Mivel idén ünnepeljük Hunyadi Mátyás (1443-1490) királlyá választásának 550. évfordulóját, (1458-1490) ezért annak néztem utána, vajon ismerhette-e a rovásírást.

Mátyást reneszánsz uralkodóként szokták jellemezni és ez igaz is. Néhány gondolat erejéig tegyünk kitérőt ehhez a korszakhoz. A XV. században induló és a XVI. századot felölelő nagy, nemzetközinek is nevezhető szellemi mozgalom az ember, a természet, a tudományok, a művészetek, az életszeretet megújulását, szabadságát hirdeti. Terjedésének nem volt könnyű az útja, s mint a történelemben mindig, minden jó változásért, százezrek, milliók szenvedésével, életével kellett fizetni. Csak néhány részlet abból a vérfürdőből és gyalázatból, amely megelőzte a reneszánsz kort. A spanyol "keresztények" ekkor gyilkolják le Dél-Amerika tizenötmillió indiánját, gyerekestül, asszonyostól, Diego de Landa püspök (1524-1579) pedig elégeti a maya kódexeket. Európában ekkorra már befejeződött a pogánynak nevezett ősnépek kiirtása a "keresztényi szeretet és irgalmasság" nevében és Szent Patrick (380-460) is elégette a kelta kódexeket.

Mai tudományunk egyik megalapozóját, Giordano Brunot (1548-1600) máglyán elégette a "keresztény" inkvizíció, s másik megalapozója, Galileo Galilei (1564-1642) is hasonló sorsra jutott volna, ha nem vonja vissza tanait. A Műveltség Könyvtára sorozatban 1914-ben jelent meg a Föld című könyv. Ebben olvashatjuk:

"A keresztény középkorban nem csak hogy fejlődésről nincs szó, hanem a legsúlyosabb visszaesés tapasztalható... ...A jámbor keresztény hívő inkább istenfélő elmélkedésben töltötte napjait, semhogy tudományos tevékenységet fejtsen ki...Nem is tartotta ezt szükségesnek, mert szerinte minden tudomány forrása csak a szentírás lehet. Így lett a biblia nem csak a vallásnak, hanem a tudománynak és általában a szellemi fejlődésnek az alapja az egész vonalon. Ami a geográfiai tudást illet, annak elsősorban az ótestamentum szolgált forrásul, amely több alkalommal terjeszkedik ki geográfiai fejtegetésekre".

Nálunk szintén megtörtént a "pogánymentesítés", azaz a magyarok elpusztítása a német, cseh, olasz "keresztény" lovagok által, akik természetesen megkapták az elpusztítottak birtokait. Az Árpád-házi, vagy az Árpáddal bejött nemzetségek - Bor, Bánk, Zách, Kán, Csák és sajnos még sorolhatnám - bestiális felszámolása is befejeződött. Badiny Jós Ferenc mutatott rá, hogy a magyar királylányok többsége apácakolostorokba kényszerítve sorvadt el. Árpád-házi Margit (1242-1271) királylány szadista nevelőnő karmaiba került már öt éves korában, kínozták, megalázták, ahogyan Petrus Ransanustól, Mátyás korabeli nápolyi követtől megtudjuk. E nevelőnőt Róma boldoggá avatta. A magát kereszténynek nevező pápaság és inkvizició úgy gázolt az ősnépek vérében, mint egykor Saul-Pál a Jézusi keresztényekében.

Ezzel a kegyetlenkedéssel, a tudomány, a művészetek rabláncon tartásával vette fel a harcot a reneszánsz humanizmusa, ember, élet és természetszeretete. Ehhez a nemzetközi mozgalomhoz az ifjú Mátyás király nemzeti értékeket is hozzá tudott tenni.

Ezen értékek egyike volt a hagyományszeretet, a nemzeti hagyományok felélesztése. Fel kellett őket éleszteni, ugyanis Róma nem tűrte, hogy egy nemzetnek saját, önálló értékei legyenek. Erre csak egy példa, míg a bizánci térítés nem tiltotta, hogy hívei megtartsák nemzeti írásukat, (így maradt fenn mindmáig a cirill és a görög írás) addig a római egyház fennhatósága alá utaltaknak át kellett térniük a közös, latin betűs írásra, amelyben a magyar nyelv 13 hangjára nem is volt jel, a betiltott rovásírással pedig minden hangunkat le tudtuk jegyezni.

A másik, ami egy uralkodó részéről egyedülálló volt még ebben a megújuló korban is, Mátyás közeledése - és itt kénytelen vagyok egy lejáratott fogalmat használni - a dolgozó néphez. Mátyás szerette és ismerte a csaknem ötszáz év óta emberszámba sem vett, idegen urak és papok által állatként ütött- vágott földművelőket, iparosságot, közkatonaságot. Nem bízott a nyakára ültetett tanácsadókban, hanem álruhában, saját királyi udvarából is megszökve, néhány kísérővel, maga akart meggyőződni az országát eltartó, védő magyarok sorsáról. Valójában hozzájuk és közéjük tartozott, mert a főnemesek és a főpapok között a már ismertetett okok miatt alig lehetett találni magyar származásút.

Nézzük akkor, milyen adatok támasztják alá, hogy nagy királyunk udvarában ismerték a rovásírást! Két történetírójánál, Thúróczy Jánosnál (1435-1490) és Bonfini Antalnál (1443-1502) olvashatjuk:

"Mert a mi időnkben is ezen nemzet egy része, mely az ország erdélyi határain lakik, bizonyos jegyeket ró fára, az efféle írásmóddal betűk gyanánt él." (Thúróczy)

"Scythiai betűik vannak, amelyeket nem papírra írnak, hanem rövid fácskára rónak, kevés jeggyel sok értelmet foglalnak egybe."(Bonfini)

Ipolyi Arnold írja, hogy Mátyás királynak táltosa is volt, bizonyos temesvári születésű, Kampó nevű. E név arra a tulajdonságára utalt, hogy igen nagy erejű állkapoccsal rendelkezett. A táltosok pedig ismerik a rovásírást. Azt kell tudni még Kampóról, hogy Mátyással szokott ebédelni és a király "igen megsüvegelte őtet". Ez bizony nagy szemléletváltás ahhoz képest, hogy I. András, Vazul fia fővesztéssel, Szent István és Szent László pedig jószágvesztéssel, tömlöccel, megveretéssel fenyegették táltosainkat és gyógyítóinkat. Mátyás velük ellentétben nem szerette a római egyház harácsoló, élősködő papjait. Volt is oka rá, miután 1478-ban IV. Sixtus pápa és a velenceiek becsapták, nem fizették ki azt a zsoldot, amelyet megígértek az ő jólétükért és biztonságukért a török elleni harcokban vérüket hullató magyaroknak. A királyi udvarba meghívott olasz író, Galeotto Marzio (1427-1497) feljegyezte róla, hogy megbüntette azokat a papokat, akik a szegények gyermekeit nem akarták ingyen megkeresztelni, halottaikat ingyen eltemetni. A pápa nálunk dőzsölő, bajkeverő követét, Miklós püspököt is megleckéztette. Kampó táltosról az is fennmaradt, hogy a "hetes számot érti" és "hét hétig szolgált Tündérországban". A tündérekkel semmi hasonlatosságot nem mutató Beatrix királynéval nem is állhatták egymást. Kampó egy alkalommal szabályosan tüzet okádott Beatrixra, aki "rémületében székébe hanyatlott" . Mátyás ezek után sem vált meg táltosától, csatáiba is magával vitte. Nagy királyunknak táltos lova is volt, amelyet Holdas- nak neveztek, mert vílágított az éjszakában.

A néphagyomány Attiláról, Csabáról, Mátyásról és Rákócziról olyan közös tulajdonságokat és elemeket őrzött meg, amelyek arra utalnak, hogy ezen hőseinknek táltosképességeik voltak. Például rejtekezés hegyben, sziklában, kőcsoportban; visszatérésük várása, Mátyás is visszatér fekete seregével; bűvös kardjuk, táltos lovuk van; kőasztalnál, kőszéken ülnek...

Sebestyén Gyulánál olvashatjuk, hogy Mátyás király 1478. évi Dekrétumának V. cikkelyében elrendeli, hogy a falusi bírák kötelesek a rovásnyeleket (vagy rovásfejeket-capita dicarum-tehát azt a felét az adórovásbotnak, amelyen a tulajdonos névjele szerepel) három évre visszamenően összegyűjteni, ezekről listát készíteni és a király elé tárni. Ez tehát azt jelenti, hogy Mátyás idejében az adót népi rováson is nyilván kellett tartani, hogy az adózók ellenőrizhessék, nem csapták-e be őket. Erre fokozottan szükség volt, hiszen Mátyás korára a pénzváltók és a hasonszőrű idegenek nagy mértékben lepték el az országot, az előző uralkodóknak "köszönhetően".

Csontosi János 1888-ban egy tanulmányt készített Mátyás és Beatrix arczképei Corvin kódexekben címmel. E munkában látható egy fametszet, rajta Mátyás király, két püspökkel, kezét egy könyvön nyugtatva. A kép egy 1486 és 1490 között megjelent ősnyomtatvány első lapján foglal helyet, felette olvasható a mű címe: Constitutiones incliti regni Ungarie . Ebből következtet a szerző arra, hogy a könyv, amelyet Mátyásnak mutatnak, a címben jelzett rendeletgyűjtemény.

Feltételezésem szerint e képen lévő könyv lapjain rovásírás van, az S, SZ, R, Z betűk világosan felismerhetők. A jelek külön állnak, nincsenek kis-és nagybetűk, hasonlóan a rovásíráshoz. Jellegükben határozottan különböznek a kép felett lévő cím Mátyás korában használatos betűitől, amelyekkel a Constitutiones íródott. A hullámvonallal a latin betűket jelölte a fametsző. A Constitutiones... ma is meglévő példánya természetesen latin nyelvű munka. Megjelenésekor Mátyás 28-32 éve ül trónján. A nép még jobban olvasta a rovást, mint a latin betűket s ezt Mátyás alatt nem is kellett titkolnia. Talán nagy királyunk e rendeletgyűjtemény egy olyan példányát tartja kezében, amelyet kifejezetten a magyaroknak íratott, ősi írásunkkal. Ez csupán feltételezés, de a fametsző üzent nekünk valamit...

Mátyás művelt nemzetet akart, az egész magyar ifjúságra kiterjedő iskolázottságot. Ribáry Ferenc Világtörténet című nagy vállakozásának V. részét Mátyás koráról Molnár Antal írta. (Kiadta Mehner Vilmos, 1882) Nála olvashatjuk, hogy Mátyás 1480 táján hatalmas építkezésbe kezdett Budán, egy olyan oktatási központot tervezett, amelyben 40.000! (negyvenezer) diák tanulhat, lakhat, étkezhet. Ehhez hasonló nagyszabású, campusoknak nevezett intézményrendszert csak napjainkban tudtak megvalósítani az amerikaiak.

Csorba Csaba történész, régész az Árpád népe című könyvében a következőt írja:

"Az bizonyos, hogy Mátyás király udvarában ismerték a székely rovásírást, és a humanisták divatba hozták, betűkészletét átalakították, (kiegészítették), semmiképpen sem igaz azonban az az állítás, hogy akkor és ott találták ki. Valójában csak felújították."

Említek néhány olyan rovásemléket, amelyek a honvisszafoglalás valamint Mátyás uralkodása között készültek és fennmaradtak számunkra.

-A XII.-XIII. századi gyergyószárhegyi botnaptár másolata.

-A XIII. századi pécsi rovásírásos címerpajzs.

-A homoródkarácsonyfalvi unitárius templom felirata a XIII. századból.

-A székelyderzsi unitárius templom felirata 1431-ből.

-A bögözi református templom felirata, Forrai Sándor szerint már 1480-ban létezhetett, s amelyet a hagyománypusztítók védelem hiányában napjainkban dörzsöltek le a falról.

-A felsőszemerédi római katolikus templom felirata mellett az 1482-es évszám olvasható.

-Köznépi sírokban több XIII.-XV. századi rovásfeliratos gyűrűt találtak a régészek, Kunkerekegyházán, Ladánybenén, Esztergomban, Székesfehérváron, Hódmezővásárhelyen…

-A Nikolsburgi Ábécé jelenleg az Országos Széchényi Könyvtár tulajdona. Egy 1483-ban kiadott ősnyomtatvány utolsó lapja elé ragasztották be ezt a pergamenlapot, amelyen igen szép írással a rovásírás ábécéje, néhány összerovás és névjel olvasható. A rajta lévő rozsdás szögnyomok és lyukak azt mutatják, hogy már egy másik kódexből került át, vagy annak lapja volt. Feltételezhetjük, hogy ezen eredeti könyv rovásírással készült s az ábécé olvasási segítségül volt beragasztva. Kiszely Istvántól tudjuk, hogy Vékony Gábor régész szerint ezt az ábécét Janus Pannonius, azaz Csezmicei János (1434-1472) jegyezte le, aki költő, 1459-től pécsi püspök volt és részt vett a Mátyás király elleni összeesküvésben. Az összegyűjtött adatok alapján jogos tehát az a feltételezés, hogy Mátyás király és magyar környezete ismerte, használta, pártolta ősi írásunkat.

Végül két idézet Róla kortársaitól:

Nagybátyja, Szilágyi Mihály e szavakkal ajánlja Mátyást uralkodónak 550 évvel ezelőtt:

" Mi dolgunk nekünk németekkel vagy más idegen nemzetekkel? Hiszen tudjuk, milyen romlásba jutott ez az ország többeknek helytelen irányítása miatt, akiket őseink idegen földről hívtak Magyarország kormányzására... Ha Mátyást választjátok királlyá, nem idegen származású királyotok lesz, hanem honfitársatok, testvéretek,fiatok, mintegy vérrokonotok, egyszóval valaki közületek, aki mindnyájatokat, mint polgártársakat és földiket, hihetetelen jóindulattal fog övezni…"

S hogy nem választottak rosszul, azt Thúróczy János 26 évvel későbbi sorai igazolják, midőn Attilához hasonlítja Mátyást:

"Sors kegye: eljött újra a húnok hajdani fényes korszaka, melyben Attila király aratott diadalmat."

Mátyás király négy év múlva, Attilához hasonlóan, mérgezés következtében, rettenetes kínok között meghalt.

Friedrich Klára, 2008 február 19.

Forrás: http://www.rovasirasforrai.hu/Rovasiras/Rovasiras-Matyas-kiraly-koraban.htm