az égi rend szerint való. Ez pedig nem más, mint az Égi Rend szerinti, vagyis az Égből a Földre vetített hun-magyar őstörténet.

Az ősi sumer-szkíta hit minden szervezett és kötelezettségekkel terhelt „vallásnál” erősebb volt. Nimrud személyéhez kapcsolódott, akit népe isteni eredetűnek, a Világ Világosságának, Enlil fiának tartott. Úgy hitték, hogy Nimrud lelke az Orionban lakozik, és innen vigyáz, mint az Ég Hűsége Pásztora az ő népére. Árnyék lelke azonban, mint NIB-ÚR-TA, azaz „másvilágra költözött Párduc Úr”, a „Halottak Országában”, a „földi ügyek” segítője. Mindezt pedig korunk egyik legjelentősebb semitológusa, a sémi hagyományok hiedelmét tanító biblikus, G. S. Langdon is elismeri: Nimrudot ő is Isten Fiának, EN-LIL-nek nevezi és az összes Nimruddal kapcsolatos nevet visszavezeti a valóban élő királyként uralkodó Nimród-Gilgames uruki királyhoz.

Ugyanúgy, ahogy a zsidók büszkék Ábrahám ősatyjukra, nekünk is büszkének kellene lennünk a miénkre, az ugyanúgy Noétól származtatott Nimródra.

III. rész.

MAGYAROK ŐSAPJA

 Krónikáink a magyarokat Noé két fiától, Chámtól vagy Jáfettől eredeztetik. A Képes krónika-család és a Tarih-i Üngürüsz a bibliai Chámon és Kuson keresztül Nimródtól származtatja a hunokat és a magyarokat. Népünk e hitet kitörölhetetlenül megőrizte emlékezetében – minderről Marton Veronika sumerológust kérdeztem.

- A több ezer éves ékiratok vizsgálatának eredményei arról tanúskodnak, hogy a magyarság a Mezopotámiában élt ókori népnek, a káld-sumirnak az egyenes ági leszármazottja. A magyar nép származásának gyökerei Noéig és a fiaiig nyúlnak vissza. Nem az a csodálatos ebben, hogy Noé az ősapa, hiszen a Biblia szerint a mai emberiség ősei Noé bárkájából bújtak elő, hanem az, hogy a magyarság Noéig visszavezethető származási vonalának mind a krónikáinkban, mind az ékiratokban írásos nyoma van. Az összekötő kapocs Nimród, a magyar krónikákban Nimrót, Nemrót vagy Ménrót.

Nimród az ókorban nagyon népszerű volt, számos néphagyomány, sok-sok feljegyzés és könyv emlékezik meg róla. Josephus Flavius szerint Nimród kezdeményezte Bábel tornyának az építését (a Károli Bibliában e tény név nélkül említtetik), amely áttételesen az eladdig egy nyelven beszélő nép nyelvének összezavarodását okozta.

A zsidó Hagadda Nimródot Ábrahám kortársának, a bálványimádás és a tűztisztelet megalapítójának tartja. A szíreknél Ábrahám Nimródot égő kemencébe vetette, mert nem akart felhagyni a bálványimádással. Az arab hagyomány Nimródnak ró fel minden rosszat és jót. Chorenei Moses szerint Nimród birodalma az örmény hegyekig nyúlt. Mások azonosítják az asszír Ninussal, Ninive alapítójával. Az óbabiloni korból származó un. „Nabateus mezőgazdaság” c. arab könyvben az áll, hogy Nimród annak a babiloni dinasztiának az élén áll, amelyet kánaáninak neveztetnek. Arábia más részén kusitának tartják. Berossos Evechoust (Evekus), az első vízözön utáni babiloni uralkodót azonosnak tartja Nimróddal¼ és az Evekus névből valóban kihallik a „kus” szó. (Talán, valóban azonosságot takar?)

- Esetleg más néven találkozunk-e Nimróddal az ékiratokban?

- Az ékiratok szerint a Biblia említette Nimród azonos Gilgamessel. Neve a régi görögök szerint Gilgamos, innen származik a közismert Gilgames elnevezés. Az ékiratokban (G)IS-DU-BAR, de mind a sumir ékiratos táblákon, mind az asszírok által összeszerkesztett Gilgames eposzban többféle ékjellel írták a nevét, és többféleképpen is hangzósították. Ennek oka, hogy a Gilgames-történetek számos ókori nép hagyományában, írásos emlékeiben fennmaradtak, és a szövegek egymástól igencsak távoli helyeken kerültek elő. Így, ha a történetek azonosak is, a nevek írásában (és hangzósításában) bizony eltérés van. Leggyakoribb jelentése „a napisten fokosának hőse”. E jelcsoportnak más értelmezése is lehet, mert a káld-sumir jelek jobbadán többjelentésűek, de a különféle jelentések nincsenek szöges ellentétben egymással.

Egybevetve a Bibliát és a Gilgames eposzt, kiderül, hogy valóban egyazon személyről, bátor vadászról és harcosról, „utazóról” van szó. Mindkettő birodalomalapító, mégpedig az első a (kis)ázsiai birodalomé.

Izdubar királyságának központi magja Sinear (=Sumer) és Akkad, Babilon, Erek (az örök város) és Nippur.

Nimród "birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén.

Tehát Izdubar és Nimród első birodalma ugyanazon terület volt. Nimród „e földről ment aztán Assíriába és építé Ninivét, Rekhoboth városát és Kalaht. És Reszent Ninive között és Kalah között” A héber iratok Asszíriát „Nimród földjének” nevezik. Izdubar is Asszíria felé kelt útnak, hogy megvívjon Humbabával.

George Rawlinson angol asszirológus írja, hogy Nimród valóban a babiloni uralom létrehozója volt, és egy vagy két évszázaddal a méd vagy az elamita dinasztia előtt uralkodott.

Tehát e megállapítások egymással egybevágnak. Mind Nimród, mind Gilgames birodalmának kezdete Sumerhoz kötődik, és szinte ugyanazon városokat alapítják, ezután vándorolnak Asszíriába.

Izdubar apja Samas, a napisten, „amelyet Kusu-nak is lehet olvasni.” E név azonosnak tűnik a Kus névvel. A Biblia szerint Nimród Kus egyik fia, tehát kusita, vagyis etióp. A kutatók többsége a kusitákat Etiópiából származtatja;. A magyar néphagyomány Árpád népét, az erőteljesebb alkatú és sötétebb bőrű fekete magyarokat kusitának tartja, szemben a kisebb, kissé mongoloid hunokkal.

- Mit mondanak a mi krónikáink?

- A Thuróczy krónikát azért szeretem jobban a többinél, mert Nimródról és a magyarok eredetéről szinte minden korabeli ismeretet közöl, s ami a régi keleti forrásokban megvan, az megvan abban is. Mátyás király krónikaírója nem bizonyított tényként közli ezen ismereteket, hanem egymás mellé állítva, mindegyiket felsorolva, hogy ilyen vélemény is van, olyan is van. Az egyik író ezt közli, a másik azt, s az olvasóra bízza, hogy meggyőződése és lelkiismerete szerint melyiket fogadja el.

„Szent Jeromos megjegyzi: Khús nemzette Nimródot. Ez volt az a Nimród, aki Noé utódait rávette az Úr elleni lázadásában ama híres torony és város építésére A hagyomány azt tartja, hogy e torony építése Núbia és Egyiptom határán történt, mások viszont azt mondják, hogy Káldeában az Eufrátesz folyó mellett volt némelyek úgy tartják, hogy ez a Nimród volt a hunok, vagyis a magyarok ősapja. Nimród, az óriás a nyelvek összezavarodása után Havilah földjére költözött, amit most Perzsiának neveznek, és itt két fiat nemzett Enéh nevű feleségének, az egyiket Hunornak, a másikat pedig Magornak nevezték: végül is az összes hunok, vagyis a magyarok ezektől vették eredetüket. Azt is mondják, hogy ugyanennek a Nimródnak más feleségei is voltak, és más fiakat is nemzett, és hogy ezek és utódaik Perzsiában laknak, testalkatuk és színük hasonlít a hunokéra, csupán beszédük különbözik tőlük valamelyest, ahogy a szászoké a türingiaikétól.”

Thuróczy teljesen világosan utal arra, hogy Perzsiában Nimród leszármazottjai éltek, s reméljük még ma is élnek, akik hozzánk, magyarokhoz hasonlítanak. Ezt a Tarih-i Üngürüsz is alátámasztja:

„A régi időkben a Madzsar törzs nemzetsége Nemród gyermekeitől származott. Nemródnak volt egy Ankisza nevű felesége, s ettől a feleségétől két fia született. Az egyiket Magornak, a másikat Hunornak hívták.”

A fiúk felnőve, Nemróddal, az apjukkal vadászni indultak. Nemród egy vadra bukkant, amely Adzsem határán eltűnt. Adzsem a Kaukázus déli lábánál fekszik, Perzsia északi része. Itt építettek a fiúk egy monostort

A Tarihi Üngürüsz Hunort tartja a magyarok ősapjának nem pedig Magort. A magyar hagyomány meg Magort tartja a magyarság névadó ősének. Előfordulhat, hogy a Magor-féle névadásban szerepet játszhatott a népetimológia, hiszen a Kuma parti Madsar (=Magyar) város neve összecseng Magor nevével.

A Tarihi Üngürüsz Hunor és Magor édesanyját Ankiszának nevezi. A krónikák pedig Enéhnek. Enéh nevének jelentését sokan boncolgatták, figyelemreméltó irodalma van. Ankisza neve sumir eredetűnek tűnik.

Előrebocsátom, hogy a latin betűs nevek ékjelekre való átírását, értelmezését nagyon óvatosan kell végezni. Ennek ellenére megteszem, mert érdekes, ha nem is bizonyítható eredményt ad. Bizonyított csak akkor lesz az alábbi fejtegetés, ha valamelyik táblán, nem külön-külön, hanem szószerkezetként előbukkan Ankisza neve.

A név szótagolva AN.KI.SzA. Jelentése az „Ég-Föld termékenyítettje”. Az utolsó „termékenyített”-ként értelmezett ékjel szószerinti jelentése „valaki által megtermékenyített”. Ezen kívül más olvasat is megállná a helyét, de azok is közel állnak a fenti értelmezéshez.

Az Ankisza név jelentése, még akkor is, ha feltételezett megerősíti Nimród leszármazottjainak, Hunor és Magor utódainak csodálatos eredetét.

A magyar krónikák és a káld-sumir szövegek egybevetése, gondos tanulmányozása azt sugallja, hogy a magyar nagyon-nagyon régi nép. Eredete a vízözönig, feltételezésem szerint a vízözön előtti időkre nyúlik vissza. Az ékiratok alapján ez több mint valószínű. A magyarság több évezredes történelme bizonyítja, hogy népünk Isten oltalma, védelme alatt áll. Ezt az isteni kegyet megpróbáltatásokkal, nehézségekkel szolgálta és szolgálja meg, mert az évezredek óta tartó nyílt vagy alattomos elveszejtésünkre való idegen törekvés, ármánykodás ellenére sem eltüntetni, beolvasztani, sem megsemmisíteni nem sikerült. Népünk olyan, mint porából éledt főnixmadár, amely minden ötszázadik évben elégeti magát, hogy aztán hamvaiból új életre keljen és továbbéljen. Úgy legyen!

- A Kézai-féle krónika Nimródot találóan Nemrótnak hívja. Nemrót (=nem rótt) sokatmondó név, s talán azt jelenti, hogy Noé fiának, Khámnak az unokáját, Nimródot nem átkozta, nem rótta meg?

- A Nimród és a Nemrót név között valóban feltűnő az egyezés. A két név azonos volta kizárólag magyar nyelven igazolható. Az ókori keleti népek többsége írásában nem jelölte a magánhangzót, mert nem volt jelentésmódosító szerepe; s az azonos helyen képzett zöngés és zöngétlen mássalhangzók a beszédben felcserélődhetnek: t = d. Ezek figyelembevételével a két név valóban egyező. A nyelvészeti fejtegetést a bibliai (és más) történések is alátámasztják.

Ez csak egy, de jelentős példa, amely megerősíti azokat a véleményeket, miszerint a bibliai történetek a magyar őstörténet részei, csak akkor az elődeinket még nem nevezték magyarnak.

A kételkedőkben a Nimród-Ménrót névazonosítást illetően felmerülhet, hogy a krónikáinkban utólagos belemagyarázás történt. Vajon, akkor hogyan értelmezhető a többi, a magyar nyelv segítségével értelmezhető, megfejthető sok-sok bibliai beszélő név?

Nimród (= Izdubar) Kus nemzetségbeli hódító uralkodó volt, aethióp (=etióp). Ismereteink szerint Etiópia Afrikában van, de a régiségben etiópoknak nevezték Medea és Elam hegyeiben, továbbá a Babilóniában is élt kassukat vagy kossaiakat, azaz a kusitákat. Berossos szerint kusita eredetű az arábiainak nevezett V. dinasztia, amelynek ugyanaz volt a felségterülete, mint Nimródénak.

A Biblia az ázsiai és az afrikai kusok között nem tesz különbséget, de némely magyar krónika igen. Tény, hogy a kassuk Elam őslakói a kőemlékeken, határozottan etióp típusúak. Nimród meg nemcsak származására, hanem kinézetére nézve is kusita. A róla készült ábrázolásokat nézve semmiképpen sem tartható sémitának. Mind a káld-sumir ékiratok, mind a Biblia tanúsága szerint élő, történelmi személy, nagy király és hadvezér volt. Az általa alapított városok Mezopotámiában a legrégebbiek. Például a Talmud szerint Kalneh azonos Nippurral, a sumirok vallási központjával.

Amióta világ a világ, a történelmi események ismétlődnek, csak a szereplők köntöse változik. Voltak hatalmas, hódító, de az idők folyamán nyomtalanul eltűnt, s voltak dicső, majd meghódított, kijátszott és megcsalt, de ma is létező népek. A magyarság ez utóbbiak közé tartozik. Történelmében bizonyos események időről időre ismétlődnek. Nem volt ez másként az ókorban, és nincs másként ma sem.

A Biblia és a magyar krónikák szinte egybehangzóan közlik Nimródról, hogy „kezde hatalmassá lenni a földön hatalmas vadász vala az Úr előtt,”, annak ellenére, hogy atyjafiát Noé, a dédapa megátkozta: „Noé szőlőt ültete, ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. Khám, Kanaánnak az apja meglátá az ő atyjának meztelenségét, és hírül adá künnlevő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván háttal menve takarák be atyjok meztelenségét” Az atya meztelenségét látni a régiségben főbenjáró bűnnek számított, mégis Noé nem Khámot, aki kitárulkozva látta, hanem annak akkor a legkisebb fiát Kanaánt átkozta meg: „felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.”

Feltételezhető, hogy Khámmal együtt Kanaán is látta Noét, s a Biblia e részt valamilyen okból kifolyólag homályban hagyja, illetve nem pontosítja, és „az ő kisebbik fia” meghatározás talán Kanaánra, és nem Khámra vonatkozik. Akár így, akár úgy, az átok, a megrovás Nimródot nem illette.

- Felmerül a kérdés, vajon a Biblia miért bánik olyan kurtán-furcsán Nimróddal?

- Noé leszármazottjai között szerepel a neve, és az is, hogy hatalmas vadász, városalapító . Ezután sem Nimródról, sem az utódairól nem esik szó. Más keleti források Nimródot tartják Bábel tornya építtetőjének, de a Biblia ezzel kapcsolatban nevét sem említi. Sőt a továbbiakban a leszármazottjairól is hallgat, pedig a magyar krónikák, például a Thuróczy részletesen, apáról fiúra haladva Noétól kezdődően közli Khám, Kus, Nimród Hunor stb. leszármazottjainak nevét, összesen 42-t.

A bibliai nevek többsége nem egyéneket, hanem népeket jelöl. Aprólékosan felsoroltatnak az átok sújtotta Kanaán utódai, méghozzá tizenegy népcsoport, azaz törzs (és város). Lakóhelyük a „termékeny félhold” íve, Egyiptom, Mezopotámia és a Közép (itt: Földközi) tenger határolta, igen termékeny és gazdag föld; ilyen nagy területre „széledének [el] a Kananeusok nemzetségei”.

Igazából a bűnt Khám követte el, mégis Kanaán lett az átkozott. Ha Noé Khámot átkozza meg, akkor az átok nemcsak rá, hanem a meg sem született fiára, jelen esetben Nimródra is vonatkozott volna. De Nimródot nem lehetett megátkozni, hiszen „hatalmas vadász vala az Úr előtt”. Ilyetén módon az Úr kegyeltje (nem csupán ő, hanem, minden keserv és hányattatás ellenére az utódai, a magyarok is). Nimródot ezért átok nem érhette, talán nem is fogta, de a további sorsát a Bibliában el lehetett hallgatni, és testvére, Kanaán népeinek erkölcsösségét, a szülőföldjükhöz való jogát is kétségbe lehetett vonni.

Ennek valószínű oka az, hogy erkölcsi szempontból indokolttá tegye az izraeliták Kánaán elleni agresszív támadásait. A terület népessége szorgalmas és békés, földje jó és termékeny, amolyan ”tejjel mézzel folyó Kánaán”, amelyet bármely nyomorúbb területről jött nép bizton megirigyelhetett, és álmokat szövögethetett arról, hogy egyszer az övé lesz, és lett.

Az Úr kihozván az izraelitákat Egyiptomból, nekik ígérte Kánaán földjét: „Le is szállok, hogy megszabadítsam őt [a népet] az Egyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khiveusok és Jebuzeusok lakóhelyére”. E föld, bizony a Chám kisebbik fia, Kanaán utódainak sajátja volt, amelynek lakóit az izraeliták erőszakkal, kegyetlenséggel, csalással és árulással űzték el Mózes IV. könyve részletesen leírja az izraeliták hadi készületeit; s hogyan vették el a kánaaniták országát, s tették őket földönfutóvá.

Meglepő hasonlatosság, hogy hazánkat, a Kárpátok övezte országot a középkorban „tejjel mézzel folyó Pannóniá”-nak hívták. Minden megvan itt, ami szem-szájnak ingere, van gazdag földje, könnyen védhető határai, kellemes éghajlata, ügyes, de már szolgalelkű népe . Vajon ugyanaz lesz a sorsuk, mint a kánaánitáké?

(E tanulmányban, a Jézus-hitű Álmos, Árpád kitétel, minden bizonnyal sokakban, a kételyt, a túlzást, vagy még inkább a tagadását fogja kiváltani. Ennek megelőzésére csak annyit, hogy Dr. Badiny-Jós Ferenc: A káld-pártus hagyomány és a magyarok ősvallása című legújabb könyvében részleteiben bizonyítja a fenti állítást. Valóban merésznek tűnik, de mind addig amíg nem olvastuk végig, ne vessük el a sulykot, gondoljunk arra, hogy a kutatások viszik előre még a történelemtudományt is.)

BUNYEVÁCZ ZSUZSA

Barabás Katának és Csabának köszönhetõen megismerhetjük az ókori Mezopotámia legmagasabb hegyén, a Nemrut Dagi/Nimródhegyen (2150 m)található Nimród, Ankisza,Magor, Hunor és a Fõvezér (valamint õsi szimbólumaink közzül kettõt: oroszlán/sas) szobrait.

Donald H. Sanders

Nem vették figyelembe, hogy ikrekről is szó van, hogy megjelen a ruházatban a tulipán minta, mely a magyar népművészethez köthető! Azt, is figyelmen kivül hagyták, hogy az oroszlán és a sólyom ősi magyar szimbólumok, valamint azt, hogy a Gesta Hungarorumban Nimród fiai Hunor és Magor(Magyar)ikrek!

A témához Kapcsolódó videó:
NIMRÓD DAGI - A Nimród dagi Törökország egyik idegenforgalmi fő látványossága. Sajnos azonban a síremlékről, a szent körzetről nem valós tájékoztatást adnak. Erről szól filmünk. Hun tv http://huntv.info/tv/nimrod-dagi-2/

 Eltárolt hozzászólások