* Glozel egy kis francia falu neve, amely 1924-ben vált híressé, mivel egy helybéli földműves égett aljú és falú üreget talált, benne és közelében agyagtáblákat és táblácskákat, kőbaltákat, vésett csontokat és köveket. Mivel a nagyszámú lelet nem ugyanabból az időszakból származik (koruk 12000 és 4500 év között mozog), a hivatalos tudomány képviselői hamisítást kiáltottak szegény földművesre és pártfogójára, Morlet doktorra. A doktor úr felvásárolta a leleteket, magánmúzeumot nyitott számukra. Az agyagtáblákról 111 különböző jelet gyűjtött össze, és ezek között meglepően nagy számban fordulnak elő rovásírásunk jelei és a korongról is több jel.
A Kárpát-medenci birtoklevelünk...ben már közöltem a glozeli jelek gyűjteményét, és ezt most is megteszem, mert igen sok a párhuzam közöttük és a Tordos-Vinca műveltségből származók között.
Meggyőződésem, hogy nem hamisítványról van szó, hanem kőkori ősünk hagyatékáról, aki erre a tájra hozta el az írás tudományát. Egyébként mind a glozeli földművesnek, mind Morlet doktornak sok zaklatást kellett elviselnie a hivatalos tudomány képviselőitől.
A bal felső negyedben a vízszintes osztóvonal bal oldalán ülő kis V jelet a kutatók táblázatai nem tüntetik fel, pedig ott van, a pontosabb felvételeken és rajzokon látható. Makkay Jánostól tudjuk, hogy felfedezésükkor a táblácskákat meszes réteg borította, ezért a Kolozsvári Múzeum laboratóriumában sósavas fürdőben lemosták és mivel anyaguk mállékony volt, eltávolítható impregnáló réteggel fedték be őket. Véleményem szerint ezen eljárások során jelentéktelenedett el a V jel, amelynek biztosan megvan a maga fontossága, ha őseink odaírták. Két ilyen V jel az átfúrt, téglalap alakú táblácskán is látható a furat fölött két oldalt, tehát a tatárlakai jelrendszer fontos része. Ez utóbbiakat Varga Géza felvette táblázatába (Bronzkori magyar írásbeliség, Budapest 1993, 147. oldal)
Párhuzamai megtalálhatók a Torma korongokon, 200 ezer (igen: kétszázezer!) éves őstulok csonton, a Nap jeleként Sumérban, a Holdvilág-árokban (Andrássy Kurta János Holtak völgye: Holdvilág-árok – 2003; a továbbiakban a Holdvilág-árok béli jelek szintén ebből a könyvből származnak), a Mas d’Azili barlang (Franciaország) 25000 éves kavicsain, 6000 éves lurisztáni pecsételőn, Glozelben, Mykéne kori (i.e. 3000-1100), elefántcsont faragások mesterjegyein, az Olt-völgyi pecsétnyomón, a Tordos-Vinca kultúra öt alapjele között, kínai jóscsontokon, a szegvár-tűzkövesi Sarlós isten övén, a Yangshao és az Erliton kínai műveltségek jelei (i.e. 5000-1600) között. Ez utóbbi adatért köszönet Dr. Bárdi Lászlónak.
A kis V jelet megtalálhatjuk még a Nagyszentmiklósi Kincs 9-es és 10-es tálkáin, a svájci, eifischtali hunok névjelei között, paraguayi Pálos barlang feliratain, a Pomáz-Klisszai bronzgyűrűn, az Árpád-kori klárafalvi gyűrűn, óbolgárnak nevezett avar királyi palota téglajegyein. (Emlékezzünk csak Nagyszentmiklósi Kincsünk is „óbolgár” feliratú tárlóban díszíti a bécsi Művészettörténeti Múzeumot.)
A bal felső negyed következő jele megfelel a rovásírás Z betűjének. Megtalálható Torma Zsófia korongjain, a Dzsemdet-Naszr korból (i.e. 3500 körül) származó sumer táblán, a persepolisi pártus feliraton, a glozeli jelek között, a krétai lineáris B írásban. A Fehérné Walter Anna által szmolenszkinek, Radics Géza által pedig kijevinek nevezett két soros szilafeliraton, a khumarai (Kaukázus) sziklafeliraton, a negaui sisakfeliraton, (Kelet-Alpok, avar kori), Don-vidéki gyűjteményben sziklákon, tárgyakon, a jánoshidai avar tűtartón…
A bal felső negyed harmadik jele a rovásírás NY betűjének felel meg. Találkozunk vele Torma Zsófia korongjain, Dzsemdet-Naszr-i táblán. Mandics György matematikus számjegynek értelmezi, szintén sumer agyagtábla alapján. Hasonló jelek láthatók Johannes Friedrich már említett könyvében sumer táblákon, amelyeket ő könyvelési feljegyzéseknek nevez. 5000 éves edénytöredéken is feltűnik Tepe Yahyáról (a mai Irán területén). Kínai jóscsontokon a Hold jele. Megtalálhatjuk a Nagyszentmiklósi Kincsen, karinthiai sziklafeliraton, ujgur sírfeliraton, a Hatvan környéki Gombospuszta „etruszk” téglajegyei között, a murfatlári (ma Románia) avar kori barlangkolostor falain.
A bal alsó negyed íj és nyíl szerű jele megtalálható a Tordos-Vinca műveltség jegyei között, hettita, hurrita, Dzsemdet-Naszr-i, glozeli írásemlékeken, Mas d’Azili kavicson, a krétai lineáris B írásban, „óbolgár” avar kori királyi palota téglajegyei között, a Holdvilág-árokban 45 fokkal elfordítva, khorezmi ezüst csészén (i.e. 3. század), a tászoktetői köveken, a svájci eifischtali hunok névjelei között (nem félköríves, hanem háromszög alakban), a murfatlári (ma Románia) barlangkolostor falain. Hasonló a BA (ajándék, ad) sumér szó ékjele, amely Marton Veronika A sumir kultúra története című könyvének 53. oldalán látható (Magánkiadás 2000).
Az ékhez, vagy nyílhegyhez hasonlító jel a tordosi korongokon, az egyik knosszoszi korongon, glozeli, Mas d’Azili leleteken, a phaisztoszi korongon, a khorezmi ezüstcsészén (i.e. 3. század), a Nagyszentmiklósi Kincsen, a svájci, eifischtali hunok névjelei között is megjelenik. A sumerben a tízes szám jele.
A bal alsó negyedben alul látható jel megfelel a rovásírás GY betűjének. Megtalálható Torma Zsófia korongjain, Glozelben, Mas d’Azilban, hurrita feliraton, az ugariti írásban, egyiptomi predinasztikus jegyek között, gradesnicai (ma Bulgária) rovásjegyek között, a krétai lineáris B írásban, Catal Hüyük (a mai Törökország területén) falfestményein az i.e. 6-5. évezredből és a svájci eifischtali hunok névjelei között.
A jobb felső negyed fésűszerű jelének párhuzamai megtalálhatók Torma Zsófia korongjain, a Vinca műveltség területén, Dzsemdet-Naszr-i táblán, Mas d’Azili kavicson, az ugariti írásban, hatezer éves székelyföldi edénytöredéken, ötezer éves elámita tálon, a Hor-Udimu egyiptomi király koronázásáról való feljegyzésen. A svájci eifischtali hunok névjelei között, a murfatlári (ma Románia) avar kori barlangkolostor falain több helyen ez a részlet.
Rajzolatunkra emlékeztet az éves Napjárás képjele egy szentsimoni ház homlokzatáról. Találtam Pap Gábor Hazatalálás című könyvének 81. oldalán.
A fésűszerű ábrázolás az eső „nemzetközi” jele, még a bushmanok is ezt használják.
A fésű szerű rajzolat alatt két rovás NY-hez hasonló jel (párhuzamai a bal felső negyed NY jelénél) és két kisebb karika van. A karikák párhuzamai megtalálhatók a tordosi, mezopotámiai, Tepe-Yahya-i jelek között, hurrita feliraton, Glozelben, a knosszoszi korongokon, az ógörög és a latin ábécében, a murfatlári, avar kori barlangkolostor feliratain. Mind a rovásírás NY betűhöz hasonló jelek, mind a karikák megtalálhatók sumér és elámi számjegyek között.
A jobb alsó negyedben középen lévő képjel megtalálható a sumér Dzsemdet-Naszr-i, uruki táblákon, sumér pecséthengeren. Tűzhely ábrázolásaként időszámításunk előtt IX. századi asszir domborművön, továbbá a Holdvilág-árokban kőbe vésve, a murfatlári, avar kori barlangkolostor falán, és Marton Veronika már említett könyvében, szintén az 53. oldalon, a sumér BUR (edény) szó ékjeleként, bár itt a háromszögből négy vonal indul felfelé.
A jobb alsó negyed jobb szélén Nap és Hold oltárt ábrázolt a korong készítője. Hasonlókat látunk Kabay Lizett Kulcsképekhez kulcsszavak című könyvében, Marton Veronika A sumir kultúra története című könyvének 40. oldalán lévő pecséthengeren, nem csak fára kapaszkodó kecskék, hanem a Napot ringató Holdsarló is látható.
Ur Nammu sumer király (i.e.2112 és 2095 között uralkodott) három méter magas sztéléjén szintén Holdsarló fogja körül a Napot. Sinclair Hood A minoszi Kréta című könyvének borítóján a knosszoszi palotában lévő Hold oltár látható, amely bika szarvat is formáz.
Végül saját elgondolásomat, következtetésemet ismertetem
Megközelítőleg félszáz értelmezést gyűjtöttem össze a tatárlakai leletegyüttesről. Két-három kivételtől eltekintve értékes gondolatokkal járulnak hozzá a múlt homályának szétoszlatásához. Véleményemmel azonban egyikükhöz sem tudok csatlakozni, mert a korongot legtöbben környezetéből kiragadva, mint független tárgyat és nem mint egy 7-8000 éves temetkezés részét vizsgálták. Csak kevesen kapcsolták a másik két táblácskához és még kevesebben a sírban elhelyezett ősünk személyéhez.
A sír, benne ősünk maradványaival és tárgyaival egy szent egység, az ősi temetkezési rendnek megfelelően. Ha ebből kiragadva, a többitől függetlenül mondunk véleményt ennek a szent egységnek valamely részéről, darabjáról, akkor megbomlik a rend és tévesen, vagy töredékesen érkezik hozzánk az üzenet, amellyel ősanyánkat szerető közössége az újjászületés felé vezető útjára bocsátotta.
Amikor a táblák készültek, 7-8000 évvel ezelőtt, a Föld lakói közül még csak a mi Kárpát-medencei elődeink tudtak írni, olvasni.
Nem tudhatjuk bizonyosan, hogy írásukat hány jégkorszakon és természeti katasztrófán mentették át sok tíz- és százezer évvel ezelőttről. Abban sem lehetünk biztosak, hogy itt alkották meg ezen a bolygón, vagy Csaba királyfi egyik ősapja hozta „csillagösvényen”.
Az viszont bizonyos, hogy ez egy tökéletes, anyanyelvünk minden hangjának megfelelő, könnyen tanulható betűkészlet, amelyet bármilyen anyagra, bármilyen körülmények között fel lehet vinni. Ez a betűkészlet a következő 30, vagy 32 betűből áll: (Az ősi betűsorrend biztosan nem ez volt!)
Pontos J-nk nem volt, ez a Nagy Rovásbot tanúsága szerint az Í-ből rontódott át J-vé. Hangtanilag is felesleges, hiszen mindkét betű ugyanazt a kemény szájpadon képzett réshangot jelöli. Ennek bizonyítása majd egy másik tanulmány tárgyát képezi.
A kutatók általában úgy vélekednek, hogy a betűírások a képírásból fejlődtek ki.
Rovásírásunk esetében ez nem így van. A magyarok elődei már beláthatatlan ősidők, de legalább 25000 év óta az előbb bemutatott egy hanghoz egy betűt társító ábécé birtokosai voltak. Ez a 25000 év a franciaországi Mas d’Azili írásjeles festett kövek megközelítő életkora. Ugyanebből az időszakból származik az ún. Lausell-i Vénusz (mészkő dombormű, Franciaország), amelynek jobb csípőjén egy bevésett rovás T betű látható. Merészebb képzelettel a kezében tartott bölényszarvon egyéb rovásjeleket fedezhetünk fel. (Látható John Waechter Az ember őstörténete c. könyvében – Helikon, 1988.)